Népszava, 1911. augusztus (39. évfolyam, 181–206. sz.)
1911-08-22 / 198. szám
236 2. Az összes munkások, akik sztrájkbalépés vagy kizárás által a bérharcban érdekelve vannak és bizonyos határidőn belül ismét munkára jelentkeznek, a társaságok részéről mielőbb föl fognak vétetni. Senkit sem fognak szerződésszegés miatt beperölni vagy más büntetésekkel sújtani. A 3. szakasz részletesen intézkedik a békéltető bizottságok egybehívásáról, ha vitás kérdések merülnének föl. 4. Azonnal hozzá kell látni azon kérdések rendezéséhez, amelyek függőben vannak a vállalatok és azon alkalmazottaik között, akik az 1907. évi egyezményben nem szerepeltek. E kérdések a társaságok és az alkalmazottak képviselői között kerülnek eldöntésre, addig azonban, míg e közös értekezlet megteheti jelentését, ideiglenes vizsgáló bizottság fogja a függő kérdések rendezését ellátni. 5. Mindkét fél a bizottságot minden tőle telhető támogatásban részesíti. 6. Minden vitás kérdés, mely e megállapodás interpretálása körül fölmerülhet, a kereskedelmi hivatal elé terjesztendő. A kormány javasolja, hogy bizottság küldessék ki, amelynek feladata lesz a megegyezési és békebírósági rendelkezések hatását a vasutak üzemére megvizsgálni és jelentést tenni az esetleg szükségesnek látszó módosításokról. A bizottság öt tagból állana és pedig a munkáltatók és munkások egyenlő számú képviselőiből és egy pártatlan elnökből. A bizottság a jövő héten üljön össze és munkálatait minél előbb végezze el. Mindkét fél ígéretet tett, hogy a bizottság határozatait el fogja fogadni. A kormány a vasúttársaságoknak megígérte, hogy a parlament következő ülésszakában törvényjavaslatot fog előterjeszteni, amely a tarifák megfelelő általános emelését jogosultnak fogja kijelenteni. Az egyezség vasárnapra virradóra jött létre. A munkások megbízottai az ország minden nagyobb állomására sürgönyöztek, hogy a munkát kezdjék meg. Még vasárnap délelőtt megjött a válasz, a sürgönyökre, hogy a sztrájkolók a felhívásnak eleget tesznek. Az angol vasutasok harca tehát véget ért, mégpedig sokkal hamarabb, amint az remélhettük. Az angol vasúttársaságok, akik azt hitték, hogy ők az angol közgazdaság urai, letették a fegyvert a munkások erős összetartása előtt. A munkások győzelme természetesen nem teljes, mert hiszen még hátra vannak a részletes tárgyalások. A legfőbb követelésüket — a szervezet elismerését — azonban már részben a fenti megállapodásban elismerik a társaságok. A sztrájkkal kapcsolatos eseményekről a következőkben számolunk be: Megszűnt a sztrájk. " (London, augusztus 21.) Szombat éjjel az angol kormány közbelépésére sikerült a vasúti sztrájknak véget vetni. A békekötés megtörtént és a vasutasok teljes győzelmet arattak az igazgatóságok fölött. Egész Anglia föllélegzett a béke hírére és maga György király a miniszterelnökhöz intézett táviratában gratulált a kormánynak a sztrájk szerencsés befejezéséhez. A vasutasok ma a Hyde-parkban 30-40.000 embertől látogatott gyűlést tartottak, amelyben elhatározták, hogy ismét megkezdik a munkát. A manchesteri főpályaudvarra tegnap délben néhány liverpooli és londoni vonat érkezett meg, amelyeket a közönség nagy lelkesedéssel üdvözölt. A vasutasok nyugodtan visszatérnek munkájukhoz. A legtöbb londoni pályaudvaron ma előreláthatólag teljesen helyreáll a normális állapot. Csak néhány vidéki nagyobb városban állanak elő nehézségek, különösen Manchesterben, ahol a vasutasok gyűlése azt a felszólítást, hogy munkába álljon, tiltakozással fogadta és elvetette. Bonyodalmak vannak a Nord Western-vasútnál is, amely munkásait csak a szükséghez képest akarja visszafogadni, amivel a vasutasok nem elégszenek meg. E vasút vonalait ezért még mindig katonasággal őriztetik. Összeütközések. (London, augusztus 21). Vidéki zavargásokról érkezik hír, melyeket többnyire a csőcselék rendezik. Lincolnban szombat éjjel és vasárnap reggel zavargások voltak. Több ezer ember megtámadta a pályaudvarokat, üzleteket, ablakokat tört össze és nagy károkat okozott. Lianellyben a sztrájkolók az elmúlt éjjel fosztogattak és gyújtogattak. Mikor a pályaudvaron egy raktárbódét fölgyújtottak, robbanás történt, amely három embert megölt és sokat megsebesített. Rendőrök botjaikkal, katonák feltűzött szuronnyal nyomultak a sztrájkolók ellen, akik közül sokan megsebesültek. Tizenhárom halott. (London, augusztus 21.) Lianellyből jelentik: A sztrájkolók vasárnap megostromolták a vasútállomást, amelyet katonaság tartott megszállva. A szorongatott csapatok a perronra húzódtak, de oda is követte őket a tömeg. Ekkor a katonák éles tölténnyel lőttek. Három vasuti munkás holtan terült el, többen megsebesültek. Ez a vérontás úgy fölbőszítette a tömeget, hogy a szuronyokkal nem törődve, berohant az állomási épületbe, föltörte a vasúti raktárt és fölgyújtotta. A raktárban fölhalmozott vasútépítési célokra szolgáló dinamit fölrobbant és szétvetette a pályaudvar falait. Kis emberi darabokra tépett a robbanás. Sok katona is súlyosan megsebesült. A sztrájk következménye. (London, augusztus 21.) Minthogy a vasutas sztrájk következtében a vaskohók tüzét el kellett oltani, Rotherhamban ez idő szerint ötvenezer bánya- és fémmunkás maradt munka nélkül. Midlesboroughban ugyanez s okból több ezer munkás nem dolgozik. A sztrájk mérlege: A sztrájk elsősorban 3 és fél millió utast érintett (nem számítva a közúti vasutakat.) A vasúttársaságok naponta hét és egyötöd millió koronát vesztettek, a sztrájkolók naponta közel két és fél millió koronát. A sztrájk folyamán 19 ember halt meg, 450 megsebesült és négyezret fogságban tartanak. NÉPSZAVA 1911 augusztus 20. HÍRESC 09 Kevés a zarándokoló. Összevesztek a pécsi Keresztény-szociálisok. — A nyáj öreg, érdemdús vezetője. — Az érsekujváriak kedvező alkalma. A pécsi Munkás irja: A pécsi keresztény-szociális „intézmények" vezetői ezelőtt négy évvel „nagy lelkesedéssel" elhatározták, hogy minden évben augusztus hó 15-én elzarándokolnak Máriagyüdre. A keresztes vitézek erre kétszer is fogadalmat tettek, sőt erős fogadalmukat egy ízben az oltár előtt is megerősítették, azonban a férfizarándoklaton résztvevők száma évről-évre apadt, míg végre az idén olyan kevesen jelentkeztek, hogy a zarándoklatok lelki vezetője maga is belátta, hogy az egész ceremónia kudarccal fog végződni és lefújatta a szent és komoly zarándoklatot. Ez azonban nem tetszett egy-két szereplő viszketegségben szenvedő keresztes vitéznek és „több katolikus népszövetségi és keresztény-szociális" aláírással a „Pécsi Napló" című „zsidó újság" hasábjain nekiugrottak Müller Károly káplán és szerkesztő urnak, aki viszont ugyancsak a „zsidó újság" hasábjain pofozta körül renitenskedő híveit. Ebből a két nyilatkozatból aztán levonhatta a tanulságot mindenki a „szent és komoly" gyüdi zarándoklatokról. Müller Károly semmi áron sem akarta vezetni a 25—30 tagból álló kisded csapatot, ezek viszont minden áron zarándokolni akartak. Minthogy pedig a zarándoklat „vallási ténykedés", amelyet csak pap vezethet, hát a dühös zarándokok kerestek, futottak pap után, aki vezetné őket. De nem találtak. Mert van ám eszük a papoknak, hogy nem vesznek össze egymással egy-két vallási őrjöngésben szenvedő hivő miatt. Ha Müller páter nem megy, ők sem mennek. Punktum. Elmentek pedig a jámbor keresztes vitézek minden plébániára, sőt a Marton páternek is irtak, nyugdíjas plébánosoknak könyörögtek, mind hiába. Végre eljutottak a mizeriekhez is. Azonban az irgalmasrendü szent atyák sem vállalkoztak. Midőn innen nagy busán kifelé bandukoltak, a folyosón találkoztak egy kuktaforma emberrel, aki hamarosan csak annyit értett meg a keresztes pókok bánatából, hogy nincs a nyájnak vezetője. — Noha csak az kell — szólt —, hát ajánlok én vezetőt. — Hol van, merre van? — érdeklődtek mohón a kétségbeesett zarándokok. — Itt van a rendházban. Már nyugalomba vonult ugyan, de azért még el tudja végezni a kötelességét. Sok nyájat vezetett már az. — De várjon eljön-e, ha hívjuk? — Hogyne menne. Hisz örül, ha egy kicsit kiszabadulhat a négy fal közül. — Hát, kérjük alássan, mutassa meg, hol találjuk. De csak hamar ám ! — Tessék utánam jönni. És ezzel megindult a keresztes vitézek előtt ; ezek kétség és remény között bandukoltak végig a sötét folyosón, ki az udvarra és ott megállott egy ajtó előtt, amelyet amaz kinyitott: — íme, uraim! Itt van a vezető, akire rábízhatják a nyájukat. A keresztény-szociális és más ügybuzgó zarándok urak bizonyos megilletődéssel lépték át a küszöböt és maguk előtt látták a mizeriek öreg, érdemdús szamarát. • Másutt is volt baj a zarándoklat körül. Az érsekújvári papszamarák újságjában, a „Kis Magyar Alföld"-ben olvassuk : Esztergomi szent István ünnepségek alkalmával e város híveinek lelkivezetője legalább is egy száz főből álló csoportot akart Esztergomba toborozni. Sajnos, azonban Érsekújvárott nem jött össze ez a remélt szám, fele, sőt negyede se. Mindössze 8-an, 10-en jelentkeztek. Így tehát a lélekemelő ünnepségekre csak néhányan fognak maguk Esztergomba utazni. Pedig kár volt híveinknek ilyen kedvező alkalmat elszalasztani. Bizony kár volt. De már nem lehet róla tenni. A kedvező alkalmat bizony elszalasztották, éoo . Muszáj katolikusnak lenni szakadásig. Az „Úttörő"-ben olvassuk : Vác városában a papi butítástól még többé-kevésbé sértetlen agyvelejű polgárok szükségét érezték már évek óta egy polgári iskolának. Úgy látszik, nem tudtak belenyugodni, hogy a piarista gimnáziumból kikerülő gyermekeik imádkozáson és minisztráláson kívül egyéb hasznosabb dologra ne lehessenek kaphatók. Akadt egy polgári iskolai tanár, aki vállalkozott arra, hogy nyit polgári iskolát. Folyamodott a városhoz segélyért. A képviselőtestület hajlandó lett volna segélyben részesíteni, de a város pénzügyi bizottsága elnökének (szemináriumi igazgató) javaslatára csak a jövő évre helyezte a segélyt kilátásba, ha már a város képviselőtestületének lesz alkalma az iskola egy évi működése fölött bírálatot gyakorolni. Pont. A vállalkozó tanár épületet bérel, pénzt fektet be, plakátozza az új polgári iskolát. A város nyárspolgárai örömmámorban vannak. Azaz, hogy még tegnap úsztak. Ma már nem úsznak. Ma tágra nyitott szemekkel állnak az utcasarkokon és egy másik plakátot, egy egész frisset olvasnak. Egy másik polgári iskolát hirdet a plakát aljáról Schmidt János prelátus apátkanonok, római katolikus iskolaszéki elnök. A helyi, úgynevezett liberális irányú „Váci Hírlap" meg beharangoz.Tessék uraim besétálni! Ez az igazi! Ez a valódi! Ez a hamisítatlan! Mert itt a prelátus úr üti a nagy dobot. Katolikus ember csak nem viszi annak a gyanús magyar hangzású ember polgári iskolájába a fiát. Még talán zsidó is az atyafi. Katolikus ember ott elkárhozik. Püspök urunk messzemenő anyagi támogatást ígért. Az iskola kitűnő helyen van. A régi elemi fiúiskola épületében. És itt ökölbe szorulnak a kezek. De csak a zsebben. Mert nyíltan senki sem meri. A levédő párája panamagőzökkel van telítve. Elképed az ember ekkora klerikális gazságra. "A város képviselőtestülete pár hónappal ezelőtt eladta a Constantin-téri emeletes elemi fiúiskola épületet beépítés céljára 20.000 koronáért, annak dacára, hogy a becslő bizottság 25.000 koronára értékelte. Az indok az volt, hogy az épület hasznavehetetlen. ro-