Népszava, 1910. november (38. évfolyam, 259–284. sz.)

1910-11-01 / 259. szám

II) NÉPSZAVA 1910 november 1. amelyet cselédmódra, lakás módra szerződ­tetnek és pénzen meg pálinkán vásárol­nak. Azért bárminő nagy legyen is a hír­lapzúgás és válságszél, akármennyire gyön­gyözzék is a félhivatalos veríték a mi­niszteri homlokokon, akármilyen sokat és hangosan fenyegetődzenek is a kormánypárti lapok és politikusok, a mostani bécsi tár­gyalásoknak csak ez lesz az eredményük: készfizetés nem lesz, közös bankszabadalom megújítása ellenben lesz. Lehet, hogy az újságok, amelyeknek sokszor nagyon szo­morú a szerepük, hogy a napi események tükrei legyenek, még hosszabb vagy rövi­debb ideig kénytelenek lesznek teljesen jelentéktelen válsághíreket közölni nap-nap után, de a dolgok kimenetelére mindez teljesen közömbös. Az osztrák kormány mögött a nép millióinak akarata áll, a magyar kormány mögött az osztrák enge­delemmel megerősített katonák, csendőrök,­­ leitatott és megvásárolt hordák állanak. Ilyen erők mérkőzésének kimenetele nem lehet kétséges. Közös kérdésekben komoly vál­ság, a közös intézmények válsága, az Ausz­tria és Magyarország között lévő vonatko­­­­zásnak új rendje majd csak a magyar képviselőház és közigazgatás demokratizá­lása után kerül a napirendre. Addig csak komédia van. Nem is mulatságos cirkuszi előadás van. Szomorú, keshedt, öreg poli­tikai bohócok emelgetik az üres súlyzókat. Kit érdekel ma már az ilyen vásári ko­pottság ? A Bécsben történt dolgokról a követke­zőkben adunk számot. Válság ? Szó sincs róla... Khuen-Héderváry kihallgatása vasárnap­­ délelőtt megtörtént, közben Lukács pénz­ügyminiszter is kihallgatáson volt a király­­i­nál (a bankügy és a készfizetés megkez­désének állásáról tett jelentést) és hétfőn délután már egészen vígan tár-­­ gyaltak az osztrák miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel. Ezek a tárgy­állások­ a­­ két kormány között azzal a szándékkal foly­nak, hogy mindenáron megmentsék önma­gukat az osztrák és a magyar bársonyszék­­­kek számára egy olyan készfizetéses­­ formulával, amiről Bienerth elmondhatja : az osztrákoknak, hogy az semmi, Khuen­­ pedig a magyaroknak — illő görögtüzes dekorációval — hogy: minden. Khuen vasárnap délelőtt volt a királynál, Bienerth mindjárt utána, Lukács László pedig, akit a miniszterelnök vasárnap este Bécsbe hi­vatott, hétfőn délután. A vasárnapi két ki­hallgatásnak az volt az eredménye, hogy a király a két kormányt újabb tárgyalásra utasította. Hír van arról is, hogy a király az osztrák kormánynak állítólag olyan utasítást adott volna, hogy a magyar jog s a trónbeszédbeli ígéret tiszteletben tar­tásával elvben járuljon hozzá a magyar kormány készfizetési óhajtásához, a gya­korlati keresztülvitel módjáról és a szük­séges parlamenti nyilatkozatokról pe­dig a két kormány állapodjék meg egymással. Persze, nyilatkozatok mind a a két oldalról történnek. A Khuenéből meg lehet tudni, hogy válságról, lemondásról szó sincs, már csak azért sem, mert a kész­fizetések megkezdésének nem adtak határ­időt, tárgyalhatnak tehát még egy pár hó­napig — arról a bizonyos formuláról. (Már nem ijesztgetnek , már nincs válság, csak volt. ..) A válságnak egyik lehetősége máris el van hárítva, mert ime, most már a kész­fizetések megkezdéséről és nem a megkezdés határidejéről van szó. A készfizetéses tár­gyalások már körülbelül három-négy hó­napja folynak és most — mondotta a mi­niszterelnök egy új­ságírónak — még csak a tárgyalások közepén tartanak. Még van hátra négy-öt hónap .. . Egy bécsi jelen­tés szerint az előző tárgyalások folyamán az osztrák kormány arra hivatkozott, hogy a két kérdést, a készfizetést és a bank­kér­dést külön-külön kell tárgyalni és a bank­kérdés megoldását követelte anélkül, hogy megengedte volna, hogy a készfizetés kér­désében döntsenek. A magyar politikai viszonyokkal smerős emberek nagyon jól tudják, hogy ez teljességgel lehetetlen, az osztrák kor­mány nem engedheti magát le­főzetni Ehrenéktől. Most kompromisszumot kísérelnek meg, ami azonban csak úgy lehetséges, ha az osztrák kormány megfelelő jóindulatot tanúsít. Az osztrák kormány szándékával ismerősök pedig úgy tudják, hogy az is rendbe akarja hozni a készfizetés kérdését, de azzal a föntartás­sal, hogy a későbbi elintézést későbbi idő­pontra halasztja. Megegyeztek? Mint Bécsből jelentik, hétfőn délután az osztrák miniszterelnökség palotájában Khuen-Héderváry magyar miniszterelnök, Bienerth osztrák miniszterelnök, Lukács László magyar pénzügyminiszter és Bilinski osztrák pénzügy­miniszter között a készfizetések dolgában tanácskozás volt. A tanácskozás másfél óra hosszáig tartott és befejeztével Khuen-Héder­váry miniszterelnök és Lukács pénzügy­miniszter visszatértek a Magyar Házba, ahol a lefolytatott tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: — A két miniszterelnök és a két pénzügy­miniszter között délután megtartott beható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdésében a két kor­mány nézetei között eddig fennállott ellentétek legnagyobb részét kiegyenlíteni. A két pénzügy­miniszter most már azonnal személyes érint­kezésbe fog lépni az osztrák-magyar bank vezető személyiségeivel, hogy megállapítsák azon elvi alapot, amelyen azután mindkét rész szakelőadói a részletmunkálatokat kidol­gozni fogják. Lukács pénzügyminiszter kedden még Bécs­ben marad, hogy a hétfői tanácskozáson tör­tént megállapodás értelmében Bilinski osz­trák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az osztrák-magyar bank vezető férfiaival és amennyiben a tárgyalások kedden­ befejeződnek, visszautazik Budapestr­e. A miniszterelnök kedden utazik vissza Buda­pestre. A nemzeti munkapártban hétfőn este úgy kommentálták a Bécsből érkezett híre­ket, hogy a készfizetések főbb pontjaiban megegyezés történt. Tehát győzelem... Az öröm nagy volt, noha némely higgadtak figyelmeztettek arra, hogy jó lesz még egy kicsit várni és csak azután beszélni — az osztrák kormány győzelméről. SZEMLE. BELFÖLD. Ázsia elhagyott sivatagjai. A nagyváradi „Népnevelési Közlöny" nem forradalmi újság. Sőt. Hivatalos lapja a bihari tanító-egyesületnek és a tanfelügye­lőségnek. Tehát annak az egyesületnek a lapja, amelynek a főispán a tiszteletbeli elnöke. Nem lehet tehát holmi szocialista „nagyításinak, „ferdítés"-nek minősíteni, amikor kijelenti a bihari tanügy állapo­táról: Ilyen állapotok valósággal csak Józsia elhagyott sivatagjain lehetnek, nem egy kulturáltam közepén 103.573 katasztrális hold földterületen, tehát jó­kora nagy darab helyen. Ezek az állapotok már nemcsak kiáltoznak, hanem valósággal ordítanak a segítségért. Lehetetlen is, megengedhetetlen is, hogy süket fülekre találjanak akár a kormány­körökben, akár a magyar törvényhozásban." Meg kell adni, a tanítóújságnak oka van erre a megállapításra. A múltkor már kö­zöltünk idevágó adatokat a biharmegyei kultúrállapotokról, most itt adjuk a vaskóhi járásnak (ez az a 103 ezer holdas terület, amely jórészt papi kézen van) és a belé­nyesinek az adatait. A vaskóhi járás 42 községében 22.852 ember la­kik, akik közül az Írástudatlanok száma 93 száza­lék. A járás 42 községe közül 11-ben nincs iskola s ahol meg van, az nem felel meg a törvényes kö­vetelményeknek. A belényesi járás 66 községében 46.432 ember lakik. Az analfabéták száma 86 százalék. Itt már „csak" 7 községben nincs iskola. Ezek az adatok nem annyira kiabálók, mint a múltkor közölték, de bizony azért elég hangosan ordítanak segítségért. A ma­gyar kormány azonban csak a tengerészet főparancsnokságának meg a papoknak pénzkérését szokta meghallgatni. Ha isko­lát kivánnak , süket. A főispán, minthogy a kormány nem se­gít, a községeket akarja presszionálni s az iskolahiányban leginkább szenvedő járások főszolgabiráihoz rendeletet intézett elégre. A rendeletben többek között ezeket mondja: Tekintetes főszolgabíró úr! Járásában az iskola­ügy rendkívül el van hanyagolva, ezt a járás kulturális és ennek folytán gazdasági ügyeit oly mélyen érintő ügyet egyedül rendeletekkel és utasításokkal rendbehozni nem lehet! Ehhez em­ber kell! Nem szabad sokalni és sajnálni a mun­kát és fáradságot, a vesződséget a tudatlan és műveletlen néppel és községekkel, az iskolákat létesíteni kell mindenáron, ez lebegjen folytono­san főszolgabíró úr szeme előtt A küzdelemtől nem szabad visszariadni, mert aki ezt teszi, az lemondott a haladásról és a jövő boldogulásáról. Meg vagyok győződve róla, hogy főszolgabíró úr teljes tudatában van annak, hogy Magyarországon a legnagyobb és legfontosabb missziót az teljesíti, aki a nemzeti közművelődés fölvirágoztatását mozdítja elő. Tegye magát érint­kezésbe a belényesi kir. tanfelügyelőségi kiren­deltség vezetőjével, vesse latba minden befolyá­sát, hogy minden oly járásbeli községben, ahol legalább 30 tanköteles van, községi iskola építtes­sék, községi iskola építése elhatároztassék. Miskolczy Ferenc dr. főispán: Ez a rendelet nem sablonos és nem ke­rülgető, hanem egyenesen beszél és jól a nyaka közé csördít a főszolgabírói tunya­ságnak. De van egy alaptévedése: Ehhez nem csak ember­i pénz is kell. A községeknek pedig nincs. A községeket néhol 200—300°/C-os pótadó, sőt van eset, hogy ennél is sokkal több terheli. Ezen az akadályon megtörik a főszolgabírói presszió. És bizony ezt az ügyet még ilyen erőteljes rendelettel és utasítással sem lehet elin­tézni. Ide pénz kell, állami pénz! Az ország külkereskedelmi mérlege ismét passzív lesz az idén. Ezt bizonyítja, hogy Ausztriával szemben, tehát azzal az állammal szemben, amellyel legszorosabb a gazdasági kapcsolat, ismét nőtt a deficitünk. Az osztrák kereskedelmi minisztériumnak az Ausztria és Magyarország közötti 1910. év szeptember havi forgalomról szóló kimutatása szerint a nemesfémforgalom kivételével a Magyarországból való behozatal 123­3 millió koronát, a Magyarországba való kivitel 132­2 millió koronát tett ki. Az év első kilenc hó­napjára vonatkozó ideiglenes kereskedelmi mérleg eszerint Ausztria javára 137­8 millió korona aktívumot tesz ki a múlt év ugyan­ezen időszakában 65,3 millió koronával szemben. A nagy állat- és gabonakivitel tehát éppen­séggel nem ment meg az államcsődtől, amely­hez az ezerholdas uralom évre-évre közelebb juttatja az országot. „A királyi ember hazudik és rágalmaz." Az „ideális liberalizmus" apostolának, gróf Zichy Jánosnak minisztersége alatt a közoktatásügy hi­vatalnokai közül egyre-másra bukkannak föl a kis niemandok, a nulla­ emberek, akik azzal akarják megnyerni miniszterük kegyét, hogy síkra szálla­nak az iskolák államosítása ellen és hadat szennek minden államosító törekvésnek. A Népszava írt már Radnai miniszteri tanácsos­ról, aki a nála járt tanfelügyelőknek egyenesen eltiltotta, hogy iskolák államosítása, illetőleg ál­lami iskolák fölállítása iránt előterjesztést tegye­nek. Írtunk Alpári hevesi kir. tanfelügyelő zsandárstiklijéről is, aki az egri tanítógyűlésen a tanítókba belefojtotta a szót és föloszlatta gyűlé­süket, mert a "Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete" programmját akarták tárgyalni, amely programmnak egyik lényeges pontja: a közok­tatásügy államosítása és felekezettelensége. Alpári tanfelügyelő azt is mondta azon a gyű­lésen, hogy a Szabad Egyesület hazafiatlan, val­lásellenes és anarchisztikus működést fejt ki.

Next