Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)

1911-12-01 / 285. szám

1911 december 3. NÉPSZAVA békekötés következtében némileg javult, de amely túlságos terhelést még el nem bír. A képviselőház pénteken délelőtt ülést tart és folytatja az állami költségvetés részletes tárgyalását. — Zichy János gróf kultuszmi­niszter az ülés elején be fogja terjeszteni a pozsonyi és debreceni egyetemek fölállításá­ról szóló törvényjavaslatot és azoknak a rö­vid indokolását. Sorravaló az állami tisztviselőknek. A „Ma­gyar Kurir" szerint a pénzügyminiszter csütör­tökön bocsátotta ki a Budapesten élő állami al­kalmazottak drágasági pótléka, illetve segélye ügyében a budapesti pénzügyi hatóságokhoz in­tézett rendeletét. A rendelet közli a november 21-én tartott minisztertanácsnak a drágasági pót­lék kiutalványozására vonatkozó határozatát. E szerint a XI­­X. és IX. fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők, az államvasúti rend­szer IX. VIII. és VII. fizetési osztályába tartozó államvasgyári és állatai kőszénbányászati tiszt­viselők és az állami kincstári elemi iskolai taní­tók 200 korona, az állami dijnokok, az állami hi­vatalokban alkalmazott altisztek és szolgák, az állandóan alkalmazott napikeres szolgák, az állam­vasgyári és állami kőszénbányászati altisztek és szolgák, továbbá a pénzügyőri legénység tagjai 100 korona egyszer s mindenkorra szóló se­gélyben részesülnek. A segély családi pótlék jellegűvé válik azáltal, hogy mindazok kapják, akiknek gyermekük van, tekintet nélkül a gyermekek számára vagy pedig gyermekek hiányában hitelesen igazolják, hogy leg­alább két családtagot tartanak el. A női alkalma­zottak is megkapják a pótlékot, ha gyermekük van, de nincs férjük. A pénzügyminiszteri rende­let értelmében az összes igényjogosultaknak a segélyt, amely a folyó 1911. évre szól, december 20-ig okvetetlenül ki kell utalványozni. Karácsonyi ajándéknak talán elég lehet ez a kétszáz vagy száz koronás borravaló, ez az egy­szer s mindenkorra szóló borravaló, de családi pótléknak, vagy ahogy kormányok akarják: fize­tésrendezésnek nem fizetés, nem rendezés, hanem nyomorúságos alamizsna. Az állami tisztviselők, a dijnokok meg a szolgák és ezek gyermekei elől megeszik a tisztességes bért az ágyuk, a puskák meg a Dreadnoughtok. Itt említjük meg, hogy Batthyány Tivadar gróf elnöklésével az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató választmánya csütörtökön este rendkívüli ülést tartott, hogy az állami alkal­mazottak drágasági és családi pótlékának kivívása érdekében meginduló mozgalmat előkészítse. Batt­hyány Tivadar gróf kifejtette hosszabb beszédé­ben, hogy a kormány éppenséggel nem nyújtotta azt, amit nyilatkozattal után joggal elvártak. Ép­pen ezért a tisztességes drágasági pótlék kivívása érdekében az állami tisztviselők tovább fogják folytatni megkezdett akciójukat. Az igazgató vá­lasztmánytól elfogadott határozati javaslat ki­mondja, hogy a kormány intézkedései ellentétben vannak az egyesület emlékiratában foglalt kérel­mekkel, december 10-re rendkívüli közgyűlést hív össze, hogy az új helyzettel szemben az egyesület minden tagja állást foglalhasson. Ne bántsd a zsarolót! A képviselőház igazságügyi bizottsága csütörtöki ülésén foly­tatta a polgári perrendtartás életbeléptetésé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A 93. szakasznál Kenedi Géza azt indítványozta, hogy a zsarolás eseteiben folyó tárgyalások nyilvánosságra hozatalát tiltsák el, mert ezzel reméli elérhetőnek a zsarolási kísérletek csökkenését. Darvas Fülöp Kenedi javaslatát elfogadja s a maga részéről azt indítványozta, hogy vetessék föl a szakasz második bekez­dése után, hogy nem büntethető a második pont alapján az, aki a második pontban föl­sorolt ügyekben valamely közlést kétség­telen közérdekből vagy jogos magánérdekből tett közzé, ha a közlés a valóságnak megfelel. Lengyel Zoltán elfogadja Kenedi és Darvay indítványait s a maga részéről azt teszi hozzá, hogy csak a terhelt sérelmével járó nyilvános közlés legyen megtorolva, e­­­b­ben a terhelt javára való közlés legyen megengedve. Várady Zsigmond kéri a szakasz második pontjának teljes kihagyását, mert véleménye szerint igen sok esetben védi a jogos magánérdeket az, ha a nyilvánosságra kerülnek a jelzett pont­ban felsorolt ügyekben a hatósági iratok. Az i­azságügyi államtitkár elfogadta Kenedi és Darvay módosításait, az igazságügyminisz­ter ellenben azt ajánlotta, hogy a végleges döntést halasszák el a szakaszok új szövegé­nek bemutatásáig. Az igazságügyi bizottság szerdai ülése, hír sze­rint, izgalmas lefolyású volt. A tárgyalás során a 78. szakasz tervbe vett intézkedései kerültek megvitatásra. Itt a bírói függetlenség kérdését igen beható vita tárgyává tették. A 78. szakasz ugyanis felhatalmazást kíván adni az igazságügyi kormánynak arra, hogy az életbeléptetési törvény­javaslat életbeléptetésétől számítva az új polgári perrendtartás életbeléptetését követő két év el­teltéig — vagyis négy esztendő tartamára — minden birót akarata ellenére és a törvényileg megállapított eseteken kívül is nyugdíjazhasson. Több felszólaló azt kívánta, hogy a szakaszt töröljék, mert a bírák elmozdíthatatlansága szer­zett jog, amelyet elkobozni nem lehet. Székely igazságügyminiszter azonban kijelentette, hogy inkább lemond, de a szakaszból nem enged. A csütörtöki ülésen ezután olyan módosítással fo­gadták el a szakaszt, hogy a bírói nyugdíjazást a polgári perrend életbeléptetéséig engedi meg, azt valamennyi felügyeleti hatóság meghallgatásához köti, végül ilyen nyugdíjazás kétszázat meg nem haladhat. Mi sem természetesebb, hogy az így módosított szakaszt is ki lehet használni pártpolitikai cé­lokra, mert a bíró függetlensége a módosítással egyáltalán nincs megvédve. Azonban azok a bi­zottsági tagok, akik olyan nagyon védelmezték a bírói függetlenséget, miért nem kívánták a titkos minősítés eltörlését s egyéb olyan intézkedések­nek a lehetetlenné tevését, amelyeknek révén minden kormány befolyásolhatja a bíróságokat ? Ugyan miért nem kívánták? A magyar mezőgazdaság­, mint országrontó. Most tették közzé Bécsben a mostani év el­múlt nyolc hónapjára vonatkozó áruforgalmi kimutatást. Ezen statisztika adatai megdöb­bentő képet mutatnak arról, hogy milyen óriási módon növekedik Ausztriával szemben való eladósodásunk és hogy milyen veszedel­mesen közeledünk a gazdasági csőd felé, egyre többet vásárlunk, mint amennyit el­adunk. Ugyanis januártól októberig kivittünk Ausztriába 989 2 millió korona értékű árut, behoztunk onnan 1214 millió korona ér­tékű árut, vagyis 225 millió koroná­val többért vásároltunk Ausztriától, mint az tőlünk. Ez azt jelenti, hogy ennyi értékű osztrák áruért nem tudunk nálunk termelt áruval fizetni, hanem ezt az összeget vagy arannyal vagy pedig záloglevelekkel, váltók­kal, szóval adóssággal tudjuk csak kiegyenlí­teni. Tavaly ugyanezen időszak alatt 142 millió koronával maradtunk adósai az osz­trák gazdaságnak, tehát ez az állapot évről­évre romlik. Különösen megdöbbentő ez a szám akkor, ha meggondoljuk, hogy milyen magasak most a mezőgazdasági, tehát általunk kivitt árucikkek árai. Ha ilyen árak mellett sem tudja a magyar mezőgazdaság meggátolni az ország fokozódó eladósodását és így Ausztriá­tól való igazi függőségének növekedését, ak­kor csak egészen más gazdasági beren­dezke­dés mellett lehet azt remélnünk, hogy az ország talpra állhat. Ipart kell teremteni és intenzív mezőgazdaságot, mindennek első föl­tétele a mai agrárius uralom megbuktatása, amely nemcsak a magyar fogyasztót éhezteti ki, de tönkreteszi az országot is és Ausztriá­nak egyre függőbb viszonyba jutó rabszolgá­jává teszi. Választójogi „kitágítás". Pénzen és pálinkán vett választóiknak néha-néha be is számolnak a munkapárti képviselők. Ez az ő politikai viszo­nyaik mellett igazán nagylelkű és fölösleges fára­dozás. Mert hiszen nem politikájuk, hanem a kormány pénze miatt lettek ők képviselők. Ten­kén a Tisza-gárda egyik tagja számolt be, vagyis megismételte a híres muszájpolitikát: csak a véderőreform fontos, mivel ezt kívánja az ország érdeke. Gyulafehérvárott László Mihály nevű muszka szavalt és elít­élte az obstrukciót. A választójog kér­désében kijelentette, hogy híve a választójog nagy „kitágításának", de a magyar nemzet szupremá­ciája, egysége ezeréves históriája stb. Utána Dániel Gábor munkapárti alelnök és verekedő-zsebkendő­párti fővezér beszélt és hangsúlyozta, hogy állandó parlamenti békére nincsen kilátás, mivel az egyes ellenzéki pártok között a választási reform dol­gában ellentétek vannak. Miért nem beszél a párt­alelnök és zsebkendővezér úr Tisza István és Székely Ferenc meg Lukács László eltéréseiről ? Ehhez mindenesetre több köze van és hasznosabb dolog volna, ha a saját portája előtt söpörne. «mnMBnEagaaga—­in'n • Egy hirtelen ugrással ismét talpon volt és elfoglalta helyét. Már csak néhány méternyire van az akadálytól. Hírtelen vad, felejthetetlen jajveszékelés hangzik ki az éjszakába. Egy pár pillanat választja már csak el a veszedelemtől. Mint a vérfolyam, özönlött rája a vörös fény. Hihetetlen módon feszítette meg minden erejét és megmarkolta a fényes fogantyút. És a kezét hidegvérrel tartotta a féken ... Ereje fogytán kimerülten csukódtak le a szemei. * Hatalmas lökés, kiáltások és a megbénított gőz sistergése, a fék éles csikorgása, utána a legmélyebb csönd, megszakítva a vagyonajtók nyílásának a zajától . . . És a vonat még mindig izegve-mozogva, a leszálló mellé állt. A komor reggel szürke fényében ott állt a mozdony sisteregve és fáradtan. — A pályaudvaron vagyunk, öreg ! Kelj föl ! Zavartan dörzsöli a szemeit Streit János, aki még egyre a félelmes álom nyomása alatt volt. Miközben az ő alantasa rázogatta, re­megve kelt föl. —­ Légy nyugodt, kolléga, minden rendben van! Amikor láttam, hogy az álom erőt vesz rajtad, átvettem a vezetést és a szerkocsi sar­kába a zsákokra ültettelek. Ilyen hosszú szol­gálat után jól meg van szolgálva egy kis pi­henő. Nekem is van feleségem és vannak gyermekeim és ha kölcsönösen segítünk egy­máson, akkor nem kell félnünk. Nemde, ba­rátom­­? Máskor majd te teszel szívességet nekem. Éleshangú csengő szólalt meg odakint a hajnalban. És a két férfi sokkal megindul­tabban fogott kezet egymással, amint azt mu­latni akarták és helyeiket elfoglalták azok a társaik, akik az ő fölváltásukra érkeztek. imn­en—a— 4­1. '_/ 11 Debrecen és a sajtószabadság. Debrecen vá­ros közgyűlése tárgyalta Budapest fővárosnak a sajtószabadság ügyében hozott ismeretes határo­zatát. A közgyűlés kimondotta, hogy a feliratot hasonló felirattal pártolja, de egyúttal azt is kéri a parlamenttől, hogy a lapóvadék összegét szál­lítsa le. Tovább teregetik a főváros szennyesét. (Szmrecsányi György a gázgyárról, Heltairól, a villamosról és a József­városi csalásokról. — Heltaina.Mi nem kell a tisztességes községi választó­jog. — A képviselőház csütörtöki ülése.) Szmrecsányi György néppárti képviselő a zárószó jogán csütörtökön ismét fölszólalt a belügyi vitában és ismételten a főváros tör­vényhatóságának dolgaival foglalkozott. Sorra vette a gázgyárat, a gázgyári igazgatót, az igazgatóság tagjainak évenként 15.000 koro­nára gyűjthető napidíjait, a villamosokat és a nyomorúságos közlekedési viszonyokat, majd hosszasabban kitért a Józsefvárosban elköve­tett választási hitványságokra, csalásokra és hamisításokra, amelyeket annak idején egy sereg cikkben a Népszava leplezett le. Fel­szólalt az ülésen Heltai Ferenc — évi száz­ezer koronáért budapesti gyárigazgató — is, és némelyek meglepetésére elsősorban kézzel­lábbal nekirugaszkodott annak az általános, egyenlő és közvetlen — nem titkos — vá­lasztójognak, amelyet a főváros közgyűlésé­nek egyik albizottsága a mostani nyomo­rúságos községi választójog megjavítására tervbe vett. Azután ugyancsak kézzel­lábbal — inkább lábbal, mert rémületesen ostobán — megvédte a választási csalás be­bizonyított vádja ellen Józsefvárosi barátait, kikapván a százakra menő csalárdul szavazók közü­l egyet — egy villamos-igazgatót — s azt állította róla, hogy ez az ár nem csalhatott. Beszélt még a drágaság kérdésében a bódé­ügyről és természetesen a gázgyárról, no meg a városi villamos-részvények átvételéről. Az igazságügyminiszter is fölszólalt az ülésen s megígérte, hogy meg fogja vizsgálni, miért nem vállalta a vádat a királyi ügyészség az annak idején beadott feljelentésre a József­városi választási csalók ellen. Alább részletek

Next