Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)
1911-11-01 / 259. szám
1911 november 1. NÉPSZAVA hosszúpályi kerület mandátumáról, amelyet a kisebbségben maradt Fisch Ernő pártja petícióval támadott meg, azt kérve a Kúriától, hogy Fischet mondja ki megválasztott képviselőnek. A Kúria azonban a lemondás folytán nem is tárgyalta ezt a kérést, ellenben 47.300 korona költséget sózott a nyakukba azoknak a vakmerőknek, akik miniszteri mandátum megsemmisítését merték kérni. Pénzbüntetésnek elég súlyos ez a költségszámla, amely igen alkalmas arra is, hogy mindenkit elriasszon a választási visszaélések megtorlásának és jóvátételének kívánásától. A román nemzetiségi párt októberben több gyűlést tartott, amelyek közül mint legfontosabbat, különösen a brassóit emelik ki. Ezen a gyűlésen Maniu Gyula volt képviselő mondott hosszabb beszédet s ebben arra a kérdésre, miként szabadulhatna a román nép siralmas és fölháborító helyzetéből, azzal válaszolt, hogy: „csak úgy, ha megfelelő politikai befolyásra teszünk szert és ha részünk lesz az ország vezetésében." Tehát: általános,egyenlő és titkos választójogra van szükség, noha az ex-képviselő úr ezt egy szóval sem említette. Ellenben kiemelte, hogy ők — a román nép vagy a román fiskálisok — jó szível megadják az államnak, ami szükséges, mert meg kell hozni a monarchia fentartásához szükséges pénz-és véráldozatokat. És ismételten mondotta, de megköveteljük, hogy nekünk is részünk legyen az állam vezetésében és meghallgatásra találjunk, ha arról van szó, hol, mikor és mennyit áldozzunk vagyonunkból és vérünkből az államért." Szóval, megint csak az általános választójog. Mi már többször rámutattunk a románok kétlaki viselkedésére, amellyel követelik ugyan a választójogot, de a kivívásáért az ujjukat sem mozdítják meg ott, ahol képviselve is vannak a parlamentben. Obstrukció folyik a választójogért, hol vannak a románok ? Obstrukció folyik a hóhérjavaslatok ellen. Ah, a románok jelentkeznek és jószívvel fölajánlják az áldozatokat, az expensnotások a nép nevében. Mi történt a románokkal? A „Keleti Értesítő"-nek ez a közleménye talán megmagyarázza :A román nemzetiségi párt kebelében már hoszszabb idő óta dúl az egyenetlenség és a kölcsönvaskodás. A nemzetiségi párt lapjai árulóknak nyilvánítják azokat, akik a „Tribuna" köré csoportosultak, viszont ezek azzal vádolják a nemzetiségi párt vezetőit, hogy magatartásukkal okozták a párt teljes sikertelenségét. A harc most már a személyes térre is kiterjedt. Az aradi „Tribuna" kor a hegy, mint valami szeszélyesen furcsa sapkás vén ember, aki a nap melegén sütkérez. Néha aztán a sapka, nyilván játékot űzve, lecsúszott majd a hegy lábáig. A völgyi virágok nem mindenkor örvendtek az ilyen hívatlan vendégnek, mert, habár csak rövid időre, megfosztottak a jó napsugaraktól. Zsula mégis rászánta magát a fölkelésre. Alacsony, megtermett alak. Haja dús és szőke, mint a kender. Arcbőre finom, fehér. Szemei nagyok és világosak, mint a napsütötte tenger. És ábrándozásra mutatok. — Nem tudod biztosan, én örvendek-e jobban vagy a kedves, vékony, selymes kis fűszálak, mikor rájuk keveredem — válaszolta Katina megjegyzésére. — Szóval már hiú is vagy, mégpedig meglehetős nagy mértékben — jegyezte meg Katina, nem is tekintve Zsulára. — A hiúság az önbecsülés mértéke. Azonban nem vitatkozom veled; szívesen elismerem, amivel ugyan nem törődsz, hogy sokkal inkább vagy képes gondolataid és érzéseid fegyelmezésére, mint én. Tegnap, amikor megérkeztem, említetted, hogy valamiből van néhány ritka példányod és hogy igen különösen jutottál hozzájuk. "Nem mondanád meg, micsodák ? — Nem hiszem, hogy legalább még most, nagyon érdekelhetne téged ez az ügy, — jegyezte meg Katina egyszerűen. — Hát titok? — Nincsenek titkaim. A titok mindig csak arra való, hogy később annál harsányabbul kikiabáltassék." Zsula lehajolt. Vékony szál sárga virágot tépett s újra fölegyenesedve, annak gyönge szirmait lassan szaggatta. A széttépett szirmok lassan, szomorúan, gondolkodva hullottak le a földre, ahol hamarosan elhervadtak, meghaltak. — Élőlények ? — kérdezte tovább, mai száma nyílt levelet közöl Ciorogariu Román görög keleti theologiai igazgató aláírásával. Ebben határozottan visszautasítja az árulás vádját. Ő és elvtársai, a tribunisták, — úgymond — a románságot kulturailag és gazdaságilag emelni akarják, úgy, amint ez Csehországban történt a csehekkel. Ha tehát most a „Tribuná"-t vádolják, nem tehetik azt politikai inkonzekvencia miatt, hanem üzleti és hatalmi szempontok miatt. Ezzel kapcsolatban fölemlíti Ciorogariu, hogy 1908 augusztus 25-én, Apponyi minisztersége alatt rendelet érkezett, amellyel tőle az addig élvezett 3000 korona fizetéskiegészítést megvonták s később ezt a segélyt Goldis László országgyűlési képviselő kapta, aki konzisztóriumi titkár volt, annak ellenére, hogy az aradi konzisztórium ezt a minisztertől nem is kérte. Hogy melyik félnek van igaza, azt eldönteni így messziről nem lehet. Úgy látszik, mind a két félnek igaza van. Nő a behozatal, csökken a kivitel. A statisztikai hivatal közzétette az ország szeptember havi külkereskedelmi forgalmára vonatkozó adatokat. Ezen adatok szerint a behozatal értéke az előző évi 1293.8 millió koronával szemben ez év januárszeptember havában 1419.5 millió koronát ért el s ebből 1037.7 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esik. Kivitelünk értéke a múlt évi 1,175.6 millió koronával szemben a folyó év első kilenc hónapjában 1,165.1 millió koronát tett, mely öszszeghez Ausztria 869.6 millió koronával járult. Az 1911. év első kilenc hónapjában árumérlegünk összesen 254,4 millió korona, Ausztriával szemben pedig 168,1 millió korona behozatali többletet tüntet föl, jóval többet a tavalyinál is. Khuen megint válaszoltatott magának a főispáni segedelemmel a választói reform dolgában. A Finke igazgató-választmánya foglalkozott Khuen körkérdésével és Crausz István főispán javaslatára egyhangúlag elhatározta, hogy „föltétlenül híve a választójog kiterjesztésének a vagyoni és értelmi cenzus józan megtartásával és úgy, hogy a magyar állam nemzeti jellege biztosíttassék és a demagógia és a nemzetiségi agitáció tápot ne nyerjen". Nem volna egyszerűbb, ha Khuen főispánok fáradságos kitanítása helyett egyszerűen nyomtatott blankettákat küldene ezeknek a véleményező ál-egyesületeknek ? nekik több panaszuk van. Beöthy miniszter kijelentette, hogy a kormány most már nem mond le a tarifaemelésről, azonban a végleges elhatározás előtt érintkezésbeog lépni a szakkörökkel. Értsd: a gyárosokkal és egyéb nagypénzű urakkal. A népet nem fogják megkérdezni, bírja-e és vállalja-e a tarifaemelést. A félegyházi mandátum. A Kúria a Holló Lajos kiskunfélegyházi mandátuma ellen benyújtott új petíció dolgában elrendelte a bizonyítást arranézve, hogy vájjon igaz-e, hogy Félegyházán a választást megelőzőleg Holló Józsefné házában 1910 május második felében nap-nap után állandóan terített asztalok voltak s traktálták a választókat. A Kúria közel 70 tanú kihallgatását, köztük özvegy Holló Józsefnéét is, elrendelte. Gazdátlan mandátumok. A nádudvari kerületben a választás időpontját november 13-ikára tűzték ki. A kerület munkapárti jelöltje György Endre volt miniszter. — A miskolci nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága Szentpály Istvánt, a város polgármesterét jelölte a miskolci déli kerület képviselőjévé. A gyáriparosok kedden fölkeresték a kereskedelmi minisztert és arra kérték, hogy a vasúti személy- és árudíjszabás emelésének végrehajtása előtt hallgassa meg őket is, mert e tekintetben — Minden él a maga módja szerint. — Valami sajnálkozást érzek irántuk. Talán azért, mert nem tudom mik és hogy mi a sorsuk. — Együgyű vagy fiacskám. Olyan érzéseket szuggerálsz magadba, amelyek rád nézve idegenek ebben a pillanatban, mert azt sem tudod, hogy kiket vagy miket illethetnének. Szívedet hozzá akarod kapcsolni a semmihez. Ez fölösleges fáradozás, azonkívül előítéletre és gyöngeségre, ingatagságra mutat. — Azt hiszem, szavaim miatt túlságosan súlyos ítéletekben részesítesz. — Magad vagy az oka. Kerüld az ellentmondásokat. Sajnálkozásodnak adtál kifejezést valami előtted egészen ismeretlen tárgy fölött és közben egészen szivtelenül, mondhatnám, vad kegyetlenséggel megsemmisítettél egy életet. Zsula megdöbbenve kérdezte: — Valóban ezt cselekedtem volna?! Nem tudok ilyesmiről — fehér homlokát és szőke haját reszkető kézzel megsimította. Katina látszólag igen nagy komolysággal beszélt tovább: — Persze a szívtelenségnek édestestvére a hálátlanság. Már el is feledted a kis sárga virágot. Pedig szétroncsolt gyönge testének némi maradványa még most is ott van gyilkos kezeden. Vagy azt hiszed, hogy csak a kiomló, meleg, piros vér lehet a halál hírhozója. Emberek, emberek, a ti önzéstek határtalan! Azt gondoljátok, hogy a fájdalom csak akkor az, ha külső körülményeiben hajszálig hasonlít a tiétekhez. Zsula lesütötte szemeit. A kemény szavak mélyen elszomorították. A kis virág leszakítása nála csak egy önkénytelen mozdulat, egy öntudatlanul megnyilvánuló cselekvés következménye volt. Nem gondolhatott arra, hogy ezzel gyilkosságot követ el. Most azonban teljes egészében érezni kezdte bűneinek súlyát. Tisza sokkal hamarább győzedelmeskedett, mint bárki is hitte volna. Az ő, Berzeviczy békeakciójával szembehelyezett ellenakcióját mindenki látta, mindenki undorodott hol alattomos patkánymunkájától, hol meg nyílt izgatásaitól s ő tőle magától, de valamelyes reménykedéssel sokan azt hitték, hogy a kormány nem fog beugrani ennek a veszedelmes parlamenti gyújtogatónak. A kedden végbement események azonban azt igazolják, hogy a kormány s a főminiszter Khuen úr nem is olyan nagyon húzódozott Tisza terveitől s ahogy mi tudjuk, Khuen Tiszával együtt elhatározta a helyzet erőszakos „megoldását", mielőtt még Berzeviczy akciója befejeződött volna. A békeakció már szombaton befejeződött s a befejezéséről kedden csodálatosképpen nem Berzeviczy, hanem a kormány értesítette egy félhivatalos kommünikében az érdekelt pártokat a következőkben : Egy ártatlan virágot tépett szét! És minden ok nélkül! Ez valóban barbárság. Vadságot, kegyetlenséget követett el! Nagyon szégyelte magát. Arcának kövér, fehér bőrét elöntötte a forró, égető pirosság. Úgy érezte, hogy lelkére elviselhetetlenül kínzó teher nehezedik. És mégis, egyszerre csak azt vette észre, hogy legjobban Katina szavai fájnak neki. Hogy tulajdonképpen nem a világ elpusztulása, hanem a saját magát ért bántalom foglalkoztatja. Erre a gondolatra még inkább elpirult, mert a Katina által szemére hányt önzést sokszorosan érezte magában. Katina vonásai megenyhültek, amint hoszszan elnézte Zsula tusakodását. Ő nem fogta föl olyan szigorúan a helyzetet, mint Zsula ondolta. Egyszerűen szokása volt minden dlognak a mélyére igyekezni. De most belátta, hogy a szegény szőkének elég volt a lecke. Odalépett hozzá s karonfogta. — Ne busulj annyira kis madaram — szólt. Hát csakugyan azt gondolod, hogy valami rettenetes bűnben leledzel ? Nyugodj meg, nincs bűn, csak cselekedet van. Bizonyos cselekedetek megbélyegzését csak az ostobák számára találták ki. Erre már fölpillantott Zsula. Egyszerre megvigasztalódott, mert az előbbi szavak bár nagyon kemények voltak, de az utóbbiakban ismert rá az igazi Katinára. Mégis némi bátortalansággal kérdezte: — Csakugyan így gondolod? — Kis bohóm! Ezt nem is kellene kérdezned, hiszen nem ma találkoztál először velem! — De látod, Katina, gyakran, amikor azt hittem, legközelebb járok gondolatodhoz, akkor estem attól legtávolabbra. Szeretnék meggyőződve lenni arról, hogy tökéletesen ismerlek, de beláttam, hogy ez hiábavaló igyekezet. Minden nap, sőt talán minden pillanatban képes vagy újjászületni, egészen új, soha nem hallott gondolatokkal, soha sem tapasz- 3 Béke helyett harc. ifi békeakció httdarca. — H kormány megüzente, hogy am efienx.ékhel „a további tárgyalás megsxarttátifc.*» JVyilaiftoxih Berzevtczy Is.) Tisza erőszakra uszit.