Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-21 / 69. szám

1911 március 21. NÉPSZAVA van itatva. Annak az esetnek, amely a szombatról vasárnapra virradó éjszakán történt, a legnagyobb­­ elkeseredést kell keltenie a közvéleményben; kell, hogy immár egységes és erélyes tiltakozást, erő­teljes, heves mozgalmat von­jon maga után, amelynek ki kell űznie a hadseregből a gyilkos szellemet, a följebbvalók beteg őrjöngését, véreink, fiaink könyörtelen pusztítóját Nem egyszerű brutalitás, hanem törvényte­len, de formális kivégzés történt. A Szúnyog­szigettel szemben, a hajógyári második sziget fölött terül el a katonai gyakorlótér, ahol utas­­századok szoktak gyakorlatozni. A szi­gettől az újpesti vasúti hídig katonai barak­kok húzódnak, amelyeket nagy ellipszis alak­ban határvonal vesz körül. Télen át üres ez a terület, a barakkok is üresen állnak, várják a tavaszt, amikor bevezénylik a gyakor­latozó századokat Most március elsején utász­katonák jöttek ide gyakorlatozni. A század bevonult a katonai területre és itt él és gya­korlatozik mindaddig, amig más parancsot nem kap. A határvonalon belül, közvetetlenül az őrház mellett egy kis barakkban lakik a század őrmestere, Rudolf Pál. Ez az őrmester a hőse a szombat éjszakai rémes kivégzésnek. Az őrmestert szombat este egy kiszuperált katona áldomásra hivta meg. Rudolf Pál egész éjszaka ivott és hajnaltájban tért vissza a szá­zadához. Amint a katonai határvonalhoz kö­zeledett a poszton álló őrszem, Jasinovics András közlegény kötelességszerűen rákiáltott: — Hait I wer da 91 A részeg őrmester nem reagált támolyogva közeledett, de az őrszem a sötét éjszakában nem ismert föl és még egyszer, majd harmad­szor is rákiáltott: — Haiti wer da?­ Aztán ismét csak kötelességszerűen, szabá­lyosan elsütötte a vállához emelt fegyvert Katonai lőszerraktár van itt az őrséget harc­szerűen teljesítik, az úgynevezett fegyelem ne­vében azért is kellett lőnie a szerencsétlen katonának. A golyó az őrmester lába mellett süvített el, keresztül fúródott a hosszú köpe­nyén. Rudolf Pált a lövés fölébresztette. Félre­lökte az őrszemet és mint az őrült berohant az őrházba. Ott megfogta az első közlegényt Szil Pál újoncot és ráparancsolt: — Fegyvert tölts, utánam ! Az újoncot kivezényelte a poszthoz. Mint­hogy most már belülről jött, az őrszem föl-Ismerte és haptákba vágta magát előtte. Ru­dolf őrmester visszaköszönt, mire Jasinovits őrszem pihent-állásba állt. Az őrmester erre az őrszemtől tiz lépésnyire fölállította Szil Pál közlegényt, aztán az őrszem felé fordult: — Hapták ! Jasinovits András feszes haptákba vágta magát — följebbvalója parancsolta — és do­bogó szivel várta a történendőket Az őr­mester Szil Pálhoz lépett és mint a karika­csapás vezényelni kezdett: — Vállhoz ! Cél: az őrszem ! Vigyázz ! Tüzelj ! A lövés eldördült, Jasinovits András arccal bukott a földre. A golyó a tüdejét járta át. A dördülést meghallották az őrségen. A káplár kivezényelte a vártát, megpergették a dobot. A részeg őrmester erre ugy látszik, ma­gához tért az őrjöngéséből mert amikor meg­pillantotta az őrséget futásnak eredt. A közlegény, akit hirtelen hóhérnak nevezett ki, utána szaladt. Az őrség üldözőbe vette őket és hamarosan elfogta. Jelentést tettek a térparancsnokságnak, amely az őrmester és a a közlegény letartóztatását rendelte el. Az őr­mester annyira részeg volt, hogy nem lehetett kihallgatni. Szil Pál azzal védekezett, hogy neki teljesítenie keltett a parancsot. E­­z fegyelem. A lelőtt posztot vasárnap reggel bevitték a XVEL helyőrségi kórházba. A golyót nem vet­ték ki a tüdejéből. Haldoklik. Egyelőre eddig van a történet, amelynek talán csak egy-két jelentéktelenebb adata körül van kétség. Holnapra talán még bővül egy adattal, az­zal, hogy a szerencsétlen poszt nem érte meg a reggelt, meghalt, ennél tovább azonban nem jut a történet. Hogy mi történik az őrmesterrel, a közlegénnyel, — az nem tarto­zik a polgári közvélemény elé. A civileknek semmi közük hozzá, — ez a katonai hatósá­gok álláspontja. A hadsereg szuverén, szent és sérthetetlen, azt teszi, amit akar, felelős­ségre vonni nem lehet És ha halomra löveti fiainkat, azért sem lehet felelősségre vonni, az is rendben van. A militarizmus, a drill, a Dreadnought ebben az országban mindennél előbbrevaló. Mi csak fizessünk, szolgáljunk és haljuk meg mukkanás nélkül, akár egy részeg őrmester golyójától. A többi a katonai hatóságok dolga, ahhoz pedig semmi közünk. HIREJO poo Kis komédián. Forgalmi akadály. Olvasom a Népszavában, hogy ma itt történt el­gázolás, tegnap meg amott gyulladt ki a villamos­kocsi hajója. És mindannyiszor 20—25 kocsi vesz­tegelt, állott Szépen libasorban. Hát én is láttam a minap egy villamos-balesetet. Leltom úgy, amint láttam. A Rákóczi-út és Luther­ utca szögletén a járda­szélhez simulva áll egy parasztszekér. A gazda ben alkuszik a vaskereskedésben, a kocsiban ül a szolgája. Mérsékelt sebességgel közeledik a villa­moskocsi. A villamoshoz nem szokott lovak ágas­kodni kezdenek és amikor a pótkocsi elhaladóban van, a bakon ülő ember a lovakat nem bírja már féken tartani. Recsegés-ropogás, a kocsiból letörik egy darabka, a villamos pótkocsi oldalán lehor­zsolódik egy kevéssé a fényezés. Egyéb baj nem történt Mehetnénk tovább, ámde a kalauz leugrik, nyomában a kocsivezető és viszi magá­val a szabályozót. Az egyik jobbról-balra, a má­sik ellenkező irányban járja körül a villamos kocsikat. Közben a legközelebbi villamos is odaér. Szépen megáll ez is. Kalauz, vonatvezető leszálla­nak. Megvizsgálják a bajt Megtapogatják a kocsi oldalát azután jó tanácsokat osztogatnak a kocsi tulajdonosának, hogyan kellett volna állania a ko­csinak, miként kellett volna a lovakat tartani ésatöbbi. Amikor már egy tucat villamoskocsi áll egymás mögött, megjelennek a BKVT magasabbrangú al­kalmazottai. Vastagabbnál vastagabb aranyzsinór takarja a süvegüket. Nyomban rendőrért szalasz­tanak egy váltóállító fiút. A Baross-téren posztoló lovasrendőr azonban, úgy látszik, magától is rájött arra, hogy bajnak kell lennie, mert már a Baross­téren is elakadt a forgalom. Jön is a rendőr lóhalálban. Legelőbb is rendet csinál Körül­nyargalja a festékkarcolódott villamost, elzavar mellőle mindenkit Azután leszáll a lóról. Az eső­köpenyének csuklyáját lerázza a fejéről, a lova kand­rát odanyomja egy bámészkodó siheder markába. A lájblizsebből kikotorja a noteszét a sapkája alól előszedi a plajbászt. Egyidejűleg a sapkából kihull egy félig elszitt szivar és lehull a sáros földre. A rendőr lehajol, fölveszi, gondo­san megtöri, visszateszi a sapkája alá. Azután hivatalos irányban működni kezd. Szól pedig leg­elsőbben a kocsishoz: — Hogy hívják ? A kocsis bemondja a nevét. A rendőr meg­nyálazza az ironját, azután betűnként ismételve leírja a kocsis nevét meg a személyi adatait Azután sorra kerül a vonatvezető és a kalauz is. De még nincs vége a dolognak. A rendőr után jön a háromszorosan aranyzsinórsapkás ellenőr. Oda­fordul a kocsishoz: — Hogy hívják? (A többit lásd a rendőrnél.) Azután­­ugyanezt a kérdést intézik meg a kocsishoz a kalauz meg a kocsivezető. De még mindig nincs vége. Most kez­dődik a tanuk összeírása. Ötven ember is jelenti, hogy ő látta az egészet. A fele megesküszik, hogy a „kocsis a hibás*, a másik fele leteszi a főesküt arra, hogy a­­kocsivezető gyorsan hajtott" A publikum közben két pártra osz­lik és egyes csoportok már egymást szapulják, gazemberezik. Parázs verekedés támad. Közben az­ összes tanukat fölírták a rendőr, az aranyzsinóros, a kalauz, a kocsivezető és a váltóállító fia. A kalauzok és a kocsivezetők feelszállanak a kocsikra a rendőr a lovára és megindul újból a forgalom A rendőr az első villamost még elkiséri egy dara­­bon. Aztán megállítja a lovát és aggódó tekinteté­vel figyeli: várjon nem lesz-e baj, hogyha ő most visszafordul ? ... A körútnál pedig százszámra várakozik a jámbor pesti nép. Latyakos, esős időben vár, vár és azon töri a fejét, hogy micsoda rémes baleset történhetett hogy már jó fél óra óta egy kocsi sem jön ... És fogalma sincs arról, hogy csak egy kis festék karcolódott !« ... Morat. ••• — A viratűltől a trombitál* Az újpesti keresztény-szociálisok lelke: Wertz, a kato­likus káplán. Jóideje már, hogy először meg­lobogtatta a csuháját, ami jeladás volt arra, hogy sorakozhatnak a vakondok természetű, világosságot gyűlölő Jánosok. És amint nőtt dagadt a vörösek tábora, úgy növekedett a káplán úr félelme is, hogy egyszer csak hiába rázzák a csengős zacskót nem lesz, aki bele­­potyogtassa a hatosocskáit Hogy ez az any­nyira rettegett pillanat mennél későbben következzék be, a káplán harcba szállott a „vörös rém" ellen. Arra azonban még ő sem mert vállalkozni, hogy érvekkel álljon ki a porondra és bebizonyítsa, hogy jobb a mun­kásnak, ha alázatos, mint ha követeli a mun­kája után járó emberséges életet; hogy jobb a zsolozsmákat zengedezni, mint erőteljes küz­delmet folytatni a mai társadalmi rend ellen. Ennek a bebizonyítására nem vállalkozott Wertz, amit jól is cselekedett Dehát valamit mégis csak kellett tennie. Hát tett is. Mit? — kérdezhetik azok, akik még eddig nem hallottak az újpesti káplánról Hozzálátott az inasok megszerzéséhez. (A megszervezésüket majd elvégzik a vörösek.) Tanoncotthont ala­pított és ennek alapját a virstliosztogatásra fektette. Minden inasgyerek, aki vasárnap délután megjelent az otthonban, a valláser­kölcsös szósz mellé virslit kapott Virstlit és szafaládét Lehet hogy a virstli nem is volt rossz, de az bizonyos, hogy a fiúk mégis el­rontották a gyomrukat Világos, hogy a szósz­tól. Így aztán nagyon megcsappant a szafaládé­zsúr látogatóinak a száma. A káplán úr azonban nem esett kétségbe. Az a cél, hogy ledöntse a szocializmus várának a falait új tettre tüzelte. Az ótestamentumból ismerte Jericho történe­tét amelynek falai a zsidók trombitaharso­gásától ugy dűltek a porba, mintha csak kártyavárról lett volna szó. A káplánt rabul ejtette ez a história. Elhatározta, hogy miután a szafaládéostrom nem sikerült, majd meg­fúvatta a harci harsonákat és megfúvatta. A keresztény-szociális egyletben — írja az „Újpesti Napló" — trombita-tanfolyamot nyitott A heti 40 filléres tagdíj és a havi 1 koronás pótdíj fejében a sor alá készülő ifjúságot trombitálásra oktatták és oktatják még most is. És ami megpukkasztóan ko­moly a dologban, az nem más, mint hogy a tanfolyamra — persze a tagdíj és pót­díj fejében — zsidókat is fölvettek. Havi két korona hatvan fillérért egyszeriben lehullottak a vallási válaszfalak és­­ Feuerstein Izsák is együtt fújhatta a kürtöt a többiekkel. Mert ő is katonának készülődik. Hogy pedig meg­szabaduljon a borjútól, elhatározta, hogy trombitás lesz a hadseregben. Erre pedig alkal­mat adott neki a káplán, a keresztény-szociális egylet védőszentje. Sokan vannak olyanok Újpesten is, akik inkább választják a kisebbik bajt hát so­kan fújták a trombitát: Izsák is, Samu is, Dávid is. Csakhogy a zsidó nem vezetteti ma­gát sokáig az orránál. Feuerstein rájött hogy itt csak­­ a koronáiról van szó. Lemondott tehát az álmairól, leakasztotta a nyakából s­ 7

Next