Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)

1911-01-13 / 11. szám

8 édesapám elkergetett, én szolgálatba állottam. De sehol nem volt maradásom. Legutoljára Szilvesz­ter éjszakáján a járásbíró úr házában üldözött a diáka. És én nem tudom, hogy mi lesz velem... Az egész vallomáson meglátszik, hogy beteg, meggyötört agyú gyermekkel állunk szemben, aki­nek föltétlenül orvosi kezelésre van szüksége. És ehelyett bevitték a szegény teremtést a körös­bányai Ferenc-rendiek zárdájába, ahol gyógyulás helyett bizonyára jobban elbolondítják majd. Katonaság, prostitúció, alkohol, — becsület. — A Muzsay János esete. — Nem emberölés, csak gondatlan fegyver­viselés. — A Muzsay János esetére bizonnyal emlék­szik még az olvasó. A múlt esztendő novem­bere elején történt Szegeden. Muzsay János honvédfőhadnagy részeg állapotban szivenlőtte a bátyja szeretőjét, Gabriell Rózsit, — aki egyébként unokatestvérük volt — állítólag azért, mert az nem adta neki oda a testét. A gyilkosság után elment, kocsiba ült, a vasút­állomásra hajtatott, de útközben kiszállt a kocsiból és elterült a földön. Úgy szedték föl részegen és bekísérték a helyőrségi fogházba. Az első jelentések azt mondták, hogy Muzsay János főhadnagy garázda, iszákos ember volt, akit föltűnő, botrányos viselkedése miatt he­lyeztek el Szegedről Nagybecskerekre. Akkori­ban más híradások azt mondták, hogy Muzsay kitűnő eredménnyel végezte a katonai iskolá­kat és fényes jövőt jósoltak neki; csak az utóbbi időben, áthelyezése óta adta ma­gát a könnyelmű, léha életre. Foly­ton tivornyázott. Gyakran megesett, hogy napokig nem józanodott ki. A gyilkosság előtt becsületügyi eljárást is indítottak ellene, állí­tólag azért, mert prostituált leányoktól pénzt fogadott el és azt nem adta vissza. A­­becsa­pott leányok azután följelentették a katonai hatóságnál. Ezért Muzsay le is mondott rang­járól, így akarván a bajból szabadulni. Le­mondása­ dolgában azonban még nem történt meg a döntés és igy a gyilkosságért nem a polgári biróság elé került. A katonai biróság folytatta-folytatta a vizs­gálatot. Harminc tanút és jó-egynehány szak­értőt hallgatott ki. A tanuk és a szakértők kihallgatása után — így jelentik most nekünk Szegedről — katoná­k beigazoltnak vették azt, hogy a főhadnagy nem követett el gyil­kosságot, hogy a fegyvere csak hadonászás közben sült el. Már nem is gyilkosság, nem is emberölés miatt folyik ellene az eljárás, hanem életbiztosság ellen való vétség címén, gondatlan fegyverviselés miatt; katonáék ezt legfölebb egy esztendei fogsággal bün­tetnék, emiatt a főhadnagy nem is ve­szítené el a rangját. Érdemtelennek tart­ják majd azonban a tiszti kardbojt vise­lésére azért, mert a közbiztosság ellen való vétséget nem a szolgálati fegyverével, hanem közönséges polgári revolverrel követte el, az­zal, amit Nagybecskerekről magával vitt; ér­demtelennek mondják ki majd a tiszti kard­bojt viselésére azért is, mert a vizsgálat ada­tai szerint való az, hogy prostituáltaktól pénzt fogadott el. A főtárgyalás valószínűen március elején lesz. Hire járt, hogy a főhadnagyot mostaná­ban szabadon bocsátják. Ez nem történt meg és sokan azt tartják, hogy Muzsayt még vizs­gálati fogságban tartják és az ítélet majd annyi hónapi büntetés lesz, hogy ezt a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vehessék. albérletbe lakni a szomszédjához, özvegy Gyárfás­áéhoz, aki napszámos­ asszony. A rendőr most már bosszút esküdött ellene. Úgy vélekedvén, hogy az elvitt bútor az övé is, följelentette a feleségét az újpesti kapitánysá­gon a lopásért. Azután duzzogva járt-kelt, várta, hogy az asszony majd csak mást gondol. De bi­zony hiába várt. Csütörtökön reggel azután hara­gosan átment a szomszédba és bekiáltott a fele­ségéhez: „Eredj el a kapitányságra, mert föl­jelentettelek, hogy elloptad a bútort". Várta, hogy majd csak szólnak erre valamit. De az asszony rá sem hederített, hanem bezárta az ajtót és nem is mutatkozott A rendőr most már iszonyú dühre lobbant. El­ordította magát, hogy eresszék be. Választ sem kapott, mire bezúzta az ajtót A szobában aztán csúnyául összepöröltek. A rendőr egyszerre fékte­len indulatában előkapta szolgálati revolverét és rálőtt a feleségére, aki vérző sebbel roskadt össze. Az elkeseredett ember ekkor magára lőtt és oda­esett a felesége mellé. A golyó az asszonyt a ha­sán találta és súlyos sebet ejtett; a rendőr a ha­lántékon akarta magát lőni, de a golyó megakadt a sapka szíjjának kemény ércgombjában és onnan lepattant. A rendőr csak az erős ütéstől szédült el. A házbeliek, akik hallották a lövéseket, elhív­ták a mentőket, akik az asszonyt a Károlyi-kór­házba vitték. A rendőrhöz egy másik rendőrt hív­tak, aki az újpesti kapitányságra kísérte. Ott nem lehetett kihallgatni az elkeseredett embert. Bam­bán bámult maga elé, mintha őrült volna. Végre is be kellett­ szállítani a Mosonyi­ utcai rendőrkór­házba megfigyelés végett, hogy vájjon csakugyan megőrült-e vagy csak a nagy idegrázkódás hatása alatt veszítette el egy időre józan öntudatát. ­L. ivr TSüprtsAVA lill január 13. « A rendőrök tragédiája. — Egy rendőr rálőtt a feleségére, azután öngyilkos­ kísérletet köve­tett el. — M. László 1090. számú rendőr három esztendő előtt vette feleségül T. Máriát. Újpesten laktak, a Diófa­ utca 7. számú házban. Házasságuk első ide­jében békességben éltek, nem érezték annyira a nyomorúságot, mint később. A havi 80—90 koro­nás rendőr­fizetésből sehogysem tudtak megélni, utóbb már mindennapos volt közöttük a nincset-fenség-okozta civakodás. Vasárnap is összevesz­tek. A férj dühösen rászólt az asszonyra, hogy takarodjék. Amikor a szolgálati idejének a letel­tével M. László hazatért, üresen találta a lakást. Az asszony összepakolta a kis bútort és elment Grófok, iparfölügyelők, munkásemberek. — A grófé a téglagyár, az iparföl­ügyelő megállapítja a balesetet okozó hiányosságot a munkásember meghal. — Ifjú Hardy Pál szerecsenyi (Győr vár­megye, Sokoróaljai járás) legény földet ásott a bányában a szerecsenyi téglagyár szá­mára, a föld leomlott és a szegény mun­kást agyonnyomta. Meghalt, elhalt azon a borzalmas csatamezőn, ahol a proletártest­vérei százával, ezrével mennek el a nagy semmibe, hogy a tőkés uraknak meny­ország legyen az életük már itt a földön. Vizsgálgattak erre, vizsgálgattak arra, szolgabíró, iparfölügyelő, de bizony ifjú Ilardy Pálból már nem lesz öreg Hardy Pál. Csak a győri iparfölügyelő nem tudott békén maradni, mert íme, milyen levelet irt a győri főszolgabírónak. A baleset elkerülhető lett volna, ha a bánya falai nem meredeken művesteltek volna és a bánya falát nem vágták volna ki. A bánya falainak meredeken való kivágása már 1906 március 24-én, továbbá az 1908 április 22-én tartott vizsgálaton eltiltatott, ennek dacára még 1909. évben is meredeken volt vágva, holott előiratott, hogy a bánya falai rézsútosan müvelendők. Miután ezen rendel­kezésemnek még 1909. évben sem létetett elég, az 1909 julius 5-én tartott gyárvizsgálat­ból kifolyólag a büntető eljárás megindítása végett a sokoróaljai járás főszolgabirája meg­kerestetett, ki a kihágási eljárást folyamatba is tette. s Ezen rendelkezés be nem tartása volt az okozója 1909. év folyamán ifjú Se­bestyén József balesetének is, (— Jobb lábát törte, ma is nyomorék, jegyzi meg győri tu­dósítónk —) jelen baleset is ezen rendelke­zés be nem tartásából eredt. Igy. Tehát a kihágás folyamatba tétetett. Mit csinált, mit nem csinált gróf Khuen-Héderváry vármegyéjének főszolgabirája a hajcsár és engedetlen munkáltatóval, nem tudódik, de ifjú Hardy Pál bizony a ren­delkezés be nem tartása miatt halt meg. Ehhez talán már a győri királyi ügyésznek is volna a munkáltató úr számára egy-két szava! Igaz is, — majd elfelejtettük! A szere­­ p román elvtársak értekezlete. — Megtartották a betiltott országos értekezletet. — (Saját tudósítónktól.)­ ­ Nagyszeben, január 10. A Népszava csütörtöki számában megemlí­tettük már, hogy a magyarországi román elv­társak a betiltás ellenére is megtartották VI. országos értekezletüket Nagyszebenben. Az or­szágos értekezlet két nap és egy éjjelen át tanácskozott. Képviseltette magát 41 község 64 küldöttel, 12 város 23 küldöttel, Nagy­szeben 13 küldöttel. Összesen 100 küldött je­lent meg az értekezleten. Tudósításunk a következő: Az értekezletet szombat délelőtt az országos bi­zottság egyik tagja nyitotta meg. Ajánlatára elnö­köknek egy balázsfalvai és egy lugosi, jegyzőknek egy budapesti és egy aradi küldöttet választot­tak meg. Az országos bizottság jelentését annak egy tagja tette meg, elíté­ve a kongresszus betiltásáért a hatóságokat, amelyek a gyülekezési jogot elkoboz­ták. De elítélte a román intelligenciát is, amely at­tól fél, hogy a román nép vezetése kisiklik kezeiből és ezért denunciálta a román munkásokat a magyar hatóságoknál. Testvérárulást követett el, mikor az általa gyűlölt és mindig szidott magyar hatóságokhoz fordult és rágalmakkal, az anarchizmus hazug vádjával kieszközölte a kon­gresszus betiltását. Az előadó jelenti azután, hogy az elmúlt év a harcok éve volt. A román mun­kásságnak egyrészt a közigazgatás visszaélései el­len kellett küzdenie, másrészt egyik hatalmas el­lenségével, a román papsággal. A mozgalom mégis megerősödött, de csak a bizottság óriási erőfeszí­tése mellett. A múlt évben 105 népgyűlést jelen­tettek be, am­elyek közül 4­2-őt betiltottak. Az ül­dözés ellenére pártadóból több folyt be, mint az előző évben és 28 új pártszervezetet alakítottak meg. Az ügyészség se feledkezett meg a román munkásságról. Két sajtópört akasztott a nyakukba­ Az egyik „A grófok üzentek" című födirat román fordítása, a másik az Adeverul „Portugália re­publica" című vezércikke. A bizottság igyekezni fog, hogy a jövőben nagyobb eredményeket tud­jon fölmutatni. A jelentést a küldöttek megvitatták és azután tudomásul vették. Következett a napirend második pontja , a gaz­dasági és politikai szervezkedés. Az előadó referá­tuma után egy határozati javaslatot fogadtak el, amely fölszólítja a románajkú munkásságot, hogy tömörüljön a pártszervezetekben. Ahol pártszer­vezet nincs, ott törekedjenek arra, hogy mielőbb megalakítsák. A napirend harmadik pontja az általános vá­lasztójog volt. Az előadói fejtegetés után az érte­kezlet a pártkongresszusnak az idevonatkozó is­mert határozatát magáévá tette. A sajtó napirendi pontra tértek át ezután. Hatá­rozati javaslatot fogadtak el, amely kimondja, hogy a sajtó érdekében fokozottabb agitációt in­­dítanak a küldöttek, továbbá elhatározták, hogy a román pártlapot február 1-től kezdve hetenként jelentetik meg. Ezután a szövetkezeti mozgalom ügyét tárgyal­ták. Fontosnak és szükségesnek tartják a szövet­kezeti eszme terjesztését a román földmunkásság között. A szövetkezeti mozgalommal is támogat­hatják a pártmozgalmat. Ilyen értelemben határo­­zati javaslatot fogadtak el. A következő pont: A községi politika tárgyalá­sára tért át ezután az értekezlet. A küldöttek el­határozták, hogy a községek ügyeinek intézését szemmel kísérik és ahol mód és alkalom nyílik, az elvtársak részt vesznek a községek lakóinak életére nagy fontossággal bíró községi választá­sokban. A klerikalizmus elleni küzdelemről és annak so­rán a román iparosegyletekről beszélt a követ­kező előadó, aki reámutatt arra, hogy a papok milyen mesterséges módon tartják vissza a ro­mán népet az elnyomatásban és a felszabadulás iránti küzdelemtől. A papokat munkájukban tá­ csenyi földbányának és téglagyárnak gaz­dája gróf Eszterházy Pál úr, győrmegyei nagybirtokos, a miniszterelnök úr grófi szaktársa. Hát persze, persze, azért kényte­len a győri iparfelügyelő rom­ákkal, len­nékkel dolgozni!

Next