Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)
1911-03-21 / 69. szám
1911 március 21. NÉPSZAVA van itatva. Annak az esetnek, amely a szombatról vasárnapra virradó éjszakán történt, a legnagyobb elkeseredést kell keltenie a közvéleményben; kell, hogy immár egységes és erélyes tiltakozást, erőteljes, heves mozgalmat vonjon maga után, amelynek ki kell űznie a hadseregből a gyilkos szellemet, a följebbvalók beteg őrjöngését, véreink, fiaink könyörtelen pusztítóját Nem egyszerű brutalitás, hanem törvénytelen, de formális kivégzés történt. A Szúnyogszigettel szemben, a hajógyári második sziget fölött terül el a katonai gyakorlótér, ahol utasszázadok szoktak gyakorlatozni. A szigettől az újpesti vasúti hídig katonai barakkok húzódnak, amelyeket nagy ellipszis alakban határvonal vesz körül. Télen át üres ez a terület, a barakkok is üresen állnak, várják a tavaszt, amikor bevezénylik a gyakorlatozó századokat Most március elsején utászkatonák jöttek ide gyakorlatozni. A század bevonult a katonai területre és itt él és gyakorlatozik mindaddig, amig más parancsot nem kap. A határvonalon belül, közvetetlenül az őrház mellett egy kis barakkban lakik a század őrmestere, Rudolf Pál. Ez az őrmester a hőse a szombat éjszakai rémes kivégzésnek. Az őrmestert szombat este egy kiszuperált katona áldomásra hivta meg. Rudolf Pál egész éjszaka ivott és hajnaltájban tért vissza a századához. Amint a katonai határvonalhoz közeledett a poszton álló őrszem, Jasinovics András közlegény kötelességszerűen rákiáltott: — Hait I wer da 91 A részeg őrmester nem reagált támolyogva közeledett, de az őrszem a sötét éjszakában nem ismert föl és még egyszer, majd harmadszor is rákiáltott: — Haiti wer da? Aztán ismét csak kötelességszerűen, szabályosan elsütötte a vállához emelt fegyvert Katonai lőszerraktár van itt az őrséget harcszerűen teljesítik, az úgynevezett fegyelem nevében azért is kellett lőnie a szerencsétlen katonának. A golyó az őrmester lába mellett süvített el, keresztül fúródott a hosszú köpenyén. Rudolf Pált a lövés fölébresztette. Félrelökte az őrszemet és mint az őrült berohant az őrházba. Ott megfogta az első közlegényt Szil Pál újoncot és ráparancsolt: — Fegyvert tölts, utánam ! Az újoncot kivezényelte a poszthoz. Minthogy most már belülről jött, az őrszem föl-Ismerte és haptákba vágta magát előtte. Rudolf őrmester visszaköszönt, mire Jasinovits őrszem pihent-állásba állt. Az őrmester erre az őrszemtől tiz lépésnyire fölállította Szil Pál közlegényt, aztán az őrszem felé fordult: — Hapták ! Jasinovits András feszes haptákba vágta magát — följebbvalója parancsolta — és dobogó szivel várta a történendőket Az őrmester Szil Pálhoz lépett és mint a karikacsapás vezényelni kezdett: — Vállhoz ! Cél: az őrszem ! Vigyázz ! Tüzelj ! A lövés eldördült, Jasinovits András arccal bukott a földre. A golyó a tüdejét járta át. A dördülést meghallották az őrségen. A káplár kivezényelte a vártát, megpergették a dobot. A részeg őrmester erre ugy látszik, magához tért az őrjöngéséből mert amikor megpillantotta az őrséget futásnak eredt. A közlegény, akit hirtelen hóhérnak nevezett ki, utána szaladt. Az őrség üldözőbe vette őket és hamarosan elfogta. Jelentést tettek a térparancsnokságnak, amely az őrmester és a a közlegény letartóztatását rendelte el. Az őrmester annyira részeg volt, hogy nem lehetett kihallgatni. Szil Pál azzal védekezett, hogy neki teljesítenie keltett a parancsot. Ez fegyelem. A lelőtt posztot vasárnap reggel bevitték a XVEL helyőrségi kórházba. A golyót nem vették ki a tüdejéből. Haldoklik. Egyelőre eddig van a történet, amelynek talán csak egy-két jelentéktelenebb adata körül van kétség. Holnapra talán még bővül egy adattal, azzal, hogy a szerencsétlen poszt nem érte meg a reggelt, meghalt, ennél tovább azonban nem jut a történet. Hogy mi történik az őrmesterrel, a közlegénnyel, — az nem tartozik a polgári közvélemény elé. A civileknek semmi közük hozzá, — ez a katonai hatóságok álláspontja. A hadsereg szuverén, szent és sérthetetlen, azt teszi, amit akar, felelősségre vonni nem lehet És ha halomra löveti fiainkat, azért sem lehet felelősségre vonni, az is rendben van. A militarizmus, a drill, a Dreadnought ebben az országban mindennél előbbrevaló. Mi csak fizessünk, szolgáljunk és haljuk meg mukkanás nélkül, akár egy részeg őrmester golyójától. A többi a katonai hatóságok dolga, ahhoz pedig semmi közünk. HIREJO poo Kis komédián. Forgalmi akadály. Olvasom a Népszavában, hogy ma itt történt elgázolás, tegnap meg amott gyulladt ki a villamoskocsi hajója. És mindannyiszor 20—25 kocsi vesztegelt, állott Szépen libasorban. Hát én is láttam a minap egy villamos-balesetet. Leltom úgy, amint láttam. A Rákóczi-út és Luther utca szögletén a járdaszélhez simulva áll egy parasztszekér. A gazda ben alkuszik a vaskereskedésben, a kocsiban ül a szolgája. Mérsékelt sebességgel közeledik a villamoskocsi. A villamoshoz nem szokott lovak ágaskodni kezdenek és amikor a pótkocsi elhaladóban van, a bakon ülő ember a lovakat nem bírja már féken tartani. Recsegés-ropogás, a kocsiból letörik egy darabka, a villamos pótkocsi oldalán lehorzsolódik egy kevéssé a fényezés. Egyéb baj nem történt Mehetnénk tovább, ámde a kalauz leugrik, nyomában a kocsivezető és viszi magával a szabályozót. Az egyik jobbról-balra, a másik ellenkező irányban járja körül a villamos kocsikat. Közben a legközelebbi villamos is odaér. Szépen megáll ez is. Kalauz, vonatvezető leszállanak. Megvizsgálják a bajt Megtapogatják a kocsi oldalát azután jó tanácsokat osztogatnak a kocsi tulajdonosának, hogyan kellett volna állania a kocsinak, miként kellett volna a lovakat tartani ésatöbbi. Amikor már egy tucat villamoskocsi áll egymás mögött, megjelennek a BKVT magasabbrangú alkalmazottai. Vastagabbnál vastagabb aranyzsinór takarja a süvegüket. Nyomban rendőrért szalasztanak egy váltóállító fiút. A Baross-téren posztoló lovasrendőr azonban, úgy látszik, magától is rájött arra, hogy bajnak kell lennie, mert már a Barosstéren is elakadt a forgalom. Jön is a rendőr lóhalálban. Legelőbb is rendet csinál Körülnyargalja a festékkarcolódott villamost, elzavar mellőle mindenkit Azután leszáll a lóról. Az esőköpenyének csuklyáját lerázza a fejéről, a lova kandrát odanyomja egy bámészkodó siheder markába. A lájblizsebből kikotorja a noteszét a sapkája alól előszedi a plajbászt. Egyidejűleg a sapkából kihull egy félig elszitt szivar és lehull a sáros földre. A rendőr lehajol, fölveszi, gondosan megtöri, visszateszi a sapkája alá. Azután hivatalos irányban működni kezd. Szól pedig legelsőbben a kocsishoz: — Hogy hívják ? A kocsis bemondja a nevét. A rendőr megnyálazza az ironját, azután betűnként ismételve leírja a kocsis nevét meg a személyi adatait Azután sorra kerül a vonatvezető és a kalauz is. De még nincs vége a dolognak. A rendőr után jön a háromszorosan aranyzsinórsapkás ellenőr. Odafordul a kocsishoz: — Hogy hívják? (A többit lásd a rendőrnél.) Azutánugyanezt a kérdést intézik meg a kocsishoz a kalauz meg a kocsivezető. De még mindig nincs vége. Most kezdődik a tanuk összeírása. Ötven ember is jelenti, hogy ő látta az egészet. A fele megesküszik, hogy a „kocsis a hibás*, a másik fele leteszi a főesküt arra, hogy akocsivezető gyorsan hajtott" A publikum közben két pártra oszlik és egyes csoportok már egymást szapulják, gazemberezik. Parázs verekedés támad. Közben az összes tanukat fölírták a rendőr, az aranyzsinóros, a kalauz, a kocsivezető és a váltóállító fia. A kalauzok és a kocsivezetők feelszállanak a kocsikra a rendőr a lovára és megindul újból a forgalom A rendőr az első villamost még elkiséri egy darabon. Aztán megállítja a lovát és aggódó tekintetével figyeli: várjon nem lesz-e baj, hogyha ő most visszafordul ? ... A körútnál pedig százszámra várakozik a jámbor pesti nép. Latyakos, esős időben vár, vár és azon töri a fejét, hogy micsoda rémes baleset történhetett hogy már jó fél óra óta egy kocsi sem jön ... És fogalma sincs arról, hogy csak egy kis festék karcolódott !« ... Morat. ••• — A viratűltől a trombitál* Az újpesti keresztény-szociálisok lelke: Wertz, a katolikus káplán. Jóideje már, hogy először meglobogtatta a csuháját, ami jeladás volt arra, hogy sorakozhatnak a vakondok természetű, világosságot gyűlölő Jánosok. És amint nőtt dagadt a vörösek tábora, úgy növekedett a káplán úr félelme is, hogy egyszer csak hiába rázzák a csengős zacskót nem lesz, aki belepotyogtassa a hatosocskáit Hogy ez az anynyira rettegett pillanat mennél későbben következzék be, a káplán harcba szállott a „vörös rém" ellen. Arra azonban még ő sem mert vállalkozni, hogy érvekkel álljon ki a porondra és bebizonyítsa, hogy jobb a munkásnak, ha alázatos, mint ha követeli a munkája után járó emberséges életet; hogy jobb a zsolozsmákat zengedezni, mint erőteljes küzdelmet folytatni a mai társadalmi rend ellen. Ennek a bebizonyítására nem vállalkozott Wertz, amit jól is cselekedett Dehát valamit mégis csak kellett tennie. Hát tett is. Mit? — kérdezhetik azok, akik még eddig nem hallottak az újpesti káplánról Hozzálátott az inasok megszerzéséhez. (A megszervezésüket majd elvégzik a vörösek.) Tanoncotthont alapított és ennek alapját a virstliosztogatásra fektette. Minden inasgyerek, aki vasárnap délután megjelent az otthonban, a valláserkölcsös szósz mellé virslit kapott Virstlit és szafaládét Lehet hogy a virstli nem is volt rossz, de az bizonyos, hogy a fiúk mégis elrontották a gyomrukat Világos, hogy a szósztól. Így aztán nagyon megcsappant a szafaládézsúr látogatóinak a száma. A káplán úr azonban nem esett kétségbe. Az a cél, hogy ledöntse a szocializmus várának a falait új tettre tüzelte. Az ótestamentumból ismerte Jericho történetét amelynek falai a zsidók trombitaharsogásától ugy dűltek a porba, mintha csak kártyavárról lett volna szó. A káplánt rabul ejtette ez a história. Elhatározta, hogy miután a szafaládéostrom nem sikerült, majd megfúvatta a harci harsonákat és megfúvatta. A keresztény-szociális egyletben — írja az „Újpesti Napló" — trombita-tanfolyamot nyitott A heti 40 filléres tagdíj és a havi 1 koronás pótdíj fejében a sor alá készülő ifjúságot trombitálásra oktatták és oktatják még most is. És ami megpukkasztóan komoly a dologban, az nem más, mint hogy a tanfolyamra — persze a tagdíj és pótdíj fejében — zsidókat is fölvettek. Havi két korona hatvan fillérért egyszeriben lehullottak a vallási válaszfalak és Feuerstein Izsák is együtt fújhatta a kürtöt a többiekkel. Mert ő is katonának készülődik. Hogy pedig megszabaduljon a borjútól, elhatározta, hogy trombitás lesz a hadseregben. Erre pedig alkalmat adott neki a káplán, a keresztény-szociális egylet védőszentje. Sokan vannak olyanok Újpesten is, akik inkább választják a kisebbik bajt hát sokan fújták a trombitát: Izsák is, Samu is, Dávid is. Csakhogy a zsidó nem vezetteti magát sokáig az orránál. Feuerstein rájött hogy itt csak a koronáiról van szó. Lemondott tehát az álmairól, leakasztotta a nyakából s 7