Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-26 / 280. szám

e kán­us­ok mozgalma elől a németalföldi St.­Omer városba menekült kisasszonyokat ne­velni és később saját szenvedélyes tempera­mentumának a pápai udvarnál történt sike­res felhasználása után sikerült neki olyan nőnemű jezsuita­ társaságot alapítani, amely az előkelő katolikus kisasszonykák megbolon­dítását tűzte ki feladatul. Ezek a nőnemű jezsuiták olyan sikerrel működtek, hogy már 1630-ban VIII. Orbán pápa a társulatukat megszüntette és egyházi átokkal sújtotta az angol kisasszonyok szülő­anyjának, Ward Mária úrnőnek az egyen­ruhás követőit. Nevezett úrnő halála után a megyés püspökök fönhatósága alatt megint működni kezdtek a kisasszonyok és 1749-ben XIV. Benedek pápa rendszabályozta meg őket azzal, hogy ők nem annyira nőnemű je­zsuiták, mint inkább egyszerű fogadalmat tett szüzek, akiknek zárdáik a megyés püspök fönhatósága alatt állanak és így tovább. Szóval, édes szülő, az ön gyermeke az an­gol kisasszonyoknál nem valami páratlan minden tekintetben, különösen pedagógiai szempontból híres nevelőintézetben van, ha­nem olyan száraz és zörgős csontú vén kis­asszonyok keze alatt, akik a papok befolyása alatt vágynak. De mennyire vágynak ! Ne csodálkozzék hát azon, hogy ezek a két­ségbeesett szüzek megtiltják a növendékek­nek egy-egy Jókai-regény elolvasását. Mert ne tennék ezt ? Nem műveltséget terjesztenek ők, hanem bigottságot és az ő szellemük nem rokon az angol nők kultúrájával. Semmi kö­zük hozzá. Az angol nő intelligens, emanci­pált, az angol nő szüffrazser. Az angol állam­alakulat egyik kiváló férfia, Roosevelt Ma­gyarországon első kötelességének tartotta, hogy kezet fogjon Mikszáth Kálmánnal, a magyar regényíróval, aki Jókai mögött van, ugy­e ? Hátha még Jókaival találkozhatott volna, hátha még Jókai megmondhatta volna neki feketekávézás közben: — Ugyan, Teddy pajtás, vidd a fenébe eze­ket az angol kisasszonyokat, mert én ugyan nagyon szeretem a szürke angolt, ha intelli­gens, de gyűlölöm azt a szürke angolt, aki belül fekete. — Robbanás a bányában: huszonnégy halott. St. Martin de Valgalgues (Dél­franciaország) bányáiban vasárnap éjjel 1600 m. mélységben széngázömlés történt. Az első segélyre tizenkét holttestet húztak ki a fa- és szénromok közül. A robbanás akkor történt, amikor a bányászok igyekeztek haza a bányából. Körülbelül harmincnyolcan dolgoztak a széngázömlés pillanatában lenn a tárnákban. A m­entőlegénység munkája nagyon nehezen ment, mert a gázömlés meg­akadályozta őket abban, hogy a föld mélyébe hatolhassanak. Megfeszített munka után mégis sikerült a mentés alkalmával több munkást még élve napvilágra hozni. Egy munkás félig megfulladt, amikor a bánya szájához ért. Tizenhárom munkás a saját erejéből menekült ki a pokolbányából. A ha­lottak száma huszonnégy, de lehetséges, hogy még több holttestet találnak fenn a bá­nyában. — A kályhából kipattanó szikra meggyúj­totta Fiuméban Zelle Mária napszámosasszony Gyula nevű négyéves fiának a ruháját, aki egyedül volt és a tűzhely mellé ült melegedni. Olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy néhány óra múlva meghalt.­­ Halálos szerencsétlenség történt vasárnap este Lőcse határában. Godova János, a Za­moyszky-féle rublóvásári uradalom intézője a városból kocsin igyekezett hazafelé. Az ország­úton a lovak megbokrosodtak és a kocsit föl­borították. Az intéző oly szerencsétlenül bukott ki, hogy koponyacsontja megrepedt és holtan maradt a földön. A szerencsétlen ember özve­gy­et és kilenc árvát hagyott maga után. — Eltűnt egy héttagú család. Még szom­baton történt, hogy Biró Ernő a feleségé­vel, négy gyermekével és cselédjével együtt eltűnt Szatmárott Kinizsy­ utca 2. számú la­kásáról. A megindított vizsgálat során hét­főn este a detektívek az egyik szekrényben véres zsebkendőt találtak. A lakás rendben van és ez öngyilkosságra enged következ­tetni. A rejtélyes ügyben folyik a nyomozás. A Tífuszjárvány lépett föl Ssuttkán és a ve­szedelem egyre terjed. Minthogy Kiuttka nagy a vasúti csomópont, attól félnek, hogy a jár­ványt széthordják. Minden óvóintézkedést meg­tettek a betegség lokalizálására. — Embervérrel épül az istenháza. Sze­rencsétlen véget ért Pécsett november 23-án reggel Bencze Péter kőműves, aki az Ágos­ton-téri templom renoválásán dolgozott. A renoválást a pécsi Schachtitz és Hebenstreit építési vállalkozók végeztetik, a bádogos­munkát pedig Romeisz György lakatos és fémárugyáros vállalta. Mind a két cég tulaj­donosai hitbuzgó katolikusok, akik kizáró­lag keresztény-szocialista munkásokat alkal­maznak, nem elvből, de azért, mert ezek sok­kal inkább kizsákmányolhatók, mint a szo­ciáldemokrata alapon szervezett osztálytu­datos munkások. A halálos balesetet szenve­dett Bencze is fanatikus keresztény-szocia­lista és notórius sztrájktörő volt. A szeren­csétlenül járt kőműves szombaton reggel a templom tetejéről fölmászott egy létrán a torony tetejére, ahol egy bádogos elvtársa dolgozott. Egy ideig beszélgettek, majd Bencze lefelé igyekezett a létrán és eközben történt, hogy a létra egyik foka kitörött és a kőműves, kezében a kitört létrafokkal, 24 méternyi magasságból lezuhant. Először a templom tetejére, onnan pedig a földre esett és szörnyethalt. A megejtett vizsgálat nyo­mán kiderült — írja pécsi tudósítónk — hogy a létra — amely Romeisz gyáros tulaj­dona — korhadt volt, minél fogva azt bűnjel gyanánt a rendőrség le is foglalta és megin­dította a bűnvádi eljárást. Kíváncsiak va­gyunk, hogy mi lesz az eredmény, annál is inkább, mert ez már a második baleset az Ágoston-téri templom renoválásánál. — Rálőtt a feleségére és az anyósára. Petri Zsigmond 31 éves magánhivatalnok hétfőn dél­után fölment különváltan élő feleségének, szüle­tett Gottlieb Szerénának Amazon­ utca 6. szám alatt lévő lakására. Azzal a szándékkal ment föl az asszonyhoz, hogy megkérje, térne vissza hozzá. Petritől ugyanis júniusban — egy hó­napi házasság után — vált el a felesége és az­óta Petri többször megkísérelte, hogy a felesége közelébe jusson. Az anyósa most is meg akarta ezt akadályozni, Petri azonban erőszakkal be­tört a lakásba és revolverből kétszer a felesé­gére és háromszor az anyósára lőtt. Mind az öt lövés talált és súlyosan megsebesítette az anyóst is meg a leányát is. Amikor Petri a nők összeesését látta, önmagára fogta a revolvert, de nem történt semmi baja, mert a fegyver csütörtököt mondott, azután pedig a házbeliek rohantak be a lakásba és Petrit lefogták. Az elő­hívott mentők a nőket kórházba szállították, Petrit pedig a rendőrség tartóztatta le. " — Ha rendőr ül a bakon ... Hétfőn este a Baross­ tér 20. számú háza előtt a rendőr­ség egyik tolonckocsija, amelynek bakján a kocsis mellett ott ült egy rendőr is, elgázolt egy 50 év körüli napszámost, akinek nevét mindeddig nem lehetett megállapítani. A tolonckocsi, amely a megengedettnél sokkal nagyobb sebességgel hajtatott, csak a járó­kelők fenyegetésére állt meg és akkor le­hetett megtudni, hogy miféle kocsi volt. Az elgázolt napszámost haldokolva vitték a kórházba. A vizsgálat persze megindul és persze megbüntetik a­­ kocsist. Mellette ült a rendőr, a forgalmat illető rendőri sza­bályok ismerője és — az fog a kocsis ellen tanúskodni. — Bolgár-török háborút­­játszottak a gyere­kek Piskolt (Hajdú) községben. Balog József volt a törökök vezére, Turgyai József pedig a bolgároké. Turgyai a játékhoz kihozta apja fegyverét is, amelyről nem tudta, hogy töltve van. A harc hevében a kis Turgyai elsütötte a puskát és a golyó vállon találta Balogot, aki eszméletlenül esett össze. Beszállították a deb­receni közkórházba. Állapota reménytelen. — A háború ellen. Párisi távirat je­lenti, hogy a munkásszövetségek kongresz­szusa a háború ellen való tiltakozás cél­jából tervezett 24 órás általános sztrájk napjául december hó 16-át állapította meg. — A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegylet a központi választmányának je­lentése szerint a folyó évben belépett 27.384 új taggal a rendes fizető tagok száma százhat­vanhétezerre emelkedett. A vagyon ez évben 1.550.000 koronával emelkedett s jelenleg ki­lencmilliókétszázötvenezer korona az egylet vagyona, amelyből 8 millió értékpapírokban van elhelyezve. Az egylet 1903-ban kezdte el a segélyezést és ez idő óta mostanig 1750 rok­kant és elaggott tagjának nyújt heti 8.40— 13.43 korona között, váltakozó állandó rokkant­segélyt. Az érdeklődök az egylet központi iro­dájától (Budapest, Vh­l., József­ utca­­3. szám) kaphatnak bővebb felvilágosít­ásokat.­­ A Társadalomtudományi Társaság vasár­napi jubileumi ülésén Braun Róbert a társaság szociográfiai szakosztályának tervét ismertette. Az új szakosztály célja lenne Magyarország kü­lönböző vidékeiről és társadalmi rétegeiről pon­tos tudományos felvételeket készíteni. Kern­stück Károly a társaság művészet-szociológiai szakosztályának tervét fejtette ki. Az új szak­osztály a művészet és társadalom közötti ösz­szefüggéseket fogja kimutatni. Szende Pál is­mertette a társaság közigazgatási ankétjának tervét. Az ankét elsősorban a vármegyék köz­igazgatási állapotának megismerésére fog irá­nyulni. Zigány Zoltán a társaságnak új válla­latát ismertette, amely „Aktuális társadalmi problémák" címen népszerűen megírt társada­lomtudományi füzetek sorozata lesz. Ezután Jászi Oszkár adott elő „Van-e társadalmi hala­dás" címen. Jászi kifejti, hogy a társadalmi fejlődés céljainktól független folyamatot jelent, míg a társadalmi haladás mozgást jelent olyan állapot felé, amelyet az emberi együttműködés kívánatos céljaként fogadunk el. Vizsgálja, hogy a boldogság fogalma alkalmas-e arra, hogy az emberi haladás kérdésében szilárd út­mutatást adjon. Cáfolja Spencer és Dürkheim o­kfejtéseit, akik a boldogság fogalmát ily célra teljesen alkalmatlannak tartják. A feltörekvő osztálymozgalmak története, a gazdag néposz­tályok viszonylag vidám és derült arckifejezése, véres forradalmi megrázkódtatás alulról és a hatalom görcsös védelmezése fölülről mind oly tények, amelyek legalább egy kultúrközösségen belü­l nyilvánvalóvá teszik a boldogság utáni törekvések realitását és az arra vonatkozó ér­tékítéletek viszonylagos fontosságát. A társa­dalmi fejlődés szemlélete mutatja, hogy az át­lagember boldogsági mérlege Nyugateurópa legfejlettebb országaiban emelkedőben van. A béke állandóbban van biztosítva, mint a múlt­ban, a világgazdaság óriási kifejlődése, a hi­giéné előrehaladása, a technika fejlődése, a nő­nek a társadalmi munkamegosztásban való na­gyobb résztvétele, a politikai egyenlőség elis­merése egy széles népkultúra első komoly kez­detei, a zsenitermelés feltételeinek megjavu­lása, a humanizmus és szolidaritás növekedése, a szociológiai előrelátás föltű­nése mind a bol­dogság-mérleg emelkedését igazoló tények. Az előadáshoz hozzászóltak többek között Giess­wein Sándor, Ignotus és Rónai Zoltán. Rónai azokat a szubjektív föltételeket vizsgálja, ame­lyektől különböző társadalmak boldogságérzése függ, így különösen a megszokásnak és a tár­sadalmi viszonyok változásának, a társadalmi ellentétek és különbségek megőrzésének hatá­sait. Rámutat arra, hogy a társadalmi élet anyagi feltételeinek javulása mint járhat együtt a lelki érzékenység növekedése révén a boldogságérzések csökkenésével. Az ily érzések tekintetében igen nagy fontosságú a jövőre vo­natkozó hit és azért azt tartja, hogy a szocializ­mus társadalmi ideálja igenis nagy mértékben tudja pótolni a régi idők vallásos hitét. — Lelencek a vonat tetején. Debrecenben va­sárnap délután a Nyíregyháza felől jövő sze­mélyvonatot már kitolták a pályaudvarból, amikor a lámpatisztogatók az egyik kocsi te­tején két gyermekbe botlottak meg. Nyomban leszállították őket a kocsi tetejéről és átadták a rendőrségnek. Itt kiderült, hogy a vonat te­tején utazó gyermekek Reinmann Lipót és Vi­gerrer Antal 12 éves lelencfiuk, akiket a deb­receni menhely adott ki Nyíregyházára egy kovácsmesterhez. A fiuk elégedetlenek voltak sorsukkal és ezért szöktek meg. Mindkét fiú már tavaly is megszökött mesterétől. Az egyik Szabadkáról utazott Budapestre a vonat tete­jén, a másik pedig Pécstől Szegedig. Kihallga­tásuk alkalmával azt vallották, hogy újra el fognak szökni, mert nem akarnak kovácsina­sok maradni. — Meghalt a kőművesinas. Szombati la­punkban megírtuk, hogy Debrecenben a Si­monffy­ utca 7. számú ház építkezésénél Szodrai István 12 éves kőművestanonc le­zuhant mintegy 20 méter magasból, önkívü­leti állapotban, összetört tagokkal szállítot­ták a debreceni közkórházba, ahol szomba­ton a hajnali órákban kiszenvedett. — Merénylet készült a cár ellen ? London­ból jelentik, hogy az ottani lapok szerint a cár ellen merényletet követtek el, amikor Spalából Carskoje-Selóba utazott. A cári vonat Kaskoda-Ruda állomáson is keresztül­haladt és ez előtt az állomás előtt néhány kilométernyire fölszedték a síneket és né­hány métert összeromboltak a pályatestből. A merénylők azonban nem voltak pontosan értesülve, hogy mikor érkezik a cár és így az udvari vonat elrobogása után rombolták össze a pályatestet. — W. B. Tegelmeier: Darwinnak, a nagy természettudósnak egykori hűséges munka­társa, 97 éves korában Londonban meghalt. Tegelmeier eredetileg orvosnak készült, később azonban természettudományi tanulmányokkal és kutatásokkal foglalkozott. Tegelmeier nagy és értékes tudományos anyagot adott át Dar­winnak, aki azt „A fajok eredete" című mun­kájában föl is használta. NÉPSZAVA 1912 november 29.

Next