Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)

1910-04-08 / 83. szám

2 Az igazságügyminiszter kijelentése arra enged következtetni, hogy Székely érzi, hogy ugyanazon szempontok, amelyek a be nem fejezett pörök megszüntetésénél szolgáltak helyes indokolásul, szükségessé teszik a már befejezett pörök átvizsgá­lását is. A koalíció politikai bosszújá­nak száz és száz áldozata van, akik­nek nagy része még ma is a börtönökben sínylődik. Nem elég tehát, ha a folya­matban lévő pöröket szüntetik meg, ha­nem revidiálni kell azokat az ítéleteket is, amelynek áldozatai ártatlanul szenvednek. A koalíció volt lapjaira jellemző, hogy tajtékzó dühvel fogadják azokat az intéz­kedéseket, amelyek a volt kormány gyalá­zatos politikai üldözésének áldozatait ki akarják ragadni a börtönökből. Ezek a la­pok azok, amelyek a saját embereik érde­kében — ellenzéki szerepük mellett is­­— megalázkodva könyörögtek a különböző kormányoknál. Egyes lapok már előre is meg akarják akasztani a megkegyelmezése­ket és ezért azt hirdetik, hogy a kormány a trónörökös parancsára akar cselekedni. Ezt a híresztelést a kormány erélyesen megcáfolja. Mi nem látunk a megkegyelmezés tényé­ben semmi nagy dolgot. Egy olyan kor­mánynak, amely azt hirdeti, hogy a nép­nek szabadabb mozgást akar biztosítani, erkölcsi kötelessége ezt tényekkel is bizo­nyítani. Tömik a papzsákot. A reformátusoknak mostan tanácskozó kon­ventje, amely Zoványi Jenő tanár rendszabá­lyozásával a protestáns klerikalizmusnak olyan szégyenletes bizonyságát mutatta, azzal a kérdéssel foglalkozott, kérjenek-e a protes­­tánsok a teológiai tanárok fizetésének rende­zésére államsegélyt. Némelyek azon az állás­ponton voltak, hogy ne kérjenek erre a célra államsegélyt, mert különben az állam befolyást akar majd magának biztosítani a papképzésre. Mások viszont arra az álláspontra helyezkedtek, hogy csak hadd fizesse az állam a dolgozó polgá­rok adójából a paptanárokat. Ezek között volt Tisza István gróf is, aki hangsúlyozta, hogy a református egyháznak az állammal nem sza­bad megszakítania az összeköttetést s hogy az államsegély minél nagyobb mérvű, igénybevétele kívánatos. Ez a kijelentés mutatja azt is, mi­képpen fogják állami pénzen tovább tömni a papzsákot, ha Tisza István megint odaférkő­zik a hatalomhoz. A bosnyák „alkotmány" foltozása. Legközelebb érvénybe lép az a furcsa zagy­valék, amit Bosznia „alkotmányának" nevez­nek. Ennek az alkotmánynak rendeleti úton való „kiegészítése" történt most, amennyiben a boszniai „Törvény- és Rendeleti Közlöny" Bosznia és Hercegovinára vonatkozó új törvé­nyeket és rendeleteket tesz közzé azzal a zá­radékkal, hogy e törvények a közzététellel egy­idejűen életbe lépnek. Mindenesetre különös „alkotmány" az olyan, amelynek keretein be­lül olyan fontos és nagy horderejű intézkedé­sek, mint azok, amelyek most történtek — rendeleti úton lesznek törvénnyé. Az új törvényekről és rendeletekről egyéb­ként a következőket jelentik félhivatalosan: Az első új törvény a politikai jogok elvesztésé­ről szóló novella. A novella enyhíti a bosnyák alkotmánnyal egyidejűen kihirdetett tartomány­gyűlési választási rendszabály 3. szakasza intéz­kedését, mely szerint mindazok, kik bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerejű­­leg elítéltettek, az ítélettel kapcsolatos jogkövet­kezmények idejére a választási jogosultságból egyszers mindenkorra kizárattak. A második no­vella a választási visszaélésekről szól. A harma­dik novella a levéltitok védelméről szóló eddigi törvényt egészíti ki. A negyedik a katonai bírás­kodás illetékességének korlátozásáról szól. Eddig a katonai bíráskodás illetékessége alá tartoztak azok a polgáremberek is, akik a katonai hatósá­gok ellen követtek el bűntetteket vagy vétsége­ket, továbbá azok, akik engedelem nélkül viseltek vagy tartottak házuknál lövőfegyvert, forgópisz­tolyt vagy lövőszert. Ezentúl ilyen esetekben ki­záróan a polgári büntetőbíróság, illetve a köz­igazgatósági hatóság ítélkezik. A kivételes állapot idején foganatosítandó rendszabályokról szól az utolsó novella. Az alkotmány 20. szakasza szerint NÉPSZAVA­­ 1910 április 6. az országos kormány­háború esetére vagy abban az esetben, ha annak megindítása közvetle­nül küszöbön áll, ha zavar tör ki, vagy ha fel­ségsértő vagy a közbiztosságot veszedelmeztető üzelmek harapóznak el, az alkotmányt fölfüg­gesztheti. E szakaszt egészíti ki a kivételes álla­potról szóló novella. Mit szólnak most a nagy államférfiak? Igaz, somogymegyei falu, járási székhely, a járás főszolgabírája pedig bizonyos nevezetű Trombitás Károly, akiről nemrégiben szó esett már ezen a helyen. Ez az igazi trombi­tás nagy ambíciójú közigazgatási férfiú lehet, ő nem elégszik meg azokkal az ismert hülye­ségekkel, amelyeket érdemes szaktársai gyű­lésbetiltó végzések indokolásai címén föltálal­nak, ő eredeti akar lenni. Így történt, hogy szili elvtársaink gyülésbejelentését nem vette tudomásul ez az igazi dudás, mert „az álta­lános választójogot nagy államférfiak káros­nak mondották az országra." A somogyi alispán szerint a Tisza—Baross Jancsi-féle „nagy államférfiak" mégsem lehet­nek oly nagyok, hogy az előttük való hódolat a józan eszétől is megfossza, mint az elsőfokú közigazgatási hatóság körében megtörtént. A somogyi alispán ugyanis elvtársaink fölleb­bezésére megsemmisítette a szegény főbiró vég­zését s utasította, hogy máskor — mikor a gyülekezés jogáról van szó — ne gondoljon a nagy államférfiakra, mert ez veszedelmet je­lent az ő kis agyvelejére. A gyűlés 3-án lett volna, a végzést 6-án hozta az alispán. Ennyit ér a közigazgatási jogorvoslat: az alispán tisztessége a főszolga­bíró főszolgabíróságával szemben. A méltányos kezelés, amit a gyülekezési és egyesülési jogra nézve a miniszterelnök kilátásba helyezett, csak igen nehezen tud utat törni magának. A szolgabírák és csendőrök csak úgy ga­rázdálkodnak most is, mint a legsötétebb koalíciós időkben s az a kevés eszük, ami van, az, mihelyt gyűlésről van szó, a „nem engedélyezem", „tudo­másul nem veszem" szavakra jár rá. A miniszterelnök szavalhat itt Buda­pesten, amit akar, a szolgabirák fütyülnek rá s azt csinálják, amit ezelőtt. A „Kel. Ért." jelenti erre nézve a következőket: A belügyminiszterhez naponta érkeznek pa­naszok, hogy egyes vidékeken a főszolgabírák és a rendőrkapitányok a munkások politikai népgyűléseit nem engedélyezik, illetőleg be­tiltják. Így legutóbb a békéscsabai szervezett munkások táviratilag panaszt tettek a bel­ügyminiszternél, hogy a vasárnapra egybe­hívott népgyűlésüket Sailer békéscsabai főszolgabíró betiltotta. Khuen - Héderváry gróf belügyminiszter táviratilag utasította Békésmegye alispáni hivatalát, hogy a mun­kások gyűlésének betiltását vonja vissza és a gyűlést engedélyezze. Mint a „Kel. Ért." megbízható forrásból értesül: a belügyminisz­ter rendeletet készül kibocsátani a gyüleke­zési jog tiszteletben tartása érdekében. A mi­niszter rendeletében meg akarja szüntetni azt a visszásságot, melyet némely hatóság a gyü­lekezési jog körül elkövetett. Most csak az a kérdés, mi lesz abban a rendeletben ? A Katolikus Népszövetség az egyetemen. Egy egyetemi hallgató írja a következőket. A Katolikus Népszövetség legközelebb külön főiskolai szervezetet akar alakítani, melynek tag­jai főként a Mária-Kongregáció érdeklőső bölcsész­hallgatóiból, valamint a Szent Imre-körből ke­rülnének ki. Ennek a főiskolai szervezetnek az­után első kötelessége lenne a jövő szep­temberben megalakítani a Katolikus Diák­szövetség­et. A dologról m­a még kevésnek van fogalma, mert az indítványozót meglehetősen titok­ban tartják, de jól sikerült forrásból tudom, hogy az egész klerikális tervnek Bús Jakab jezsuita páter az indítványozója, ki részéről Barkóczy helyeslését is megkapta ez ügyben. Ennek a Katolikus Népszövetség által megindított mun­kának első célja lenne ismét az egyetemi kereszt­kérdés, amelyet úgy látszik klerikálisaink ,nem akarnak egyáltalában feledni, de célja volna másodsorban az egész elkatolizálása a Pázmány­egyetemnek. A Szent Imre-Collegium nagy munkát fejt ki máris ennek az érdekében és komolyan kell venni a helyzetet, ha figyelem­mel kísérjük, hogy a Szent Imre-Collegium munkája már olyan helyeken is megtermi a maga gyümölcseit, mint a Mensa Akademika, hol pedig a felekezeti kérdés eddig soha föl nem merült. Tessék figyelemmel kisérni, vájjon mennyi érdemetlen dzsentrifiúnak ítélik meg a segélyt és hány érdemes polgár- és zsidófiút nem is vesznek tekintetbe. A dolog mindjárt nem is tűnik föl csodának, ha látjuk, hogy a Mensa Akademika tisztviselői egyúttal a Szent Imre­körnek a tagjai és tisztviselői is. A kongregációk és konviktusok nagy munkát fejtettek ki s ugy látszik, hogy meg kell érnie annak a gyümölcsnek, melyet a mult kormány­hatalom is oly buzgóan öntözött. Agrárius szövetkezetek. Az agráriusok vezetése alatt álló különböző szövet­kezetek kongresszust tartottak Budapesten. Az el­nöki megnyitót gróf Majláth mondotta s az ő szövetkezeteik céljául azt tűzték ki, hogy a kis exisztenciák ne kerüljenek a szociáldemokrácia vezetése alá. Volt még számos előadás, ezek egyikében egy református lelkész azt hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti mozgalomból ki kell küszö­bölni a felekezeties szellemet. Rövid belpolitikai hírek. Batthyány Tivadar gróf a Vasutas Szövet­ségnél viselt elnöki állásáról a m­ai napon vég­leg lemondott. A gyáriparosok szövetsége magyar-bosnyák gazdasági összeköttetések létesítése céljából an­kétet tartott, amelyen a közös pénzügyminisztérium is képviseltette magát. — KÜLFÖLD. Törökország. Az albánok lázadása. Belgrádi távirat sze­rint az albániai lázadás rohamosan terjed és közeledik a szerb határ felé. Ipekben és Ja­kovicában török tüzérség vonult föl. Az ágyúk nagy vérontást vittek véghez a zendürök között, akik halálmegvetéssel harcolnak. Akárhányan közülük öngyilkosságot követnek el, ha már nem kerülhetik el a fogságot. A lázadók egy­része a hegyek között elsáncolta magát. Üszkükből jelentik, hogy Északalbániában szerdán kihirdették a statáriumot. A fölkelés lölészke Prisztina és Prizrend, ahol tizenöt­ezer fegyveres fölkelő várja a török csapatok­kal való összeütközést. A prisztinai képviselők táviratot kaptak, amelyben az albánok kijelentik, hogy hívei az alkotmánynak és csak a nyomasztó adó ellen panaszkodnak. A lakosság fölkéri a kép­viselőket, hogy a kormánynál lépéseket tegye­nek a vérontás elkerülésére és hogy Priszti­nában ne rendeljék el az ostromállapotot. Románia. Diákok tüntetése. A bukaresti egyetemi hall­gatók csütörtökön gyűlést tartottak a kormány javaslata ellen, amely korlátozza az egyetemi ön­kormányzatot. Nagy falragaszokon hirdették, hogy a gyűlésen két volt miniszter is szónokolni fog s erre zsúfolásig megtelt a terem. A szónokok éle­sen elítélték a törvényjavaslatot s megbélyegez­ték azt, mint merényletet az egyetem autonómiája ellen. A gyűlés határozatot hozott, amelyben föl­szólítja a kormányt, hogy három napon belül vonja vissza a törvényjavaslatot. A gyűlés után az egyetemi ifjúság a közoktatásügyi miniszter la­kása elé akart menni tüntetni, de lovasrendőrök útjukat állották és sok diákot letartóztattak.

Next