Népszava, 1910. november (38. évfolyam, 259–284. sz.)

1910-11-01 / 259. szám

XXXVI. évfolyam. Budapest, 1810 november 1. kedd. 259. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 19.20 kor. | negyed évre .... 4.80 kor. fel évre 8.60 kor. | egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIAUZMUS"-Bal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vnx., CONTX-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Hadüzenet a kiuzsorázott lakóknak. Egyetlenegy fegyverük volt eddig a fő­város kiuzsorott lakóinak a házbéruzsora határtalan bitangságai ellen: a passzív rezisztencia. A folytonos házbéremeléssel szemben: a házbérfizetés megvonása. Az uzsorás kilakoltatási perével szemben: a kiköltözés megtagadása, a hatósági közbe­lépés megvárása. Mindezek során némely uzsorás észretért, számot vetett magával és belenyugodott abba, hogy jobb békésen megegyezni, mint a hasonló esetek meg­ismétlődésével az uzsora-üzletet veszélyez­tetni. A proletár­lakóknak ez a passzív rezisz­tenciája volt az egyetlen hatásos szer a leggazabb népnyúzók rettenetes garázdál­kodása ellen. A községi kislakások építése meg se kottyant. Csak arra volt jó, hogy ideig-óráig elaltassa a nyúzókés alatt kín­lódó nép óriási elkeseredését és nyugodal­mas nyúzást biztosítson annak a pár ezer bitangnak, aki kétszázezernél több lakó­nak a véréből hízik gutaütésre. A nemrég elhatározott újabb háromezer kislakás is csak a túlzsúfoltság ellen fog valamit hasz­nálni, de a lakónyúzás ellen nem. Eddig az önsegély volt az egyetlen mód, amely egy-egy pillanatra visszariasztotta a nép hiénáit. Most ezt az egy fegyvert is ki akarják csavarni a proletár­lakók kezéből. Az uzso­rások szervezkedtek és terrorizmussal kény­szerí­tik emberségesebb társaikat a gaz néprontás folytatására. És most már a ha­tóságok is fokozott erővel állanak a hiénák pártjára. Rendőr eddig is akadt mindig a szegény lakók kihurcolására,­­sárba tiprá­sára. De sokszor megesett, hogy a lakók szolidáris föllépése elejét vette annak, hogy a kilakoltatásra ítélt tár­saikkal kellő brutalitással bánjanak el a pribékek. Most azt akarja az uzsorás­banda és cselédsége, hogy ennek is vége legyen : rohanja meg egyszerre annyi pri­bék a védtelen lakókat, hogy senki meg ne moccanhasson, hogy az első megmoz­dulásra össze lehessen törni azokat a re­belliseket, akik nem hagyják magukból az utolsó csöpp vért is kicsapolni Budapest legnagyobb szabású zsiványai által. Az egyik uzsorás ügyvédje egyszerre 500 rendőr kirendelését kérte egy kilakoltatás­hoz. Egy járásbíró pedig külön karhata­lom kirendelését kérte a minisztertől a lakók ellen. Tehát, ha nem elég a rendőr­ség, jöjjön a katonaság. Ha nem elég a kardlapozás , jöjjön a szuronyroham. Ha nem elég a revolver-tüzelés , jöjjön a Mann-licherek sortüze. És tovább: eddig némi „kímélettel" voltak az utcára dobandó pá­rnák iránt, a hatósági emberek bútorszál­lító kocsira rakatták az uzsora áldozatai­nak szegény cókmókjait; ennek is vége legyen, az áldozatok holmiját ki kell haji­gálni az utcára, ezt is kívánja egy hatósági fölterjesztés. Hát így legyen ezután .. . De álljatok csak meg egy szóra, jó nagy­urak! Most talán henceghettek, most talán belegázolhattok a beleibe a szegény em­bernek, most talán ihatjátok a vérét ked­vetek szerint a nyomorult, kiszipolyozott proletárnak. Talán ... Itt a nyirkos ősz, maholnap itt a hideg tél, a szegény ember kegyetlen ellensége, az embernyúzó városi haramiák cinkostársa. De kitavaszodik majd. Addig menjetek el Bárczy Ist­vánhoz, a polgármesterhez, aki lakás­politikájával már két izben elhárította fejetekről a veszedelmet. .. menjetek el hozzá fáklyásmenetben és köszönjétek meg neki­ a jót, amit tett veletek. De kicsiny az ő hatalma ahhoz, — mert ti tartjátok le­kötve a kezét , hogy véget vessen a nagy lakásnyomoruságnak és . . . majd kitava­szodik. És azután lesz valami, amitől le­konyul egy kissé a gőgös jókedvetek, az embernyúzó bátorságtok. Tudjátok-e, mi lesz? Hosszú téli estéken összebújik majd a sok proletár, a ti vérét vesztett sok áldozatotok, összebújik mele­gedni egymástól ... és még valamiért. És majd jön a tavasz. És egyszerre ezer meg ezer proletár, sok ezer proletár mondja majd: tovább nem adjuk a vérünket, to­vább nem hagyjuk magunkat nyúzni, to­vább nem fizetjük a rettenetes vérsarcot. Sok ezer ember fogja ezt mondani... Hát derék, nagy háziurak, egysze­res és többszörös uzsorások, hát majd akkor mozgósítsátok a ti rendőreite­ket, a ti biráitokat, a ti katonáitokat. Mozgósítsátok a fél ármádiát, mutassátok meg a világnak, hogy van itt egy ország, amelyben egy kicsiny, de jól szervezett zsiványbanda rontja, tiporja, öli a dol­gos százezreket, milliókat. Lesz-e annyi rendőrtök, katonátok, amennyi majd akkor kell? És ha igen, lesz-e arcuk az ország kormányzóinak világbotrány szín­padává tenni ezt az országot? És végeze­­tül: az egész ármádia képes lesz-e az ut­cán lakó népet arra kényszeríteni, hogy nektek adja a vérét, az életét?! Csak készüljetek, csak mozgósítsatok. Amilyen adjon isten-xxel ti most köszöntök, olyan lesz majd a fogadj isten, mikor mi­ránk kerül a beszéd és a tett sora. Lapunk mai száma 20 oldal Üres súlyzók. Magyar miniszterek szörnyű erőfeszítése­ket és erőlködést mímelve, már megint emelgetik Bécsben az üres súlyzókat, mint a jól ismert cirkuszbeli bohócok. Mindenki tudja, hogy nemcsak komoly dologról nincs szó, de nincsen szó egyáltalán semmiről. Mindenki tudja, hogy a magyar kormány­nak nincsenek lemondási szándékai, de azt is tudja mindenki, hogy semmiféle szán­déka, célja nincsen ennek a kormány­nak. Mindenki tudja, hogy ez a kor­mány mindent megcsinál, amit Bécs­ben ráparancsolnak — kivéve, ha az álta­lános választójogot parancsolnák rá. Min­denki tudja, hogy ez a kormány egyenesen azért jött és azért van a világon, hogy az úgynevezett nemzeti követeléseket az egész vonalon kiirtsa és kiküszöbölje a politiká­ból. Mindenki tudja, hogy ez a kormány föltételektől mentesen, föltételek nélkül meg akarja hosszabbítani az osztrák-magyar bank szabadalmát, meg akarja szavaztatni az új fölemelt katonai terheket, meg akarja erősíteni mindazokat az intézményeket, amelyeket a dinasztia és az osztrák érde­keltség szerez és becsül s amelyekben a biro­dalmi egység kifejezésre ju. Mindezek ma már Magyarországon is, Ausztriában is köztudomású tények, úgy, hogy a készfizetések kérdése körül kitört rotációs papírválságot még azok sem ve­szik komolyan, akiket egyenesen megfizet­nek érte, hogy komolyan vegyék­ a fél­hivatalos újságok. Nem akad olyan bolond ember Bodenbachtól Brassóig, aki elhinné, hogy az a kormány, amely a Justh-párt ellen azzal a jelszóval és azért vitte a harcot, mivel ez nem akarta föltéte­lek nélkül meghosszabbítani a bank­szabadalmat, s most maga nem fogja majd azt akármilyen okból meghosszabbí­tani. Ausztriának gazdasági és katonai ér­dekeltsége azért vette föl a harcot a füg­getlenségi párt ellen, azért ültette nyeregbe a muszkapártot, mivel a közös intézmé­nyek nem voltak kellő biztonságban. Hiszi-e valaki, hogy ezek az erők, amelyek meg­teremtették a semmiből a muszkapártot és kormányát, nem is söprik el azonnal, mi­helyt megszűnik engedelmes és szófogadó cselédjük lenni? Ausztriában a kutya sem ijed meg a ma­gyar kormánytól és senki sem törődik az­zal, hogy ez a kormány mit követel. A magyar kormánynak és az egész magyar parlamentarizmusnak egyetlen támasztéka van : a bécsi protekció, a bécsi protektorok. Mihelyt ezek ellene fordulnak, vége van, megbukik, mert a nép ereje, a nép szük­ségletei, a nép kívánságai nincsenek mö­götte. A magyar kormányok, amikor Bécs­ben alkudoznak, azokból akarnak kikény­szeríteni valamit, akiknek kegyelméből élnek. Bécsben pedig — és ugyanígy van ez egyéb­ként az egész világon — nem hagy­ják magukat kényszeríteni olyan fegy­verekkel, amelyeket ők maguk adtak, de minden pillanatban vissza is vehetnek. Semminemű magyar követelés mögött nin­csen ma erő, mert ilyen erőt csak néppar­lament és az ettől támogatott, ennek fele­lősséggel tartozó kormány fejthet ki. Nem pedig olyan kormány és olyan parlament.

Next