Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)

1912-04-02 / 79. szám

1912 április 5. ) NÉPSZAVA sát nem helyesli és Vértessy tanfelügyelő el­járását elítéli. Az agráruralom állandóan passzív mérleget tart fönn Ausztria és Magyarország kereskedelm­i forgalmában a mi hátrányunkra. Az osztrák ke­reskedelmi minisztérium február havi statisztikai kimutatása szerint Magyarország kivitele Ausz­triába 90­6, Ausztria kivitele Magyarországba 121­8 millió korona volt. Az év első két hónapjáról szóló statisztikai kimutatás Ausztria javára 29­8 millió korona aktívumot tüntet föl a múlt évi 30­3 millió koronával szemben. Nagyon természetes Magyarországnak ez a hát­rányos állapota, mert hiszen mi nyersanyagot, legjobb esetben félgyártmányt szállítunk ki s ipar­cikkeket hozunk be. Ezért nehezebb is itt a meg­élhetés, mint Ausztriában, mert az itteni munkás­kezek elől az agrárvámos, iparelnyomó uralom ki­viszi a nyersterményeket s a magyar fogyasztó­nak kell megfizetnie a külföldi, leginkább osztrák munkabért és vállalkozói, kereskedői nyeresé­get is. Ez a grófok és junkerek nemzetfentartó, haza­fias politikája. A horvátországi helyzettel kapcsolatban Budapesten a politikai körökben különféle hirek keltek szárnyra, a többi közt királyi biztos kinevezéséről is. Illetékes helyen — igy jelenti a „Bud. Tud." — ez idő szerint mit­sem­ tudnak erről s a forgalomba került hí­reket határozottan megcáfolják. Menekülés az éhhalál elöl. Szilágy megye al­ispánjának jelentése szerint az elmúlt hónapban a kivándorlás emelkedett a vármegyében. Kiadtak Amerikába 79, Romániába 4, egyéb útirányra pe­dig 3 útlevelet. Visszavándorlás nem történt. A Magyar Kereskedők Egyesülete vasárnapi közgyűlésén Bosnyák Izsó elnök a kereskedők szervezkedésének szükséges voltát fejtegette, mert így a kereskedők osztályának nemcsak gazdasági ereje növekszik meg, hanem politikai befolyása is emelkedik. Nemcsak régente üldözték a kereske­delmet, mondotta, üldözik ma is. A közigazgatási hatóságok zaklatásait minduntalan érezzük. Az egyesület jövő évi munkaprogrammja szerint töb­bek között mozgalmat inast a teljes vasárnapi munkaszünet és a nyolcórai záróra törvényes ren­dezése érdekében, valamint a légszesz-, villám­világítás és a telefondíjak leszállítása ügyében, továbbá sürgeti a tisztességtelen versenyről szóló törvény megalkotását. Ledermann Mór­us társelnök szólalt föl s töb­bek közt ezt mondta: — A kereskedők vegyenek példát a munkásoktól, a gyárosoktól és az iparosoktól, akik már régóta szervezve vannak. Ha egy tekintélyes kereskedő a közéletben fölemeli szavát, nincs annak súlya és nem is lehet, mert tudják, hogy nem áll a háta mögött szervezett kereskedői osztály. A komáromi választás e hó 10-én lesz és mindkét párt erősen készülődik. A függetlenségi jelölt, Balla Aladár vasárnap nyilvános népgyűlé­sen mondta el programmbeszédét és többek kö­zött kijelentette: Alkotmányunknak egyik sarkalatos elve, hogy a parlamentben a nemzet akarata döntse el, miképp kormányoztassák az ország népe. Ennek pedig csak egy módja van, ha megvalósítjuk a nép­farlamentet, az általános, egyenlő és titkos vá­asztójogot. Részletesen és igen nagy tetszés mellett, szakadatlan éljenzéstől kísérve fejtegette ezután a választójog kérdését, különösen hang­­súlyozva a titkosság fontosságát, amely egyedül tudja biztosítani a szavazók függetlenségét és lelkiismeretszabadságát. Beszédében kimutatta, hogy a társadalom minden rétegének szüksége van az általános, egyenlő és titkos választójogra. Fölszólalt még több függetlenségi képviselő is, mindannyian határozottan a becsületes választói reform mellett nyilatkoztak. A komáromi válasz­tás, úgy látszik, a választói reform jegyében fog lefolyni. Ugyanabban az időben, mikor a függetlenségi párt Balla Aladárt kíséretével együtt meleg fo­gadtatásban részesítette, tartotta a komáromi munkapárti jelölt, Sárkány Ferenc, a város rendőr­kapitánya programmbeszédét a Vigadó nagyter­mében.­ A programmbeszéd időpontját délelőtt 1 112-re tűzték ki abban a reményben, hogy ezzel a vendégek fogadtatásának ünnepé­lyességét sikerül megakadályozniuk, de ku­darcot vallottak: Holló Lajost, Balla Aladárt és a kiséri­ vendégeket lelkes tömeg fogadta, ellen­ben a mánkapárti gyűlés igen kevés számú hall­szatóstig előtt folyt le. A Vigadó épülete előtt ha talmas rendőr-és csendőrkordon állott. A meghívó ugyan „pártkülönbség nélkül" szólt, de a terembe csak a „megbízható elemek" jutottak be. Ez a két programmbeszéd a maga külsőségeivel kitűnő jel­képe a két párt és a demokrácia viszonyának, A választójogért. Vasárnap délután igen nagy­sikerű népgyűlést tartott a függetlenségi és 48-as párt, a Választójog Országos Szövetsége és a szo­ciáldemokrata párt Szentesen. A Választójog Or­szágos Szövetsége nevében Ormos Ede dr. elvtárs, a szociáldemokrata párt nevében pedig Farkas István elvtárs beszélt. Megjelent a gyűlésen Nagy György dr., a hódmezővásárhelyi függetlenségi és 48-as párt elnöke is. Az érkező vendégeket a vasútnál óriási tömeg fogadta. A népgyűlés elnöke Sima László nagy­hatású megnyitó beszéde után Ormos Ede dr. nagy derültség között mutatott arra, hogy olyan áprilisi bolondság lesz hétfőn a magyar parla­mentben, amilyen még sohasem volt a magyar politikában. Bemutatkozik az új kormány azzal, hogy amit oly fontosnak tartott, hogy amellé magát s pártját lekötötte, most anélkül vállalja a kormány­zást. Ilyen kormány, ilyen párt nem intézheti az or­szág sorsát. Ezt az egész társaságot elsöpri a választó­jog diadala s ez egyszersmind megszünteti azt a több évszázados politikai játékot, amelyet a ki­rály és a nemesség folytat a nép rovására. A ki­rály a nemességet mindig a nép érdekében alko­tandó reformokkal ijesztgeti, ha gyöngének érzi a hatalmát, a nemesség pedig az ősi alkotmány vé­delmére nemzeti küzdelembe szólítja a népet, ha a királyi hatalom az ő osztályérdekeit, kiváltsá­gait fenyegeti. A játék vége mindeddig az volt, hogy a király és a nemesség megegyeztek s a nép nem­ jutott jogaihoz. Tarnóczy József református lelkész főként a legutóbbi szentesi választás lélekvásárló gyaláza­tosságait ostorozta. Nagy György dr. Kossuth Lajos tanításaiból mutatta ki, hogy az ország függetlensége, a nép szabadsága, a jogegyenlőség és a haladás csakis az általános választójoggal biztosítható. Farkas István kijelentette, hogy hosszú időn keresztül csak a szociáldemokrata párt küzdött a választójogért, most azonban már a polgári tár­sadalom becsületes munkából élő rétegei is küz­denek ezekért az eszmékért és így ennek győznie kell a reakció ellen. Steiner Ferenc, a hódmezővásárhelyi független­ségi párt alelnöke és Korniczky Dezső az Orszá­gos Kossuth-szövetség küldöttje szólottak m­ég nagy hatással a mintegy 5400 főnyi tömeg előtt. B­i az ? Hát már a rendőrtisztviselők is szocialistáskodnak ? Ezt kell kérdeznünk, mert Szegedről az a hír jön, hogy ott az ország köz­ségi rendőrtisztviselői vasárnap helyzetük javítása érdekében gyűlést tartottak, amelyen megjelent mintegy 50 községi rendőrtisztviselő. Herner Ist­ván zsombolyai rendőrbiztos nyitotta meg az ér­tekezletet és üdvözölte a megjelent Somogyi Szilveszter szegedi rendőrkapitányt. Több fel­szólalás után az értekezlet elhatározta, hogy me­morandumot intéznek a belügyminiszterhez a Községi Rendőrtisztviselők Egyesületének meg­alakítása tárgyában. A mozgalom célja a községi rendőrség államosítása. A rendőrtisztviselők tehát gyűléseznek, sőt egyesületet is akarnak alapítani. S mindezt „hely­zetük javítása érdekében". Mit szólnának e derék urak, ha az ő gyűlésüket is úgy nem engedélyez­nék vagy szétvernék, mint ők szokták gazdájuk parancsára a munkásgyűléseket ? Vagy mit szól­nak majd, ha a főrendőr, a belügyminiszter éve­kig heverteti az alapszabályaikat? Mégis csak hatalmas erő lehet a gyülekezés, egyesülés jogaiban, hogy még azok is ezekhez folyamodnak, akik vadállat módjára tiporják eze­ket a polgári és emberi szabadságokat. Volt arcuk a Házban bemutatkozni. * A Király mögé bújnak és a trónörökös ellen izgatnak. A képviselőház hétfői ülésén az új kor­mány bemutatkozott. A kormánynak volt elég szemérmetlensége, raktáron, hogy a képviselőházban megjelenjék és kijelentse, hogy hivatalát a rezolució elejtésével fog­lalhatta csak el újra és a pártjának volt pofája ezt a tényt és ezt a bejelentést ri­koltó éljenzéssel fogadni. A rezolució­ hóhér miniszterelnöknek szükségszerűen rövid és hihetetlenül szemérmetlen beszéde után az ellenzéki pártok szónokai szólaltak föl. Kossuth a harcot hirdette a véderőjavaslat ellen és valami föliratfélét indítványozott, amely megmagyarázná a királynak, hogy a rezolució nem akar felségjogokat sérteni. A többi fölszólaló: Holló, Egry, Szabó István, Batthyány Tivadar a választójog érdekében megvívandó elszánt harcot jelen­tették be és gyilkos gúnnyal ostorozták a kormánynak és pártjának "aljas pálfordulá­sát. Zboray néppárti felszólította a minisz­terelnököt, hogy cáfolja meg azokat a rá­fogásokat, amelyek a kormánypárti sajtó­ban a király lemondásával kapcsolatban a jövendő uralkodót, Ferenc Ferdinánd trón­örököst alkotmányellenes uralkodásnak a terveivel vádolták meg. Ugyanilyen érte­lemben beszélt, de burkoltan, Ap­ponyi Albert is. És Andrássy Gyula? A rezolució apja és tántoríthatlan hű­ségű lovagja? Ő kijelentette, hogy a miniszterelnök helyén ő sem csele­kedett volna másképpen. Ez érthető. A maffiavezérnek tetszik ez az alakulás, m­ert ebben a választójogi reakció törekvéseinek az érvényesülését látja. A politikában er­kölcsöt és tisztes következetességet köve­telni ettől a kloáka-néptől nem lehet. A kormány kedden a főrendiházban mu­tatkozik be és aztán a parlamentnek mind a két házát elnapolják valószínűleg április 12-éig. A kormány a Ház előtt. Návay Lajos elnök féltizenegykor nyitja meg a Ház ülését és bejelenti, hogy az olasz király ellen intézett merénylet alkalmából a Ház nevében üdvözlő táviratot küldött az olasz kamara elnö­kének. Bejelenti Szivák Imre halálát, emlékét a Ház jegyzőkönyvében örökíti meg. Ezután jelen­tést tesz a széki kerületben lefolyó választás ered­ményéről. — Baromvásárt csinálnak az országból. Ez a nemzeti munka! — kiáltja Sümegi Vilmos. — Éljen az általános, titkos választójog! — csat­tan föl Batthyány Tivadar hangja. A mangótábor mozgolódni kezd, de a szélső­baloldali padokról letorkolják őket. — Szégyen, gyalázat, ami ott történt! — kiál­tották feléjük. Az elnök bemutatja ezután a Kúria értesítését arról, hogy a Holló Lajos és Szász Fál mandá­tuma ellen beadott kérvényt elutasította. Ezzel befejeződnek az elnöki bejelentések és néhány másodperc múlva szép libasorban bevonulnak a kormány tagjai. — Mi van a rezolucióval ! Mit hoztak Bécsből !— kiáltják feléjük a szélső­baloldalról. • Válasz erre a kérdésre nincs, ellenben a ra­n­gók valamennyien fölállanak és torkuk szakadtá­ból éljenzik a kormányt, azután a királyt. Ez­után a jegyző fölolvassa a kormányt újonnan ki­nevező királyi kéziratot, majd nagy csöndben föláll Khuen-N­éderváry és beszélni kezd. Bemutatkozik a Kormány. Khuen-Héderváry miniszterelnök: Midőn elő­ször is magamat és társaimat újólag bemuta­tom ... (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) mindenekelőtt kötelességemnek tartom a lefolyt válságról és annak lefolyásáról a t. Háznak be­számolni és a mostani megoldásnak is az okait elő­adni. Amint méltóztatik tudni, az 1888: XVIII. tör­vénycikk körül tervezett határozat, illetőleg ahhoz a kormánynak hozzájárulása a koronánál aggályo­kat okozott, amelyeket nem tudtunk elhárítani és amelyek a kormányt arra indították, hogy be­nyújtsa lemondását, amit őfelsége el is fogadott. Azóta volt alkalma a koronának mások tanácsát is meghallgatni és dacára ennek, ezek az aggá­lyok nem szűntek meg, sőt bizonyos pontig azt mondhatom, az aggályok még komolyabbakká váltak, minthogy a korona kettős hivatásának tel­jesítésében egy dilemma előtt látszott állam­ és lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni ezen vál­ságnak megoldását oly módon, hogy az lelkiisme­retével összeegyeztethetően történhetett volna. Midőn erről határozott és a legkomolyabb for­mában meggyőződést szereztem, akkor egyúttal meg volt jelölve az irány és ki volt jelölve az út, amelyre lépnem kellett és lépnie kellett miniszter­társaimnak is, akikkel tanácsban e tekintetben az ügyet határozattá is emeltük, el kellett hárítanunk azokat a nehézségeket, amelyek egyébként előállot­tak volna. Azt a jogi fölfogást, amelynek kifejezést adunk, nem lehet megváltoztatni, de igenis, lehet valamit tenni férfiasan és ez az, hogy azon körül­ményekre való utalással nem akarjuk e fölfogá­sainknak érvényesítését most kieszközölni és min­den határozattól e téren elállunk. Ezt meg lehet tenni akkor, ha erre kellő és komoly ok van. Erre pedig igenis, meg van a komoly ok. Mert hiszen ha egyébre nem gondolok, mint arra a tradicio­nális király­hűségre, amely a nemzetet mindig jelle- 6

Next