Népszava, 1911. február (39. évfolyam, 27–50. sz.)
1911-02-01 / 27. szám
1911 február 1. NÉPSZAVA Kedden este kaptuk a táviratot Berlinből, hogy Singer elvtárs a déli órákban meghalt. A halálhírre pártunk vezetősége és a Népszava szerkesztősége az alábbi részvéttáviratokat intézte a németországi szociáldemokrata párt vezetőségéhez: A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége nehéz szívvel fogadta Singer Pál halála hírét. Súlyos csapás érte a németországi szociáldemokráciát, amely az itt élő, jobb jövendőért harcoló proletárságnak is mély fájdalmat okoz. Veletek gyászolunk. Singerünk halálának híre valamennyiünknek mély gyászt okoz. A német proletariátus vesztesége nekünk is veszteségünk. Mélyen gyászolva nyujtjuk felétek kezünket. — A Népszava szerkesztősége. * A német birodalmi gyűlésen gróf Schwerin elnök az ülés megnyitásakor bejelentette, hoy Singer Pál, a birodalmi gyűlés egyik legrégibb tagja, meghalt. A jelenlevő képviselők az elhunyt emlékének tiszteletére fölálltak helyükről. SZEMLE. BELFÖLD. Elv és hatalom. Justh Gyula hétfői nagy beszédéből kiragadunk egy kis részt, amely a jövendő politikai eshetőségek szempontjából talán a legfontosabb, de a mai ellenzéki harc komolysága szempontjából bizonyára a legszomorúbb. Az önálló jegybank egyedül üdvözítő voltának hirdetése közben Justh Gyula, mint legilletékesebb, kitért „a közelmúlt nagy küzdelmeire", amelyeknek fordulóponton önálló bank nélkül nem kellett neki a kormányhatalom s amint most kijelenti, igaz lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hogy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, úgyannyira, hogy ha hasonló viszonyok állnának elő, akkor most sem cselekedhetnénk másképp. Mikor a közigazgatási önállóságért és nem a magyar nemzeti jegybankért folytatott küzdelmünk hajótörést szenvedett, akkor nem fordottunk egyet a köpönyegen, hanem híven és becsületesen kitartva elveink mellett, nem elveinknek, hanem a hatalomnak fordítottunk hálát. Ezt a szélsőbaloldal most helyesléssel és tapssal fogadta. De mi nagyon jól emlékszünk arra, hogy mily elkeseredéssel fogadták Justhot akkori hívei, amikor Bécsből elvei szüzességével, de hatalom nélkül tért vissza. És tuduk, hogy az elkeseredés még most sem lohadt a hatalomból oly közelről kipottyant és a parlamentből is kinrekedt Justh-pártiak között. Mert azoknak bizony kellett volna, a kormányhatalom önálló jegybank nélkül is, azok szívesen belementek volna a Lukács-féle alakulásba és bármi volt is e hajlandóságuk indoka, az bizonyos, hogy itt a sereg jobb politikát követelt, mint amilyet a vezér követett. Mert öntálló jegybank nélkül, de általános választójoggal (legalább a Kristóffyjavaslat terjedelmében is!) kormányt kellett volna vállalnia Justhnak és nem lett volna szabad a régi közjogi vesszőparipán ellovagolni a reális, demokratikus politikai érvényesülés elől. Íme, láthatja, mi lett az eredmény: nincs sem jegybank, sem választójog, ellenben van Khuen és van muszkapárt. A legszomorúbb a dologban az, hogy Justh, na csak nem szónoki hév ragadta ez elszólásra, mindebből nem tanult semmit és — ha nem is ezzel a szándékkal, de elsősorban bizonyára az esetleg aggódó munkakormány megnyugtatására—kijelenti, hogy most sem cselekedhetnénk másképp. Vagyis: Justh Gyulának és a szavait helyesléssel és tapssal kisérő pártjának most sem kellene a kormányhatalom általános választójoggal, de önálló bank nélkül. — ők még most sem akarják belátni, hogy az egy évtized óta tespedő politikai mocsár- ból csak egyetlen út vezet ki: az, amely a népparlamenthez visz; — most sem fedezik föl, hogy a császári hatalom és az osztrák befolyás ellen csak az egész, politikai jogokkal egyenlően fölruházott népre támaszkodva vívhatnak ki győzelmet; — most sem jutnak arra a gondolatra, hogy a mindig aulikus oligarchiával szemben, csak a demokrácia biztosíthatja az ország haladását, függetlenségét. Az általános választójog törvénybe iktatására alakult kormányra senki sem foghatná rá józan ésszel az elvárulást, mert éppen az általános választójog az az eszköz, amellyel az elveket parlamentáris úton meg lehet valósítani. Ha ez az igazság át nem hatja a küzdő ellenzéket, akkor küzdelme ezután sem lesz egyéb, mint céltalan, meddő hadakozás éppen az ellen a kormány ellen, amely a hatalomért nemcsak elveit, — ha ugyan voltak — hanem az ország népének minden érdekét is föláldozza. Állami agrárbank. Akárhogy dobjuk is a macskát, talpra esik. Akármi történjék is a magyar politikában, az agráriusok látják annak hasznát. A most folyó bankvitából — úgy látszik — szintén kikaparták már a maguk zsíros üzleti profitját az ezerholdasok. Egyre határozottabban kiformálódik az a terv, hogy az állam új agrárbankot szervez, amely a haza telekkönyvi tulajdonosait bőven ellássa hitellel és amely végrehajtja a parcellázási műveleteket: a kártyán, lóversenyen eladósodott naplopók birtokait drágán elaprózza az amerikai pénzzel rendelkező vagy uzsorakölcsönből vásárló parasztoknak. A bank 25 milliónyi alaptőkéjének nagyobb részét az állam adná, amely egyéb kedvezményekkel is bőségesen ellátná az új pénzintézetet. Az „állami" bank segítségével az ezerholdasok nemcsak friss pénzhez jutnának, hanem a parcellákkal boldogított, adósság hálójába kerített parasztokat is a maguk szekerébe fognák be. ... A mai választójog mellett nem eshetik meg politikai válság, változás, vagy zavar, amelyből ne az ezerholdasok merítenének hasznot és amelynek nem a nép adná meg az árát. Véletlenségből ugyan, de néha azért megtörténik, hogy a drágasággal kapcsolatos dolgok közül az agráriusok is igazat mondanak. Köztudomású, hogy a földmivelésügyi miniszter a sertés- és marhahúsdrágaság ellen való védekezés fegyveréül ajánlotta a vadhúsfogyasztást , amelyik még drágább, mint a marha- és sertéshús. Hogy miért van ez egy olyan országban, amelyben olyan sok a vad, arról érdekes történetet mond el a „Köztelek" legújabb száma, irván a következőket: Előttünk fekszik egy Békés m megyében föladott két fácánból és két nyúlból álló, kilenc kilogramm súlyú vadküldemény fuvarlevele és fogyasztási adólárcája. Eszerint a szóbanforgó küldeményt terhelték: 00 fillér fuvardíj, 10 fillér a fuvarlevél bélyegilletéke,20 fillér egyéb illeték, 10 fillér városi vám, 40 fillér kézbesítési díj, 2 korona 40 fillér fogyasztási adó és 20 fillér kezelési díj, öszszesen 4 korona. Ila a vadat ajándékba kapja az ember, még csak megjárja, de akinek azt is meg kell fizetnie, bizony inkább nem kér belőle. Persze az agráriusok azért helytelenítik enynyire ezt a megadóztatást, mivel ott, ahol az állam és község ennyi bőrt lenyúz a fogyasztóról, ott nem igen marad mit nyúznia a földesuraknak. _ Osztozkodás a nép vérén, Bécsből jelentik. A közös költségvetés és nevezetesen a hadügyi és tengerészeti kormány előterjesztett javaslatai nagy megrendeléseket jelentenek azoknak az iparvállalatoknak, amelyek fegyvereket, az építendő hadihajók alkatrészeit, lőszereket s egyáltalán a felszereléshez tartozó katonai szereket állítanak elő. Ilyenformán bőséges szállítási megbízást fognak kapni úgy az osztrák, mint a magyar gyárak is. A trieszti Stabilimento Tecnico tudvalevőleg a hajótesteket fogja szállítani, a páncélzatokat a witkovitzi vállalat, a hajóágyúkat és tornyokat a Skoda-gyár fogja készíteni, míg lőszerrendeléseket 10 gyárban tett a hadügyi vezetőség. Ezek között az osztrákok a következők : A witkovitzi részvénytársaság, a Poldi-kohó, a Skoda-gyár, a ternitzi vállalat és az Oehler-féle gyár, viszont a magyar vállalatok közül megrendelésben fog részesülni a resicai vasgyár, Weisz Manfréd és a Magyar Fegyvergyár Részvénytársaság, továbbá a diósgyőri vasgyár. Itteni jól értesült körökben úgy tudják, hogy a Magyar Fegyvergyár, amely a kvóta arányában részesedik a közös hadsereg kézifegyvereinek és szuronyainak szállításában és a magyar honvédségnek ebbeli szükségleteit látja el, tárgyalásokban áll a közös hadügyi kormánnyal és jelentékeny szállítási megrendelést fog kapni. A többi vállalat részben már megkapta a megrendelést, másokkal most folynak a tárgyalások. Ugyanebben az ügyben a „Budapesti Tudósító" ezt adja hírül. Ma délelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter elnöklésével szaktanácskozmány volt, melyen a kereskedelmi minisztérium referensei, a haditengerészet előadói és a tengerészeti albizottság előadója, Rosenberg Gyula vettek részt. A tanácskozás tárgya a tengerészet számára eszközlendő nagymérvű megrendeléseknél a magyar iparnak a kvóta arányában való részesítése és az erre vonatkozó részletkérdések megbeszélése volt. A tanácskozások még befejezve nincsenek, de mint a „Bud, Tud." mértékadó helyen értesül, már most megállapítható, hogy kedvező eredménnyel fognak végződni. Ha ezeken kívül még figyelembe vesszük azt is, hogy a gyilkoló szerszámot készítő gyárak részvényei a börzén erősen emelkednek (így például a magyar fegyver- és gépgyár néhány nap alatt 24 koronával emelkedett), akkor megállapíthatjuk azt, hogy a kormányzó urak biztosra veszik már, hogy a tervezett rettentő érvágást véghez vihetik a magyar népen, az ágyú- és puskapor-bárók pedig már osztozkodnak is a vérünkön. Petíciók tárgyalásával foglalkozott megint a Kúria. Élesben Farkasházy Zsigmond volt Justh-pártival szemben Zadurecky István munkapárti választották meg. A petíció szerint itt a nemzeti munka abban állott, hogy az oláh szavazókat pálinkával és ijesztgetéssel tántorították el régi képviselőjüktől. A fertőzött szavazatok átszámításával kérik az aláírók, hogy Farkasházyt jelentse ki a Kúria megválasztott képviselőnek. Szluha Pál Kossuth-párti szakai mandátumát a kisebbségben maradt munkapárti támadta meg. A petíció szerint Szluha kortesei a választás előtt mindenütt erőszakoskodtak, vesztegettek, sőt maga Szluha ígért és adott pénzt a rászavazóknak. Rövid belpolitikai hírek. A nyitrai kerület képviselőjét, Thuróczy Vilmost az állami számvevőszék elnökévé nevezték ki. Az így megürült nyitrai kerületben kedden volt az új választás. Diósy Imre munkapártit egyhangúlag megválasztották. A magyar országgyűlésre kiküldött horvát képviselők Budapestre érkeztek és a képviselőházban ki fogják fejteni álláspontjukat a kormánnyal és a bankjavaslattal szemben. Burdha Szilárd ellen összeférhetetlenségi bejelentést tettek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága kedden összeült a bejelentés tárgyalására, amelyre azonban nem volt már szükség, mert időközben Burdia lemondott összeférhetetlen állásáról. A román nemzeti párt újjászervezése céljából a legközelebbi időben az ország románok lakta vidékein népgyűléseket fog tartani, amelyek közül az elsőt február 16-ára hívták össze. E népgyűlésen, melynek előkészítése érdekében Pap Cs. István képviselő elnöklésével a minap értekezletet tartottak, Arad, Békés és Csanád megyék románajku választóit hívták meg. A népgyűlésen napirend szerint tárgyalni fogják a politikai helyzetet, a román nyelv jogát és az általános szavazati jog kérdését. " KÜLFÖLD: Az egyetemi sztrájkok. Krakóban Heski ügyvéd a közoktatási kormányhoz felebbezett az egyetemi tanács fegyelmi ítélete ellen a sújtott diákok nevében. A lakosság körében gyűjtés indult meg, hogy a visszavetett és a kizárt egyetemi hallgatók támogatására pénzügyi alapot teremtsenek. A közönség általában a sztrájkoló diákokkal rokonszenvez és elítéli a rendőrség is a katonaság igénybevételét. A krakói egyetemi ifjúság elhatározta, hogy még azután is foly- 3