Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)
1912-04-02 / 79. szám
1912 április 5. ) NÉPSZAVA sát nem helyesli és Vértessy tanfelügyelő eljárását elítéli. Az agráruralom állandóan passzív mérleget tart fönn Ausztria és Magyarország kereskedelmi forgalmában a mi hátrányunkra. Az osztrák kereskedelmi minisztérium február havi statisztikai kimutatása szerint Magyarország kivitele Ausztriába 906, Ausztria kivitele Magyarországba 1218 millió korona volt. Az év első két hónapjáról szóló statisztikai kimutatás Ausztria javára 298 millió korona aktívumot tüntet föl a múlt évi 303 millió koronával szemben. Nagyon természetes Magyarországnak ez a hátrányos állapota, mert hiszen mi nyersanyagot, legjobb esetben félgyártmányt szállítunk ki s iparcikkeket hozunk be. Ezért nehezebb is itt a megélhetés, mint Ausztriában, mert az itteni munkáskezek elől az agrárvámos, iparelnyomó uralom kiviszi a nyersterményeket s a magyar fogyasztónak kell megfizetnie a külföldi, leginkább osztrák munkabért és vállalkozói, kereskedői nyereséget is. Ez a grófok és junkerek nemzetfentartó, hazafias politikája. A horvátországi helyzettel kapcsolatban Budapesten a politikai körökben különféle hirek keltek szárnyra, a többi közt királyi biztos kinevezéséről is. Illetékes helyen — igy jelenti a „Bud. Tud." — ez idő szerint mitsem tudnak erről s a forgalomba került híreket határozottan megcáfolják. Menekülés az éhhalál elöl. Szilágy megye alispánjának jelentése szerint az elmúlt hónapban a kivándorlás emelkedett a vármegyében. Kiadtak Amerikába 79, Romániába 4, egyéb útirányra pedig 3 útlevelet. Visszavándorlás nem történt. A Magyar Kereskedők Egyesülete vasárnapi közgyűlésén Bosnyák Izsó elnök a kereskedők szervezkedésének szükséges voltát fejtegette, mert így a kereskedők osztályának nemcsak gazdasági ereje növekszik meg, hanem politikai befolyása is emelkedik. Nemcsak régente üldözték a kereskedelmet, mondotta, üldözik ma is. A közigazgatási hatóságok zaklatásait minduntalan érezzük. Az egyesület jövő évi munkaprogrammja szerint többek között mozgalmat inast a teljes vasárnapi munkaszünet és a nyolcórai záróra törvényes rendezése érdekében, valamint a légszesz-, villámvilágítás és a telefondíjak leszállítása ügyében, továbbá sürgeti a tisztességtelen versenyről szóló törvény megalkotását. Ledermann Mórus társelnök szólalt föl s többek közt ezt mondta: — A kereskedők vegyenek példát a munkásoktól, a gyárosoktól és az iparosoktól, akik már régóta szervezve vannak. Ha egy tekintélyes kereskedő a közéletben fölemeli szavát, nincs annak súlya és nem is lehet, mert tudják, hogy nem áll a háta mögött szervezett kereskedői osztály. A komáromi választás e hó 10-én lesz és mindkét párt erősen készülődik. A függetlenségi jelölt, Balla Aladár vasárnap nyilvános népgyűlésen mondta el programmbeszédét és többek között kijelentette: Alkotmányunknak egyik sarkalatos elve, hogy a parlamentben a nemzet akarata döntse el, miképp kormányoztassák az ország népe. Ennek pedig csak egy módja van, ha megvalósítjuk a népfarlamentet, az általános, egyenlő és titkos váasztójogot. Részletesen és igen nagy tetszés mellett, szakadatlan éljenzéstől kísérve fejtegette ezután a választójog kérdését, különösen hangsúlyozva a titkosság fontosságát, amely egyedül tudja biztosítani a szavazók függetlenségét és lelkiismeretszabadságát. Beszédében kimutatta, hogy a társadalom minden rétegének szüksége van az általános, egyenlő és titkos választójogra. Fölszólalt még több függetlenségi képviselő is, mindannyian határozottan a becsületes választói reform mellett nyilatkoztak. A komáromi választás, úgy látszik, a választói reform jegyében fog lefolyni. Ugyanabban az időben, mikor a függetlenségi párt Balla Aladárt kíséretével együtt meleg fogadtatásban részesítette, tartotta a komáromi munkapárti jelölt, Sárkány Ferenc, a város rendőrkapitánya programmbeszédét a Vigadó nagytermében. A programmbeszéd időpontját délelőtt 1 112-re tűzték ki abban a reményben, hogy ezzel a vendégek fogadtatásának ünnepélyességét sikerül megakadályozniuk, de kudarcot vallottak: Holló Lajost, Balla Aladárt és a kiséri vendégeket lelkes tömeg fogadta, ellenben a mánkapárti gyűlés igen kevés számú hallszatóstig előtt folyt le. A Vigadó épülete előtt ha talmas rendőr-és csendőrkordon állott. A meghívó ugyan „pártkülönbség nélkül" szólt, de a terembe csak a „megbízható elemek" jutottak be. Ez a két programmbeszéd a maga külsőségeivel kitűnő jelképe a két párt és a demokrácia viszonyának, A választójogért. Vasárnap délután igen nagysikerű népgyűlést tartott a függetlenségi és 48-as párt, a Választójog Országos Szövetsége és a szociáldemokrata párt Szentesen. A Választójog Országos Szövetsége nevében Ormos Ede dr. elvtárs, a szociáldemokrata párt nevében pedig Farkas István elvtárs beszélt. Megjelent a gyűlésen Nagy György dr., a hódmezővásárhelyi függetlenségi és 48-as párt elnöke is. Az érkező vendégeket a vasútnál óriási tömeg fogadta. A népgyűlés elnöke Sima László nagyhatású megnyitó beszéde után Ormos Ede dr. nagy derültség között mutatott arra, hogy olyan áprilisi bolondság lesz hétfőn a magyar parlamentben, amilyen még sohasem volt a magyar politikában. Bemutatkozik az új kormány azzal, hogy amit oly fontosnak tartott, hogy amellé magát s pártját lekötötte, most anélkül vállalja a kormányzást. Ilyen kormány, ilyen párt nem intézheti az ország sorsát. Ezt az egész társaságot elsöpri a választójog diadala s ez egyszersmind megszünteti azt a több évszázados politikai játékot, amelyet a király és a nemesség folytat a nép rovására. A király a nemességet mindig a nép érdekében alkotandó reformokkal ijesztgeti, ha gyöngének érzi a hatalmát, a nemesség pedig az ősi alkotmány védelmére nemzeti küzdelembe szólítja a népet, ha a királyi hatalom az ő osztályérdekeit, kiváltságait fenyegeti. A játék vége mindeddig az volt, hogy a király és a nemesség megegyeztek s a nép nem jutott jogaihoz. Tarnóczy József református lelkész főként a legutóbbi szentesi választás lélekvásárló gyalázatosságait ostorozta. Nagy György dr. Kossuth Lajos tanításaiból mutatta ki, hogy az ország függetlensége, a nép szabadsága, a jogegyenlőség és a haladás csakis az általános választójoggal biztosítható. Farkas István kijelentette, hogy hosszú időn keresztül csak a szociáldemokrata párt küzdött a választójogért, most azonban már a polgári társadalom becsületes munkából élő rétegei is küzdenek ezekért az eszmékért és így ennek győznie kell a reakció ellen. Steiner Ferenc, a hódmezővásárhelyi függetlenségi párt alelnöke és Korniczky Dezső az Országos Kossuth-szövetség küldöttje szólottak még nagy hatással a mintegy 5400 főnyi tömeg előtt. Bi az ? Hát már a rendőrtisztviselők is szocialistáskodnak ? Ezt kell kérdeznünk, mert Szegedről az a hír jön, hogy ott az ország községi rendőrtisztviselői vasárnap helyzetük javítása érdekében gyűlést tartottak, amelyen megjelent mintegy 50 községi rendőrtisztviselő. Herner István zsombolyai rendőrbiztos nyitotta meg az értekezletet és üdvözölte a megjelent Somogyi Szilveszter szegedi rendőrkapitányt. Több felszólalás után az értekezlet elhatározta, hogy memorandumot intéznek a belügyminiszterhez a Községi Rendőrtisztviselők Egyesületének megalakítása tárgyában. A mozgalom célja a községi rendőrség államosítása. A rendőrtisztviselők tehát gyűléseznek, sőt egyesületet is akarnak alapítani. S mindezt „helyzetük javítása érdekében". Mit szólnának e derék urak, ha az ő gyűlésüket is úgy nem engedélyeznék vagy szétvernék, mint ők szokták gazdájuk parancsára a munkásgyűléseket ? Vagy mit szólnak majd, ha a főrendőr, a belügyminiszter évekig heverteti az alapszabályaikat? Mégis csak hatalmas erő lehet a gyülekezés, egyesülés jogaiban, hogy még azok is ezekhez folyamodnak, akik vadállat módjára tiporják ezeket a polgári és emberi szabadságokat. Volt arcuk a Házban bemutatkozni. * A Király mögé bújnak és a trónörökös ellen izgatnak. A képviselőház hétfői ülésén az új kormány bemutatkozott. A kormánynak volt elég szemérmetlensége, raktáron, hogy a képviselőházban megjelenjék és kijelentse, hogy hivatalát a rezolució elejtésével foglalhatta csak el újra és a pártjának volt pofája ezt a tényt és ezt a bejelentést rikoltó éljenzéssel fogadni. A rezolució hóhér miniszterelnöknek szükségszerűen rövid és hihetetlenül szemérmetlen beszéde után az ellenzéki pártok szónokai szólaltak föl. Kossuth a harcot hirdette a véderőjavaslat ellen és valami föliratfélét indítványozott, amely megmagyarázná a királynak, hogy a rezolució nem akar felségjogokat sérteni. A többi fölszólaló: Holló, Egry, Szabó István, Batthyány Tivadar a választójog érdekében megvívandó elszánt harcot jelentették be és gyilkos gúnnyal ostorozták a kormánynak és pártjának "aljas pálfordulását. Zboray néppárti felszólította a miniszterelnököt, hogy cáfolja meg azokat a ráfogásokat, amelyek a kormánypárti sajtóban a király lemondásával kapcsolatban a jövendő uralkodót, Ferenc Ferdinánd trónörököst alkotmányellenes uralkodásnak a terveivel vádolták meg. Ugyanilyen értelemben beszélt, de burkoltan, Apponyi Albert is. És Andrássy Gyula? A rezolució apja és tántoríthatlan hűségű lovagja? Ő kijelentette, hogy a miniszterelnök helyén ő sem cselekedett volna másképpen. Ez érthető. A maffiavezérnek tetszik ez az alakulás, mert ebben a választójogi reakció törekvéseinek az érvényesülését látja. A politikában erkölcsöt és tisztes következetességet követelni ettől a kloáka-néptől nem lehet. A kormány kedden a főrendiházban mutatkozik be és aztán a parlamentnek mind a két házát elnapolják valószínűleg április 12-éig. A kormány a Ház előtt. Návay Lajos elnök féltizenegykor nyitja meg a Ház ülését és bejelenti, hogy az olasz király ellen intézett merénylet alkalmából a Ház nevében üdvözlő táviratot küldött az olasz kamara elnökének. Bejelenti Szivák Imre halálát, emlékét a Ház jegyzőkönyvében örökíti meg. Ezután jelentést tesz a széki kerületben lefolyó választás eredményéről. — Baromvásárt csinálnak az országból. Ez a nemzeti munka! — kiáltja Sümegi Vilmos. — Éljen az általános, titkos választójog! — csattan föl Batthyány Tivadar hangja. A mangótábor mozgolódni kezd, de a szélsőbaloldali padokról letorkolják őket. — Szégyen, gyalázat, ami ott történt! — kiáltották feléjük. Az elnök bemutatja ezután a Kúria értesítését arról, hogy a Holló Lajos és Szász Fál mandátuma ellen beadott kérvényt elutasította. Ezzel befejeződnek az elnöki bejelentések és néhány másodperc múlva szép libasorban bevonulnak a kormány tagjai. — Mi van a rezolucióval ! Mit hoztak Bécsből !— kiáltják feléjük a szélsőbaloldalról. • Válasz erre a kérdésre nincs, ellenben a rangók valamennyien fölállanak és torkuk szakadtából éljenzik a kormányt, azután a királyt. Ezután a jegyző fölolvassa a kormányt újonnan kinevező királyi kéziratot, majd nagy csöndben föláll Khuen-Néderváry és beszélni kezd. Bemutatkozik a Kormány. Khuen-Héderváry miniszterelnök: Midőn először is magamat és társaimat újólag bemutatom ... (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) mindenekelőtt kötelességemnek tartom a lefolyt válságról és annak lefolyásáról a t. Háznak beszámolni és a mostani megoldásnak is az okait előadni. Amint méltóztatik tudni, az 1888: XVIII. törvénycikk körül tervezett határozat, illetőleg ahhoz a kormánynak hozzájárulása a koronánál aggályokat okozott, amelyeket nem tudtunk elhárítani és amelyek a kormányt arra indították, hogy benyújtsa lemondását, amit őfelsége el is fogadott. Azóta volt alkalma a koronának mások tanácsát is meghallgatni és dacára ennek, ezek az aggályok nem szűntek meg, sőt bizonyos pontig azt mondhatom, az aggályok még komolyabbakká váltak, minthogy a korona kettős hivatásának teljesítésében egy dilemma előtt látszott állam és lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni ezen válságnak megoldását oly módon, hogy az lelkiismeretével összeegyeztethetően történhetett volna. Midőn erről határozott és a legkomolyabb formában meggyőződést szereztem, akkor egyúttal meg volt jelölve az irány és ki volt jelölve az út, amelyre lépnem kellett és lépnie kellett minisztertársaimnak is, akikkel tanácsban e tekintetben az ügyet határozattá is emeltük, el kellett hárítanunk azokat a nehézségeket, amelyek egyébként előállottak volna. Azt a jogi fölfogást, amelynek kifejezést adunk, nem lehet megváltoztatni, de igenis, lehet valamit tenni férfiasan és ez az, hogy azon körülményekre való utalással nem akarjuk e fölfogásainknak érvényesítését most kieszközölni és minden határozattól e téren elállunk. Ezt meg lehet tenni akkor, ha erre kellő és komoly ok van. Erre pedig igenis, meg van a komoly ok. Mert hiszen ha egyébre nem gondolok, mint arra a tradicionális királyhűségre, amely a nemzetet mindig jelle- 6