Népszava, 1911. július (39. évfolyam, 155–180. sz.)
1911-07-01 / 155. szám
4 Khuen a királynál lesz kihallgatáson vasárnap s bécsi tartózkodása alatt az osztrák miniszterelnökkel is fog tárgyalni. A miniszterelnök állítólag csak a folyó ügyekről fog referálni. A horvát bán Budapestre érkezett s meglátogatta Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, akivel két óra hosszat tanácskozott. Csütörtök délután a horvát képviselőknek a Vadászkürt-szálló különtermében értekezletük volt. Péntek délelőtt az értekezletet a bán elnöklésével folytatták. Az értekezlet tárgya az appropriációra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása volt. Tótnyelvű középiskolák felállítását kívánja a tót nemzetiségi párt, amelynek küldöttsége járt a miniszterelnöknél, hogy ez ügyben emlékiratot nyújtson át. Az emlékirat a nemzetiségi törvény alapján kéri a kormányt, hogy a Felvidéken tót középiskolákat állíttasson, amíg pedig ez lehetővé válnék, gondoskodjék arról, hogy a felvidéki középiskolákban és tanítóképző-intézetekben a tót nyelv mint kötelező tantárgy taníttassék. A miniszterelnök átvette ugyan a küldöttség emlékiratát, de megjegyezte, hogy a kormány és a törvényhozás figyelmét sokkalta fontosabb ügyek kötik le, semhogy a memorandumban foglaltak elintézését közvetlen kilátásba helyezhetné. A párt csütörtökön Malaczkán népgyűlést tartott, melyen hatezer ember vett részt. Juriga Nándor képviselő ez alkalommal megtartotta beszámoló beszédét. Beszéltek még Blahó Pál képviselő, Bonda szerkesztő, Branyeczky földgazda és Tománik Flórián káplán, mire határozati javaslatot fogadtak el, mely tiltakozván a katonai javaslatok ellen, követeli az általános választójogot, a tót középiskolák fölállítását és a Morva szabályozását A képviselőház pénzügyi bizottsága tárgyalta és részleteiben is elfogadta az ,altruista bank"-ról szóló javaslatot, amelyet Földes Béla és Batthyány Tivadar kritizáltak különösen azt hangsúlyozván, hogy az állam egy ilyen intézkedéssel nem végzi el a parcellázás és telepítés körül való feladatait . Tárgyalták és elfogadták a Pozsony, Fiume és Zágráb államsegélyes kölcsöneiről szóló javaslatot is. A hunyadmegyei alispánválastás. A hunyadmegyei alispánhelyettest választó rendkívüli megyei közgyűlés napja folyó hó 4-ére, keddre van kitűzve. A szászvárosi magyarokat pártkülönbség nélkül összetömörítő magyar párt választmánya nagy szótöbbséggel azon óhajának adott kifejezést, hogy a magyar párt tekintélyes számú megyebizottsági tagjai szavazatukkal Lázár Farkas főszolgabíró jelöltségét támogassák, aki a megyei Justh-párt jelöltje. Amennyiben Lázárra nem szavazhatnának, úgy a szavazástól tartózkodjanak. Hir szerint Vlad Aurél a jelöltségtől visszalép s így a választás Lázár Farkas főszolgabíró és Csulay Lajos vármegyei főjegyző között fog lefolyni. NÉPSZAVA 1911 július 1. Az appropriációs javaslat. (A képviselőház ülése.) A képviselőház pénteken belekezdett az appropriációs törvényjavaslat tárgyalásába. A Kossuthpárt részéről Désy Zoltán, a Justh-pártról Holló Lajos mondott hosszabb beszédet, — ez a beszéd volt az ülés érdekessége — a horvátok álláspontját pedig Szekulics Lázár fejtette ki A javaslat előadója Hegedűs Lóránt volt, aki szerint az állami rendes kiadások fedezhetők lesznek a rendes bevételekből, sőt ezekből még a beruházásokra is jut valami. A javaslatban felhatalmazást kér a kormány 160 millió értékű címlet kibocsátására, de valószínű, hogy csak kisebb összeg erejéig fog ezzel a joggal élni. Az állami adósságok törlesztésére tíz millió koronát fordítanak. Fontos dolog a javaslatban a szeszadó fölemeléséről szóló intézkedés. Az ország sürgős szükségleteire való tekintettel kéri a javaslat mielőbb való elfogadását. Désy Zoltán hosszasabban kritizálja a javaslat pénzügy-politikai részét. Rámutat arra, hogy az előirányzat nem veszi figyelembe a dohány drágításából, a bélyeg- és illetéktörvények revíziója folytán előálló jövedelem-többletet. Ami emelkedés az állami jövedelmekben mutatkozik, az a természetes fejlődés eredménye, abban semmi része nincs a kormány pénzügyi politikájának. Fejtegeti az obstrukciók okait, amelyek tizenöt esztendő óta lépten-nyomon exlexbe kergetik az országot és amelyeknek forrása szerinte csak abban keresendő, hogy a nemzet és király közt nem lehetett az összhangot helyreállítani. Bizonyítja, hogy ez a mostani kormánynak is csak ideig-óráig sikerülhet, a nemzet érdekeinek föláldozásával. Kijelenti végül, hogy a katonai javaslatokkal szemben pártja minden törvényes és parlamentáris eszközzel küzdeni fog s annak érvényre emelkedését megakadályozza. Határozati javaslatot nyújt be a véderőreformnak elhalasztása iránt addigra, amíg sikerül a nemzet jogainak érvényesítésével a korona és az ország közt a harmóniát megteremteni. Szekulics Lázár a horvát képviselők nevében magyar beszédet mond. Fölsorolja azokat a kívánalmakat, amelyeket a horvátok táplálnak s azokat a sérelmeket, melyeknek orvoslását a kormánytól remélik. Ezek közt azt is, hogy a horvátországi közös hatóságoknak a horvát legyen a hivatalos nyelve s a horvát honvédség körében is érvényesüljön a horvát nyelv. Holló Ujos következett ezután. Holló először is a honátokhoz szólott s a horvát-magyar érdekközösségre hivatkozott, azután áttért az appropriációs javaslat tárgyalására. A kormány tetteinek jellemvonása — mondotta — az, hogy a legszigorúbb zárkózottságot tanúsítja azon törekvésekkel szemben, amelyek Magyarország belügyeinek fejlosztésénél áldozatokat igényelnek, ellenben hazárd kézzel szórja az ajánlatokat akkor, amikor imperialisztikus törekvések céljaira kivonnak ettől a nemzettől áldozatokat. A kormány hivatkozik veszélyekre, amelyek minket fenyegethetnek, amelyek tehát óvatosságra és előkészületre intenek. Igen, egy nemzetet veszélyek környékezhetnek, külügyi helyzetében számos szirt meredhet, amelyeken az állami élet hajója zátonyra futhat és hajótörést is szenvedhet, de másirányú veszélyek is állanak fönn a nemzet életében, amelyekkel szemben szintén vértezettnek kell lennie és amelyeket a kormánynak és a parlamentnek egyaránt figyelembe kell venniök. Ezek a veszélyek keletkezhetnek annak a nagy hatalmi vágynak mérhetetlen »colydlardból, amelyet dinasztiák táplálnak, nem azért, hogy a nemzetek nagyságát szolgálják, hanem csak azért, hogy az általuk kitűzött nagy imperialisztikus célokat azután előbbre vigyék éppen a nemzet erőinek túlzott igénybevételével. Amidőn pedig azt látjuk, hogy mik azok a fegyverek, amelyek képessé tesznek egy nemzetet ezeknek a veszélyeknek elhárítására, akkor nem lehet másra utalni, mint arra, hogy csak az a nemzet képes erre, amely az önmaga fölött való rendelkezést kezében tartja, míg az a nemzet, amely meg van fosztva attól, hogy érdekeit és nemzeti céljait a maga erejével védelmezni legyen képes, az nem lesz képes ezeket a veszélyeket sem elhárítani. Na a kormánynak tetteit csak nagyobb vonásokban akarom is bírálat tárgyává tenni, meg kell néznünk az ország kulturális és gazdasági képét. Kulturális tekintetben elég csak arra hivatkoznom, hogy eddig nem bírtuk kultúránkat alapjában is kiépíteni, kultúránknak a legcsekélyebb, a legnélkülözhetetlenebb munkáit is elvégezni. Itt van egy ország, amelyben a statisztika kimutatása szerint még ma is a hat éven fölüli népesség tömegének 40 százaléka az írni- és olvasnitudásnak birtokában nincs és amely nem rendelkezik azon intézményekkel sem, amelyek nemzeti kultúránknak ezen szégyenteljes foltját letörölni képesek volnának. És mégis velünk szemben követelésekkel jönnek, amelyek távol állnak a nemzeti érdekektől, amilyen a nagy tengeri berendezkedés, az ország tengeri fölfegyverkezése, a száz és százmillióknak pazar kézzel való odadobálása olyankor, amidőn nemzeti kultúránk fogyatkozásait évtizedes munka után sem bírjuk megszüntetni. A másik gazdasági életünk tükre. Évről-évre óriási mértékben növekszik az összeg, amellyel mi idegen munkának adózni vagyunk kénytelenek. Másfél milliárdot már fölülhalad, 1700 millió már az az összeg, amellyel idegen ország produktumait ez az ország vásárolni kénytelen, s amelyért oda kell áldozni az ország összes termelő erejét. Midőn gazdasági életünkben ezt a nagy hanyatlást látjuk, midőn a legkiválóbb munkaerőknek százezrei mennek, hogy a másutt kínálkozó munkaalkalmat fölkeressék, ha az ország gazdasági erejének ezen romlását látjuk, akkor nem találkozunk a túloldal részéről kezdeményező lépéssel, hogy ezen nagy gazdasági derout és veszedelem közepette megindítanák a védekezést. A társadalmi rétegek gazdasági igénybevétele mindenütt akként történik, hogy a fokozódó terhek egy részét a gazdaságilag erősebb osztályok vállaira rakják. Mi is megkíséreltük nemrégen olyan új adótörvény megalkotását, melyben a függetlenségi párt törekvései a maguk egészében nem nyertek ugyan teljes kifejezést, de amelyben legalább keresztül lett vive a progresszivitás elve, amelyben benne volt, hogy a magasabb jövedelmek jobban adóztassanak meg, melyben idegenben elköltött nagy vagyonok birtokosai háromszoros megadóztatással lettek megróva, melyben a kisebb ,exisztenciák létminimuma meg volt állapítva. És jött ez a kormány és első lépése is az volt, hogy ezeket az üdvös intézkedéseket, amelyek valójában teherátháramlást céloztak, melyek a teherviselés elvének igazságosabb és arányosabb keresztülvitelét kívánták biztosítani, sietett hatályuktól megfosztani. Ezek az önök adóztatási törekvései, melyek nem nézik, hogy kinek milyen vagyoni bőség és gazdaság áll rendelkezésére, sőt. a kisexisztenciák életszükségleteit sokkal nagyobb mértékben teszik ki megtámadásoknak, mint azt az egyenlő megadóztatás elve megengedné. Példaként itt van a világítási objektumok megadóztatása: a villany és a gáz, semmiféle megadóztatásnak nincs alávetve, ami^ az alacsonyabb néposztályok által igénybe vett petróleum adóztatás alá kerül, így lesz a gyűjtőeszközükkel is. Itt van a legújabb idő meglepetése, a dohánycikkek megdrágítása. Kétségtelenül megg lehet állapítanunk, hogy a dohánytermékeknél is csekélyebb értékű cikkek, melyek tehát a nép legalsó rétegeit érintik, száz percenttel vannak megdrágítva, ellenben a nagyobb értékű dohánytermékek, amelyek csak a vagyonosabb osztályok által vehetők igénybe, sokkal kisebb mértékben vannak megdrágítva. Ebben is tendencia van, amelyet én a mai kor igényeivel és modern szociális érzékével összeegyeztetni nem tudok. Ezután a szeszadó emelését kifogásolta Holló, majd a bírák titkos minősítésének eltörlését kívánta, kitért a katolikus autonómia ügyére, majd a katonai terhek növekedését tárgyalta s az erre vonatkozó hivatalos adatok ismertetése után így folytatta: Ez van a hivatalos előadásban, a hivatalos összeállításban. Hogy azonban megtartható lesz-e a költségeknek ezen mértéke, az rendkívül kétséges, mert a közös hadsereg részére oly csekély összegben lettek ezek a költségek fölvéve, amelyek nagyon valószínűvé teszik, hogy itt már emelkedés, várható. De ha egymagában ez a hetven millió volna is az az állandó teher, amely bennünket illet. Ámde ehhez hozzájárul még az atomlétszám fölemelése által gazdasági téren okozott hátrány. Mert az igaz, hogy két évre szállítják le a szolgálati időt bizonyos ágakban, de a honvédlovasságnál az eddigi két évet három évre fölemelik, az eddig nyolc hét alatt kiképzett póttartalékosokat két évre sorozzák be, ugy hogy körülbelül 50—60 ezer embert a gazdasági munkától ismét elvonnak, aminek prt.-tc4t .-.dimen be kell állitani a költségek sorozatába. 130-140 millió korona lesz tehát az az összeg, melyet Magyarországon állandóan az említett célokra kell fordítani. Ezzel szemben az mondják, hogy nem vehetik lelkükre azt, hogy Magyarország egy nagy háborús veszedelem esetében teljesen készületlenül álljon és alaposan ki nem képzett, mindössze csak nyolc hétig gyakorlatozott póttartalékosokat kelljen mindjárt az első harcvonalba az ellenség elé dobni. Tehát Magyarországnak és Ausztriának hadi szervezete, ezen fölfogás szerint, ma akként áll, hogy egy esetleges háború esetén hadvezetőségünk kénytelen lenne a polgároknak százezreit kiképzés nélkül áldozatul dobni oda a háború molochjának. Hiszen a kiképzett észtr és magyar hadsereg ma is másfél millió eurer áll künn a csatatéren, teljesen harcedit harcrakész emberekkel, akik után csak iá >ában jöhetnek a póttartalékosok, népfölkelő egyéb fölszerelési csapatok a háborús segálatok teljesítésére. Nekünk tehát ez a millió emberünk e fölfogás szerint nem elég arra, hogy az első harcvonalban való vétel szükségétől megmentse a kevésbé póttartalékosokat, hanem — és ez volt arg ír tációjuk — háború esetén ezeknek a póttar »1soknak is mindjárt az első harcvonalban lehet ? *« volna szolgálniok ás életüket katonai kii nélkül áldozatul kellett volna hozniok ... A katonai téren még talán indokolni lehet , samivel ezeket az óriási áldozatokat azzn ezek a nemzet biztonságával állanak szoros függésben, de ki tudja indokolni azokat gerep áldozatokat, amelyeket a tengerészet teszünk s amelyek által Magyarországéra abszolúte érintve nincsenek? Hiszen egy-egy rettenetes hajónak értéke 70 millió korona rendezésük újabb és újabb milliókba kerül, mit jelent Magyarország életében, kutat egy 70 milliónyi összeg föláldozása és mit az a többi millió, amely folytonos lánco... .> egymásután fogja követni ezeket a befekt Ujabban hallottam, hogy talán Olaszország gitségére fogjuk kiállítani ezeket a hajókat. I segítség tudvalevőleg akként nyilatkozik hogy mi a delegációban, vagy itt hozzájár bizonyos számú Dreadnoughtok fölépítése másnap már az olasz kormány kétszer annyi hajó elépítését határozza el. Mi partvédeli erődítmények, tengeri aknák és csekélyebb fölszerelések által is jobban biztosíthatjuk, s ahogy Olaszország a maga pártvédelmét b:tani képes. A hatalmas beszéd vége a választói refor szólett s a véderőreform helyett a becsület«lásztói reformot követel» határozati java: at nyert befejezést: 1