Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-02 / 1. szám
4 győződnöm arról, hogy helyem még mindig ki van jelölve és azt föladnom nem szabad, annál kevésbé, mert az események szükségessé tették, hogy még továbbra is legyen a Kossuth-névvel összekötött gócpontja a függetlenségi elveknek. A függetlenségi párt vezetésem alatt az ország abszolút többségévé lévén, előállott annak elkerülhetetlensége, hogy részesévé váljék a hatalomnak és ezzel az az ónási nagy nehézség, hogy oly alapon vegyen részt a kormányzásban, amely nem az övé és mégse legyen azzal vádolható, hogy föladta függetlenségi alapját. Szándékainknak kristálytisztasága azt eredményezte, hogy magunkat továbbra is a függetlenségi eszmék leghivatottabb képviselőinek tekinthetjük. Most a függetlenségi eszmék még más veszélyeknek is vannak kitéve. Ezek részben onnan erednek, hogy a magyar nemzet érdeke által körvonalazott határt teljesen figyelmen kívül hagyó ultrademokrácia igyekszik a függetlenségi törekvéseket az ő saját érvényesülése érdekében kihasználni, ami veszélyes azért, mert a függetlenségi elvek alapföltétele a magyar haza szeretete, a magyar nemzet történelmi jogainak megvédése és a magyar államnak minden olyan kockázattól való megóvása, amely a történelmi magyarságot veszélyeztethetné. Másrészt azonban éppen ez a hazát nem ismerő radikalizmus, amely az utóbbi időben rendszeresen együtt szokott megjelenni a függetlenségi párt egy részével, némely régi függetlenségi körökben olyan visszatetszést szült, hogy ez a visszatetszés könnyen a túlzásokba csaphat át és bizonyos retrográd érzelmek kitörésével fenyeget, ami annál sajnálatosabb, mert a függetlenségi eszméket a demokráciától elválasztani nem lehet. A függetlenségi pártnak demokratikusnak kell lennie, minthogy az a nemesség, amely egy évezred évig védte meg és tartotta meg a hazát, a magyar népet magához fölemelte. Azonban olyan nemzetet vélt magához fölemelni, amelyben a magyar haza szeretete kiolthatatlanul örök időkre él. Ily veszélyes helyzetben főképp, amikor most már a múltak folyományaképp a függetlenségi párt egyúttal gyakorlati politikát is van hivatva csinálni, lehetetlennek tartom, hogy kivonjam magam azok sorából, akik életük tapasztalatait a függetlenségi elvek és a haza javára kötelesek érvényesíteni. Veletek és köztetek maradok tehát, öregen és betegen is, de annál inkább van szükségem a ti támogatástokra, elnézéstekre és szeretetekre. A mi küzdelmünk azon a téren fog tovább folyni, amelyen megkezdődött. Bár én voltam az, aki elsőnek hirdette és követelte, hogy a választói jog reformja előzze meg a véderőreformot, mégis azt állítom, hogy nincsen veszélyesebb dolog, mint az, ha a küzdő felek egyike a küzdelem alatt célt és tért változtat. Megmutatta ezt keservesen a függetlenségi pártnak mindaz, ami az önálló nemzeti bank megvalósítása körül történt. Önmagának és pártjának ilyen kitűnő jellemzése után Kossuth még azt mondotta, hogy a véderőjavaslatot most már azért sem szavazhatják meg, mert a hadügyminiszter bejelentette az újabb terheket. Arra nézve, hogy milyen fegyverekkel fognak küzdeni, nem nyilatkozik, csak azt jelenti ki, hogy aki küzd, az olyan fegyvereket használ, amilyenek rendelkezésére állanak. A néppárt táviratban üdvözölte elnökét, a pártonkívüli függetlenségiek csoportja is. KÜLFÖLD A tripoliszi hadjárato k töröökök győzelme. — A török kormány lemondása. Rómából megint cáfolnak. Eszerint teljesen valótlan, hogy december 18-án a Bir Tobrasnál koncentrált törökök és arabok az olaszok támadását visszaverték és nekik komoly veszteségeket okoztak volna. Ugyancsak római táviratok szerint Tripoliszban, Avzarában, Homsban és Tadjutrában új dolog nem történt. Bir Selimbe, Bir Akabába és Bir Tobrasba küldött felderítő lovascsapatok megállapítják, hogy ezeket a helyeket a törökök kiürítették. A háborúval természetesen szorosan öszszefügg a török kormány lemondása. A török sajtó tehát pártállásának megfelelően élénken kommentálja az eseményeket. A képviselőház szombati ülésének, amelyen a kormány benyújtotta lemondását, néhány nagyon érdekes része volt. A karzatok zsúfolásig megteltek, a diplomaták páholyában mozogni sem lehetett, de az ülésterem kongott az ürességtől s igy maradt délutánig, amikor az elnök kénytelen volt a határozatképtelenséget konstatálni, mert az egész szabadelvű ellenzék, a görög és az albán képviselők klubhelyiségeikben gyülekeztek s csak őrszemet küldtek az ülésre, hogy figyeljenek és hírt adjanak a történtekről. A kormány tagjai kivétel nélkül eljöttek. Miután az elnök kinyilatkoztatta, hogy a ház nem határozatképes, nyomban átadta a szót a nagyvezérnek azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány nevében kijelentést kíván tenni. A nagyvezír első beszéde érdes hangjával még az ifjú-török párt kebelében is kellemetlenül hatott, a második fölszólalása pedig egyenesen rossz vért szült. Said pasa anyja az izgalomtól remegett néha egészen érthetetlen volt. A görögök pártjának vezére, Busies, aki mint őrszem jött az ülésre, hevesen tiltakozott, hogy a nagyvezir beszélhessen s amikor az elnök csitította, hogy Said pasa a kormány nevében nyilatkozik, a görög pártvezér rákiáltott: — Önnek itt nincs szava! Ez a megjegyzés kihozta sodrából a nagyvezirt s izgatottan vágott vissza : — Hiába leplezik, látja az egész világ, hogy a többség obstruál. Még az IQ a-török párt is tiltakozott ez ellen. Ilyen hangulatban állott fölszólásra a hadügyminiszter s izgatottan kelt ki azok ellen a híresztelések ellen, mintha a kormány alkotmányosinyt akarna keresztülvinni s szavára fogadta, hogy a hadsereg hű az alkotmányhoz. Mahmud Sefket pasa beszéde is csak alig-alig váltott ki gyönge helyesléseket az ifju-török pártból. A kormány lemondólevele fölsorolja a legutóbbi kamarai eseményeket, ismerteti az obstrukció és a sajtókampány által teremtett helyzetet, amely meggyöngítette a kormány pozícióját. Ez úgy belföldön, mint külföldön, kellemetlen hatást keltett, úgy, hogy a kabinet kénytelen volt lemondani. A lemondó levelet a hadügyminiszter átadta a szultánnak. A kormány ugyanilyen szellemű manifesztumot bocsájtott ki, amelyben visszautasítja azt az állítást, hogy a kormány csapást mért az alkotmányra. Az ellenzék szintén közzétesz egy manifesztumot, amelyben azt állíta, hogy ezen alkotmányváltoztatásnak, amelyet a kormány tervez, kizárólagos célja az lett volna, hogy a régebbi minisztereket minden időkre megmentse a vád alá helyezéstől és megtartsa hatalmon az ifjútörököket. A manifesztum kifejezést ad azon reménynek, hogy a szultán oly kabinetet fog alakítani, amely nem képviselőkből áll, de úgy a belföldi, mint a külügyi helyzettel szemben meg fogja tudni állani a helyét. A manifesztum végül támadásokat tartalmaz Szaid pasa eljárása ellen, pool francia,-spanyol viszály Marokkó miatt. Madridból sürgönyzik, hogy a francia nagykövet a külügyminiszternek az angol nagykövet jelenlétében átnyújtotta a francia kormány válaszát a spanyol ellenjavaslatra Marokkó ügyében. A francia-spanyol marokkói tárgyalásokat a francia nagykövet és a spanyol külügyminiszter beszélgetése egy lépéssel sem vitte előbbre. A tárgyalások holtpontra jutottak, mert a francia válasz és a spanyol követelés közt több pontban teljes ellentét áll fönn. Németország a monarchia. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" heti szemléjében a következőket írja: A német birodalomnak a többi államokhoz való általános viszonyában eltolódás nem történt. Az Ausztria-Magyarországgal és Olaszországgal való szövetségek változatlanul alapja Németország külpolitikájának. Amidőn a német császári pár délvidéki útja folyamán Bécsben tartózkodott, újból látható volt a bensősége az uralkodók közötti fennálló barátságos viszonynak és a szilárdsága a két nemzetet évtizedek óta összekötő kapocsnak. Szívélyes fogadtatásban részesült az osztrák császárvárosban a német trónörököspár is, mely hazautaztában Bécsben tartózkodott. Ősszel az osztrák-magyar trónörökös Kielbe érkezett, hogy részt vegyen a német flottagyakorlatokon. Meleg rokonszenvvel üdvözöltük érdeklődését, amellyel a mi flottánk fejlődése iránt is viseltetik. Habár Ausztriában az 1911. év folyamán miniszterváltozások és új választások voltak és habár Magyarországon is nem csekély parlamentáris nehézségek voltak legyőzendők, a habsburgi monarchia külpolitikája mégis hű maradt évtizedes útjaihoz. A delegációkban, a két állam fél hivatott közös képviseletében, ennek a politikának szilárd támasza van. Anglia, bevételei. Az Egyesült Királyság (Anlia, Skócia, Wales) bevételei az 1911 december 31-én végződő negyedében 40,888.663 font sterling (egy font , körülbelül 24 korona), ami 1,872.226 font sterling emelkedést jelent a múlt év ugyanazon időszakával szemben. Az oroszok és az angolok Perzsiában. A brit konzul ellen intézett támadás látszólagos okot adott Angliának arra, hogy Perzsiában játszott ostoba és szánalmas szerepét folytassa. Miután saját érdekeivel merő ellentétben elárulta a perzsák függetlenségét és szabadságát természetellenes szövetségese, a cárizmus javára, most már maga is katonaságot szállít Perzsiába. A „Fox" nevű angol cirkáló egy indiai angol ezredet szállított partra Abusisban. A brit konzul ellen Kaserun közelében intézett támadásnál angol részen öt halott és tíz sebesült volt. A benszülöttek a legújabb gépfegyverekkel voltak fölszerelve. Tebriszben az orosz főkonzulátus közleményt bocsátott ki, amely fölszólítja a lakosokat, hogy a bazárokat nyissa ki és lásson végre foglalkozása után. A rendet orosz csapatok tartják fönn. A fegyvereket lassankint kiszolgáltatják az orosz parancsnokoknak. Orosz részről jelentik, hogy csütörtökön a mingréliai gránátosok három holttestét, néhány házban pedig orosz kozákok elégetett holttestét találták meg, amelyeket libaik borzalmasan megcsonkítottak. Szombaton a főkormányzó házának udvarán egy orosz katona holttestét ásták ki, akit nyilván élve temettek el. A holttesten sebesülésnek vagy megfojtásnak legcsekélyebb nyoma sem volt. Az orosz különítmény halottaskamrájába különböző városrészekből összesen kilenc mingréliai granátos holttestét hozták, amelyek közül hármat a rendőrségi udvar kútjából hoztak elő. A kínai forradalom. Amint már megírtuk, a forradalmárok és a kormánycsapatok között kimondott fegyverszünet vasárnap lejárt. Miután a béketárgyalások nem vezettek eredményre, nyilvánvaló volt, hogy az ellenségeskedések újra megkezdődnek. A támadást pedig bizonyára az erősebb fél kezdi meg. A köztársaságiak hétfőn tényleg megkezdték a harcot Vucsangban és Hanjangot bombázzák. ZÉPSZAVA 1912 január 2. MŰVÉSZETKOMIUM (*) Népopera. Vasárnap este új szereposztásban megismételték Verdi „Troubadour"-ját. Csak Manrico-t énekelte újra Várnai, mert Pogány hirtelen megbetegedett Luna grófot Gábor Arnold, Leonorát Geroni Erzsi énekelte, mind a ketten nagy művészettel és lendülettel. Glericzky Irén gyönyörű hanguszucinája egyenesen szenzációt keltett a közönség között, amely nem győzte a szereplőket ünnepelni. Várnai most is kitűnő volt a címszerepben. A harmadik felvonás szrettáját meg kellett ismételnie a függöny előtt. A zenekart Reiner Frigyes dirigálta nagy készséggel és frisseséggel. (*) Ne bántsd a Balkánt! Annak idején mi is megírtuk, hogy Biró Lajos „A sárga liliom" című színművét Bécsben a „Neue Wiener Buhne« nem adhatta elő, mert a cenzúra nem engedte meg, hogy egy főherceget és közös hadseregbeli tiszteket szerepeltessenek színpadon. A bécsi színház erre fordítójával átdolgoztatta a darabot, a főhercegből herceg lett, a cselekmény színhelyét pedig a magyar vidéki városból a Balkánra tették, de — így jelentik most Bécsből — a cenzúra így sem engedélyezi a darab előadását és most az ellen van kifogása, hogy a cselekmény a Balkánon