Népszava, 1911. február (39. évfolyam, 27–50. sz.)

1911-02-01 / 27. szám

1911 február 1. NÉPSZAVA Kedden este kaptuk a táviratot Berlin­ből, hogy Singer elvtárs a déli órákban meghalt. A halálhírre pártunk vezetősége és a Népszava szerkesztősége az alábbi részvéttáviratokat intézte a németországi szociáldemokrata párt vezetőségéhez: A magyarországi szociáldemokrata párt veze­tősége nehéz szívvel fogadta Singer Pál ha­lála hírét. Súlyos csapás érte a német­országi szociáldemokráciát, amely az itt élő, jobb jövendőért harcoló proletárságnak is mély fájdalmat okoz. Veletek gyászolunk. Singerünk halálának híre valamennyiünk­nek mély gyászt okoz. A német proletariátus vesztesége nekünk is veszteségünk. Mélyen gyászolva nyujtjuk felétek kezünket. — A Nép­szava szerkesztősége. * A német birodalmi gyűlésen gróf Schwerin elnök az ülés megnyitásakor bejelentette, ho­y Singer Pál, a birodalmi gyűlés egyik legrégibb tagja, meghalt. A jelenlevő kép­viselők az elhunyt emlékének tiszteletére fölálltak helyükről. SZEMLE. BELFÖLD. Elv és hatalom. Justh Gyula hétfői nagy beszédéből ki­rag­adunk egy kis részt, amely a jövendő politikai eshetőségek szempontjából ta­lán a legfontosabb, de a mai ellen­zéki harc komolysága szempontjából bizo­nyára a legszomorúbb. Az önálló jegybank egyedül üdvözítő voltának hirdetése köz­ben Justh Gyula, mint legilletékesebb, ki­tért „a közelmúlt na­gy küzdelmeire", ame­lyeknek fordulópont­on önálló bank nélkül nem kellett neki a kormányhatalom s amint most kijelenti, igaz lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hogy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, úgy­annyira, hogy ha hasonló viszonyok áll­nának elő, akkor most sem cselekedhet­nénk másképp. Mikor a közigazgatási ön­állóságért és nem a magyar nemzeti jegy­bankért folytatott küzdelmünk hajótörést szenvedett, akkor nem ford­ottunk egyet a köpönyegen, hanem híven és becsületesen ki­tartva elveink mellett, nem elveinknek, ha­nem a hatalomnak fordítottunk hálát. Ezt a szélsőbaloldal most helyesléssel és tapssal fogadta. De mi nagyon jól emlék­szünk arra, hogy mily elkeseredéssel fo­gadták Justhot akkori hívei, amikor Bécs­ből elvei szüzességével, de hatalom nélkül tért vissza. És tud­uk, hogy az elkeseredés még most sem lohadt a hatalomból oly közelről kipottyant és a parlamentből is kinrekedt Justh-pártiak között. Mert azok­nak bizony kellett volna, a kormányhata­lom önálló jegybank nélkül is, azok szíve­sen belementek volna a Lukács-féle alaku­lásba és bármi volt is e hajlandóságuk indoka, az bizonyos, hogy itt a sereg jobb politikát követelt, mint amilyet a vezér köve­tett. Mert öntálló jegybank nélkül, de általá­nos választójoggal (legalább a Kristóffy­javaslat terjedelmében is!) kormányt kel­lett volna vállalnia Justhnak és nem lett volna szabad a régi közjogi vesszőparipán ellovagolni a reális, demokratikus politikai érvényesülés elől. Íme, láthatja, mi lett az eredmény: nincs sem jegybank, sem vá­lasztójog, ellenben van Khuen és van muszkapárt. A legszomorúbb a dologban az, hogy Justh, na csak nem szónoki hév ragadta ez elszólásra, mindebből nem tanult sem­mit és — ha nem is ezzel a szándékkal, de elsősorban bizonyára az esetleg aggódó munkakormány megnyugtatására—kijelenti, hogy­ most sem cselekedhetnénk másképp. Vagyis: Justh Gyulának és a szavait he­lyesléssel és tapssal kisérő pártjának most sem kellene a kormányhatalom általános választójoggal, de önálló bank nélkül. — ők még most sem akarják belátni, hogy az egy évtized óta tespedő politikai mocsár- ból csak egyetlen út vezet ki: az, amely a népparlamenthez visz; — most sem fedezik föl, hogy a császári hatalom és az osztrák befolyás ellen csak az egész, politikai jo­gokkal egyenlően fölruházott népre tá­maszkodva vívhatnak ki győzelmet; — most sem jutnak arra a gondolatra, hogy a mindig aulikus oligarchiával szemben, csak a demokrácia biztosíthatja az ország haladását, függetlenségét. Az általános választójog törvénybe iktatá­sára alakult kormányra senki sem foghatná rá józan ésszel az elvárulást, mert éppen az általános választójog az az eszköz, amellyel az elveket parlamentáris úton meg lehet valósítani. Ha ez az igazság át nem hatja a küzdő ellenzéket, akkor küz­delme ezután sem lesz egyéb, mint célta­lan, meddő hadakozás éppen az ellen a kormány ellen, amely a hatalomért nem­csak elveit, — ha ugyan voltak — hanem az ország népének minden érdekét is föl­áldozza. Állami agrárbank. Akárhogy dobjuk is a macskát, talpra esik. Akármi történjék is a magyar politikában, az agráriusok látják annak hasznát. A most folyó bankvitából — úgy látszik — szintén kikapar­ták már a maguk zsíros üzleti profitját az ezerholdasok. Egyre határozottabban kiformá­lódik az a terv, hogy az állam új agrárbankot szervez, amely a haza telekkönyvi tulajdono­sait bőven ellássa hitellel és amely végre­hajtja a parcellázási műveleteket: a kártyán, lóversenyen eladósodott naplopók birtokait drá­gán elaprózza az amerikai pénzzel rendelkező vagy uzsorakölcsönből vásárló parasztoknak. A bank 25 milliónyi alaptőkéjének nagyobb részét az állam adná, amely egyéb kedvez­ményekkel is bőségesen ellátná az új pénzin­tézetet. Az „állami" bank segítségével az ezer­holdasok nemcsak friss pénzhez jutnának, hanem a parcellákkal boldogított, adósság hálójába kerített parasztokat is a maguk sze­kerébe fognák be. ... A mai választójog mellett nem eshetik meg politikai válság, változás, vagy zavar, amelyből ne az ezerholdasok merítenének hasznot és amelynek­ nem a nép adná meg az árát. Véletlenségből ugyan, de néha azért megtörténik, hogy a drágasággal kapcsolatos dolgok közül az agrá­riusok is igazat mondanak. Köztudomású, hogy a földmivelésügyi miniszter a sertés- és marhahúsdrágaság ellen való védekezés fegy­veréül ajánlotta a vadhúsfogyasztást , ame­lyik még drágább, mint a marha- és sertés­hús. Hog­y miért van ez egy olyan országban, amelyben olyan sok a vad, arról érdekes tör­ténetet mond el a „Köztelek" legújabb száma, irván a következőket: Előttünk fekszik egy Békés m megyében föladott két fácánból és két nyúlból álló, kilenc kilogramm súlyú vadküldemény fuvarlevele és fogyasztási adólárcája. Eszerint a szóbanforgó küldeményt terhelték: 00 fillér fuvardíj, 10 fillér a fuvarlevél bélyegilletéke,­­20 fillér egyéb illeték, 10 fillér vá­rosi vám, 40 fillér kézbesítési díj, 2 korona 40 fillér fogyasztási adó és 20 fillér kezelési díj, ösz­szesen 4 korona. Ila a vadat ajándékba kapja az ember, még csak megjárja, de akinek azt is meg kell fizetnie, bizony inkább nem kér belőle. Persze az agráriusok azért helytelenítik eny­nyire ezt a megadóztatást, mivel ott, ahol az állam és község ennyi bőrt lenyúz a fogyasz­tóról, ott nem igen marad mit nyúzni­a a földesuraknak. _ Osztozkodás a nép vérén, Bécsből jelentik. A közös költségvetés és nevezetesen a hadügyi és tengerészeti kormány előterjesztett javaslatai nagy megrendeléseket jelentenek azoknak az ipar­­vállalatoknak, amelyek fegyvereket, az építendő hadihajók alkatrészeit, lőszereket s egyáltalán a felszereléshez tartozó katonai szereket állítanak elő. Ilyenformán bőséges sz­állítási megbízást fog­nak kapni úgy az osztrák, mint a magyar gyárak is. A trieszti Stabilimento Tecnico tudvalevőleg a hajótesteket fogja szállítani, a páncélzatokat a witkovitzi vállalat, a hajóágyúkat és tornyokat a Skoda-gyár fogja készíteni, míg lőszerrendelése­ket 10 gyárban tett a hadügyi vezető­ség. Ezek között az osztrákok a követke­zők : A witkovitzi részvénytársaság, a Poldi-kohó, a Skoda-gyár, a ternitzi vállalat és az Oehler-féle gyár, viszont a magyar vállalatok közül megren­delésben fog részesülni a resicai vasgyár, Weisz Manfréd és a Magyar Fegyvergyár Részvénytársa­ság, továbbá a diósgyőri vasgyár. Itteni jól érte­sült körökben úgy tudják, hogy a Magyar Fegy­vergyár, amely a kvóta arányában részesedik a közös hadsereg kézifegyvereinek és szuronyainak szállításában és a magyar honvédségnek ebbeli szükségleteit látja el, tárgyalásokban áll a közös hadügyi kormánnyal és jelentékeny szállítási megrendelést fog kapni. A többi vállalat részben már megkapta a megrendelést, másokkal most folynak a tárgyalások. Ugyanebben az ügyben a „Budapesti Tudó­sító" ezt adja hírül. Ma délelőtt a kereskedelemügyi minisztérium­ban Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter elnöklésével szaktanácskozmány volt, melyen a kereskedelmi minisztérium referensei, a hadi­tengerészet előadói és a tengerészeti albizottság előadója, Rosenberg Gyula vettek részt. A tanács­kozás tárgya a tengerészet számára eszközlendő nagymérvű megrendeléseknél a magyar iparnak a kvóta arányában való részesítése és az erre vonat­kozó részletkérdések megbeszélése volt. A tanács­kozások még befejezve nincsenek, de mint a „Bud, Tud." mértékadó helyen értesül, már most meg­állapítható, hogy kedvező eredménnyel fognak végződni. Ha ezeken kívül még figyelembe vesszük azt is, hogy a gyilkoló szerszámot készítő gyá­rak részvényei a börzén erősen emelkednek (így például a magyar fegyver- és gépgyár néhány nap alatt 24 koronával emelkedett), akkor megállapíthatjuk azt, hogy a kormányzó urak biztosra veszik már, hogy a tervezett rettentő érvágást véghez vihetik a magyar népen, az ágyú- és puskapor-bárók pedig már osztozkodnak is a vérünkön. Petíciók tárgyalásával foglalkozott megint a Kúria. Élesben Farkasházy Zsigmond volt Justh-pártival szemben Zad­­urecky István munkapárti választották meg. A petíció szerint itt a nemzeti munka abban ál­lott, hogy az oláh szavazókat pálinkával és ijeszt­getéssel tántorították el régi képviselőjüktől. A fertőzött szavazatok átszámításával kérik az alá­írók, hogy Farkasházyt jelentse ki a Kúria meg­választott képviselőnek. Szluha Pál Kossuth-párti szakai mandátumát a kisebbségben maradt munkapárti támadta meg. A petíció szerint Szluha kortesei a választás előtt mindenütt erőszakoskodtak, vesztegettek, sőt maga Szluha ígért és adott pénzt a rászavazóknak. Rövid belpolitikai hírek. A nyitrai kerület képviselőjét, Thuróczy Vilmost az állami számvevőszék elnökévé nevezték ki. Az így megürült nyitrai kerületben kedden volt az új választás. Diósy Imre munkapártit egyhan­gúlag megválasztották. A magyar országgyűlésre kiküldött horvát képviselők Budapestre érkeztek és a képviselő­házban ki fogják fejteni álláspontjukat a kor­mánnyal és a bankjavaslattal szemben. Burdha Szilárd ellen összeférhetetlenségi be­jelentést tettek. A képviselőház összeférhetetlen­ségi bizottsága kedden összeült a bejelentés tár­gyalására, amelyre azonban nem volt már szük­ség, mert időközben Burdia lemondott összeférhe­tetlen állásáról. A román nemzeti párt újjászervezése céljá­ból a legközelebbi időben az ország románok lakta vidékein népgyűléseket fog tartani, amelyek közül az elsőt február 16-ára hívták össze. E népgyűlé­sen, melynek előkészítése érdekében Pap Cs. István képviselő elnöklésével a minap értekezle­tet tartottak, Arad, Békés és Csanád megyék román­ajku választóit hívták meg. A népgyűlésen napi­rend szerint tárgyalni fogják a politikai helyzetet, a román nyelv jogát és az általános szava­zati jog kérdését. " KÜLFÖLD: Az egyetemi sztrájkok. Krakóban Heski ügyvéd a közoktatási kor­mányhoz felebbezett az egyetemi tanács fe­gyelmi ítélete ellen a sújtott diákok nevé­ben. A lakosság körében gyűjtés indult meg, hogy a visszavetett és a kizárt egyetemi hall­gatók támogatására pénzügyi alapot teremt­senek. A közönség általában a sztrájkoló diá­kokkal rokonszenvez és elítéli a rendőrség is a katonaság igénybevételét. A krakói egyetemi ifjúság elhatározta, hogy még azután is foly- 3

Next