Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)

1911-11-14 / 270. szám

2 amelyek a Mandsuriában, a nagy óceán partján, vagy Délafrikában, ahol a bárokat öldösték le, vagy a nyugatindiai szigeteken, ahol spanyolok és amerikaiak mészárolták egymást, lejátszódtak, akkor ez mint a világtól távoleső dolognak tűnt föl előttünk. A háború réme azonban egyre közelebb és közelebb jön hozzánk. Már az 1909-iki akció is, amikor Aerenthal külügyminiszternek volt szá­munkra egy közös ügye, tudniillik Ausztria-Ma­gyarország számára (Nevetés), minden haszon nél­kül való volt. És Ausztria-Magyarország népei ijede­lemben voltak, mert visszatartották tartalékosaikat, hogy vérüket ontsák az uralkodó osztályért Alig ért véget az annexió, amikor a marokkói ügy került napirendre és mindenki attól félt, hogy Franciaország és Németország egymásnak ronta­nak. Ezt megakadályozták. Most azonban sokkal hallatlanabb dolgot kellett megérnünk. 1878 óta, amikor Oroszország és Törökország keveredett egymással háborúba, nem volt Európában háború és mi nem is tudtuk már elképzelni, hogy a profitért valaha újabb háború keletkez­­hessék Európában. Nem tudtuk annak a lehetőségét elképzelni, hogy gyermekein­ket mégegyszer vágóhídra vihessék. Most azonban látjuk és kell látnunk, hogy Olaszország háborúra provokálta Törökországot, ami nem egyéb közönséges útonállásnál. (Viharos helyeslés.) Olasz katonák védtelen aggastyánokat, gyermekeket és asszonyokat lőnek halomra a tripoliszi utcákon. Mi túlbecsültük az európai kultúrát. Ha lehetsé­ges az, hogy egész Európa nyugodtan nézze eze­ket a borzalmasságokat, akkor az európai kultúra vakmerő és durva hazugság. Tisztelt elvtársak ! Az összes országok burzsoá­ziája hallgat. Ezeknek az uraknak egészen más gondjaik vannak. Mit törődnek ők azzal, hogy mi tör­ténik odalenn! Hogyan támadt ez a háború, amely egy kapitalista kormánynak a bűne? Miért tűrik ezt az emberek? A kapitalizmus nemcsak a munka­erő kizsákmányolásán alapul, hanem azon is, hogy népeket leigázzon, rabszolgaságba döntsön, hogy ilyen módon távoli országokból is harácsolhasson kincseket. Amerikából hozza a kapitalizmus a maga kincseit, ahol rabszolgakereskedőktől átállított szegény négerek dolgoznak az ültetvényeken. Az indiai szigetekről és a kínai kantonokból, ahol kulik dolgoznak a tea- és fűszerföldeken és szál­lítják a pénzt Európának. Onnan hozzák kincsei­ket Ez a kapitalizmus közös ügye és ezért haj­szolnak mindig újabb gyarmatokat Az imént Ma­rokkóról beszéltünk. Hogyan mesterkedtek itt, hogy a kapitalizmus majdnem háborút tá­masztott ? Marokkó eddig szegény, magára hagyatott ország volt, amellyel nem törődött senki. Egyszerre csak vasércet találtak a bányák­ban. Ez olyan üzlet, amely mellett meg lehet gazdagodni, mondták a kapitalisták és Marokkó egy csapásra a németországi Krupp-cég és a franciaországi Schneider-cég érdekeinek a közép­pontjába került. A viszálykodások megkezdődtek. Ki kapja a vasércet ? Krupp vagy Schneider ? Franciaország vagy Németország? A kormányokat sikerült be­vonni a viszálykodásokba. Aztán átmentek, hogy üzleteket csináljanak, hogy a Marokkó-ügyet ren­dezzék. Németország első kereskedelmi utazója ment át (Derültség) és a német császár biztosí­totta a marokkói szultánt az ő védelméről. Schnei­der és Krupp végre megegyeztek egymással és a világbéke biztosítottnak látszott A francia köz­társaság a német császárral békét tartott Csak­hogy Mannesmann nélkül csinálták meg a szám­adást. És a háború veszedelme újból föléledt. Ugyanaz, ami akkor Marokkóban történt, játszó­dik le most Tripoliszban. Itt egy bank akar üzleteket csinálni. A Banco di Roma érdekeiért kell az olasz katonáknak Tripo­liszban meghalniok. A Banco di Roma, amely a római kúriával, a római egyházzal áll összekötte­tésben. A római egyház és az olasz király, akik egyébként perben állanak egymással, a Banco di Roma kedvéért kezet fognak egymással. Milyen másként volt ez még néhány évvel ezelőtt ! Amikor 1896-ban Tirolban tartózkodtam, ahol tudvalevően tömérdek sok kolostor van, történt, hogy az olaszokat Áduánál irtó­zatosan megverték. Hogy örültek akkor Tirolban az olasz klerikálisok. Valamennyi ko­lostor ünnepiesen föl volt diszitve és ki volt vi­lágítva, csak azért, mert akkor ott lemn annyi olasz életét vesztette. Hiszen az olasz király döntötte meg a pápák világi uralmát, rabolta el kincseit, vette el a pápa régi hatalmát. És ma mégis az egyház áll a háború élén. Miért nem történt itt most tiltakozás, ahol egy­ház és állam ellenségek? Mert egy közös érdek, a Banco di Roma összetartja őket. Ellenére az ellentéteknek, minden viszálykodás megszűnt most. E­gy háború, amelyet csak a profitért indítottak, ahol a­ pápa a harcba induló csapato­kat megáldja. Istent és Mammont nem lehet egy­szerre szolgálni. Persze, nemcsak az egyház hall­gat, de hallgatnak az öreg forradalmárok utódai is. Ma valamennyi hatalom hallgat. Franciaország és Anglia évszázadok óta ugyanazt a politikát űzik gyarmataikon. Az aradi vérfürdő, amelyet 1849-ben az osztrá­kok rendeztek a magyarok ellen, megismétlődik most nap-nap után nagyobb méretekben Tripolisz­ban. A hatalmak hallgatnak. Ma már csak a profit, a nyereség és a kizsákmányolás révén lehet egyre jobban meggazdagodni. Mi azonban fölemeljük ellene tiltakozó szavunkat ők természetesen ki­nevetnek és azt mondják, hogy a mi tiltakozásunk hidegen hagyja őket. De mégis a mi vérünk­öm­kell megfigyelni s rögtön észre fogjuk venni, hogy majdnem mind mintha az ég egyetlen pontjából sugároznának ki. Az a látszat, mintha egy helyről szabadulna el minden hullócsillag s minden irányba szétszaladna. A valóságban természetesen nem így van. Mindenki tudja, hogy egy fasorban állva, ugy látszik, mintha a fasor túlsó végén szű­külne s a távolban összeérne, habár a fasor két sor fája párhuzamos egymással és mindig egyforma távolságban van egymástól. Ugyan­ezt tapasztalhatjuk egy hosszú folyosón nézve végig, akkor is úgy látszik, mintha a folyosó felső és alsó élei valahol messze összeérné­nek, holott a valóságban párhuzamosak. A szemünk így csal meg sokszor és ehhez már hozzá is szokott minden ember s tudja, hogy ha a két vonal mintha összeérne ugyan, de azért párhuzamos marad mindvégig. Gondoljuk el már most, hogy a folyosónk élein világító golyók gurulnak vé­gig s mi a sötétben a folyosót magát nem látjuk. Ugyebár azt fogjuk hinni, hogy a go­lyók egy pontból mennek szerteszét a négy irányba, mert hiszen őket látva nincs sem­milyen támpontunk annak megítélésére, hogy a golyók messziről jönnek, tehát párhuzamos pályákon mozognak. Ebből azonnal következtethetjük, hogy azok a hulló csillagok is, amelyek látszólag egy pontból sugárzanak szét, valóságban párhu­zamos pályán haladnak, amely pályák soha­sem metszik egymást. Ezek a hulló csillagok tehát egy irányból jönnek, rajban és ezért nevezik is őket meteor­rajoknak. Novemberben két ilyen meteorrajhoz van lik. De a mi vérünkből és csontjainkból bosszúállók támadnak majd, mert „a vér egy egész különös nedv." És ezt nem mondom üres frázisként. Nézzünk szét, mi történik a mohamedán világban. Százmilliók élnek más világrészekben, ahol olyan dolgok történnek, amelyeknek reánk nézve a leg­nagyobb jelentőségük van. A Ganges partjain, Afghanistánban, Perzsiában, Törökországban, az Indiai óceán partjaitól az Atlanti óceán partjáig nagy átalakulások történtek, az elnyomók el­len való harc megkezdődött Tunisz a fran­ciáké, Egyiptomot az angolok tartják meg­szállva, Tripoliszt elrabolja most Olaszország. Nagy belső forrongás keletkezett a mohamedán világban, amelynek végzetes következményei lesz­nek. 1906-ban, épp úgy, mint nálunk 1848-ban, a perzsa nép föllázadt és szabad alkotmányt, parla­mentet harcolt ki magának. A sahnak, aki ellen­állt, menekülnie kellett az országból. Amit Per­zsiában megkezdtek, Törökországban folytatták. Az új törököknek forradalmi ténye eredményezte Török­ország átalakulását. Egyiptomban is mozgolódni kezdtek. Hatalmas áramlat keletkezett Anglia ellen. Naponta újabb csapatokat kellett Angliából Egyip­tomba szállítani. Már nem érezték magukat biz­tonságban. Ha most Törökország az olaszokat Tripoliszban megveri, bizonyos, hogy ez nem marad majd hatás nélkül az egyiptomiakra. Nagy átalakulások küszöbén állunk. Az igába hajtott gyarmatokban mindenütt tűr­hetetlenebbé lesz a helyzet. Ez mindazon orszá­gokra nézve, amelyeknek gyarmataik vannak, azt jelenti, hogy a fegyverkezést folytatni kell. Ez egy fertőző betegség. Ezt persze a többi hatalmak hőven utánozzák. Milliókat költenek hadihajókra és Dreadnoughtokra. De ti rokkantak, a harctéren lemészároltak hozzátartozói számára nincs izgalom, nincsenek milliók. (Nagy tetszés.) Az olasz expedíció költségei TÁRQA oop A novemberi csillaghullás. Ma Tirs Jenő. November hónapja a hullócsillagok évszaka. Az esztendőnek nincs más olyan hónapja, melyben az égen végigcikázó meteorok szá­mosabbak lennének, mint novemberben, mi­kor körülbelül tizedikétől huszonötödikéig megszakítás nélkül minden este állandó a csillaghullás és ez nem puszta véletlen. Mindennap, bármikor, ha csak egy félóráig is figyeljük az eget tiszta, felhőtlen éj­szakákon, látni fogunk itt-ott föltűnni egy hullócsillagot, amely nagy sebesen végigszáguldozik a csillagok előtt s aztán el­tűnik épp olyan gyorsan, mint ahogyan föl­tűnt, legföljebb néha-néha pár percig látható nyomot hagyva maga után. Ilyen elszórtan előforduló hullócsillagok mindenkor láthatók s nem mások, mint a világűrben eltévedt apró törmelékek, mik a föld vonzókörébe jutnak, leesnek rája s a levegőben a súrlódás következtében izzókká lesznek, legtöbbször el is égnek. Ezek az egyes hullócsillagok között nincsen semmilyen összefüggés. A novemberi bőséges csillaghullás azonban a figyelmes megfigyelő számára azonnal elárulja, hogy az egyes hullócsillagok között van valamilyen össze­függés. Csak harminc-negyven hullócsillagot Európa népeit terhelik. Nekik kell megfizetni en­nek a rablókalandnak a költségeit. A fegyverke­zést folytatják, mert a kínai forradalom egyre na­gyobbodó gondokat okoz az európai hatalmaknak. A többi államok rablóhadjárata egyre veszedel­mesebb arányokat ölt és rövid idő múltán meg­érjük azt a borzalmas gonosztettet, hogy a népek egymásra törnek majd. Ha ez a vérfürdő Európá­ban megkezdődik, a népeknek csak egyetlen táma­szuk lesz: a szociáldemokrácia. Mi tudjuk, hogy mit jelent a háború. A nép fiainak a háborúba kell vonulniok, ahonnan mint nyomorékok térnek vissza. Ha egyáltalán vissza­térnek. A fegyver a kapitalizmus kezében van, amint ezt legjobban a Banco di Roma esetében látjuk. Mi a békét akarjuk, ha ezért az uralmon levők ki is nevetnek bennün­ket ők nem akarnak a mi gyűléseinkkel törődni szerencsénk s ezért van kilátásunk a két hétig tartó sűrű csillaghullásra. Az első az Oroszlán­csillagzat felől látszik jönni s Leonidáknak nevezzük őket, a második az Andromeda csillag felől jön s Andromedidáknak nevezzük. A Leonidákat már régóta ismerték, az An­dromedidák azonban alig hatvan esztendő óta vannak csak meg s ezeknek a története rend­kívül érdekes. Azt már régen észrevették a csillagászok, hogy a hulló csillagrajok kerin­genek a Nap körül elnyúlt pályában s olyan­kor esnek belőlük a hullócsillagok, mikor a Föld a Nap körüli útjában keresztezi ezek pályáját,­elé, hogy honnan keletkeztek, azt csak az Andromedidák magyarázták meg. Úgy történt, hogy a Biela-üstökös, amely hat és háromnegyed év alatt kerülte meg azelőtt a Napot, 1852 óta eltűnt s nem volt többé látható. A pályája olyan volt, hogy november végén nagyon közel ért a föld pá­lyájához s ezért 1852-ben és később is 1859, 1872 és 1885-ben is folyton várták, hogy mint ragyogó üstökös fogja díszíteni csillagos ég­boltozatunkat. Azonban nem úgy volt, az üstököst nem lehetett többé látni, helyette azonban napokig ezerszámra láttak hulló­csillagokat, amelyek az Andromeda csillagból sugároztak ki. Hamar kitűnt az összefüggés a várt és a bekövetkezett tünemények között. Rájöttek arra, hogy az üstökösből hullócsillag­raj lett. Az üstökös magja — mindenki tudja — apró testecskék halmazából áll, amelyek kö­zött különféle gázok fejlődnek a Nap beha­tása alatt s ezek a megvilágított gázok teszik láthatóvá az üstökösöket. A Biela üstökösből NÉPSZAVA 1911 november 11.

Next