Népszava, 1912. június (40. évfolyam, 129–154. sz.)
1912-06-01 / 129. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre kor. negyedévre ... .( e.— kor, fél évre 13,— kor. ) egy hóra 3,— kor. A „SZOCZAI.IKSnS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több EGZES SZÁMÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOL, COUTX-UTGA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: TOL, COHTX-OTOA 4. SZ. (Telefon-számok 82—61 és 130—21.) Béke vagy harc legyen-e a magyar politikában, ez mostan a kérdés, amelynek hamarosan el kell dőlnie. Az ellenzéki pártok megteremtették a béke alapját, a közös választójogi tervezetet és most már hozzá lehet fogni a békés munka és fejlődés alapjainak lerakásához, ha a kormányban és pártjában megvan hozzá a kellő akarat. De megvan-e hát ? Hogy az ellenzék és a kormánypárt közt levő űrben kóválygó kétéltűek — a Szterényiek, Andrássyak, Vázsonyiak — máris köpködnek az ellenzék választójogi tervezete ellen, az természetes. Ezek az urak most saját hibájuk következtében kimaradtak a dolgokból, mint a hóból a ... göröngy; nem csoda hát, hogy szeretnék megakadályozni az olyan alakulást, amelyben őnekik nincs részük és amely őnekik nem biztosít személyi érvényesülést. De nagyon természetellenes dolog és következményeiben végzetes hiba volna, ha a kormány és pártja is vonakodnának elfogadni a nekik odakínált békealapot: az ellenzék által megállapított minimális választójogi reformot meg a véderő-provizóriumot. Pedig a kormánypárti sajtó már kezd hangulatot csinálni a visszautasítás mellett. Egyelőre még föltehető, hogy Lukács László nem szándékozik politikai öngyilkosságot elkövetni és hogy a kormánypárt sem hajlandó ilyen őrültségre. Pedig ha szembehelyezkednek az ellenzék békeajánlatával, akkor öngyilkosságot követnek el. Lukács ugyan már tett néhány lépést ebben az irányban. A ketrecválasztójog meg a lipótmezei választójog, amellyel az országot boldogítani akarta, alaposan megrendítette a bizalmat, amellyel némelyek Lukács jövetelét fogadták. Most nincs más hátra, mint az, hogy a miniszterelnök visszautasítsa az ellenzék választójogi tervét és akkor ő, aki beírhatta volna a nevét a történelembe, mint a demokratikus választójog miniszterelnöke . . . elmerül a politikai megsemmisülés tengerébe. Akkor az ő megjelenése és kormányzása csak egy kellemetlen epizód volt, semmi egyéb. Mert akinek még az a választójog is radikális, amelyet a konzervatív gróf Károlyi Mihály és gróf Zichy Aladár elfogadnak, annak igazán nincs többé mit keresnie a magyar politikában. Vájjon a lakosság melyik rétegét képviseli a miniszterelnök úr, hogy még a Károlyiaknál és Zichyeknél is konzervatívebb? És kit képvisel a munkapárt? Hiszen — a munkásságról nem is szólva — a kisbirtokos, az iparos és a kereskedő polgárságnak okvetlenül demokratikusabb választójogra van szüksége, mint a konzervatív nagybirtokosoknak. Vagy Lukács nem is akar egyéb lenni, mint a közös hadsereg arany- és vérszállítója? Lehet, de ilyen szerepű férfiúnak most nincs helye az ország élén, a fölfelé törekvő rétegek el fogják onnan söpörni. A Károlyiakénál és Zichyekénél konzervatívebb szellemben nem lehet ezt az országot kormányozni. Hát a munkapárt mit gondol? Hiszi-e csak egy percig is, hogy túl radikálisnak, a nemzetre nézve veszedelmesnek tüntethet föl egy olyan reformot, amely a nagybirtokos grófoknak nem radikális? Hiszi-e, hogy útját állhatja az ilyen reform megvalósulásának ?... Mi meg vagyunk győződve, hogy nem. A kisbirtokos, iparos és kereskedő polgárság rémülettel és undorral fog elfordulni az olyan párttól, amely az ország demokratikus reformjában még odáig sem hajlandó elmenni, ameddig a legtipikusabb konzervatívok is el akarnak már menni. Kitől akarnak azután mandátumot kapni a munkapárti urak? A konzervatív hivatalnoki kaszttól ? Attól ugyan kevés telik ... Igaz, a hatalmi presszió és a lopott közpénzekből, meg egyes piszkos forrásokból táplálkozó választási kassza rendelkezésükre fog állani addig, ameddig, de ma már a demokratikus választójog eszméjében olyan hatalmas propagatív erő van, amely képes diadalmasan szembeszállni a pénzzel és a terrorral. Emlékezzenek csak az urak vissza a „nemzeti küzdelemére,mely megbuktatta a Tiszákat; nos, a demokratikus választójog ma már annyira úrrá lett ebben az országban, hogy veszedelmesebb rájuk nézve a „nemzeti küzdeleménél. Ami különösen veszedelmessé teszi, az ennek az eszmének az erős realitása, a népmilliókra való támaszkodása, a kiirthatatlansága. Ha választójogi harc buktatja meg a régi liberális pártból föléledt munkapártot, akkor számára nincs többé föltámadás ! Meggondolták-e mindezt a munkapárti urak? Vagy életre-halálra odakötik magukat a bihariak szekeréhez ? . . . Saját érdekükben is jó volna, ha észretérnének és kapva kapnának az ellenzék békeajánlatán, nehézségeket pedig csak a választójog radikálisabbá tétele céljából támasztanának. Arra nem hivatkozunk, hogy a munkapárt nagy részét a politikai tisztesség köti a becsületes választójoghoz, amelynek követelésével választási harcukat megvívták. Csupán a jól fölfogott érdekükre figyelmeztetjük őket, mert ez az érdek ebben az esetben találkoznék a nép érdekével, amely azt kívánja, hogy a nagy reform lehetőleg békés úton-módon, minél kevesebb áldozat árán vitessék keresztül. Persze, ha Lukács és pártja teljesen a bihariak hatalma alatt állanak, akkor nem lehet rajtuk segíteni és az isten sem mentheti meg őket a bukástól. Mert harc lesz ellenük a végsőkig, harc, amely nem ismer sem félelmet, sem kíméletet és amely nem nyugszik a végső győzelemig. Az urak választhatnak a becsületes béke és a harc között... Ha rosszul választanak, nem mi fogjuk megbánni. A belga választások. Vasárnap lesznek Belgiumban az általános választások. Vasárnap lesz J a döntő küzdelem, amelyben meg akarják dönteni a 28 év óta garázdálkodó klerikális uralmat. Az ország szavazóinak többsége zárt sorokban vonul föl az ellen a párt ellen, amely hosszú éveken át a leggyűlöletesebb módon igázta le nemcsak az ország lakosságát, de útját állta a kulturális fejlődésnek és az iskolákat erőszakos módon a legsötétebb reakciók igájába kényszerítette. Ez az uralom hatalmának biztosítására behozta a plurális szavazójogot, de ennek ellenére itt már kisebbségbe jutott az országban. A vasárnapi döntő ütközetig nemcsak a kormány sorsát, hanem a plurális szavazójog sorsát is el fogja dönteni A vasárnapi küzdelem tehát Belgiumban történelmi jelentőségű lesz. Ha sikerül megdönteni a gyűlölt klerikális uralmat, Belgiumban a fejlődés és a haladás új korszaka kezdődik meg. A klerikális uralom bukása egyúttal az általános, egyenlő szavazójog győzelmét jelenti, amiért belga elvtársaink már olyan régóta folytatnak hősies küzdelmet. De a klerikális uralom bukása egyúttal győzelemre juttatja a kötelező népoktatás ügyét is, amely annyira nélkülözhetetlen a nép nevelésére és felszabadítására. A klerikális sötétség eltávolításával egyidőben utat törnek a szociális reformoknak és a törvényhozás gondoskodni fog a munkásbiztosításról. A klerikálisok uralma a jograblással és a sötétség terjesztésével igyekezett hatalmát örök időkre biztosítani. Huszonnyolc éves uralmuk alatt a kolostorok száma 2011-el szaporodott, a szerzetesek és apácák száma pedig 53.282-vel, úgy, hogy ma Belgiumban 1135 kolostorból 85.744 szerzetes és apáca szolgálja a sötétség, a maradiság és a kétségbeesett lemondás ügyét. De ez az óriási hadsereg sem volt képes megállítani a haladást és a klerikális nevelés, a kötelező népoktatás hiánya és a plurális szavazójog ellenére a klerikálisok kisebbségbe jutottak az országban. A legutóbbi választásoknál a klerikálisok összesen 1,119.560 szavazatot kaptak, a liberálisokból és a szocialistákból álló ellenzék pedig 1,207.010 szavazatot. Ezenkívül a kereszténydemokraták, akik a választójog tekintetében szintén az ellenzékhez számítanak, mintegy 50.000 szavazatot kaptak. Tehát a legutóbbi választásoknál már nemcsak az ország népének, hanem a plurális szavazóknak a többsége is a klerikális kormány ellen fordult. A választókerületek beosztásának köszönhetik a klerikálisok. Lapunk maizáma 16 oldal.