Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)

1910-08-02 / 182. szám

ság egy tekintélyes része egyenesen idejött. Három óra felé már hangos volt nemcsak a tér, de azok az utcák is, amelyek belétorkollanak. Szünet nélkül hangzott a riadó: — Le a házbér-bárókkal! — Pusztuljanak a népnyúzó uzsorások! — Iljen a lakók forradalma ! Időközönként azután viharossabbá dagadt a zaj, amikor a kerületekből egymásután megérkeztek a felvonuló csoportok. Egymásután jöttek a VIII., IX., VII. és az V. és VI. kerületi lakók. Ekkor már egy talpalatnyi hely sem volt üres és a tágas teret mintegy szines gyűrű vette körül a lázongó tábor. Itt egy csomó, sáppadt arcú gyerek szürkéllik ki az emberáradatból, ott egy csomó proletáranya, ot—hat gyermekével, amott véznatestű, de szikrázó szemű munkásleányok, az Andrássy-út torkolatánál pedig gyalogos és lovasrendőrök állanak. Olyan kép, amely a maga tarkaságával feledhetetlen benyomást tett mindazokra, akik látták. Fél négykor érkezett meg az utolsó oszlop is, ekkor a vezetők kiadták az utasítást az indulásra. A menet. A Csengeri utcában lóra kapnak a rendőrök és elindulnak. A rendőri kirendeltség önkéntelenül is azt a gondolatot kelti az emberben, hogy lám, mennyire féltik a pompa és a fény márványpalotáit a nyomorultak lázongásától! Mennyire vigyáznak a jóllakottakra, nehogy valami váratlan esemény megzavarja nyugodt emésztésüket! A lovasrendőrök után a pártvezetőség, a Népszava szerkesztőség tagjai és a kerületi pártszervezetek vezetői haladnak. A menet élén ment Huszár Károly néppárti képviselő is. A tüntető menet élén a VIII. kerületi lakók vonulnak. A főváros legnagyobb kerületének kiuzsorázottjairól csak ugy is a nyomor és a betegség. A tömeglakások száműzöttjei kiáltó vád gyanánt viszik soraikban a jelzőtáblákat : — Le a nyomor vámszedőivel, a házbéruzsorásokkal ! — Templomokra, népbutitásra évente milliókat áldoz a főváros. Tisztességes lakásokról a főváros népe számára nem gondoskodik. Utánuk a IX. kerületbeliek jönnek. A legsötétebb Ferencváros odúiból ők is kihozták a nyomorúságukat a pompás utakra. A gyárakban, gyilkos munkatelepeken elcsigázott testüket szinte vonszolják maguk után. A horpadt mellű, koravén apák mellett ott lépeget a feleség és a gyerekek is. Az anyák, a proletáranyák valóban vérlázító látványt nyújtanak. A ruhájuk kopott, a mellük aszott, a szemük halálos nyavalyákról, évtizedes küzködésekről beszél. Olyan siralmasak, amint hozzák maguk után a kiéhezett, testi nyavalyáktól agyonsanyargatott porontyaikat, mintha nem is ebben a fényes városban élnének, mintha nem is ők adtak volna e hazának dolgos fiakat, hogy építsék a palotákat, a mások palotáit, amik most büszke gőggel tekintenek feléjük. Míg a férfiak csontos ökle összeszorul, a szánalomraméltó anyák nyújtogatják száraz emlőiket a karjukon nyugvó csecsemőknek. A fenyegető kiáltásokba gyermeksírás vegyül: nem ad táplálékot a kiszáradt emlő. Fejük fölött pedig ott ring a tábla, vádolva a néma alakak helyett is. — Az agráriusok saját vallomásuk szerint 100 milliót zsebeltek a mult évben a vámok révén. Ki fizette ezt? A fogyasztó nép! — A gabonaárak a világ nagyobb városaiban: Liverpoolban métermázsánkint 22 korona 70 fill, Párisban „ 23 „ 50 „ Odesszában „ 19 „ 86 „ Budapesten a legmagasabb: 29 „ 60 „ — Ki akarja a drágaságot ? Az agráriusok, akik mesterségesen drágítják a vámokkal az élelmiszereket. Az állam, amelynek fogyasztási adókban évente sok milliót fizetünk. A lakbéruzsorások, akik keresetünk harmadrészét rabolják el. Most egy hatalmas vászontábla bontakozik ki a színes feliratok tömkelegéből Ezt az oszlopot három munkásasszony nyitja meg, egy-egy nyikorgó, féloldalra dőlt gyermekkocsival. A szegényes vacok között a gyermekük pihen. Nem volt, akire bízzák a kis lelkeket, hát elhozták őket is, tüntetni, lázítani a kiuzsorázottak érdekében. Utánuk több száz főnyi proletárgyermek sorakozik. A hároméves öklömnyi porontyoktól kezdve ott lépegettek egymás mögött a tíz, tizenkét esztendős gyerekek is. Egytől-egyig a nyomor tanyáinak a szülöttei. Az apjuk, az anyjuk a gyárakban öli a testét, de ők rongyosak, ők éhesek. Sápadt arcukra a nap forró sugara se tud színt hazudni. Meztelen lábukat égeti az előkelő utak aszfaltburkolata és bámulva tekintenek a mesebeli nagy palotákra, amiket most látnak talán először. Gyermekes kíváncsisággal néznek az ablakok és az erkélyek felé, ahonnan matrózruhás, lakktapános úri gyerekek tekintenek le rájuk. Szegény proletárgyerekek! Dehogy is fogják még föl azt a rettenetes sorsot, amely osztályrészül jutott a számukra. Csak azt tudják, hogy otthon nincs kenyér és hogy a testvérkéjüket, a pajtásukat elvitték oda, ahonnan nem jönnek többé vissza. Várjon tudják-e, hogy mit jelent az a fölirás, amit gyönge karjuk a magasba emel. — A munkáslakásokból mindennap temetnek. A kültelkeken évente 18—20 százalék, ahol az urak laknak, a többi negyedekben ennek fele, 11 százalék a halálozás. A menet e legszomorúbb csapata mellett három bérkocsi jár lépésben Az üléseken apró proletárgyermekek és kimerült munkásasszonyok, akik a nagy melegtől elgyöngültek. Őket kocsikon viteti végig az úton az előrelátó rendezőség. De az apróságok vízszükségletéről is történt gondoskodás. Idegen apák szeretettel nyújtják a gyermekek felé a vizes poharakat. Az apróságok pedig vigyázva szürcsölik az üdítő italt. A gyermektábor után a kültelkek lakói következnek, pártszervezeti csoporttábláik alatt. Az ő jelzőtábláik is harcot hirdetnek a mai szégyenteljes állapotok ellen. — Ha a főváros hatósága nem segít, megcsináljuk az általános lakbérsztrájkot. — Budapesten legdrágább a lakás! Boroszlóban egyszobás lakás 211 korona. Hamburgban „ „ 252 „ Nürnbergben „ „ 210 „ Budapesten „ „ 457 „ Most ismét bérkocsik következnek, megrakva apróságokkal. A Csángó utca 3/a és 3/b számú házak lakói nagy transparenst visznek, amely tudtul adja, hogy ők is annak a házbér-uzsorásnak a karmaiban vergődnek, aki a „tepsik" telep lakóit boldogítja tífuszt lehelő odúival. Ezután az V. kerületi pártszervezet területén lakó kiuzsorázottak következnek a sorban. A Tisza utca egyik házából egy négy tagból álló vak családot vezetnek. Kettő közülök teljesen elvesztette a szeme világát, kettő még észreveszi a világosságot, de a tárgyakat megkülönböztetni nem tudja. A szerencsétleneket a gyilkos, sötét lakások fosztották meg a szemükvilágától. Eljöttek, hogy elrettentő példáját nyújtsák annak a bűnös lakáspolitikának és annak az eléggé nem kárhoztatható nembánomságnak, amellyel a főváros hatóságai tündökölnek. A nyolcas sorokból messze látszik a föliratos jelzőtábla harcot hirdető jelmondata: — Le a panamistákkal. Becsületes városi politikát követelünk! — Miért nem segít a hatóság a lakbéruzsora ellen? Mert Budapest főváros törvényhatóságában a lakbéruzsorások többségben vannak! Nyolc fehérruhás leány következik a sorban. Nagy vászontáblát visznek a következő felirattal: Éljen a Párkány utca 1429. számú kálidnak küzdő lakossága. Harcoltunk: engedmény 13 százalék. A bérkaszárnyából mintegy száz gyermek is kivonult, fiú és leány vegyesen. A lezajlott házbérmozgalmuk alkalmával szerkesztett nóták mellett lépkednek: Üzentünk a háziúrnak, Csináltassa meg az utat, Mert ha végig megyünk rajta Leszakad a cipőnk sarka. Azt gondolta, mindig úgy lesz, Hogy lakásunk sohase lesz. Nem írunk a levelére Reszket a toll a kezébe ... Az utolsó két sor híven adja vissza a reszkető uzsorások érzelmeit, akik tehetetlenül állanak a szervezett lakókkal szemben, akik nem írják alá a drákói szabályt és nem fogadják el a szájgerolást. Ugyancsak ez a gyerektábor énekli a következő házbér-indulót is: Vizafogó nagy házát Mi most bojkottáljuk. Lenn, az udvar közepén. Lóg az uzsorásunk. Ne keseregj uzsorás, Sorsodat nem bánjuk A házmesteredet is Csak kibojkottáljuk... A harcitűztől és az eredményesen lefolyt házbérmozgalomtól lelkesülő csapat elvonulása után jönnek a VII. kerületi pártszervezet csoportjai. Közöttük is sok a gyermek, a leány és munkásasszony. Az egész úton énekelnek, a férfiak pedig hangos szóval ostorozzák a főváros urait, akik eltűrik a mindenrendű uzsorások garázdálkodásait. Ők is visznek feliratos táblákat: — A hús is drágább Budapesten, mint Bécsben ! A marhahús ára 1899-tól 1906-ig Bécsben 106 százalékkal, Budapesten 217 százalékkal emelkedett. Aztán: — Mire költi az állam a bevételeit 1 Katonaságra évente 135 2 milliót Csendőrségre „ 170 „ Papokra „ 105 „ Ezzel szemben közegészségügyre 269 „ Népoktatásra mindössze 350 . Ez a csapat zárta be a hatalmas, sok tízezret számláló fölvonuló tábort. Amerre a menet elvonult, a házak szinte beleremegtek a forradalmi kiáltásokba. Az ablakokból a szintén kiuzsorázott, de tunya polgárság bámulva nézte a kigyózó, hömpölygő áradatot és bizony nagyon kiérdemelte, ha egy-egy dörgő kiáltás nekik is szólott, így vonult végig a nyomorultak, a nincsetlenek tüntető tábora az Andrássy-úton, az Erzsébet-körúton, a Rákóczy-úton és a Garayutcán a gyűlés színhelyére. 2 NÉPSZAVA 1910 augusztus 2. VI. kerület belterületének kiuzsorázott lakói. A Garay-téri népgyűlés. A tüntető menet még nem érkezett meg a Garay-térre — az eleje még ott járt valahol a központi pályaudvar körül — de a téren már nagy tömeg gyűlt össze. Kicsi kis tér, tele vásáros bódékkal, a népgyűlés részére szánt hely alig a tüntető kiuzsorázottak negyedrészének befogadására alkalmas. A fővárosi tanács akarta így, az tudná megmagyarázni, hogy mi okon. Féltették talán a tüntető népet a hosszú sétától? Aligha, mert a Hunyaditértől a Ferdinánd térig sokkal rövidebb az út. Egynegyed hat óra tájban érkezett meg a térre a tüntető menet, de csak egy része tudott elhelyezkedni a kis helyen. A zöme megtöltötte a térre torkolló utcákat s akik nem hallhatták a szónok beszédét, azoknak tovább adták a kemény szavakat azok, akik közelebb állottak a szónoki emelvényhez.