Népszava, 1911. március (39. évfolyam, 51–77. sz.)

1911-03-19 / 68. szám

.1 • • XXXIX. évfolyam, Budapest, 1911 március 19. vasárnap. stauiGnj^ ' •'-' AZ EJLÖK­jElzés ÁR­A: egy évre 84.— kot I negyed évre kor. fél évre 13.— kot | egy hóra ...... 9.- kor. A „SZOCIAUIXUS"-mi .rvütt havonta 40 fillérrel .több EGYES SZÁM AHA 8 FILXJ&B. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm., OORTI-u­TCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: TQI., OORTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—91.) 68. szám. Munkások, Szociáldemokraták! Elvtársak ! i » A klerikális reakció egyre szemérmetlenebbül nyomul előtérbe. Az általános, egyenlő ,és titkos választójog ellen hada­kozik mindenki, aki a nép elnyomásából és kifosztásából él. A választójog elárulását a közös hadsereg részére megszavazandó százmilliókkal akarják lehetővé tenni. Ez azt jelenti hogy a jogok helyett újabb súlyos adókat kapunk, amelyek a megélhetést még elviselhetetlenebbé teszik. A reakció előnyomulásával szemben a szervezett munkásságnak is teljes erejével ütközetbe kell indulnia a tisztes­séges választójogért. . . Budapest munkássága ma, 1911 március hó 19-én, vasárnap délután a kormány tervbevett merénylete ellen nagy tüntető fölvonulási rendel Petőfi Sándor szobrához. A szobor előtt az ünnepi beszédet Bokányi Dezső elvtárs tartja és a nők megbizásából Gárdos Mariska elvtársnő beszél Gyülekezés a Tisza Kálmán-térem délután fél 2 órakor. Minden szervezett munkásnak becsületbeli kötelessége, hogy ott legyen ezen a tüntetésen. M magyarországi szociáldemokrata párt. ­m A jogfosztottak /­rv­á­r­i márciusa. Hazát keáll neki is teremteni!. Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. Egy uj hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Ejty uj hazát, ahol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, s hogy minden ember lásson s ép legyen. (Petőfi: A nemzetgyűléshez.") Ércbe­ öntött alakja ott áll­­a Dunapar­ton annak a férfiúnak, aki 1848-ban a fönt idézett üzenetet küldte a nemzetgyűlésnek, ifj­ú hazát követelt Petőfi, olyan shabit, amelyben ne legyenek tornyos­ kiváltságok és ne legyen barlangos, denevértanyás nyomorúság; olyan hazát, amelyben min­den ember élvezze a jogegyenlőség ragyogó napját és éltető, tiszta levegőjét. "És aki ilyen eszmékért lángolt, annak az ércszobrához , minden esztendőnek már­ciusán odaszemtelenkednek a jogtiprók, a néjjcsalók,­ a kiváltságok tornyos palotái­nak gőgös lakói, a hazaffyság letéteménye­sei, akik sötét barlanggá, penészes denevér­tanyává teszik a hazát a dolgozó milliók számára. Odaszemtelenkednek az ércember elé és ott szavalják el hazug frázisaikat a szabadságról, egyenlőségről és testvériség­ről azok az ország gazai, akiknek nincs több vágyuk, mint szolgai megvetettségben és koldus nyomorúságban tartani a népet. És a szoborember kénytelen tűrni ezt a gyalázatot; nem mozdíthatja meg érc­lábát, hogy orron rúgja az előtte, hazudozó nemzeti, sujtásos csőcseléket; nem birja fölemelni sújtó karját, hogy ostort ragadva, lángkorbácsot, szétverje, a nép rabszolga­tartóit és csemetéiket ; nem nyújthatja ki ércajkát, hogy rájuk döröghessen: „ti nép­rontók, ti paraziták, ti tetvek az ország testén, el innen a küzelembel, ne fertőzzé­tek meg a levegőt körülöttem !" . , Áll a szobor némán és tűri a gyaláza­tot, amelyet rajta a szabadság galád ellen­ségei, az egyenlő agyság hazug képmutatói ejtenek. De ha eltakarodott a csőcselék, amely a nemzet szine javánaji hazudja ma­gát, ha megtisztult a tér a nép konok ellenségeitől: jön egy másik Sereg „pirosló arccal és piros zászlókkal és a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!" Jön az elnyomottak, a jogfosztottak csu­patít, jön azoknak­­a serege,­ akiket ő a jognak terített­ asztalához akart leültetni, de­­ akik­­ még­­ most !, is • a­­ jogtalanság keserves böjtjét ?, böjtölik. És ezer még ezer ajkon fölcsendül a forradalom viharos dala és megharsan a jogot­­ köve­telő szó, amely"a "kitagadott milliók lel­kében lángra lobbantja a' parázsló elkese­redést . . . Ha az a szobor érezni , tudna! Ha beléje szállhatna Petőfi lelke !." Hogy kitárná karjait, a forradalmi szellemtől lel­kes tömeg felé ! Hogy mondaná : Én a­­ ti véretekből, való vér­­ vagyok, én tinektek követeltem uj hazát­,és jogokat, és szabad­ságot és egyenlőséget és meleg napot, tiszta levegőt, épséget, boldogságot! . i •. r. \ i , • ^ A március tizenötödiki hazaffias szavas­latok hazugságaitól megtisztult már a Duna­part levegője és vasárnap kivonul Buda­pest dolgozó, de jogfosztott népe Petőfi szobrához. Hatvanhárom esztendő mult el, mióta a szabadság költője jogot, szabad­ságot követelt a népnek és hadat szent a tornyos kiváltságoknak,­­ de azóta még nagyobbra nőtt a kiváltságok tornya, mert megsokszorozódott a jogok értéke és ereje is. A nép pedig már nem győzi itten várni az új hazát, amelyet Petőfi követelt szá­mára ... és fölszáll a nagy hajóra, amely viszi a világtengeren által, ul haza, jobb haza felé. »" Ezt kell elmondani a népszabadság és mérik és a kitalálták az népképviselet, március 15-én napjég nagy dalosának emlékszobránál, ott "ahol a szabadság ellenségei, a nép gyűlö­lői hazug szónoklatokkal szokták megfer­tőzni a levegőt. És el kell mondani, hogy nincs sajtószabadság, noha azt a márciusi ifjúság a legelső nemzeti követelések közt iktatta, mert a sajtószabadságot pénzért nép sajtószabadsága ellen éjjeli ügyészt. És nincs noha azt is „kivívták," mert a népet kizárták a választójogból és most, két emberöltő múltán,, még mindig nem bocsátják be a­, alkotmány sáncai közé; és nincs egyesü­lési és gyülekezési szabadság, mert azt ha­tósági ,önkérty és cimboraság osztogatja ; és nincs közteherviselés, mert a gazdagok alig viselnek közterhet, míg a szegények össze­roskadnak alatta. Ellenben kerülő utakon, különböző törvényekbe becsempészve, visz­szaállították a munkás röghözkötöttségét, visszaállították a deré­t, a jobbágyságot. És a föld munkásának nincs Hazája a hazában, nincs egy röge, amelybe az ásóját beleüthetné; papok' és' grófok kezén a birtok, a magyar föld fia piedig avas szalonnáért robotol nekik, vagy Amerika szénbányáiba mene­kül raboskodni és ott sóhajtozik jobb idők eljöveteléért. .A műhely és a gyár mun­kája is­ éhségbérért adja oda az izmai ere­jét, a tüdeje épségét­ és ha meg nem vált­ja a korai halál, a korai vénség az utca sar­kára löki ritkán megszánt és sűrűn meg­vetett koldusnak. Sötét barlang és denevér­tanya a lakása, gond és siralom a kenyere, midőn sorvadni látja a maga egészségét, midőn pusztulni látja kicsiny gyermekeit. Mindezt el kell mondani. De ez nem elég.­­Nem panaszkodásra és siránkozásra adott nekünk példát nagy Petőfi Sándor, hanem századokra szóló szavával kemény csatákra buzdított bennünket. Nem képzelte ő a sza­badságot urak kegyes ajándékának, hanem népharcok áldott gyümölcsének. Ilyennek akarjuk mink is. És tavasz fakadásán. Lapunk mai száma 32 oldal.

Next