Népszava, 1911. február (39. évfolyam, 27–50. sz.)

1911-02-01 / 27. szám

XXXIX. évfolyam. Budapest, 1911 február 1. szerda.­­mergy 27. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre a.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 9.— kor. A „SZOCIAUZantS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Singer Pál meghalt. A szociáldemokrácia hőskorának egyik hőse száll vele sírba: azok közül való, akik egykor Bebellel, Liebknechttel s a többiekkel együtt Bismarck vas- és vér­uralmának szegezték neki vérezve is dacos homlokukat. Azok közül való, akik helyt­álltak, kitartottak, szenvedtek, áldoztak, harcoltak, de meg nem hátráltak, meg sem álltak, hanem mentek előre, mindig előre, Bismarckon és minden poklokon keresztül mindig csak előre — a német szociáldemokrácia mai dicsőségéig! ... Nem volt munkás és mégis odaállt a munkásság üldözött harcosai közé! Nem volt szegény és mégis föl tudta ál­dozni gazdagságát a szegénység dacosan küzdő táborának! Kicsi volt még a munkásság ereje, nem dicsőség, de gúny és üldözés volt még csak katonái kiosztott része: Singer Pál, a gazdag vállalkozó, mégis odaállt melléje! S odaállt eléje, is, holott a legelső sor akkor még csak az ellenfél legelső golyóit jelentette. Odaállt a legelső sorba, golyózáporba, mert odaállították. S ottmaradt, mert ott­tartották elvtársainak, az egész világ küzdő proletárjainak meleg tisztelete és szeretete és saját kiapadhatatlan kötelességtudása, áldozatkészsége, mélységes meggyőződésből fakadó rajongó hite. Most meghalt. Olyan férfi hagyta el vele a harc mezejét, akit nem szabad és nem lehet siránkozással gyászolni, mert ő maga sohasem siránkozott, mert ő maga mindig csak tett, cselekedett, küzdött, harcolt, mert ő maga sohasem gondolt önmagára, hanem mindig csak az ügyre, sohasem a mára, hanem mindig csak a holnapra, arra a jövendőre, amelynek katonája volt. Nem lehet őt másként gyászolnunk, nem le­het tőle másként búcsúznunk,­ csak vérvörös lobogónkkal kezünkben. Hajt­suk meg ezt a lobogót sírja előtt, de azután dacos és gőgös föllobogtatás­sal emeljük föl minél magasabbra, hogy vihar­hajtottan lengjen és büszkén röpüljön ég felé. Úgy, ahogy tőle láttuk!... Erre a magasan röpülő lobogóra gon­doljon minden proletár, amikor elbúcsúzik Singer Páltól s a gyász és szomorúság mellett a dac és elszántság érzéssel töltsék el sziveinket, hogy igy méltók legyünk hozzá, életéhez és emlékéhez! Singer Pál a legragyogóbb jellemek egyike volt, akinek neve, élete, működése a né­metországi szociáldemokrácia történetével elválaszthatatlanul összeforrott. A szoron­gattatások, a megpróbáltatások nap­jaiban csatlakozott nyíltan a harcoló proletariátus táborához, a kivételes törvények idejében, amikor eleve tisztában kellett lennie azzal, hogy ezzel a lépésével magára zúdítja a hatalmon levők minden gyűlöletét és el­szakít minden köteléket, amely a polgári társadalomhoz fűzte. És valóban, a hata­lom tajtékzó gyűlölettel nézte a „hiteha­gyott" bevonulását a birodalmi gyűlésbe és leste az alkalmmat, amikor lecsaphat reá. Nem sokáig kellett várnia. Amikor Sin­ger 1886-ban leleplezte a birodalmi gyű­lésén a berlini politikai rendőrség üzelmeit, kiutasították Berlinbő. A csa­ládja is elfordult tőle. De a hatalom ül­dözése nem felemlítette meg derék elv­társunkat. Lángoló lelkesedéssel, nagy ál­dozatkészséggel, ragyogó értelemmel tovább dolgozott és utolsó lehelletéig a miénk volt. Singer Pál B­rlinben született, 1841 ja­nuár 16-án. Amikor iskoláit elvégezte, a kereskedői pályára lépett. 1869-ben, fivéré­vel társulva, női ruhagyárat alapított. A vállalkozás sikerült, Singer tekintélyes va­gyont szerzett. Üzleti ügyei mellett azonban a közügyekkel, a politikával is foglalko­zott. A szive, az értelme már akkor is hozzánk vonzották, már akkor is a miénk volt, amikor nyiltan még nem vallotta magát szocialistának. Csak 1883-ban lépett nyiltan sorompóba a szociáldemokrata tö­rekvésekért. Berlini elvtársaink ekkor m­eg­választották városi bizottsági tagnak. És rá egy évre a birodalomgyűlési választások alkalmával Berlin negyedik választókerü­lete 25.386 szavazattal megválasztotta kép­viselőjének. Singer ekkor negyven esztendős volt. Férfikorának delelőjén állott, telve ambí­cióval, lelkesedéssel és ügyszeretettel. Az 1884-iki esztendő jelentős dátuma a német­országi szociáldemokráciának. A kivételes törvények hatodik esztendeje volt. A hata­lom minde­n eszközt fölhasznált, hogy a gyűlölt szociáldemokráciát lehetetlenné te­gye. A munkásszervezetek üldözése napi­renden volt.Leg­obbjaink százait mindenün­nen kiutasítják. Az egész birodalomban nincs egyetlen lap, amely nyíltan merne állást foglalni a szociáldemokrácia mellett. A ke­gyetlen üldözés sokakat földönfutóvá tett, sokakat a halálba kergetett és némelyeket eltántorított. Még a vezetők közül is vol­tak, akik cserbenhagyták a zászlót és rész­ben más párthoz szegődtek, részben áru­lókká lettek (Korner és Finn.) Sokan át­hajóznak az újvilágba. A rendőrség Argus­szemekkel figyeli a szervezett mun­kásságot és mindazokat, akik vala­melyes összeköttetésben állhatnak a szocia­lista proletariátussal. Különösen a nyom­dákra ügyeltek. Jaj volt annak a nyomda­tulajdonosnak, akire rábizonyult, hogy ő készítette a szervezett munkásságnak vala­melyik röpiratát vagy választási fölhívását, avagy más ehhez hasonló nyomtatványát. Elkobozták a nyomdáját. Bismarck, a „vas­kancellár" nem ismert irgalmat. Kopói mindenütt szagláztak. Gyűléseket nem tart­hatott a munkásság. A legnagyobb óvatos­ságra volt szükség, hogy a rendőrség figyel­mét elkerüljék, ha egy-egy értekezletet vagy gyűlést akartak titokban tartani. A rendőrség szeme mindenüvé ellátott, füle mindent meg­hallott. Arról szó sem lehetett, hogy Berlinben, a város belső területén lehessen egy-egy na­gyobb arányú összejövetelt rendezni. A nyilvános helyiségeket a kopók figyelem­mel kísérték. De maguk az ilyen nyilvá­nos helyiségek tulajdonosai is rettegtek at­tól, hogy menedéket nyújtsanak az üldö­zött munkásságnak. A rendőrség százféle Lapunk mai száma 16 oldal.

Next