Népszava, 1910. október (38. évfolyam, 233–258. sz.)

1910-10-01 / 233. szám

18 Az urfi-katonaság, az egyéves önkéntesség intézményén, minden cáfolat ellenére, mégis lesz valami változta­tás. Múltkor hire járt, hogy egészen eltörlik ezt a jogtalan és a vagyonosok számára ki­váltságokat biztosító intézményt. De a kivált­ságot élvezők jajveszékelésére és haragos fe­nyegetődzésére visszavonult a hadvezetőség. Most az a hir járja be a lapokat, hogy el­törlik az úgynevezett „svindli"-kurzusokat s csak az érettségi vizsgálatokat letetteknek adják meg ezt a jogot. Vagyis még éle­sebben kidomborítják az egyéves önkéntes­ségnek vagyonhoz kötött jellegét. Másrészt a gyalogságnál eltörlik a saját költségen való szolgálás intézményét, amely tudvalevőleg megengedte, hogy az önkéntesek künn lakja­nak és élelmezzék magukat s mentesítette őket a katonai szolgálatnak számos igen ne­héz és kellemetlen velejárója alól. Persze a lovasságnál, ahol a grófok, bárok, zsentrik és megtollasodott zsidók fiai szolgálnak, ilyes­mire nem mer gondolni a hadügyminiszter. Mindennek a sok foltozásnak nincs semmi értelme. Az önkéntesi intézmény egy reformra szorul rá: arra, hogy eltöröljék s a hadsereg is egyre, hogy leszállítsák a szolgálat idejét annyira, mint a miliciákban s vigyék bele a nép szellemét. Növekedő eladósodás. Magyarország gazdasági hanyatlásának két szomorú tünetére figyelmeztetik az embert a mai napnak hírei. Mindkettő annak jele, hogy a külfölddel szemben való eladósodá­sunk egyre növekedik. Az egyik az új kölcsön fölvétele, amelyről vezércikkünkben írunk. A másik az osztrák kereskedelemügyi miniszter­től kibocsátott forgalmi statisztika, amely megállapítja, hogy az 1910. év első nyolc hó­napjában, januártól augusztusig Magyarország bevitt Ausztriába 743 millió korona értékű árut s Ausztria behozott Magyarországba 872 millió korona árut. Tehát ezen nyolc hónap­ban a kereskedelmi mérleg 128 millió korona aktívumot tüntet föl Ausztria javára, a múlt év ugyanezen időszakának 60 millió koronájával szemben. Zichy János és a trónörökös. „A Nap" pénteki száma azt írta, hogy gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter a mult szombaton Bécsben volt s ez alkalommal Ferenc Ferdinánd trónörökös őt kihallgatáson fogadta és másnap a királynál jelent meg magánkihallgatáson és neki lemondását átnyújtotta. A „Magyar Táv­irati Iroda" ezen hírre azt jelenti, hogy Zichy tényleg volt kihallgatáson a trónörökösnél, „a trón­örökös palotájából azonban egyenesen a vasúthoz hajtatott, hogy haldokló édesanyjának betegágyá­hoz utazzék. Ilyenképpen a kultuszminiszter őfel­sége előtt kihallgatáson egyáltalán nem jelent meg és ennek következtében természetesen le­mondását sem nyújthatta be a királynak". Ez a cáfolat majdnem úgy hangzik, mint beismerés és megerősítés. Hogy segítenek a nép ínségén? 1905-ben vetőmaghiányban szenvedtek a zemplén­megyei kisgazdák. Az inség elhárítására a kor­mánytól kértek vetőmagvat. A kormány küldött is mindenféle vetőmagvat, különösen sok kukoricát. Ez az inség­kukorica azonban nem a nyomorgó gazdáknak, hanem a­­ zemplén megyei főispán­nak, Meczner Gyulának az Ínségén segített. Buza Barna volt országgyűlési képviselő ugyanis azt írta egy vidéki újságban, hogy Meczner főispán a vető­maghiányban szenvedő kisgazdák részére küldött kukorica jelentékeny részét kedvezményes áron meg­vásárolta! Meczner főispán erre azzal védekezett, hogy a vetőmag ügyéről tudomása sem volt,mert ab­ban az időben, amikor a vetőmagot kiosztották, gyó­gyulást keresendő, Abbáziában tartózkodott. Most Buza Barna az abbáziai fürdőigazgatóság bizony­latával igazolja, hogy a főispánnak ez az állítása nem áll, mert Meczner csak 1905 április 16-áig tartózkodott Abbáziában, a kedvezményes vető­mag pedig április 22-ike után került kiosztása. Az ember azt gondolná, hogy ilyen súlyos vád alól egy sajtóper vagy fegyelmi vizsgálat útján tisztázza magát a megvádolt köztisztviselő. De hát NÉPSZAVA 1910 október 2. nem azért élünk mi az „úri Magyarországban", hogy ilyen avult és rossz módszerekkel védekez­zenek a megvádoltak. Korántsem: Meczner Gyula főispán lovagias elégtételt kért Buza Barnától. Lesz tehát jegyzőkönyv, nyilatkozat, esetleg két lyuk a levegőben, azt azonban emberfia nem tudja majd meg, hogy kinek az ínségén enyhített a kor­mányadta kukorica. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház és a főrendiház kedden ülést tart. Érdemleges tárgya és napirendje ezeknek az üléseknek nincsen. Ilyen a nemzeti munka új kor­szaka. A peéri petíciót, minthogy a 3000 koronát nem helyezték letétbe, a Kúria visszautasította. Újabb tíz választó most letétbe helyezte az összeget, kérve a megválasztott dr. Németh Károly munka­párti mandátumának megsemmisítését és Markos Gyulának megválasztott képviselővé való kimon­dását, mert a megválasztott képviselő személyesen vesztegetett és pártja részén állandóan, heteken át nagy tivornyázások folytak. KÜLFÖLD, Ausztria, Bécs az argentínai húsért. A bécsi község­tanács hosszabb vita után elfogadta a városi tanácsnak azt az indítványát, mely szerint szólíttassék föl a kormány, hogy engedélyezze mintegy 20—25.000 kilogramm argentínai hús behozatalát. A cseh tartománygyűlés, Prágából távira­tozzák, hogy a megegyezés alapján, amit a csehek és németek kötöttek, pénteken dél­előtt összeült a cseh tartománygyűlés. Lob­kowitz herceg tartományi marsall 11 órakor nyitotta meg az ülést. A formalitások elinté­zése után a napirend tárgyalására tért át a Ház. A napirend második pontjára vonatkozó­lag Skarda képviselő javasolta, hogy a pontot 27 tagú bizottság elé utalják, amelynek tag­jait az egész Ház oly módon választja, hogy az egyes kúriák kilenc taggal legyenek kép­viselve. E bizottság, tekintettel az ügy sürgős­ségére, három héten belül tegyen jelentést. A javaslatot vita nélkül elfogadták. A napirend 3. pontjánál Eppinger dr. javasolta, hogy ez ügyet 39 tagú bizottság elé utalják, amelyben a három kúria szintén egyenlően legyen kép­viselve. E bizottságok feladata lesz, hogy há­rom héten belül jelentést tegyen. E javaslatot elfogadták. A tartományi főmarsall az ülést délután egy óráig megszakította. Délután az ülést ismét megnyitják. Lob­kowitz tartományi marsall közli a bizottsági tagválasztások eredményét és azután kijelenti, hogy a tartományi választmány javaslatát, amely a sörfogyasztási adóra tartományi pót­lékra vonatkozó törvénytervezetet tartalmaz, első olvasás nélkül az adóbizottsághoz utalja. Ezután áttérnek a napirend többi pontjának elintézésére. Majd az ülést 2 órakor berekesz­tik. A következő ülés idejét írásban fogják közölni. Szerbia. Osztrákok a szerbek ellen, szerbek az osz­trákok ellen. Belgrádból táviratozzák. A „Poli­tika" közli, hogy 40 osztrák csendőr elfoglalta a a Nadilvorece-szigetet a Drinán és amikor 20 főnyi szerb határőrség fölszólította őket a távo­zásra, az osztrák csendőrök nem engedelmesked­tek, sőt később sortüzet adtak, amely súlyosan megsebesítette a szerb határőrök parancsnokát. A szerb katonák azonban nem viszonozták a tüze­lést. A belügyminisztériumban megerősítik, hogy csakugyan így történt a dolog. Ugyancsak Belgrádból jelentik, hogy az egye­temi hallgatók elhatározták, hogy a boszniai an­nexió évfordulóján tiltakozó gyűlést rendeznek a Mihály fejedelem­ téren, amelyre meghívják György herceget. Tíztagú diákküldöttség kereste föl a herceget és fölkérte, hogy jelenjék meg a hazafias gyűlésen és ne engedje magát visszatartani a szerb nép árulóitól. Törökország. Mégis csak megkötötték. Egy konstantiná­polyi távirat minden kétséget kizáró határo­zottsággal jelenti, hogy a nagyvezír pénteken aláírta a török-román katonai egyezményt. A londoni „Times"-nak jelentik Szófiából, hogy a török-román katonai egyezség miatt rendkívül nagy az izgatottság. Szófiában fél vannak háborodva Törökország és Románia, de Ausztria és Magyarország ellen is. Az osz­trákokat és magyarokat az utcán bántalmaz­zák. Az osztrák és magyar követséget rend­őrök őrzik. A „Novo Vreme" egy szentpétervári levelet közöl, amely orosz szempontból magyarázza az egyezmény jelentőségét. Többek közt a kö­vetkezőket mondja: A török-román egyezség, amelynek létre­jövetele most már kétségtelen, az orosz balkán­politikának teljes megsemmisülését és a balkán konföderáció halotti énekét jelenti. Jelenti a krétai ügyekbe való beavatkozást, a török birodalom akcióképességének teljes szabad­ságát, Bulgária izolálását, jelenti azt, hogy a német befolyás a Boszporuson kizáró­lagos lesz, hogy a németeknek Kisázsiában adott koncessziók egy csomó új koncesszió­val fognak még gyarapodni. Törökország sza­bad kezet nyer Görögországgal szemben és védelmet a török-görög háború kitörése ese­tén bekövetkezhető bolgár támadással szem­ben. A Bratianu által aláírott konvenció ér­telmében az egész román hadsereg a bolgár határra összpontosítandó abban a pillanatban, amint a háború kitör. Spanyolország. Bezárják a kolostorokat. Madridból azt jelentik, hogy Canalejas miniszterelnök rendeletére október elsején a csendőrség harmincnégy kolostort zár be karhatalom­mal. Ezenkívül további hetven kolostor szigorú felszólítást kapott, hogy legkésőbb október 15-ig annál inkább terjessze be az illetékes hatóságokhoz a szerzetesek és nö­vendékek névsorát, mert különben minden előzetes eljárás mellőzésével azonnal be­zárják valamennyit. Finnország: Finnország orosz tartomány lesz ? Úgy látszik, hogy Finnország sorsa Friedbergben fog eldőlni. Szolypin belügyminiszter az üdülő cárhoz utazott és a pétervári távirat szerint amikor előadta a finn országgyűlés dolgát, a cár annyira haragra lobbant, hogy azonnal aláírta a finnországi főkor­mányzónak javaslatát, amely szerint az ország­gyűlés örök időkre bezárandó. Finnország közön­séges orosz tartomány lesz, megkapja a zemsztvó­alkotmányt és képviselőket fog küldeni a biro­dalmi dumába. Rövid külpolitikai hírek. A konstantinápolyi „Ikdam" jelentése szerint Tripolisz belső részeiben a tuarégek francia terü­leten meggyilkolták Tiboresade sejk­jának embereit, fogságba ejtették családját, marháit elhajtották és az élelmiszereket elégették. A porta megtette a szükséges lépéseket a francia kor­mánynál. MŰVÉSZET, IRODALOM. (*) Föld. (Schönherr Károly színműve. Fordí­totta Faragó Jenő. Bemutató­ előadás a Nemzeti Színházban.) A paraszt örök földéhsége a téma­forrás, melyből a jónevű osztrák írónak ez az érdekes drámája kibuggyant. A föld, a föld . . . lihegik a parasztok és mindent, ami az életben szép, jó és becses, a földtől várnak, de nem attól, amely gömbölyű, forog és kering s mind­nyájunkat éltet, hanem csak attól a darabkától, ami birtok, ami kizárólag és jogilag: az övék. Öregszem, ráncok vannak az arcomon és még nincs egy talpalatnyi földem... Ezzel a mondattal indul a darab és csakhamar rájövünk, hogy az öregedő parasztlány, aki, mikor egyedül van a szobában s lopva a tükörbe néz, nem hiába konstatálja ráncait és nem hiába sóhajtja ezt az első mondatot, mert ez egy programmos, funda­mentális mondat, amely összesürűsítve, beharan­gozóan mindent kifejez, amit az író a három föl­vonáson keresztül ki akar fejezni. A földre éhes paraszt sóvárgásával, vágyaival,­­ mint téma­kör, gazdag forrás, csak meríteni tudja­nak belőle. Schönherr Károly nem meríti ki a témát, de ausztriai parasztját és annak miliőjét, biztos kézzel, fölényes tudatossággal ál­lítja be, abból az egy mondatból kifejlesztett élet­képébe. Az öreg Grätz, a hetvenkétéves gazda, aki makacsul ragaszkodik a földjéhez, az élethez, de-

Next