Népszava, 1911. augusztus (39. évfolyam, 181–206. sz.)

1911-08-01 / 181. szám

1911 augusztus 1. vívja. (Éljenzés és taps.) Ám jöjjenek ide azok a kerékkötők, középkori lovagok és néz­zenek végig ezen az ujongó emberáradaton és győződjenek meg arról, hogy a demokrácia dia­daláért, a demokratikus népképviseleti rendszer alapját képező általános, egyenlő és titkos sza­vazati jogért nemcsak néhány fanatikus küzd, mint ahogy azt Tisza István mondotta, (Percekig tartó zajos fölkiáltások: Abcug! Le vele!) hanem a nép milliói folytatnak meghátrálást nem ismerő élet­halálharcot. (Zajos éljenzés és taps.) Ám jöjjenek és ismerjék meg végre-valahára Magyarország ál­lamfentartó, dolgozó, derék munkásnépét és ne vonják meg tőlük tiszteletüket, becsülésüket, sze­retetüket. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mindent a népért, mindent a nép által Tisztelt népgyűlés! Megindult a harc a parla­menten belül és a parlamenten kívül. És ez így van helyesen, mert hiszen annak a parlamentnek tulajdonképpen a népakarat kifejezőjének kellene lenni. Sajnos, azonban ez nálunk nem így van. Nálunk csak a kisebbség az, amely föntartja az összeköttetést a néppel és odateszi kezét a nép dobogó szívére, hogy abból tudja meg, mit akar a nép. Utóvégre is, ha van népképviseleti rend­szer, akkor annak lényege az kell, hogy legyen, hogy mindent a népért s mindent a nép által. Célunk, amint már az igen tisztelt Elnök úr ki­fejtette, állásfoglalás a demokratikus haladás az általános, egyenlő és titkos szavazati jog mellett (Zajos éljenzés) és tiltakozás az anyagi erőnkké arányban nem álló óriási katonai terhek ellen. (Za­jos fölkiáltások: Le vele!) Előbb adják meg a jogo­kat és csak azután lehet beszélni a nép teher­viselési képességével arányban álló szükséges terhekről. Becsületbeli kötelessége a törvény­hozásnak beváltani több ízben tett ígéretét. Nem elég az ígérgetés, végre le kell rakni a valódi népképviseleti rendszer biztos alap­jait. Mi tehát a képviselőházban azt akarjuk hogy alkottassék meg sürgősen, minden egyéb kér­­dést megelőzőleg, az általános, egyenlő és titkos szavazati jog. És ha ezek a népjogok törvénybe lesznek iktatva, oszlattassék föl a Ház és akkor már az általános választójog alapján összeülő nép­parlament, az igazi népképviseleti rendszer alapján megválasztott új képviselők döntsenek úgy a katonai, mint egyéb függő kérdésekben. (Zajos tetszés és éljenzés.) Fölvesszük az elszánt harcot a katonai javas­latok ellen, mert csak ha ennek törvényerőre való emelkedését megakadályozzuk, akkor lehet számí­tanunk az általános, egyenlő, titkos szavazati jog behozatalára. Ha a véderőjavaslatok keresztülmen­nek, hosszú időre lehetetlen minden demokratikus haladás, lehetetlenség lesz az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot megcsinálni, úgy ahogy azt mi akarjuk. (Hosszantartó éljenzés. Fölkiáltások: Éljen az obstrukció!) El vagyunk tehát tökélve végsőkig menni a küzdelemben ! El vagyunk tö­kélve a törvényben és a házszabályokban megen­gedett minden eszközzel megakadályozni a katonai javaslatok törvényerőre emelkedését. (Zajos éljen­zés és taps.) Tisztátalan választások. Persze, ez a kormánynak, ez a többségnek nem tetszik. Elítélik az obstrukciót és azt mondják, hogy a többség akaratának föltétlenül érvénye­sülnie kell. Hát ez igaz. Ez az alapja az igazi népképviseleti rendszernek. És ha a választá­soknál szabadon érvényesülhet a választók több­ségének akarata, akkor az obstrukció föltétlenül elítélendő. De ha a választások alkalmával a választók többségének akarata szabadon nem érvényesülhet, akkor ugyan kérdem, mi jogon meri a tisztátalan választásokkal létrejött több­ség (Zajos fölkiáltások: Pálinka meg csendőr!) a képviselőházban akaratának föltétlen érvé­nyesülését követelni ? Ha a választópolgárok szabad akaratának nyilvánulása a választásoknál törvénytelen eszközökkel lehetetlenné tetetik, ak­kor ennek természetes folyománya az az ultima ratio, hogy az ekképp létrejött többség akaratá­nak érvényesülése­­minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozandó. (Zajos éljenzés és taps.) Akiknek egy szavuk sem volt akkor, ami­kor az elmúlt országgyűlésen a képviselőház és a többség akarata nem érvényesült, akik a válasz­tásoknál a legtisztátalanabb eszközökkel akadá­lyozták meg a választóközönség többségének sza­­­bad akaratnyilvánulását, azok elvesztették a jogot ahhoz, hogy elítéljék az obstrukciót. Az új népparlament. Tisztelt népgyűlés! Az új népparlament rövide­sen egybefoglalva és szembeállítva a mostani osz­tály parlamenti törekvésekkel, mindenekelőtt a kö­vetkezendő dolgokkal fog foglalkozni. Először is meg fogja erősíteni a közszabadságok biztosítékait. Létre fogja hozni az igazán szabad sajtót. A gyülekezési és egyesülési jogot teljes szabadelvűséggel fogja rendezni és fog eziránt törvényhozási alkotásokat hozni. Azután a nép­oktatást komolyabban fogja venni, mint ahogy ma az osztályparlament teszi. (Zajos tetszés.) Még csak álmodni sem fognak merni a kormány tagjai, hogy csatahajókat építsenek, hogy a hadsereg lét­számát emeljék, újabb pénz- és véráldozatokat hozzanak a nemzet nyakára, amíg közel tízezer iskolára volna szükség és 288.000 tanköteles nem bír oktatásban részesülni azért, mert nincs elegendő iskola. (Zajos fölkiáltások: Gyalázat!) Az új parlament a közegészségügyet fogja ala­posan rendezni. Hiszen kétségbeejtő, hogy a kü­lönböző járványok az ország polgárai közül meny­nyit szednek áldozatul, így a tífusz, a gyermekek betegsége, a vörheny és mindenekfölött a tüdő­vész óriási mértékben szedi áldozatait az ország polgárai sorából. (Úgy van! Úgy van!) Azután a megélhetési viszonyokat fogja a nép­parlament gyökeresen és alaposan megjavítani. Mi az oka elsősorban és legfőképpen annak az óriási mértékű kivándorlásnak? Az az oka, hogy a meg­élhetési viszonyok itt Magyarországon a legmizerá­bilisabbak. (Úgy van! Úgy van!) Tisztelt népgyűlés! Engedjék meg, hogy sta­tisztikai adatokat soroljak föl a gazdaságok meg­oszlásáról, összehasonlítva a mi viszonyainkat Né­metországgal. (Halljuk! Halljuk!) Az 1905-ik évi adatokat veszem. Törpegazdaság az összes gazda­ságokból 615% Magyarországon, 8­82% Németor­szágban. Kisgazdaság van Magyarországon 48-44%, Németországban 57-15%. Középgazdaság van Ma­gyarországon 14-22%, Németországban 23-72%. Most jön egy adat, amelyben Magyarország ve­zet. (Latifundium!) Nagy gazdaság van Magyar­országon 31-19%, Németországban 10 31%­ A hit­bizományi birtokok átlagos nagysága nálunk 25.280 katasztrális hold, Ausztriában 6200 hold, Németországban 1045 katasztrális hold. Vegyük tisztelt népgyűlés azt a nagy nemzet­gazdasági hátrányt, amely származik abból, hogy a hitbizományok ilyen nagy mértékben vannak ná­lunk és olyan nagyarányúak. Ez nagy nemzetgaz­dasági hátrány, mert rendesen a megfelelő tőké­vel nem rendelkezvén, nem bírják azon jövedel­met azon nagy birtokokból kivonni. Tisztelt nép­gyűlés ! A teherviselési képességünket messze túl­haladó katonai költségek a tönk szélére juttatják államháztartásunkat és az egyes polgárokat is. A pénzügyi kormány kénytelen fokozni az állam jö­vedelmeit. Emelte a dohány árát. Újabb és újabb terheket akar rakni a nép vállaira. De amikor a szükséges költségeket elő akarják teremteni, akkor nem az egyedül igazságos progresszív megadóztatás útján akarják a hiányokat, amelyek az államház­tartásban mutatkoznak, pótolni, hanem a kisembe­rek terheit növelik. Bizonyosan olvasták a lapokból, hogy most a kormány országszerte a III. osztályú kereseti adó­kat milyen óriási mértékben szándékozik növelni. A pénzügyigazgatóságok által közszemlére kitett adóemelésekben látunk 100—1000%-ig való adó­emeléseket. És hogy ez nem légből kapott állítás, néhány szemelvénnyel fogom ezen állításomat il­lusztrálni, még­pedig a sátoraljaújhelyi kivetési lajstromból. Az adatok fölolvasása után, amelyek nagy kon­sternációt idéztek elő, a következőképp folytatta: Elviselhetetlen adók. Látjuk tehát, hogy micsoda eredményre vezet a katonai terhek mérték nélkül való fölemelése. Ez mutatja azt, hogy a kormány most is régi nyom­dokokon akar haladni és az államháztartás egyen­súlyának föntartásához szükséges adókat a kis­embereknek, a szegény embereknek súlyosabb meg­adóztatásából akarja behozni, ahelyett, hogy be­hozná a progresszív adót, amelyet annyiszor és olyan sok időn át követeltünk már mi, a függet­lenségi párt. (Éljenzés és taps.) Minálunk a progresszivitás szintén megvan, de megfordítva. A kisember aránylag sokkal nagyobb terhet kell, hogy elviseljen, mint a dúsgazdag. Az anyagi áldozatokat nem bírjuk. Ezen adatok is mutatják, hogy a tönk szélére jut nemcsak az ál­lamháztartás, de az egyes polgár is. Ezen ter­hek aránytalansága teherviselési képességünkhözt teszi lehetetlenné a kultúrának megfelelő fejlesz­tését. Pedig azt tudhatná mindenki, hogy amilyen nagy egy országban a kultúra, olyan nagy annak az országnak az ereje, a hatalma. Hatalmas, erős nem lehet az az ország, amelyben a katonai kiadá­sok miatt a kultúra ápolása háttérbe szorul. (Zajos tetszés.) Dacára, hogy ilyen nagy áldozatokat követelnek tőlünk, ugyan kérdem, legalább érvényesülhet-e a magyar államnyelv a magyar állam ezen intéz­­ményében, a hadseregben? Hiszen köznevetség tárgyai vagyunk, mi magyarok; nem hiszi el senki a külföldön, hogy az lehetséges legyen, hogy amíg az államnyelv a magyar és ez törvényben van biztosítva, addig a katonai szolgálati nyelv és a vezényszó a német. (Zajos fölkiáltások: Gyalázat!) És ezek az urak beszélnek arról, hogy az általá­nos, egyenlő, titkos szavazati jog a magyar faj szupremáciáját ingatja meg. Hiszen kell annál nagyobb megingatása a magyar faj szupremáciá­jának, minthogy a magyar nyelv nem tud helyet találni az állam ezen fontos intézményében, a hadseregben ? Az osztályuralom ellen. Az osztályuralom nem tudta megvédelmezni Ma­gyarország presztizséjét, népének jól fölfogott ér­dekeit. Ezen uralom mellett a szertetagoltság is olyan mérveket öltött, hogy nem is kell sok és könnyű szerrel el fognak velünk bánni. Látjuk a szertetagoltságot társadalmunkban nemzetiségi és vallási tekintetben is. Azt kérdem, hogy lehet ennek az országnak kellő erővel föllépni, ha kül­ellenség által meg fog támadtatni, amikor szerte van tagolva ezen szerencsétlen ország? (Zajos tetszés.) Ha fönmaradásunkat biztosítani akarjuk, meg kell szüntetni az osztályuralmat, rá kell lépni a demokratikus haladás útjára (Zajos éljenzés.), a válaszfalakat le kell rombolni, egybe kell forrasz­tani az ország minden polgárát, származásra, fajra, vallásfelekezetre való tekintet nélkül. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A megkezdett komoly harcot habozás nélkül semmitől vissza nem rettenve folytatnunk kell a parlamenten belül és a parlamenten kívül egy­aránt. Kötelez erre nemzetünk jövője, amelyet az erkölcsi és anyagi végromlástól meg kell men­tenünk. (Élénk helyeslés.) Meg kell akadályoznunk a véderőjavaslatnak törvényerőre emelkedését hogy odavezethessük a nemzetet a demokratikus haladás ösvényére és ha ez sikerül — és ennek sikerülni kell — akkor még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, amely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán! Justh beszéde nyomán óriási ováció, lelkes taps tört ki. Ekkor Batthyány Tivadar gróf, a gyűlés elnöke bejelentette, hogy a követ­kező szónok Bokányi Dezső. A lelkes ováció, a viharos taps most még erősebb lett. Per­cek múltak el, míg Bokányi elvtárs hozzá­foghatott a beszédéhez. Bokányi elvtárs beszéde. Perdöntő a jogegyenlőségi perben. Tisztelt népgyűlés, — mondotta — az a lelkese­dés és helyeslés, amelyekkel önök a szónokok szavait kísérték, a szónokoknál ékesebben szólóan bizonyítják azt, hogy a kitagadottak kikövetelik a jogaikat és azokért mindenkor készek harcba szállni. (Úgy van !) Az az érzelmi és értelmi össz­hang, amely a fölszólalók és a jelenlevő sok ezer hallgató között mint villamosáram a kellő időben, a kellő módon nyilatkozott meg, egymagában fé­nyes, perdöntő tanúság arra nézve, hogy annak a nagy pörnek, amely a jogegyenlőségért folytatta­tik a hatalommal, úgy kell eldőlnie, hogy ez a nép érett a jogra ! (Úgy van !) Az igazi jogegyenlőség minden áldozatot megér (Úgy van!), mert az igazi jogegyenlőség a politikai szolgaság szégyenbélye­gét mossa le millió dolgos és társadalmat alkotó munkás homlokáról (Úgy van !) és ezért: van-e eszme, amelyet jobban gyűlölnének azok, akik csak a hatalmat szeretik és van-e eszme, amelyet jobban szeretnének azok, akik a népet szeretik ? Van-e eszme, amely úgy tisztít és össze­forraszt ? Megtisztít ellenfelektől, álbarátoktól, a jóbarátokat meg összehozza és együtt tartja. (Úgy van!) Van-e politikai eszme, amelyet annyi fon­dorlat, cselszövés hálózott volna körül és amelyik mégis életundoran tartja magát a politikai élet tengelyében és dacosan mondhatja: nem haltam meg, élek, vagyok és győzni fogok! ? (Úgy van ! NÉPSZAVA 18

Next