Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)

1912-10-01 / 232. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1992 október 1. kedd, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 14.— kor. 1 negyed évre 3.— kor­nél évre 12.— kor. | egy hóra 3.- kor­ A „SZOCIALIZMUS"-val együtt havonta 40 fillérrel több, EGTEK SZÁM­ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. -A • ) -V m^is SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon-számok 54—94 és 169-10.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon-számok 82—61 és 130-21.) Békét akarunk! Belgrádban és Szófiában hétfőn délután elrendelték a szerb, illetve bolgár hadsereg általános mozgósítását. Ez, hacsak az utolsó pillanatban meg nem történik az, aminek már régen meg kellett volna történnie, a háborút jelenti Törökország ellen. Aminek meg kellett volna már történnie, az a nagy­hatalmaknak, elsősorban Ausztria-Magyar­országnak erővel teljes föllépése nem Tö­rökországnál, hanem a kis balkáni nemze­teknél, amelyek Európa és elsősorban az osztrák-magyar monarchia akarata ellenére háborút nem viselhetnek, mert nem tudnak és nem mernek viselni. Mindeddig persze ennek az ellenkezője történt. Az osztrák-magyar monarchia és elsősor­ban Berchtold gróf politikája nem meg­nyugtatta, hanem uszította és izgatta a bal­káni népeket. Amikor Berchtold gróf hirte­len a török birodalom területén élő szláv és keresztény népek nemzeti sérelmeinek a szócsövévé léptette elő magát és nemzeti önkormányzatot követelt a török biroda­lom területén élő bulgárok, szerbek, albá­nok, görögök számára, akkor olajat öntött a Balkánon amúgy is állandóan izzó nem­zeti szenvedélyekbe és az amúgy is rosszul fékezett rablóösztönöket egy csapásra föl­szabadította. Noha csak az albánok vannak különösen szorosan odanőve Berchtold gróf szivéhez , az albánoknak szóló protekcióját általános formulába öltöztette és decentra­lizációt, meg nemzeti önkormányzatot kö­vetelt az összes nem-török népek számára. Elképzelhető, milyen hatással volt ez a föllépése a balkáni államok politikájára ál­talában. A kisebb Balkán-államok nemzeti egységüknek és terjeszkedésüknek legna­gyobb akadályát amúgy is Törökországban látják. Nagybulgária, Nagyszerbia — en­nek, ha nem is egyetlen, de mindenesetre igen nagy akadálya Törökország. A bolgár, szerb nemzeti nagyságnak és vele ezen ál­lamok megerősödésének és fölvirágzásának nagy előmozdítója volna, ha a török fen­hatóság alatt élő szerbek és bulgárok és az általuk lakott területek Szerbia és Bulgá­ria birtokába jutnának. Éppen olyan meg­erősödését jelentené ez ezeknek az államok­nak, mint amennyire megnövekednék pél­dául Románia, ha Erdélyt sikerülne neki valahogy megszereznie. És képzeljük el, hogy Franciaországnak vagy Angliának külügyminisztere azzal a tervvel fordulna az európai hatalmakhoz, hogy tekintettel a Romániában és Erdélyben észlelhető izga­lomra, szólítsák föl Magyarország kormá­nyát arra, hogy adjon önkormányzatot Er­délynek. Berchtold gróf ajánlata, hogy szó­lítsák föl a török kormányt a nemzeti ön­kormányzat­­és decentralizáció megvalósítá­sára, ugyanilyen hatással volt egyrészt, a török birodalom területén lakó szerbekre és bolgárokra, másrészt Szerbiára és Bulgá­riára. Ha hétfőn Szófiában és Belgrádban mozgósítottak, ha — ami nagyon valószínű — Montenegró és Görögország szintén kö­vetni fogják ezt a példát, akkor a háború veszedelmének fölidézéséért elsősorban Berchtold grófot és az osztrák-magyar monarchia nagyképű, de tehetetlen és te­hetségtelen diplomatáit illeti a felelősség. A Balkán-államok és népek koalíciója van ké­szülőfélben és hogy ebből háború, még­pe­dig nemcsak Balkán, hanem európai háború nőhet ki,­­az egészen kétségtelen. Mi sem könnyebb ebben a helyzetben, mint az, hogy a szófiai, belgrádi, athéni, cet­tinjei és konstantinápolyi mozgósítást igen rövid időn belül a bécsi és budapesti mozgó­sítási parancs fogja követni. Ennek az őrü­letnek és gazságnak pedig nem szabad meg­történnie. Berchtold gróf bűnös és köny­nyelmü politikájának megállj­t kell kiáltani. Mert a nemzetközi féltékenység, feszültség és általános versengés mai állapota mellett ez a politika igen könnyen egy világháború örvényének a szélére sodorhatja Európa va­lamennyi nemzetét. Már­pedig fontos lehet nemzeti, emberi, gazdasági és szociális szem­pontból, hogy az albánoknak vagy a török abszolutizmus alatt szenvedő többi népek­nek nemzeti sérelmei orvosoltassanak; de semmiesetre sem olyan nagy érdekek ezek, hogy miattuk akárcsak egyetlen egy magyar bakának is a balkáni csatatéren volna sza­bad elvéreznie. Ha Berchtold grófnak és az osztrák-magyar diplomáciának volt elég ereje arra, hogy a háború őrületébe belehaj­szolja a balkáni népeket, akkor most az utolsó pillanatban a háborút nem akaró köz­vélemény egész erejével arra kell szorítani Berchtold grófot, hogy vétkes és könnyelmű munkáját csinálja vissza. Egészen bizonyos, hogy az osztrák-magyar monarchia akarata ellenére nincsen háború a Balkánon.­ Törökország belső zavaraival, pártharcai­val és a tripoliszi háborúval annyira el van foglalva, hogy föltétlenül minden áldozatra hajlandó a Balkán-béke megóvása érdeké­ben. Az európai nagyhatalmak közül Orosz­ország, Anglia, és Franciaország föltétlenül a balkáni háború ellen vannak. Oroszország még mindig nem heverte ki a japán győze­lem és a forradalom csapásait. Anglia egész figyelme és ereje Perzsiában, Indiában és Kínában van lekötve. Franciaország, amely­nek tőkései óriási pénzeket fektettek be tö­rök államkölcsönökbe és beruházásokba, a béke föntartását kívánja, Olaszországnak elég dolga van Tripolisszal és most bizo­nyára nem kívánja a Balkán-kérdés fölveté­sét. A kis balkáni államok önmagukban pe­dig a nagyhatalmak támogatása és enge­délye nélkül háborút indítani nem mernek, így hát az igazi háborúszerző, ha ide kerülne a dolog, a német diplomáciától támogatott osztrák-magyar monarchia volna, amely el­érkezettnek látja az időt arra, hogy az an­nexióval megkezdett terjeszkedő politikáját tovább folytassa. Az osztrák-magyar monarchia népeinek semmi köze nincsen és nem volna az ilyen háborúhoz. Itt mindenki békét akar, kivéve a hivatásos háborúcsinálókat, azokat a lelki­ismeretlen kalandorokat, akik a legyilkolt proletárok hulláin keresztül akarnak kar­riereket csinálni, kivéve azokat a szállító­kat és spekulánsokat, tőkéseket és nagy­birtokosokat, akik a nagy vérontásokból mindenütt nagy pénzeket csináltak maguk­nak. És kivéve talán azokat a lelkiismeret­len és alávaló konzervatív kalandorokat, akik a nép elégedetlenségét és egyre nö­vekvő forradalmi erejét úgy akarják ellen­súlyozni, hogy eret vágatnak rajta. De ma, amikor még talán nem késő, minden erőnk­kel és a legelszántabb, cselekvésre való kész­ségünkkel föl kell emelnünk tiltakozó sza­vunkat a készülő vérengzés ellen és han­goztatnunk kell a dolgozó nép nevében azt a követelést, amely ma minden tisztességes, emberies érzésű ember lelkében él. Békét akarunk. Követeljük­, hogy az osztrák-magyar di­plomácia minden rendelkezésre álló erejé­vel hasson oda, hogy a háborúra készülő balkáni államok tegyenek le vakmerő és go­nosz tervükről, amellyel egyszerre tű­zbe­boríthatják egész Európát. Követeljük, hogy az osztrák-magyar di­plomácia haladéktalanul lépjen közbe és kö­vetelje a háborús készülődéseknek beszün­tetését és adja értésére alkalmas módon a háború őrületétől elkapott Balkán-népek­nek, hogy semmi tekintetben nem számít­hatnak az osztrák-magyar monarchia támo­gatására. Berchtold gróf dobta oda a csóvát a ház­tetőre. Neki kötelessége a kitörni készülő tűzvészt elfojtania és megakadályozni azt, hogy a Balkán lángba boruljon és ez a láng esetleg átcsapjon egész Európára. A ma­gyar proletárságnak, amelynek annyi baja van itthon, ebben a pillanatban nincsen fontosabb kötelessége önmaga iránt és az egész nemzetközi szocializmus iránt, mint teljes erejével a béke nagy és szociális szem­pontból is elsőrangú követelésének zászlóját kibontani. Lapunk mai száma 20 oldal. ) • •T

Next