Népszava, 1910. szeptember (38. évfolyam, 207–232. sz.)

1910-09-01 / 207. szám

1910 szeptember 1. NÉPSZAVA nelmi illúzióképpen az uralkodói jogokat és kötelességeket; aki keresztény közszellemet akar látni államában, az állami és nemzeti élet minden ágában ; és aki nem egy magát önhatalmúlag „vi­lágsajtóvá" kinevezett napi véleménygyártás és közvéleményhamisítás után irányítja gondolatait és cselekedeteit és nem is törődik sokat ezzel a világsajtóval és a mögötte bujkáló destruktív ele­mekkel, hanem aki egyenesen, bátran halad előre a maga útján, amelyet Krisztus szabott meg csá­szárnak, polgárnak egyaránt. A csuhás lap persze fölhasználja az alkal­mat, hogy ismét végigpiszkolja a szabad­elvűeket és mindenekfölött minket, magyar szocialistákat; de ez már a tisztességes 11 hanghoz tartozik és nem érdemel figyelmet. Hiába, a csuhások szeretnek jóban lenni a hatalommal, még ha az illető abból a fajtá­ból való is, amely a csalhatatlan pápa szava szerint „csak a hasának él". De császár, az egészen más! Védik a nemzeti államot az eperjesi ügyvédi kamarában is, amely — mint a „Politikai Híradó"-nak jelentik — fölhívást in­tézett az ügyvédekhez, hogy „a pánszláv propa­ganda szolgálatában álló" Tátra-bank megbízásait ne fogadják el és különösen birtokvételeinél jogi segítséggel ne álljanak rendelkezésére. A felhívás nagyrészben eredménnyel is járt, bár sok helyen maga a bojkottált pénzintézet telepített le pánszláv hajlandóságú ügyvédeket. Több helyen az ügyvédek épp az utóbbi eljárás meghiúsítása szempontjából és másrészt hivatkozással a törvénynek a kötelező ügyvédi képviseletre vonatkozó rendelkezéseire, a Tátra-banktól, valamint más pánszláv pénzintéze­tektől a megbízásokat elfogadták. Az ügyvédi ka­mara választmánya ezeket az ügyvédeket vád alá helyezte és a tárgyalást szeptember 6-dikára tűzte ki. Hát az ilyen ügyvédi kamarai választmány ellen nem indítanak fegyelmi eljárást ? A gyilkostól sza­bad, sőt esetleg muszáj is elfogadni a megbízást az ügyvédnek, de egy pénzintézettől nem ? Ugyan mi lehet a bűne annak a banknak ? Az, hogy pán­szláv ? Ez még magában nem büntetendő cselek­mény. Sőt egy pánszláv izgatót is szabad védeni. Talán a tisztelt választmány elleni fegyelmi el­járás kiderítené, hogy a hazafias ügyvéd urak zse­bét is érintette az az átkos pánszlávizmus, amit a lót bank kifejtett? Talán olcsóbb kamatra adta a pénzt, mint a hazafias ügyvéd urak bankjai ? Talán elparcellázta az orruk elől a földeket? Talán eze­ket a tisztes polgári hasznocskákat féltik a ma­gyar ügyvéd urak, nem pedig a magyar nemzeti állameszmét. Láttunk már ilyen hazamentést a Losoncon. felelte az öreg s bizonyos büszkeséggel, hogy valamivel jobb viszonyok között él, mint amitől a fia félt s benyújtott egy alig nyolc lábnyi kamrácskába. — Bírsz még . .. kapsz még ... úgy értem, hogy tudsz-e még valamit dolgozni öreg ke­zeiddel, anyám ? — kérdezte halkan. — A kezeimmel még csak birnék, hála isten, csak a köszvény ne volna benne. De.. ne haragudj Sven . .. néhány esztendő óta nem látok .. . Irgalmas isten ! Nem látsz ... nem látsz engem sem ? — kérdezte vontatottan, könybe­borult szemmel. Sovány kis kezével megsimogatta karját s szinte mosolyogva mondta: — De igen, látlák Sven és a napot és a házakat és a lokomotivokat. De most már csak harisnyákat kötögetek. Hány éves a legkisebb leányod Sven? — Négy — felelte ez megtört hangon. — Akkor éppen jó lesz — kiáltotta szinte örvendezve az öreg s egypár szörnyen vastag, fehér gyapjúharisnyát hozott elő egy fiókból. — Neki kötötted, anyám ? — kérdezte Sven, miközben letörölte könyeit. — Nem. Tulajdonképpen Selinának, a nő­vérének szántam, csakhogy az már kinőtte ezeket mert sohasem jöttél. Ez volt egyetlen szemrehányó szava. De mennyire fájt ez is. Holmberg egy székre rogyott a kamrácská­ban. Alig szólt s alig vette észre, hogy a var­rónő is hazajött s a három asszony suttogva sürgött-forgott a szobában. Végre egy csontos kis kéz érintette vállát s anyja mintegy büszke örvendezéssel kérdezte: — Sven, akarsz még egyszer életedben anyáddal vacsorázni? Holmberg fölnyitotta szemeit. Otthona sze­gényes volt, kiadásainak kimérteknek kellett lenni s csak ritkán jutott olyan jó dolgok­hoz, amiket most anyja föltálalt neki: pék­kenyér, rákkonzerv, szardínia, sajt, beefsteak és sör. A varrónő két órán át ki-be fut­kosott ugyan ... de honnét van anyjának minderre pénze? Ugy érezte, mintha a falatok túlságosan nagyra nőnének a szájában s mintha a va­csora nagyon soká tartana. Amikor mégis véget ért s anyja fölkelt és összekulcsolta kezeit, doktor Holmberg meg nem tudta volna állani, hogy el ne mondja gyermek­kora asztali imádságát, mint akkor, amikor a kovácsék szobája asztalán a leveses tál pá­rolgott s az öreg Holmberg bejött és bőrkö­tényét a fogasra akasztotta. Vacsora után anyja szinte habozva és fé­lénken suttogva szólította meg: — Sven, talán szégyen, hogy ezt megtegyem, de szeretnék valami igazán nagyot és szépet kérni tőled ... Holmberg érezte, hogy vére az arcába szö­kik. A szeretett fiú közelléte bizonyára föl­szakította a rég elnyomott vágyak zsilipeit, bizonyára arra akarja kérni anyja, hogy az idegen házból vigyje el övéihez. Felesége egy őrnagy leánya, otthona szűkös és a diákköri tartozásokat is lassan tudja törleszteni. De szive kijelentette, hogy házában jut egy szög­let és asztalánál egy hely a kovács özvegyé­nek, anyjának, ha azt kívánja ... — Mi legyen az, anyám ? — kérdezte gyön­géden s mintegy védőleg tette kezét az öreg csontos vállaira. — Hát látod, van ugyan az állomásnál két szörnyen finom szálloda, de a varrónő Olson helyén alhatik, mert Olson ma kint dolgozik és az éjjeli vonatot keni és nekem két csip­kés ágyteritőm van és egy takaróm, tehát ha akarsz, Sven ... — Akarok . . . mit, anyám? — hebegte. — Ha megelégszel a varrónő szófájával a kamrában, mert az volt a legnagyobb gon­dom ezekben az esztendőkben, amióta a há­zat eladtam, hogy nem alhatsz nálam, mert nem adhatok saját otthont. Holmbergnek a torkát szorongatta valami. A jó vacsora­ maradékára tekintett, a fehér asztalterítőre, a kékkarimás porcellántányé­rokra. A kamarában Lotta szófáján meglátta a vakító fehérségű csipkés ágyneműt. Elfor­dult, hogy senki se láthassa a szemeiből ki­csorduló könyeket és suttogta: — De anyám, hogyan tudsz ilyen pompásan fogadni ? — Elhiheted, hogy egészen jó boltok van­nak itt. Tegnap a mészáros vágott és az állo­másfőnök Minnája nekem engedte át a húsát, amikor megtudta, hogy mi van nálunk. — De a pénzt ? És a­­porcellánt és az­ asztal­talterítőt és a késeket és a finom ágyneműt, anyám ? Az öreg asszony fölemelkedett s azon az intő hangon, amelyen kiskorában figyelmez­tette, hogy óvatos legyen a forró étellel, felelte: — Hogy beszélsz, Sven ! Hiszen az egész idő alatt reád vártam ! Munkapárti erkölcsök. Úgy látszik, állandó rovat lesz már ez a koalí­ciós erkölcsök lezajlása után. De változás csak a jelzőben van, a tartalom ugyanaz. A munkapárti kormány is büntet. Bünteti az ellenkező politi­kai hitvallást mindenhol, ameddig a keze elér. Most Debrecenből jelentik „Az Est"-nek, hogy Domahidy Elemér főispán a közigazgatási tan­folyam tanári karából kihagyatta a függetlenségi tanerőket. Czeglédy Mihály főügyészt, aki hatvan­hetes ember, de az ilyen politikai hajszát helyte­lenítette, a tanfolyam igazgatói állásáról lemondott. Alkohol — betegség — baleset. A „Munkásügyi Szemle" most megjelent szá­mában érdekes és nagyon megszívlelendő ada­tokat közöl az alkoholnak a munkásbiztosítás körében, nevezetesen a betegségre és a bal­esetre vonatkozólag tapasztalt hatásairól. Az adatok a német statisztikai hivatalnak a lip­csei betegsegélyző pénztár megbetegedési és halálozási viszonyairól kiadott munkájából valók és tizennyolc évi megfigyelés eredmé­nyei. Ez adatokból kiemeljük a következőket: A biztosított férfiak átlagánál 100 járulékos napra 2­5, az alkoholistáknál 88 betegségi nap jut. Ez 252 százalék többlet. Az 1000 személyre eső megbetegedési ese­teknél 194­3, a betegségi napoknál 221, a ha­láleseteknél 2'12­ 5 százalék többlet esik az al-­l­koholistákra. Egy évig megfigyelt 1000 férfinél 28 napi tartamú baleset 82, az alkoholistáknál 226­6, a többlet 180 százalék; a 28 napnál tovább tartó balesetnél 246­7 százalék. Az egyes betegségeknél is mindenütt óriási többlet terheli az alkoholistákat, akik 2-3-szor oly gyakran betegszenek meg, mint a többiek s betegségi napjaik száma 1'/i—23/*­szer több. A zürichi építőmunkások betegsegélyző pénztárának 1900—1906-ról szóló jelentése sze­rint hétfői napokon 42 százalékkal több a balo­­­eset, mint a többi napokon, amit nyilván­valóan a vasárnapi alkoholfogyasztás okoz. Rövid belpolitikai hírek. A szerb radikális párt szeptember 8-án Újvidéken értekezletet tart, melyen megteszik az előkészületeket a horvátországi választásokra. A párt sok helyütt állít jelöltet és mostani értekez­letéből kiáltványt bocsát ki a néphez, hogy támo­gassa jelöltjeit. A temes megyei közigazgatási bizottság fegyelmi vizsgálatot indított Kamm­ancu l­atrikié kastélyi tanító ellen, mert állítólag zabolátlan módon izga­tott a magyarság eb­en az iskolában is, azon kívül is. A fegyelmi vizsgálat állítólag olyan adatokat derített ki a tanító ellen, hogy való­színűleg állása elvesztésére fogja ítélni a fegyelmi bizottság, ami bizonyára ismét hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyarság jó hírnevét a külföldön, öregbítse. A marosvásárhelyi alispánhelyettes Kassay Imre alsóbörkényi körjegyzőt a megelőző vizsgálat el­rendelése mellett ma állásától felfüggesztette. A körjegyzőről, aki a vármegyei ellenzéknek nagy szerepet vivő tagja, különféle sikkasztások és csalások derültek ki. Kassay több száz koro­nát csikart ki azon ígérettel, hogy az illetőknek állást szerez. Schwarz Adolf korcsmáros 300 ko­rona biztosítékot tett le Kassay kezeihez, aki ezt az összeget elsikkasztotta. KÜLFÖLD. Ausztria. Külügyminiszterek találkozása. Megírtuk már, hogy Aehrenthal osztrák-magyar kül­ügyminiszter és San Giuliano olasz külügy­miniszter Salzburgban találkoznak és hosz­szabb megbeszéléseket tartanak. Szerdán a két miniszter Ischlbe utazott, ahol az olasz külügyminisztert a király kihallgatáson fo­gadja. A miniszterek tanácskozásáról hiva­talos kommünikét csak­­majd az olasz kül­ügyminiszter elutazása után adnak ki. Beavatottak véleménye szerint a kommüniké csak annyit fog mondani, hogy semmi külö­nös megállapodásokat nem kötöttek, közvet­lenül semilyen sürgős kérdés megoldásáról nem tanácskoztak. Legfölebb abban állapod­tak meg, hogy teljesen egyetértenek a német birodalom külügyminiszterével és így a hármas­szövetség teljesen szilárd. Beszéltek még a törökországi állapotokról is és a kommüniké állítólag a két ország legmelegebb rokonszenvé­ről fogja biztosítani az új Törökországot. Németország. A császár beszéde ellen. A berlini szociál­demokrata munkásság kedden este harminchárom népgyűlést tartott, melyeken eredetileg csak a húsdrágaság ellen akartak tiltakozni, de a königs­bergi beszédet is behatóan megvitatták. A gyűlé­seken határozati javaslatokat fogadtak el, melyben a birodalmi gyűlés azonnali összehívását követelik avégből, hogy a személyes uralmat utasítsa vissza és az alkotmányt megfelelő biztosítékok megte­remtése révén biztosítsa az abszolutizmus túlka­pásai ellen. TELEFON-SZAKAINK: A Népszava szerkesztősége 64—94 A Népszava kiadóhivatala . 81—61 A Népszava-könyvkereskedés 64—55 P­­árttitkárság 88—41 Szakszervezeti Tanács . . 172—14 Világosság könyvnyomda . 85—59 5

Next