Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)
1911-11-14 / 270. szám
2 amelyek a Mandsuriában, a nagy óceán partján, vagy Délafrikában, ahol a bárokat öldösték le, vagy a nyugatindiai szigeteken, ahol spanyolok és amerikaiak mészárolták egymást, lejátszódtak, akkor ez mint a világtól távoleső dolognak tűnt föl előttünk. A háború réme azonban egyre közelebb és közelebb jön hozzánk. Már az 1909-iki akció is, amikor Aerenthal külügyminiszternek volt számunkra egy közös ügye, tudniillik Ausztria-Magyarország számára (Nevetés), minden haszon nélkül való volt. És Ausztria-Magyarország népei ijedelemben voltak, mert visszatartották tartalékosaikat, hogy vérüket ontsák az uralkodó osztályért Alig ért véget az annexió, amikor a marokkói ügy került napirendre és mindenki attól félt, hogy Franciaország és Németország egymásnak rontanak. Ezt megakadályozták. Most azonban sokkal hallatlanabb dolgot kellett megérnünk. 1878 óta, amikor Oroszország és Törökország keveredett egymással háborúba, nem volt Európában háború és mi nem is tudtuk már elképzelni, hogy a profitért valaha újabb háború keletkezhessék Európában. Nem tudtuk annak a lehetőségét elképzelni, hogy gyermekeinket mégegyszer vágóhídra vihessék. Most azonban látjuk és kell látnunk, hogy Olaszország háborúra provokálta Törökországot, ami nem egyéb közönséges útonállásnál. (Viharos helyeslés.) Olasz katonák védtelen aggastyánokat, gyermekeket és asszonyokat lőnek halomra a tripoliszi utcákon. Mi túlbecsültük az európai kultúrát. Ha lehetséges az, hogy egész Európa nyugodtan nézze ezeket a borzalmasságokat, akkor az európai kultúra vakmerő és durva hazugság. Tisztelt elvtársak ! Az összes országok burzsoáziája hallgat. Ezeknek az uraknak egészen más gondjaik vannak. Mit törődnek ők azzal, hogy mi történik odalenn! Hogyan támadt ez a háború, amely egy kapitalista kormánynak a bűne? Miért tűrik ezt az emberek? A kapitalizmus nemcsak a munkaerő kizsákmányolásán alapul, hanem azon is, hogy népeket leigázzon, rabszolgaságba döntsön, hogy ilyen módon távoli országokból is harácsolhasson kincseket. Amerikából hozza a kapitalizmus a maga kincseit, ahol rabszolgakereskedőktől átállított szegény négerek dolgoznak az ültetvényeken. Az indiai szigetekről és a kínai kantonokból, ahol kulik dolgoznak a tea- és fűszerföldeken és szállítják a pénzt Európának. Onnan hozzák kincseiket Ez a kapitalizmus közös ügye és ezért hajszolnak mindig újabb gyarmatokat Az imént Marokkóról beszéltünk. Hogyan mesterkedtek itt, hogy a kapitalizmus majdnem háborút támasztott ? Marokkó eddig szegény, magára hagyatott ország volt, amellyel nem törődött senki. Egyszerre csak vasércet találtak a bányákban. Ez olyan üzlet, amely mellett meg lehet gazdagodni, mondták a kapitalisták és Marokkó egy csapásra a németországi Krupp-cég és a franciaországi Schneider-cég érdekeinek a középpontjába került. A viszálykodások megkezdődtek. Ki kapja a vasércet ? Krupp vagy Schneider ? Franciaország vagy Németország? A kormányokat sikerült bevonni a viszálykodásokba. Aztán átmentek, hogy üzleteket csináljanak, hogy a Marokkó-ügyet rendezzék. Németország első kereskedelmi utazója ment át (Derültség) és a német császár biztosította a marokkói szultánt az ő védelméről. Schneider és Krupp végre megegyeztek egymással és a világbéke biztosítottnak látszott A francia köztársaság a német császárral békét tartott Csakhogy Mannesmann nélkül csinálták meg a számadást. És a háború veszedelme újból föléledt. Ugyanaz, ami akkor Marokkóban történt, játszódik le most Tripoliszban. Itt egy bank akar üzleteket csinálni. A Banco di Roma érdekeiért kell az olasz katonáknak Tripoliszban meghalniok. A Banco di Roma, amely a római kúriával, a római egyházzal áll összeköttetésben. A római egyház és az olasz király, akik egyébként perben állanak egymással, a Banco di Roma kedvéért kezet fognak egymással. Milyen másként volt ez még néhány évvel ezelőtt ! Amikor 1896-ban Tirolban tartózkodtam, ahol tudvalevően tömérdek sok kolostor van, történt, hogy az olaszokat Áduánál irtózatosan megverték. Hogy örültek akkor Tirolban az olasz klerikálisok. Valamennyi kolostor ünnepiesen föl volt diszitve és ki volt világítva, csak azért, mert akkor ott lemn annyi olasz életét vesztette. Hiszen az olasz király döntötte meg a pápák világi uralmát, rabolta el kincseit, vette el a pápa régi hatalmát. És ma mégis az egyház áll a háború élén. Miért nem történt itt most tiltakozás, ahol egyház és állam ellenségek? Mert egy közös érdek, a Banco di Roma összetartja őket. Ellenére az ellentéteknek, minden viszálykodás megszűnt most. Egy háború, amelyet csak a profitért indítottak, ahol a pápa a harcba induló csapatokat megáldja. Istent és Mammont nem lehet egyszerre szolgálni. Persze, nemcsak az egyház hallgat, de hallgatnak az öreg forradalmárok utódai is. Ma valamennyi hatalom hallgat. Franciaország és Anglia évszázadok óta ugyanazt a politikát űzik gyarmataikon. Az aradi vérfürdő, amelyet 1849-ben az osztrákok rendeztek a magyarok ellen, megismétlődik most nap-nap után nagyobb méretekben Tripoliszban. A hatalmak hallgatnak. Ma már csak a profit, a nyereség és a kizsákmányolás révén lehet egyre jobban meggazdagodni. Mi azonban fölemeljük ellene tiltakozó szavunkat ők természetesen kinevetnek és azt mondják, hogy a mi tiltakozásunk hidegen hagyja őket. De mégis a mi vérünkömkell megfigyelni s rögtön észre fogjuk venni, hogy majdnem mind mintha az ég egyetlen pontjából sugároznának ki. Az a látszat, mintha egy helyről szabadulna el minden hullócsillag s minden irányba szétszaladna. A valóságban természetesen nem így van. Mindenki tudja, hogy egy fasorban állva, ugy látszik, mintha a fasor túlsó végén szűkülne s a távolban összeérne, habár a fasor két sor fája párhuzamos egymással és mindig egyforma távolságban van egymástól. Ugyanezt tapasztalhatjuk egy hosszú folyosón nézve végig, akkor is úgy látszik, mintha a folyosó felső és alsó élei valahol messze összeérnének, holott a valóságban párhuzamosak. A szemünk így csal meg sokszor és ehhez már hozzá is szokott minden ember s tudja, hogy ha a két vonal mintha összeérne ugyan, de azért párhuzamos marad mindvégig. Gondoljuk el már most, hogy a folyosónk élein világító golyók gurulnak végig s mi a sötétben a folyosót magát nem látjuk. Ugyebár azt fogjuk hinni, hogy a golyók egy pontból mennek szerteszét a négy irányba, mert hiszen őket látva nincs semmilyen támpontunk annak megítélésére, hogy a golyók messziről jönnek, tehát párhuzamos pályákon mozognak. Ebből azonnal következtethetjük, hogy azok a hulló csillagok is, amelyek látszólag egy pontból sugárzanak szét, valóságban párhuzamos pályán haladnak, amely pályák sohasem metszik egymást. Ezek a hulló csillagok tehát egy irányból jönnek, rajban és ezért nevezik is őket meteorrajoknak. Novemberben két ilyen meteorrajhoz van lik. De a mi vérünkből és csontjainkból bosszúállók támadnak majd, mert „a vér egy egész különös nedv." És ezt nem mondom üres frázisként. Nézzünk szét, mi történik a mohamedán világban. Százmilliók élnek más világrészekben, ahol olyan dolgok történnek, amelyeknek reánk nézve a legnagyobb jelentőségük van. A Ganges partjain, Afghanistánban, Perzsiában, Törökországban, az Indiai óceán partjaitól az Atlanti óceán partjáig nagy átalakulások történtek, az elnyomók ellen való harc megkezdődött Tunisz a franciáké, Egyiptomot az angolok tartják megszállva, Tripoliszt elrabolja most Olaszország. Nagy belső forrongás keletkezett a mohamedán világban, amelynek végzetes következményei lesznek. 1906-ban, épp úgy, mint nálunk 1848-ban, a perzsa nép föllázadt és szabad alkotmányt, parlamentet harcolt ki magának. A sahnak, aki ellenállt, menekülnie kellett az országból. Amit Perzsiában megkezdtek, Törökországban folytatták. Az új törököknek forradalmi ténye eredményezte Törökország átalakulását. Egyiptomban is mozgolódni kezdtek. Hatalmas áramlat keletkezett Anglia ellen. Naponta újabb csapatokat kellett Angliából Egyiptomba szállítani. Már nem érezték magukat biztonságban. Ha most Törökország az olaszokat Tripoliszban megveri, bizonyos, hogy ez nem marad majd hatás nélkül az egyiptomiakra. Nagy átalakulások küszöbén állunk. Az igába hajtott gyarmatokban mindenütt tűrhetetlenebbé lesz a helyzet. Ez mindazon országokra nézve, amelyeknek gyarmataik vannak, azt jelenti, hogy a fegyverkezést folytatni kell. Ez egy fertőző betegség. Ezt persze a többi hatalmak hőven utánozzák. Milliókat költenek hadihajókra és Dreadnoughtokra. De ti rokkantak, a harctéren lemészároltak hozzátartozói számára nincs izgalom, nincsenek milliók. (Nagy tetszés.) Az olasz expedíció költségei TÁRQA oop A novemberi csillaghullás. Ma Tirs Jenő. November hónapja a hullócsillagok évszaka. Az esztendőnek nincs más olyan hónapja, melyben az égen végigcikázó meteorok számosabbak lennének, mint novemberben, mikor körülbelül tizedikétől huszonötödikéig megszakítás nélkül minden este állandó a csillaghullás és ez nem puszta véletlen. Mindennap, bármikor, ha csak egy félóráig is figyeljük az eget tiszta, felhőtlen éjszakákon, látni fogunk itt-ott föltűnni egy hullócsillagot, amely nagy sebesen végigszáguldozik a csillagok előtt s aztán eltűnik épp olyan gyorsan, mint ahogyan föltűnt, legföljebb néha-néha pár percig látható nyomot hagyva maga után. Ilyen elszórtan előforduló hullócsillagok mindenkor láthatók s nem mások, mint a világűrben eltévedt apró törmelékek, mik a föld vonzókörébe jutnak, leesnek rája s a levegőben a súrlódás következtében izzókká lesznek, legtöbbször el is égnek. Ezek az egyes hullócsillagok között nincsen semmilyen összefüggés. A novemberi bőséges csillaghullás azonban a figyelmes megfigyelő számára azonnal elárulja, hogy az egyes hullócsillagok között van valamilyen összefüggés. Csak harminc-negyven hullócsillagot Európa népeit terhelik. Nekik kell megfizetni ennek a rablókalandnak a költségeit. A fegyverkezést folytatják, mert a kínai forradalom egyre nagyobbodó gondokat okoz az európai hatalmaknak. A többi államok rablóhadjárata egyre veszedelmesebb arányokat ölt és rövid idő múltán megérjük azt a borzalmas gonosztettet, hogy a népek egymásra törnek majd. Ha ez a vérfürdő Európában megkezdődik, a népeknek csak egyetlen támaszuk lesz: a szociáldemokrácia. Mi tudjuk, hogy mit jelent a háború. A nép fiainak a háborúba kell vonulniok, ahonnan mint nyomorékok térnek vissza. Ha egyáltalán visszatérnek. A fegyver a kapitalizmus kezében van, amint ezt legjobban a Banco di Roma esetében látjuk. Mi a békét akarjuk, ha ezért az uralmon levők ki is nevetnek bennünket ők nem akarnak a mi gyűléseinkkel törődni szerencsénk s ezért van kilátásunk a két hétig tartó sűrű csillaghullásra. Az első az Oroszláncsillagzat felől látszik jönni s Leonidáknak nevezzük őket, a második az Andromeda csillag felől jön s Andromedidáknak nevezzük. A Leonidákat már régóta ismerték, az Andromedidák azonban alig hatvan esztendő óta vannak csak meg s ezeknek a története rendkívül érdekes. Azt már régen észrevették a csillagászok, hogy a hulló csillagrajok keringenek a Nap körül elnyúlt pályában s olyankor esnek belőlük a hullócsillagok, mikor a Föld a Nap körüli útjában keresztezi ezek pályáját,elé, hogy honnan keletkeztek, azt csak az Andromedidák magyarázták meg. Úgy történt, hogy a Biela-üstökös, amely hat és háromnegyed év alatt kerülte meg azelőtt a Napot, 1852 óta eltűnt s nem volt többé látható. A pályája olyan volt, hogy november végén nagyon közel ért a föld pályájához s ezért 1852-ben és később is 1859, 1872 és 1885-ben is folyton várták, hogy mint ragyogó üstökös fogja díszíteni csillagos égboltozatunkat. Azonban nem úgy volt, az üstököst nem lehetett többé látni, helyette azonban napokig ezerszámra láttak hullócsillagokat, amelyek az Andromeda csillagból sugároztak ki. Hamar kitűnt az összefüggés a várt és a bekövetkezett tünemények között. Rájöttek arra, hogy az üstökösből hullócsillagraj lett. Az üstökös magja — mindenki tudja — apró testecskék halmazából áll, amelyek között különféle gázok fejlődnek a Nap behatása alatt s ezek a megvilágított gázok teszik láthatóvá az üstökösöket. A Biela üstökösből NÉPSZAVA 1911 november 11.