Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)
1911-03-19 / 68. szám
.1 • • XXXIX. évfolyam, Budapest, 1911 március 19. vasárnap. stauiGnj^ ' •'-' AZ EJLÖKjElzés ÁRA: egy évre 84.— kot I negyed évre kor. fél évre 13.— kot | egy hóra ...... 9.- kor. A „SZOCIAUIXUS"-mi .rvütt havonta 40 fillérrel .több EGYES SZÁM AHA 8 FILXJ&B. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm., OORTI-uTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: TQI., OORTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—91.) 68. szám. Munkások, Szociáldemokraták! Elvtársak ! i » A klerikális reakció egyre szemérmetlenebbül nyomul előtérbe. Az általános, egyenlő ,és titkos választójog ellen hadakozik mindenki, aki a nép elnyomásából és kifosztásából él. A választójog elárulását a közös hadsereg részére megszavazandó százmilliókkal akarják lehetővé tenni. Ez azt jelenti hogy a jogok helyett újabb súlyos adókat kapunk, amelyek a megélhetést még elviselhetetlenebbé teszik. A reakció előnyomulásával szemben a szervezett munkásságnak is teljes erejével ütközetbe kell indulnia a tisztességes választójogért. . . Budapest munkássága ma, 1911 március hó 19-én, vasárnap délután a kormány tervbevett merénylete ellen nagy tüntető fölvonulási rendel Petőfi Sándor szobrához. A szobor előtt az ünnepi beszédet Bokányi Dezső elvtárs tartja és a nők megbizásából Gárdos Mariska elvtársnő beszél Gyülekezés a Tisza Kálmán-térem délután fél 2 órakor. Minden szervezett munkásnak becsületbeli kötelessége, hogy ott legyen ezen a tüntetésen. M magyarországi szociáldemokrata párt. m A jogfosztottak /rvári márciusa. Hazát keáll neki is teremteni!. Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. Egy uj hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Ejty uj hazát, ahol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, s hogy minden ember lásson s ép legyen. (Petőfi: A nemzetgyűléshez.") Ércbe öntött alakja ott álla Dunaparton annak a férfiúnak, aki 1848-ban a fönt idézett üzenetet küldte a nemzetgyűlésnek, ifjú hazát követelt Petőfi, olyan shabit, amelyben ne legyenek tornyos kiváltságok és ne legyen barlangos, denevértanyás nyomorúság; olyan hazát, amelyben minden ember élvezze a jogegyenlőség ragyogó napját és éltető, tiszta levegőjét. "És aki ilyen eszmékért lángolt, annak az ércszobrához , minden esztendőnek márciusán odaszemtelenkednek a jogtiprók, a néjjcsalók, a kiváltságok tornyos palotáinak gőgös lakói, a hazaffyság letéteményesei, akik sötét barlanggá, penészes denevértanyává teszik a hazát a dolgozó milliók számára. Odaszemtelenkednek az ércember elé és ott szavalják el hazug frázisaikat a szabadságról, egyenlőségről és testvériségről azok az ország gazai, akiknek nincs több vágyuk, mint szolgai megvetettségben és koldus nyomorúságban tartani a népet. És a szoborember kénytelen tűrni ezt a gyalázatot; nem mozdíthatja meg érclábát, hogy orron rúgja az előtte, hazudozó nemzeti, sujtásos csőcseléket; nem birja fölemelni sújtó karját, hogy ostort ragadva, lángkorbácsot, szétverje, a nép rabszolgatartóit és csemetéiket ; nem nyújthatja ki ércajkát, hogy rájuk döröghessen: „ti néprontók, ti paraziták, ti tetvek az ország testén, el innen a küzelembel, ne fertőzzétek meg a levegőt körülöttem !" . , Áll a szobor némán és tűri a gyalázatot, amelyet rajta a szabadság galád ellenségei, az egyenlő agyság hazug képmutatói ejtenek. De ha eltakarodott a csőcselék, amely a nemzet szine javánaji hazudja magát, ha megtisztult a tér a nép konok ellenségeitől: jön egy másik Sereg „pirosló arccal és piros zászlókkal és a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!" Jön az elnyomottak, a jogfosztottak csupatít, jön azoknaka serege, akiket ő a jognak terített asztalához akart leültetni, de akik még most !, is • a jogtalanság keserves böjtjét ?, böjtölik. És ezer még ezer ajkon fölcsendül a forradalom viharos dala és megharsan a jogot követelő szó, amely"a "kitagadott milliók lelkében lángra lobbantja a' parázsló elkeseredést . . . Ha az a szobor érezni , tudna! Ha beléje szállhatna Petőfi lelke !." Hogy kitárná karjait, a forradalmi szellemtől lelkes tömeg felé ! Hogy mondaná : Én a ti véretekből, való vér vagyok, én tinektek követeltem uj hazát,és jogokat, és szabadságot és egyenlőséget és meleg napot, tiszta levegőt, épséget, boldogságot! . i •. r. \ i , • ^ A március tizenötödiki hazaffias szavaslatok hazugságaitól megtisztult már a Dunapart levegője és vasárnap kivonul Budapest dolgozó, de jogfosztott népe Petőfi szobrához. Hatvanhárom esztendő mult el, mióta a szabadság költője jogot, szabadságot követelt a népnek és hadat szent a tornyos kiváltságoknak, de azóta még nagyobbra nőtt a kiváltságok tornya, mert megsokszorozódott a jogok értéke és ereje is. A nép pedig már nem győzi itten várni az új hazát, amelyet Petőfi követelt számára ... és fölszáll a nagy hajóra, amely viszi a világtengeren által, ul haza, jobb haza felé. »" Ezt kell elmondani a népszabadság és mérik és a kitalálták az népképviselet, március 15-én napjég nagy dalosának emlékszobránál, ott "ahol a szabadság ellenségei, a nép gyűlölői hazug szónoklatokkal szokták megfertőzni a levegőt. És el kell mondani, hogy nincs sajtószabadság, noha azt a márciusi ifjúság a legelső nemzeti követelések közt iktatta, mert a sajtószabadságot pénzért nép sajtószabadsága ellen éjjeli ügyészt. És nincs noha azt is „kivívták," mert a népet kizárták a választójogból és most, két emberöltő múltán,, még mindig nem bocsátják be a, alkotmány sáncai közé; és nincs egyesülési és gyülekezési szabadság, mert azt hatósági ,önkérty és cimboraság osztogatja ; és nincs közteherviselés, mert a gazdagok alig viselnek közterhet, míg a szegények összeroskadnak alatta. Ellenben kerülő utakon, különböző törvényekbe becsempészve, viszszaállították a munkás röghözkötöttségét, visszaállították a derét, a jobbágyságot. És a föld munkásának nincs Hazája a hazában, nincs egy röge, amelybe az ásóját beleüthetné; papok' és' grófok kezén a birtok, a magyar föld fia piedig avas szalonnáért robotol nekik, vagy Amerika szénbányáiba menekül raboskodni és ott sóhajtozik jobb idők eljöveteléért. .A műhely és a gyár munkája is éhségbérért adja oda az izmai erejét, a tüdeje épségét és ha meg nem váltja a korai halál, a korai vénség az utca sarkára löki ritkán megszánt és sűrűn megvetett koldusnak. Sötét barlang és denevértanya a lakása, gond és siralom a kenyere, midőn sorvadni látja a maga egészségét, midőn pusztulni látja kicsiny gyermekeit. Mindezt el kell mondani. De ez nem elég.Nem panaszkodásra és siránkozásra adott nekünk példát nagy Petőfi Sándor, hanem századokra szóló szavával kemény csatákra buzdított bennünket. Nem képzelte ő a szabadságot urak kegyes ajándékának, hanem népharcok áldott gyümölcsének. Ilyennek akarjuk mink is. És tavasz fakadásán. Lapunk mai száma 32 oldal.