Népszava, 1910. november (38. évfolyam, 259–284. sz.)
1910-11-01 / 259. szám
II) NÉPSZAVA 1910 november 1. amelyet cselédmódra, lakás módra szerződtetnek és pénzen meg pálinkán vásárolnak. Azért bárminő nagy legyen is a hírlapzúgás és válságszél, akármennyire gyöngyözzék is a félhivatalos veríték a miniszteri homlokokon, akármilyen sokat és hangosan fenyegetődzenek is a kormánypárti lapok és politikusok, a mostani bécsi tárgyalásoknak csak ez lesz az eredményük: készfizetés nem lesz, közös bankszabadalom megújítása ellenben lesz. Lehet, hogy az újságok, amelyeknek sokszor nagyon szomorú a szerepük, hogy a napi események tükrei legyenek, még hosszabb vagy rövidebb ideig kénytelenek lesznek teljesen jelentéktelen válsághíreket közölni nap-nap után, de a dolgok kimenetelére mindez teljesen közömbös. Az osztrák kormány mögött a nép millióinak akarata áll, a magyar kormány mögött az osztrák engedelemmel megerősített katonák, csendőrök, leitatott és megvásárolt hordák állanak. Ilyen erők mérkőzésének kimenetele nem lehet kétséges. Közös kérdésekben komoly válság, a közös intézmények válsága, az Ausztria és Magyarország között lévő vonatkozásnak új rendje majd csak a magyar képviselőház és közigazgatás demokratizálása után kerül a napirendre. Addig csak komédia van. Nem is mulatságos cirkuszi előadás van. Szomorú, keshedt, öreg politikai bohócok emelgetik az üres súlyzókat. Kit érdekel ma már az ilyen vásári kopottság ? A Bécsben történt dolgokról a következőkben adunk számot. Válság ? Szó sincs róla... Khuen-Héderváry kihallgatása vasárnap délelőtt megtörtént, közben Lukács pénzügyminiszter is kihallgatáson volt a királyinál (a bankügy és a készfizetés megkezdésének állásáról tett jelentést) és hétfőn délután már egészen vígan tár- gyaltak az osztrák miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel. Ezek a tárgyállások a két kormány között azzal a szándékkal folynak, hogy mindenáron megmentsék önmagukat az osztrák és a magyar bársonyszékkek számára egy olyan készfizetéses formulával, amiről Bienerth elmondhatja : az osztrákoknak, hogy az semmi, Khuen pedig a magyaroknak — illő görögtüzes dekorációval — hogy: minden. Khuen vasárnap délelőtt volt a királynál, Bienerth mindjárt utána, Lukács László pedig, akit a miniszterelnök vasárnap este Bécsbe hivatott, hétfőn délután. A vasárnapi két kihallgatásnak az volt az eredménye, hogy a király a két kormányt újabb tárgyalásra utasította. Hír van arról is, hogy a király az osztrák kormánynak állítólag olyan utasítást adott volna, hogy a magyar jog s a trónbeszédbeli ígéret tiszteletben tartásával elvben járuljon hozzá a magyar kormány készfizetési óhajtásához, a gyakorlati keresztülvitel módjáról és a szükséges parlamenti nyilatkozatokról pedig a két kormány állapodjék meg egymással. Persze, nyilatkozatok mind a a két oldalról történnek. A Khuenéből meg lehet tudni, hogy válságról, lemondásról szó sincs, már csak azért sem, mert a készfizetések megkezdésének nem adtak határidőt, tárgyalhatnak tehát még egy pár hónapig — arról a bizonyos formuláról. (Már nem ijesztgetnek , már nincs válság, csak volt. ..) A válságnak egyik lehetősége máris el van hárítva, mert ime, most már a készfizetések megkezdéséről és nem a megkezdés határidejéről van szó. A készfizetéses tárgyalások már körülbelül három-négy hónapja folynak és most — mondotta a miniszterelnök egy újságírónak — még csak a tárgyalások közepén tartanak. Még van hátra négy-öt hónap .. . Egy bécsi jelentés szerint az előző tárgyalások folyamán az osztrák kormány arra hivatkozott, hogy a két kérdést, a készfizetést és a bankkérdést külön-külön kell tárgyalni és a bankkérdés megoldását követelte anélkül, hogy megengedte volna, hogy a készfizetés kérdésében döntsenek. A magyar politikai viszonyokkal smerős emberek nagyon jól tudják, hogy ez teljességgel lehetetlen, az osztrák kormány nem engedheti magát lefőzetni Ehrenéktől. Most kompromisszumot kísérelnek meg, ami azonban csak úgy lehetséges, ha az osztrák kormány megfelelő jóindulatot tanúsít. Az osztrák kormány szándékával ismerősök pedig úgy tudják, hogy az is rendbe akarja hozni a készfizetés kérdését, de azzal a föntartással, hogy a későbbi elintézést későbbi időpontra halasztja. Megegyeztek? Mint Bécsből jelentik, hétfőn délután az osztrák miniszterelnökség palotájában Khuen-Héderváry magyar miniszterelnök, Bienerth osztrák miniszterelnök, Lukács László magyar pénzügyminiszter és Bilinski osztrák pénzügyminiszter között a készfizetések dolgában tanácskozás volt. A tanácskozás másfél óra hosszáig tartott és befejeztével Khuen-Héderváry miniszterelnök és Lukács pénzügyminiszter visszatértek a Magyar Házba, ahol a lefolytatott tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: — A két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter között délután megtartott beható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdésében a két kormány nézetei között eddig fennállott ellentétek legnagyobb részét kiegyenlíteni. A két pénzügyminiszter most már azonnal személyes érintkezésbe fog lépni az osztrák-magyar bank vezető személyiségeivel, hogy megállapítsák azon elvi alapot, amelyen azután mindkét rész szakelőadói a részletmunkálatokat kidolgozni fogják. Lukács pénzügyminiszter kedden még Bécsben marad, hogy a hétfői tanácskozáson történt megállapodás értelmében Bilinski osztrák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az osztrák-magyar bank vezető férfiaival és amennyiben a tárgyalások kedden befejeződnek, visszautazik Budapestre. A miniszterelnök kedden utazik vissza Budapestre. A nemzeti munkapártban hétfőn este úgy kommentálták a Bécsből érkezett híreket, hogy a készfizetések főbb pontjaiban megegyezés történt. Tehát győzelem... Az öröm nagy volt, noha némely higgadtak figyelmeztettek arra, hogy jó lesz még egy kicsit várni és csak azután beszélni — az osztrák kormány győzelméről. SZEMLE. BELFÖLD. Ázsia elhagyott sivatagjai. A nagyváradi „Népnevelési Közlöny" nem forradalmi újság. Sőt. Hivatalos lapja a bihari tanító-egyesületnek és a tanfelügyelőségnek. Tehát annak az egyesületnek a lapja, amelynek a főispán a tiszteletbeli elnöke. Nem lehet tehát holmi szocialista „nagyításinak, „ferdítés"-nek minősíteni, amikor kijelenti a bihari tanügy állapotáról: Ilyen állapotok valósággal csak Józsia elhagyott sivatagjain lehetnek, nem egy kulturáltam közepén 103.573 katasztrális hold földterületen, tehát jókora nagy darab helyen. Ezek az állapotok már nemcsak kiáltoznak, hanem valósággal ordítanak a segítségért. Lehetetlen is, megengedhetetlen is, hogy süket fülekre találjanak akár a kormánykörökben, akár a magyar törvényhozásban." Meg kell adni, a tanítóújságnak oka van erre a megállapításra. A múltkor már közöltünk idevágó adatokat a biharmegyei kultúrállapotokról, most itt adjuk a vaskóhi járásnak (ez az a 103 ezer holdas terület, amely jórészt papi kézen van) és a belényesinek az adatait. A vaskóhi járás 42 községében 22.852 ember lakik, akik közül az Írástudatlanok száma 93 százalék. A járás 42 községe közül 11-ben nincs iskola s ahol meg van, az nem felel meg a törvényes követelményeknek. A belényesi járás 66 községében 46.432 ember lakik. Az analfabéták száma 86 százalék. Itt már „csak" 7 községben nincs iskola. Ezek az adatok nem annyira kiabálók, mint a múltkor közölték, de bizony azért elég hangosan ordítanak segítségért. A magyar kormány azonban csak a tengerészet főparancsnokságának meg a papoknak pénzkérését szokta meghallgatni. Ha iskolát kivánnak , süket. A főispán, minthogy a kormány nem segít, a községeket akarja presszionálni s az iskolahiányban leginkább szenvedő járások főszolgabiráihoz rendeletet intézett elégre. A rendeletben többek között ezeket mondja: Tekintetes főszolgabíró úr! Járásában az iskolaügy rendkívül el van hanyagolva, ezt a járás kulturális és ennek folytán gazdasági ügyeit oly mélyen érintő ügyet egyedül rendeletekkel és utasításokkal rendbehozni nem lehet! Ehhez ember kell! Nem szabad sokalni és sajnálni a munkát és fáradságot, a vesződséget a tudatlan és műveletlen néppel és községekkel, az iskolákat létesíteni kell mindenáron, ez lebegjen folytonosan főszolgabíró úr szeme előtt A küzdelemtől nem szabad visszariadni, mert aki ezt teszi, az lemondott a haladásról és a jövő boldogulásáról. Meg vagyok győződve róla, hogy főszolgabíró úr teljes tudatában van annak, hogy Magyarországon a legnagyobb és legfontosabb missziót az teljesíti, aki a nemzeti közművelődés fölvirágoztatását mozdítja elő. Tegye magát érintkezésbe a belényesi kir. tanfelügyelőségi kirendeltség vezetőjével, vesse latba minden befolyását, hogy minden oly járásbeli községben, ahol legalább 30 tanköteles van, községi iskola építtessék, községi iskola építése elhatároztassék. Miskolczy Ferenc dr. főispán: Ez a rendelet nem sablonos és nem kerülgető, hanem egyenesen beszél és jól a nyaka közé csördít a főszolgabírói tunyaságnak. De van egy alaptévedése: Ehhez nem csak emberi pénz is kell. A községeknek pedig nincs. A községeket néhol 200—300°/C-os pótadó, sőt van eset, hogy ennél is sokkal több terheli. Ezen az akadályon megtörik a főszolgabírói presszió. És bizony ezt az ügyet még ilyen erőteljes rendelettel és utasítással sem lehet elintézni. Ide pénz kell, állami pénz! Az ország külkereskedelmi mérlege ismét passzív lesz az idén. Ezt bizonyítja, hogy Ausztriával szemben, tehát azzal az állammal szemben, amellyel legszorosabb a gazdasági kapcsolat, ismét nőtt a deficitünk. Az osztrák kereskedelmi minisztériumnak az Ausztria és Magyarország közötti 1910. év szeptember havi forgalomról szóló kimutatása szerint a nemesfémforgalom kivételével a Magyarországból való behozatal 1233 millió koronát, a Magyarországba való kivitel 1322 millió koronát tett ki. Az év első kilenc hónapjára vonatkozó ideiglenes kereskedelmi mérleg eszerint Ausztria javára 1378 millió korona aktívumot tesz ki a múlt év ugyanezen időszakában 65,3 millió koronával szemben. A nagy állat- és gabonakivitel tehát éppenséggel nem ment meg az államcsődtől, amelyhez az ezerholdas uralom évre-évre közelebb juttatja az országot. „A királyi ember hazudik és rágalmaz." Az „ideális liberalizmus" apostolának, gróf Zichy Jánosnak minisztersége alatt a közoktatásügy hivatalnokai közül egyre-másra bukkannak föl a kis niemandok, a nulla emberek, akik azzal akarják megnyerni miniszterük kegyét, hogy síkra szállanak az iskolák államosítása ellen és hadat szennek minden államosító törekvésnek. A Népszava írt már Radnai miniszteri tanácsosról, aki a nála járt tanfelügyelőknek egyenesen eltiltotta, hogy iskolák államosítása, illetőleg állami iskolák fölállítása iránt előterjesztést tegyenek. Írtunk Alpári hevesi kir. tanfelügyelő zsandárstiklijéről is, aki az egri tanítógyűlésen a tanítókba belefojtotta a szót és föloszlatta gyűlésüket, mert a "Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete" programmját akarták tárgyalni, amely programmnak egyik lényeges pontja: a közoktatásügy államosítása és felekezettelensége. Alpári tanfelügyelő azt is mondta azon a gyűlésen, hogy a Szabad Egyesület hazafiatlan, vallásellenes és anarchisztikus működést fejt ki.