Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)
1912-10-15 / 244. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1812 október 15. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 34.— tor. I negyed évre 8.— kor fél évre 13.— kor. | egy hóra a.— kor A „SZOCIALIZMUS"-al együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZAKARA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTIKÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. (Telefon-számok 54—94 és 169-10.) KIADÓHIVATAL: VIE, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82-61 és 130—21.) IS ,MII/ NÉPSZAVA SZERKESZTOSEG: VIII., CONTI-UTCA 4. 244. szám. Ez aztán a derék kormány! Hogy milyen nagyszerű kormányunk van nekünk, azt csak ma tudtuk meg a „Pester Lloyd"-ból Ez a derék, viharedzett kormányújság a következőket meséli az ámuló hazának és a kapcsolt tartományoknak: Nehogy az ellenzéki urak azt higyjék, hogy a megszavazás (tudniillik a hadügyi póthitel megszavazása) olyan nagyon simán ment, egy kissé indiszkrétek leszünk és eláruljuk nekik, hogy Magyarország a legutóbbi időben éppen ebből az okból súlyos kormányválságon ment keresztül. Tudvalévőleg október másodikán volt az a közös minisztertanács, amelyen Auffenberg lovag hadügyminiszter a hadsereg és a haditengerészet fejlesztésére szükséges követelésekkel előállott Abban a közös minisztertanácsban Lukács László miniszterelnök teljes nyíltsággal és határozottsággal kijelentette, hogy nem vállalhatja magára a felelősséget ezért az új megterhelésért. Egyidejűleg a miniszterelnök úgy a saját, mint minisztertársai, nevében bejelentette lemondását. Lemondási kérvényére azonban a király kijelentette, hogy azt nem fogadhatja el; ennek következtében Auffenberg lovag hadügyminiszter elejtette követeléseit. Midőn azután a balkáni háborús események bekövetkeztek és emiatt úgy a hadügyminiszter, mint a haditengerészet parancsnoka, felelősségük tudatában, indíttatva érezték magukat arra, hogy nemrég elejtett követeléseikkel hivatkozva felelősségükre — újra előálljanak: a magyar kormány is abba a helyzetbe jutott, hogy az esetleges visszautasítás következményeiért való felelősséget nem vállalhatta tovább. Ennek a következménye a közös minisztertanács újból való összehívása lett, amelynek folyamán a magyar kormány követelésére a hadügyminiszter és a haditengerészet parancsnokának követelése több mint felényivel leszállíthatott, a többi azonban, mint elkerülhetetlen, megszavaztatott Tehát nyilvánvaló, ostoba és szemérmetlen hazugság as, ha a balkáni háborút állítják elibénk a százmilliós hadisarc okául. Még ostobább és szemérmetlenebb hazugság az, hogy Lukács erélyes állásfoglalása következtében a hadügyminiszter eredeti követelését több mint a felével leszállították. Az igazság az, hogy Lukács és a muszka banda Bécsnek minden intésére hasra vágódnak s a hatalom megtartásáért készek megadni minden árat a nép zsebéből és a nép véréből Ha Lukácsnak egyáltalában volt valami szerepe a követelt összeg leszállításában, az legföljebb egy furfangos fogás volt. Az ő örmény fejére vall az a fogás, hogy ahelyett, hogy egy nagyobb összeget kértek volna öt évre fölosztva, beérték egy kisebb összeggel, három évre fölosztva , hiszen a három év elteltével majd követelhetik a most állítólag lealkudott összeget. Sőt követelhetik előbb is és ha a mankók lesznek uralmon, akkor meg is kapják. Nagyon valószínű, hogy Lukács úr és aljas bandája éppen azzal akarják magukat Bécsben nélkülözhetetlenné tenni, hogy a hátralékos százmilliók megszavazását későbbre tolják el, hogy így császári gazdájuknak és parancsolójuknak még tovább is szüksége legyen rájuk. . . ! Nem szép mitőlünk, hogy a hősi mesét, amelyet a „Lloyd" a börzeveszteségektől megriadt honfiaknak regélt, igy szerteszéjjel szedjük s hogy a mese bájos hímporát kíméletlen kézzel letörölve, a színtelen, kellemetlen igazságot mutatjuk be a közönségnek. Dehát hiába, mi nem vagyunk hivatalos lap, mi nem vagyunk meseujság, minekünk ez a kellemetlen igazmondás a mesterségünk. És a kormánylapok hiába állítják Lukácsot hősi pózban az olvasóközönség elé, mi kénytelenek vagyunk azt kiáltani : Ott szalad a tolvaj, fogjátok meg, üssétek le ! Így bizony, tisztelt haza, ilyen derék és hős legény a mi miniszterelnökünk. Lemondott, az bizony, inkább lemondott a hatalomról, semhogy Magyarországot újabb hadügyi kiadásokkal engedje megterhelni. Odaállott bátran és elszántan a király őfelsége elé és férfiasan megmondta neki, hogy a magyar népet nem engedi tovább nyúzni, inkább otthagyja a jó, puha bársonyszéket, inkább lemond a pálinkával összetoborzott mungóbanda vezérségéről és visszamegy vezérigazgatónak az osztálysorsjátékhoz, semhogy az országot végképpen tönkre hagyja tenni. Hanem, amikor aztán veszélyben forgott a haza, akkor ama nagyszabású férfiú fölajánlotta a bécsi haza javára életünketés vérünket, jelentékeny fealkuvások, nagy rabatt és négy percent kasszaskontó fejében, úgy bizony, a kutyafáját ! Az ember elámul, amidőn a derék kormányujságból megtudja ezt a regényes históriát s dagad a honfikebel a büszkeségtől: íme, van még magyar államférfi, aki talpig ember, akinek szemében szentebb az ország iránt való kötelesség, mint a hitvány hatalom. Igazán, felebarátaim, ez az ember megérdemli, hogy fáklyás zenével ünnepeljük és nevét bevéssük a honfiszívekbe, ércnél maradandóbban. ... Hát szépet álmodott az öreg „Pester Lloyd", az bizonyos..., de aztán fölébredt. Mi pedig, akik nem aludtunk és nem álmodtunk, bátorkodunk a „Lloyd"-nak megüzenni, hogy az a megbízható forrás, amelyből ezt az álmot merítette, a legvakmerőbb hazugságok forrása. Nem igaz az, hogy Lukács László és cinkostársai a hadügyi követelések miatt lemondtak vagy le akartak mondani. Az igazság legföljebb annyi az egész mesében, hogy Lukács úr — öszszejátszva Auffenberg lovag úrral, a muszkapárt intimés gyűlölt ellenségével—, egy nagyon naiv, nagyon, silány kis komédiát játszott el, hogy a rendelkezésre álló lapoknak legyen mit elmesélniök a malomalatti politikusok és hiszékeny öreg nénikék számára. Mert ha Lukács úrnak október 2-án volt oka megtagadni a közös hadügyminiszter követeléseit, ez az ok fönnállott pár nappal később, az új közös miniszteri tanácskozás idején is , és ha október másodikán komoly és becsületes volt Lukács úr szándéka, akkor emellett a szándék mellett egy héttel később is meg kellett volna maradnia. Hiszen a balkáni háborús veszedelem egyáltalában nem ok az új százmilliók megszavazására. Amit ezen a pénzen be akarnak szerezni, azt a mostani háborúban a mi dicső közös hadseregünk már úgysem használhatná ; ezt a háborút, ha belekeveredik a monarchia, a meglevő hadiszerekkel kell megvívni. Lapunk mai száma 20 oldal. Sztrájfamozgalmak — számokban. Hamis adatok a hivatalos kimutatásban. . rK kereskedelemügyi kormánynak van egy „Közgazdasági Értesítő" című szaklapja, amelyet nagy költséggel minden hét végén pontosan megjelentet. Ugyanilyen pontossággal ingyen szétküldet mindenfelé, ahol rendesen azzal tetőzik be ezt a pontos előzékenységet, hogy a kötetnyi terjedelmű füzetbe bele se néznek. Pedig van ennek a lapnak egy „Szociális vonatkozású kérdések" című nagyon érdekes rovata, amelyben hétről-hétre ambiciózus miniszteri tisztviselők szokták komoly adatokkal beigazolni, hogy mennyire távol vagyunk mi a műveit nyu gattól, sőt néha a barbár kelettől is, a szociális törvényhozás terén. Érdekes, hogy mindezt tudják, sőt beismerik és hirdetik a kereskedelmi minisztériumban is, de azért mégsem igyekeznek változtatni a viszonyokon. Sőt ha valami belföldi ügyben kell valamilyen irányban állást foglalniok a lapban, igyekeznek is minden tekintetben konzekvensek lenni önmagukhoz és a saját cselekedeteikkel igazolják be, hogy a műveit nyugattól csakugyan távol állunk. Legutóbbi számunkban az elmúlt év második felének munkásmozgalmairól számoltak be „Munkásviszályok az 1911. év második felében" cím alatt. A magunk részéről nem is várunk semmiféle elfogulatlanságot a terjedelmes hivatalos közleménytől s azon sem lepődünk meg, hogy a hivatalos kimutatásban hamis adatokkal ismét kompromittálni akarják a munkásság nagy sikerrel megvívott gazdasági harcait. Ebbeli igyekezetük különben nem is mindenben valósult meg, mert átlátszóan valótlan és a tájékozatlanságtól hemzsegő adataikat önmaguk cáfolják meg. Erről a statisztikáról az első tekintetre meg lehet állapítani, hogy minden adata a rendőrbasák, szolgabírák és kutyaszövetségek rosszindulatú és hazug információja alapján készült és csodálatosképpen végeredményében még így is a magyarok •