Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)
1910-04-08 / 83. szám
2 Az igazságügyminiszter kijelentése arra enged következtetni, hogy Székely érzi, hogy ugyanazon szempontok, amelyek a be nem fejezett pörök megszüntetésénél szolgáltak helyes indokolásul, szükségessé teszik a már befejezett pörök átvizsgálását is. A koalíció politikai bosszújának száz és száz áldozata van, akiknek nagy része még ma is a börtönökben sínylődik. Nem elég tehát, ha a folyamatban lévő pöröket szüntetik meg, hanem revidiálni kell azokat az ítéleteket is, amelynek áldozatai ártatlanul szenvednek. A koalíció volt lapjaira jellemző, hogy tajtékzó dühvel fogadják azokat az intézkedéseket, amelyek a volt kormány gyalázatos politikai üldözésének áldozatait ki akarják ragadni a börtönökből. Ezek a lapok azok, amelyek a saját embereik érdekében — ellenzéki szerepük mellett is— megalázkodva könyörögtek a különböző kormányoknál. Egyes lapok már előre is meg akarják akasztani a megkegyelmezéseket és ezért azt hirdetik, hogy a kormány a trónörökös parancsára akar cselekedni. Ezt a híresztelést a kormány erélyesen megcáfolja. Mi nem látunk a megkegyelmezés tényében semmi nagy dolgot. Egy olyan kormánynak, amely azt hirdeti, hogy a népnek szabadabb mozgást akar biztosítani, erkölcsi kötelessége ezt tényekkel is bizonyítani. Tömik a papzsákot. A reformátusoknak mostan tanácskozó konventje, amely Zoványi Jenő tanár rendszabályozásával a protestáns klerikalizmusnak olyan szégyenletes bizonyságát mutatta, azzal a kérdéssel foglalkozott, kérjenek-e a protestánsok a teológiai tanárok fizetésének rendezésére államsegélyt. Némelyek azon az állásponton voltak, hogy ne kérjenek erre a célra államsegélyt, mert különben az állam befolyást akar majd magának biztosítani a papképzésre. Mások viszont arra az álláspontra helyezkedtek, hogy csak hadd fizesse az állam a dolgozó polgárok adójából a paptanárokat. Ezek között volt Tisza István gróf is, aki hangsúlyozta, hogy a református egyháznak az állammal nem szabad megszakítania az összeköttetést s hogy az államsegély minél nagyobb mérvű, igénybevétele kívánatos. Ez a kijelentés mutatja azt is, miképpen fogják állami pénzen tovább tömni a papzsákot, ha Tisza István megint odaférkőzik a hatalomhoz. A bosnyák „alkotmány" foltozása. Legközelebb érvénybe lép az a furcsa zagyvalék, amit Bosznia „alkotmányának" neveznek. Ennek az alkotmánynak rendeleti úton való „kiegészítése" történt most, amennyiben a boszniai „Törvény- és Rendeleti Közlöny" Bosznia és Hercegovinára vonatkozó új törvényeket és rendeleteket tesz közzé azzal a záradékkal, hogy e törvények a közzététellel egyidejűen életbe lépnek. Mindenesetre különös „alkotmány" az olyan, amelynek keretein belül olyan fontos és nagy horderejű intézkedések, mint azok, amelyek most történtek — rendeleti úton lesznek törvénnyé. Az új törvényekről és rendeletekről egyébként a következőket jelentik félhivatalosan: Az első új törvény a politikai jogok elvesztéséről szóló novella. A novella enyhíti a bosnyák alkotmánnyal egyidejűen kihirdetett tartománygyűlési választási rendszabály 3. szakasza intézkedését, mely szerint mindazok, kik bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerejűleg elítéltettek, az ítélettel kapcsolatos jogkövetkezmények idejére a választási jogosultságból egyszers mindenkorra kizárattak. A második novella a választási visszaélésekről szól. A harmadik novella a levéltitok védelméről szóló eddigi törvényt egészíti ki. A negyedik a katonai bíráskodás illetékességének korlátozásáról szól. Eddig a katonai bíráskodás illetékessége alá tartoztak azok a polgáremberek is, akik a katonai hatóságok ellen követtek el bűntetteket vagy vétségeket, továbbá azok, akik engedelem nélkül viseltek vagy tartottak házuknál lövőfegyvert, forgópisztolyt vagy lövőszert. Ezentúl ilyen esetekben kizáróan a polgári büntetőbíróság, illetve a közigazgatósági hatóság ítélkezik. A kivételes állapot idején foganatosítandó rendszabályokról szól az utolsó novella. Az alkotmány 20. szakasza szerint NÉPSZAVA 1910 április 6. az országos kormányháború esetére vagy abban az esetben, ha annak megindítása közvetlenül küszöbön áll, ha zavar tör ki, vagy ha felségsértő vagy a közbiztosságot veszedelmeztető üzelmek harapóznak el, az alkotmányt fölfüggesztheti. E szakaszt egészíti ki a kivételes állapotról szóló novella. Mit szólnak most a nagy államférfiak? Igaz, somogymegyei falu, járási székhely, a járás főszolgabírája pedig bizonyos nevezetű Trombitás Károly, akiről nemrégiben szó esett már ezen a helyen. Ez az igazi trombitás nagy ambíciójú közigazgatási férfiú lehet, ő nem elégszik meg azokkal az ismert hülyeségekkel, amelyeket érdemes szaktársai gyűlésbetiltó végzések indokolásai címén föltálalnak, ő eredeti akar lenni. Így történt, hogy szili elvtársaink gyülésbejelentését nem vette tudomásul ez az igazi dudás, mert „az általános választójogot nagy államférfiak károsnak mondották az országra." A somogyi alispán szerint a Tisza—Baross Jancsi-féle „nagy államférfiak" mégsem lehetnek oly nagyok, hogy az előttük való hódolat a józan eszétől is megfossza, mint az elsőfokú közigazgatási hatóság körében megtörtént. A somogyi alispán ugyanis elvtársaink föllebbezésére megsemmisítette a szegény főbiró végzését s utasította, hogy máskor — mikor a gyülekezés jogáról van szó — ne gondoljon a nagy államférfiakra, mert ez veszedelmet jelent az ő kis agyvelejére. A gyűlés 3-án lett volna, a végzést 6-án hozta az alispán. Ennyit ér a közigazgatási jogorvoslat: az alispán tisztessége a főszolgabíró főszolgabíróságával szemben. A méltányos kezelés, amit a gyülekezési és egyesülési jogra nézve a miniszterelnök kilátásba helyezett, csak igen nehezen tud utat törni magának. A szolgabírák és csendőrök csak úgy garázdálkodnak most is, mint a legsötétebb koalíciós időkben s az a kevés eszük, ami van, az, mihelyt gyűlésről van szó, a „nem engedélyezem", „tudomásul nem veszem" szavakra jár rá. A miniszterelnök szavalhat itt Budapesten, amit akar, a szolgabirák fütyülnek rá s azt csinálják, amit ezelőtt. A „Kel. Ért." jelenti erre nézve a következőket: A belügyminiszterhez naponta érkeznek panaszok, hogy egyes vidékeken a főszolgabírák és a rendőrkapitányok a munkások politikai népgyűléseit nem engedélyezik, illetőleg betiltják. Így legutóbb a békéscsabai szervezett munkások táviratilag panaszt tettek a belügyminiszternél, hogy a vasárnapra egybehívott népgyűlésüket Sailer békéscsabai főszolgabíró betiltotta. Khuen - Héderváry gróf belügyminiszter táviratilag utasította Békésmegye alispáni hivatalát, hogy a munkások gyűlésének betiltását vonja vissza és a gyűlést engedélyezze. Mint a „Kel. Ért." megbízható forrásból értesül: a belügyminiszter rendeletet készül kibocsátani a gyülekezési jog tiszteletben tartása érdekében. A miniszter rendeletében meg akarja szüntetni azt a visszásságot, melyet némely hatóság a gyülekezési jog körül elkövetett. Most csak az a kérdés, mi lesz abban a rendeletben ? A Katolikus Népszövetség az egyetemen. Egy egyetemi hallgató írja a következőket. A Katolikus Népszövetség legközelebb külön főiskolai szervezetet akar alakítani, melynek tagjai főként a Mária-Kongregáció érdeklőső bölcsészhallgatóiból, valamint a Szent Imre-körből kerülnének ki. Ennek a főiskolai szervezetnek azután első kötelessége lenne a jövő szeptemberben megalakítani a Katolikus Diákszövetséget. A dologról ma még kevésnek van fogalma, mert az indítványozót meglehetősen titokban tartják, de jól sikerült forrásból tudom, hogy az egész klerikális tervnek Bús Jakab jezsuita páter az indítványozója, ki részéről Barkóczy helyeslését is megkapta ez ügyben. Ennek a Katolikus Népszövetség által megindított munkának első célja lenne ismét az egyetemi keresztkérdés, amelyet úgy látszik klerikálisaink ,nem akarnak egyáltalában feledni, de célja volna másodsorban az egész elkatolizálása a Pázmányegyetemnek. A Szent Imre-Collegium nagy munkát fejt ki máris ennek az érdekében és komolyan kell venni a helyzetet, ha figyelemmel kísérjük, hogy a Szent Imre-Collegium munkája már olyan helyeken is megtermi a maga gyümölcseit, mint a Mensa Akademika, hol pedig a felekezeti kérdés eddig soha föl nem merült. Tessék figyelemmel kisérni, vájjon mennyi érdemetlen dzsentrifiúnak ítélik meg a segélyt és hány érdemes polgár- és zsidófiút nem is vesznek tekintetbe. A dolog mindjárt nem is tűnik föl csodának, ha látjuk, hogy a Mensa Akademika tisztviselői egyúttal a Szent Imrekörnek a tagjai és tisztviselői is. A kongregációk és konviktusok nagy munkát fejtettek ki s ugy látszik, hogy meg kell érnie annak a gyümölcsnek, melyet a mult kormányhatalom is oly buzgóan öntözött. Agrárius szövetkezetek. Az agráriusok vezetése alatt álló különböző szövetkezetek kongresszust tartottak Budapesten. Az elnöki megnyitót gróf Majláth mondotta s az ő szövetkezeteik céljául azt tűzték ki, hogy a kis exisztenciák ne kerüljenek a szociáldemokrácia vezetése alá. Volt még számos előadás, ezek egyikében egy református lelkész azt hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti mozgalomból ki kell küszöbölni a felekezeties szellemet. Rövid belpolitikai hírek. Batthyány Tivadar gróf a Vasutas Szövetségnél viselt elnöki állásáról a mai napon végleg lemondott. A gyáriparosok szövetsége magyar-bosnyák gazdasági összeköttetések létesítése céljából ankétet tartott, amelyen a közös pénzügyminisztérium is képviseltette magát. — KÜLFÖLD. Törökország. Az albánok lázadása. Belgrádi távirat szerint az albániai lázadás rohamosan terjed és közeledik a szerb határ felé. Ipekben és Jakovicában török tüzérség vonult föl. Az ágyúk nagy vérontást vittek véghez a zendürök között, akik halálmegvetéssel harcolnak. Akárhányan közülük öngyilkosságot követnek el, ha már nem kerülhetik el a fogságot. A lázadók egyrésze a hegyek között elsáncolta magát. Üszkükből jelentik, hogy Északalbániában szerdán kihirdették a statáriumot. A fölkelés lölészke Prisztina és Prizrend, ahol tizenötezer fegyveres fölkelő várja a török csapatokkal való összeütközést. A prisztinai képviselők táviratot kaptak, amelyben az albánok kijelentik, hogy hívei az alkotmánynak és csak a nyomasztó adó ellen panaszkodnak. A lakosság fölkéri a képviselőket, hogy a kormánynál lépéseket tegyenek a vérontás elkerülésére és hogy Prisztinában ne rendeljék el az ostromállapotot. Románia. Diákok tüntetése. A bukaresti egyetemi hallgatók csütörtökön gyűlést tartottak a kormány javaslata ellen, amely korlátozza az egyetemi önkormányzatot. Nagy falragaszokon hirdették, hogy a gyűlésen két volt miniszter is szónokolni fog s erre zsúfolásig megtelt a terem. A szónokok élesen elítélték a törvényjavaslatot s megbélyegezték azt, mint merényletet az egyetem autonómiája ellen. A gyűlés határozatot hozott, amelyben fölszólítja a kormányt, hogy három napon belül vonja vissza a törvényjavaslatot. A gyűlés után az egyetemi ifjúság a közoktatásügyi miniszter lakása elé akart menni tüntetni, de lovasrendőrök útjukat állották és sok diákot letartóztattak.