Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)
1911-03-01 / 51. szám
1911 március 1. NÉPSZAVA Munkások ! Elvtársak ! Március 15-én a polgári társadalom a „magyar szabadság" születésének évfordulóját ünnepeli. A népjogok fejlesztésének esküdt ellenségei, a reakció legerősebb támaszai hazug képmutatással szavalnak a „nemzet" ünnepén a szabadságról. A kitagadott és jogfosztott munkásság a képmutatás és szemfényvesztés tüntetésével szemben 1911 március hó 19-én országos tüntetést rendez az általános, egyenlő és titkos választójog mellett és a militarizmus őrületes követelései ellen. A tüntetés jelentőségét emeli az is, hogy Németországban és Ausztriában március 19-én nagy tüntetések és gyűlések lesznek a nők választójoga érdekében. A magyar munkásoknak tehát ez alkalommal szintén határozottan ki kell jelenteniök, hogy az általános és egyenlő választójog alatt olyan reformot értenek, amely a nőknek ugyanolyan jogokat biztosít, mint a férfiaknak. Fölhívjuk az ország összes szervezeteit és a nőmunkásokat, hogy rögtön kezdjék az agitációt és az előkészületekről tegyenek sürgősen jelentést a párttitkárságnak. Budapest munkásai március 19-én tüntető fölvonulást tartanak Petőfi szobrához. Munkások ! Elvtársak ! Készüljetek a tüntésre. A magyarországi szociáldemokrata párt. Megszavazták a 312 milliós hitelt, M magyar delegáció ülése. A magyar delegáció kedden délelőtt tartott ülésén megszavazta részleteiben is a tengerészeti költségvetést és megszavazta, általánosságban és részleteiben, a 312 millió és a 100 ezer koronás rendkívüli hitelt is. Ment minden szépen, nem volt baj. Az ipari megrendelésre vonatkozóan a kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a megállapodáshoz, amit ebben az ügyben a tengerészet vezetőjével kötött és ezzel úgy föllelkesítette a delegációt, hogy szinte szó nélkül járultak hozzá az ország kifosztását jelentő százmilliós hitel megadásához. Az ülés végén még Montecuccoli tengerészeti parancsnoknak is bizalmat szavaztak. Vezető helyen foglalkozunk bővebben ezzel a mai delegációs üléssel. A költségvetés részletei. A magyar delegáció teljes ülése kedden délelőtt ki. óra után kezdődött, Zichy Ágost gróf elnökölt. Az ülésen megkezdték a költségvetés részletes tárgyalását s az első, második és harmadik cimet fölszólalás nélkül fogadták el. A negyedik cimnél Rosenberg előadó azt az óhajtását fejezte ki, hogy a fiumei kikötőbe egy állomáshajó vezényeltessék. A tengerészeti nép- és polgári iskolák tételénél Bakonyi Samu kifogásolta, hogy magyar hozzájárulással osztrák földön tartanak fönn ilyen iskolát. Rosenberg előadó azt válaszolta, hogy az iskolában a haditengerészet altisztjeinek gyermekei részesülnek neveltetésben. Ztucich Károly fölszólalás után a tételt megszavazták. A rendes költségvetés többi címénél nem volt fölszólalás. Ezután a 312 milliós rendrült hitel tárgyalása következett. Az első fölszólaló, Batthyány Tivadar gróf szóvá tette az osztrák delegáció hadügyi bizottságának a magyar ipari megrendelésre vonatkozólag hétfőn hozott határozatát, amelyet — úgymond — nem lehet szó nélkül hagyni. Indítványozta, hogy mindaddig, amíg a megállapodás keresztülvitele biztosítva nincs, a magyar delegáció függessze föl a rendkívüli hitel tárgyalását. Az osztrákok terve, úgy látszik, az, hogy megváltoztassák azt a megállapodást, amely a magyar kereskedelmi miniszter és a haditengerészet vezetősége közt létrejött. Tallián Béla nem akar az osztrák delegáció határozatának kritizálásába bocsátkozni és nem fogadhatja el Batthyány Tivadar gróf indítványát. A haditengerészet vezetősége a delegáció hétfői ülésén határozott nyilatkozatot tett a szóbanforgó megállapodásról, a magyar delegációban ránk nézve pedig csak ez lehet irányadó. Másrészt remélhető, hogy az osztrák delegáció józanabb része is jobb belátásra fog jutni és az ellentétek simán elintézhetők lesznek. Bakonyi Samu csatlakozik Batthyány Tivadar gróf indítványához. Rosenberg Gyula hangoztatta, hogy a magyar delegációra nézve teljesen közömbös, mit határoznak az osztrákok. Jogainkból semmiesetre se tdunk engedni, akár bizalmat, akár bizalmatlanságot szavaznak az osztrák delegációban a haditengerészet vezetőségének. Batthyány Tivadar gróf indítványa tehát fölösleges. Batthány Tivadar újból hangoztatja, hogy az osztrák támadásra felelni kell, mert könnyen megtörténhetik, hogy Hieronymi és Montecuccoli megállapodásait utólag módosítani lopják. Azokért, amik történni fognak, a kormányra hárítja a teljes felelősséget, az ellenzék azzal, hogy a sérelemre rámutatott, teljesítette kötelességét. Utána Dániel Ernő báró azt a reménységét fejezte ki, hogy a kormányban lesz annyi erő, hogy érvényt tudjon szerezni a maga álláspontjának. Bitthyány indítványának elfogadásával, amely félig-meddig bizalmatlanságot tartalmaz, ebben az irányban csak gyöngítenénk a kormány pozícióját. Az elnök ezután az ülést tíz percre fölfüggesztette. Szünet után az elnök szavazásra tette föl Batthyány indítványát. A delegáció többsége az indítványt elvetette. Az indítvány elintézése után megkezdték a rendkívüli hitel általános tárgyalását. Heltai Ferenc rámutatott arra, hogy a most előterjesztett flotta-prosztamin megvalósítása után a haditengerészet vezetősége minden valószínűség szerint új költségszaporítást fog kérni, mert akkorára több hadihajónk ismét elavul és használhatatlan lesz. Ez a dolgok rendje, amibe bele kell törődnünk. Szóvá teszi ezzel kapcsolatban a tengerészeti minisztérium kérését, ennek fölállítását már csak a parlamenti felelősség érvényesítése érdekében is szükségesnek tartja. A minisztérium fölállítása megszüntetné azt az inkompatibitást is, amely abban jelentkezik, hogy a flotta főparancsnoka egyúttal adminisztratív vezetője a tengerészeti ügyeknek. Erre sehol a világon nem lehet példát találni. A két hadihajónak előzetes felhatalmazás nélkül történt építtetéséről elismeri, hogy huszárstiklinek szép lenne ez az eljárás, de kérdi, mi történt volna, ha a delegáció nem szavazta volna meg az építés költségeit? Kizárt dolog, hogy a Stabilimento Tekniko más államok tengerészetének is nyakába tudta volna varrni ezeket a hajókat. Erősen kétséges, hogy az új hajók megfelelnek-e a modern hajóépítési technika követelményeinek s kiállják-e a versenyt a külföldiekkel. A rendkívüli hitelt a haditengerészet nagy érdekeire való tekintettel s a vezetőség iránt való bizalomból elfogadja. Chorin Ferenc szerint a tengerészeti minisztérium fölállítása ellenkezik az 1867. évi XII. törvénycikkel ; a közös intézmények tágítása nincs Magyarország érdekében. A katonai szállítások körül Magyarország még mindig öt milliónyi károsodást szenved, annál méltánytalanabb tehát az osztrák delegáció támadása. A kereskedelmi miniszter megállapodása a tengerészeti vezetőséggel a részesedés dolgában nem új dolog, mert ezt a delegáció mindig követelte. A részesedést nemcsak a még építendő, hanem a már építés alatt álló két hajó költségeiből isbiztosítanunk kell. Abban a reményben, hogy ez így lesz, elfogadja a címet. Batthyány Tivadar gróf tiltakozik a tengerészeti minisztérium fölállításának még a gondolata ellen is. Határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a delegáció az ipari részesedés dolgában létrejött megállapodást tudomásul veszi s kimondja, hogy annak változatlan föntartásához ragaszkodik. Kierényini Károly kereskedelmi miniszter azt a véleményét fejezi ki, hogy a kvóta arányában való részesedés az ipari megrendelések terén nem lehet vitás az osztrák és a magyar delegáció között. Ezt az arányt eddig csak a hadsereg részére való szállítások tekintetében tudtuk érvényesíteni, a haditengerészet terén nem, mert nem voltak olyan gyáraink, amelyek a megrendeléseket ellátni tudták volna. A magyar kormány ezért gondoskodott arról, hogy Fiuméban is lehessen hajókat építeni s ezzel a részesedés lehetőségét a valóságban is biztosította. Hangoztatja, hogy ebben a dologban a haditengerészet vezetősége részéről a legőszintébb tárgyilagossággal, sőt jóindulattal találkozott. Az osztrák delegáció határozata a tengerészeti vezetőséggel kötött megállapodást nem változtathatja meg, ettől nem is fog eltérni a magyar kormány. Erre a delegáció régebbi határozatai is kötelezik. Harmadik faktornak ebbe a dologba nincs is beleszólása. Ezért kéri Batthyány Tivadar gróf határozati javaslatának mellőzését. Sághy Gyula csatlakozik Batthyány Tivadar gróf határozati javaslatához.? Hangoztatja, hogy az osztrák delegáció túlkapásával szemben egyértelműséggel és erővel kel síkraszállani. Bakonyi 3 Samu ugyanezt hangoztatta. Batthyány Tivadar gróf tekintettel a miniszter nyilatkozatára visszavonja határozati javaslatát. Ladok korvetta-kapitány felszólalása után a háromszáztizenkét milliós hitelre vonatkozó előterjesztést általánosságban elfogadták. A részleteket is rövidesen, igen gyorsan, fölszólalás nélkül elfogadták. Bizalom telente cuccoltnak. A nagy hitelnek a megszavazása, az országos kifosztás tervének a tudomásulvétele után történt még egy dicsőséges szép jelenet. Fölállt Rosenberg Gyula előadó, a kitűnő politikai hermafroditas a következőket mondotta: — Bár még nem volt arra példa, hogy a magyar delegáció bizalmat szavazott a tengerészet főparancsnokának, de most a helyzet olyan, hogy ezt méltán meg lehet tenni. Javasolom, hogy az országos bizottság fejezze kti bizalmát a tengerészeg főparancsnokának , így is történt. A delegáció, azt a pár ellenzéki tagot kivéve, mint egy ember fölállt és hangos éljenzéstől kisérve bizalmat szavazott Montecuccoli tengerészeti parancsnoknak. Jöjjön Benczúr, a félhivatalos festő és örökítse meg ezt a dicsőséges jelenetet a jövendő számára. A delegáció szerdán délután tartja legközelebbi ülését. A hadügyi költségvetést fogják tárgyalni. 7 az osztrák delegáció. A bosnyák hitel tárgyalása. Az osztrák delegáció keddi ülésén folytatták a bosnyák hitel tárgyalását. Chiari báró Tresics delegátus beszédével foglalkozik, aki szerint a bosnyák kérdést csak a trializmus révén lehet megoldani. Schwarzenberg herceg, bár határozatlanabb formában, ugyanezt a véleményt hangoztatta. Mindezek azonban a jövő problémái. Most még arra kell törekednünk, hogy a bosnyák kérdést az osztrák-magyar monarchia alapján, a dualisztikus állam alakjában megoldhassuk. Az annexiónak tulajdonképpen az volt a célja, hogy Boszniát és Hercegovinát az osztrák-magyar monarchiába beolvassza. Ez az okkupáció alatt nem igen sikerült. Boszniában vannak ugyan pártok, amelyek a monarchiához húznak, de a lakosság nem tartja magát a monarchiához tartozónak. Figyelemreméltó módon gazdasági szempontból Bosznia közelebb áll Magyarországhoz, mint Ausztriához. Pedig azt kellene hinnünk, hogy az agrárius Bosznia jobban vonzódik az ipari Ausztriához, mint az agrár Magyarországhoz. Kramarzs Schwarzenberg herceggel szemben megállapítja, hogy nem mondta azt, miszerint az annexióval várni kellett volna. Ellenkezőleg, azt állította, hogy politikánknak olyannak kellett volna lennie, hogy a boszniai nép maga kivánta volna az annexiót. Tresics beszédére válaszolva csodálkozik azon, hogyan jöhetett abba a gyanúba, hogy a dualizmus érdekében lépett föl. A cseh nemzet egész közjogi harca a dualizmus ellen irányul. Marckhl egy vasút építésével foglalkozik, Dalmáciát összekösse a monarchia belsejével és a tartományt gazdaságilag is közelebb hozza a monarchiához. Soukup elvtárs a levéltitok megsértéséről beszél. A bosnyák országos vasutak igazgatósága a legvakmerőbb módon elfogott és fölbontatott egy, a bosnyák vasutasok lapjához intézett ajánlott levelet. Nem akar általánosítani és azt mondani, hogy itt a fekete kabinet politikájáról van szó, de követeli, hogy az ügyet szigorúan megvizsgálják és intézkedjenek az iránt, hogy a jövőben Boszniában szigorúan megvédjék a levéltitkot. Gessmann felszólalása után Vukán közös pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a boszniai kormány úgy a trializmus, mint az annektált tartományok közjogi hovatartozandósága dolgában a legtartózkodóbb álláspontra helyezkedik. Tresics igen hevesen támadja Kramarzst. Kijelenti, hogy Kramarzs beszéde nyomán kénytelen a becsületét megvédenie, bár ő egy szót sem használt, ami Kramarzst megsérthette volna. Susztersics hangsúlyozza, hogy a boszniai közigazgatás általában több, mint közigazgatás. A közös pénzügyminiszter azt mondja, hogy Boszniában nem csinál politikát, csak kormányoz. De minden közigazgatásnak kell valami irányának lennie. Bosznia kormányzata pedig évtizedek óta nem olyan, amely Ausztriában rokonszenves lehetne. Zazvorka Bosznia-Hercegovina közjogi helyzetéről beszél. Elmondja, miképp képzelik el a magyarok a déli tartományok fejlődését. Eszerint Horvátországot Dalmáciával egybe