Népszava, 1910. december (38. évfolyam, 285–311. sz.)

1910-12-01 / 285. szám

XXXvm­. évfolyam. Budapest, 1910 december 1. csütörtök. 285. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy IV kor. | negyed évre kor. fel évre 12— kor. | egy hóra a.— kor. A ,,SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VHL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 5 62—61.) ELVTÁRSAK! A munkások egyesülési jogát a Khuen-kormány szemérmetlenebbül kobozza, mint akár a hírhedt koalíciós társaság. A kormánynak a választójog reformja körül való kertelése is éppoly gyalázatos, mint a koalícióé volt. Az újból föltámadt reakció ellen vasárnap délután NÉPGYŰLÉST tartunk az Épitő­munkás-Otthonban (VII., Aréna-út és Dembinszky­ utca sarok). Agitáljatok! Budapest vezet. Szeptember 28-án, mikor a főváros köz­gyűlése nagy többséggel elfogadta a polgár­mester javaslatát, amely szerint a főváros újabb 15000 kislakást építtet, szintén ezt a címet írtuk cikkünk fölé: „Budapest vezet." Abban a cikkben elismertük, hogy az utóbbi években Európa egyetlen nagy városa sem végzett oly nagyarányú és gyors tempójú munkát a községi lakásépítés terén, mint Budapest. Szólott pedig elismerésünk a pol­gármesternek, akinek aránylag rövid kor­mányzatához a községi kislakás-építés ak­ciója fűződik; a városi tanácsnak, amely őt ebben támogatta és a törvényhatósági bi­zottság ama pártjának, amely erőteljes állásfoglalásával a jó szándék cselekvésre válását lehetségessé tette. Véleményünket most sem változtatjuk meg, Budapest csak­ugyan elsőséget szerzett magának ezen a téren. Igaz ugyan, hogy az akció a lakás­nyomorúságot nem enyhítette és csak arra volt jó, hogy a kiuzsorázott lakókat a végső kétségbeeséstől, a lakásuzsorásokat pedig a meglincseltetéstől megmentse, de elismerjük, hogy ez is érdem. Érdem a lakók irányában és a háztulajdonosok irá­nyában egyaránt. Azonban Budapest fővárosa itt nem áll­hat meg. Mert ha Budapest vezet a köz­ségi kislakásépítés terén, még sokkal in­kább vezet a lakásuzsora és a lakásnyo­morúság terén. Sehol a világon nincsenek olyan nyomorúságos lakásviszonyok, mint Budapesten. A lakások drágasága, zsúfolt­sága és egészségtelensége sehol sem olyan rettenetes, mint itt. És olyan botrány, aminő most a Hétház körül történt, nem hisszük, hogy még valahol a világon meg­történhetnek a huszadik században. * Az „irgalmas" ég hullatja hideg könnyeit a Jancsics-réten tanyázó nyomorúságos proletárokra. És jótékony emberek viszik oda kisebb-nagyobb adományaikat, hogy letöröljék a meleg emberi könnyeket, ame­lyeket ez a keresztény társadalom sok mil­lió nyomorultja közül a legnyomorultab­bak szemeiből fakaszt. De itt most nem a nyomort akarjuk festeni és nem is a fele­lősségek megállapításáról akarunk szólni, hanem a mélyreható segítés módjáról. I­r. Bárczy István polgármester érdemet szerzett azzal is, hogy nagyszabású, meg­bízható tanulmányok alapján megállapí­totta, hogy Európa egyetlen kulturvárosá­ban sem olyan drága a lakás, mint Buda­pesten. E megállapítás mellé odaállíthat­juk azt, hogy sehol a nyugaton nincsenek olyan silány munkabérek, mint Budapesten. A legsilányabb kereseti viszonyok és a legdrágább lakásviszonyok vannak itt együtt, egymás mellett. Ebből következik a lakások túlzsúfoltsága, a proletárság nagy részének fizikai és erkölcsi meg­rontása. Ezt az állapotot nem szabad föntartani. Ide megszüntetni sem lehet, amdíg fönnálla­nak a mai keresetviszonyok és ezek mel­lett a lakásbérbeadás mint magánvállal­kozás. Tekintsünk el attól a meghatározás­tól, hogy itt lakásozsola van. Fogadjuk el azt, hogy a lakásbérbeadók csak „tisztes polgári haszonra" dolgoznak. De ők maguk is azt vallják, hogy Budapesten a bérház az adómentesség alatt tisztán nyolc szá­zalékot — a mi tudomásunk szerint legalább 10 százalékot — jövedelmez. Ez azt jelenti, hogy az 5­5 százalékos amorti­záció levonása után a háztulajdonos min­den munka és fáradság nélkül 2­ 5 száza­lékot — a mi tudomásunk szerint legalább 4'5 százalékot — vág zsebre, vagyis egy 200.000 koronás bérháznál 5000 — a mi tudomásunk szerint 9000 — koronát, emel­lett pedig a lakók fizetik ki az amorti­zációt, vagyis a ház egész értékét is. Te­gyük föl, hogy ez „tisztes polgári haszon". Ámde senki sem tagadhatja, hogy ezt a tisz­tes polgári hasznot Budapest népe nem bírja a vállalkozók számára kiizzadni. Ille­tőleg csak úgy bírja, ha egyéb szükségle­teit a minimumnál is alacsonyabbra szo­rítja le és ha túlzsúfoltan, ön- és közve­szélyes módon lakik. Vagyis: a lakásbérbe­adók tisztes polgári haszna csak százezrek romlásával a közérdek rovására tartható fönn. Igaz, hogy ez a tétel áll min­dennemű kapitalista haszonra vonatko­zólag is. I­e a kapitalista kizsákmá­nyolásnak — vagy mondjuk a tisztes polgári haszonszerzésnek — tán egyetlen ágánál sem olyan közvetlen, olyan szembe­szökő, olyan romboló hatású, mint a lakásbérbeadásnál. Tehát a tisztes haszonszerzésnek ezt a módját meg kell szüntetni vagy legalább is erősen korlátozni kell. A magánvállalkozónak nálunk — beval­lottan — 2­5 százalék munkanélküli haszna van (minden költség levonása után) ebből a vállalkozásból, vagyis a magánvállal­kozó egy kétszázezer koronás ház után az 55 százalékos amortizációnak megfelelő 11.000 korona tiszta házbér helyett 10.000 koronát szed sa­ját bevallása szerint. A város a legrosszabb esetben 15 százalékos pénzzel dolgozik, tehát — a költségeket nem számítva sem itt, sem a magánvállalatnál — csak 0000 korona tiszta bért kénytelen szedni. Így hát, amikor a magánvállalkozó 16.000 korona házbért szed, a város beérheti 9000-rel. Ez több mint 75 százalékos kü­lönbség, ha a város becsületesen építtet és különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a 8 százalékos haszon, amelyet a magánvállal­kozók hangoztatnak, a valóságban ma­gasabb. A lakáskérdésnek tehát csak egy helyes megoldása van: az, ha a lakásü­zemet hasznot nem hajtó községi vállalattá teszik. Ha a község adhat nekünk gázt, villanyt, kenyeret, villamos­vasutat, adhat lakást is. És mivel olcsón, önköltségen adja , olyan kikötéseket tehet, amelyek elejét veszik a túlzsúfoltságnak, az egészségellenes lakásmódnak. Más megoldás nincs. Azért a városnak nagy arányban, az eddiginél is sokkal nagyobb arányban kell folytatnia a lakás­építést. Az nem baj, ha a magánvállalko­zásnak nem lesz érdemes kislakások vagy általában lakások építésével és bérbeadásá­val foglalkozni. Marad még a magánvállal­kozásnak elég tere, különösen ebben a tőkeszegény országban. A budapesti szocialista /k k­özszervezetek — és nem a szakkszervezetek — a meg­fizetett polgári sajtó piszkolódásai ellenére is, nagy akciót szerveznek a jövő tavaszra a lakásuzsora ellen. Harccal akarják ki­erőszakolni a tűrhető lakásviszonyokat. Ne­künk ezt kötelességünkké teszi a munkásság rettenetes helyzete. A hatóságnak azonban az a kötelessége, hogy a harcnak elejét vegye nagyszabású és gyors cselekvéssel-készíttesse el a megszavazott háromezer új lakást és álljon elő a folytatással. Lapunk mai száma 16 oldal.

Next