Népszava, 1910. november (38. évfolyam, 259–284. sz.)
1910-11-01 / 259. szám
XXXVI. évfolyam. Budapest, 1810 november 1. kedd. 259. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 19.20 kor. | negyed évre .... 4.80 kor. fel évre 8.60 kor. | egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIAUZMUS"-Bal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vnx., CONTX-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Hadüzenet a kiuzsorázott lakóknak. Egyetlenegy fegyverük volt eddig a főváros kiuzsorott lakóinak a házbéruzsora határtalan bitangságai ellen: a passzív rezisztencia. A folytonos házbéremeléssel szemben: a házbérfizetés megvonása. Az uzsorás kilakoltatási perével szemben: a kiköltözés megtagadása, a hatósági közbelépés megvárása. Mindezek során némely uzsorás észretért, számot vetett magával és belenyugodott abba, hogy jobb békésen megegyezni, mint a hasonló esetek megismétlődésével az uzsora-üzletet veszélyeztetni. A proletárlakóknak ez a passzív rezisztenciája volt az egyetlen hatásos szer a leggazabb népnyúzók rettenetes garázdálkodása ellen. A községi kislakások építése meg se kottyant. Csak arra volt jó, hogy ideig-óráig elaltassa a nyúzókés alatt kínlódó nép óriási elkeseredését és nyugodalmas nyúzást biztosítson annak a pár ezer bitangnak, aki kétszázezernél több lakónak a véréből hízik gutaütésre. A nemrég elhatározott újabb háromezer kislakás is csak a túlzsúfoltság ellen fog valamit használni, de a lakónyúzás ellen nem. Eddig az önsegély volt az egyetlen mód, amely egy-egy pillanatra visszariasztotta a nép hiénáit. Most ezt az egy fegyvert is ki akarják csavarni a proletárlakók kezéből. Az uzsorások szervezkedtek és terrorizmussal kényszerítik emberségesebb társaikat a gaz néprontás folytatására. És most már a hatóságok is fokozott erővel állanak a hiénák pártjára. Rendőr eddig is akadt mindig a szegény lakók kihurcolására,sárba tiprására. De sokszor megesett, hogy a lakók szolidáris föllépése elejét vette annak, hogy a kilakoltatásra ítélt társaikkal kellő brutalitással bánjanak el a pribékek. Most azt akarja az uzsorásbanda és cselédsége, hogy ennek is vége legyen : rohanja meg egyszerre annyi pribék a védtelen lakókat, hogy senki meg ne moccanhasson, hogy az első megmozdulásra össze lehessen törni azokat a rebelliseket, akik nem hagyják magukból az utolsó csöpp vért is kicsapolni Budapest legnagyobb szabású zsiványai által. Az egyik uzsorás ügyvédje egyszerre 500 rendőr kirendelését kérte egy kilakoltatáshoz. Egy járásbíró pedig külön karhatalom kirendelését kérte a minisztertől a lakók ellen. Tehát, ha nem elég a rendőrség, jöjjön a katonaság. Ha nem elég a kardlapozás , jöjjön a szuronyroham. Ha nem elég a revolver-tüzelés , jöjjön a Mann-licherek sortüze. És tovább: eddig némi „kímélettel" voltak az utcára dobandó párnák iránt, a hatósági emberek bútorszállító kocsira rakatták az uzsora áldozatainak szegény cókmókjait; ennek is vége legyen, az áldozatok holmiját ki kell hajigálni az utcára, ezt is kívánja egy hatósági fölterjesztés. Hát így legyen ezután .. . De álljatok csak meg egy szóra, jó nagyurak! Most talán henceghettek, most talán belegázolhattok a beleibe a szegény embernek, most talán ihatjátok a vérét kedvetek szerint a nyomorult, kiszipolyozott proletárnak. Talán ... Itt a nyirkos ősz, maholnap itt a hideg tél, a szegény ember kegyetlen ellensége, az embernyúzó városi haramiák cinkostársa. De kitavaszodik majd. Addig menjetek el Bárczy Istvánhoz, a polgármesterhez, aki lakáspolitikájával már két izben elhárította fejetekről a veszedelmet. .. menjetek el hozzá fáklyásmenetben és köszönjétek meg neki a jót, amit tett veletek. De kicsiny az ő hatalma ahhoz, — mert ti tartjátok lekötve a kezét , hogy véget vessen a nagy lakásnyomoruságnak és . . . majd kitavaszodik. És azután lesz valami, amitől lekonyul egy kissé a gőgös jókedvetek, az embernyúzó bátorságtok. Tudjátok-e, mi lesz? Hosszú téli estéken összebújik majd a sok proletár, a ti vérét vesztett sok áldozatotok, összebújik melegedni egymástól ... és még valamiért. És majd jön a tavasz. És egyszerre ezer meg ezer proletár, sok ezer proletár mondja majd: tovább nem adjuk a vérünket, tovább nem hagyjuk magunkat nyúzni, tovább nem fizetjük a rettenetes vérsarcot. Sok ezer ember fogja ezt mondani... Hát derék, nagy háziurak, egyszeres és többszörös uzsorások, hát majd akkor mozgósítsátok a ti rendőreiteket, a ti biráitokat, a ti katonáitokat. Mozgósítsátok a fél ármádiát, mutassátok meg a világnak, hogy van itt egy ország, amelyben egy kicsiny, de jól szervezett zsiványbanda rontja, tiporja, öli a dolgos százezreket, milliókat. Lesz-e annyi rendőrtök, katonátok, amennyi majd akkor kell? És ha igen, lesz-e arcuk az ország kormányzóinak világbotrány színpadává tenni ezt az országot? És végezetül: az egész ármádia képes lesz-e az utcán lakó népet arra kényszeríteni, hogy nektek adja a vérét, az életét?! Csak készüljetek, csak mozgósítsatok. Amilyen adjon isten-xxel ti most köszöntök, olyan lesz majd a fogadj isten, mikor miránk kerül a beszéd és a tett sora. Lapunk mai száma 20 oldal Üres súlyzók. Magyar miniszterek szörnyű erőfeszítéseket és erőlködést mímelve, már megint emelgetik Bécsben az üres súlyzókat, mint a jól ismert cirkuszbeli bohócok. Mindenki tudja, hogy nemcsak komoly dologról nincs szó, de nincsen szó egyáltalán semmiről. Mindenki tudja, hogy a magyar kormánynak nincsenek lemondási szándékai, de azt is tudja mindenki, hogy semmiféle szándéka, célja nincsen ennek a kormánynak. Mindenki tudja, hogy ez a kormány mindent megcsinál, amit Bécsben ráparancsolnak — kivéve, ha az általános választójogot parancsolnák rá. Mindenki tudja, hogy ez a kormány egyenesen azért jött és azért van a világon, hogy az úgynevezett nemzeti követeléseket az egész vonalon kiirtsa és kiküszöbölje a politikából. Mindenki tudja, hogy ez a kormány föltételektől mentesen, föltételek nélkül meg akarja hosszabbítani az osztrák-magyar bank szabadalmát, meg akarja szavaztatni az új fölemelt katonai terheket, meg akarja erősíteni mindazokat az intézményeket, amelyeket a dinasztia és az osztrák érdekeltség szerez és becsül s amelyekben a birodalmi egység kifejezésre ju. Mindezek ma már Magyarországon is, Ausztriában is köztudomású tények, úgy, hogy a készfizetések kérdése körül kitört rotációs papírválságot még azok sem veszik komolyan, akiket egyenesen megfizetnek érte, hogy komolyan vegyék a félhivatalos újságok. Nem akad olyan bolond ember Bodenbachtól Brassóig, aki elhinné, hogy az a kormány, amely a Justh-párt ellen azzal a jelszóval és azért vitte a harcot, mivel ez nem akarta föltételek nélkül meghosszabbítani a bankszabadalmat, s most maga nem fogja majd azt akármilyen okból meghosszabbítani. Ausztriának gazdasági és katonai érdekeltsége azért vette föl a harcot a függetlenségi párt ellen, azért ültette nyeregbe a muszkapártot, mivel a közös intézmények nem voltak kellő biztonságban. Hiszi-e valaki, hogy ezek az erők, amelyek megteremtették a semmiből a muszkapártot és kormányát, nem is söprik el azonnal, mihelyt megszűnik engedelmes és szófogadó cselédjük lenni? Ausztriában a kutya sem ijed meg a magyar kormánytól és senki sem törődik azzal, hogy ez a kormány mit követel. A magyar kormánynak és az egész magyar parlamentarizmusnak egyetlen támasztéka van : a bécsi protekció, a bécsi protektorok. Mihelyt ezek ellene fordulnak, vége van, megbukik, mert a nép ereje, a nép szükségletei, a nép kívánságai nincsenek mögötte. A magyar kormányok, amikor Bécsben alkudoznak, azokból akarnak kikényszeríteni valamit, akiknek kegyelméből élnek. Bécsben pedig — és ugyanígy van ez egyébként az egész világon — nem hagyják magukat kényszeríteni olyan fegyverekkel, amelyeket ők maguk adtak, de minden pillanatban vissza is vehetnek. Semminemű magyar követelés mögött nincsen ma erő, mert ilyen erőt csak népparlament és az ettől támogatott, ennek felelősséggel tartozó kormány fejthet ki. Nem pedig olyan kormány és olyan parlament.