Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)

1911-11-26 / 281. szám

1911 november 26. HÉFSZAVA pártolásáról érkezett jelentés. A Cassiopeia tor­pedónaszád a nyugati parton végzett felderítő cirkálásról visszaérkezett­ és egy gyanús görög bárkát vonszolt magával. Homsban a helyzet vál­tozatlan. Csatározásod. (Konstantinápoly, november 25.) A hadügy­minisztériumhoz érkezett távirat szerint egy 2000 főből álló olasz hadcsapatot, amely Benghasinál az ország belsejébe nyomult, hogy a­­ távíróvonalat elpusztítsa, arab csapatok megtámadtak. Az olaszok visszavonultak, 12 halottat és számos sebesültet vesztettek. Az ola­szoktól földöntött távírópóznákat az arabok ismét helyreállították. (Konstantinápoly, november 25.) Said el Káder, az algíri emír fia sok sejkkel a tripoliszi török táborba érkezett. A szenoszi törzs sejkje vissza­tért Benghasiba és hírül vitte, hogy emberei a mezei munkák ellátása után visszajönnek, tehát nem pártoltak el. (Milano, november 25.) Az Avanti­nak je­lentik Tripoliszból: A török táborba nagy arab csapatok érkeztek és megtámadták az olasz hadállásokat. Tegnap is kisebb ütközet volt a várostól délre. A „Tribuna" jelentése szerint a törökök a tuniszi határ és Garina közt táviróösszeköttetést létesítettek. Most egyenes távirókapcsolat van a török tábor és Konstantinápoly között. Megtámadott kórházhajó. (Róma, november 25.) A Stefánia-ügynökség je­lenti Tripoliszból: Sforza tábornok és Negroto képviselő, a Vörös Kereszt kiküldött biztosa tegnap egy bárkán, amely a Vörös Kereszt zászlaját tűzte ki, a Regina d'Italia kórházhajó fedélzetéről vissza­tértek a szárazföldre. Amidőn egy kilométernyire voltak a parttól, az oázisból puskával lőttek rájuk. Parazine másodfütőt egy lövés könnyen megsebe­sítette. Az olasz pénzügyek. (Róma, november 25.) Egy előkelő folyóirat, a „La finance Italienne" mai számában Te­desco pénzügyminiszterrel folytatott inter­jút közöl arról, hogy az olasz-török háborúnak minő hatása lehet Olaszország közgazdasá­gára és pénzügyeire. A miniszter a következő­képp nyilatkozott: — Az állam pénzügyi helyzete kifogástalan. A mostani háború semmiképp sem érinti és nem fogja érinthetni a tényleges állapotot. Ez idő szerint az állampénztár rendes bevételei fölül­múlják a félmilliárdot. Ha akarnánk, 225 millió kincstári kötvény fölött rendelkezhetnénk, ame­lyeket minden nehézség nélkül, magában Olasz­országban helyezhetnénk el; rendelkezhetnénk továbbá több mint 120 millió azonnal behajtható küntevőséggel és igénybe vehetnék a kötvény­kibocsátó bankokat, az államot alapszabályszerűleg megillető 125 millió előleggel, nem is szólva a kül­földi bankoknál folyószámlán birt összegekről, a rendes bevételek és kiadások egyenlegében birt többletről stb., stb. Ilyképp fölkészülve, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a mostani harcot végig fogjuk küzdhetni, anélkül, hogy a parlamentet rendkívüli pénzügyi intézkedések megfontolására kellene fölszólítanunk, de anélkül is, hogy a már törvényesen elhatározott intézkedések keresztül­vitelét elhalasztani szükséges volna és anélkül, hogy kénytelenek volnánk az olasz adózókat most vagy később megterhelni. — Az állami költségvetés ma sokkal erőtelje­sebb, mint 15 esztendő előtt, moert egymás után következő 13 esztendőn át tetemes fölösleggel zá­rult Míg a kincstár az 1899—1900. költségvetési évben körülbelül 400 millió államadósságot tünte­tett föl, ma több, mint 50 milió künlévősége van. Emelkedett az államnak és a kötvénykibocsátó intézeteknek aranytartalékja egyaránt­­ pedig te­temes mértékben. Állampapírjaink külföldi for­galma igen magas összeget ért el. A postatakarék­pénztárakban lévő takarékbetétek hat esztendő alatt egy milliárdról ezernyolcszázötven millióra emelkedtek, nem szólva a többi takarékintézetben lévő tetemes betétekről.­­ A lefolyt költségvetési év jóval magasabb fölösleggel zárult, mint az előző költségvetési év. Eddig a jelenlegi konfliktus semmiféle káros ha­tással az ország gazdasági viszonyaira nem jár. Olaszország a jelenlegi háborút a még súlyosabb terheket is elviselő költségvetés rendes eszközei­vel fogja végigküzdeni Az események Olasz­országot nem fogják készületlenül találni és nyu­­ g parti városok védelme. (Konstantinápoly, november 25.) A belügy­minisztérium­ instrukciói alapján a bejruti vák­ néhány nap előtt kommünikét bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy az olaszok tá­madása a város ellen valószínűtlen, mert Bejrut nem megerősített város. Ezenfelül az olaszok számos kereskedelmi és gazdasági ér­dekeit is károsítaná egy ilyen támadás. Ha mégis megkísérelnék a partraszállást Bejrút­ban, úgy lehetséges volna sürgősen csapa­tokat és redifeket összpontosítani védelem céljából. A lakosság fölfegyverzése tehát fölös­leges. A kommüniké végül ajánlja a lakosság­nak a rend és nyugalom megőrzését és az idegenek védelmét. A kormány serényen teszi intézkedéseit a fenyegetett pontok védelmére. Hír szerint Szmirnába és Dedegacsba gép­fegyvereket küldtek ki. A chiosi keresztény lakosságot naponkint két órán át gyakoroltat­ják a katonai dolgokban. Gallipoliban na­gyobb csapatot vonnak össze. Támadás egy osztrák gőzös ellen ? (Páris, november 25.) Algírből jelentik az it­teni lapoknak, hogy az Austro-Americana tár­saságnak tegnap odaérkezett „Mariba Wa­shington" nevű hajóját, amely Triesztből in­dult és Patrason, Algíron át úton van New­yorkba, e hónap 20-án Zante és Kefalonia közt tizenkét olasz hadihajó körülfogta, meg­állásra kényszerítette, fényszórókkal megvilá­gította és az egyik olasz cirkáló éles ágyú­lövéseket tett rá, de nem találta. A bombázás csak akkor szűnt meg, mikor a „Martha Washington" jelt adott származása és rendeltetése felől. Az ágyúzó hadihajó tel­jes sebességgel és egészen közel elhaladt a feltartóztatott gőzös mellett, aztán a flottához csatlakozott. (Palermo, november 25.) A „Martha Washing­ton" kapitánya így adja elő a kalandját: — Miután elhagytuk Patrast, nyugatra a Cap Peloponnese-től Zante és Chalcedonia közt egy olasz flotta tűnt föl, amely 15—20 nagy hadihajóból állott és délkelet felé tar­tott. A hadihajók fényszórókkal világítottak a „Martha Washingtonéra, aztán sortüzet ad­tak ránk, de nem éles töltéssel. Csak egyetlen­ godt lelkiismerettel tekinthet a további alaku­lás elé. A tengeren. A Dardanellák blokádja. (Páris, november 25.) A „Petit Párisien" állítólag teljesen biztos forrásból közli, hogy Olaszország a Dardanellák ostrom­zárolásának a tervét Ausztria-Magyarország és Oroszország komoly előterjesztése foly­tán egyelőre elejtette. (Konstantinápoly, november 25.) A „Sabah" közli, hogy a hadügyminiszter és a tengerészeti minisz­ter a „Hamidie" cirkálón útrakeltek inspiriálni a Dardanellákban az erődítéseket. Tegnap Lemnos körül négy, Mytilaene környé­kén kilenc ellenséges hadihajó tűnt föl. Az olasz flotta a Vörös-tengeren fényszórókkal kémlelte ki Ramza kikötőt és megállapította a zarándokok hajóit. (Konstantinápoly, november 25.) A portán azt mondják, hogy Olaszország a Dardanellák blokádjával csak azt fogja elérni, hogy magára haragítja Oroszországot, mert az orosz keres­kedelem nagy károkat fog szenvedni. A római kormány abban bízik, hogy Oroszország a blokád következtében nyomást fog gyakorolni Törökországra, de ennek semmi hatása sem lesz, még ha be is következik. Abból egy szó sem igaz, mintha Tsarikov orosz nagykövet értesítette volna a portál, hogy Oroszország hivatalos jelentést kapott Rómából a blokád bejelentésével. A körülmények nem kedveznek Olaszországnak s nagyon könnyen megeshetik, hogy a blokk­ozás bejelentése üres fenyegetés marad. Az orosz kormány tiltakozása. (Páris, november 25.) A Havas-ügynök­ség jelenti Pétervárról: Megerősítést nyer, hogy az orosz kormány a hatalmak elé terjesztette a Dardanellák semlegessége el­vének respektálását, utalással az 1871 március 15-iki londoni szerződés idevonatkozó cikkére, egy éles golyót lőttek ki és az a mi hajónk dereka előtt ütött le. Ez jel akart lenni, hogy álljak meg és mivel nem engedelmeskedtem azonnal, még négy sortűz dördült a vaktöltés­sel, erre megállítottam hajómat A flotta pa­rancsnoki hajója fényjelekkel azt kérdezte, kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk s miután megadtam a választ, tovább enged­tek. Az olasz flotta ezután eloltotta fényszó­róit és gyorsan eltűnt. „A Martha Washington" 21-én érintette Pa­lermot, tegnap pedig Gibraltáron haladt át Newyork felé. A hajón 1600 utas van. (Trieszt, november 25.) Az Austro-Araericana ma délután 5 órakor hírt kapott, hogy a „Martha Washington” elhaladt Gibraltar mellett és fedél­zetén minden rendben van. A kapitány jelentése nem szól arról, hogy az olasz flotta feltartóztatta a hajót, tehát a társaság nem hisz a támadóiban. VTOUSCHIJEK Belga Kikötőmunkások sztrájkja. Az antwerpeni kikötőmunkások sztrájkba léptek és ennek következtében három hajó nem indulhatott. A polgármester vállalkozott a közvetítő szerepére. A kikötőmunkások azt követelik, hogy a hamburgi bér­akását alkal­mazzák. Bányalégrobbanás. Angliában a Stafford grófságban lévő Ja­mage szénbányában bányalégrobbanás hat bányászt mestel, ötöt megsebesített. A mexicói fök­telés, Santa Anna mellett egész napon át tartó közde­lemben 450 főből álló kormány­csapat megverte Zapata tábornok 800 hívét, akik köszül SS cíe&sft. Zapata tábornok elmenekült Hivatalos jelentés szerint Pi­raya mellett is harc volt a csapatok és a fölkelők között és nyolcvanan elm-fok vagy nybesüle­k. | [ | | A,. .... H MCC A kormány és a rendőrség a pékmesterek­ szolgálatában állott. a pó&meaS*i*efo­utexsHására üld.özte a rendörság e sSit&natenJiápokat. A kormány és a rendőrség sokszor hivat­koznak arra, hogy nekik nem egyes csopor­tok érdekei szerint, hanem az egész társada­lom békéjét biztosító rend föntartására kell törekedniük. Ennek természetesen éppen az ellenkezője igaz, „az egész társadalom béké­jét biztosi rend föntartásán" a kormány is, a rendőrség is a kapitalista érdekek megvédését gondolja és gyakorolja. Hogy ez így van, azt már számtalan eset­ben és több alkalommal bebizonyítottuk. A Népszava október 20-iki számában is foglal­koztunk ezzel a dologgal. Új hármasszövetség címen megírtuk, hogy a rendőrség a belügy­minisztérium egyenes utasítására rávetette magát a sütőmunkásokra és minden elfogad­ható ok nélkül üldözi őket. Október kilencedikén — írtuk akkor — a rendőrség emberei beállítottak a „Zala"-kávé­házba és mindenkit igazolásra szólítottak föl. Aki bevallotta, hogy sütőmunkás, azt minden igazolás nélkül a rendőrségre kisértek. Vagy huszonöt sütőmunkás került a rendőrségre. Egy részüket eltoloncolásra, más részüket el­zárásra ítélték, minden ok nélkül. Az elítélt sütőmunkások budapesti lakosok, akiknek be­jelentett lakásuk van, semmi törvénybe ütköző cselekedetet nem követtek el. Mégis rendőr­kézre kerültek. Már az első percben nem volt kétséges, hogy valaki egyenesen ráuszította a rendőr­séget a sütőmunkásokra. Gyanítani is lehetett, hogy a sütőmesterek ludasok a brutális hajsza megindításában, de bizonyosat azért senki sem tudott. Most azután ez a bizonytalanság is eloszlott és a szétlibbentett függöny mögött pőrén állanak a szereplők. Kéz a kézben álla­nak: a rendőrség, a belüg­yminisztérium, no meg a­­­enyéruzsorások. A leleplezéssel az Élelmezési Munkás szolgált; a lapnak az emberei benéztek a kulissza mögé, hogy

Next