Népszava, 1911. június (39. évfolyam, 129–154. sz.)
1911-06-01 / 129. szám
14 A csabai mandátum. Kristóffy József programmbeszéde. Pénteken lesz Csabán a képviselőválasztát s szerdán váratlanul Kristóffy is leérkezett programmbeszédet mondani. A vasútnál ezrekre menő tömeg várta s a hosszú menet élén megindult a városba, melynek piacterén népgyűlés volt, amelyen mintegy ötezer ember volt jelen. Zelenyánszky Mihály a parasztpárt nevében üdvözölte Kristóffy Józsefet, aki hangos éljenzés és taps között lépett az emelvényre, hogy elmondja programmbeszédét. Megköszönte a jelöltetésével beléje helyezett bizalmat és a fényes fogadtatást. Azért jött, mert hívták. Előre tudta, hogy ha kilép ismét a politikai porondra, ezért minden oldalról megtámadtatásban lesz része, ez azonban nem tartotta vissza, hiszen megszokta már, de nem követi ellenfelei példáját, akik őt vádolják hazaárulással, holott az árulók ők voltak. Hazaáruló itt Magyarországon mindenki, aki jogot és részt kivon a hazából. Őt talán azért mondják hazaárulónak, mert odaállott a király és a nemzet közé, mert részt vett a kibontakozás munkájában és amikor a rozoga alkotmány, amelyért egy csöppet sem lelkesedik, veszélyben forgott, odadobta személyét és testét, hogy azt megmentse. Az 1906-iki paktumban személyére vonatkozólag nem kötött ki más feltételt, csak azt, hogy a koalíció valósítsa meg az általános választójogot. A koalíció vezetői azonban föláldozták elveiket a hatalomért. Bátran szemébe néz az ellene fölhozott vádaknak. Az árulást nem ő, hanem azok követték el, akik cserbenhagyták elveiket és a hatalomért Bécsbe szállították Szent István palástját. A nemzet vezérei maguk sem bíztak a nemzeti ellentállásban. Maga Kossuth és Andrássy is kifejezést adott ennek. Hazaárulónak nevezik, mert az általános választói jogért küzd. Arcpirulás nélkül tűri e vádat, tűr minden sebet, amelyet a választói jog csatájában kapott. Elismeri, hogy hazaáruló oly értelemben, hogy a mai alkotmányt eltörölné és helyébe újat csinálna, amely a nép millióit magába fogadná. Kívánatos dolog, hogy a nép minden osztálya képviselve legyen a parlamentben. Mert a mai siralmas állapotok csak így változhatnak meg. Ma aránytalan az adózás, rossz a népoktatás, siralmas a közegészségügy, a közigazgatás állapota középkori. Az általános választói jog meg fogja törni az oligarchia hatalmát. Ha megválasztják, bemegy a parlamentbe és mindenkivel szövetkezik, aki az általános választói jognak a híve. Nem törődik vele, ha megbántják, megrágalmazzák. Ha a fényes országház kupolája rá is szakad, ő azt fogja mondani, amit Luther Márton mondott: Itt állok, de nem tehetek másképp! Csabán a társadalmi békét akarja megvalósítani, a parasztságot országosan szervezni kívánja. Utána Fényes Samu dr. szólott. Kristóffy József tiszteletére a parasztpárt fáklyásmenetet rendez. Az Urszinyi-párt, amint jelentettük, 26-án értekezletet tartott, amelyen alkalmi tudósítónk most érkezett jelentése szerint Urszinyi úr azt mondta: „Kristóffynak nem örültek mások, csak a hazátlan bitangok, amikor képviselőjelöltnek kiáltották ki.” Majd az értekezlet további folyamatán Pándi István dr. ügyvéd azt mondta: „Kristóffy József magyarország legnagyobb csirkefogó gazembere!" Az érvekkel való agitációnak ez a módszere érvényesült a vasárnap tartott Urszinyigyűlésen is, ahol Baross János azt mondotta: „Minek a jog a népnek? Jog nem kell, ha,em föld, föld kell a népnek !* — Lehet, hogy Barossnak igaza van. Lehet, hogy csakugyan parcella kell a népnek. De azért ezt legkevésbé dr. Parcella Lyánosnak illenék fölemlegetni. Elvégre is, választói korteskedés közben önzetlen korteshez nem NÉPSZAVA 1911 junius 3." illik magánüzleteinek reklámot csinálni. Pláne, ha azok az üzletek oly kevéssé jók a vevőkre nézve. Kell, kell a népnek a föld, jól jön a parcella, de Csaba nem Tokcsány, Csabán megkérdezhetik azt is, mi a parcella ára?! KÜLFÖLD A franciák Marokkóban. Marakodás a miniszterek között. Declassé hadügyminiszter és Cruppi külügyminiszter összemarakodtak a marokkói kérdés fölött. Az egyik legutóbbi minisztertanácson ugyanis hevesen megtámadta Cruppi külügyminisztert és elmondta, hogy fölösleges volt olyan korán csapatokat küldeni Fezbe és ezzel Franciaországnak kellemetlenségeket szerezni. A felkelők sohasem ostromolták Fezt olyan erősen, ahogyan az újságok írták, azután az eleséghiány sohasem volt akkora, hogy a csapatok előrenyomulását meg tudta volna akadályozni. Delcassé azonban, úgy látszik, egy csöppet sem azért szólalt föl, mert elítélné Franciaországnak Marokkóban folytatott kalandorpolitikáját. Mert hiszen éppen Delcassé volt az, aki külügyminiszter korában ezt a politikát megkezdte. 1904-ben Delcassé Spanyolországgal titkos szerződést kötött, amelyben egyszerűen megosztoztak Marokkón. A szerződést teljes szövegében csak kevesen ismerik, de a lényege az, hogy Delcassé Franciaországnak foglalta le Marokkó nagyobb részét, egy kis részét pedig Spanyolországnak. Ez ugyan egyelőre csak a kereskedelmi érdekterület fölosztása lett volna, de később természetesen az ország földarabolásával végződött volna. A európai hatalmaknak azonban nem tetszett ez a politika. Miután valamennyi hatalom nem kaphat területet Marokkóban, nem is engedték fölosztani az országot. A hatalmak nagy kardcsörtetés közben megcsinálták az algeziraszi szerződést, amelyben megállapítják Marokkó függetlenségét és területének épségét, valamint egyenlő jogokat biztosítanak Európa valamennyi állama kereskedelmének. Franciaország azonban értette a módját, hogy a szerződés leple alatt érvényesítse szándékait, mégpedig úgy, hogy Spanyolországot is kijátsza. A többi hatalmak eddig nyugodtan szemlélték Franciaország cselekvéseit, de Spanyolország nyugtalankodott. Spanyolország a régebbi szerződés értelmében szeretné kivenni részét a zsákmányból és szintén katonai operációkra készül. Franciaország azonban a legszentebb ábrázattal az algeziraszi szerződésre figyelmezteti, amely Marokkó egységét biztosítja. Franciaország ebben a tekintetben teljesen az algeziraszi egyezmény alapján áll, amennyiben nem engedi meg, hogy Marokkót földarabolják. Sokkal célszerűbbnek tartja, ha maga foglalja el az egészet A párisi „Figaro" azzal magyarázza Delcassé magatartását, hogy a volt külügyminiszter attól fél, miszerint a spanyolok elárulják a vele kötött szerződésük tartalmát és így kiderülnek azok a hibák, amelyeket elkövetett és Franciaországot olyasmire kötelezte, ami ellenkezik annak politikájával és terveivel. Mindamellett Delcassénak igaza van. Amint már többször megírtuk, a francia gyarmatpolitikában érdekelt pénzemberek klikkje hónapokon keresztül nagy ügyességgel terjesztette a marokkói veszedelemről szóló híreket és végül beugratta a kormányt, hogy nagy katonai intézkedéseket tegyen ott, ahol erre szükség sem volt. Abban természetesen nincs igaza Delcassénak, hogy szemrehányást tesz olyan politikáért, amelyet maga kezdett meg és amelyet a kormány csak a kapitalisták profitja érdekében folytat tovább. Az osztrák keresztény-szociálisok marakodása. A bécsi „Bürgerklub", amely a keresztény-szociális városatyák egyesülete, kedden este ülést tartott. Az ülésen nagy botrányok voltak, ami nélkül most már keresztény-szociális összejövetelt el sem képzelhetünk. Szóba hozták a választásoknál a különböző kerületekben dúló civakodásokat. Gessmann, aki elnökölt, megállapította, hogy a pártfegyelem fölbomlott. Gessmann efölött való elkeseredésében a padot csapkodta. Példáját a többiek is követték, még pedig olyan erőteljesen, hogy a „barátságos" tanácskozást nem tudták folytatni. Ezzel azonban nem állították helyre a pártfegyelmet és így a természetes bomlási processzus tovább tart, mindaddig, amíg ez a természetellenesen összeverődött tömeg teljesen elemeire nem oszlik. Amint már megemlítettük a Josefstadtban Heilinger volt képviselő lépett föl a hivatalos keresztény-szociális jelölttel szemben. A párt vezetőségét nagyon aggasztja ez a körülmény és már békét kísérlettek meg. Fölszólították Heilingert, hogy adja írásban, miszerint megválasztása esetén belép a hivatalos pártba és jól viseli magát. Heilinger azonban nem fogadta el ezeket a föltételeket, hanem maga szabott más, súlyosabbakat. Követeli, hogy a pártvezetőség föltétlenül vonja vissza a hivatalos jelölt, Schmer jelölését, azonkívül engedjen szabad kezet Heilingernek és pártjának a hivatalos párttal szemben, amelyet mindaddig nem ismernek el, amíg Gessmann annak élén áll. Ha ezt a föltételt a párt nem fogadja el, Heilinger Weiskirchner kereskedelmi miniszter ellen is föllép és veszélyezteti mandátumát. A párt vezetősége rendkívül szorult helyzetében még ezt a megalázó feltételt is hajlandó lesz elfogadni. A választási bizottság már tárgyalta azt a javaslatot, hogy Schmer jelölését visszavonja. A zsidót szabad becsapni. Megírtuk annakidején, hogy a galíciai italmérési engedélyek kijárása miatt három képviselő: Paduch, Vioncek és Fiedler csúnya botrányba keveredett. Mind a hárman régi kerületeikben léptek föl. Paduch fölhívást intézett a választókhoz. Ez a választási szózat ritkítja párját. Így mentegeti a képviselőjelölt a panamázást: — Amit elkövettem, nem vétek, sőt érdemem. A zsidók annyi sokszor becsapják a parasztot, hogy megérdemlik és úgy kell nekik, hogy egyszer már paraszt is becsapja a zsidót. Kérlek titeket, polgártársak, szavazzatok rám és válasszatok meg, különben koldusbotot vehetek kezembe. Az angol nők szavazójoga. Lloyd George pénzügyminiszter a miniszterelnök nevében kijelentette az újságíróknak, hogy a kormánynak a mostani parlamenti ülésszakban nem lesz ideje ahhoz, hogy a nők választójogával foglalkozzék, de a következő ülésszakban szívesen szentel ennek a kérdésnek egy hetet és ha ez az idő nem volna elégséges törvény hozatalára, akkor az azután következő ülésszakban fog a képviselőknek módot nyújtani arra, hogy ebben a kérdésben állást foglaljanak. Eszerint a nők szavazójogának kérdését egy évre elnapolták. Az orosz flotta mozgósítása. A londoni „Standard" Sebastopolból azt a jelentést kapta, hogy a fekete tengeri flottát mozgósították. Hogy mi a mozgósítás célja nem tudják, de a lap azt hiszi, hogy összefüggésben áll a Törökországhoz intézett legutóbbi fenyegető jegyzékkel. KÖZSÉGI ÜGYEK 00$ Budapest. X A „műveit külföld" véleményére mindig sokat adtak nálunk. De a külföld jó véleményét eddig nem igen tudta kiérdemelni a hazafiias szittyauralom. Ha kiérdemelni nem tudta, hát igyekezett megnyerni. Pénzelték a külföldi sajtót, banketteken traktálták és ünnepelték az ide vetődött harmadrendű kül-