Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-26 / 280. szám
e kánusok mozgalma elől a németalföldi St.Omer városba menekült kisasszonyokat nevelni és később saját szenvedélyes temperamentumának a pápai udvarnál történt sikeres felhasználása után sikerült neki olyan nőnemű jezsuita társaságot alapítani, amely az előkelő katolikus kisasszonykák megbolondítását tűzte ki feladatul. Ezek a nőnemű jezsuiták olyan sikerrel működtek, hogy már 1630-ban VIII. Orbán pápa a társulatukat megszüntette és egyházi átokkal sújtotta az angol kisasszonyok szülőanyjának, Ward Mária úrnőnek az egyenruhás követőit. Nevezett úrnő halála után a megyés püspökök fönhatósága alatt megint működni kezdtek a kisasszonyok és 1749-ben XIV. Benedek pápa rendszabályozta meg őket azzal, hogy ők nem annyira nőnemű jezsuiták, mint inkább egyszerű fogadalmat tett szüzek, akiknek zárdáik a megyés püspök fönhatósága alatt állanak és így tovább. Szóval, édes szülő, az ön gyermeke az angol kisasszonyoknál nem valami páratlan minden tekintetben, különösen pedagógiai szempontból híres nevelőintézetben van, hanem olyan száraz és zörgős csontú vén kisasszonyok keze alatt, akik a papok befolyása alatt vágynak. De mennyire vágynak ! Ne csodálkozzék hát azon, hogy ezek a kétségbeesett szüzek megtiltják a növendékeknek egy-egy Jókai-regény elolvasását. Mert ne tennék ezt ? Nem műveltséget terjesztenek ők, hanem bigottságot és az ő szellemük nem rokon az angol nők kultúrájával. Semmi közük hozzá. Az angol nő intelligens, emancipált, az angol nő szüffrazser. Az angol államalakulat egyik kiváló férfia, Roosevelt Magyarországon első kötelességének tartotta, hogy kezet fogjon Mikszáth Kálmánnal, a magyar regényíróval, aki Jókai mögött van, ugye ? Hátha még Jókaival találkozhatott volna, hátha még Jókai megmondhatta volna neki feketekávézás közben: — Ugyan, Teddy pajtás, vidd a fenébe ezeket az angol kisasszonyokat, mert én ugyan nagyon szeretem a szürke angolt, ha intelligens, de gyűlölöm azt a szürke angolt, aki belül fekete. — Robbanás a bányában: huszonnégy halott. St. Martin de Valgalgues (Délfranciaország) bányáiban vasárnap éjjel 1600 m. mélységben széngázömlés történt. Az első segélyre tizenkét holttestet húztak ki a fa- és szénromok közül. A robbanás akkor történt, amikor a bányászok igyekeztek haza a bányából. Körülbelül harmincnyolcan dolgoztak a széngázömlés pillanatában lenn a tárnákban. A mentőlegénység munkája nagyon nehezen ment, mert a gázömlés megakadályozta őket abban, hogy a föld mélyébe hatolhassanak. Megfeszített munka után mégis sikerült a mentés alkalmával több munkást még élve napvilágra hozni. Egy munkás félig megfulladt, amikor a bánya szájához ért. Tizenhárom munkás a saját erejéből menekült ki a pokolbányából. A halottak száma huszonnégy, de lehetséges, hogy még több holttestet találnak fenn a bányában. — A kályhából kipattanó szikra meggyújtotta Fiuméban Zelle Mária napszámosasszony Gyula nevű négyéves fiának a ruháját, aki egyedül volt és a tűzhely mellé ült melegedni. Olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy néhány óra múlva meghalt. Halálos szerencsétlenség történt vasárnap este Lőcse határában. Godova János, a Zamoyszky-féle rublóvásári uradalom intézője a városból kocsin igyekezett hazafelé. Az országúton a lovak megbokrosodtak és a kocsit fölborították. Az intéző oly szerencsétlenül bukott ki, hogy koponyacsontja megrepedt és holtan maradt a földön. A szerencsétlen ember özvegyet és kilenc árvát hagyott maga után. — Eltűnt egy héttagú család. Még szombaton történt, hogy Biró Ernő a feleségével, négy gyermekével és cselédjével együtt eltűnt Szatmárott Kinizsy utca 2. számú lakásáról. A megindított vizsgálat során hétfőn este a detektívek az egyik szekrényben véres zsebkendőt találtak. A lakás rendben van és ez öngyilkosságra enged következtetni. A rejtélyes ügyben folyik a nyomozás. A Tífuszjárvány lépett föl Ssuttkán és a veszedelem egyre terjed. Minthogy Kiuttka nagy a vasúti csomópont, attól félnek, hogy a járványt széthordják. Minden óvóintézkedést megtettek a betegség lokalizálására. — Embervérrel épül az istenháza. Szerencsétlen véget ért Pécsett november 23-án reggel Bencze Péter kőműves, aki az Ágoston-téri templom renoválásán dolgozott. A renoválást a pécsi Schachtitz és Hebenstreit építési vállalkozók végeztetik, a bádogosmunkát pedig Romeisz György lakatos és fémárugyáros vállalta. Mind a két cég tulajdonosai hitbuzgó katolikusok, akik kizárólag keresztény-szocialista munkásokat alkalmaznak, nem elvből, de azért, mert ezek sokkal inkább kizsákmányolhatók, mint a szociáldemokrata alapon szervezett osztálytudatos munkások. A halálos balesetet szenvedett Bencze is fanatikus keresztény-szocialista és notórius sztrájktörő volt. A szerencsétlenül járt kőműves szombaton reggel a templom tetejéről fölmászott egy létrán a torony tetejére, ahol egy bádogos elvtársa dolgozott. Egy ideig beszélgettek, majd Bencze lefelé igyekezett a létrán és eközben történt, hogy a létra egyik foka kitörött és a kőműves, kezében a kitört létrafokkal, 24 méternyi magasságból lezuhant. Először a templom tetejére, onnan pedig a földre esett és szörnyethalt. A megejtett vizsgálat nyomán kiderült — írja pécsi tudósítónk — hogy a létra — amely Romeisz gyáros tulajdona — korhadt volt, minél fogva azt bűnjel gyanánt a rendőrség le is foglalta és megindította a bűnvádi eljárást. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz az eredmény, annál is inkább, mert ez már a második baleset az Ágoston-téri templom renoválásánál. — Rálőtt a feleségére és az anyósára. Petri Zsigmond 31 éves magánhivatalnok hétfőn délután fölment különváltan élő feleségének, született Gottlieb Szerénának Amazon utca 6. szám alatt lévő lakására. Azzal a szándékkal ment föl az asszonyhoz, hogy megkérje, térne vissza hozzá. Petritől ugyanis júniusban — egy hónapi házasság után — vált el a felesége és azóta Petri többször megkísérelte, hogy a felesége közelébe jusson. Az anyósa most is meg akarta ezt akadályozni, Petri azonban erőszakkal betört a lakásba és revolverből kétszer a feleségére és háromszor az anyósára lőtt. Mind az öt lövés talált és súlyosan megsebesítette az anyóst is meg a leányát is. Amikor Petri a nők összeesését látta, önmagára fogta a revolvert, de nem történt semmi baja, mert a fegyver csütörtököt mondott, azután pedig a házbeliek rohantak be a lakásba és Petrit lefogták. Az előhívott mentők a nőket kórházba szállították, Petrit pedig a rendőrség tartóztatta le. " — Ha rendőr ül a bakon ... Hétfőn este a Baross tér 20. számú háza előtt a rendőrség egyik tolonckocsija, amelynek bakján a kocsis mellett ott ült egy rendőr is, elgázolt egy 50 év körüli napszámost, akinek nevét mindeddig nem lehetett megállapítani. A tolonckocsi, amely a megengedettnél sokkal nagyobb sebességgel hajtatott, csak a járókelők fenyegetésére állt meg és akkor lehetett megtudni, hogy miféle kocsi volt. Az elgázolt napszámost haldokolva vitték a kórházba. A vizsgálat persze megindul és persze megbüntetik a kocsist. Mellette ült a rendőr, a forgalmat illető rendőri szabályok ismerője és — az fog a kocsis ellen tanúskodni. — Bolgár-török háborútjátszottak a gyerekek Piskolt (Hajdú) községben. Balog József volt a törökök vezére, Turgyai József pedig a bolgároké. Turgyai a játékhoz kihozta apja fegyverét is, amelyről nem tudta, hogy töltve van. A harc hevében a kis Turgyai elsütötte a puskát és a golyó vállon találta Balogot, aki eszméletlenül esett össze. Beszállították a debreceni közkórházba. Állapota reménytelen. — A háború ellen. Párisi távirat jelenti, hogy a munkásszövetségek kongreszszusa a háború ellen való tiltakozás céljából tervezett 24 órás általános sztrájk napjául december hó 16-át állapította meg. — A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegylet a központi választmányának jelentése szerint a folyó évben belépett 27.384 új taggal a rendes fizető tagok száma százhatvanhétezerre emelkedett. A vagyon ez évben 1.550.000 koronával emelkedett s jelenleg kilencmilliókétszázötvenezer korona az egylet vagyona, amelyből 8 millió értékpapírokban van elhelyezve. Az egylet 1903-ban kezdte el a segélyezést és ez idő óta mostanig 1750 rokkant és elaggott tagjának nyújt heti 8.40— 13.43 korona között, váltakozó állandó rokkantsegélyt. Az érdeklődök az egylet központi irodájától (Budapest, Vhl., József utca3. szám) kaphatnak bővebb felvilágosításokat. A Társadalomtudományi Társaság vasárnapi jubileumi ülésén Braun Róbert a társaság szociográfiai szakosztályának tervét ismertette. Az új szakosztály célja lenne Magyarország különböző vidékeiről és társadalmi rétegeiről pontos tudományos felvételeket készíteni. Kernstück Károly a társaság művészet-szociológiai szakosztályának tervét fejtette ki. Az új szakosztály a művészet és társadalom közötti öszszefüggéseket fogja kimutatni. Szende Pál ismertette a társaság közigazgatási ankétjának tervét. Az ankét elsősorban a vármegyék közigazgatási állapotának megismerésére fog irányulni. Zigány Zoltán a társaságnak új vállalatát ismertette, amely „Aktuális társadalmi problémák" címen népszerűen megírt társadalomtudományi füzetek sorozata lesz. Ezután Jászi Oszkár adott elő „Van-e társadalmi haladás" címen. Jászi kifejti, hogy a társadalmi fejlődés céljainktól független folyamatot jelent, míg a társadalmi haladás mozgást jelent olyan állapot felé, amelyet az emberi együttműködés kívánatos céljaként fogadunk el. Vizsgálja, hogy a boldogság fogalma alkalmas-e arra, hogy az emberi haladás kérdésében szilárd útmutatást adjon. Cáfolja Spencer és Dürkheim okfejtéseit, akik a boldogság fogalmát ily célra teljesen alkalmatlannak tartják. A feltörekvő osztálymozgalmak története, a gazdag néposztályok viszonylag vidám és derült arckifejezése, véres forradalmi megrázkódtatás alulról és a hatalom görcsös védelmezése fölülről mind oly tények, amelyek legalább egy kultúrközösségen belül nyilvánvalóvá teszik a boldogság utáni törekvések realitását és az arra vonatkozó értékítéletek viszonylagos fontosságát. A társadalmi fejlődés szemlélete mutatja, hogy az átlagember boldogsági mérlege Nyugateurópa legfejlettebb országaiban emelkedőben van. A béke állandóbban van biztosítva, mint a múltban, a világgazdaság óriási kifejlődése, a higiéné előrehaladása, a technika fejlődése, a nőnek a társadalmi munkamegosztásban való nagyobb résztvétele, a politikai egyenlőség elismerése egy széles népkultúra első komoly kezdetei, a zsenitermelés feltételeinek megjavulása, a humanizmus és szolidaritás növekedése, a szociológiai előrelátás föltűnése mind a boldogság-mérleg emelkedését igazoló tények. Az előadáshoz hozzászóltak többek között Giesswein Sándor, Ignotus és Rónai Zoltán. Rónai azokat a szubjektív föltételeket vizsgálja, amelyektől különböző társadalmak boldogságérzése függ, így különösen a megszokásnak és a társadalmi viszonyok változásának, a társadalmi ellentétek és különbségek megőrzésének hatásait. Rámutat arra, hogy a társadalmi élet anyagi feltételeinek javulása mint járhat együtt a lelki érzékenység növekedése révén a boldogságérzések csökkenésével. Az ily érzések tekintetében igen nagy fontosságú a jövőre vonatkozó hit és azért azt tartja, hogy a szocializmus társadalmi ideálja igenis nagy mértékben tudja pótolni a régi idők vallásos hitét. — Lelencek a vonat tetején. Debrecenben vasárnap délután a Nyíregyháza felől jövő személyvonatot már kitolták a pályaudvarból, amikor a lámpatisztogatók az egyik kocsi tetején két gyermekbe botlottak meg. Nyomban leszállították őket a kocsi tetejéről és átadták a rendőrségnek. Itt kiderült, hogy a vonat tetején utazó gyermekek Reinmann Lipót és Vigerrer Antal 12 éves lelencfiuk, akiket a debreceni menhely adott ki Nyíregyházára egy kovácsmesterhez. A fiuk elégedetlenek voltak sorsukkal és ezért szöktek meg. Mindkét fiú már tavaly is megszökött mesterétől. Az egyik Szabadkáról utazott Budapestre a vonat tetején, a másik pedig Pécstől Szegedig. Kihallgatásuk alkalmával azt vallották, hogy újra el fognak szökni, mert nem akarnak kovácsinasok maradni. — Meghalt a kőművesinas. Szombati lapunkban megírtuk, hogy Debrecenben a Simonffy utca 7. számú ház építkezésénél Szodrai István 12 éves kőművestanonc lezuhant mintegy 20 méter magasból, önkívületi állapotban, összetört tagokkal szállították a debreceni közkórházba, ahol szombaton a hajnali órákban kiszenvedett. — Merénylet készült a cár ellen ? Londonból jelentik, hogy az ottani lapok szerint a cár ellen merényletet követtek el, amikor Spalából Carskoje-Selóba utazott. A cári vonat Kaskoda-Ruda állomáson is keresztülhaladt és ez előtt az állomás előtt néhány kilométernyire fölszedték a síneket és néhány métert összeromboltak a pályatestből. A merénylők azonban nem voltak pontosan értesülve, hogy mikor érkezik a cár és így az udvari vonat elrobogása után rombolták össze a pályatestet. — W. B. Tegelmeier: Darwinnak, a nagy természettudósnak egykori hűséges munkatársa, 97 éves korában Londonban meghalt. Tegelmeier eredetileg orvosnak készült, később azonban természettudományi tanulmányokkal és kutatásokkal foglalkozott. Tegelmeier nagy és értékes tudományos anyagot adott át Darwinnak, aki azt „A fajok eredete" című munkájában föl is használta. NÉPSZAVA 1912 november 29.