Népszava, 1910. május (38. évfolyam, 103–128. sz.)
1910-05-01 / 103. szám
2 lenebbül érdekli: a munkabérek emelése, a munkaidő leszállísa, politikai jogok megszerzése és radikális munkásvédő törvények alkotása ... csak úgy lehetséges, ha összegyűrjük a szétszórt és fölhasználatlan proletárerőket közös munkájára. Tehát agitálnunk kell. Az az elvtárs, aki nem tud az indifferens proletártömegből eszméinknek új híveket szerezni, csak félig tette meg kötelességét, bármilyen harcos legyen is egyébként. De hogyan tudjon agitálni, másokat tanítani és meggytőzni az, aki maga sem tanul és maga is elmarad a kortól, mert pártsajtónkat nem olvassa? Különösen ki kell még emelnünk azt, hogy pártlapjainkat olvasni magában véve még nem elég. Előfizetni kell pártlapjainkra! Mert máskülönben miből tartsuk fönn azokat? Ellenségeink, a tőkések, bizonyára nem fogják föntartani. A mi sajtónk, a mi Népszavánk ípiérettünk küzd, azt minekünk kell fentartanunk. Nincs a magyar munkásosztálynak egyetlen egy tagja sem, aki sorsa valamelyes javulását ne köszönhetné a Népszavának. És ha mindnyájan támogatjuk lapunkat, ha erősebb lesz, akkor még jobban szolgálhatja a mi ügyünket, mindnyájunkét együttvéve és mindegyikünkét külön-külön. Most, hogy május elsejét Népszava-nappá tettük, meg kell ezeket értetni minden proletártestvérünkkel és azon kell lennünk, hogy aki szervezett munkás, az öntudatos munkássá — a Népszava előfizetőjévé — is váljék. Csak így lesz képes arra, hogy maga is jó harcossá váljék és maga mellé még új fegyvertársakat is szerezzen. SZEMLE. BELFÖLD. A drágaság előidézésének gyűlöletes szerepét nem akarják vállalni azok, akiknek az igazság szerint kijár. A drágaság előidézésében egyenlő rész illeti meg az ipari tőkéseket, a nagybirtokosokat, a nekik hódoló vám- és tarifapolitikát, a mezőgazdasági értékesítő szövetkezeteket és a kartelleket, a börzei spekulációt és a mezőgazdaság elmaradt művelését. A nyilvánosság előtt mindazonáltal a zsákmányon osztozkodók mindegyike a másikra kiált tolvajt. A vaskartell az agráriusokat vádolja a drágítással, az agrárius a kartellek urait, s mind akettő a munkást, aki pedig tulajdonképpen az ő számukra kénytelen nagyobb bért követelni igen sokszor éppen őtőlük. A Magyar Gazdaszövetség szombati évi közgyűlésén Darányi Ignác elnöki megnyitójában foglalkozott a drágaság kérdésével s tett kísérletet arra, hogy a drágaság ódiumát egyrészt az ipari kartellekre, másrészt a munkásokra hárítsa. Sajátságos és megszívlelendő jelenség, hogy míg az élelmiszerek drágasága ellen folytonosan megújulnak a panaszok, azalatt alig hallani valamit az iparcikkek árait fölsrófoló kartellek és a fölös közvetítés eredménye gyanánt jelentkező drágulásról. Pedig míg az élelmiszerek ára, föltéve, hogy mesterségesen ezt meg nem akadályozzák, jobb termés esetén okvetlenül le fog szállni, azalatt ezt az ipar készítményeinél alig remélhetjük. Meg kell mindenekelőtt jegyezni, hogy a drágulás világszerte mutatkozik. Erről panaszkodnak nemcsak az európai szárazföld országaiban, hanem a szabad kereskedelmet űző Angliában, sőt az Északamerikai Unióban is. Ered e drágaság a fogyasztás emelkedésén kívül, a munkabérek általános fokozásából, a munkásviszonyok bizonytalanságából és a pénz vásárló erejének csökkenéséből. El kell ismernünk, hogy az agrárvámtarifa fokozott vámjainak ebben szintén része van. Ezzel az eshetőséggel azonban a törvényhozás leszámolt, amikor a vámtarifát megalkotta. Azon az állásponton volt, hogy különösen nálunk a termelők millióinak biztosítani kell a megfelelő jutalmat, különben beállhat az az eset, hogy a nem kellően jövedelmező termelés csökkenni fog s az ország közgazdasági élete emelkedés helyett a hanyatlás jelenségeit mutatja föl. Az élelmiszerek árának kedvező termés esetén várható csökkenésével szemben állnak azok az alakulatok, amelyek szinte lehetetlenné teszik, hogy a gyáriparnak készítményei olcsóbbak legyenek. A kartellek szinte napról-napra szaporodnak, amint azt az utolsó adatok is igazolják. Darányi szerint tehát a drágaság főokozója: a munkabérek emelkedése, a munkásviszonyok bizonytalansága és a pénz vásárló erejének csökkenése. Ezek közül az utolsó: a pénz vásárló erejének csökkenése nem oka, hanem tünete, megnyilatkozási módja a drágaságnak. A drágaság éppen azt jelenti, hogy a pénz vásárló ereje csökken, vagyis hogy ugyanannyi pénzen kevesebb árut lehet kapni. Ebben a pontban tehát Náci bácsi nem jól tanulta meg a nemzetgazdaságtant és kérje vissza az iskolapénzt. A munkabérek emelkedése szintén nem oka, hanem okozata, következménye a drágaságnak. Amikor minden drágább lett, amikor a munkás munkabérén kevesebb élelmiszert, ruhát stbit vásárolhat, mint azelőtt, akkor kénytelen bérjavítást követelni. A fölemelt munkabér nem javítja meg ilyen körülmények között a munkás keresetét, csak a tőkéseknek és földesuraknak a nemzeti jövedelemben való részesedését változtatja meg. A fölemelt munkabér a munkás védelme az áremelkedésben lappangó támadás ellen, nem előidézője, de velejárója a drágaságnak. Maradna tehát Darányi szerint a munkásviszonyok bizonytalansága, mint drágaságot termelő ok. Ezt még a mezőhegyesi csődörök se hinnék el fővédnöküknek, nem hogy értelmes emberek. Az egész beszédből csak annyit érdemes kiemelni, hogy Darányi vallomása szerint a koalíciós kor-mány tudatosan és szándékosan hozott olyan vámtarifát, amely megdrágította az élelmiszerek árát. 2 NÉPSZAVA 1910 május 1. Az agitációs szabadság „méltányos kezelésű" korszakának újabb kunsztprodukcióiról értesítenek bennünket tudósítóink. I. Az érsekújvári elvtársak — amint telefonon jelentették nekünk meg akarván ünnepelni májuselsejét, gyűlést jelentettek be. A rendőrkapitány betiltotta — indokolás nélkül. Megfelebbezték. Az alispán „indokainál fogva" jóváhagyta a betiltást. Az alispán végzését — nehogy a belügyminiszter esetleg idején intézkedhessék — szombat délután kézbesítették az elvtársaknak. II. Máriaradnán már indokolással tiltották be a gyűlést. Mégpedig elég különös indokolással . Minthogy pedig a közelmúltban országszerte nagyfokú visszaélések és súlyos rendzavarások történnek, melyeket éppen a magukat szociáldemokratáknak nevező elemek rendeztek tervszerűen és minden törvényes rendet arculati vakmerőséggel,, minthogy továbbá a népgyűlés tárgysorozatából kitetszőleg a bejelentett gyűlést is a szociáldemokraták kívánják a bejelentők neve alatt rendezni, a gyűlés megtartását annyival kevésbé vehetem tudomásul, mert a küszöbön álló képviselőválasztásból kifolyólag a kedélyek már úgy is a szokottnál izgatottabbak s a közrend és testi épség megsértésétől alaposan kell tartanom. Amiért az országban „nagyfokú visszaélések" történtek, Máriaradnán is be kell tiltani a gyűlést. A nyilt bosszúállásnak ez a módja igazán „nagyfokú visszaélés", sőt „minden törvényes rendet arculütő vakmerőség", amelyet nem szabad megtorlatlanul hagyni annyival is inkább, mivel elkövetője még azzal is tetézi, hogy csendőrökkel inzultáltatja a gyűlés bejelentőit. t 826 — 155 — 671. Torontálvármegye alispáni hivatalának jelentése szerint a múlt hónapban a vármegyében összesen 626 útlevelet adtak ki 1028 személyre. Ezekből kivándorolt 550 férfi és 276 nő, tehát összesen 826 ember. Ezzel szemben a visszavándoroltak száma összesen 155 és pedig 109 férfi és 46 nő, 671 főnyi népvesztesség egy hónapra, egy egy éve tekintélyes szám, amelynek jelentősgét növeli még az is, hogy sok a kivonulók között a nő, ami a teljes áttelepedést elenti. A malmok spekulálnak. A fővárosi malmok még kora télen négy napra redukálták üzemüket, nehogy sok legyen a liszt és csökkenjen az ára. A drágító taktikát most folytatni akarják. Egyes malmok uszítására oly megegyezés készült, amely szerint az összes malmok egészen megszüntetik az üzemet, szélnek eresztik a munkásokat. A megegyezés azonban majdnem kútba esett, mégpedig a következő okok miatt: A minap, míg a tárgyalások folytak, a fiumei kikötőbe az osztrák Lloyd-társaság „Baron Beck" nevű gőzöse Galacból negyvenkét vagyon külföldi lisztet hozott. Galacban pedig az „Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság"-nak vannak malmai. Ezekből került ki a liszt. Minthogy pedig éppen ez a társaság volt a legfőbb uszító az üzembeszüntető akcióban, kiderült, hogy a tervezett üzembeszüntetés nemcsak a munkások ellen tervezett merénylet, nemcsak lisztdrágító hadjárat, hanem egy vállalat üzleti trükkje is. Galacban olcsóbb a liszt-előállítás s ezért akarta a vállalat az összes budapesti malommunkásokat kenyörtelenné tenni, hogy olcsóbb galaci munkaerővel dolgozva, lekonkurrálja vele megegyezett üzlettársait! Talán a malmok is belátták ezt, mégis sokkal csábítóbb volt a drágítás előidézte haszon, semhogy erről lemondottak volna. A lisztdrágító egyezményt — mint éjjel jelentik — megkötötték. KÜLFÖLD. Angolország. A lordok vétójogra. A liberális kormány az utóbbi időben javaslatokat tett arra nézve, hogy a lordok házának jogait korlátozzák, hogy ezek a „született" törvényhozók ne hátráltathassák mindig a népképviselők törvényhozó munkáját, valahányszor ezek a haladás érdekében, a nép javára igyekeznek dolgozni. A naplopók ezen gyülekezete mindig osztályérdekei védelmére siet, amikor a nép amúgy is súlyos terhein könynyíteni akarnak, vagy legalább is nem akarják újabb terhekkel megnehezíteni a sorsát. A lordok a legutóbbi időben is visszautasítottak törvényjavaslatokat, amelyek a népoktatást akarták liberálisabb szellemben fejleszteni, amelyek a szesztőkének a gazdasági erejét s az ezzel járó politikai hatalmát akarták csökkenteni, legutóbb pedig visszavetették a legdemokratikusabb költségvetést, amelyet az angol alsóház valaha elfogadott. Hogy a kormány a felelőtlen lordoknak a törvényhozás munkájába való tűrhetetlen beavatkozásának véget vessen, az alsóházban javaslatokat fogadtatott el, amelyek alkalmazásával legalább némileg korlátozzák a főrendiház hatalmát. Az elfogadott javaslatok alapján a kormány törvénytervezetet dolgozott ki, amelyet most ismertetnek. A törvénytervezet indokolása hivatkozik arra, hogy a mostani felsőház helyébe olyan második kamarát kell létesíteni, amelyet a nép választ s nem a születés jogcímén áll fönn. Ezt a változást azonban a kormány nem tudja egyszerre keresztül vinni, egyelőre a lordok jogait igyekszik korlátozni. A tervezet szerint az olyan pénzügyi javaslatot, amelyet az