Népszava, 1911. szeptember (39. évfolyam, 207–232. sz.)

1911-09-21 / 224. szám

A spanyol forradalom. Hivatalos táv­iratok szerint Spanyolországban „teljes a nyugalom". Csak­­ Spanyolország több nagy városában, közöttük Kuturában és Valenciában kikiáltották a köztársasá­got. A felkelők megtámadtak egy vas­úti állomást és több vasúti alkal­mazottat megöltek. Ceragenteben és Al­ceirában proklamálták a kommünt. Mad­ridban a katonai csapatok állandó ké­szenlétben vannak kaszárnyáikban. A kö­rülbelül 26.000 főnyi lakossággal bíró Al­cirába katonai csapatok vonultak be. Al­cirában és Gargagentheben a felkelők cso­portosan járják be az utcákat „Éljen az anarchia! Éljen a szociális forradalom!" kiáltásokkal. Ferrel kikötővárosban szintén kitört az általános sztrájk, amelyben a ka­tonai arzenál munkásai is résztvesznek. Valenciában a kolostorokat, bankokat és középületeket katonai csapatok őrzik. Egy konzervatív spanyol képviselő, aki ezidőszerint Turinban tartózkodik, el­mondta, hogy Spanyolország nagyon komoly forradalmi kísérlet előtt áll, amelyet a leg­nagyobb következetességgel visznek keresz­tül. A forradalmárok bevárták, míg a csa­patok egy részét Marokkóba küldik, más részét pedig a bilbaói és asturiai zavarok kötik le. Úgy látszik, hogy valamely, for­radalmároktól megszállt helyen rövidesen proklamálni fogják a köztársaságot. A munkástömegek még nincsenek mind moz­gósítva. Aggasztó körülmény a kormányra nézve, hogy némely köztársasági érzelmű városból semmiféle forradalmi hír nem érkezik. Valószínűleg e hét végén fognak csak teljes erővel föllépni. Szolypin temetése pénteken lesz Kievben. Kievben arról beszélnek, hogy Bagrovnak segítő­társa is volt. Szolypin Kievbe való érkezése előtt egy nappal Kuljabkov rendőrfőnök hivatalos he­lyiségében egy ismeretlen ember föbelőtte magát. Ajtajában az a föltevés, hogy ez az öngyilkos társa volt Bagrovnak. Amikor Kuljabkov a merény­let után való nap az utcán mutatkozott, sokan azt kiáltották oda neki: Pusztuljon az agent pro­vokatőr! Szolypin állítólag még belügyminiszter korában rendeletet adott ki a rendőrségekhez és abban megtiltotta, hogy provokatőrökkel őriztes­senek magasállású hivatalnokokat, de ha mégis megteszik a rendőrségek, akkor a provokatőröket is szemmel kell tartatni. KÖZSÉGI ÜGYEK • Megint értekezlet a drágaságról. Mély megilletődéssel vesszük a hírt, hogy dr. Bárczy István polgármester elnöklete alatt már megint a drágaság ellenszereiről értekeztek a város­házán. Valahányszor a fogyasztó közönség el­keseredése nagy hullámokat vet és kitörések­től lehet tartani: a városházán kész az érte­kezlet. Persze az értekezlet után nem történik semmi más, csak az, hogy tovább nő a drá­gaság. Most, a bécsi forrongás, meg a mi ké­szülő népgyűléseink hatása alatt megint össze­ült az a bizonyos értekezlet. És mit csinált? Itt a híradás, olvassátok: Dr. Bárczy István polgármester elnöklésé­vel szerdán délután értekezlet volt a köz­ponti városházán, amelyen megvitatták azo­kat a kérdéseket, amelyek a főváros közönsé­gének élelmezése körül tapasztalt bajok sür­gős orvoslására vonatkoznak. Az értekezleten részletesen megbeszélték az uralkodó drága­ság okait és azokat az intézkedéseket, ame­lyekkel az adott körülmények között a leggyorsabban segíthet a városi hatóság a meglevő bajokon. Különösen foglalkoztak a főbb élelmicikkek, úgymint a hús, a tej, a kenyér, a zöldség, a hüvelyes vetemények stb. árának csökkentésére irányuló intézke­désekkel. A közélelmezési ügyosztályt felkér­ték, hogy az erre vonatkozó javaslatokat a legközelebbi napokban terjessze elő. Egy­szersmind megbeszélték a közvágóhíd újjá­építésének kérdését is, valamint azt, hogy az élelmiszereknek a fővárosba való fölhozatalát mily módon kellene célszerűen és sürgősen t­ervezni. Hogy kik vettek részt az értekezleten, arról hallgat a kiadott jelentés. Mi azonban biz­tosra merjük venni, hogy nem a kiuzsorázott fogyasztók szóvivői, hanem az élelmiszer­uzsorások képviselői és patrónusai voltak ott. Ki várhatná ezektől, hogy komolyan meg akarják szüntetni az élelmiszeruzsorát? Csak nem bolondok, hogy a saját üzletüket ront­sáák • • • Arról sem szól a jelentés, hogy volt-e szó radikális intézkedésekről? Akarja-e a tanács a községi kenyérgyárat annyira kibővíttetni és fehérsütésre is annyira berendeztetni, hogy sakkban lehessen vele tartani a kenyér­uzsorásokat? Akarja-e a tanács sürgősen fölállítani a hatósági mészárszékeket ? Akarja-e a tanács a városnak tejjel való ellátását községi üzembe venni leg­alább oly módon, ahogyan azt ezelőtt két évvel ígérte? — Ha akarja, rendben van, mert ezekkel a radikális intézkedések­kel legalább a közvetítő kereskedelem uzso­rás és hamisító manipulációit fékezheti meg és ennél többet sürgősen úgy sem igen tehet a maga hatáskörében. A drágaság távolabbi és mélyebben fekvő okainak megszüntetése az országos kormány­zattól függ, attól pedig — mint az agráriusok vak eszközétől — semmi jót nem várhatunk. • Új barakkiskolák. Noha az utóbbi három év alatt a főváros több új iskolát létesített, még sincs az iskolákban elegendő hely a tankötelesek befogadására. Az iskolahiány különösen a főváros külső részeiben tapasztalható és ez az iskola­hiány vezet azután az úgynevezett váltakozó rendszerű oktatásra, amely azonban nem fe­lel meg a modern pedagógia követelmé­nyeinek. A közoktatási ügyosztály, hogy eze­ken a hiányokon segítsen, negyven barakk­tanterem létesítését hozta javaslatba. Még­pedig az I. ker. Budafoki-úti iskolához két tanterem, a III. ker. Miklós-utcai iskolához 10 tanterem, a III. ker. Vörösvári-utcai iskolához 12, a X. ker. Tabán-utcai iskolához 8, a X. ker. Kápolna-utcai iskolához 8 tanterem fölállítását. A költségek 400.000 koronát lesznek. Ezt a javaslatot a pénz­ügyi bizottság legközelebb fogja tárgyalni. Mi úgy véljük, hogy a külterületeken — értsd: munkáslakta vidékeken — rendes iskolaépületeket kellene állítani és nem barakkokat. Az a pénz, amit felekezeti célok támogatására, papok és apá­cák kitartására fordít a város, megfelel 25—30 millió korona kamatainak és törlesztésének, eb­ből pedig éppen elegendő rendes iskolát lehetne építtetni.­­ További kislakások építése. A kislakások építésére kiküldött bizottság szerdán dr. Bárczy István polgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy a Palotai-úton a fővá­ros által megvásárolt Krausz Mayer-féle telken 350, részint földszintes, részint pedig emeletes kislakást fognak építeni, amelyeknek legkésőbb a jövő év május 1-ére el kell készülniök. Ezen a tele­pen iskolát, óvodát, mosóintézetet, népkonyhát és napközi otthont is állít föl a főváros. Tárgyalta továbbá a bizottság a szükséglakások kérdését is és egyelőre abban állapodott meg, hogy a VI. és IX. kerületben egyenként 105 szükséglakást emel. A többi kerületekben a szükséglakások építését később fogják megkezdeni. A bizottság szükséges­nek találta, hogy e szükséglakásokkal kapcsolat­ban különféle közjóléti intézmények is emeltes­senek.­­ kórházak költségvetése. A fővárosi kórhá­zak költségvetését a rendes költségvetésnél előbb készítik el azért, hogy a belügyminiszternek al­kalma legyen a költségvetéssel részletesen foglal­kozni. A kórházak jövő évi költségvetése most készült el és ahhoz a kórházi bizottság már hozzá is járult. A költségvetés úgy a kiadást, mint a bevételt 4,366.483 koronában állapítja meg, szemben az 1911. esztendei 4,349.759 koroná­val. Az emelkedést az időközben megnyílt két új kórház, a Teleki­ utcai és a Szentistván-kórház mögött épített kórház, létesítése okozta. Termé­szetes, hogy a megszaporodott betegforgalom a kórházak bevételeit növeli. A napi ápolási díjat 3 korona 38 fillérben javasolja az ügyosztály megállapítani. A kórházak költségvetését a pénz­ügyi bizottság pénteken, a közgyűlés pedig a jövő szerdán tárgyalja. pop z NÉPSZAVA 1911 szeptember 22. MIÍVESZETIROMLOM (*) Marjorie nénike. Vígjáték, írta Zangwill Israel. (Bemutatták a Nemzetiben.) Egy kedves, ötletes darab a francia bohózat minden szokásos kellékével és valószínütlenségeivel. Az az impresz­sziónk, hogy Zangwillnek a darab nem egy he­lyen ponyvaszerüleg ható meséje csak ürügyül, keretül szolgált ahhoz, hogy „a nép barátját" (Odry) olyan helyzetek elé állíthassa, amelyben az emberi gyarlóságánál fogva szembekerül hir­detett elveivel. Arról van ugyanis szó, hogy Dam­bury John népképviselő, aki szembajával egy sza­natóriumban tartózkodik, rut ápolónőt kap, azonban az operáció után ezt a rut asszonyt egy csinos fiatal leány váltja föl; ezt a változást John nem veszi észre, miután szemei állandóan be vannak kötve és tovább is csak azt a rideg és ellenszen­ves modort tanúsítja (amiből persze nagy tetszést arató komikus helyzetek származnak). Mikor John gyógyul és látni kezd, beleszeret a szép ápolónőbe Marjoriebe, aki — később kiderül — csak kedv­telésből űzi ezt a mesterséget, mert hercegleány. John már nagyszerűen lát, de halogatja távozását, hogy megnyerhesse magának Marjorie-t, aki elme­nekül egy halsütő asszony ismerőséhez. John követi, de Marjorie leleplezi őt, bebizonyítja neki, hogy ő a nép barátja, a külsőségek rabja és hogy a szana­tóriumban tanúsított magaviseletével a női mél­tóságot sértette meg. Hogy ehhez az igazsághoz miért volt szükséges a halsütő asszony konyhája, azt a többi kérdezni valóval együtt elhallgatjuk. Aztán a negyedik fölvonásban egy kicsit még ug­ratják egymást, aztán minden elsimul. A darabot a szellemességeken kívül Odry (a képviselő), Hor­váth, Jászai és Ligeti Juliska mentették. A Nem­zeti Színház gondtalan közönsége nagyszerűen mulatott. A darab, úgy látszik, műsoron marad egy ideig. a— (*) A Könyves Kálmán kiállítása. Vészi Mar­git és Kubinyi Sándor műveiből rendezte a Köny­ves Kálmán ebben az esztendőben az első kiállí­tását. Vészi Margit ötvennyolc képet állított ki, míg Kubinyi Sándor kilencvenkilenc műves sze­repel a kiállításon. A tárlatot csütörtök délután nyírják meg. A kiállítást ismertetni fogjuk. (*) Magyar társadalomtudományi irodalom 1910. évben. A magyar politikai és szociális kér­dések iránt érdeklődő közönség hasznos és ki­merítő útmutatót talál­t abban a bibliográfiában, amelyet most adott ki a Fővárosi Könyvtár köz­leményei sorozatában. A füzet az 1910. évben Magyarországon megjelent társadalomtudományi irodalmat — beleértve számos folyóirat és hírlap anyagát is — csaknem teljesen tartalmazza s dr. Varró István, a budapesti kereskedelmi és iparkamara fogalmazója gyűjtötte össze. Ára 1 korona. Kapható a Fővárosi Könyvtárban (IV., Károly-körút 28, I. emelet). HM£JC Az ólommérgezés a magyarországi fazekasok között. Csökken a nemzőképesség, sok a fpana­szülés, pusztulnak a családok. — Mx. angol professzor* tapasztalatai. — M magyaror­sz­­ági nyavalya-esetek. A „Munkásügyi Szemlé"-ben olvassuk: A leg­elterjedtebb ipari betegségnek, az ólommér­gezésnek egyes tüneteit az orvostudomány annyira kiderítette, hogy új szempontok már nem igen merülhetnek­­föl. Ismerik a kelet­kezését, tüneteit, a következményeit és azokat a rendszabályokat, amelyekkel védekezni le­het ellene. Ha ma már ritkább is e betegség, mégis Németországban évente körülbelül ezer munkás esik áldozatául. A halálozás ugyan igen csekély, azonban a betegség maga rendkívül kínos. Súlyosságát növeli, hogy egyszeri átszen­vedése nem mentesíti, sőt hajlamosít a be­tegség kiújulására. Thomas Oliver angol or­vos az ólommérgezés egy újabb tünetére hívja föl a figyelmet, amely a nemzőképességet illeti. A fazekasoknál, akiket ugyancsak gyak­ran ér ólommérgezés, még ha más tünet nem is jelentkezik, a nemzőképesség szenved.

Next