Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-01 / 51. szám

1911 március 1. NÉPSZAVA Munkások ! Elvtársak ! Március 15-én a polgári társadalom a „magyar szabadság" születésének évforduló­ját ünnepeli. A népjogok fejlesztésének esküdt ellen­ségei, a reakció legerősebb támaszai hazug képmutatással szavalnak a „nemzet" ünne­pén a szabadságról. A kitagadott és jogfosztott munkásság a képmutatás és szemfényvesztés tüntetésé­vel szemben 1911 március hó 19-én országos tüntetést rendez az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog mellett és a militarizmus őrületes követelései ellen. A tüntetés jelentőségét emeli az is, hogy Németországban és Ausztriában március 19-én nagy tüntetések és gyűlések lesznek a nők választójoga érdekében. A magyar munkásoknak tehát ez alkalommal szintén határozottan ki kell jelenteniök, hogy az általános és egyenlő választójog alatt olyan reformot értenek, amely a nőknek ugyan­olyan jogokat biztosít, mint a férfiaknak. Fölhívjuk az ország összes szervezeteit és a nőmunkásokat, hogy rögtön kezdjék az agitációt és az előkészületekről tegyenek sürgősen jelentést a párttitkárságnak. Budapest munkásai március 19-én tüntető fölvonulást tartanak Petőfi szobrához. Munkások ! Elvtársak ! Készüljetek a tün­­tésre. A magyarországi szociáldemokrata párt. Megszavazták a 312 milliós hitelt,­­ M magyar delegáció ülése. A magyar delegáció kedden délelőtt tar­tott ülésén megszavazta részleteiben is a tengerészeti költségvetést és megszavazta, általánosságban és részleteiben, a 312 millió és a 100 ezer koronás rendkívüli hi­telt is. Ment minden szépen, nem volt baj. Az ipari megrendelésre vonatkozóan a ke­reskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a megálla­podáshoz, amit ebben az ügyben a tenge­részet vezetőjével kötött és ezzel úgy föl­lelkesítette a delegációt, hogy szinte szó nélkül járultak hozzá az ország kifosztását jelentő százmilliós hitel megadásához. Az ülés végén még Montecuccoli tengerészeti parancsnoknak is bizalmat szavaztak. Ve­zető helyen foglalkozunk bővebben ezzel a mai delegációs üléssel. A költségvetés részletei. A magyar delegáció teljes ülése kedden délelőtt k­i­. óra után kezdődött, Zichy Ágost gróf elnö­költ. Az ülésen megkezdték a költségvetés rész­letes tárgyalását s az első, második és harmadik cimet fölszólalás nélkül fogadták el. A negyedik cimnél Rosenberg­ előadó azt az óhajtását fejezte ki, hogy a fiumei kikötőbe egy állomáshajó ve­zényeltessék. A tengerészeti nép- és polgári isko­lák tételénél Bakonyi Samu kifogásolta, hogy magyar hozzájárulással osztrák földön tartanak fönn ilyen iskolát. Rosenberg­ előadó azt vála­szolta, hogy az iskolában a haditengerészet al­tisztjeinek gyermekei részesülnek neveltetésben. Ztucich Károly fölszólalás után a tételt megsza­vazták. A rendes költségvetés többi címénél nem volt fölszólalás. Ezután a 312 milliós rend­rült hitel tárgyalása következett. Az első fölszólaló, Batthyány Tivadar gróf szóvá tette az osztrák delegáció hadügyi bizottsá­gának a magyar ipari megrendelésre vonatkozó­lag hétfőn hozott határozatát, amelyet — úgy­mond — nem lehet szó nélkül hagyni. Indítvá­nyozta, hogy mindaddig, amíg a megállapodás keresztülvitele biztosítva nincs, a magyar dele­gáció függessze föl a rendkívü­li hitel tárgyalását. Az osztrákok terve, úgy látszik, az, hogy megvál­toztassák azt a megállapodást, amely a magyar kereskedelmi miniszter és a haditengerészet veze­tősége közt létrejött. Tallián Béla nem akar az osztrák delegáció határozatának kritizálásába bocsátkozni és nem fogadhatja el Batthyány Tivadar gróf indítványát. A haditengerészet vezetősége a delegáció hétfői ülésén határozott nyilatkozatot tett a szóbanforgó megállapodásról, a magyar delegációban ránk nézve pedig csak ez lehet irányadó. Másrészt re­mélhető, hogy az osztrák delegáció józanabb része is jobb belátásra fog jutni és az ellentétek simán elintézhetők lesznek. Bakonyi Samu csatlakozik Batthyány Tivadar gróf indítványához. Rosenberg Gyula hangoztatta, hogy a magyar delegációra nézve teljesen közömbös, mit hatá­roznak az osztrákok. Jogainkból semmiesetre se td­­unk engedni, akár bizalmat, akár bizalmatlan­ságot szavaznak az osztrák delegációban a hadi­tengerészet vezetőségének. Batthyány Tivadar gróf indítványa tehát fölösleges. Batthány Tivadar újból hangoztatja, hogy az osztrák támadásra felelni kell, mert könnyen meg­történhetik, hogy Hieronymi és Montecuccoli meg­állapodásait utólag módosítani lopják. Azokért, amik történni fognak, a kormányra hárítja a tel­jes felelősséget, az ellenzék azzal, hogy a sére­lemre rámutatott, teljesítette kötelességét. Utána Dániel Ernő báró azt a reménységét fe­jezte ki, hogy a kormányban lesz annyi erő, hogy érvényt tudjon szerezni a maga álláspontjának. Bitthyány indítványának elfogadásával, amely fé­lig-meddig bizalmatlanságot tartalmaz, ebben az irányban csak gyöngítenénk a kormány pozí­cióját. Az elnök ezután az ülést tíz percre fölfüggesz­tette. Szünet után az elnök szavazásra tette föl Batthyány indítványát. A delegáció többsége az indítványt elvetette. Az indítvány elintézése után megkezdték a rendkívüli hitel általános tárgya­lását. Heltai Ferenc rámutatott arra, hogy a most előterjesztett flotta-prosztamin megvalósítása után a haditengerészet vezetősége minden valószínűség szerint új költségszaporítást fog kérni, mert akkorára több hadihajónk ismét elavul és hasz­nálhatatlan lesz. Ez a dolgok rendje, amibe bele kell törődnünk. Szóvá teszi ezzel kapcsolatban a tengerészeti minisztérium kéré­sét, ennek fölállí­tását már csak a parlamenti felelősség érvényesí­tése érdekében is szükségesnek tartja. A miniszté­rium fölállítása megszüntetné azt az inkompatibi­tást is, amely abban jelentkezik, hogy a flotta főparancsnoka egyúttal adminisztratív veze­tője a tengerészeti ügyeknek. Erre sehol a világon nem lehet példát találni. A két hadihajónak előzetes felhatalmazás nélkül történt építtetéséről elismeri, hogy huszárstiklinek szép lenne ez az eljárás, de kérdi, mi történt volna, ha a delegáció nem szavazta volna meg az építés költségeit? Kizárt dolog, hogy a Stabilimento Tekniko más államok tengerészetének is nyakába tudta volna varrni ezeket a hajókat. Erősen két­séges, hogy az új hajók megfelelnek-e a modern hajóépítési technika követelményeinek s kiállják-e a versenyt a külföldiekkel. A rendkívüli hitelt a haditengerészet nagy érdekeire való tekintettel s a vezetőség iránt való bizalomból elfogadja. Chorin Ferenc szerint a tengerészeti minisz­térium fölállítása ellenkezik az 1867. évi XII. tör­vénycikkel ; a közös intézmények tágítása nincs Magyarország érdekében. A katonai szállítások körül Magyarország még mindig öt milliónyi ká­rosodást szenved, annál méltánytalanabb tehát az osztrák delegáció támadása. A kereskedelmi mi­niszter megállapodása a tengerészeti vezetőséggel a részesedés dolgában nem új dolog, mert ezt a delegáció mindig követelte. A részesedést nem­csak a még építendő, hanem a már építés alatt álló két hajó költségeiből is­­biztosítanunk kell. Abban a reményben, hogy ez így lesz, elfogadja a címet. Batthyány Tivadar gróf tiltakozik a tengeré­szeti minisztérium fölállításának még a gondolata ellen is. Határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a delegáció az ipari részesedés dolgában létrejött megállapodást tudomásul veszi s ki­mondja, hogy annak változatlan föntartásához ra­gaszkodik. Kierényini Károly kereskedelmi miniszter azt a véleményét fejezi ki, hogy a kvóta arányában való részesedés az ipari megrendelések terén nem lehet vitás az osztrák és a magyar delegáció kö­zött. Ezt az arányt eddig csak a hadsereg részére való szállítások tekintetében tudtuk érvényesíteni, a haditengerészet terén nem, mert nem voltak olyan gyáraink, amelyek a megrendeléseket el­látni tudták volna. A magyar kormány ezért gondoskodott arról, hogy Fiuméban is lehes­sen hajókat építeni s ezzel a részesedés lehetőségét a valóságban is biztosította. Han­goztatja, hogy ebben a dologban a haditengerészet vezetősége részéről a legőszintébb tárgyilagosság­gal, sőt jóindulattal találkozott. Az osztrák dele­gáció határozata a tengerészeti vezetőséggel kötött megállapodást nem változtathatja meg, ettől nem is fog eltérni a magyar kormány. Erre a delegáció régebbi határozatai is kötelezik. Harmadik faktor­nak ebbe a dologba nincs is beleszólása. Ezért kéri Batthyány Tivadar gróf határozati javaslatá­nak mellőzését. Sághy Gyula csatlakozik Batthyány Tivadar gróf határozati javaslatához.? Hangoztatja, hogy az osztrák delegáció túlkapásával szemben egyértel­műséggel és erővel kel síkraszállani. Bakonyi 3 Samu ugyanezt hangoztatta. Batthyány Tivadar gróf tekintettel a miniszter nyilatkozatára vissza­vonja határozati javaslatát. Lad­ok korvetta-kapitány felszólalása után a három­száztizenkét milliós hitelre vonatkozó elő­terjesztést általánosságban elfogadták­. A részleteket is rövidesen, igen gyorsan, fölszólalás nélkül elfogadták. Bizalom telente cuccoltnak. A nagy hitelnek a megszavazása, az országos kifosztás tervének a tudomásulvétele után történt még egy dicsőséges szép jelenet. Fölállt Rosen­berg Gyula előadó, a kitűnő politikai herma­frodita­s a következőket mondotta: — Bár még nem volt arra példa, hogy a magyar delegáció bizalmat szavazott a tengerészet fő­parancsnokának, de most a helyzet olyan, hogy ezt méltán meg lehet tenni. Javasolom, hogy az or­szágos bizottság fejezze kti bizalmát a tenge­része­g főparancsnokának­ , így is történt. A delegáció, azt a pár ellenzéki tagot kivéve, mint egy ember fölállt és hangos éljenzéstől kisérve bizalmat szavazott Monte­cuccoli tengerészeti parancsnoknak. Jöjjön Ben­czúr, a félhivatalos festő és örökítse meg ezt a dicsőséges jelenetet a jövendő számára. A delegáció szerdán délután tartja legközelebbi ülését. A hadügyi költségvetést fogják tárgyalni. 7 az osztrák delegáció. A bosnyák hitel tárgyalása. Az osztrák delegáció keddi ülésén folytatták a bosnyák hitel tárgyalását. Chiari báró Tresics delegátus beszédével foglalkozik, aki szerint a bosnyák kérdést csak a trializmus révén lehet megoldani. Schwarzenberg herceg, bár határozat­lanabb formában, ugyanezt a véleményt hangoz­tatta. Mindezek azonban a jövő problémái. Most még arra kell törekednünk, hogy a bosnyák kér­dést az osztrák-magyar monarchia alapján, a dualisztikus állam alakjában megoldhassuk. Az annexiónak tulajdonképpen az volt a célja, hogy Boszniát és Hercegovinát az osztrák-magyar mon­archiába beolvassza. Ez az okkupáció alatt nem igen sikerült. Boszniában vannak ugyan pártok, amelyek a monarchiához húznak, de a lakosság nem tartja magát a monarchiához tartozónak. Figyelemreméltó módon gazdasági szempontból Bosznia közelebb áll Magyarországhoz, mint Ausz­triához. Pedig azt kellene hinnünk, hogy az agrárius Bosznia jobban vonzódik az ipari Ausztriához, mint az agrár Magyarország­hoz. Kramarzs Schwarzenberg herceggel szemben megállapítja, hogy nem mondta azt, miszerint az annexióval várni kellett volna. Ellenkezőleg, azt állította, hogy politikánknak olyannak kellett volna lennie, hogy a boszniai nép maga kivánta volna az annexiót. Tresics beszédére válaszolva csodálkozik azon, hogyan jöhetett abba a gyanúba, hogy a dualizmus érdekében lépett föl. A cseh nem­zet egész közjogi harca a dualizmus ellen irányul. Marckhl egy vasút építésével foglalkozik, Dalmá­ciát összekösse a monarchia belsejével és a tar­tományt gazdaságilag is közelebb hozza a mon­archiához. Soukup elvtárs a levéltitok megsérté­séről beszél. A bosnyák országos vasutak igazga­tósága a legvakmerőbb módon elfogott és föl­bontatott egy, a bosnyák vasutasok lapjához inté­zett ajánlott levelet. Nem akar általánosítani és azt mondani, hogy itt a fekete kabinet politikájá­ról van szó, de követeli, hogy az ügyet szigorúan megvizsgálják és intézkedjenek az iránt, hogy a jövőben Boszniában szigorúan megvédjék a levél­titkot. Gessmann felszólalása után Vuk­án kö­zös pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a boszniai kormány úgy a trializmus, mint az an­nektált tartományok közjogi hovatartozandósága dolgában a legtartózkodóbb álláspontra helyez­kedik. Tresics igen hevesen támadja Kramarzst. Kijelenti, hogy Kramarzs beszéde nyomán kény­telen a becsületét megvédenie, bár ő egy szót sem használt, ami Kramarzst megsérthette volna. Susztersics hangsúlyozza, hogy a boszniai közigaz­gatás általában több, mint közigazgatás. A közös pénzügyminiszter azt mondja, hogy Boszniában nem csinál politikát, csak kormányoz. De minden közigazgatásnak kell valami irányá­nak lennie. Bosznia kormányzata pedig év­tizedek óta nem olyan, amely Ausztriában rokonszenves lehetne. Zazvorka Bosznia-Hercego­vina közjogi helyzetéről beszél. Elmondja, miképp képzelik el a magyarok a déli tartományok fejlő­dését. Eszerint Horvátországot Dalmáciával egybe­

Next