Népszava, 1911. április (39. évfolyam, 78–103. sz.)

1911-04-01 / 78. szám

1911 április 5. NÉPSZAVA vosok nyugdíjintézetének tervezetét is és a költ­ségvetésbe állítsa be a megfelelő összegeket. Mint Szterényi, úgy ő is tiltakozott a városi tisztvise­lők köriratának hangja ellen, bár a városok állami dotációjának növelését ő is kívánja. Lám, ha a tisztviselők meg mernek moccanni, mindjárt rájuk zúdul a nagyságos törvényhozó urak tiltakozása. Tisza István szólalt föl ezután, Ő meg a vár­megyei tisztviselők fizetésrendezésének érdekében szólalt föl. Sürgette a fizetésrendezést. A törvény elkészítése, ha a kormány az elvi alapot elfogadja, pár hónap alatt elkészülhet. Ami a pénzügyet il­leti, a megvalósítást egy millióra lehet taksálni s ebbe belefér a főispánoknak utiátalányokkal való ellátása is. A városok segítését is szükségesnek tartja. Meg kell alkotni a városi törvényt. Ennek keretében a rendezett tanácsú város és a nagy­község között valami közbeeső típust keresne. Ennek a törvénynek megvalósítása sok előmun­kálatot kíván. Addig is, amíg ez meglesz, a városi rendőri szolgálatot államosítani kell. Ezzel kap­csolatba kellene hozni a határrendőrség reform­ját, amely ötödik kereke a közigazgatásnak. Végül fölült kedvenc, vesszőparipájára és a nemzetiségi békéről beszélt. A nemzetiségiek tanulják meg az állam nyelvét, viszont a magyar középosztály a nemzetiségiek nyelvét, hogy az érintkezés közvetlen és benső legyen. Figyelmeztetett arra is, h­ogy a közigazgatási visszaéléseket ne vigyék mindjárt a nyilvánosság elé, mert ez sérti az állam tekinté­lyét. Hadd nyögjön a paraszt, csak a tekintély maradjon meg. Az ülés két órakor ért véget, son jelenik meg a királynál. Bécsi jelentés szerint Khuen-Héderváry bécsi utazása főleg a bankjavaslattal van kapcsolatban. Az a kér­dés merült föl ugyanis, hogy a bankjavaslat elintézése még az újonnan megválasztandó osztrák képviselőház nyári ülésszakában sorra kerülhet-e. Ez esetben a bank­egyezmény még egyszer rövid időre meg­hosszabbíttatnék. Ha azonban Khuen-Hé­derváry és Bienerth tanácskozása azt eredmé­nyezné, hogy a bankjavaslat a rövid nyári ülésszak folyamán nem kerülhetne az osztrák parlament elé, úgy a bankjavaslatot, miként ez már 1899 ben is megtörtént, Ausztriában a 14. §-sal fogják törvényerőre emelni. Ha ez az eset következik be, úgy a bankjavaslatot az osztrák parlament csak az őszi ülésszaká­ban, esetleg a tél folyamán fogja tárgyalni. Itt írjuk meg, hogy a költségvetési vita el­húzódására való tekintettel a kormány egy hat hétre szóló indenttitási javaslatot szándé­kozik a képviselőház elé terjeszteni. Jaj, majd elfelejtettem!... A „Budapesti Tudó­sító" jelenti: Tisza István gróf a képviselőház pénteki ülésén mondott beszédében, amelyet az előrehaladt időre való tekintettel rövidre fogott, felfelejtette azt a passzust, amely a magánjogi kvalifikációval bíró tisztviselők státusrendezésére és a kezelő- és segédszemélyzet fizetésrendezésére vonatkozik. Tisza annak kijelentésére hatalmazta föl a „Budapesti Tudósító"-t, hogy erre vonatko­zólag is megvan a maga tervezete, amelynek az a lényege, hogy a tiszti főügyész és az árvaszéki elnök közül a nagyobb megyékben mind a kettő, a kisebb vármegyékben pedig az egyik bizonyos hosszabb szolgálat után a hatodik fizetési osztályba jusson, az árvaszéki és ügyészi kar többi része pedig igyenlő részben a hetedik, nyolcadik és kilencedik fizetési osztályba legyen sorozandó. Ne szomorkodjanak tehát a magánjogi kvalifiká­cióval bíró tisztviselők. Neki van tervezete. Van! És ez a tervezet­t tervezet lesz még jó néhány esztendeig... A nők éjjeli munkája. A Katolikus Nővédő Egyesület pénteken este gyűlést tartott, amelyen a nők éjjeli munkájának tilalmáról szóló törvény­javaslattal foglalkozott. Több hozzászólás alatt a következő határozatot hozták. Az Országos Katolikus Nővédő Egyesület öröm­mel csatlakozott a nők éjjeli ipari m­­unkájának el­tiltásáról szóló törvényjavaslathoz és helytelení­tett minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy éppen azokat az iparágakat vegyék ki a ti­lalom hatálya alól (mint például a cukor- és nyomdaipar), amelyekben a legtöbb munkásnő dolgozik. A munkásság családi élete, egészségügyi és morális érdekei teljesen indokolják, hogy a tilalom hatálya semmiféle mellékes szempont ál­tal ne korlátoztassék, azokat a károkat pedig, amelyek ebből esetleg a munkásnőkre háramla­nak, más utakon tartja ellensúlyozhatóknak. A dijnokok a király elé mennek. Írtunk már arról, hogy az állami dijnokok nyomo­ruknak az enyhítését kérni Bécsbe szándékoz­— Odaát a pályaudvaron a szén körül! — hallatszik kívülről. — Előre, uraim, ezt a gonosztevőt el kell fognunk! Ezt kiáltotta bátran a biró és hogy bebizo­nyítsa bátorságát, egy ugrással az utcán ter­mett. A többiek futva követték. A szeneskocsik alatt mászkált a kis­fiú. Színdarabokat keresgél, amelyek a föl- és lerakodásnál a földre hullottak és amelyek senkinek sem kellenek. Kezecskéi kékesvörö­sek. Teste remeg a hidegtől és időnként kények csikorognak szemében. Azonban, amikor eszébe jut, hogy édesanyja a kis szo­bában fagyoskodik és hogy ő ezekkel a szén­darabokkal bemelegíti kis lakásukat, elfelejti a nagy hideget és tovább keresgél. — Anyukám, mennyire fog örülni, ha én, „a kis görcs", amint tréfásan nevez, jó tüzet rakok és vígan ég majd a kályhában a szén és ... — Micsoda lárma ez? Amint megfordul, látja mint közelit a pálya­udvarhoz egy egész csapat ember, — éppen felé irányítják lépteiket. Süvít a szélvihar és közbe hallja az üldö­zők ordítozását: — Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj! — Nem mondta, édes­anyám, hogy szenet szedni nem szabad? — Igen, minden bizonnyal, felém közeled­nek, engem akarnak elfogni! — Menekülj! Fuss! — sarkalta egy belső hang. Kimondhatatlan félelem szállta meg a fiút. Nem, a szenet nem hagyja, hiszen fáradt­sággal keresgélte össze és mit szólna anyuska, ha nem süthetné be jó melegre a­­szobát, tak­i a királyhoz. Úgy látszik, a dijnokok most már nem törődnek a miniszterelnöki tilalommal, mert a szándékot követi a tett. A dijnokok országos szövetsége hosszú föl­hívásban hívja föl a dijnokokat a bécsi útra. — Megyünk Bécsbe! — így a fölhívás. — Je­lentkezzetek azonnal! Lássa­­a magyar kormány és Bécsben székelő Felséges Királyunk, hogy a dij­nokság nyomora tűrhetetlen, azon azonnal segí­teni kell, mert 9000 magyar dijnok és annak nyo­morban pusztuló családja az éhenhalás előtt áll most. Bécsbe külön vonattal megyünk. Küldjétek be személyenként a vasúti jegyekért járó 30 fillért és a külön vonatra 6 koronát. Elszállásolás és egyéb fölmerülendő költségekre 4 koronát. A külön vonat diját április 20-án óhajtjuk letenni. Jelentke­zéseket csak április 16-ig fogadunk el s az adddig je­lentkezőknek azonnal továbbítjuk a lejáró vasúti je­gyet, ha a kezelési illetéket már beküldötték. Ragaszkodunk a királyi audenciához, nyomorun­kon enyhíteni másként nem remélhetünk. Kell, hogy ismerje és tudja meg azt mindenki, hogy Magyarország dijnokai éheznek, nyomorognak és m­ost családjaikkal egy­ütt 30—40 ezer ember a megpusztulás előtt áll. Meg kell menteni Magyar­országot egy nagy nemzeti katasztrófától; kell, hogy meneküljünk a siralmas nyomortól, az éhen­halástól. Április 1-én a dijnokok küldöttsége a kép­viselőházban fog megjelenni s a dijnokok helyzetének javításáról törvénytervezetet ad át a Ház elnökének. A képviselőház szombaton tartandó ülése­ken folytatja a költségvetés tárgyalását. Az ülés végén interpellációk lesznek. Papot a kivándorlóknak! Egy kőnyomatos laptudósító jelentése szerint „a kormány a Newyorkba kivándorlók anyagi és lelki ügyei­nek ellátása céljából lelkészi állást óhajt léte­síteni. A minisztériumban már el is készítet­ték a kivándorlási lelkész-állomás szervezeti szabályait, amely szerint a lelkészi állomást a vallás­alap terhére tervezik. A lelkészi állás szervezése a közel­jövőben meg fog történni és ezzel a katolikus hívőknek egy régi óhaja megy teljesedésbe". Szép! Az emberek éhez­nek és a kormány papot ad nekik ... Ami pedig a Kánaánból menekülő katolikus hivők óhajtását illeti, hát ez egy kissé bizonyára­­ csalás. A miniszterelnök Bécsben. Mint már jelen­tettük, a miniszterelnök szombaton délután Bécsbe utazik s vasárnap délelőtt kihallgató­polgár ül a kerek asztal körül, kényelmesen pipázgatva az izzó kályha mellett. Valahány­szor egyik-másik kitekintget a homályos ab­laktáblákon és látja a hófúvást, közelebb hú­zódik a kályhához, jobban elhelyezkedik a karosszékben, hogy teljesen élvezze a födött helység kellemességét. — Átkozott idő, — morogja halkan Meier községi biró. — Borzalmas idő, — szól a második, Kolb, a fűszerkereskedő. — Életveszélyes, — teszik hozzá egyhangú­lag Hahnrer, a gyógyszerész és Mühlbe, az állatorvos, miközben füstkarikákat fújtak a levegőbe. A vendéglős, alacsony, zömök emberke, a konyhából jövet ingeujjába törülte zsiros szá­ját és a vendégek közé telepedik. — Nos, mivel örvendeztetik meg ma, kará­csony ünnepén az urak az asszonyt és a gyer­mekeket ? A vendégek összenéznek, mintha egyik a másiktól akarná kérdezni, vájjon szabad-e most már a titkot elárulni? A csöndet először a községi bíró szakí­totta meg. — Egy aranyórát vettem a feleségemnek. — Teringettél ! — szóltak az asztaltársak. — Ez már szép — mondja a vendéglős, lesz öröme a feleségének. Éppen a gyógyszerész akarta elárulni titkát, amikor az ajtón berontanak és hangosan be­kiált valaki: — Tolvaj! — Tolvaj! — kiáltották mind az öten meg­rémülve. — Hol a tolvaj ? természetesen tapsolnak a svájdig németnek s még Elszász-Lotharingiát is feledik elragadtatá­sukban. A „Figaro" szerint ez a beszéd a legvilágosabb és leghatározottabb visszautasítás, amit a leszere­lés és világbéke-bíróságok rajongói kaptak. Német­ország az örök békét ábrándnak tekinti, nem mond le a háborúról. Ez az alapos francia újság — úgy látszik — nem egyre közelednek. Ekkor fölkapja a gyermek a kosarat és el­lenkező irányba menekül . . . A harangok zúgása büszkén hirdeti: — Békesség uralkodjék a földön és jelét adassék az emberiségnek! Minden lakás fényesen ki van világítva, az ablakokon áttör csillogó karácsonyfák ragyo­gása és ujjongó gyermekhangok hatolnak a menekülő fiúcska fülébe: — Fogjátok el a tolvajt ! Fogjátok el a tol­vajt ! — ordítoznak rekedten az üldözők a kis szökevény után. A fiúcska rohan édesanyja lakása felé és minden percben azt hiszi, hogy összeroskad. Éppen a ház előtt üldözői már a sarkában vannak. Csak karjukat kell kinyújtaniok, hogy elfogják. Hirtelen fölrántja az ajtót és fájdalmasan kiállt: — Anyám ! Anyám, segíts ! Ráveri magát a földön fekvő édesanyjára, hideg kezeit görcsösen szorítja és a merev arcot csókjaival borítja. — Anyám ! Anyám, segíts rajtam ! De az anya nem segíthet, nem hallja többé gyermeke segélykiáltásait. Üldözői az ajtónál állnak és bambán bá­mulnak az alkonyattól gyéren megvilágított szobácskába. Egymásután csöndben elvonulnak, hogy a szívszaggató látvány el ne vegye esetleg ét­vágyukat a jó lakomától, amely régi szokás a szent estéken minden hivő keresztény háznál. A hajszának vége. KÜLFÖLD Zord valóság. A német kancellár beszéde. Zord valóságnak nevezte csütörtöki beszé­dében a német birodalmi kancellár a fegyve­res béke állapotát, ami száz és száz milliókat rabol el a népek munkájából és bármily pil­lanatban a tömeges embermészárlás még zordabb, gyilkos valóságává fajulhat. És Bethmann-Hollweg, a kancellár újabb foga­dalmat tett e zord valóság védelmére, álmo­dozóknak és rendbontóknak nevezve a háború ellenségeit, a béke barátait. A nagyhatalmi germán gőgről szagos nyilatkozat élénken foglalkoztatja a sajtót. A francia nacionalistán 3

Next