Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)
1911-11-26 / 281. szám
1911 november 26. HÉFSZAVA pártolásáról érkezett jelentés. A Cassiopeia torpedónaszád a nyugati parton végzett felderítő cirkálásról visszaérkezett és egy gyanús görög bárkát vonszolt magával. Homsban a helyzet változatlan. Csatározásod. (Konstantinápoly, november 25.) A hadügyminisztériumhoz érkezett távirat szerint egy 2000 főből álló olasz hadcsapatot, amely Benghasinál az ország belsejébe nyomult, hogy a távíróvonalat elpusztítsa, arab csapatok megtámadtak. Az olaszok visszavonultak, 12 halottat és számos sebesültet vesztettek. Az olaszoktól földöntött távírópóznákat az arabok ismét helyreállították. (Konstantinápoly, november 25.) Said el Káder, az algíri emír fia sok sejkkel a tripoliszi török táborba érkezett. A szenoszi törzs sejkje visszatért Benghasiba és hírül vitte, hogy emberei a mezei munkák ellátása után visszajönnek, tehát nem pártoltak el. (Milano, november 25.) Az Avantinak jelentik Tripoliszból: A török táborba nagy arab csapatok érkeztek és megtámadták az olasz hadállásokat. Tegnap is kisebb ütközet volt a várostól délre. A „Tribuna" jelentése szerint a törökök a tuniszi határ és Garina közt táviróösszeköttetést létesítettek. Most egyenes távirókapcsolat van a török tábor és Konstantinápoly között. Megtámadott kórházhajó. (Róma, november 25.) A Stefánia-ügynökség jelenti Tripoliszból: Sforza tábornok és Negroto képviselő, a Vörös Kereszt kiküldött biztosa tegnap egy bárkán, amely a Vörös Kereszt zászlaját tűzte ki, a Regina d'Italia kórházhajó fedélzetéről visszatértek a szárazföldre. Amidőn egy kilométernyire voltak a parttól, az oázisból puskával lőttek rájuk. Parazine másodfütőt egy lövés könnyen megsebesítette. Az olasz pénzügyek. (Róma, november 25.) Egy előkelő folyóirat, a „La finance Italienne" mai számában Tedesco pénzügyminiszterrel folytatott interjút közöl arról, hogy az olasz-török háborúnak minő hatása lehet Olaszország közgazdaságára és pénzügyeire. A miniszter a következőképp nyilatkozott: — Az állam pénzügyi helyzete kifogástalan. A mostani háború semmiképp sem érinti és nem fogja érinthetni a tényleges állapotot. Ez idő szerint az állampénztár rendes bevételei fölülmúlják a félmilliárdot. Ha akarnánk, 225 millió kincstári kötvény fölött rendelkezhetnénk, amelyeket minden nehézség nélkül, magában Olaszországban helyezhetnénk el; rendelkezhetnénk továbbá több mint 120 millió azonnal behajtható küntevőséggel és igénybe vehetnék a kötvénykibocsátó bankokat, az államot alapszabályszerűleg megillető 125 millió előleggel, nem is szólva a külföldi bankoknál folyószámlán birt összegekről, a rendes bevételek és kiadások egyenlegében birt többletről stb., stb. Ilyképp fölkészülve, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a mostani harcot végig fogjuk küzdhetni, anélkül, hogy a parlamentet rendkívüli pénzügyi intézkedések megfontolására kellene fölszólítanunk, de anélkül is, hogy a már törvényesen elhatározott intézkedések keresztülvitelét elhalasztani szükséges volna és anélkül, hogy kénytelenek volnánk az olasz adózókat most vagy később megterhelni. — Az állami költségvetés ma sokkal erőteljesebb, mint 15 esztendő előtt, moert egymás után következő 13 esztendőn át tetemes fölösleggel zárult Míg a kincstár az 1899—1900. költségvetési évben körülbelül 400 millió államadósságot tüntetett föl, ma több, mint 50 milió künlévősége van. Emelkedett az államnak és a kötvénykibocsátó intézeteknek aranytartalékja egyaránt pedig tetemes mértékben. Állampapírjaink külföldi forgalma igen magas összeget ért el. A postatakarékpénztárakban lévő takarékbetétek hat esztendő alatt egy milliárdról ezernyolcszázötven millióra emelkedtek, nem szólva a többi takarékintézetben lévő tetemes betétekről. A lefolyt költségvetési év jóval magasabb fölösleggel zárult, mint az előző költségvetési év. Eddig a jelenlegi konfliktus semmiféle káros hatással az ország gazdasági viszonyaira nem jár. Olaszország a jelenlegi háborút a még súlyosabb terheket is elviselő költségvetés rendes eszközeivel fogja végigküzdeni Az események Olaszországot nem fogják készületlenül találni és nyu g parti városok védelme. (Konstantinápoly, november 25.) A belügyminisztérium instrukciói alapján a bejruti vák néhány nap előtt kommünikét bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy az olaszok támadása a város ellen valószínűtlen, mert Bejrut nem megerősített város. Ezenfelül az olaszok számos kereskedelmi és gazdasági érdekeit is károsítaná egy ilyen támadás. Ha mégis megkísérelnék a partraszállást Bejrútban, úgy lehetséges volna sürgősen csapatokat és redifeket összpontosítani védelem céljából. A lakosság fölfegyverzése tehát fölösleges. A kommüniké végül ajánlja a lakosságnak a rend és nyugalom megőrzését és az idegenek védelmét. A kormány serényen teszi intézkedéseit a fenyegetett pontok védelmére. Hír szerint Szmirnába és Dedegacsba gépfegyvereket küldtek ki. A chiosi keresztény lakosságot naponkint két órán át gyakoroltatják a katonai dolgokban. Gallipoliban nagyobb csapatot vonnak össze. Támadás egy osztrák gőzös ellen ? (Páris, november 25.) Algírből jelentik az itteni lapoknak, hogy az Austro-Americana társaságnak tegnap odaérkezett „Mariba Washington" nevű hajóját, amely Triesztből indult és Patrason, Algíron át úton van Newyorkba, e hónap 20-án Zante és Kefalonia közt tizenkét olasz hadihajó körülfogta, megállásra kényszerítette, fényszórókkal megvilágította és az egyik olasz cirkáló éles ágyúlövéseket tett rá, de nem találta. A bombázás csak akkor szűnt meg, mikor a „Martha Washington" jelt adott származása és rendeltetése felől. Az ágyúzó hadihajó teljes sebességgel és egészen közel elhaladt a feltartóztatott gőzös mellett, aztán a flottához csatlakozott. (Palermo, november 25.) A „Martha Washington" kapitánya így adja elő a kalandját: — Miután elhagytuk Patrast, nyugatra a Cap Peloponnese-től Zante és Chalcedonia közt egy olasz flotta tűnt föl, amely 15—20 nagy hadihajóból állott és délkelet felé tartott. A hadihajók fényszórókkal világítottak a „Martha Washingtonéra, aztán sortüzet adtak ránk, de nem éles töltéssel. Csak egyetlen godt lelkiismerettel tekinthet a további alakulás elé. A tengeren. A Dardanellák blokádja. (Páris, november 25.) A „Petit Párisien" állítólag teljesen biztos forrásból közli, hogy Olaszország a Dardanellák ostromzárolásának a tervét Ausztria-Magyarország és Oroszország komoly előterjesztése folytán egyelőre elejtette. (Konstantinápoly, november 25.) A „Sabah" közli, hogy a hadügyminiszter és a tengerészeti miniszter a „Hamidie" cirkálón útrakeltek inspiriálni a Dardanellákban az erődítéseket. Tegnap Lemnos körül négy, Mytilaene környékén kilenc ellenséges hadihajó tűnt föl. Az olasz flotta a Vörös-tengeren fényszórókkal kémlelte ki Ramza kikötőt és megállapította a zarándokok hajóit. (Konstantinápoly, november 25.) A portán azt mondják, hogy Olaszország a Dardanellák blokádjával csak azt fogja elérni, hogy magára haragítja Oroszországot, mert az orosz kereskedelem nagy károkat fog szenvedni. A római kormány abban bízik, hogy Oroszország a blokád következtében nyomást fog gyakorolni Törökországra, de ennek semmi hatása sem lesz, még ha be is következik. Abból egy szó sem igaz, mintha Tsarikov orosz nagykövet értesítette volna a portál, hogy Oroszország hivatalos jelentést kapott Rómából a blokád bejelentésével. A körülmények nem kedveznek Olaszországnak s nagyon könnyen megeshetik, hogy a blokkozás bejelentése üres fenyegetés marad. Az orosz kormány tiltakozása. (Páris, november 25.) A Havas-ügynökség jelenti Pétervárról: Megerősítést nyer, hogy az orosz kormány a hatalmak elé terjesztette a Dardanellák semlegessége elvének respektálását, utalással az 1871 március 15-iki londoni szerződés idevonatkozó cikkére, egy éles golyót lőttek ki és az a mi hajónk dereka előtt ütött le. Ez jel akart lenni, hogy álljak meg és mivel nem engedelmeskedtem azonnal, még négy sortűz dördült a vaktöltéssel, erre megállítottam hajómat A flotta parancsnoki hajója fényjelekkel azt kérdezte, kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk s miután megadtam a választ, tovább engedtek. Az olasz flotta ezután eloltotta fényszóróit és gyorsan eltűnt. „A Martha Washington" 21-én érintette Palermot, tegnap pedig Gibraltáron haladt át Newyork felé. A hajón 1600 utas van. (Trieszt, november 25.) Az Austro-Araericana ma délután 5 órakor hírt kapott, hogy a „Martha Washington” elhaladt Gibraltar mellett és fedélzetén minden rendben van. A kapitány jelentése nem szól arról, hogy az olasz flotta feltartóztatta a hajót, tehát a társaság nem hisz a támadóiban. VTOUSCHIJEK Belga Kikötőmunkások sztrájkja. Az antwerpeni kikötőmunkások sztrájkba léptek és ennek következtében három hajó nem indulhatott. A polgármester vállalkozott a közvetítő szerepére. A kikötőmunkások azt követelik, hogy a hamburgi bérakását alkalmazzák. Bányalégrobbanás. Angliában a Stafford grófságban lévő Jamage szénbányában bányalégrobbanás hat bányászt mestel, ötöt megsebesített. A mexicói föktelés, Santa Anna mellett egész napon át tartó közdelemben 450 főből álló kormánycsapat megverte Zapata tábornok 800 hívét, akik köszül SS cíe&sft. Zapata tábornok elmenekült Hivatalos jelentés szerint Piraya mellett is harc volt a csapatok és a fölkelők között és nyolcvanan elm-fok vagy nybesülek. | [ | | A,. .... H MCC A kormány és a rendőrség a pékmesterek szolgálatában állott. a pó&meaS*i*efoutexsHására üld.özte a rendörság e sSit&natenJiápokat. A kormány és a rendőrség sokszor hivatkoznak arra, hogy nekik nem egyes csoportok érdekei szerint, hanem az egész társadalom békéjét biztosító rend föntartására kell törekedniük. Ennek természetesen éppen az ellenkezője igaz, „az egész társadalom békéjét biztosi rend föntartásán" a kormány is, a rendőrség is a kapitalista érdekek megvédését gondolja és gyakorolja. Hogy ez így van, azt már számtalan esetben és több alkalommal bebizonyítottuk. A Népszava október 20-iki számában is foglalkoztunk ezzel a dologgal. Új hármasszövetség címen megírtuk, hogy a rendőrség a belügyminisztérium egyenes utasítására rávetette magát a sütőmunkásokra és minden elfogadható ok nélkül üldözi őket. Október kilencedikén — írtuk akkor — a rendőrség emberei beállítottak a „Zala"-kávéházba és mindenkit igazolásra szólítottak föl. Aki bevallotta, hogy sütőmunkás, azt minden igazolás nélkül a rendőrségre kisértek. Vagy huszonöt sütőmunkás került a rendőrségre. Egy részüket eltoloncolásra, más részüket elzárásra ítélték, minden ok nélkül. Az elítélt sütőmunkások budapesti lakosok, akiknek bejelentett lakásuk van, semmi törvénybe ütköző cselekedetet nem követtek el. Mégis rendőrkézre kerültek. Már az első percben nem volt kétséges, hogy valaki egyenesen ráuszította a rendőrséget a sütőmunkásokra. Gyanítani is lehetett, hogy a sütőmesterek ludasok a brutális hajsza megindításában, de bizonyosat azért senki sem tudott. Most azután ez a bizonytalanság is eloszlott és a szétlibbentett függöny mögött pőrén állanak a szereplők. Kéz a kézben állanak: a rendőrség, a belügyminisztérium, no meg aenyéruzsorások. A leleplezéssel az Élelmezési Munkás szolgált; a lapnak az emberei benéztek a kulissza mögé, hogy