Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)
1912-10-01 / 232. szám
10 . jelentette, hogy a választáskor úgy Pápán, mint Ugodon a munkapártot támogatta, de ebben a pártban azóta csalódott. A képviselőházban történt szomorú események érthetővé teszik, hogy Tisza és Lukáccsal szemben bizalmatlan. Ezek az államférfiak — mondotta — vagy nem értik vagy nem akarják megérteni a hatvanhetes eszméket, csak lefelé bátrak. A jelenlegi kormány rendszere a jogtalanságok, törvénytelenségek sorozata és alkotmányos életünket veszélyezteti. Végül kijelentette, hogy minden magyar embernek föl kell háborodnia a botrányos alkotmánysértés fölött. Esterházy után még többen tartottak tüzes beszédet, többek között Batthyány Lajos gróf, Lippay Géza nyugalmazott főispán, báró Szentkereszthy Béla és Márkus Miksa, az"Magyar Hírlap" főszerkesztője. A gyűlés végén elítélő határozatot hoztak Tisza, Lukács és a kormány ellen, egyben a gyűlésen megjelent munkapártiak kijelentették, hogy a pártból kilépnek és az ugodi munkapártot feloszlottnak nyilvánítják. Mint Szabadkáról írják, az utóbbi időben bomlás észlelhető a bácsmegyei munkapártban is. Az ottani munkapárt vezére, Vojnits István báró a megyei közigazgatás vezetőállásaiban levő embereinek tulajdonítja az erős kéz politikájának előrelátható csődjét és sorra kegyvesztettekké lesznek a főispánok és polgármesterek, mégpedig éppen azok, akiknek megválogatásánál Vojnits báró annyira vigyázott, hogy legbizalmasabb politikai expozitúrait legközelebbi rokonai közül szemelte ki. Pár hónappal ezelőtt Szemző Gyula bajai főispánnak kellett mennie, mert személyes természetű éles összetűzése volt kegyelmes nagybátyjával és alighogy megbukott az egyik rokon, máris rövid idő kérdése, hogy a báró közeli rokona, bajsai Vojnits István megyei és zombori főispán elhagyja bizalmi pozícióját. Zomborból vett megbízható értesülés szerint Bács megye és Zombor mostani főispánja rövid időn belül megválik állásától. A nyilvánosság előtt úgy állítják be a dolgot, hogy a távozás oka a zombori és a megyei főispánság különválasztása, valójában azonban a pártfegyelem meglazulása az ok, aminek erősebbkezű főispánnal vélik útját vágni. Az új főispánjelölt Skultéty Ferenc mostani alispán. Vojnits főispánt bukásáért közigazgatási bírói állással vagy a Ferenc-csatorna Társaság igazgatói állásával akarják kárpótolni. Ugyane forrás szerint hasonló okból van már három hónapja szabadságon Hegedűs Aladár bajai polgármester is. A polgármesternek is azért kell mennie, mert nem hódolt be szolgai módon a Tisza-Vojnits-rezsim ellentmondást nem tűrő követeléseinek. Hír szerint a bajai polgármester-,séget már föl is ajánlották a vármegyei tisztikar egyik régi, kipróbált tagjának. A bomlás jelei nemcsak abból látszanak, hogy az őrszemek elvesztik pozíciójukat, hanem abból is, hogy az az egyetértés, amely a bácskai familiák és Vojnits báró között fönnállott, az utóbbi időben gyöngült. WO Egy bécsi levél meg egy félhivatalos kommüniké. A bécsi levél, amelyre alább hivatkozás történik, a „Neues Pester Journal" vasárnapi számában jelent meg. Az van — bevezetésképpen — ebben a levélben, hogy a Belvederében, a trónörökös bécsi palotájában, semmi szimpátia sem kíséri Tisza István tevékenységét, a Burgban pedig nagyon szívesen vennék, ha a kormány és a többség abbahagyná a szuronyok mögött való törvényhozást. Segíteni kell tehát a dolgokon valamivel, hogy rend legyen. Erre mondja a bécsi levél: A választójog ez az expediens. Mi sem dagasztja oly erősen az ellenzék vitorláit, mint a demokratikus választójog. Bécsben azt várják, hogy ha más nem, hát az önfentartási ösztön kényszeríti rá a többséget, — minél előbb, annál jobb — hogy épp oly demokratikus vagy még demokratikusabb választójoggal lépjen föl, mint az ellenzék. Ezzel az ellenzéket megfoszthatnák leghatásosabb fegyverétől. Most pedig ideiktatjuk a jelzett kommünikét, amelyet a félhivatalos „M. T. Iroda" adott ki. Miután a szerb ellenzéki pártok az intranzigensek sürgetésére a szerb egyházi autonómia dolgában indított akciójukat összekapcsolják az általános, egyenlő és titkos választójog ügyével, azt hiszik, hogy az egyházi autonómiát politikai célokra akarják kihasználni. A hatóság minden hasonló irányú gyülekezést be fog tiltani, íme, így készülnek kormányoknál a „demokratikus vagy még demokratikusabb" választójogi reformra. A zombori basa is remekelt egy betiltó határozattal, mert ez a zombori szegény fráter sem akar különb legény lenni, mint legmagasabb gazdája, a Lukács László. A zombori függetlenségi párt és a szociáldemokrata párt ugyanis szeptember 27-én nagy tüntető felvonulást akart rendezni, a rendőrkapitány azonban, bár a bejelentők szavatoltak a rend föntartásáért, nem engedte meg a fölvonulást a következő megokolással: A tüntető körmenet tartására az engedélyt nem adhattam meg, mert nem látok kellő biztosítékot arra, hogy a körmenethez csatlakozók vagy a menet elszéledése után onnan távozók a sötétség leple alatt vagyon- és személybiztonság elleni cselekményeket nem követnek-e el, annál is inkább, mert a hetipiacra érkező vidékiek részvételére is kell számítanom. Listyevity s. k. rendőrkapitány: Annyi bizonyos, hogy a zomborvidéki vásáros népek nem köszönik meg ennek az ostoba fráternek az indokolását, amely szerint a „heti piacra érkező vidékiek részvételére" is számítania kell, amikor határtalan pimaszsággal éppen „vagyon- és személybiztonság elleni cselekményeket" akar megakadályozni. A zombori függetlenségi párt egyébként 27-én este nagy pártgyűlést tartott, amelyen rendkívül sokan vettek részt. A gyűlésen tiltakoztak a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság elkobzása ellen. Elhatározták továbbá, hogy a jövő hónap egyik vasárnap délelőttjén megtartják a tüntető felvonulást, ut siktistatíilán a rendőrkapitány nem takaródzhatik a „nagy sötétség"-gel. Prokopy Imre tanár indítványára kimondta a pártgyűlés, hogy minden tagnak kötelessége most már társadalmi téren is a választójog kiterjesztéséért a legbuzgóbb agitációt folytatnia. Jurisits Miklós, Lauer Károly, Klapecz György és Szlávy Péter pártelnök lelkes, buzdító szavai vitán a nagygyűlés véget ért. Ungmegye nem szállít bizalmat. Ung vármegye törvényhatósági bizottságának hétfői közgyűlésén Torontál vármegyének a kormánynak bizalmat szállító átirata került napirendre. Az állandó választmány, tekintettel a legutóbbi eseményekre, napirendretérést javasolt. Kende Péter képviselő, a munkapárt tagja az állandó választmány javaslatával szemben e jelszóval: „Ne kerteljünk!" azt indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság Lukácsnak és Tiszának szavazzon bizalmat. A törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslatát egyhangúan elfogadta. Kende Péter indítványával teljesen magára maradt. Lakájhad volt a királynál rövid ideig tartó kihallgatáson hétfőn délelőtt. Azok a miniszterek és képviselőházi alelnökök köszönték meg a kitüntetésüket, akiknek legfőbb részük volt a véderőtörvények keresztülhajszólásában. Tisza külön kihallgatást kapott, de csak két percig tartót. Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Egy körlevél került a kezünkbe. Az írás „lelkesszivü, értelmes magyar férfiakhoz" szól és hangsúlyozza, hogy „most válik el: rabok legyünk vagy szabadok" Ez van a címlapon, a négyoldalas szózat belsejében azonban egyéb olvasható. Kiderül, hogy nem arról van szó, hogy rabok legyünk-e vagy szabadok, hanem arról, hogy lépjünk be tagnak egy Választójogi Népszövetség című alegyesületbe. Hogy miből áll ez az „egyesület", arról a következőkben ad fölvilágosítást a fölhívás: Az „Országos Választójogi Népszövetség" minden tagja, mihelyt az 1 korona tagdíjat 1913. évi január 1-ig lefizette, megkapja addig az ideig, amíg a tagdija szól, minden ráfizetés nélkül. 1. A „Szabad Szó" politikai hetilapot. 2. Egy tagfölvételi igazoló jegyet. 3. Minden ügyben, ha 35 fillér válaszbélyeget csatol, tanácsot. 4. Időről-időre egy-egy röpiratot vagy füzetet a nagy jog ismertetésével. Az igy egybegyűlt pénz a fölhívás szerint a választójogi röpiratok és a képviselőjelöltek kiadásaira megy. Hogy kik azok a képviselőjelöltek, akik ilyképpen ezzel a közönséges parasztfogásssal akarnak választási költségekhez jutni, az kiolvasható abból a három fényképből is, amelyet a fölhívás tartalmaz. A három kép Kossuth Lajost, Justh Gyulát és Mezőfi Vilmost ábrázolja. Képzelhető, hogy a halott Kossuth Lajosnak és a becsületes Justh Gyulának semmi köze nincsen a harmadik fénykép eredetijéhez. Az ő képük csak arra jó, hogy tapasztalatlan emberek bedűljenek a választójog parazitájának és egy értéktelen szennylap fejében garasaikkal gyarapítsák egy politikai svindler zsebét. Ismételten figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy igyekezzenek fölvilágosítani mindenütt a népet, ahol ezt a röpiratot osztogatják, hogy Választójogi Népszövetség nincsen, hogy ezzel a Mezőfivel az ellenzék szóba nem áll és hogy ez az egész, a választójog cégérével való visszaélés olyan svindli, amelyet nem tesz enyhébb jelzőre érdemessé az, hogy a büntető törvénykönyv rendelkezései közé nem vettek föl intézkedést az ilyenfajtájú csalások ellen. A nagy hal megeszi a kis halat. A kisipar sehogysem akarja ténynek elismerni a társadalomfejlődés folyamatának azt a jelentőségét, amely a nagyüzemek étvágyának kielégítésében és a kisüzemek fölszívódásában nyilvánul. Hogy mennyire nincsen igaza, amikor a kisipar*"" elvi életképessége mellett fogadkozik, azt bebizonyítja a kisiparos körökből a nagyipar ellen folyton hangzó sok panasz. Alább közöljük a magyar asztalosmesterek lapjának panaszait „a hiénaszivü vállalkozók rablásai"-t illetőleg. A nagytőke lelketlenségében és profitszerzésében törvényes határt nem ismerő rablószándékainak érdekes jellemzője ez a panaszos írás. Az épületiparosok esztendők óta kérik az iparhatóságokat, a kamarákat, a minisztert, hogy nyújtson nekik módot arra, hogy a vállalkozóktól alvállalatba adott munkájuk után a munkabért megkapják, illetve, hogy követelésük biztosítva legyen. A hatóságok azonban a világért nem intézkednének ez ügyben és így történhetnek meg azután olyan dolgok, amelyeket itt szóvá teszünk. Tudvalévő dolog, hogy általában megszűnt országszerte az építkezés, mivel a bankok nem adnak ki pénzt, különösen építkezésekre. A vállalkozók tehát így elesnek a keresettől, úgy biztosítják egyesek ezért a két szűk esztendőben magukat, hogy az alvállalkozó építőiparosoknak nem fizetik ki nekik járó, megszolgált pénzüket. A fővárosban egész sereg vállalkozó tagadta meg így a fizetést, avagy a teljes járandóságnak húsz-negyven százalékát ajánlotta föl. Ez az eset akkor áll elő, amikor a vállalkozónak nem sikerült összes értékeit kellő időben eltüntetni. Vannak azonban hasonló esetek a vidéken is. Sajnos, ott is előfordulnak ilyen gazságok és pedig ma már nem is szórványosan. Egy legutóbbi eset valóságos tragédiát vont maga után. Egy törekvő, szorgalmas, ifjú kartársunkat károsított így meg egyik lelketlen vállalkozó, aki egy fillért nem fizetett ki sokezernyi követelésére. Szegény kartársunk tönkrement és beleőrült a szörnyű veszteségbe. Egy eset ez, de hogy van olyan, hogy a szegény kisiparos követelését alelketlen vállalkozó elkölti, ki nem fizeti, a kisiparos azután kezébe veheti a vándorbotot, a koldustarisznyát és mehet munkásnak, kezdheti élőbről, ha van ereje. A lelketlen vállalkozó pedig éli tovább világát és míg a meglopott iparosnak és családjának száraz kenyérre sem jut, addig a csaló jól él, uralkodik. Az a legszomorúbb a dologban, hogy ilyen esetek a hatóságok előtt, azok tudtával játszódnak le és nekünk nincs senkink, nincs az iparosnak oly hatósága, de a törvény sem szól arról, hogy az ilyen esetben miként kellene megvédeni a kisiparost az ilyen hiénaszívü vállalkozó rablásaitól. Nálunk csak készülődnek védelmet nyújtani de valóságos védelmet nem nyújtanak. NÉPSZAVA 1912 október 2.