Népszava, 1911. május (39. évfolyam, 104–128. sz.)
1911-05-03 / 104. szám
XXXIX. évfolyam. Budapest, 1911 május 3. szerda. 104. BZám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed ívre 6.— kor. fél évre 13.— kor . egy hóra 9.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: VUL, CSONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) d71Q3$96HIVATAL: Vm, CONTI-UTCA 4. SZ. Megjelenik hétfő kivételével minden ! (Telefon-szám 82—91.) Májusi virágzás. Hányszor eltemettek bennünket a mi drága ellenségeink! Hányszor darabokra szakította pártunkat a reakció sajtója! . . . De a mi halálunk, a mi szerteszakadásunk csak vágy volt, amely ellenségeink szívét hevítette; csak önámítás, csak struccmadárpolitika, amellyel a halálra ítélt régi rend hívei a maguk aggodalmát elhazudták. A régi Magyarország korhadt gerendái recsegnek-ropognak, de mi itt vagyunk, egységesebben, erősebben, harcra készebben, mint valaha. A reakció reménységei hervadoznak, de a szocializmus világmegváltó eszméi lombosodnak, virágoznak. Mily gyönyörű május virágzás! „Híresztelések, mendemondák, állítólagos differenciákról szóltak, amelyek szakadást támasztottak a szervezett munkásságban; azt hihettük tehát, hogy az idei májusi ünnep nem lesz hasonlatos az előbbi évekéhez. De aki látta a tömegeket, melyek tegnap délután a Tisza Kálmán térről a körutakon át a városligeti gyűléshelyek felé igyekeztek, annak arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy gyöngítetlenül él a szociáldemokrata munkásság ügyéért való lelkesedés." Ezt írja egy ellenfelünk, de egy nem rosszhiszemű ellenfelünk, a kormánypárt német nyelvű lapja, a „Pester Lloyd". És bármit hazudozzék össze a konzervatív és a reakciós sajtó, bárhogy piszkoljon bennünket, bárhogy gyalázza törekvéseinket, bárhogy kisebbítse haladásunkat, erőnket és a veszedelmet, amelyet az agrár-feudális uralomra nézve jelentünk, a tisztességes ellenfélnek el kell ismernie, hogy mi bennünk él és lüktet a jövendő Magyarország, mi bennünk és általunk fejlődik a jobb és üdvösebb társadalmi rend, amely több kenyeret, több boldogságot, több kultúrát hoz a dolgozó millióknak. Hányszor eltemettek, hányszor szétszaggattak bennünket! Hányszor hirdették, hogy a munkások elhagyták az osztályharc alapján álló szervezeteket, megutálták „hazafiatlan, haszonleső, zsarnok vezéreiket!" És ime, az eszmék, amelyekért küzdöttünk, termékeny talajba hullottak, kalászba szökkentek. »Érik a vetésünk. Közeledik az aratás. Nyolc órai munkanapot követelünk az egész világon. Mikor ezelőtt huszonegy esztendővel egyszerre egy napon kimondta ezt a nagy szót a világ proletársága, ránk zúdult a kapitalista rend sajtója, naplopóknak, kódorgó bitangoknak szidott bennünket. És a nagy eszme közeledik a megvalósuláshoz, minden ellenséges erő ellenére is, csupán azért, mert mi akarjuk, erősen, szervezett összetartással, áldozatos harcok árán is akarjuk. Ezernyolcszázkilencven május elsején kódorgó bitangok voltunk, de a proletárfiúk, akik azon a napon születtek, már meg fogják érni a nyolc órás munkanapot, sőt meg fogja érni sok ifjú és férfi is, aki akkor először szállott szembe az állig fölfegyverkezett kapitalista világgal. Munkásvédelem: május elsejének a másik nagy követelése. És a kapitalista állam — fogcsikorgatva bár, apró lépésenként bár, undok zsugorisággal bár — kénytelen volt elindulni a munkásvédelem útján. És ezen az úton űzi, taszítja előre, mindig előre a világ proletárságának szervezett ereje. Harc a politikai egyenjogúságért: ezzel a hatalmas jelszóval bővült május programmja. És a világ proletárjai évről-évre új területeken hódítják meg maguknak a jogegyenlőség egy-egy darabját. Hiába ragaszkodik az uralkodó osztály az ő előjogaihoz fanatikus makacssággal, darabontként szakítjuk ki kezéből a jogoknak minket megillető részét. Haladunk minden téren, termőfává fejlődik és virágpompában díszlik minden eszme, amelyet május elsején ünnepel a proletárság. Gyönyörű májusi virágzás! És minden ország proletárjai között ez a mostani május elseje bizonyára nekünk, magyarországi proletároknak a legfontosabb. A politikai jogegyenlőség harci lobogóját ebben az évben mi visszük csatába és hisszük, tudjuk, hogy diadalmas csatába. Fennen lobog a zászló, melyen az általános, egyenlő és titkos választójog harci szózata ragyog. Fennen lobog a zászló, a sokszor leköpött, sokszor meggyalázott és sárba taposott. És e zászló alatt már nem küzdünk magunkra hagyottan. Alája sereglenek mindazok, akik nem akarják bevárni, hogy rájuk dűljön a rendi Magyarország korhadt bagolyvára, akik menteni akarnak, akik meg akarják építeni a modern Magyarország fényes, lakályos, mindnyájunk- TÁMA • 140 M gyepen. írta Gyagyovszky Emil. Egész télen át gesztenyét árult. A délelőtti órákban már elfoglalta helyét az utca sarkán és csak a késő éjszaka szólította el onnan. Mennél nagyobb volt a fagy, annál inkább örült, mert több gesztenyéje fogyott. Tetőtől talpig beburkolódzva ült a gömbölyű kályha mellett és gémberedő ujjaival hol a faszenet vetette a parázsra, hol meg a gesztenyéket forgatta. Csak a két keze, meg egy tenyérnyi az arcából látszott ki a sok lim-lom közül, amit magára szedett, hogy védje magát a hideg ellen. Napközben fölkeresték a gyermekei. Adott nekik gesztenyét, néhány krajcárt szorított a kezükbe és miután megcsókolta, hazaküldte őket. Ha sok volt a vevője és nem győzte a gesztenyét megmetszeni, magához intette a hordárt, aki ott ácsorgott a standja mellett: — Grün bácsi, segítsen egy kicsit. És Grün bácsi szívesen segített az asszonynak, akivel egészen megbarátkozott. Ilyenkor a hordár előkotorászta a zsebéből a bicsakját és miközben megmetszette a gesztenyék héját, fáradhatatlanul járt a szája. — Már csak ilyen ez a mesterség. Ráérek. Nem is olyan régen, még lehetett keresni, még meg lehetett élni. Ma már nem kell hordár, itt vannak a biciklis csavargók. Ezek kerültek a nyeregbe. A piros sapkások kimentek a divatból. Szerencse, ha napjában egyszer csomagot cipeltetnek az emberrel. A leveleket és a könnyű munkákat nem velünk végeztetik. Miránk már csak akkor kerül a sor, ha kis kocsit lehet húzni. Az asszony bólintgatva helyeselt. Néha azonban ő maga is megszólalt: — Bizony Grün bácsi, kutyának való ez az élet ! Magam sem élek jobb sorban. Az idő is a szegény ember ellen fordult. Nincs tél. Azelőtt jobb sora volt a szegényeknek. Csak úgy csikorgott a hideg, térdig ért a hó. Fogyott a gesztenye és volt munka a hó eltakarításnál . . . Mondom, az isten is elfordult tőlünk. A hordár csak köpött egyet, ami nála azt jelentette, hogy osztozik az asszony siránkozásában. — Magának még csak hagyján — folytatta a gesztenyeárus — maga csak egyedül van. Nekem azonban gyerekeim is vannak. Kenyér kell, ruha kell, fűteni kell. Hiszen ha magam volnék ! Grün hallgatott egy darabig, aztán újra megszólalt: — Tudnék én magamon segíteni, csak volna néhány forintom. Higgye meg, ,hogy nem fagyoskodnám itt nap-nap után. Én is ülhetnék a kávéházban és nem bántana a gondolat, hogy nem lesz vacsorám. De hát nincsen pénzem, amivel hozzáfogjak. — Üzletet nyitna, ugye? Egy kis kávémérést. — Nem vagyok bolond — felelt a vörössipkás. — Egészen más a tervem. Olyan, hogy egyszeriben véget érne a nyomorúságom. A maga helyében tudnék segíteni a bajon, hagyja el. — Az én helyemben ? — csodálkozott az asszony. — Mihez foghatna ötven forintocskával. Egy fityinggel sincs több pénzem. Ha tudná, milyen nehezen kuporgattam össze. A gyerekek szájától vontam el. Grün szeme megvillant. — Ötven forint untig elég lenne, hogy fordítsak a sorsomon. A tél véget ér, jön a tavasz. Megkezdődnek a lóversenyek. Az asszony meglepődve nézett a hordárra mint aki olyasmit mondott, amire egyáltalában nem számított. És valósággal gépiesen ismételte a szót: — A lóversenyek ... A hordár most már ütötte a vasat: — Igen, azt mondottam, hogy a lóversenyek. Ez az egyetlen mód arra, hogy az ember hamar és minden nehézség nélkül megszedje magát. Hej, mennyi boldog embert láttam én már kijönni a versenytérről. Azt tudja, hogy versenyprogrammot árulok, ha eljő a futtatások ideje. De sok ember vett szomorúan programmot tőlem és egy óra múlva gummkrádleren ülve, vidám arccal hagyta el a versenyteret. Megszázszorozta a pénzét. Rábukkant a szerencseforrásra. .. Ha nekem ötven forintom volna. Ettől a naptól kezdve másról nem figrt Lapunk mai száma 24 oldal