Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)

1912-04-02 / 79. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1992 április 2. kedd. 79. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 1'or. I negyed évre kor. fél évre kor- • hóra 3.- kor. A „SZOCIAlÍ**tJB"-««l együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivitelével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VB., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54-194.) KIADÓHIVATAL: Vb., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82—61 és 130—21.) • 7 A becstelenség iskolája. Szégyenkezve, leforrázva állott hétfőn az új Khuen-Héderváry-kormány a pellengé­ren. De nemcsak a kormány, hanem a pártja is. S mindezeken fölül a legleforrá­zottabbak, a legmegrugdaltabbak a három nemes grófok:­ Khuen-Héderváry gróf, Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf valának. A szövetség negyedik tagja, Ap­ponyi gróf egy kissé még szégyenli ma­gát, ő még kiállott ma a sorból. Aki ezen a névsoron végig néz, mindjárt látja, hogy a rezoluciós háború vezérei ugyanazok, akik az általános választójog ellen a legkonokabban fenekednek. A grófi antimilitarizmust azok koholták ki, akik a grófi antidemokrácia fővezetői. Már maga ez az egy tény is mutatja, hogy az egész válságkomédia tulajdonképpen nem a kö­rül forgott, miképpen lehet a katonai dol­gokban a képviselőház erejét megnövelni, hanem miképpen lehet az általános választó­jognak gáncsot vetni? Három hét előtt úgy látták a grófi összees­küvők, hogy a katonai téren elérhető nemzeti vívmányok a legalkalmasabb eszközök a v­álasztójog elgáncsolására. Nosza kisütöt­ték, hogy veszélyben van a nemzet újonc­megajánlási joga. Amíg ezt a jogot a maga tisztaságában helyre nem állították, addig veszedelemben forog az alkotmány. A ve­szélyeztetett alkotmány bástyáira kivonult az egész történelmi nemzet. A munkapárt­tal Tisza István határozatot hozatott,, hogy csak olyan kormányt fog támogatni, amelyik országos határozattal teszi lehetetlenné az újoncmegajánlási jog kijátszását. Megmoz­dították a hivatalos dróton rángatható vár­megyei törvényhatóságokat, a vidéki munka­párti köröket: az „egész nemzet" talpra állott, követelte az országos határozatokat, tiltakozott Auffenbergnek és a többi ille­téktelen tényezőnek a magyar alkotmá­nyos életbe való beavatkozása ellen. Há­rom hét előtt igy lehetett az általános vá­lasztójog ellen harcolni, akkor azért ez volt a nemzeti politika. Most azután fordult a kocka. Ha a rezo­luciós grófok nem adták volna be a dere­kukat, akkor nem a „végzetes katasztró­fák", nem a szerencsétlenségek következ­tek volna el az országra, hanem­ jött volna : az általános választójog jegyében való ki­bontakozás. Ezt kellett minden áron meg­akadályozni. Lekötöttük magunkat a rezolució mellett ? — kérdezték a grófi becsületszéldvagok. Majd föloldjuk magunkat — válaszoltak rögtön saját maguknak. Nemzeti­­ veszedelemnek mondották a tartalékosokra vonatkozó szakasznak or­szágos határozat nélkül való elfogadását? Most bebizonyítják, hogy az ilyen határo­zat lenne végzetes nemzeti veszedelem. Nem akartak ezelőtt olyan kormányt tá­mogatni, amelyik országos határozat nél­kül jön? Most azt a kormányt alakították meg és támogatják, amelyik ennek az or­szágos határozatnak az ellenkezőjét, a tel­jes visszáját hozza magával. Most ezt kívánja tőlük az általános választójog gyűlölete, mivel azt hiszik, hogy most ezzel a becs­telenséggel tudnak követ hengeríteni az ál­talános választójog útjába. Amikor a népjogot rezolucióval lehet megfojtani, akkor rezoluciósok a grófok. Amikor a népjogot rezolució nélkül lehet megfojtani, akkor antirezoluciósok. Ami­kor a választójog ellen úgy lehet jól har­colni, hogy a királyt szorongatják, akkor nemesi fölkelést csinálnak a kaszinókban, klubbokban, megyeházakon. Amikor a ki­rályhűség és alattvalói hódolat a jobb vá­lasztójogellenes üzlet, akkor erre adják magukat, még a becsületük utolsó foszlá­nyának, a szavahihetőségük végső rongyá­nak az árán is. Micsoda egy semmiházi, hitvány, sáros társaság ez! Nem arc, pofa kell ahhoz, hogy szavukat ilyen gyorsan, ilyen szemér­metlenül, ilyen alávaló módon megszeg­jék. Ez már nem a politikai, ez az egyéni tisztesség kérdése és biztos, hogy az egész ország gondolkodó és erkölcsileg meg nem rothadt közvéleménye tapsolna an­nak a jellemes embernek, aki a képviselő­házban megmondta volna vagy megmon­daná nekik. Ilyesmit nem tesznek tisztességes férfiak! S ez a kirugdalt, megszégyenített, lefor­rázzott, hazug és semmiházi banda akarja megoldani az ország nagy kérdéseit? Ezek akarnak vagy mernek is csak arra gondolni, hogy hozzányúljanak a véderő­reformhoz? Ezek akarnak szembeszállani prostituált és egész becstelenségében meg gyöngesé­gében leleplezett politikájukkal ahhoz az obstrukcióhoz, amely a szépjogok követelé­séből meríti erejét és amelyik ennek az egész harcnak, folyamán következetesen és meggyőződésesen állott meg az­ általános, egyenlő és titkos választójog mellett ? Ezek próbálnak majd újból ígéretekkel jönni, ezek, akiknek becsületszavánál állan­dóbb a füstkarika, megbízhatóbb a tolva­jok és tettenért betörők vallomása?­­Ezek akarnak még ezentúl is hadakozni a nép ellen ? Ezek merik a szájukba venni a nemzeti jogok biztosítását továbbra is és ezek merik azt mondani, hogy az általános választójog, a nép romlásba dönti a nemzetet és veszé­lyezteti a nemzeti jogokat ? • Ezek mernek még arról fecsegni és hazu­dozni, hogy az igazi alkotmányosság vé­delme nem jó helyen lesz a nép válasz­tottjainál ? Most benne vannak nyakig a sárban. Ha kimásznak belőle és megint kimerik nyitni a szájukat, ha megint teli merik venni a szokásos hazug és nagyképű frázisaikkal, akkor azzal a sárral, amelyben most nyakig benne vannak a grófok és cimboráik, be kell tömni a szájukat és a becsületes em­berek egész fölháborodását­­kell a nevet meg nem érdemlő testrészükbe köpni. Az ember sohase mondjon végleges íté­leteket. Azt hittük, hogy hitványabb és semmiházibb politikát, mint aminőt a koalíció csinált, már nem is lehet kigon­dolni. Tisza—Khuen—Andrássy & Tsa cég most megnyitotta a becstelenség főiskoláját és megmutatta, hogy a becstelenségnek, ha grófi magyar politikusokról van szó, nin­csen határa. Lapunk mai száma 16 oldal. A bányászok sztrájkja­ Angliában még javában folyik a szava­zás afölött, várjon a bányászok azonnal megkezdjék-e a munkát. Általános meg­lepetést okozott az, hogy a délwalesi bá­nyászok a munka megkezdése mellett dön­töttek. A délwalesi bányatulajdonosok csö­könyös magatartása okozta a sztrájkot és a munkások itten nagyobb elkeseredéssel küzdöttek, mint másutt. Azt hitték te­hát, hogy a délwalesi bányászok nem kezdik meg addig a munkát, amíg a mi­nimális munkabér összegét meg nem ál­lapították. A lancashirei, derbyshirei, north­humberlandi bányászok ellenben a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Mindamellett azt hiszik, hogy a többség a munka meg­kezdése mellett fog dönteni. Ebben a szá­mításban az ország különböző részein már megnyitották a bányákat. Azt hiszik, hogy csütörtökig a legtöbb bányában megkezdik a munkát. A termelésben azért nehézséget fog­okozni a gépészek és egyéb föld fölött dolgozó munkások mozgalma. A minimá­lis munkabérről szóló törvény ugyanis csak a föld alatt dolgozó munkásokra vo­natkozik. A föld fölött dolgozó munkások és a gépészek azonban kimondták, hogy mindaddig sztrájkolnak, amíg az ő köve­teléseiket is nem teljesítették. A sztrájk folyamán a kormány néhány bánya védelmére katonaságot küldött ki. Chilkben a munkások rájöttek, hogy a bányatulajdonos visszaél a szakszervezet engedelmével és több munkást foglalkoz­tat, mint amennyi a bánya épségben tar­tásához szükséges. Mintegy tízezer munkás vette körül a bányát és követelte, hogy a lent dolgozó munkások jöjjenek föl, hogy meg­állapítsák, mennyien vannak odalenn. A tulajdonos rendőrökért telefonált, akik nagy­ számban m­eg is érkeztek, dle a mun­kásod­­tömegével szemben tehetetlenek vol­tak.. A munkások követelték, hogy a bá­nyához vezető kapukat nyissák ki, de mire a kapukat kinyitották, a tömeg türelmét

Next