Népszava, 1911. június (39. évfolyam, 129–154. sz.)

1911-06-01 / 129. szám

14 A csabai mandátum. Kristóffy József programmbeszéde. Pénteken lesz Csabán a képviselőválasz­tát s szerdán váratlanul Kristóffy is le­érkezett programmbeszédet mondani. A vasútnál ezrekre menő tömeg várta s a hosszú menet élén megindult a városba, melynek piacterén népgyűlés volt, amelyen mintegy ötezer ember volt jelen. Zele­nyánszky Mihály a parasztpárt nevében üdvözölte Kristóffy Józsefet, aki han­gos éljenzés és taps között lépett az emelvényre, hogy elmondja programm­beszédét. Megköszönte a jelöltetésével beléje helyezett bizalmat és a fényes fogadtatást. Azért jött, mert hívták. Előre tudta, hogy ha kilép ismét a politikai porondra, ezért minden oldalról megtámadtatásban lesz része, ez azonban nem tartotta vissza, hi­szen megszokta már, de nem követi ellen­felei példáját, akik őt vádolják hazaáru­lással, holott az árulók ők voltak. Hazaáruló itt Magyarországon mindenki, aki jogot és részt kivon a hazá­ból. Őt talán azért mondják hazaáru­lónak, mert odaállott a király és a nemzet közé, mert részt vett a kibontakozás mun­kájában és amikor a rozoga alkotmány, amelyért egy csöppet sem lelkesedik, ve­szélyben forgott, odadobta személyét és testét, hogy azt megmentse. Az 1906-iki paktumban személyére vonatkozólag nem kötött ki más feltételt, csak azt, hogy a koa­líció valósítsa meg az általános választó­jogot. A koalíció vezetői azonban föláldozták elveiket a hatalomért. Bátran szemébe néz az ellene fölhozott vádaknak. Az árulást nem ő, hanem azok követték el, akik cserbenhagyták elveiket és a hatalomért Bécsbe szállították Szent István palástját. A nemzet vezérei maguk sem bíztak a nemzeti ellentállásban. Maga Kossuth és Andrássy is kifejezést adott ennek. Haza­árulónak nevezik, mert az általános vá­lasztói jogért küzd. Arcpirulás nélkül tűri e vádat, tűr minden sebet, amelyet a vá­lasztói jog csatájában kapott. Elismeri, hogy hazaáruló oly értelemben, hogy a mai alkotmányt eltörölné és helyébe újat csinálna, amely a nép millióit­ magába fo­gadná. Kívánatos dolog, hogy a nép min­den osztálya képviselve legyen a parla­mentben. Mert a mai siralmas állapotok csak így változhatnak meg. Ma aránytalan az adózás, rossz a népoktatás, siralmas a közegészségügy, a közigazgatás állapota középkori. Az általános választói jog meg fogja törni az oligarchia hatalmát. Ha meg­választják, bemegy a parlamentbe és mindenkivel szövetkezik, aki az álta­lános választói jognak a híve. Nem törődik vele, ha megbántják, meg­rágalmazzák. Ha a fényes országház kupo­lája rá is szakad, ő azt fogja mondani, amit Luther Márton mondott: Itt állok, de nem tehetek másképp! Csabán a társa­dalmi békét akarja megvalósítani, a pa­rasztságot országosan szervezni kívánja. Utána Fényes Samu dr. szólott. Kristóffy József tiszteletére a parasztpárt fáklyás­menetet rendez. Az Urszinyi-párt, amint jelentettük, 26-án értekezletet tartott, amelyen al­kalmi tudósítónk most érkezett jelen­tése szerint Urszinyi úr azt mondta: „Kristóffynak nem örültek mások, csak a hazátlan bitangok, amikor képviselőjelölt­nek kiáltották ki.” Majd az értekezlet to­vábbi folyamatán Pándi István dr. ügyvéd azt mondta: „Kristóffy József magyaror­szág legnagyobb csirkefogó gazembere!" Az érvekkel való agitációnak ez a módszere érvényesült a vasárnap tartott Urszinyi­gyűlésen is, ahol Baross János azt mondotta: „Minek a jog a népnek? Jog nem kell, ha­,­em föld, föld kell a népnek !* — Lehet, hogy Barossnak igaza van. Lehet, hogy csakugyan parcella kell a népnek. De azért ezt legkevésbé dr. Parcella Lyánosnak il­lenék fölemlegetni. Elvégre is,­ választói korteskedés közben önzetlen korteshez nem NÉPSZAVA 1911 junius 3." illik magánüzleteinek reklámot csinálni. Pláne, ha azok az üzletek oly kevéssé jók­­ a vevőkre nézve. Kell, kell a népnek a föld, jól jön a parcella, de Csaba nem Tokcsány, Csabán megkérdezhetik azt is, mi a parcella ára?! KÜLFÖLD A franciák Marokkóban. Marakodás a miniszterek között. Declassé hadügyminiszter és Cruppi kül­ügyminiszter összemarakodtak a marokkói kérdés fölött. Az egyik legutóbbi miniszter­tanácson ugyanis hevesen megtámadta Cruppi külügyminisztert és elmondta, hogy fölös­leges volt olyan korán csapatokat küldeni Fezbe és ezzel Franciaországnak kellemetlen­ségeket szerezni. A felkelők sohasem ostro­molták Fezt olyan erősen, a­hogyan az újságok írták, azután az eleséghiány so­hasem volt akkora, hogy a csapatok előre­nyomulását meg tudta volna akadályozni. Delcassé azonban, úgy látszik, egy csöppet sem azért szólalt föl, mert elítélné Francia­országnak Marokkóban folytatott kalandor­politikáját. Mert hiszen éppen Delcassé volt az, aki külügyminiszter korában ezt a politi­kát megkezdte. 1904-ben Delcassé Spanyol­országgal titkos szerződést kötött, amelyben egyszerűen megosztoztak Marokkón. A szerző­dést teljes szövegében csak kevesen ismerik, de a lényege az, hogy Delcassé Franciaország­nak foglalta le Marokkó nagyobb részét, egy kis részét pedig Spanyolországnak. Ez ugyan egyelőre csak a kereskedelmi érdekterület föl­osztása lett volna, de később természetesen az ország földarabolásával végződött volna. A európai hatalmaknak azonban nem tet­szett ez a politika. Miután valamennyi hata­lom nem kaphat területet Marokkóban, nem is engedték fölosztani az országot. A hatalmak nagy kardcsörtetés közben megcsinálták az algeziraszi szerződést, amelyben megállapítják Marokkó függetlenségét és területének épségét, valamint egyenlő jogokat biztosítanak Európa valamennyi állama kereskedelmének. Francia­ország azonban értette a módját, hogy a szer­ződés leple alatt érvényesítse szándékait, még­pedig úgy, hogy Spanyolországot is kijátsza. A többi hatalmak eddig nyugodtan szemlél­ték Franciaország cselekvéseit, de Spanyol­ország nyugtalankodott. Spanyolország a ré­gebbi szerződés értelmében szeretné kivenni részét a zsákmányból és szintén katonai ope­rációkra készül. Franciaország azonban a leg­szentebb ábrázattal az algeziraszi szerződésre figyelmezteti, amely Marokkó egységét bizto­sítja. Franciaország ebben a tekintetben tel­jesen az algeziraszi egyezmény alapján áll, amennyiben nem engedi meg, hogy Marokkót földarabolják. Sokkal célszerűbbnek tartja, ha maga foglalja el az egészet A párisi „Figaro" azzal magyarázza Delcassé magatartását, hogy a volt külügyminiszter attól fél, miszerint a spanyolok elárulják a vele kötött szerződésük tartalmát és így ki­derülnek azok a hibák, amelyeket elkövetett és Franciaországot olyasmire kötelezte, ami ellenkezik annak politikájával és terveivel. Mindamellett Delcassénak igaza van. Amint már többször megírtuk, a francia gyarmat­politikában érdekelt pénzemberek klikkje hónapokon keresztül nagy ügyességgel terjesz­tette a marokkói veszedelemről szóló híreket és végül beugratta a kormányt, hogy nagy katonai intézkedéseket tegyen ott, ahol erre szükség sem volt. Abban természetesen nincs igaza Delcassénak, hogy szemrehányást tesz olyan politikáért, amelyet maga kezdett meg és amelyet a kormány csak a kapitalisták profitja érdekében folytat tovább. Az osztrák keres­ztény-szociális­ok marako­dása. A bécsi „Bürgerklub", amely a keresz­tény-szociális városatyák egyesülete, kedden este ülést tartott. Az ülésen nagy botrányok voltak, ami nélkül most már keresztény-szo­ciális összejövetelt el sem képzelhetünk. Szóba hozták a választásoknál a különböző kerületekben dúló civakodásokat. Gessmann, aki elnökölt, megállapította, hogy a párt­fegye­lem fölbomlott. Gessmann efölött való elkese­redésében a padot csapkodta. Példáját a töb­biek is követték, még pedig olyan erőtelje­sen, hogy a „barátságos" tanácskozást nem tudták folytatni. Ezzel azonban nem állították helyre a párt­fegyelmet és így a természetes bomlási pro­cesszus tovább tart, mindaddig, amíg ez a természetellenesen összeverődött tömeg teljesen elemeire nem oszlik. Amint már megemlítettük a Josefstadtban Heilinger volt képviselő lépett föl a hivatalos keresztény-szociális jelölttel szem­ben. A párt vezetőségét nagyon aggasztja ez a körülmény és már békét kísérlettek meg. Föl­szólították Heilingert, hogy adja írásban, mi­szerint megválasztása esetén belép a hivatalos pártba és jól viseli magát. Heilinger azonban nem fogadta el ezeket a föltételeket, hanem maga szabott más, súlyosabbakat. Követeli, hogy a pártvezetőség föltétlenül vonja vissza a hivatalos jelölt, Schmer jelölését, azon­kívül engedjen szabad kezet Heilingernek és pártjának a hivatalos párttal szemben, ame­lyet mindaddig nem ismernek el, amíg Gess­mann annak élén áll. Ha ezt a föltételt a párt nem fogadja el, Heilinger Weiskirchner kereskedelmi miniszter ellen is föllép és veszélyezteti mandátumát. A párt vezetősége rendkívül szorult helyzetében még ezt a meg­alázó feltételt is hajlandó lesz elfogadni. A választási bizottság már tárgyalta azt a javas­latot, hogy Schmer­ jelölését visszavonja. A zsidót szabad becsapni. Megírtuk annak­idején, hogy a galíciai italmérési engedélyek ki­járása miatt három képviselő: Paduch, Vioncek és Fiedler csúnya botrányba keveredett. Mind a hárman régi kerületeikben léptek föl. Paduch föl­hívást intézett a választókhoz. Ez a választási szózat ritkítja párját. Így mentegeti a képviselő­jelölt a panamázást: — Amit elkövettem, nem vétek, sőt érdemem. A zsidók annyi sokszor becsapják a parasztot, hogy megérdemlik és úgy kell nekik, hogy egyszer már paraszt is becsapja a zsidót. Kérlek titeket, pol­gártársak, szavazzatok rám és válasszatok meg, különben koldusbotot vehetek kezembe. Az angol nők szavazójoga. Lloyd George pénzügyminiszter a miniszterelnök nevében ki­jelentette az újságíróknak, hogy a kormánynak a mostani parlamenti ülésszakban nem lesz ideje ahhoz, hogy a nők választójogával foglalkozzék, de a következő ülésszakban szívesen szentel ennek a kérdésnek egy hetet és ha ez az idő nem volna elégséges törvény hozatalára, akkor az azután kö­vetkező ülésszakban fog a képviselőknek módot nyújtani arra, hogy ebben a kérdésben állást fog­laljanak. Eszerint a nők szavazójogának kérdését egy évre elnapolták. Az orosz flotta mozgósítása. A londoni „Standard" Sebastopolból azt a jelentést kapta, hogy a fekete tengeri flottát mozgósították. Hogy mi a mozgósítás célja nem tudják, de a lap azt hiszi, hogy összefüggésben áll a Törökországhoz intézett legutóbbi fenyegető jegyzékkel. KÖZSÉGI ÜGYEK 00$ Budapest. X A „műveit külföld" véleményére mindig sokat adtak nálunk. De a külföld jó véle­ményét eddig nem igen tudta kiérdemelni a hazafiias szittyauralom. Ha kiérdemelni nem tudta, hát igyekezett megnyerni. Pénzelték a külföldi sajtót, banketteken traktálták és ün­nepelték az ide vetődött harmadrendű kül-

Next