Népszava, 1910. június (38. évfolyam, 129–154. sz.)

1910-06-01 / 129. szám

2 a többi szédületes pénzek előteremtése az osztrákokkal együtt a mi dolgunk is. Ausz­riában új adókat hoznak be és kölcsönö­ket vesznek föl. Világos, hogy ugyanezt a módszert fogják követni Magyarországon is, mert a népnyúzás közös ügy, csak a népvédelem, a szociális biztosítás olyan dolog, amely osztrák specialitás. Ausztria népei is nyögni fognak e szörnyű adóteher alatt. De az új közterhek jelentékeny része, az aggkori biztosításra lekötött évi 80—90 millió korona, mégis a népesség javára fog válni. Azonfölül pedig Ausztria népes­sége, fejlettebb ipara, előrehaladottabb mezőgazdasága következtében jobban bírja a terheket, nagyobb jövedelmi forrásokkal rendelkezik. Nálunk ellenben az egész adórablás népellenes célokat szolgál s iga­zán rejtély minden értelmes ember szemé­ben az, miből akarja majd a magyar pénzügyi kormány azokat a nagy pénzeket előteremteni. Az az idő, amikor ilyen cé­lokra lenyúzhatták a nép bőrét, már ré­gen elmúlott. Egyszerűen azért, mert már az is csak legenda, hogy a magyar népnek valaha is egyáltalán volt bőre. Söprűzik már Szterényit az Agrárbankból is, amelynek elnökévé vá­lasztották meg. Szterényi hivataloskodása alatt olyan szolgálatokat tett a tőke hatalma­sainak, olyan lelkiismeretlenül, kíméletlenül mozdította elő érdekeiket, hogy az államtit­kári hivatalból való kirúgása után rész­ben jutalmul, részben jövendő szolgá­latok előjegyzése gyanánt az Agrárbank elnökévé tették meg. Azok a nagytőké­sek azonban, akik Szterényit így zsoldjukba fogadták, abban a hitben voltak, hogy a híres panamavezér csak személye szerint s nem befolyását is tekintve dobatott ki a kereske­delemügyi minisztériumból. Miután azonban kiderült, hogy az új kormány nem hajlandó a Szterényi üzleteit csinálnii, hanem csak a magáét, s van neki ilyen elég, Szterényinek fölmondták az Agrár­banknál s azon a címen hagyja ott ezt az intézetet, hogy összeférhe­tetlen a képviselői állással. Szegény Szterényi így most munkanélküli lett, majdnem azt ír­tuk róla, hogy facér lett. Csak az a szerencse, hogy amíg „munkában" volt, olyan bőven gondoskodott magáról. Így nem esik majd semmiféle munkanélküli alap terhére a fa­cérrá lett Szterényi. Minden drágább lesz. Az osztrák cipőfelsőrész-gyárosok elhatározták, hogy a cipőfelsőrész árát 5—10%-kal emelik. Az áremelkedés Magyarországra is hatással lesz, mert ez idő szerint nagy a cipőimportunk Ausztriából. Mi sem természetesebb, minthogy ezt az áreme­lést nem a gyárosok profitvágyával, hanem a nyerstermények, a bőr árának emelésével okolják meg. A drágaság okát vagy a munkásban, vagy a termelőben mutatja meg a gyáros, csak ott nem kereskedik utána, ahol igazán telik s ahol meg­találhatná : a tőke profitvágyában. KÜLFÖLD. Délamerika. Megkínzott benszülöttek. Az angolok nagy agitációt fejtenek ki a belga Congoban a benszülötteken elkövetett véres gazságok miatt. Egyesületeket alakítottak, gyűléseken lelep­lezték a lelketlen kapitalistákat, lapokban, röpiratokban elmondták, hogy milyen, min­den emberi érzést megbotránkoztató módon kényszerítik a benszülötteket, hogy bizonyos mennyiségű kaucsukot szállítsanak. Leírták, hogy miként csonkították meg a benszülöt­tek ezreit, gyilkolták le őket s hogyan pusz­títottak ki egész falvakat csak azért, mert a benszü­löttek nem gyarapították eléggé a részvényesek profitját. Mindez az agitáció, mindez a megbotránkozás jogos és emberi. De a tények azt mutatják, hogy mindez sem­ NÉPSZAVA mit sem használt Amig az angolok a belga embertelenségekre hivták föl a civilizált világ figyelmét s igyekeztek megbotránkozását föl­kelteni, azalatt ugyancsak az angolok bizo­nyították be, hogy a kapitalizmus természet­rajza egyforma az egész világon s hogy az angol kapitalista éppúgy gyilkol a profitért, akár a belga. Az angoloknak is vannak kaucsuktermő területeik. Délamerikában, Trinidadban, To­bagoban, Guyanában szintén termelnek kau­csukot. Még­pedig ugyanolyan módszerrel, mint a belgák a Congoban. Az angol lapok becsü­letére válik azonban, hogy maguk sietnek leleplezni ezeket a gazságokat s nem várják be, hogy a belgák figyelmez­tessék őket arra, hogy a saját há­zuk előtt is van söprögetni való. Trinidad, Tobago és Guyana kaucsuktelepein 1906-ban 1,543.056 korona értékű kaucsukot termeltek. 1907-ben a mennyiség lényegesen fokozódott. Ebben az évben már 339 ezer koronával több értékű kaucsukot termeltek. Így fokozódott évről-évre a termelt kaucsuk mennyisége. A londoni lapok elmondják, hogyan „tökélete­sítették" a társaságok üzemeiket. A kaucsuktelepeket kerületekre osztották be. Minden kerületnek van egy igazgatója, aki számontartja a területén lakó benszülöt­teket. Rendeletet adtak ki, amely szerint minden benszülött 10 naponkint tartozik meg­határozott súlyú kaucsukot szállítani. Ha ke­vesebbet hoz, a hivatalnokok véresre veretik, testét megcsonkíttatják és a vadonba üldözik. Az egyik kerületben két hónap leforgása alatt háromszáz benszülöttet vesszőztek meg véresre. Egy-egy szerencsétlen kétszáz vessző­ütést kapott. Sokan meghaltak. A boldogtalan benszülöttek véres sebeikkel az erdőkbe me­nekültek, ahol tömérdek holttest hever. Törökország. A krétai bonyodalom. Athénból táviratoz­zák, hogy a kormány jegyzéket intézett a­ ha­talmakhoz és kijelentette, hogy semmi nehéz­séget nem gördít a mohamedánoknak a krétai nemzetgyűlésben való helyet foglalása ellen. Egyidejűleg az athéni kabinet a portánál eré­lyesen fölszólalt a görög áruknak Török­országban való bojkottálása ellen. Törökországban mindenfelé népgyűléseket tartanak Kréta annexiója ellen. Jaffában a tiltakozó gyűlésen úgy fölbőszítették a moha­medán lakosságot a görögök ellen, hogy a gyűlés után a mohamedán nép megtámadta a görögöket, közülök néhányat megölt és igen sokat megsebesített. A görögök lakta városrész­ben néhány görög kereskedő boltját­­kifosz­tották. A porta sürgősen fölszólította Mahmud Sefket hadügyminisztert, hogy térjen vissza és vegye át a tengerészeti tárcát is. Az albánok fölkelése. Üszkükből táviratozzák, hogy Verizovicstól északra ismét megkezdődött az ágyúzás. A török sereg döntő előnyomulásra készül Djakova ellen. Most érkezett el elhatározó stá­diumába az operáló hadsereg akciója. A lázadás leverése még hónapokig fog tartani. Djakova kör­nyékén az albánok­­ kétségbeesett ellenállásra ké­szülnek. Elsáncolják magukat az országút mentén és a helységekben barrikádokat építenek. Az egész török sereg Djakova felé indult. A prizrendi, pristinai és ipeki szandzsákban ki­hirdették az ostromállapotot. A hadügyminiszter jelenti, hogy 40 zászlóalj négy oszlopban meg­kezdte az előnyomulást Djakova és Ipek ellen. A miniszter öt zászlóalj élén van, melyek kedden Prizrendet elhagyták, hogy a főparancsnokkal egyesüljenek és szerdán vagy csütörtökön bevo­nuljanak Djakovába. Rövid külpolitikai hírek. Az olasz külügyminiszter Berlinben talál­kozott a birodalmi kancellárral. A látogatásban a hármasszövetség megerősödését látják az európai béke érdekében. A finn országgyűlést hétfőn berekesztették. A kínai kereskedelmi kamarák elhatározták, hogy bojkottálják az amerikai árukat. 1910 június 1. A Délafrikai Egyesült­ Államok első kor­mánya megalakult. Botha­bur tábornok lett a mi­niszterelnök. A mi választási küzdelmünk. — Gyűlések, programmbeszédek. — Agitációnk országszerte. — Országszerte megtartott gyűléseinkről, elvtársaink agitációs tevékenységéről még a keddi napon is özönével érkeztek tudó­sítások. A tudósítások mind-mind pártunk és a szociáldemokrata eszmék óriási tér­foglalásáról számolnak be. Szinte cso­dálatos, hogy a közönbös és a szo­ciáldemokrácia szó hallatára rettegő polgárok oly páratlanul álló rokon­szenvvel fogadták pártunk jelöltjeit. Szá­mos olyan községben fordultak meg elv­társaink, ahol a szociáldemokrata eszmék­nek hírét csak a szószékről, a papnak a szájából hallották. A gyűlések megtartása közül ezúttal sem hiányoztak a közigaz­tási basák jogtiprásai. A szolgabírák, pol­gármesterek és egyéb közigazgatási őslé­nyek most is tucatszámra gyártották a kor­látoltságtól és rosszakarattól ordító betiltó végzéseket. A legkülönfélébb fajtájú jog­sértések azonban nem gátolták meg elv­társainkat abban, hogy pártunk és az ál­talános választójog érdekében nagy és hasznos munkát végezzenek. Beérkezett tudósításainkat itt közöljük. A nyolcadik kerü­let munkássága, amint a Népszava keddi számá­ban már említettük, hétfőn este három kitű­nően sikerült gyűlést tartott. A gyűlésekről az alábbi tudósításunkban számolunk be: A Bősz-féle vendéglőben (Baross­ utca 133) Tassy István elvtárs ajánlatára elnökké Boros Jenő, jegyzővé Takács György elvtársakat vá­lasztották meg. A napirendet Hirossik János elvtárs fejtegette élénk figyelem közepette. A határozati javaslat elfogadása után a gyűlés véget ért. ..n& Piskóti-féle vendéglőben (Tisza Kálmáné-tér és Népszínház­ utca sarok) Schwartz Ambrus elvtárs üdvözölte a nagyszámú hallgatóságot. Ajánlatára elnökké Deutsch Márkus, jegyzővé Koncz Lajos elvtársakat választották. Schwarz Ambrus elvtárs egyórás előadói beszédjét folytonos helyeslés kísérte. Beszéde után föl­olvasta a kerület két képviselőjelöltjének alábbi leveleit: Budapest, 1910 V/27. Az igen tisztelt VIII. kerületi szociáldemokrata pártszervezetnek Budapest. Folyó hó 26-án kelt nagybecsű átiratukra tisz­telettel értesítem, hogy a tegnapi napon megtar­tott programmbeszédemben az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójog mellett foglaltam állást és ebbeli meggyőződésem okait is kifejtet­tem. Természetes, hogy ezen meggyőződésem mellett maradok, amit nyilvános gyűléseiken meg is ismertethetnek. Kiváló tisztelettel Dr. Nagy Dezső. Budapest, 1910 V/28. A VIII. kerületi szociáldemokrata párt tekintetes végrehajtó bizottsága ! Folyó hó 25-én hozzám intézett b. levelükre válaszolva, tisztelettel értesítem a vezetőséget, hogy úgy mint a múltban kifejezésre juttattam a választójog kérdésében elfoglalt álláspontomat, azt ma is teljes egészében föntartom. Hazafias üdvözlettel Horváth Jenő függ, és 48-as képviselőjelölt. A munkásság helyesléssel vette tudomásul, hogy mindkét jelölt a becsületes választójog hívének vallotta magát.­­ Marinka és Fenyő Elemér elvtársak hozzászólása és az alább ismertetett határozati javaslat elfogadása után az elnök a gyűlést berekesztette. A Böhm-féle vendéglőben (Práter­ utca 26) Boross Ignác elvtárs ajánlatára elnöknek Weisz Richárd, jegyzőnek Lichtenstein Simon elvtársakat választották meg. A napirend elő­adója Weltner Rezső elvtárs volt, aki hosz­szabb beszédben fejtegette az aktuális politi­kai helyzetet. Végül Boross Ignác elvtárs tar­tott lelkesítő beszédet. Mindhárom gyűlésen a következő határo­zati javaslatot fogadták el: A VIII. kerületi munkásoknak 1910. évi május hó 30-án tartott nyilvános népgyűlése kimondja, hogy semmiféle polgári párt iránt bizalma nincs.

Next