Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)

1911-11-01 / 259. szám

1911 november 1. NÉPSZAVA hosszúpályi kerület mandátumáról, amelyet a kisebbségben maradt Fisch Ernő pártja petí­cióval támadott meg, azt kérve a Kúriától, hogy Fischet mondja ki megválasztott kép­viselőnek. A Kúria azonban a lemondás foly­tán nem is tárgyalta ezt a kérést, ellenben 47.300 korona költséget sózott a nyakukba azoknak a vakmerőknek, akik miniszteri mandátum megsemmisítését merték kérni. Pénzbüntetésnek elég súlyos ez a költség­számla, amely igen alkalmas arra is, hogy mindenkit elriasszon a választási visszaélések megtorlásának és jóvátételének kívánásától. A román nemzetiségi párt októberben több gyűlést tartott, amelyek közül mint legfonto­sabbat, különösen a brassóit emelik ki. Ezen a gyűlésen Maniu Gyula volt képviselő mon­dott hosszabb beszédet s ebben arra a kér­désre, miként szabadulhatna a román nép si­ralmas és fölháborító helyzetéből, azzal vála­szolt, hogy: „csak úgy, ha megfelelő politikai befolyásra teszünk szert és ha részünk lesz az ország vezetésében." Tehát: általános,egyenlő és titkos választójogra van szükség, noha az ex-képviselő úr ezt egy szóval sem említette. Ellenben kiemelte, hogy ők — a román nép vagy a román fiskálisok­ — jó szível meg­adják az államnak, ami szükséges, mert meg kell hozni a monarchia fentartásához szükséges pénz-és véráldozatokat. És ismételten mondotta, de megköveteljük, hogy nekünk is részünk legyen az állam vezetésében és meghallga­tásra találjunk, ha arról van szó, hol, mikor és mennyit áldozzunk vagyonunkból és vé­rünkből az államért." Szóval, megint csak az általános választójog. Mi már többször rá­mutattunk a románok kétlaki viselkedésére, amellyel követelik ugyan a választójogot, de a kivívásáért az ujjukat sem mozdítják meg ott, ahol képviselve is vannak­ a parlament­ben. Obstrukció folyik a választójogért, hol vannak a románok ? Obstrukció folyik a hóhérjavaslatok ellen. Ah, a románok jelent­keznek és jószívvel fölajánlják az áldozato­kat, az expensnotások a nép nevében. Mi történt a románokkal? A „Keleti Érte­sítő"-nek ez a közleménye talán megmagya­rázza :­­A román nemzetiségi párt kebelében már hosz­szabb idő óta dúl az egyenetlenség és a kölcsö­nvaskodás. A nemzetiségi párt lapjai árulók­nak nyilvánítják azokat, akik a „Tribuna" köré csoportosultak, viszont ezek azzal vádolják a nem­zetiségi párt vezetőit, hogy magatartásukkal okoz­ták a párt teljes sikertelenségét. A harc most már a személyes térre is kiterjedt. Az aradi „Tribuna" kor a hegy, mint valami szeszélyesen furcsa sapkás vén ember, aki a nap melegén sütké­rez. Néha aztán a sapka, nyilván játékot űzve, lecsúszott majd a hegy lábáig. A völgyi virágok nem mindenkor örvendtek az ilyen hívatlan vendégnek, mert, habár csak rövid időre, megfosztottak a jó napsugaraktól. Zsula mégis rászánta magát a fölkelésre. Alacsony, megtermett alak. Haja dús és szőke, mint a kender. Arcbőre finom, fehér. Szemei nagyok és világosak, mint a napsütötte ten­ger. És ábrándozásra mutatok. — Nem tudod biztosan, én örvendek-e job­ban vagy a kedves, vékony, selymes kis fű­szálak, mikor rájuk keveredem — válaszolta Katina megjegyzésére. — Szóval már hiú is vagy, még­pedig meg­lehetős nagy mértékben — jegyezte meg Ka­tina, nem is tekintve Zsulára. — A hiúság az önbecsülés mértéke. Azon­ban nem vitatkozom veled; szívesen elisme­rem, amivel ugyan nem törődsz, hogy sokkal inkább vagy képes gondolataid és érzéseid fegyelmezésére, mint én. Tegnap, amikor meg­érkeztem, említetted, hogy valamiből van né­hány ritka példányod és hogy igen különösen jutottál hozzájuk. "Nem mondanád meg, mi­csodák ? — Nem hiszem, hogy legalább még most, nagyon érdekelhetne téged ez az ügy, — je­gyezte meg Katina egyszerűen. — Hát titok? — Nincsenek titkaim. A titok mindig csak arra való, hogy később annál harsányabbul kikiabáltassék." Zsula lehajolt. Vékony szál sárga virágot tépett s újra fölegyenesedve, annak gyönge szirmait lassan szaggatta. A széttépett szirmok lassan, szomorúan, gondolkodva hullottak le a földre, ahol hamarosan elhervadtak, meg­haltak. — Élő­lények ? — kérdezte tovább, mai száma nyílt levelet közöl Ciorogariu Román görög keleti theologiai igazgató aláírásával. Ebben határozottan visszautasítja az árulás vádját. Ő és elvtársai, a tribunisták, — úgymond — a románságot kulturailag és gazdaságilag emelni akarják, úgy, amint ez Csehország­ban történt a csehekkel. Ha tehát most a „Tribuná"-t vádolják, nem tehetik azt politikai inkonzekvencia miatt, hanem üzleti és hatalmi szempontok miatt. Ezzel kapcsolatban fölemlíti Ciorogariu, hogy 1908 augusztus 25-én, Apponyi minisztersége alatt rendelet érkezett, amellyel tőle az addig élvezett 3000 korona fizetéskiegészítést megvonták s később ezt a segélyt Goldis László országgyűlési képviselő kapta, aki konzisztóriumi titkár volt, annak ellenére, hogy az aradi konzisz­tórium ezt a minisztertől nem is kérte. Hogy melyik félnek van igaza, azt eldön­teni így messziről nem lehet. Úgy látszik, mind a két félnek igaza van. Nő a behozatal, csökken a kivitel. A statisz­tikai hivatal közzétette az ország szeptember havi külkereskedelmi forgalmára vonatkozó adatokat. Ezen adatok szerint a behozatal értéke az előző évi 1293.8 millió koronával szemben ez év január­szeptember havában 1419.5 millió koronát ért el s ebből 1037.7 millió korona Ausztriából való beho­zatalunkra esik. Kivitelünk értéke a múlt évi 1,175.6 millió koronával szemben a folyó év első kilenc hónapjában 1,165.1 millió koronát tett, mely ösz­szeghez Ausztria 869.6 millió koronával járult. Az 1911. év első kilenc hónapjában árumérlegünk összesen 254,4 millió korona, Ausztriával szemben pedig 168,1 millió korona behozatali többletet tün­tet föl, jóval többet a tavalyinál is. Khuen megint válaszoltatott magának a főispáni segedelemmel a választói reform dol­gában. A Finke igazgató-választmánya fog­lalkozott Khuen körkérdésével és­­ Crausz István főispán javaslatára egyhangúlag elhatá­rozta, hogy „föltétlenül híve a választójog kiter­jesztésének a vagyoni és értelmi cenzus jó­zan megtartásával és úgy, hogy a magyar állam nemzeti jellege biztosíttassék és a demagógia és a nemzetiségi agitáció tápot ne nyerjen". Nem volna egyszerűbb, ha Khuen főispánok fáradságos kitanítása helyett egyszerűen nyom­tatott blankettákat küldene ezeknek a véle­ményező ál-egyesületeknek ? nekik több panaszuk­ van. Beöthy miniszter ki­jelentette, hogy a kormány most már nem mond le a tarifaemelésről, azonban a végleges elhatáro­zás előtt érintkezésbe­­­og lépni a szakkörökkel. Értsd: a gyárosokkal és egyéb nagypénzű urakkal. A népet nem fogják megkérdezni, bírja-e és vál­lalja-e a tarifaemelést. A félegyházi mandátum. A Kúria a Holló La­jos kiskunfélegyházi mandátuma ellen benyújtott új petíció dolgában elrendelte a bizonyítást arra­nézve, hogy vájjon igaz-e, hogy Félegyházán a választást megelőzőleg Holló Józsefné házában 1910 május második felében nap-nap után állan­dóan terített asztalok voltak s traktálták a válasz­tókat. A Kúria közel 70 tanú kihallgatását, köztük özvegy Holló Józsefnéét is, elrendelte. Gazdátlan mandátumok. A nádudvari kerület­ben a választás időpontját november 13-ikára tűz­ték ki. A kerület munkapárti jelöltje György Endre volt miniszter. — A miskolci nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága Szentpály Istvánt, a város polgármesterét jelölte a miskolci déli kerület képviselőjévé. A gyáriparosok kedden fölkeresték a keres­kedelmi minisztert és arra kérték, hogy a vasúti személy- és árudíjszabás emelésének végrehajtása előtt hallgassa meg őket is, mert e tekintetben — Minden él a maga módja szerint. — Valami sajnálkozást érzek irántuk. Ta­lán azért, mert nem tudom mik és hogy mi a sorsuk. — Együgyű vagy fiacskám. Olyan érzéseket szuggerálsz magadba, amelyek rád nézve idegenek ebben a pillanatban, mert azt sem tudod, hogy kiket vagy miket illethetnének. Szívedet hozzá akarod kapcsolni a semmihez. Ez fölösleges fáradozás, azonkívül előítéletre és gyöngeségre, ingatagságra mutat. — Azt hiszem, szavaim miatt túlságosan súlyos ítéletekben részesítesz. — Magad vagy az oka. Kerüld az ellent­mondásokat. Sajnálkozásodnak adtál kifeje­zést valami előtted egészen ismeretlen tárgy fölött és közben egészen szivtelenül, mond­hatnám, vad kegyetlenséggel megsemmisítet­tél egy életet. Zsula megdöbbenve kérdezte: — Valóban ezt cselekedtem volna?! Nem tudok ilyesmiről — fehér homlokát és szőke haját reszkető kézzel megsimította. Katina látszólag igen nagy komolysággal beszélt tovább: — Persze a szívtelenségnek édestestvére a hálátlanság. Már el is feledted a kis sárga vi­rágot. Pedig szétroncsolt gyönge testének némi maradványa még most is ott van gyilkos ke­zeden. Vagy azt hiszed, hogy csak a kiomló, meleg, piros vér lehet a halál hírhozója. Em­berek, emberek, a ti önzéstek határtalan! Azt gondoljátok, hogy a fájdalom csak akkor az, ha külső körülményeiben hajszálig ha­sonlít a tiétekhez. Zsula lesütötte szemeit. A kemény szavak mélyen elszomorították. A kis virág leszakí­tása nála csak egy önkénytelen mozdulat, egy öntudatlanul megnyilvánuló cselekvés követ­kezménye volt. Nem gondolhatott arra, hogy ezzel gyilkosságot követ el. Most azonban tel­jes egészében érezni kezdte bűneinek súlyát. Tisza sokkal hamarább győzedelmeske­dett, mint bárki is hitte volna. Az ő, Ber­zeviczy békeakciójával szembehelyezett el­lenakcióját mindenki látta, mindenki un­dorodott hol alattomos patkánymunkájá­tól, hol meg nyílt izgatásaitól s ő tőle magától, de valamelyes reménykedéssel sokan azt hitték, hogy a kormány nem fog beugrani ennek a veszedelmes parlamenti gyújtogatónak. A kedden végbement esemé­nyek azonban azt igazolják, hogy a kormány s a főminiszter Khuen úr nem is olyan nagyon húzódozott Tisza terveitől s ahogy mi tudjuk, Khuen Tiszával együtt elhatá­rozta a helyzet erőszakos „megoldását", mi­előtt még Berzeviczy akciója befejeződött volna. A békeakció már szombaton befe­jeződött s a befejezéséről kedden csodála­tosképpen nem Berzeviczy, hanem a kor­mány értesítette egy félhivatalos kommü­nikében az érdekelt pártokat a követke­zőkben : Egy ártatlan virágot tépett szét! És minden ok nélkül! Ez valóban barbárság. Vadságot, kegyetlenséget követett el! Nagyon szégyelte magát. Arcának kövér, fehér bőrét elöntötte a forró, égető pirosság. Úgy érezte, hogy lel­kére elviselhetetlenül kínzó teher nehezedik. És mégis, egyszerre csak azt vette észre, hogy legjobban Katina szavai fájnak neki. Hogy tulajdonképpen nem a világ elpusztulása, ha­nem a saját magát ért bántalom foglalkoz­tatja. Erre a gondolatra még inkább elpirult, mert a Katina által szemére hányt önzést sokszorosan érezte magában. Katina vonásai megenyhültek, amint hosz­szan elnézte Zsula tusakodását. Ő nem fogta föl olyan szigorúan a helyzetet, mint Zsula ondolta. Egyszerűen szokása volt minden dlognak a mélyére igyekezni. De most be­látta, hogy a szegény szőkének elég volt a lecke. Odalépett hozzá s karonfogta. — Ne busulj annyira kis madaram — szólt. Hát csakugyan azt gondolod, hogy valami rettenetes bűnben leledzel ? Nyugodj meg, nincs bűn, csak cselekedet van. Bizonyos cselekedetek megbélyegzését csak az ostobák számára találták ki. Erre már fölpillantott Zsula. Egyszerre megvigasztalódott, mert az előbbi szavak bár nagyon kemények voltak, de az utóbbiakban ismert rá az igazi Katinára. Mégis némi bátortalansággal kérdezte: — Csakugyan így gondolod? — Kis bohóm! Ezt nem is kellene kérdez­ned, hiszen nem ma találkoztál először velem! — De látod, Katina, gyakran, amikor azt hittem, legközelebb járok gondolatodhoz, ak­kor estem attól legtávolabbra. Szeretnék meg­győződve lenni arról, hogy tökéletesen ismer­lek, de beláttam, hogy ez hiábavaló igyeke­zet. Minden nap, sőt talán minden pillanat­ban képes vagy újjászületni, egészen új, soha nem hallott gondolatokkal, soha sem tapasz- 3 Béke helyett harc. ifi békeakció httdarca. — H korm­ány megüzente, hogy am efienx.ékhel „a to­vábbi tárgyalás megsxarttátifc.*» JVyi­laiftoxih Berzevtczy Is.) Tisza erőszakra uszit.

Next