Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)

1911-01-01 / 1. szám

XXXIX. évfolyam. Budapest, 1911 január 1. vasárnap. 1. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: .... 24.— kor. | negyed évre . . . 6.— kor fél évre­­«,... . 18.— kor. | egy­ hóra a.— kor" A „SZOTÍ­ZMUS"-»al együtt havonta 40 fillérrel több-EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. egy évre A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A magyar inség. Az idő kereke mintha megállott volna, sőt visszafelé forogna Magyarországon. Négy-öt esztendő előtt hirtelen nekiiramo­dott, azután megállott egy darabig s mos­tan hátrafelé jár. Csak a naptár szerint élünk a huszadik században: valójában,­­ gazdaságot, művelődést, szabadságot te­kintve, még nem láboltunk ki a közép­korból. A magyar gazdaság ? Van még hely az országban, ahol faekével szántanak. A föld megművelésének módja nem különbözik, kevés kivétellel, attól a módtól, ahogyan száz év előtt túrta a paraszt a földet. A magyarországi parasztság óriási tömegéhez még nem jutott el annak az ismerete, hogy a természettudományok a föld­művelés technikáját éppúgy átalakították, mint az ipari munkáét. Mit sem tud­nak arról, hogy az, amit ők csinálnak, ép­pen olyan kevéssé illik bele a mai korba, mintha valaki mindenáron gyorskocsin vagy postajáraton akarna utazni vonat he­lyett. Mit sem hallottak arról, hogy a vegy­tan épp úgy forradalmasította a földműve­lést, mint az elektrotechnika az ipart. Természetes dolog, hogy a földdel való birkózásnak ez az avult mód­szere nem is ad megfelelő eredményeket. Éhesebbek, rongyosabbak vagyunk, mint egyebütt az emberek. De mivel porhanyó csontjainkra éppen annyi terhet raknak, mint a más erős csontú népekre, minden roskadozik, recseg, megindul. Elsősorban a magyar föld. Ha Amerika nem szállítaná a támasztékokat s nem venné el a terhek egy részét, ha nem szívná el az embe­reket s nem lökné vissza pénz formájá­ban őket, már régen olyan földrengés lett volna itt, hogy nyoma sem volna az ómagyar világnak. A parasztság és a kö­zépbirtokos osztály földnélküli jánossá vá­lása olyan rengeteg arányokat öltött volna már, amely már régen megszülte volna a maga kastélyokat fölgyújtó, földesurat és zsidó uzsorást lekaszaboló paraszt forra­dalmát. A magyar gazdaság? Ami nagyipar van az országban, azt vagy az állam növeszti, tenyészti mesterségesen vagy külföldi tőke­pénzesek segedelmével nőtt meg s ennek a haszna nagyobb részt kifolyik az ország­ból : idegen népek gazdasági életét gyara­pítja és könnyíti. Az értéktöbblet, amelyet a magyar föld proletárjától rabolnak el törvényes formában, idegen részvényesek és tőkepénzesek kényelmét növeli,­­ tőké­jét szaporítja, idegen földön halmozódik föl vagy kerül bele a pénz körforgásába. Nem elegendő, ha a munkás a munkaere­jét adja oda a bérért, az egészségét, igen sokszor az életét is oda kell adnia. A nagyiparnál még fokozottabb mértékben élősködik a munkás egészségén és életén a kisipar. Amint a parasztság túlnyomó nagy részének állati igénytelensége, rossz tápláléka és műveletlensége az elmaradt művelési módnak a következménye, azon­képpen kényszeríti a fejlődéssel lépést tartani nem tudó kisipar munkásait arra, hogy erejük túlságos megfeszítésével tegyék nélkülözhetővé a munkaeredményt nö­velő és gyarapító gépet. Amint a magyar földművelés abból él, hogy kihajtja az országból az ép, erős emberek száz­ezreit, azonképpen abból él a magyar ipar, hogy kikergeti az emberséges megélhetés­nek, a rendes táplálkozásnak, a művelődés lehetőségének országából a magyar mun­kásokat. A magyar ipar és a magyar föld­művelés olyan urak, akik már nem tudják eltartani rabszolgáikat sem. A magyar művelődés? Százezrei nőnek még most is föl a magyarországi gyerme­keknek úgy, hogy valaha is láttak volna máshonnan iskolát, mint kívülről s bizo­nyára azoknak is ezrekre megy a szá­muk, akik még kívülről sem láttak. így építik meg a magyar művelődés há­zának alapját s ahol ilyen a funda­mentum, ott nem lehet más az ered­­mény , mint az építkezés megszün­tetése vagy házbeomlás. A kis barbárok és vademberek százezreit mozgósítja a ma­gyar élet, a művelődés és tudomány, a haladás és gondolkodás amúgy is szer­fölött zsenge vetése ellen. A tudatlanság­nak, a betűtől való érintetlenségnek, a ci­vilizációból való teljes kikapcsoltságnak ilyen tartalékhada mellett a legbecsüle­tesebb szándék is majdnem teljes meddő­ségre kényszerül. Amint a foglalkozás­nélkül valóknak, a munkát nem találóknak tartalékserege szakadatlanul lenyomja az előretörő munkások életének színvona­lát, akképpen teszi a magyar művelődés­nek minden igyekvését mnaszakadttá a tu­datlanságnak és műveletlenségnek ez a tartaléka, amelyet a város és falu szegény­sége termel meg minden esztendőben. Ez a huszadik század elején fölnövő barbár­ság még a miénknél sokkal épebb lendü­letű kultúrákat is megbénítaná: a miénk­nek egyenesen levágja a lábát és elhúzza az ugródeszkáját. A magyar művelődés? Ami tudás és ismeret eljut azokhoz, akik szerencséseb­bek, mint ezek a kirekesztettek, azon sin­csen rajta röpülő, drótnélkül táviratozó, Diesel-motorral dolgozó és vérbajt gyó­gyító időnknek bélyege. Az a mű­veltség nem a jelenben gyökerezik, nem a jövőbe néz, de erőszakosan visszacsavarja a múltba az emberek lelki szemét. Abban a műveltségben nem rezeg­nek benne a mi időnk izgalmai, abban nincsen meg a rokonszenves és megértő érdeklődés az emberiség nagy ba­jai és nagy sikerei iránt, ebből hiányzik az emberi méltóság tudata és a szociális érzés min­deneket megnemesítő világossága és me­lege. Ennek a művelődésnek középpontja az isten és nem az ember, hőse a király és nem a munkás, eszménye a verekedés és imádkozás, nem a szolidaritás és gon­dolkozás, célja az ember megalázása, nem fölemelése, jelképe a templom, nem az is­kola, magasztalásának célpontja a kaszár­nya, nem a gyár. Ez a művelődés tükör­képe annak a valóságnak, amelyben faeké­vel szántanak és amelyben a gépet még nem ismeri a kézműves. A magyar szabadság? Régi meséjében már nem hisz senki. Szabadság az van itt bőven, de csak annak, aki elnyomni, ki­zsákmányolni akar. Szabadsága van a gazdagnak, hogy kifossza a szegényt, az erősnek, hogy leüsse a gyöngét, a múlt­nak, hogy reátelepedjék a jelenre s a szegénynek is van arra szabadsága, hogy mindezt eltűrje, hogy mindebbe belenyugodjék, hogy mindezt isten rende­lésének ismerje el s ilyenképpen meg­dicsérje és örvendezzen neki. A magyar szabadság: a nagy tömegek teljes jogtalan­sága. A magyar szabadság: a túlnyomó nagy többség nemzeti és gazdasági és tár­sadalmi Tabszisra fűzése egy kisebbség által. A magyar szabadság: a szolgabíró, a püspök, a földesúr, a gyáros szabad­sága, a paraszt, a munkás, a dol­gos polgárember szolgasága. A magyar szabadság megengedi, hogy gondolatait sza­badon hirdethesse az, aki a magyar földes­urak hatalmát meg akarja támasztani. A magyar szabadság megengedi, hogy gon­dolatait szabadon terjeszthesse az, akinek van húszezer korona vagyona. A magyar sza­badság megengedi, hogy egyesülhessenek mindazok, akik olcsón akarják megvenni az egyetlen dolgot, amit ők vásárolnak: a munkaerőt s drágán akarnak eladni mindent, amit ők hoznak a piacra. A ma­gyar szabadság megengedi, hogy össze­gyűljenek tetszésük szerint való módon­ alkalommal számban mindazok, akik a nép szolgaságát, szegénységét, tudatlansá­gát mint hatalmuk legbiztosabb talapzatát ápolják és védelmezik. A magyar ínségnek ebből a szomorú és ottomány Augias-istállójából kell európai lakóházat csinálni a magyar munkásosz­tálynak. Az új esztendő küszöbén, amely Lapunk mai száma 20 oldal.

Next