Népszava, 1910. június (38. évfolyam, 129–154. sz.)
1910-06-01 / 129. szám
2 a többi szédületes pénzek előteremtése az osztrákokkal együtt a mi dolgunk is. Auszriában új adókat hoznak be és kölcsönöket vesznek föl. Világos, hogy ugyanezt a módszert fogják követni Magyarországon is, mert a népnyúzás közös ügy, csak a népvédelem, a szociális biztosítás olyan dolog, amely osztrák specialitás. Ausztria népei is nyögni fognak e szörnyű adóteher alatt. De az új közterhek jelentékeny része, az aggkori biztosításra lekötött évi 80—90 millió korona, mégis a népesség javára fog válni. Azonfölül pedig Ausztria népessége, fejlettebb ipara, előrehaladottabb mezőgazdasága következtében jobban bírja a terheket, nagyobb jövedelmi forrásokkal rendelkezik. Nálunk ellenben az egész adórablás népellenes célokat szolgál s igazán rejtély minden értelmes ember szemében az, miből akarja majd a magyar pénzügyi kormány azokat a nagy pénzeket előteremteni. Az az idő, amikor ilyen célokra lenyúzhatták a nép bőrét, már régen elmúlott. Egyszerűen azért, mert már az is csak legenda, hogy a magyar népnek valaha is egyáltalán volt bőre. Söprűzik már Szterényit az Agrárbankból is, amelynek elnökévé választották meg. Szterényi hivataloskodása alatt olyan szolgálatokat tett a tőke hatalmasainak, olyan lelkiismeretlenül, kíméletlenül mozdította elő érdekeiket, hogy az államtitkári hivatalból való kirúgása után részben jutalmul, részben jövendő szolgálatok előjegyzése gyanánt az Agrárbank elnökévé tették meg. Azok a nagytőkések azonban, akik Szterényit így zsoldjukba fogadták, abban a hitben voltak, hogy a híres panamavezér csak személye szerint s nem befolyását is tekintve dobatott ki a kereskedelemügyi minisztériumból. Miután azonban kiderült, hogy az új kormány nem hajlandó a Szterényi üzleteit csinálnii, hanem csak a magáét, s van neki ilyen elég, Szterényinek fölmondták az Agrárbanknál s azon a címen hagyja ott ezt az intézetet, hogy összeférhetetlen a képviselői állással. Szegény Szterényi így most munkanélküli lett, majdnem azt írtuk róla, hogy facér lett. Csak az a szerencse, hogy amíg „munkában" volt, olyan bőven gondoskodott magáról. Így nem esik majd semmiféle munkanélküli alap terhére a facérrá lett Szterényi. Minden drágább lesz. Az osztrák cipőfelsőrész-gyárosok elhatározták, hogy a cipőfelsőrész árát 5—10%-kal emelik. Az áremelkedés Magyarországra is hatással lesz, mert ez idő szerint nagy a cipőimportunk Ausztriából. Mi sem természetesebb, minthogy ezt az áremelést nem a gyárosok profitvágyával, hanem a nyerstermények, a bőr árának emelésével okolják meg. A drágaság okát vagy a munkásban, vagy a termelőben mutatja meg a gyáros, csak ott nem kereskedik utána, ahol igazán telik s ahol megtalálhatná : a tőke profitvágyában. KÜLFÖLD. Délamerika. Megkínzott benszülöttek. Az angolok nagy agitációt fejtenek ki a belga Congoban a benszülötteken elkövetett véres gazságok miatt. Egyesületeket alakítottak, gyűléseken leleplezték a lelketlen kapitalistákat, lapokban, röpiratokban elmondták, hogy milyen, minden emberi érzést megbotránkoztató módon kényszerítik a benszülötteket, hogy bizonyos mennyiségű kaucsukot szállítsanak. Leírták, hogy miként csonkították meg a benszülöttek ezreit, gyilkolták le őket s hogyan pusztítottak ki egész falvakat csak azért, mert a benszülöttek nem gyarapították eléggé a részvényesek profitját. Mindez az agitáció, mindez a megbotránkozás jogos és emberi. De a tények azt mutatják, hogy mindez sem NÉPSZAVA mit sem használt Amig az angolok a belga embertelenségekre hivták föl a civilizált világ figyelmét s igyekeztek megbotránkozását fölkelteni, azalatt ugyancsak az angolok bizonyították be, hogy a kapitalizmus természetrajza egyforma az egész világon s hogy az angol kapitalista éppúgy gyilkol a profitért, akár a belga. Az angoloknak is vannak kaucsuktermő területeik. Délamerikában, Trinidadban, Tobagoban, Guyanában szintén termelnek kaucsukot. Mégpedig ugyanolyan módszerrel, mint a belgák a Congoban. Az angol lapok becsületére válik azonban, hogy maguk sietnek leleplezni ezeket a gazságokat s nem várják be, hogy a belgák figyelmeztessék őket arra, hogy a saját házuk előtt is van söprögetni való. Trinidad, Tobago és Guyana kaucsuktelepein 1906-ban 1,543.056 korona értékű kaucsukot termeltek. 1907-ben a mennyiség lényegesen fokozódott. Ebben az évben már 339 ezer koronával több értékű kaucsukot termeltek. Így fokozódott évről-évre a termelt kaucsuk mennyisége. A londoni lapok elmondják, hogyan „tökéletesítették" a társaságok üzemeiket. A kaucsuktelepeket kerületekre osztották be. Minden kerületnek van egy igazgatója, aki számontartja a területén lakó benszülötteket. Rendeletet adtak ki, amely szerint minden benszülött 10 naponkint tartozik meghatározott súlyú kaucsukot szállítani. Ha kevesebbet hoz, a hivatalnokok véresre veretik, testét megcsonkíttatják és a vadonba üldözik. Az egyik kerületben két hónap leforgása alatt háromszáz benszülöttet vesszőztek meg véresre. Egy-egy szerencsétlen kétszáz vesszőütést kapott. Sokan meghaltak. A boldogtalan benszülöttek véres sebeikkel az erdőkbe menekültek, ahol tömérdek holttest hever. Törökország. A krétai bonyodalom. Athénból táviratozzák, hogy a kormány jegyzéket intézett a hatalmakhoz és kijelentette, hogy semmi nehézséget nem gördít a mohamedánoknak a krétai nemzetgyűlésben való helyet foglalása ellen. Egyidejűleg az athéni kabinet a portánál erélyesen fölszólalt a görög áruknak Törökországban való bojkottálása ellen. Törökországban mindenfelé népgyűléseket tartanak Kréta annexiója ellen. Jaffában a tiltakozó gyűlésen úgy fölbőszítették a mohamedán lakosságot a görögök ellen, hogy a gyűlés után a mohamedán nép megtámadta a görögöket, közülök néhányat megölt és igen sokat megsebesített. A görögök lakta városrészben néhány görög kereskedő boltjátkifosztották. A porta sürgősen fölszólította Mahmud Sefket hadügyminisztert, hogy térjen vissza és vegye át a tengerészeti tárcát is. Az albánok fölkelése. Üszkükből táviratozzák, hogy Verizovicstól északra ismét megkezdődött az ágyúzás. A török sereg döntő előnyomulásra készül Djakova ellen. Most érkezett el elhatározó stádiumába az operáló hadsereg akciója. A lázadás leverése még hónapokig fog tartani. Djakova környékén az albánok kétségbeesett ellenállásra készülnek. Elsáncolják magukat az országút mentén és a helységekben barrikádokat építenek. Az egész török sereg Djakova felé indult. A prizrendi, pristinai és ipeki szandzsákban kihirdették az ostromállapotot. A hadügyminiszter jelenti, hogy 40 zászlóalj négy oszlopban megkezdte az előnyomulást Djakova és Ipek ellen. A miniszter öt zászlóalj élén van, melyek kedden Prizrendet elhagyták, hogy a főparancsnokkal egyesüljenek és szerdán vagy csütörtökön bevonuljanak Djakovába. Rövid külpolitikai hírek. Az olasz külügyminiszter Berlinben találkozott a birodalmi kancellárral. A látogatásban a hármasszövetség megerősödését látják az európai béke érdekében. A finn országgyűlést hétfőn berekesztették. A kínai kereskedelmi kamarák elhatározták, hogy bojkottálják az amerikai árukat. 1910 június 1. A Délafrikai Egyesült Államok első kormánya megalakult. Bothabur tábornok lett a miniszterelnök. A mi választási küzdelmünk. — Gyűlések, programmbeszédek. — Agitációnk országszerte. — Országszerte megtartott gyűléseinkről, elvtársaink agitációs tevékenységéről még a keddi napon is özönével érkeztek tudósítások. A tudósítások mind-mind pártunk és a szociáldemokrata eszmék óriási térfoglalásáról számolnak be. Szinte csodálatos, hogy a közönbös és a szociáldemokrácia szó hallatára rettegő polgárok oly páratlanul álló rokonszenvvel fogadták pártunk jelöltjeit. Számos olyan községben fordultak meg elvtársaink, ahol a szociáldemokrata eszméknek hírét csak a szószékről, a papnak a szájából hallották. A gyűlések megtartása közül ezúttal sem hiányoztak a közigaztási basák jogtiprásai. A szolgabírák, polgármesterek és egyéb közigazgatási őslények most is tucatszámra gyártották a korlátoltságtól és rosszakarattól ordító betiltó végzéseket. A legkülönfélébb fajtájú jogsértések azonban nem gátolták meg elvtársainkat abban, hogy pártunk és az általános választójog érdekében nagy és hasznos munkát végezzenek. Beérkezett tudósításainkat itt közöljük. A nyolcadik kerület munkássága, amint a Népszava keddi számában már említettük, hétfőn este három kitűnően sikerült gyűlést tartott. A gyűlésekről az alábbi tudósításunkban számolunk be: A Bősz-féle vendéglőben (Baross utca 133) Tassy István elvtárs ajánlatára elnökké Boros Jenő, jegyzővé Takács György elvtársakat választották meg. A napirendet Hirossik János elvtárs fejtegette élénk figyelem közepette. A határozati javaslat elfogadása után a gyűlés véget ért. ..n& Piskóti-féle vendéglőben (Tisza Kálmáné-tér és Népszínház utca sarok) Schwartz Ambrus elvtárs üdvözölte a nagyszámú hallgatóságot. Ajánlatára elnökké Deutsch Márkus, jegyzővé Koncz Lajos elvtársakat választották. Schwarz Ambrus elvtárs egyórás előadói beszédjét folytonos helyeslés kísérte. Beszéde után fölolvasta a kerület két képviselőjelöltjének alábbi leveleit: Budapest, 1910 V/27. Az igen tisztelt VIII. kerületi szociáldemokrata pártszervezetnek Budapest. Folyó hó 26-án kelt nagybecsű átiratukra tisztelettel értesítem, hogy a tegnapi napon megtartott programmbeszédemben az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójog mellett foglaltam állást és ebbeli meggyőződésem okait is kifejtettem. Természetes, hogy ezen meggyőződésem mellett maradok, amit nyilvános gyűléseiken meg is ismertethetnek. Kiváló tisztelettel Dr. Nagy Dezső. Budapest, 1910 V/28. A VIII. kerületi szociáldemokrata párt tekintetes végrehajtó bizottsága ! Folyó hó 25-én hozzám intézett b. levelükre válaszolva, tisztelettel értesítem a vezetőséget, hogy úgy mint a múltban kifejezésre juttattam a választójog kérdésében elfoglalt álláspontomat, azt ma is teljes egészében föntartom. Hazafias üdvözlettel Horváth Jenő függ, és 48-as képviselőjelölt. A munkásság helyesléssel vette tudomásul, hogy mindkét jelölt a becsületes választójog hívének vallotta magát. Marinka és Fenyő Elemér elvtársak hozzászólása és az alább ismertetett határozati javaslat elfogadása után az elnök a gyűlést berekesztette. A Böhm-féle vendéglőben (Práter utca 26) Boross Ignác elvtárs ajánlatára elnöknek Weisz Richárd, jegyzőnek Lichtenstein Simon elvtársakat választották meg. A napirend előadója Weltner Rezső elvtárs volt, aki hoszszabb beszédben fejtegette az aktuális politikai helyzetet. Végül Boross Ignác elvtárs tartott lelkesítő beszédet. Mindhárom gyűlésen a következő határozati javaslatot fogadták el: A VIII. kerületi munkásoknak 1910. évi május hó 30-án tartott nyilvános népgyűlése kimondja, hogy semmiféle polgári párt iránt bizalma nincs.