Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)
1912-04-02 / 79. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1992 április 2. kedd. 79. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 1'or. I negyed évre kor. fél évre kor- • hóra 3.- kor. A „SZOCIAlÍ**tJB"-««l együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivitelével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VB., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54-194.) KIADÓHIVATAL: Vb., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82—61 és 130—21.) • 7 A becstelenség iskolája. Szégyenkezve, leforrázva állott hétfőn az új Khuen-Héderváry-kormány a pellengéren. De nemcsak a kormány, hanem a pártja is. S mindezeken fölül a legleforrázottabbak, a legmegrugdaltabbak a három nemes grófok: Khuen-Héderváry gróf, Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf valának. A szövetség negyedik tagja, Apponyi gróf egy kissé még szégyenli magát, ő még kiállott ma a sorból. Aki ezen a névsoron végig néz, mindjárt látja, hogy a rezoluciós háború vezérei ugyanazok, akik az általános választójog ellen a legkonokabban fenekednek. A grófi antimilitarizmust azok koholták ki, akik a grófi antidemokrácia fővezetői. Már maga ez az egy tény is mutatja, hogy az egész válságkomédia tulajdonképpen nem a körül forgott, miképpen lehet a katonai dolgokban a képviselőház erejét megnövelni, hanem miképpen lehet az általános választójognak gáncsot vetni? Három hét előtt úgy látták a grófi összeesküvők, hogy a katonai téren elérhető nemzeti vívmányok a legalkalmasabb eszközök a választójog elgáncsolására. Nosza kisütötték, hogy veszélyben van a nemzet újoncmegajánlási joga. Amíg ezt a jogot a maga tisztaságában helyre nem állították, addig veszedelemben forog az alkotmány. A veszélyeztetett alkotmány bástyáira kivonult az egész történelmi nemzet. A munkapárttal Tisza István határozatot hozatott,, hogy csak olyan kormányt fog támogatni, amelyik országos határozattal teszi lehetetlenné az újoncmegajánlási jog kijátszását. Megmozdították a hivatalos dróton rángatható vármegyei törvényhatóságokat, a vidéki munkapárti köröket: az „egész nemzet" talpra állott, követelte az országos határozatokat, tiltakozott Auffenbergnek és a többi illetéktelen tényezőnek a magyar alkotmányos életbe való beavatkozása ellen. Három hét előtt igy lehetett az általános választójog ellen harcolni, akkor azért ez volt a nemzeti politika. Most azután fordult a kocka. Ha a rezoluciós grófok nem adták volna be a derekukat, akkor nem a „végzetes katasztrófák", nem a szerencsétlenségek következtek volna el az országra, hanem jött volna : az általános választójog jegyében való kibontakozás. Ezt kellett minden áron megakadályozni. Lekötöttük magunkat a rezolució mellett ? — kérdezték a grófi becsületszéldvagok. Majd föloldjuk magunkat — válaszoltak rögtön saját maguknak. Nemzeti veszedelemnek mondották a tartalékosokra vonatkozó szakasznak országos határozat nélkül való elfogadását? Most bebizonyítják, hogy az ilyen határozat lenne végzetes nemzeti veszedelem. Nem akartak ezelőtt olyan kormányt támogatni, amelyik országos határozat nélkül jön? Most azt a kormányt alakították meg és támogatják, amelyik ennek az országos határozatnak az ellenkezőjét, a teljes visszáját hozza magával. Most ezt kívánja tőlük az általános választójog gyűlölete, mivel azt hiszik, hogy most ezzel a becstelenséggel tudnak követ hengeríteni az általános választójog útjába. Amikor a népjogot rezolucióval lehet megfojtani, akkor rezoluciósok a grófok. Amikor a népjogot rezolució nélkül lehet megfojtani, akkor antirezoluciósok. Amikor a választójog ellen úgy lehet jól harcolni, hogy a királyt szorongatják, akkor nemesi fölkelést csinálnak a kaszinókban, klubbokban, megyeházakon. Amikor a királyhűség és alattvalói hódolat a jobb választójogellenes üzlet, akkor erre adják magukat, még a becsületük utolsó foszlányának, a szavahihetőségük végső rongyának az árán is. Micsoda egy semmiházi, hitvány, sáros társaság ez! Nem arc, pofa kell ahhoz, hogy szavukat ilyen gyorsan, ilyen szemérmetlenül, ilyen alávaló módon megszegjék. Ez már nem a politikai, ez az egyéni tisztesség kérdése és biztos, hogy az egész ország gondolkodó és erkölcsileg meg nem rothadt közvéleménye tapsolna annak a jellemes embernek, aki a képviselőházban megmondta volna vagy megmondaná nekik. Ilyesmit nem tesznek tisztességes férfiak! S ez a kirugdalt, megszégyenített, leforrázzott, hazug és semmiházi banda akarja megoldani az ország nagy kérdéseit? Ezek akarnak vagy mernek is csak arra gondolni, hogy hozzányúljanak a véderőreformhoz? Ezek akarnak szembeszállani prostituált és egész becstelenségében meg gyöngeségében leleplezett politikájukkal ahhoz az obstrukcióhoz, amely a szépjogok követeléséből meríti erejét és amelyik ennek az egész harcnak, folyamán következetesen és meggyőződésesen állott meg az általános, egyenlő és titkos választójog mellett ? Ezek próbálnak majd újból ígéretekkel jönni, ezek, akiknek becsületszavánál állandóbb a füstkarika, megbízhatóbb a tolvajok és tettenért betörők vallomása?Ezek akarnak még ezentúl is hadakozni a nép ellen ? Ezek merik a szájukba venni a nemzeti jogok biztosítását továbbra is és ezek merik azt mondani, hogy az általános választójog, a nép romlásba dönti a nemzetet és veszélyezteti a nemzeti jogokat ? • Ezek mernek még arról fecsegni és hazudozni, hogy az igazi alkotmányosság védelme nem jó helyen lesz a nép választottjainál ? Most benne vannak nyakig a sárban. Ha kimásznak belőle és megint kimerik nyitni a szájukat, ha megint teli merik venni a szokásos hazug és nagyképű frázisaikkal, akkor azzal a sárral, amelyben most nyakig benne vannak a grófok és cimboráik, be kell tömni a szájukat és a becsületes emberek egész fölháborodásátkell a nevet meg nem érdemlő testrészükbe köpni. Az ember sohase mondjon végleges ítéleteket. Azt hittük, hogy hitványabb és semmiházibb politikát, mint aminőt a koalíció csinált, már nem is lehet kigondolni. Tisza—Khuen—Andrássy & Tsa cég most megnyitotta a becstelenség főiskoláját és megmutatta, hogy a becstelenségnek, ha grófi magyar politikusokról van szó, nincsen határa. Lapunk mai száma 16 oldal. A bányászok sztrájkja Angliában még javában folyik a szavazás afölött, várjon a bányászok azonnal megkezdjék-e a munkát. Általános meglepetést okozott az, hogy a délwalesi bányászok a munka megkezdése mellett döntöttek. A délwalesi bányatulajdonosok csökönyös magatartása okozta a sztrájkot és a munkások itten nagyobb elkeseredéssel küzdöttek, mint másutt. Azt hitték tehát, hogy a délwalesi bányászok nem kezdik meg addig a munkát, amíg a minimális munkabér összegét meg nem állapították. A lancashirei, derbyshirei, northhumberlandi bányászok ellenben a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Mindamellett azt hiszik, hogy a többség a munka megkezdése mellett fog dönteni. Ebben a számításban az ország különböző részein már megnyitották a bányákat. Azt hiszik, hogy csütörtökig a legtöbb bányában megkezdik a munkát. A termelésben azért nehézséget fogokozni a gépészek és egyéb föld fölött dolgozó munkások mozgalma. A minimális munkabérről szóló törvény ugyanis csak a föld alatt dolgozó munkásokra vonatkozik. A föld fölött dolgozó munkások és a gépészek azonban kimondták, hogy mindaddig sztrájkolnak, amíg az ő követeléseiket is nem teljesítették. A sztrájk folyamán a kormány néhány bánya védelmére katonaságot küldött ki. Chilkben a munkások rájöttek, hogy a bányatulajdonos visszaél a szakszervezet engedelmével és több munkást foglalkoztat, mint amennyi a bánya épségben tartásához szükséges. Mintegy tízezer munkás vette körül a bányát és követelte, hogy a lent dolgozó munkások jöjjenek föl, hogy megállapítsák, mennyien vannak odalenn. A tulajdonos rendőrökért telefonált, akik nagy számban meg is érkeztek, dle a munkásodtömegével szemben tehetetlenek voltak.. A munkások követelték, hogy a bányához vezető kapukat nyissák ki, de mire a kapukat kinyitották, a tömeg türelmét