Népszava, 1910. december (38. évfolyam, 285–311. sz.)
1910-12-01 / 285. szám
XXXvm. évfolyam. Budapest, 1910 december 1. csütörtök. 285. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy IV kor. | negyed évre kor. fel évre 12— kor. | egy hóra a.— kor. A ,,SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VHL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 5 62—61.) ELVTÁRSAK! A munkások egyesülési jogát a Khuen-kormány szemérmetlenebbül kobozza, mint akár a hírhedt koalíciós társaság. A kormánynak a választójog reformja körül való kertelése is éppoly gyalázatos, mint a koalícióé volt. Az újból föltámadt reakció ellen vasárnap délután NÉPGYŰLÉST tartunk az Épitőmunkás-Otthonban (VII., Aréna-út és Dembinszky utca sarok). Agitáljatok! Budapest vezet. Szeptember 28-án, mikor a főváros közgyűlése nagy többséggel elfogadta a polgármester javaslatát, amely szerint a főváros újabb 15000 kislakást építtet, szintén ezt a címet írtuk cikkünk fölé: „Budapest vezet." Abban a cikkben elismertük, hogy az utóbbi években Európa egyetlen nagy városa sem végzett oly nagyarányú és gyors tempójú munkát a községi lakásépítés terén, mint Budapest. Szólott pedig elismerésünk a polgármesternek, akinek aránylag rövid kormányzatához a községi kislakás-építés akciója fűződik; a városi tanácsnak, amely őt ebben támogatta és a törvényhatósági bizottság ama pártjának, amely erőteljes állásfoglalásával a jó szándék cselekvésre válását lehetségessé tette. Véleményünket most sem változtatjuk meg, Budapest csakugyan elsőséget szerzett magának ezen a téren. Igaz ugyan, hogy az akció a lakásnyomorúságot nem enyhítette és csak arra volt jó, hogy a kiuzsorázott lakókat a végső kétségbeeséstől, a lakásuzsorásokat pedig a meglincseltetéstől megmentse, de elismerjük, hogy ez is érdem. Érdem a lakók irányában és a háztulajdonosok irányában egyaránt. Azonban Budapest fővárosa itt nem állhat meg. Mert ha Budapest vezet a községi kislakásépítés terén, még sokkal inkább vezet a lakásuzsora és a lakásnyomorúság terén. Sehol a világon nincsenek olyan nyomorúságos lakásviszonyok, mint Budapesten. A lakások drágasága, zsúfoltsága és egészségtelensége sehol sem olyan rettenetes, mint itt. És olyan botrány, aminő most a Hétház körül történt, nem hisszük, hogy még valahol a világon megtörténhetnek a huszadik században. * Az „irgalmas" ég hullatja hideg könnyeit a Jancsics-réten tanyázó nyomorúságos proletárokra. És jótékony emberek viszik oda kisebb-nagyobb adományaikat, hogy letöröljék a meleg emberi könnyeket, amelyeket ez a keresztény társadalom sok millió nyomorultja közül a legnyomorultabbak szemeiből fakaszt. De itt most nem a nyomort akarjuk festeni és nem is a felelősségek megállapításáról akarunk szólni, hanem a mélyreható segítés módjáról. Ir. Bárczy István polgármester érdemet szerzett azzal is, hogy nagyszabású, megbízható tanulmányok alapján megállapította, hogy Európa egyetlen kulturvárosában sem olyan drága a lakás, mint Budapesten. E megállapítás mellé odaállíthatjuk azt, hogy sehol a nyugaton nincsenek olyan silány munkabérek, mint Budapesten. A legsilányabb kereseti viszonyok és a legdrágább lakásviszonyok vannak itt együtt, egymás mellett. Ebből következik a lakások túlzsúfoltsága, a proletárság nagy részének fizikai és erkölcsi megrontása. Ezt az állapotot nem szabad föntartani. Ide megszüntetni sem lehet, amdíg fönnállanak a mai keresetviszonyok és ezek mellett a lakásbérbeadás mint magánvállalkozás. Tekintsünk el attól a meghatározástól, hogy itt lakásozsola van. Fogadjuk el azt, hogy a lakásbérbeadók csak „tisztes polgári haszonra" dolgoznak. De ők maguk is azt vallják, hogy Budapesten a bérház az adómentesség alatt tisztán nyolc százalékot — a mi tudomásunk szerint legalább 10 százalékot — jövedelmez. Ez azt jelenti, hogy az 55 százalékos amortizáció levonása után a háztulajdonos minden munka és fáradság nélkül 2 5 százalékot — a mi tudomásunk szerint legalább 4'5 százalékot — vág zsebre, vagyis egy 200.000 koronás bérháznál 5000 — a mi tudomásunk szerint 9000 — koronát, emellett pedig a lakók fizetik ki az amortizációt, vagyis a ház egész értékét is. Tegyük föl, hogy ez „tisztes polgári haszon". Ámde senki sem tagadhatja, hogy ezt a tisztes polgári hasznot Budapest népe nem bírja a vállalkozók számára kiizzadni. Illetőleg csak úgy bírja, ha egyéb szükségleteit a minimumnál is alacsonyabbra szorítja le és ha túlzsúfoltan, ön- és közveszélyes módon lakik. Vagyis: a lakásbérbeadók tisztes polgári haszna csak százezrek romlásával a közérdek rovására tartható fönn. Igaz, hogy ez a tétel áll mindennemű kapitalista haszonra vonatkozólag is. Ie a kapitalista kizsákmányolásnak — vagy mondjuk a tisztes polgári haszonszerzésnek — tán egyetlen ágánál sem olyan közvetlen, olyan szembeszökő, olyan romboló hatású, mint a lakásbérbeadásnál. Tehát a tisztes haszonszerzésnek ezt a módját meg kell szüntetni vagy legalább is erősen korlátozni kell. A magánvállalkozónak nálunk — bevallottan — 25 százalék munkanélküli haszna van (minden költség levonása után) ebből a vállalkozásból, vagyis a magánvállalkozó egy kétszázezer koronás ház után az 55 százalékos amortizációnak megfelelő 11.000 korona tiszta házbér helyett 10.000 koronát szed saját bevallása szerint. A város a legrosszabb esetben 15 százalékos pénzzel dolgozik, tehát — a költségeket nem számítva sem itt, sem a magánvállalatnál — csak 0000 korona tiszta bért kénytelen szedni. Így hát, amikor a magánvállalkozó 16.000 korona házbért szed, a város beérheti 9000-rel. Ez több mint 75 százalékos különbség, ha a város becsületesen építtet és különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a 8 százalékos haszon, amelyet a magánvállalkozók hangoztatnak, a valóságban magasabb. A lakáskérdésnek tehát csak egy helyes megoldása van: az, ha a lakásüzemet hasznot nem hajtó községi vállalattá teszik. Ha a község adhat nekünk gázt, villanyt, kenyeret, villamosvasutat, adhat lakást is. És mivel olcsón, önköltségen adja , olyan kikötéseket tehet, amelyek elejét veszik a túlzsúfoltságnak, az egészségellenes lakásmódnak. Más megoldás nincs. Azért a városnak nagy arányban, az eddiginél is sokkal nagyobb arányban kell folytatnia a lakásépítést. Az nem baj, ha a magánvállalkozásnak nem lesz érdemes kislakások vagy általában lakások építésével és bérbeadásával foglalkozni. Marad még a magánvállalkozásnak elég tere, különösen ebben a tőkeszegény országban. A budapesti szocialista /k közszervezetek — és nem a szakkszervezetek — a megfizetett polgári sajtó piszkolódásai ellenére is, nagy akciót szerveznek a jövő tavaszra a lakásuzsora ellen. Harccal akarják kierőszakolni a tűrhető lakásviszonyokat. Nekünk ezt kötelességünkké teszi a munkásság rettenetes helyzete. A hatóságnak azonban az a kötelessége, hogy a harcnak elejét vegye nagyszabású és gyors cselekvéssel-készíttesse el a megszavazott háromezer új lakást és álljon elő a folytatással. Lapunk mai száma 16 oldal.