Népszava, 1910. szeptember (38. évfolyam, 207–232. sz.)
1910-09-01 / 207. szám
1910 szeptember 1. NÉPSZAVA nelmi illúzióképpen az uralkodói jogokat és kötelességeket; aki keresztény közszellemet akar látni államában, az állami és nemzeti élet minden ágában ; és aki nem egy magát önhatalmúlag „világsajtóvá" kinevezett napi véleménygyártás és közvéleményhamisítás után irányítja gondolatait és cselekedeteit és nem is törődik sokat ezzel a világsajtóval és a mögötte bujkáló destruktív elemekkel, hanem aki egyenesen, bátran halad előre a maga útján, amelyet Krisztus szabott meg császárnak, polgárnak egyaránt. A csuhás lap persze fölhasználja az alkalmat, hogy ismét végigpiszkolja a szabadelvűeket és mindenekfölött minket, magyar szocialistákat; de ez már a tisztességes 11 hanghoz tartozik és nem érdemel figyelmet. Hiába, a csuhások szeretnek jóban lenni a hatalommal, még ha az illető abból a fajtából való is, amely a csalhatatlan pápa szava szerint „csak a hasának él". De császár, az egészen más! Védik a nemzeti államot az eperjesi ügyvédi kamarában is, amely — mint a „Politikai Híradó"-nak jelentik — fölhívást intézett az ügyvédekhez, hogy „a pánszláv propaganda szolgálatában álló" Tátra-bank megbízásait ne fogadják el és különösen birtokvételeinél jogi segítséggel ne álljanak rendelkezésére. A felhívás nagyrészben eredménnyel is járt, bár sok helyen maga a bojkottált pénzintézet telepített le pánszláv hajlandóságú ügyvédeket. Több helyen az ügyvédek épp az utóbbi eljárás meghiúsítása szempontjából és másrészt hivatkozással a törvénynek a kötelező ügyvédi képviseletre vonatkozó rendelkezéseire, a Tátra-banktól, valamint más pánszláv pénzintézetektől a megbízásokat elfogadták. Az ügyvédi kamara választmánya ezeket az ügyvédeket vád alá helyezte és a tárgyalást szeptember 6-dikára tűzte ki. Hát az ilyen ügyvédi kamarai választmány ellen nem indítanak fegyelmi eljárást ? A gyilkostól szabad, sőt esetleg muszáj is elfogadni a megbízást az ügyvédnek, de egy pénzintézettől nem ? Ugyan mi lehet a bűne annak a banknak ? Az, hogy pánszláv ? Ez még magában nem büntetendő cselekmény. Sőt egy pánszláv izgatót is szabad védeni. Talán a tisztelt választmány elleni fegyelmi eljárás kiderítené, hogy a hazafias ügyvéd urak zsebét is érintette az az átkos pánszlávizmus, amit a lót bank kifejtett? Talán olcsóbb kamatra adta a pénzt, mint a hazafias ügyvéd urak bankjai ? Talán elparcellázta az orruk elől a földeket? Talán ezeket a tisztes polgári hasznocskákat féltik a magyar ügyvéd urak, nem pedig a magyar nemzeti állameszmét. Láttunk már ilyen hazamentést a Losoncon. felelte az öreg s bizonyos büszkeséggel, hogy valamivel jobb viszonyok között él, mint amitől a fia félt s benyújtott egy alig nyolc lábnyi kamrácskába. — Bírsz még . .. kapsz még ... úgy értem, hogy tudsz-e még valamit dolgozni öreg kezeiddel, anyám ? — kérdezte halkan. — A kezeimmel még csak birnék, hála isten, csak a köszvény ne volna benne. De.. ne haragudj Sven . .. néhány esztendő óta nem látok .. . Irgalmas isten ! Nem látsz ... nem látsz engem sem ? — kérdezte vontatottan, könybeborult szemmel. Sovány kis kezével megsimogatta karját s szinte mosolyogva mondta: — De igen, látlák Sven és a napot és a házakat és a lokomotivokat. De most már csak harisnyákat kötögetek. Hány éves a legkisebb leányod Sven? — Négy — felelte ez megtört hangon. — Akkor éppen jó lesz — kiáltotta szinte örvendezve az öreg s egypár szörnyen vastag, fehér gyapjúharisnyát hozott elő egy fiókból. — Neki kötötted, anyám ? — kérdezte Sven, miközben letörölte könyeit. — Nem. Tulajdonképpen Selinának, a nővérének szántam, csakhogy az már kinőtte ezeket mert sohasem jöttél. Ez volt egyetlen szemrehányó szava. De mennyire fájt ez is. Holmberg egy székre rogyott a kamrácskában. Alig szólt s alig vette észre, hogy a varrónő is hazajött s a három asszony suttogva sürgött-forgott a szobában. Végre egy csontos kis kéz érintette vállát s anyja mintegy büszke örvendezéssel kérdezte: — Sven, akarsz még egyszer életedben anyáddal vacsorázni? Holmberg fölnyitotta szemeit. Otthona szegényes volt, kiadásainak kimérteknek kellett lenni s csak ritkán jutott olyan jó dolgokhoz, amiket most anyja föltálalt neki: pékkenyér, rákkonzerv, szardínia, sajt, beefsteak és sör. A varrónő két órán át ki-be futkosott ugyan ... de honnét van anyjának minderre pénze? Ugy érezte, mintha a falatok túlságosan nagyra nőnének a szájában s mintha a vacsora nagyon soká tartana. Amikor mégis véget ért s anyja fölkelt és összekulcsolta kezeit, doktor Holmberg meg nem tudta volna állani, hogy el ne mondja gyermekkora asztali imádságát, mint akkor, amikor a kovácsék szobája asztalán a leveses tál párolgott s az öreg Holmberg bejött és bőrkötényét a fogasra akasztotta. Vacsora után anyja szinte habozva és félénken suttogva szólította meg: — Sven, talán szégyen, hogy ezt megtegyem, de szeretnék valami igazán nagyot és szépet kérni tőled ... Holmberg érezte, hogy vére az arcába szökik. A szeretett fiú közelléte bizonyára fölszakította a rég elnyomott vágyak zsilipeit, bizonyára arra akarja kérni anyja, hogy az idegen házból vigyje el övéihez. Felesége egy őrnagy leánya, otthona szűkös és a diákköri tartozásokat is lassan tudja törleszteni. De szive kijelentette, hogy házában jut egy szöglet és asztalánál egy hely a kovács özvegyének, anyjának, ha azt kívánja ... — Mi legyen az, anyám ? — kérdezte gyöngéden s mintegy védőleg tette kezét az öreg csontos vállaira. — Hát látod, van ugyan az állomásnál két szörnyen finom szálloda, de a varrónő Olson helyén alhatik, mert Olson ma kint dolgozik és az éjjeli vonatot keni és nekem két csipkés ágyteritőm van és egy takaróm, tehát ha akarsz, Sven ... — Akarok . . . mit, anyám? — hebegte. — Ha megelégszel a varrónő szófájával a kamrában, mert az volt a legnagyobb gondom ezekben az esztendőkben, amióta a házat eladtam, hogy nem alhatsz nálam, mert nem adhatok saját otthont. Holmbergnek a torkát szorongatta valami. A jó vacsora maradékára tekintett, a fehér asztalterítőre, a kékkarimás porcellántányérokra. A kamarában Lotta szófáján meglátta a vakító fehérségű csipkés ágyneműt. Elfordult, hogy senki se láthassa a szemeiből kicsorduló könyeket és suttogta: — De anyám, hogyan tudsz ilyen pompásan fogadni ? — Elhiheted, hogy egészen jó boltok vannak itt. Tegnap a mészáros vágott és az állomásfőnök Minnája nekem engedte át a húsát, amikor megtudta, hogy mi van nálunk. — De a pénzt ? És aporcellánt és az asztaltalterítőt és a késeket és a finom ágyneműt, anyám ? Az öreg asszony fölemelkedett s azon az intő hangon, amelyen kiskorában figyelmeztette, hogy óvatos legyen a forró étellel, felelte: — Hogy beszélsz, Sven ! Hiszen az egész idő alatt reád vártam ! Munkapárti erkölcsök. Úgy látszik, állandó rovat lesz már ez a koalíciós erkölcsök lezajlása után. De változás csak a jelzőben van, a tartalom ugyanaz. A munkapárti kormány is büntet. Bünteti az ellenkező politikai hitvallást mindenhol, ameddig a keze elér. Most Debrecenből jelentik „Az Est"-nek, hogy Domahidy Elemér főispán a közigazgatási tanfolyam tanári karából kihagyatta a függetlenségi tanerőket. Czeglédy Mihály főügyészt, aki hatvanhetes ember, de az ilyen politikai hajszát helytelenítette, a tanfolyam igazgatói állásáról lemondott. Alkohol — betegség — baleset. A „Munkásügyi Szemle" most megjelent számában érdekes és nagyon megszívlelendő adatokat közöl az alkoholnak a munkásbiztosítás körében, nevezetesen a betegségre és a balesetre vonatkozólag tapasztalt hatásairól. Az adatok a német statisztikai hivatalnak a lipcsei betegsegélyző pénztár megbetegedési és halálozási viszonyairól kiadott munkájából valók és tizennyolc évi megfigyelés eredményei. Ez adatokból kiemeljük a következőket: A biztosított férfiak átlagánál 100 járulékos napra 25, az alkoholistáknál 88 betegségi nap jut. Ez 252 százalék többlet. Az 1000 személyre eső megbetegedési eseteknél 1943, a betegségi napoknál 221, a haláleseteknél 2'12 5 százalék többlet esik az al-lkoholistákra. Egy évig megfigyelt 1000 férfinél 28 napi tartamú baleset 82, az alkoholistáknál 2266, a többlet 180 százalék; a 28 napnál tovább tartó balesetnél 2467 százalék. Az egyes betegségeknél is mindenütt óriási többlet terheli az alkoholistákat, akik 2-3-szor oly gyakran betegszenek meg, mint a többiek s betegségi napjaik száma 1'/i—23/*szer több. A zürichi építőmunkások betegsegélyző pénztárának 1900—1906-ról szóló jelentése szerint hétfői napokon 42 százalékkal több a baloeset, mint a többi napokon, amit nyilvánvalóan a vasárnapi alkoholfogyasztás okoz. Rövid belpolitikai hírek. A szerb radikális párt szeptember 8-án Újvidéken értekezletet tart, melyen megteszik az előkészületeket a horvátországi választásokra. A párt sok helyütt állít jelöltet és mostani értekezletéből kiáltványt bocsát ki a néphez, hogy támogassa jelöltjeit. A temes megyei közigazgatási bizottság fegyelmi vizsgálatot indított Kammancu latrikié kastélyi tanító ellen, mert állítólag zabolátlan módon izgatott a magyarság eben az iskolában is, azon kívül is. A fegyelmi vizsgálat állítólag olyan adatokat derített ki a tanító ellen, hogy valószínűleg állása elvesztésére fogja ítélni a fegyelmi bizottság, ami bizonyára ismét hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyarság jó hírnevét a külföldön, öregbítse. A marosvásárhelyi alispánhelyettes Kassay Imre alsóbörkényi körjegyzőt a megelőző vizsgálat elrendelése mellett ma állásától felfüggesztette. A körjegyzőről, aki a vármegyei ellenzéknek nagy szerepet vivő tagja, különféle sikkasztások és csalások derültek ki. Kassay több száz koronát csikart ki azon ígérettel, hogy az illetőknek állást szerez. Schwarz Adolf korcsmáros 300 korona biztosítékot tett le Kassay kezeihez, aki ezt az összeget elsikkasztotta. KÜLFÖLD. Ausztria. Külügyminiszterek találkozása. Megírtuk már, hogy Aehrenthal osztrák-magyar külügyminiszter és San Giuliano olasz külügyminiszter Salzburgban találkoznak és hoszszabb megbeszéléseket tartanak. Szerdán a két miniszter Ischlbe utazott, ahol az olasz külügyminisztert a király kihallgatáson fogadja. A miniszterek tanácskozásáról hivatalos kommünikét csakmajd az olasz külügyminiszter elutazása után adnak ki. Beavatottak véleménye szerint a kommüniké csak annyit fog mondani, hogy semmi különös megállapodásokat nem kötöttek, közvetlenül semilyen sürgős kérdés megoldásáról nem tanácskoztak. Legfölebb abban állapodtak meg, hogy teljesen egyetértenek a német birodalom külügyminiszterével és így a hármasszövetség teljesen szilárd. Beszéltek még a törökországi állapotokról is és a kommüniké állítólag a két ország legmelegebb rokonszenvéről fogja biztosítani az új Törökországot. Németország. A császár beszéde ellen. A berlini szociáldemokrata munkásság kedden este harminchárom népgyűlést tartott, melyeken eredetileg csak a húsdrágaság ellen akartak tiltakozni, de a königsbergi beszédet is behatóan megvitatták. A gyűléseken határozati javaslatokat fogadtak el, melyben a birodalmi gyűlés azonnali összehívását követelik avégből, hogy a személyes uralmat utasítsa vissza és az alkotmányt megfelelő biztosítékok megteremtése révén biztosítsa az abszolutizmus túlkapásai ellen. TELEFON-SZAKAINK: A Népszava szerkesztősége 64—94 A Népszava kiadóhivatala . 81—61 A Népszava-könyvkereskedés 64—55 Párttitkárság 88—41 Szakszervezeti Tanács . . 172—14 Világosság könyvnyomda . 85—59 5