Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)
1911-12-01 / 285. szám
1911 december 3. NÉPSZAVA békekötés következtében némileg javult, de amely túlságos terhelést még el nem bír. A képviselőház pénteken délelőtt ülést tart és folytatja az állami költségvetés részletes tárgyalását. — Zichy János gróf kultuszminiszter az ülés elején be fogja terjeszteni a pozsonyi és debreceni egyetemek fölállításáról szóló törvényjavaslatot és azoknak a rövid indokolását. Sorravaló az állami tisztviselőknek. A „Magyar Kurir" szerint a pénzügyminiszter csütörtökön bocsátotta ki a Budapesten élő állami alkalmazottak drágasági pótléka, illetve segélye ügyében a budapesti pénzügyi hatóságokhoz intézett rendeletét. A rendelet közli a november 21-én tartott minisztertanácsnak a drágasági pótlék kiutalványozására vonatkozó határozatát. E szerint a XIX. és IX. fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők, az államvasúti rendszer IX. VIII. és VII. fizetési osztályába tartozó államvasgyári és állatai kőszénbányászati tisztviselők és az állami kincstári elemi iskolai tanítók 200 korona, az állami dijnokok, az állami hivatalokban alkalmazott altisztek és szolgák, az állandóan alkalmazott napikeres szolgák, az államvasgyári és állami kőszénbányászati altisztek és szolgák, továbbá a pénzügyőri legénység tagjai 100 korona egyszer s mindenkorra szóló segélyben részesülnek. A segély családi pótlék jellegűvé válik azáltal, hogy mindazok kapják, akiknek gyermekük van, tekintet nélkül a gyermekek számára vagy pedig gyermekek hiányában hitelesen igazolják, hogy legalább két családtagot tartanak el. A női alkalmazottak is megkapják a pótlékot, ha gyermekük van, de nincs férjük. A pénzügyminiszteri rendelet értelmében az összes igényjogosultaknak a segélyt, amely a folyó 1911. évre szól, december 20-ig okvetetlenül ki kell utalványozni. Karácsonyi ajándéknak talán elég lehet ez a kétszáz vagy száz koronás borravaló, ez az egyszer s mindenkorra szóló borravaló, de családi pótléknak, vagy ahogy kormányok akarják: fizetésrendezésnek nem fizetés, nem rendezés, hanem nyomorúságos alamizsna. Az állami tisztviselők, a dijnokok meg a szolgák és ezek gyermekei elől megeszik a tisztességes bért az ágyuk, a puskák meg a Dreadnoughtok. Itt említjük meg, hogy Batthyány Tivadar gróf elnöklésével az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató választmánya csütörtökön este rendkívüli ülést tartott, hogy az állami alkalmazottak drágasági és családi pótlékának kivívása érdekében meginduló mozgalmat előkészítse. Batthyány Tivadar gróf kifejtette hosszabb beszédében, hogy a kormány éppenséggel nem nyújtotta azt, amit nyilatkozattal után joggal elvártak. Éppen ezért a tisztességes drágasági pótlék kivívása érdekében az állami tisztviselők tovább fogják folytatni megkezdett akciójukat. Az igazgató választmánytól elfogadott határozati javaslat kimondja, hogy a kormány intézkedései ellentétben vannak az egyesület emlékiratában foglalt kérelmekkel, december 10-re rendkívüli közgyűlést hív össze, hogy az új helyzettel szemben az egyesület minden tagja állást foglalhasson. Ne bántsd a zsarolót! A képviselőház igazságügyi bizottsága csütörtöki ülésén folytatta a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A 93. szakasznál Kenedi Géza azt indítványozta, hogy a zsarolás eseteiben folyó tárgyalások nyilvánosságra hozatalát tiltsák el, mert ezzel reméli elérhetőnek a zsarolási kísérletek csökkenését. Darvas Fülöp Kenedi javaslatát elfogadja s a maga részéről azt indítványozta, hogy vetessék föl a szakasz második bekezdése után, hogy nem büntethető a második pont alapján az, aki a második pontban fölsorolt ügyekben valamely közlést kétségtelen közérdekből vagy jogos magánérdekből tett közzé, ha a közlés a valóságnak megfelel. Lengyel Zoltán elfogadja Kenedi és Darvay indítványait s a maga részéről azt teszi hozzá, hogy csak a terhelt sérelmével járó nyilvános közlés legyen megtorolva, ebben a terhelt javára való közlés legyen megengedve. Várady Zsigmond kéri a szakasz második pontjának teljes kihagyását, mert véleménye szerint igen sok esetben védi a jogos magánérdeket az, ha a nyilvánosságra kerülnek a jelzett pontban felsorolt ügyekben a hatósági iratok. Az iazságügyi államtitkár elfogadta Kenedi és Darvay módosításait, az igazságügyminiszter ellenben azt ajánlotta, hogy a végleges döntést halasszák el a szakaszok új szövegének bemutatásáig. Az igazságügyi bizottság szerdai ülése, hír szerint, izgalmas lefolyású volt. A tárgyalás során a 78. szakasz tervbe vett intézkedései kerültek megvitatásra. Itt a bírói függetlenség kérdését igen beható vita tárgyává tették. A 78. szakasz ugyanis felhatalmazást kíván adni az igazságügyi kormánynak arra, hogy az életbeléptetési törvényjavaslat életbeléptetésétől számítva az új polgári perrendtartás életbeléptetését követő két év elteltéig — vagyis négy esztendő tartamára — minden birót akarata ellenére és a törvényileg megállapított eseteken kívül is nyugdíjazhasson. Több felszólaló azt kívánta, hogy a szakaszt töröljék, mert a bírák elmozdíthatatlansága szerzett jog, amelyet elkobozni nem lehet. Székely igazságügyminiszter azonban kijelentette, hogy inkább lemond, de a szakaszból nem enged. A csütörtöki ülésen ezután olyan módosítással fogadták el a szakaszt, hogy a bírói nyugdíjazást a polgári perrend életbeléptetéséig engedi meg, azt valamennyi felügyeleti hatóság meghallgatásához köti, végül ilyen nyugdíjazás kétszázat meg nem haladhat. Mi sem természetesebb, hogy az így módosított szakaszt is ki lehet használni pártpolitikai célokra, mert a bíró függetlensége a módosítással egyáltalán nincs megvédve. Azonban azok a bizottsági tagok, akik olyan nagyon védelmezték a bírói függetlenséget, miért nem kívánták a titkos minősítés eltörlését s egyéb olyan intézkedéseknek a lehetetlenné tevését, amelyeknek révén minden kormány befolyásolhatja a bíróságokat ? Ugyan miért nem kívánták? A magyar mezőgazdaság, mint országrontó. Most tették közzé Bécsben a mostani év elmúlt nyolc hónapjára vonatkozó áruforgalmi kimutatást. Ezen statisztika adatai megdöbbentő képet mutatnak arról, hogy milyen óriási módon növekedik Ausztriával szemben való eladósodásunk és hogy milyen veszedelmesen közeledünk a gazdasági csőd felé, egyre többet vásárlunk, mint amennyit eladunk. Ugyanis januártól októberig kivittünk Ausztriába 989 2 millió korona értékű árut, behoztunk onnan 1214 millió korona értékű árut, vagyis 225 millió koronával többért vásároltunk Ausztriától, mint az tőlünk. Ez azt jelenti, hogy ennyi értékű osztrák áruért nem tudunk nálunk termelt áruval fizetni, hanem ezt az összeget vagy arannyal vagy pedig záloglevelekkel, váltókkal, szóval adóssággal tudjuk csak kiegyenlíteni. Tavaly ugyanezen időszak alatt 142 millió koronával maradtunk adósai az osztrák gazdaságnak, tehát ez az állapot évrőlévre romlik. Különösen megdöbbentő ez a szám akkor, ha meggondoljuk, hogy milyen magasak most a mezőgazdasági, tehát általunk kivitt árucikkek árai. Ha ilyen árak mellett sem tudja a magyar mezőgazdaság meggátolni az ország fokozódó eladósodását és így Ausztriától való igazi függőségének növekedését, akkor csak egészen más gazdasági berendezkedés mellett lehet azt remélnünk, hogy az ország talpra állhat. Ipart kell teremteni és intenzív mezőgazdaságot, mindennek első föltétele a mai agrárius uralom megbuktatása, amely nemcsak a magyar fogyasztót éhezteti ki, de tönkreteszi az országot is és Ausztriának egyre függőbb viszonyba jutó rabszolgájává teszi. Választójogi „kitágítás". Pénzen és pálinkán vett választóiknak néha-néha be is számolnak a munkapárti képviselők. Ez az ő politikai viszonyaik mellett igazán nagylelkű és fölösleges fáradozás. Mert hiszen nem politikájuk, hanem a kormány pénze miatt lettek ők képviselők. Tenkén a Tisza-gárda egyik tagja számolt be, vagyis megismételte a híres muszájpolitikát: csak a véderőreform fontos, mivel ezt kívánja az ország érdeke. Gyulafehérvárott László Mihály nevű muszka szavalt és elítélte az obstrukciót. A választójog kérdésében kijelentette, hogy híve a választójog nagy „kitágításának", de a magyar nemzet szupremáciája, egysége ezeréves históriája stb. Utána Dániel Gábor munkapárti alelnök és verekedő-zsebkendőpárti fővezér beszélt és hangsúlyozta, hogy állandó parlamenti békére nincsen kilátás, mivel az egyes ellenzéki pártok között a választási reform dolgában ellentétek vannak. Miért nem beszél a pártalelnök és zsebkendővezér úr Tisza István és Székely Ferenc meg Lukács László eltéréseiről ? Ehhez mindenesetre több köze van és hasznosabb dolog volna, ha a saját portája előtt söpörne. «mnMBnEagaaga—in'n • Egy hirtelen ugrással ismét talpon volt és elfoglalta helyét. Már csak néhány méternyire van az akadálytól. Hírtelen vad, felejthetetlen jajveszékelés hangzik ki az éjszakába. Egy pár pillanat választja már csak el a veszedelemtől. Mint a vérfolyam, özönlött rája a vörös fény. Hihetetlen módon feszítette meg minden erejét és megmarkolta a fényes fogantyút. És a kezét hidegvérrel tartotta a féken ... Ereje fogytán kimerülten csukódtak le a szemei. * Hatalmas lökés, kiáltások és a megbénított gőz sistergése, a fék éles csikorgása, utána a legmélyebb csönd, megszakítva a vagyonajtók nyílásának a zajától . . . És a vonat még mindig izegve-mozogva, a leszálló mellé állt. A komor reggel szürke fényében ott állt a mozdony sisteregve és fáradtan. — A pályaudvaron vagyunk, öreg ! Kelj föl ! Zavartan dörzsöli a szemeit Streit János, aki még egyre a félelmes álom nyomása alatt volt. Miközben az ő alantasa rázogatta, remegve kelt föl. — Légy nyugodt, kolléga, minden rendben van! Amikor láttam, hogy az álom erőt vesz rajtad, átvettem a vezetést és a szerkocsi sarkába a zsákokra ültettelek. Ilyen hosszú szolgálat után jól meg van szolgálva egy kis pihenő. Nekem is van feleségem és vannak gyermekeim és ha kölcsönösen segítünk egymáson, akkor nem kell félnünk. Nemde, barátom? Máskor majd te teszel szívességet nekem. Éleshangú csengő szólalt meg odakint a hajnalban. És a két férfi sokkal megindultabban fogott kezet egymással, amint azt mulatni akarták és helyeiket elfoglalták azok a társaik, akik az ő fölváltásukra érkeztek. imnen—a— 41. '_/ 11 Debrecen és a sajtószabadság. Debrecen város közgyűlése tárgyalta Budapest fővárosnak a sajtószabadság ügyében hozott ismeretes határozatát. A közgyűlés kimondotta, hogy a feliratot hasonló felirattal pártolja, de egyúttal azt is kéri a parlamenttől, hogy a lapóvadék összegét szállítsa le. Tovább teregetik a főváros szennyesét. (Szmrecsányi György a gázgyárról, Heltairól, a villamosról és a Józsefvárosi csalásokról. — Heltaina.Mi nem kell a tisztességes községi választójog. — A képviselőház csütörtöki ülése.) Szmrecsányi György néppárti képviselő a zárószó jogán csütörtökön ismét fölszólalt a belügyi vitában és ismételten a főváros törvényhatóságának dolgaival foglalkozott. Sorra vette a gázgyárat, a gázgyári igazgatót, az igazgatóság tagjainak évenként 15.000 koronára gyűjthető napidíjait, a villamosokat és a nyomorúságos közlekedési viszonyokat, majd hosszasabban kitért a Józsefvárosban elkövetett választási hitványságokra, csalásokra és hamisításokra, amelyeket annak idején egy sereg cikkben a Népszava leplezett le. Felszólalt az ülésen Heltai Ferenc — évi százezer koronáért budapesti gyárigazgató — is, és némelyek meglepetésére elsősorban kézzellábbal nekirugaszkodott annak az általános, egyenlő és közvetlen — nem titkos — választójognak, amelyet a főváros közgyűlésének egyik albizottsága a mostani nyomorúságos községi választójog megjavítására tervbe vett. Azután ugyancsak kézzellábbal — inkább lábbal, mert rémületesen ostobán — megvédte a választási csalás bebizonyított vádja ellen Józsefvárosi barátait, kikapván a százakra menő csalárdul szavazók közül egyet — egy villamos-igazgatót — s azt állította róla, hogy ez az ár nem csalhatott. Beszélt még a drágaság kérdésében a bódéügyről és természetesen a gázgyárról, no meg a városi villamos-részvények átvételéről. Az igazságügyminiszter is fölszólalt az ülésen s megígérte, hogy meg fogja vizsgálni, miért nem vállalta a vádat a királyi ügyészség az annak idején beadott feljelentésre a Józsefvárosi választási csalók ellen. Alább részletek