Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)
1910-08-02 / 182. szám
XXXVIII. évfolyam. Budapest, 1910 augusztus, csütörtök 182. 190. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 19.20 kor. negyed évre .. .. fél évre 8.60 kor. 4.80 kor. egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIALIZSZUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A nyomor küldöttsége. Háziurak ünnepnapját, augusztusi bérfizetés napját, illő módon köszönteni kivonult vasárnap a budapesti utcára a nyomor, inség és szegénység. Sovány, sápadt, rongyos nép vonult végig a körutakon. Soványak, mert más hízik a munkájukon. Sápadtak, mert a levegőt és napfényt elszedik előlük a vagyon és hatalom urai. Rongyosak, mert finom vásznak fehérneműibe, suhogó selymekbe, pompás szövetekbe azok öltöznek be, akiket ezek a rongyosok kitartanak. A százezrekre rugó ínségeseknek, rongyoskodóknak, koplalóknak nagykövetsége volt a budapesti utcákon végighömpölygő menet. Öreg, fáradt és eltörődött volt ennek a menetnek még a parányi gyermeke, a csecsszopó is, akit az anya ölben vitt vagy bölcsőben tolt maga előtt. A gond és nélkülözés szomorú, lázító és megdöbbentő processziójával terelte a figyelmet magára Budapest népe. Szörnyűbb vádbeszédet mindazok ellen, akik e város, ez ország népének sorsát intézik, még sohasem mondtak, mint a menetnek résztvevői. A háziurak, a házbéruzsorások nem az egyedüliek, akik e mérhetetlen nyomort teremtették. Nem az egyedüliek, akik élnek, jól élnek belőle. Nem az egyedüliek, akik leszedték ezekről az arcokról az egészség pírját, a fiatalság hamvát , a korán vénültség szürke leplét borították a menet csecsemőire, gyermekeire, meglett korú férfiaira és asszonyaira. Mindazokat a bűnöket, amelyeket a világ hatalmasai elkövetnek a nép ellen, szörnyű szóval, még szörnyűbb képével vádolta az összegyűlt szegénység. Állam és község, egyház és tőke, mindez, ami a nép verejtékéből nő és él, mindez, ami elveszi előle a levegőt, mindez, ami megfojtja életerejétől, a vádlottak padjára került. Fölháborító és döbbenetes volt elgondolni, hogy a mezítlábas gyermekek szülei tartják el a jól öltözködő, jól táplálkozó, tejben-vajban fürösztött gyermekek százait. Abból, amit tíz, száz ilyen gyermektől elrabolnak, elrabolnak törvényes formák között, elrabolnak a társadalmi intézmények védelme alatt, szentesítése mellett, abból nevelik föl a finom uri gyerekeket s nevelik föl e szegények, e rongyosok, e mezitlábosok, e koravének, ezeknek az élet fagyától ért derétől olyan korán megcsipetteknek uraivá és parancsolóivá! A pompás palotákat, amelyek között a nyomor harcoszlopai elvonultak, ők és az ő fajtájuk építette. A finom pongyolákat, amelyeknek gazdái itt-ott kidugták fejüket az ablakokon, ilyen rongyos és nyomorult emberek készítették, beleszőve mindegyikbe egy-egy darabját az életének, egészségének s igen sokszor a gyermekei jövendőjének is. Tiltakozás, panasz és figyelmeztetés volt a szegénység vasárnapi látogatása a jómód és gazdagság negyedeiben. Tiltakozás az ellen, hogy senki sem törődik a hatalom birtokosai közül a város népének túlnyomó részével, a gonddal, bajjal, ínséggel küzdők százezreivel. Panasz volt a társadalomnak mai berendezkedése ellen, amely minden terhet a szegényekre rak, amely semmi védelmet nem nyújt éppen azoknak, akiknek leginkább szükségük volna rá és semmi oltalmat nem ad azoknak, akik föntartják a társadalmat. Figyelmeztetés volt arra nézve, hogy a türelemnek és megadásnak is vannak határai s Budapest népével úgy bánnak, úgy bántak, hogy ezt a türelmet már beszüntették. Figyelmeztetés, hogy ha az állam és társadalom, község és hatóság nem segít, akkor a nép önsegélye következik, mert embereket nem lehet állandóan és büntetlenül olyan sorsra kárhoztatni, amelyet még a legtürelmesebb állatfajta sem visel el állandóan. A háziurak, az élelmiszeruzsorások, a kizsákmányolók megmozdították a budapesti nyomort. A vasárnapi körmenet az első küldöttsége volt. Ha nem segítenek sürgősen és gyökeresen a tűrhetetlen állapotokon, szó és panasz helyett más fegyvereket adnak majd a megvadított, kétségbeejtett nyomorúság és szegénység kezébe. Ezt a nagy és igen komoly figyelmeztetést intézi a nyomorúság küldöttsége a város és ország uraihoz. A házmester urak félve zárkóztak be a lakásaikba. Érezték, hogy e pillanatban semmivé foszlott a hatalmuk és rettegve kellett belátniok, hogy a fölgyülemlett keserűséggel szemben védtelenül állanak. Csak akkor könnyebbültek meg, amikor a csoportok kivonultak a kapun, hogy a találkozóhelyre vonuljanak. A főváros kiuzsorázott lakóinak tüntetéséről a következőkben számolunk be: Megmozdulnak a kiuzsorázottak. Vasárnap délben sietve költötték el a szűkös ebédet a főváros bérkaszárnyáiban: érezték, tudták a kiuzsorázottak, hogy ki kell vinni az utcára a nyomorúságot és meg kell mutatni a jóllakottaknak a sebeket, amiket a szemérmes szegénység rejteget. Egész családok készülődtek. A fővárosban uralkodó rettenetes lakásnyomorúságnak róható föl, hogy a kültelkek egyes odúiból tizenöten-huszan is vonultak ki: apa, anyja, gyermekek és ágyrajárók. A csoportosulás a házak udvarában történt. Először a feliratos táblát vivők álltak ki a bérkaszárnyák udvarára. Ezt a szerepet a legtöbb helyen a fiatalságra bízták. Fehérruhás gyári lányok piros kokárdával a szívük fölött, vagy vézna, fejletlen proletárfiúk állottak ki elsőknek az udvar közepére, jelezvén, hogy itt az idő az indulásra. A szomorúság tanyái sorban megnyíltak és megkezdődött a csoportosulás. Jöttek a kiuzsorázottak és elfoglalták a helyüket és fölhangzott a forradalmi ének és a kopott, füstös falak dübörgősen verték vissza a harcos jelszavát: — Le a házbéruzsorásokkal! — Le a kötekedő házmesterekkel! És amint nőtt a moraj, amint egyre hatalmasabban, viharosabban harsogott a hadüzenet kiáltása: az uzsorások és végrehajtóik, a Lapunk mai száma 16 oldal. A hadoszlopok. Negyed három óra után már hatalmas tömegek állottak a gyülekezőhelyeken. Ekkor már bontakozott a kép és látni lehetett, hogy a nagy fölvonuláshoz szirtben, kiáltó nyomorúságban hasonló még nem hullámzott végig a paloták aljában. Ami vérforraló és lázító elrejtőzve él a bérkaszárnyák penészes odvaiban, az most mind egy tömegben állott és bosszúért kiáltott. Fél három után megmozdultak a hadoszlopok; ekkor indultak meg a nyomorúság negyedeiből a főgyülekező helyre, a Hunyadi-térre. Az V. és VI. kerületből jövő oszlopok a Ferdinánd-térnél várták be egymást és innen már csatlakozva mentek tovább. Nem hiába található föl az V. és VI. kerület kültelkén a legnagyobb nyomorúság és a szerencsétlen lakók legféktelenebb kizsákmányolása, de ez a tábor volt nem csak a legnagyobb, de a legmegdöbbentőbb is. Száz és száz proletárgyerek vonult ki a gyilkos odvakból istállókból és disznóólakból, amiket az uzsorások lakásoknak kereszteltek el. Ezek ellen hirdet harcot a tábor előtt virító jelmondatos tábla : A házbéruzsora gyermekeinket gyilkolja, küzdjünk ellene, hogy megvédhessük gyermekeink életét! Ebben az oszlopban vonulnak a néhány nap alatt hírhedté vált „tepsik", halál-telep lakói. Föliratos táblájuk hirdeti a kívánságukat: — Rombolják le a bacillus tanyáit. A „tepsidből terjed szerteszét a járvány. És ezt a hatóság némán tűri! Énekelve, az uzsorások ellen harcot hirdetve vonulnak a Külső váci-úton és a Teréz-körúton a Hunyadi-tér fel. Amerre elhaladnak, megdöbbentik a járókelőket és irtózatot keltenek még a legkérgesebb szívekben is ... A VIII. kerületi lakók a Tisza Kálmán-téren gyülekeztek. Két óra után sűrü csoportokban özönlöttek a térre minden oldalról. Az egyes csoportok jelzőtáblák alatt érkeztek meg. A gyülekezésnek rendkívül érdekességet az adott, hogy rendkívül sok munkásasszony jelent meg a gyermekeivel. A gyermekeket szépen sorba állították és az oszlop élére helyezték őket. Amikor fölhangzott a munkások erőteljes, tiltakozó hangja, a gyermekek is követték a felnőttek példáját. Mintha ezernyi apró csengő szólalt volna meg egyszerre, úgy hangzott a gyermekek kiáltásra. Az összegyűlt tábor háromnegyed háromkor indult el s a Rákóczy-úton és Körúton át a Hunyaditérre. A Ferenc-körút úgyszólván a legelőkelőbb útja a Ferencvárosnak. Ez az út délután két óra után szokatlanul megnépesedett. De nem a bjruti paloták lakóitól. Azok nincsenek a fővárosban ilyen nagy melegben. Ellenben kijöttek a kunyhók és bérkaszárnyák lakói. Három órára járt az idő, amikor az összegyűlt lakók, férfiak, nők, gyermekek vegyest, zárt sorokban elindultak jelzőtáblák alatt. Az impozáns menet végigvonult a Ferenckörúton, József-körúton, Erzsébet körúton és csatlakozott a Hunyadi-téren várakozó csapatokhoz. A Hunyadi-téren. Mialatt az egyes gyülekezőhelyek felől közeledtek az oszlopok, az alatt a Hunyadi-tér környéke is benépesült. A kiuzsorázott lajtos-