Népszava, 1912. július (40. évfolyam, 155–180. sz.)

1912-07-02 / 155. szám

4 kot, anélkül, hogy annak kitörése idejét előre megállapítanák, pontosan előkészít­sék. Ezért a kongresszus alapos megfon­tolással készíti elő a küzdelmet és meg­állapítja, hogy az általános sztrájknak, hogyha azzal győzni akarnak, min­denekelőtt időre van szüksége, hogy ezt előkészíthessék, úgy a tömeg elő­készítésére, mint a közvélemény befolyá­solására. Tehát nem kell időhöz kötött, rögtönzött és jól elő nem készített sztrájk, mert csak a jól előkészített tervszerű, szer­vezett sztrájk, pontosan meghatározott programm alapján és világos irányelvek szerint tud győzelemre vezetni. Az a kí­vánság, hogy már júliusban kitörjön a sztrájk, amikor még annak feltételei hiá­nyosak, esztelenség volna. Számításba kellett­­venni mindenekelőtt, hogy az általános sztrájk hetekig eltarthat. Semmi sem volna rosszabb, mintha az erők kimerülése következtében a sztrájk letörne. A belga munkásság tisz­tában van ezzel és ezért most főfeladatául tűzi ki, hogy a szervezetek pénztárait meg­töltse, alapot gyűjtsön, segélypénztárakat szervezzen és az egész pártszerkezetet moz­gósítsa, nehogy az éhség hiúsítsa meg hadi­tervei keresztülvitelét. A munkásság ál­dozatkészsége ugyan azt javasolja, hogy a sztrájk első két hetében ne osszanak ki se­gélyeket, mégis nagy összegekre lehet szük­ség. Az első nagy általános sztrájkban há­romszázezer munkás vett részt, a mos­tani sztrájkban azonban természetszerűen sokkal több munkás fog részt venni. Fontos, hogy az általános sztrájkot rendszeresen, a­ legteljesebb fegyelmezettséggel kezdjék meg és folytassák. A százhuszonötezer szervezett munkás könnyen követi a párt taktikáját és utasításait." De a szervezetlen munkások nagy tömegét először is meg kell nyerni ennek a nagy taktikának, ne­hogy spicli-manőverekkel helytelen irányba terelhessék a népmozgalmit, amivel annak célját veszélyeztethetnék. ? De nemcsak fölvilágosítani kell a töme­geket, a fegyelmet megerősíteni és a hadi­szereket beszerezni, de gondot kell fordí­tani arra, hogy a harc kitörése a legmeg­felelőbb időpontban történjék. Szükség van arr­a, hogy a népmozgalom kitörése össze­essék egy megfelelő parlamenti helyzettel. A kamara júliusban rendkívüli ülésszakra ü­l össze és egyéb feladata nincs, minthogy a mandátumokat igazolja és megalakuljon. Azután a kormány berekesztheti az ülés­szakot, mert a parlament szerkezete olyan, hogy a kormányt még a legügyesebb ob­strukcióval sem tudja más állásfoglalásra kényszeríteni. A pártvezetőségnek előterjesztett jelen­tése ugyanezeket az irányelveket körvona­lazza. A pártvezetőség békés és jól előké­szített általános sztrájkot akar és elveti azt a gondolatot, hogy a sztrájk már júliusban kitörjön. A kongresszus bizottságot alakít, amely haladéktalanul hozzálát az általános sztrájk szervezéséhez. És amikor a párt­vezetőség meggyőződött arról, hogy a mun­kásság teljesen készen áll a küzdelemre, az időpont pedig kedvező, kiadja a jelszót a harc megkezdésére. TASQA 096 M számvivő altiszt, Ma Ney Kosmoty. A századirodában ingerülten sétált föl és alá Greiner százados és minden fordulónál szúró pillantást vetett Gráf számvivő altisztre. A csinos és intelligens arcú fiatalember reg­lamaszerű testtartásban állott előtte és nyu­godt külsejével még jobban földühösítette a századparancsnokot. — Szakaszvezető, csak azt szeretném tudni, hogy mit gondol maga tulajdonképpen. Azt hiszi, hogy holnap egyszerűen csak föloszlat­ják az iskolát, az önkéntesek bevonulnak a századaikhoz és az iroda továbbra is meg­marad? Ez természetesen szintén föloszlik és igy a dolgoknak holnapig rendbe kell jönniök és a zárszámadásnak is készen kell lennie. Ezzel az asztalhoz lépett és nagyjában la­pozgatni kezdett a könyvekben.­­— Semmi sincs készen! Azt hiszi talán, hogy önnek most az utolsó esztendőben joga van a lustálkodásra? Mintha ezeknél a szavaknál Gráf megnőtt volna. — Százados úr, egész napon át szünet nél­kül dolgoztam — szólt nyugodt, de határo­zott hangon. És egyedül. Azt a számvivő­iskolai növendéket, akit tegnap beosztottak hozzám, a hadnagy úr elvezényelte lakásának a tisztogatására, ámbár mások is rendelkezé­sére állottak volna. — Mit akar maga ezzel mondani, maga civil! ? — Hogy a hadnagy úr azóta, amióta meg­a katolikus káplánok nagy részét valóságos éhségbéren dolgoztatják a bő jövedelmű plé­bánosok és ezeknél is magasabb rangú és nagy jövedelmű főpapok. Innen van az, hogy egyes katolikus lapokban állandóan ol­vashatni cikkeket, amelyek a katolikus pap­ságra és elsősorban a rosszul fizetett káplá­noknak fizetésrendezésével és más effélé­vel foglalkoznak. Persze, az ilyen írások fur­csán hatnak, mert mutatják annak az igaz­ságát, hogy a papság a vallásból és az egyházból üzletet csinál és a pap csakúgy megfizetteti az ő szolgálatait, munkáját, mint akár a szí­nész, akár az orvos vagy bármilyen más foglalkozású ember. Mi ezt természetesnek találjuk, mert hiszen tisztán látjuk a vallás­nak gazdasági­ és a vallási cselekedeteknek árucikk jellegét. Csak vallási szempontból furcsa ez az állandó törődés az egyházi­­írók­tól elméletben annyira megvetett pénzzel és földi javakkal. Meg a biblia szempontjából, amely arra tanítja a papokat, hogy ingyen kaptátok, ingyen adjátok. A katolikus „Egy­házi Közlönyében olvasunk most egy cikket, amelyben államsegélyt és az egyházi kegy­urak nagyobb megadóztatását ajánlják a káp­lánok fizetésének rendezésére. Miért nem mondottam neki, hogy ne ártsa magát irodai ügyekbe, állandóan ellenem dolgozik. A százados szemei villámokat szórtak, ami­kor egész közel lépett Gráfhoz. Gomb gom­bot ért, amint a százados Gráf vállára tette a kezét, de olyanformán, hogy minden pártat­lan ember megesküdött volna, hogy ez nem puszta vállveregetés akar lenni. — Szót se többet, maga szocialista! Jogos ellenvetéseknek mindenkor helye van, de nem a fegyelem számlájára. Vigyázzon, mi már együtt vagyunk annyi ideig, hogy a mi­nősítési lajstromát kissé befeketíthessem. Aztán újra futkosni kezdett egyik sarokból a másikba. — Csináljon amit akar, de holnap reggelig mindennek készen kell az asztalon feküdnie! Ne felejtse el, hogy a záró vizsgálatnál ott lesz a tábornok úr is és a helyiségek meg­szemlélése alkalmával könnyen betoppanhat az irodába is. — Százados úr, most öt óra van és még rengeteg munka vár reám. — Amivel azonban én nem törődöm. Alud­jon éjjel és dolgozzon nappal! — És ezzel kardcsörtetve elhagyta az irodát. A szakaszvezető egy ideig mozdulatlanul bá­mult az ajtóra, azután az ablakhoz lépett, hogy az írástól összelapult mellét pár levegő­szippantással megtágítsa. Lenézett az udvarra. Ott állottak a századok különböző alakulá­sokban és felszerelésben. Várták a parancsot. Az egyik csoport fegyverfogásokat csinált, a másiknak szalutálnia kellett, egy harmadik meg lassú tempóban és természetellenes test­tartással derü­lk­ozott. Az egyik századnak ok­tatási órája volt és Gráf hallotta, amint Wen­sell hadnagy ordítozott: — Mi­i ? Te nem tudod, hogy hány szó kell a katonai becsület kifejezéséhez. Egyetlen szó, te barom ! NÉPSZAVA 1912 julius 5. BELFÖLD pap Misekereskedés. Nemcsak igével él a pap, akarják a káplánok a milliós jövedelmi fő­­papok megadóztatásával födezni fizetésrende­­zésü­k költségét, miért utaznak arra az állam­segélyre, amelyet végső elemzésben az adóval amúgy is túlterhelt népből zsarol ki az ál­lam. A cikk arra is rámutat, hogy a görög­keletieknél a stólajövedelem sokkal nagyobb, mint a katolikusoknál. Így például utal arra, hogy elsőrendű temetés a katolikusoknál 6 szeri harangozással, pappal, kántorral, egyházi ru­hával, gyermekekkel 15.90 korona. A görög­keletieknél 28.30 korona, a legegysz­rűbb, ennél olcsóbb felnőtt temetés nincs, de 45—50, 55 koronás az van bőven. Azután megemlíti azt is, hogy fizetésjavítás alá kell venni és országosan rendezni kellene a misedíjakat is. Különösen a csöndes misestipendiumot. Osztrákorsz­ágban be van vezetve a 2 korona, 1­50, 1­24 és 1 koronás csöndes misedij. Nálunk csak ritka esetben adnak 2 koronát a hívek. Az Eszter­gom főegyházmegye területén már volt róla szó, de nem hallottam keresztülvitelét. Már­pedig méltányos volna az 150 fillér csöndes misestipendium megállapítása. Ez az okoskodás mutatja, hogy az élelmi­szer, ruha, lakás megdrágulását most majd nyomon kíséri a miséknek és temetkezésnek a megdrágulása. Csak azt szeretnők tudni, hogy miért tekintik a klerikálisok a mise­kereskedő nevet a papokra nézve csúfnévnek és miért tiltakoznak az ellen a fölfogás ellen, amely a papot is pénzcsináló gépnek, az ige­hirdetést kenyér-, illetve kalácskeresetnek és az egyházi szertartást árucikknek tekinti amelynek a konkurrencia által megszabott ár­­folyama van. épp Háromszáz milliós rendkívüli hadügyi hitel. A mungócsordától megszavazott véd­erőtörvényeket a király valószínűleg már a közeli napokban szentesíteni fogja, de a hadügyi kormány a törvények végrehajtá­sához hozzá sem foghat addig, míg egy több száz milliós rendkívüli hitelhez nem jut. Azt már jelentettük, hogy július 4-ikén Bécsben közös minisztertanács lesz, amelyen a magyar kormány részéről Lukács miniszterelnök, a pénzügyi és a ke­reskedelmi miniszterek vesznek részt. Bécsi jelentés szerint a közös minisz­tertanács a delegáció programjaját fogja részletesen megállapítani. Rövid h­ény-A szakaszvezető szomorúan mosolygott. Így tartottak rendszerint iskolát. Aki azt hiszi, hogy az oktatási óra arra való, hogy a katona fejét megtömjék a szükséges tudnivalókkal, az nagyon csalódik. És jaj annak a közle­génynek, aki nem tudja magát annyira fe­gyelmezni, hogy az ilyen szellemi fölvillaná­sokra el ne mosolyodjék. Újra keserűség töltötte meg Gráf szívét. Igaz, hogy ezek a századrabszolgák sok tekin­tetben rosszabb helyzetben vannak, mint egy irodai alkalmazott. Nekik sokkal érezhetőb­ben kell szenvedniük az úgynevezett fegyelem alatt, amely a militaristadráma fő alkotó­részét képezi, amely az életvidám emberből holt anyagot formál és amely azt, aki nem hajlandó magát alávetni, hálából az utolsó óráig megkínozza azért, mert munkás ifjúsá­gából három esztendőt föláldozott annak az államnak, amelyik sohasem tudja érte kár­pótolni. De ők legalább a parancs után ki­röpülhetnek a szürke kaszárnyafalak közül, míg ő neki nap-nap után még két-három óráig szünet nélkül dolgoznia kell. És künn olyan langyos a levegő. Vissza­lépett az ablaktól, meggyújtotta a lámpát és újra az asztalhoz ült. Teljes csönd volt a kis szobában. Nemsokára az udvarban is. Csak a toll sercegése és a papiros gyönge risszenése volt hallható. A kaszárnyát csakhamar beborította az éj­szaka homálya és Gráf még mindig irt. Nem maradt neki más hátra, mivel századosát a stereotip kaszárnyabölcsesség: „A katonaság­nál nincs lehetetlenség!" — belátásától és jó­zan eszétől megfosztotta. No, de az a fő, hogy a következő este az övé lesz. Már egész héten örült ennek. És most kettőzött szorgalommal itt, ámbár ujjai lassanként érzéstelenek lettek és karja merevedni kezdett. Időnként hideg vízzel megnedvesítette a kimerülés lázától

Next