Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)

1912-10-15 / 244. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1812 október 15. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 34.— tor. I negyed évre 8.— kor fél évre 13.— kor. | egy hóra a.— kor A „SZOCIALIZMUS"-­al együtt havonta 40 fillérrel több EGYES SZAK­ARA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI­­KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. (Telefon-számok 54—94 és 169-10.) KIADÓHIVATAL: VIE, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-számok 82-61 és 130—21.) IS ,MII/ NÉPSZAVA SZERKESZTOSEG: VIII., C­ONTI-UTCA 4. 244. szám. Ez aztán a derék kormány! Hogy milyen nagyszerű kormányunk van nekünk, azt csak ma tudtuk meg a „Pester Lloyd"-ból Ez a derék, viharedzett kor­mányújság a következőket meséli az ámuló hazának és a kapcsolt tartományoknak: Nehogy az ellenzéki urak azt higyjék, hogy a megszavazás (tudniillik a hadügyi póthitel megszavazása) olyan nagyon simán ment, egy kissé indiszkrétek leszünk és el­áruljuk nekik, hogy Magyarország a leg­utóbbi időben éppen ebből az okból súlyos kormányválságon ment keresztül. Tudvalé­vőleg október másodikán volt az a közös mi­nisztertanács, amelyen Auffenberg lovag hadügyminiszter a hadsereg és a haditen­gerészet fejlesztésére szükséges követelé­sekkel előállott Abban a közös miniszterta­nácsban Lukács László miniszterelnök tel­jes nyíltsággal és határozottsággal kijelen­tette, hogy nem vállalhatja magára a fele­lősséget ezért az új megterhelésért. Egyide­jűleg a miniszterelnök úgy a saját, mint minisztertársai, nevében bejelentette lemon­dását. Lemondási kérvényére azonban a ki­rály kijelentette, hogy azt nem fogadhatja el; ennek következtében Auffenberg lovag hadügyminiszter elejtette követeléseit. Mi­dőn azután a balkáni háborús események bekövetkeztek és emiatt úgy a hadügymi­niszter, mint a haditengerészet parancs­noka, felelősségük tudatában, indíttatva érezték magukat arra, hogy nemrég elejtett követeléseikkel­­ hivatkozva felelősségükre — újra előálljanak: a magyar kormány is abba a helyzetbe jutott, hogy az esetleges visszautasítás következményeiért való fele­lősséget nem vállalhatta tovább. Ennek a következménye a közös minisztertanács új­ból való összehívása lett, amelynek folya­mán a magyar kormány követelésére a had­ügyminiszter és a haditengerészet parancs­nokának követelése több mint felényivel le­szállíthatott, a többi azonban, mint elkerül­hetetlen, megszavaztatott Tehát nyilvánvaló, ostoba és szemérmet­len hazugság as, ha a balkáni háborút ál­lítják elibénk a százmilliós hadisarc okául. Még ostobább és szemérmetlenebb hazug­ság az, hogy Lukács erélyes állásfoglalása következtében a hadügyminiszter eredeti követelését több mint a felével leszállítot­ták. Az igazság az, hogy Lukács és a muszka banda Bécsnek minden intésére hasra vá­gódnak s a hatalom megtartásáért készek megadni minden árat a nép zsebéből és a nép véréből Ha Lukácsnak egyáltalában volt valami szerepe a követelt összeg le­szállításában, az legföljebb egy furfangos fogás volt. Az ő örmény fejére vall az a fogás, hogy ahelyett, hogy egy nagyobb összeget kértek volna öt évre fölosztva, be­érték egy kisebb összeggel, három évre föl­osztva , hiszen a három év elteltével majd követelhetik a most állítólag lealkudott összeget. Sőt követelhetik előbb is és ha a mankók lesznek uralmon, akkor meg is kapják. Nagyon valószínű, hogy Lukács úr és aljas bandája éppen azzal akarják magukat Bécsben nélkülözhetetlenné tenni, hogy a hátralékos százmilliók megszavazá­sát későbbre tolják el, hogy így császári gazdájuknak és parancsolójuknak még to­vább is szüksége legyen rájuk. . . ! Nem szép mitőlünk, hogy a hősi me­sét, amelyet a „Lloyd" a börzeveszteségek­től megriadt honfiaknak regélt, igy szerte­széjjel szedjük s hogy a mese bájos hím­porát kíméletlen kézzel letörölve, a színte­len, kellemetlen igazságot mutatjuk be a közönségnek. Dehát hiába, mi nem vagyunk hivatalos lap, mi nem vagyunk meseujság, minekünk ez a kellemetlen igazmondás a mesterségünk. És a kormánylapok hiába állítják Lukácsot hősi pózban az olvasó­közönség elé, mi kénytelenek vagyunk azt kiáltani : Ott szalad a tolvaj, fogjátok meg, üssétek le ! Így bizony, tisztelt haza, ilyen derék és hős legény a mi miniszterelnökünk. Le­mondott, az bizony, inkább lemondott a hatalomról, semhogy Magyarországot újabb hadügyi kiadásokkal engedje megterhelni. Odaállott bátran és elszántan a király őfelsége elé és férfiasan megmondta neki, hogy a magyar népet nem engedi tovább nyúzni, inkább otthagyja a jó, puha bár­sonyszéket, inkább lemond a pálinkával összetoborzott mungóbanda vezérségéről és visszamegy vezérigazgatónak az osztály­sorsjátékhoz, semhogy az országot végkép­pen tönkre hagyja tenni. Hanem, amikor aztán veszélyben forgott a haza, akkor ama nagyszabású férfiú fölajánlotta a bécsi haza javára életünket­­és vérünket, jelentékeny fealkuvások, nagy rabatt és négy percent kasszaskontó fejében, úgy bizony, a kutya­fáját ! Az ember elámul, amidőn a derék­ kor­m­ányujságból megtudja ezt a regényes his­tóriát s dagad a honfikebel a büszkeségtől: íme, van még magyar államférfi, aki talpig ember, akinek szemében szentebb az ország iránt való kötelesség, mint a hitvány hata­lom. Igazán, felebarátaim, ez az ember meg­érdemli, hogy fáklyás zenével ünnepeljük és nevét bevéssük a honfiszívekbe, ércnél maradandóbban. ... Hát szépet álmodott az öreg „Pester Lloyd", az bizonyos..., de aztán fölébredt. Mi pedig, akik nem aludtunk és nem ál­modtunk, bátorkodunk a „Lloyd"-nak meg­üzenni, hogy az a megbízható forrás, amely­ből ezt az álmot merítette, a legvakmerőbb hazugságok forrása. Nem igaz az, hogy Lukács László és cinkostársai a hadügyi követelések miatt lemondtak vagy le akar­tak mondani. Az igazság legföljebb annyi az egész mesében, hogy Lukács úr — ösz­szejátszva Auffenberg lovag úrral, a musz­kapárt intim­­és gyűlölt ellenségével—, egy nagyon naiv, nagyon, silány kis komé­diát játszott el, hogy a rendelkezésre álló lapoknak legyen mit elmesélniök a malom­alatti politikusok és hiszékeny öreg néni­kék számára. Mert ha Lukács úrnak októ­ber 2-án volt oka megtagadni a közös had­ügyminiszter követeléseit, ez az ok fönnál­lott pár nappal később, az új közös minisz­teri tanácskozás idején is , és ha október másodikán komoly és becsületes volt Lu­kács úr szándéka, akkor emellett a szándék mellett egy héttel később is meg kellett volna maradnia. Hiszen a balkáni háborús veszedelem egyáltalában nem ok az új száz­milliók megszavazására. Amit ezen a pén­zen be akarnak szerezni, azt a mostani há­borúban a mi dicső közös hadseregünk már úgysem használhatná ; ezt a háborút, ha bele­keveredik a monarchia, a meglevő ha­diszerekkel kell megvívni. Lapunk mai száma 20 oldal. Sztrájfamozgalmak — számokban. Hamis adatok a hivatalos kimutatásban. . rK kereskedelemügyi kormánynak van egy „Közgazdasági Értesítő" című szaklapja, amelyet nagy költséggel minden hét végén pontosan megjelentet. Ugyanilyen pontos­sággal ingyen szétküldet mindenfelé, ahol rendesen azzal tetőzik be ezt a pontos előzé­kenységet, hogy a kötetnyi terjedelmű fü­zetbe­­ bele se néznek. Pedig van ennek a lapnak egy „Szociális vonatkozású kérdések" című nagyon érdekes rovata, amelyben hét­ről-hétre ambiciózus miniszteri tisztviselők szokták komoly adatokkal beigazolni, hogy mennyire távol vagyunk mi a műveit nyu­­ gattól, sőt néha a barbár kelettől is, a szociá­lis törvényhozás terén. Érdekes, hogy mind­ezt tudják, sőt beismerik és hirdetik a keres­kedelmi minisztériumban is, de azért még­sem igyekeznek változtatni a viszonyokon. Sőt ha valami belföldi ügyben kell valami­lyen irányban állást foglalniok a lapban, igyekeznek is minden tekintetben konzekven­sek lenni önmagukhoz és a saját cselekede­teikkel igazolják be, hogy a műveit nyugat­tól csakugyan távol állunk. Legutóbbi számunkban az elmúlt év má­sodik felének munkásmozgalmairól számol­tak be „Munkásviszályok az 1911. év második felében" cím alatt. A magunk részéről nem is várunk semmiféle elfogulatlanságot a terjedelmes hivatalos közleménytől s azon sem lepődünk meg, hogy a hivatalos kimuta­tásban hamis adatokkal ismét kompromit­tálni akarják a munkásság nagy sikerrel megvívott gazdasági harcait. Ebbeli igyeke­zetük különben nem is mindenben valósult meg, mert átlátszóan valótlan és a tájékozat­lanságtól hemzsegő adataikat önmaguk cá­folják meg. Erről a statisztikáról az első te­kintetre meg lehet állapítani, hogy minden adata a rendőrbasák, szolgabírák és kutya­szövetségek rosszindulatú és hazug informá­ciója alapján készült és csodálatosképpen végeredményében még így is a magyarok­ •

Next