Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)
1910-04-21 / 94. szám
1910 április 17. NÉPSZAVA fölhívják egymást arra, hogy adjanak munkát a munkanélkül maradtaknak. „Megjegyezzük — teszi közhírré a kutyaszövetségesek ügyvezetője, a hírhedt König — hogy az ezen alkalomból fölvett munkások a szegedi gyájtóárugyár részvénytársaság üzemének fölvétele után oda visszaengedendők lesznek." Nincs menekülés a pokolgyárból, nincs menekülés a tizenkétórás munkaidő elől, a hetven-nyolcvanfilléres munkaidő elől . . . A vizsgálat folyik. Eddig még semmi pozitív eredmény. Sőt arról is érkeznek hírek, hogy a letartóztatottakat szabadlábra helyezik. Nincs bűnös. Az újszegedi gyárkémény bedőlése is elemi katasztrófának bizonyult. A mostani szerencsétlenségnél, a gyújtógyári robbanásnál haldoklók, sebesültek és a véletlen körülményei folytán életben maradottak hörgik és vallják, hogy itt pusztán szűkkeblűség és a gondatlanság volt az oka a sok rettenetességnek. Mégis: nincs bűnös. És nem is lesz bűnös. * A gyújtógyári munka veszedelmeiről, a magyarországi elmaradottságról vezetőcikkünkben írunk. A tudósításunk itt következik : Hogyan történt a katasztrófa? Honvédhuszár-laktanya Kertész utca (A katasztrófa helye: 1. számmal jelölt rész az úgynevezett svédgyújtóterem, ahol mintegy harmincan dolgoztak a katasztrófa idejében. A 2. számmal jelölt épület a kazánház, ahol két kazán volt és amelyet a 4. számmal jelölt tűzfal választ el a svéd teremtől. A 3. számmal jelölt rész a kirakóhelyiség. Az a) b) c) betűkkel jelölt helyek az úgynevezett töltőasztalok, amelyeknél szabad ég alatt a gyújtóskatulyákat töltik meg a leányok. A pontozott vonal a gyártelep többi helyiségét jelzi. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a katasztrófát az a repedés okozta, amely a kazánon keletkezett és amelyet már napokkal ezelőtt észrevettek. A repedés a kazánon a szegecsek között a lemez szélével párhuzamosan haladt és mintegy négyszáz milliméter hosszú volt. A lemezrepedés a gőzgyűjtő és a kazán főrészét alkotó anyatest egymáshoz szegecselt nyúlványain keletkezett, magában a szegecsvarrásban a lemezeknek a hő hullámzása folytán beálló terjedése és összehúzódása folytán és egyre nagyobbodott, míg a 12 atmoszféra nyomású kazánt szétvetette. A katasztrófa előtt egy transzmissziós szíj föltevése miatt meg kellett a százhúsz lóerejű gőzgépet állítani. Ennek következtében a kazánban a gőzfeszültség erősbödött, a szelepek erősen fújni kezdtek, a gőzgyüjtő megrongált lemezei engedtek és a következő pillanatban a hatalmas gőzgyüjtő egy darabban leszakadva az anyatestről, mint egy óriási ágyúgolyó áttörte a kazánház tetőszerkezetét és hatalmas ívben röpült a szomszédos huszárkaszárnya udvarára. A huszárkaszárnya udvarára esett kazánrész súlya legalább tíz méter mázsa. A kazánrészen pontosan meg lehetett állapítani a robbanás következtében történt friss szakadásokat és a régi fekete törési felületű repedést. Mit mondanak a szakértők? A törvényszéki szakértők már megkezdték a vizsgálatukat. Ganz Géza segéd-iparfelügyelőt, Várkonyi Ferenc fa- és fémipari művezetőt és Rohonyi Gyula, szakiskolai gépészmérnököt bízták meg annak a megállapításával, hogy a katasztrófáért kit terhel a felelősség? A szakértői vélemény csak nyolc nap múlva lehet készen. Szegedi tudósítónk azt az avatott helyről kapott értesítést küldi, hogy a szakértőknek máris föltűnt a kazán anyagának a lazasága és fölszerelésének a hibássága! E szerint a katasztrófa okát abban keresik, hogy a kazán nem volt már megfelelő és már régebben ki kellett volna javítani. Mit mond az iparföldvelő ? A Népszava szegedi tudósítója beszélgetést folytatott Ákos Arnold iparfelügyelővel, akitől megkérdezte, folytat-e az iparfelügyelőség is vizsgálatot, mi ennek az eredménye és az iparfelügyelő véleménye szerint mi a katasztrófa oka. Az iparfelügyelő kijelentette, hogy legutóbb 1900 május elején, tehát egy esztendő előtt vizsgálta meg a helyettese a gyújtógyár kazánját és azt üzemre képesnek találta. Az iparfelügyelőség — mondotta tovább Ákos Arnold — függetlenül a szakértőktől folytatja a vizsgálatot. Az eddigi megállapítások szerint vízhiány következtében történt a kazánrobbanás, mégpedig azért, mert kevés víz volt a kazánban, a kazán csöve nem állhatott ellene a feszítő erejének. Az a hír, hogy a kazán rozsdás lett volna, nem igaz. A kazánoknál a legveszedelmesebb eset az, amikor kifogy a víz és azt hiszem, itt is így volt. Elsősorban a fűtő a felelős. A fűtő túlfűtötte a kazánt és nem gondoskodott elegendő vízről. (A fűtő tudvalevőleg súlyos betegen fekszik és mindig a gépfelügyelőt vádolja. — A szerk.) A főgépész (a gépfelügyelő) nem lehet mindig a kazánnál, hiszen más gép is van a telepen. Távollétében a fűtőnek kell gondoskodnia arról, hogy minden rendben menjen. — Erről jelentést tesz iparfelügyelő úr a rendőrségnek is? — kérdezte munkatársunk. — Igen. — Ki a felelős az üzemért? — Az üzemvezető a felelős, aki ezidőszerint Schütz Ferenc. (Erre vonatkozólag Neuwald Gyula, a temesvári gyájtógyár igazgatója és a szegedi gyájtógyár igazgatósági tagja, azt mondotta, hogy Schütz, aki mellette dolgozott Temesváron, csak irodavezető, az üzem nem tartozik reá. ( A szerk.) A letartóztatottak szabadonbocsáttatásáról érkeznek egyelőre ellenőrizhetetlen hírek. Híre járt — a Népszava is megírta — hogy Kühner Ernőt, a gyár gépfelügyelőjét és Wolf Gyulát, a gépészt, akiket a rendőrség kedden letartóztatott, illetőleg előzetes letartóztatásba helyezett, szerdán délután kísérték át az ügyészségre. Valószínűnek jelzi egy távirat, hogy mind akettőt szabadlábra helyezik, mert Magay Lajos vizsgálóbírónak az a fölfogása, hogy a letartóztatás ez esetben nem helyénvaló. Éjszaka azt jelentik nekünk, hogy a két letartóztatott embert csütörtökön szabadlábra is helyezik, mégpedig azért, mert csupán eszközök voltak a vállalat kezében. (De hét ki a felelős?!) Ezzel szemben a főkapitány azon a véleményen van, hogy Kühnelt, akinek a szökésétől tartani lehet (külföldi ember), föltétlenül fogságban kell tartani. Ha mégis szabadlábra helyezik is őket, ellenük is, Schutz Ferenc gyárigazgató ellen is tovább folytatják majd az eljárást. A halottak. Szerdán reggel fél nyolc órakor kezdték meg a kórházi orvosok a halottak boncolását. Kilenc halottat terítettek ki a gyufagyárhoz közel lévő halottaskamrában. Már hajnalban gyülekeztek a hullaház körül feketekendős, siránkozó öreg asszonyok, gyerekek, öreg emberek, mind csupa tipikus szegedi magyar, akiket gyászba és nyomorba döntött a robbanás. A hatósági emberek rendelték őket ide az agnoszkálásra, félóránként a nevükön szólítják őket. Reszketve, éneklő jajveszékléssel mennek be az asszonyok és néhány perc múlva szédülve támolyognak ki. A künnlevők rettegve várják azt a pillanatot, amikor behívják őket is és nem egy közülük még mindig reménykedik, hátha mégsem halt meg a leánya. Belülről gyakran hallani egy-egy sikoltozást, jeléül annak, hogy valaki fölismerte az elhunytak között hozzátartozóját. Az anyák sírva panaszolják, hogy nincs miből fizetniök a temetést. Az ottlevő újságírók fölvilágosítják őket, hogy a munkásbiztosító pénztártól temetési járulékra van igényük, mire a gyárba mentek és onnan a munkásbiztosítóhoz, hogy járulékaikat fölvegyék. A halottak ezek: Kovals Rozál, tizennégy éves, Fodor Etel, tizennégy éves, Bencsik Etel, tizennégy éves, Horváth Anna, tizenhat éves, Szabó Mária, tizenhat éves, Xilvinyi Váron, tizenhat éves, Szováczy Rozál, huszonkét éves, dombos Illés, hatvankétéves és Kovács Ádámné, huszonegyéves. Kovács Ádámné szerdán hajnalban szenvedett ki a kórágyon. Megrázóan borzalmas a Kovács Ádámné és a férje tragédiája. Maga a kisírt szemű anya, a kétségbeesett özvegy Basa Péterné mondta el az újságíróknak: — Az én Mariskám, — mondja fuldokló hangon — két éve van férjnél. Kovács Ádám az ura. Nagyon szerették egymást. A mézeshetek után Ádámot bevitték katonának három esztendőre, ide a negyvenhatosokhoz. Most már a második esztendőt szolgálja. A lányomnak gyárba kellett menni, hogy éhen ne vesszünk. Hatvan krajcárt keresett naponként. Ebből az urának is adott valamit, mert hat krajcár léningból nem lehet megélni. Az éccaka szegény Ádám kimasírozott a többi katonával. Dorosmán jártak. Tán mire hazagyütt, halt meg a felesége, az én édes Mariska lányom. Kovács Ádámnét a szerdára virradó éjjel megoperálták, de ez már nem segített rajta. Hajnali háromkor meghalt. Basánét behívták a hullaházba a boncolóasztal mellé. A végső nyomorba esett szegény öregasszony kiáltozni kezdett: Darabokra vagdalják a lányomat! Az utcán tovább dühöngött. Kényszerzubbonyban vitték el a közeli kórházba. Ő a második őrültje a katasztrófának. A holttestek boncolása délig tartott, mert mindenik boncolásról jegyzőkönyvet írtak. A többi sebesült. Öt haldokló. A városi kórházban összetört tagokkal, súlyos belső sérülésekkel fekszenek öten: négy leány és Ortner Antal, a felismerhetetlenségig összeégett sütő, akinek vádló vallomásáról már a szerdai lapunkban bő részleteket közöltünk. Rajtuk kívül még harmincan feküsznek a kórágyakon. Ezeknek csak a fele könnyebb beteg. Négy leány a katasztrófa óta eszméletlen és haldokik. Ezek Ördög Rozál 14 éves, aki súlyos égett sebeket szenvedett; Sárkány Etel 14 éves, aki koponya- és állkapocstörést ; Vőneki Etel 17 éves; Halász Etel 19 éves. Ezek közül Sárkány Etel moár négy éve dolgozik a gyárban. A saját vallomása alapján megírtuk már szerdai lapunkban, hogy tíz esztendős korában kezdte a munkát ötven fillér napszámmal. Haldoklik még Ortner Antal sütő is, akinek testéről kétharmad részben leégett a bőr. Borzasztó kínokat szenved. Két súlyosabban sérült leány , a 24 éves Méndi Ilka és a 19 éves Szabó Anna jobban vannak. Szabó Anna kilenc éve dolgozik a gyárban, tehát ő is tízesztendős korában kezdte a munkát! Most hatvan krajcár napszáma volt. Tizenhat sebesült állapota komoly még. Tizenegy leányról azt mondják, hogy ezek fölgyógyulnak. Boros József dr. igazgató főorvos ezeket mondotta az újságíróknak: — A sebesültek közül öt munkáslánynak az állapota reménytelen. Tizennégynek súlyos az állapota. Ha komplikáció nem támad, akkor fölgyógyulnak. A legtöbb sebesülés kar- és lábtörés, meg koponyatörés. A súlyosan sérültek legnagyobbrészt azok, akik fejsebeik mellett agyrázkódást is szenvedtek. Az egyetlen férfisebesült a sűtő, akinek veszedelmes az állapota. Több könnyebben sérültet ambuláns kezelés után hazabocsátottunk. A gyújtógyári tömegkatasztrófa alkalmából a szegedi közkórház ápolószemélyzete kevésnek bizonyult. Szerdán reggel a katolikus patronage elnöknője fölajánlotta a segítséget. Ezt azonban egyelőre Boros József dr. visszautasította. A munkaviszonyok. A Népszava szegedi tudósítója a sebesültekről szóló jelentése kapcsán megrázó adatokat közöl arról, hogy ebben a szegedi halálgyárban hogyan fizetik a munkást? Nagyon jellemző,— írja a tudósítónk — hogyan fizetnek a szegedi gyájtógyárban napi tizenkét" a G 1 U c 3 N u 2 11