Népszava, 1912. október (40. évfolyam, 232–258. sz.)

1912-10-01 / 232. szám

10 . jelentette, hogy a választáskor úgy Pápán, mint Ugodon a munkapártot támogatta, de ebben a pártban azóta csalódott. A képviselő­házban történt szomorú események érthetővé teszik, hogy Tisza és Lukáccsal szemben bi­zalmatlan. Ezek az államférfiak — mondotta — vagy nem értik vagy nem akarják megér­teni a hatvanhetes eszméket, csak lefelé bát­rak. A jelenlegi kormány rendszere a jogta­lanságok, törvénytelenségek sorozata és al­kotmányos életünket veszélyezteti. Végül ki­jelentette, hogy minden magyar embernek föl kell háborodnia a botrányos alkotmány­sértés fölött. Esterházy után még többen tartottak tü­zes beszédet, többek között Batthyány Lajos gróf, Lippay Géza nyugalmazott főispán, báró Szentkereszthy Béla és Márkus Miksa, a­z"Magyar Hírlap" főszerkesztője. A gyűlés végén elítélő határozatot hoztak Tisza, Lu­kács és a kormány ellen, egyben a gyűlésen megjelent munkapártiak kijelentették, hogy a pártból kilépnek és az ugodi munkapártot feloszlottnak nyilvánítják. Mint Szabadkáról írják, az utóbbi időben bomlás észlelhető a bácsmegyei munkapárt­ban is. Az ottani munkapárt vezére, Vojnits István báró a megyei közigazgatás vezető­állásaiban levő embereinek tulajdonítja az erős kéz politikájának előrelátható csődjét és sorra kegyvesztettekké lesznek a főispá­nok és polgármesterek, még­pedig éppen azok, akiknek megválogatásánál Vojnits báró annyira vigyázott, hogy legbizalmasabb politikai expozitúrait legközelebbi rokonai közül szemelte ki. Pár hónappal ezelőtt Szemző Gyula bajai főispánnak kellett men­nie, mert személyes természetű éles összetű­zése volt kegyelmes nagybátyjával és alig­hogy megbukott az egyik rokon, máris rö­vid idő kérdése, hogy a báró közeli rokona, bajsai Vojnits István megyei és zombori fő­ispán elhagyja bizalmi pozícióját. Zomborból vett megbízható értesülés sze­rint Bács megye és Zombor mostani főis­pánja rövid időn belül megválik állásától. A nyilvánosság előtt úgy állítják be a dolgot, hogy a távozás oka a zombori és a megyei főispánság különválasztása, valójában azon­ban a pártf­egyelem meglazulása az ok, ami­nek erősebbkezű főispánnal vélik útját vág­ni. Az új főispánjelölt Skultéty Ferenc mos­tani alispán. Vojnits főispánt bukásáért köz­igazgatási bírói állással vagy a Ferenc-csa­torna Társaság igazgatói állásával akarják kárpótolni. Ugyane forrás szerint hasonló okból van már három hónapja szabadságon Hegedűs Aladár bajai polgármester is. A polgármesternek is azért kell mennie, mert nem hódolt be szolgai módon a Tisza-Voj­­nits-rezsim ellentmondást nem tűrő köve­­teléseinek. Hír szerint a bajai polgármester-,­séget már föl is ajánlották a vármegyei tisz­tikar egyik régi, kipróbált tagjának. A bom­lás jelei nemcsak abból látszanak, hogy az őrszemek elvesztik pozíciójukat, hanem ab­ból is, hogy az az egyetértés, amely a bács­kai familiák és Vojnits báró között fönnál­lott, az utóbbi időben gyöngült. WO Egy bécsi levél meg egy félhivatalos kommüniké. A bécsi levél, amelyre alább hivatkozás történik, a „Neues Pester Jour­nal" vasárnapi számában jelent meg. Az van — bevezetésképpen — ebben a levél­ben, hogy a Belvederében, a trónörökös b­écsi palotájában, semmi szimpátia sem kíséri Tisza István tevékenységét, a Burg­ban pedig nagyon szívesen vennék, ha a kormány és a többség abbahagyná a szuro­nyok mögött való törvényhozást. Segíteni kell tehát a dolgokon valamivel, hogy rend legyen. Erre mondja a bécsi levél: A választójog ez az expediens. Mi sem da­gasztja oly erősen az ellenzék vitorláit, mint a demokratikus választójog. Bécsben azt vár­ják, hogy ha más nem, hát az önfentartási ösztön kényszeríti rá a többséget, — minél előbb, annál jobb — hogy épp oly demokra­tikus vagy még demokratikusabb választó­joggal lépjen föl, mint az ellenzék. Ezzel az ellenzéket megfoszthatnák leghatásosabb fegyverétől. Most pedig ideiktatjuk a jelzett kommü­nikét, amelyet a félhivatalos „M. T. Iroda" adott k­i. Miután a szerb ellenzéki pártok az intran­zigensek sürgetésére a szerb egyházi autonó­mia dolgában indított akciójukat összekap­csolják az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog ügyével, azt hiszik, hogy az egyházi autonómiát politikai célokra akarják kihasz­nálni. A hatóság minden hasonló irányú gyü­lekezést be fog tiltani, íme, így készülnek kormányoknál a „de­mokratikus vagy még demokratikusabb" választójogi reformra. A zombori basa is remekelt egy betiltó határozattal, mert ez a zombori szegény frá­ter sem akar különb legény lenni, mint leg­magasabb gazdája, a Lukács László. A zom­bori függetlenségi párt és a szociáldemo­krata párt ugyanis szeptember 27-én nagy tüntető felvonulást akart rendezni, a rendőr­kapitány azonban, bár a bejelentők szavatol­tak a rend föntartásáért, nem engedte meg a föl­vonulást a következő megokolással: A tüntető körmenet tartására az engedélyt nem adhattam meg, mert nem látok kellő biztosítékot arra, hogy a körmenethez csat­lakozók vagy a menet elszéledése után onnan távozók a sötétség leple alatt vagyon- és sze­mélybiztonság elleni cselekményeket nem követnek-e el, annál is inkább, mert a heti­piacra érkező vidékiek részvételére is kell számítanom. Listyevity s. k. rendőrkapitány: Annyi bizonyos, hogy a zomborvidéki vá­sáros népek nem köszönik meg ennek az os­toba fráternek az indokolását, amely szerint a „heti piacra érkező vidékiek részvételére" is számítania kell, amikor határtalan pimasz­sággal éppen „vagyon- és személybiztonság elleni cselekményeket" akar megakadá­lyozni.­­ A zombori függetlenségi párt egyébként 27-én este nagy pártgyűlést tar­tott, amelyen rendkívül sokan vettek részt. A gyűlésen tiltakoztak a gyülekezési és vé­leménynyilvánítási szabadság elkobzása el­len. Elhatározták továbbá, hogy a jövő hó­nap egyik vasárnap délelőttjén megtartják a tüntető felvonulást, u­t siktist­a­tíilán a rendőr­kapitány nem takaródzhatik a „nagy sötét­ség"-gel. Prokopy Imre tanár indítványára kimondta a pártgyűlés, hogy minden tagnak kötelessége most már társadalmi téren is a választójog kiterjesztéséért a legbuzgóbb agi­tációt folytatnia. Jurisits Miklós, Lauer Ká­roly, Klapecz György és Szlávy Péter párt­elnök lelkes, buzdító szavai vitán a nagygyű­lés véget ért. Ungm­egye nem szállít bizalmat. Ung vár­megye törvényhatósági bizottságának hétfői közgyűlésén Torontál vármegyének a kor­mánynak bizalmat szállító átirata került napirendre. Az állandó választmány, tekin­tettel a legutóbbi eseményekre, napirendre­térést javasolt. Kende Péter képviselő, a munkapárt tagja az állandó választmány javaslatával szemben e jelszóval: „Ne ker­teljünk!" azt indítványozta, hogy a törvény­hatósági bizottság Lukácsnak és Tiszának szavazzon bizalmat. A törvényhatósági bi­­zottság az állandó választmány javaslatát egyhangúan elfogadta. Kende Péter indít­ványával teljesen magára maradt. Lakájhad volt a királynál rövid ideig tartó kihallgatáson hétfőn délelőtt. Azok a miniszte­rek és képviselőházi alelnökök köszönték meg a kitüntetésüket, akiknek legfőbb részük volt a véderőtörvények keresztülhaj­szólásában. Tisza külön kihallgatást kapott, de csak két percig tartót. Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Egy kör­levél került a kezünkbe. Az írás „lelkes­szivü, értelmes magyar férfiakhoz" szól és hangsúlyozza, hogy „most válik el: rabok legyünk vagy szabadok" Ez van a címla­pon, a négyoldalas szózat belsejében azon­ban egyéb olvasható. Kiderül, hogy nem arról van szó, hogy rabok legyünk-e vagy szabadok, hanem arról, hogy lépjünk be tagnak egy Választójogi Népszövetség című­ alegyesületbe. Hogy miből áll ez az „egyesület", arról a következőkben ad föl­világosítást a fölhívás: Az „Országos Választójogi Népszövetség" minden tagja, mihelyt az 1 korona tagdíjat 1913. évi január 1-ig lefizette, megkapja addig az ideig, amíg a tagdija szól, minden ráfizetés nélkül. 1. A „Szabad Szó" politikai hetilapot. 2. Egy tagfölvételi igazoló jegyet. 3. Minden ügyben, ha 35 fillér válaszbélyeget csatol, ta­nácsot. 4. Időről-időre egy-egy röpiratot vagy füze­tet a nagy jog ismertetésével. Az igy egybegyűlt pénz a fölhívás sze­rint a választójogi röpiratok és a képviselő­jelöltek kiadásaira megy. Hogy kik azok a képviselőjelöltek, akik ilyképpen ezzel a közönséges parasztfogásssal akarnak vá­lasztási költségekhez jutni, az kiolvasható abból a három fényképből is, amelyet a fölhívás tartalmaz. A három kép Kossuth Lajost, Justh Gyulát és­­ Mezőfi Vilmost ábrázolja. Képzelhető, hogy a halott Kos­suth Lajosnak és a becsületes Justh Gyulá­nak semmi köze nincsen a harmadik fény­kép eredetijéhez. Az ő képük csak arra jó, hogy tapasztalatlan emberek bedűljenek a választójog parazitájának és egy értékte­len szennylap fejében garasaikkal gyara­pítsák egy politikai svindler zsebét. Ismé­telten figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy igyekezzenek fölvilágosítani mindenütt a népet, ahol ezt a röpiratot osztogatják, hogy Választójogi Népszövetség nincsen, hogy ezzel a Mezőfivel az ellenzék szóba nem áll és hogy ez az egész, a választójog cégérével való visszaélés olyan svindli, amelyet nem tesz enyhébb jelzőre érde­messé az, hogy a büntető törvénykönyv rendelkezései közé nem vettek föl intézke­dést az ilyenfaj­táj­ú csalások ellen. A nagy hal megeszi a kis halat. A kisipar se­hogysem akarja ténynek elismerni a társada­lomfejlődés folyamatának azt a jelentőségét, amely a nagyüzemek étvágyának kielégítésé­ben és a kisüzemek fölszívódásában nyilvánul. Hogy mennyire nincsen igaza, amikor a kis­ipar*"" elvi életképessége mellett fogadkozik, azt bebizonyítja a kisiparos körökből a nagyipar ellen folyton hangzó sok panasz. Alább közöl­jük a magyar asztalosmesterek lapjának pa­naszait „a hiénaszivü vállalkozók rablásai"-t il­letőleg. A nagytőke lelketlenségében és profit­szerzésében törvényes határt nem ismerő rabló­szándékainak érdekes jellemzője ez a panaszos írás. Az épületiparosok esztendők óta kérik az iparhatóságokat, a kamarákat, a minisztert, hogy nyújtson nekik módot arra, hogy a vállal­kozóktól alvállalatba adott munkájuk után a munkabért megkapják, illetve, hogy követelé­sük biztosítva legyen. A hatóságok azonban a világért nem intézkednének ez ügyben és így történhetnek meg azután olyan dolgok, ame­lyeket itt szóvá teszünk. Tudvalévő dolog, hogy általában megszűnt országszerte az építkezés, mivel a bankok nem adnak ki pénzt, különösen építkezésekre. A vál­lalkozók tehát így elesnek a keresettől, úgy biztosítják egyesek ezért a két szűk esztendő­ben magukat, hogy az alvállalkozó építőiparo­soknak nem fizetik ki nekik járó, megszolgált pénzüket. A fővárosban egész sereg vállalkozó tagadta meg így a fizetést, avagy a teljes já­randóságnak húsz-negyven százalékát ajánlotta föl. Ez az eset akkor áll elő, amikor a vállal­kozónak nem sikerült összes értékeit kellő idő­ben eltüntetni. Vannak azonban hasonló esetek a vidéken is. Sajnos, ott is előfordulnak ilyen gazságok és pedig ma már nem is szórványosan. Egy leg­utóbbi eset valóságos tragédiát vont maga után. Egy törekvő, szorgalmas, ifjú kartársun­kat károsított így meg egyik lelketlen vállal­kozó, aki egy fillért nem fizetett ki sokezernyi követelésére. Szegény kartársunk tönkrement és beleőrült a szörnyű veszteségbe. Egy eset ez, de hogy van olyan, hogy a sze­gény kisiparos követelését a­­lelketlen vállal­kozó elkölti, ki nem fizeti, a kisiparos azután kezébe veheti a vándorbotot, a koldustarisz­nyát és mehet munkásnak, kezdheti élőbről, ha van ereje. A lelketlen vállalkozó pedig éli to­vább világát és míg a meglopott iparosnak és családjának száraz kenyérre sem jut, addig a csaló jól él, uralkodik. Az a legszomorúbb a dologban, hogy ilyen esetek a hatóságok előtt, azok tudtával játszódnak le és nekünk nincs senkink, nincs az iparosnak oly hatósága, de a törvény sem szól arról, hogy az ilyen esetben miként kellene megvédeni a kisiparost az ilyen hiénaszívü vállalkozó rablásaitól. Nálunk csak készülődnek védelmet nyújtani de valóságos védelmet nem nyújtanak. NÉPSZAVA 1912 október 2.

Next