Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-27 / 281. szám

e den harci kalandjának ellene fog szegülni, a cárizmus minden merénylete ellen, illesse az akár Örményországot, akár Konstantiná­polyt, küzdeni fog ... és minden erejét egyesíteni fogja a cárizmus ellen való for­radalmi szabadságharc fölújítására. Mert hiszen a cárizmus Európa minden reakcio­nárius hatalmának a reménysége, a demo­kráciának és az uralma alatt álló népeknek legkegyetlenebb ellensége úgy, hogy az In­ternationale egyik legnagyobb feladatának tekinti a cárizmus pusztulásának siettetését. Azonban az Internationale működéséből a legfontosabb rész Németország, Francia­ország és Angolország munkásosztályának jut. A mostani napokban ezen országok munkásainak az a feladatuk, hogy kormá­nyaiktól követeljék, hogy tagadjanak meg úgy Ausztria-Magyarországtól, mint Orosz­országtól minden támogatást, tartózkodja­nak a balkáni zavarokba való mindennemű beavatkozástól és őrizzék meg föltétlen semlegességüket. Ha ez a három nagy ve­zető kultúrnép a szerb-osztrák kikötő­vita miatt háborút viselne, ez bű­nös őrültség volna. Németország és Franciaország mun­kásai tehát nem ismerhetnek el semmiféle titkos szerződést, amely a balkáni konflik­tusba való beavatkozásra kötelezhetné ál­lamaikat. Ha pedig a török katonai hatalom össze­omlásának az lesz a további következmé­nye, hogy az ozmán uralom Kisázsiában is megrendül, akkor Angol-, Francia- és Né­metország szocialistáira hárul az a feladat, hogy minden erejükkel ellene szegüljenek a Kisázsiában való hódító politikának, amely egyenesen világháborúra vezetne. Európa békéjének legnagyobb veszedelmét a kon­gresszus abban a mesterségesen táplált el­lenségeskedésben látja, amely Nagybritan­nia s a Német birodalom között van. Ezért a kongreszus üdvözli az angol és német munkásságnak azt a törekvését, hogy az or­szágaik között levő ellentétet át akarják hidalni. E cél elérésére a kongresszus sze­rint az volna a legjobb eszköz, ha Német­ország és Angolország egyezséget kötne a flottafejlesztés megszüntetésére és a ten­geri zsákmányolási jog eltörlésére. A kon­gresszus felszólítja Angol- és Németország szocialistáit, hogy folytassák agitációjukat egy ilyen egyezség érdekében. A világbéke legnagyobb veszedelme meg­szűnne, ha sikerülne megszüntetni azt az el­lentétet, amely Németországot szembehe­lyezi Francia- és Angolországgal. Ezzel egyszersmind megrendülne a cárizmus ha­talmi helyzete is, amely ezt az ellentétet ki­aknázza, továbbá lehetetlenné válnék Ausz­tria-Magyarországnak Szerbország ellen való támadása és így biztosíttatnék a vi­lágbéke. Az Internationalénak legfőképpen erre a célra kell irányítani fáradozását. A kongresszus megállapítja, hogy a kül­politikának ezekben az alapelveiben az egész szocialista Internationale megegyezik. Föl­szólítja valamennyi ország munkásait, hogy a kapitalista imperializmussal a proletárság nemzetközi szolidaritásának erejét szegezze szembe. Óva inti valamennyi állam uralkodó osztályait, hogy a tömegnyomort, amelyet a kapitalista termelőmód támaszt, ne fo­kozzák még háborús műveletekkel is. Nyo­matékosan követeli a békét. Ne felejtsék el a kormányok, hogy Európa mostani állapo­tában és a munkásosztály mostani hangula­tában önönmagukra nézve is veszélyes a há­borúba bocsátkozás; emlékezzenek arra, hogy a német-francia háborút nyomon kö­vette a kommün forradalmi kitörése; emlé­kezzenek arra, hogy az orosz-japán háború mozgatta meg az orosz birodalom népeinek forradalmi erőit és hogy Angolországban meg a kontinensen a szárazföldi és tengeri versenyfegyverkezés az osztálykonfliktuso­kat hallatlanul ki­élesítette és óriási munka­beszüntetéseket vont maga után. őrültség volna, ha a kormányok nem­ látnák be, hogy a világháború iszonyatosságain­ak már a puszta gondolata is szükségképpen lángra lobbantja a munkásosztály haragját és föl­háborodását. A proletárok nem akarják el­követni azt a bűnt, hogy a kapitalista osz­tályok profitja érdekében, a dinasztiák becs­vágya kedvéért vagy a diplomáciai titkos szerződések tiszteletére egymásra lőjjenek. Ha az uralkodó osztályok útját vágnák a békés fejlődés lehetőségének és ezzel a proletariátust kétségbeesett elhatározásra kényszerítenék : nekik maguknak kellene viselniök az egész felelősséget a krízis kö­vetkezményeiért, amelyet ők idéztek föl. Az Internationale az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel igyekszik majd ezt a válsá­got megakadályozni, egyre nyomatékosab­ban fog tiltakozni, egyre erélyesebb és ki­terjedtebb propagandát fog ellene foly­tatni. Ezért a kongresszus megbízza a Nem­zetközi Szocialista Irodát, hogy az esemé­nyeket fokozottabb figyelemmel kísérje és bármi történjék is, az összeköttetést a pro­letár pártok között föntartsa és erősítse. A proletariátus tisztában van azzal, hogy ebben a pillanatban ő rajta fordul meg az emberiség egész jövője. Tehát minden ere­jével meg fogja akadályozni, hogy meg­semmisíttessék a népek szíve, virágja, ame­lyet a tömeggyilkolás, az éhínség és a pestis ezerféle iszonyatosságai fenyegetnek. Ti hozzátok fordul a kongresszus, vala­mennyi országok proletárjai és szocialistái, hogy em­eljétek föl szavatokat ebben a vál­ságos órában ! Hirdessétek akaratotokat mindenhol és minden módon, tiltakozzatok erőtök teljes súlyával a parlamentekben és tömeges tüntetéseiteken, használjatok föl minden eszközt, amelyet a szervezettség ereje ad nektek! Legyetek éberek a béke őrzésében és gondoskodjatok arról, hogy a proletárság szenvedélyes békeakarata foly­ton-folyvást a fülükbe harsogjon a kormá­nyoknak ! Így állítsátok szembe a kizsák­mányolás és tömeg­gyilkolás kapitalista vi­lágával a békének és a népek testvérisülé­­sének proletárvilágát! OOP ME ifjat Mk írta M. Balti. Egy napon a szülők levelet kaptak Paris­ból, amely jelezte, hogy idősebbik leányuk, Lujza, hazajön. Lujza szüleinek az akarata ellenére ment Párisba, de mert sok pénzt keresett, megbocsátották neki engedetlensé­gét. Kis birtokukat már abból a pénzből vet­ték, amit ő küldött. Mindössze tizenhat esz­tendős volt Lujza, amikor elhagyta a szülői házat, hogy Párisban szolgálatot vállaljon. Csinos leány volt. És egy ideig keményen el­lentállt a városi élet kísértéseinek. De ami­kor egy előkelő kokotthoz került, lassanként megismerte azoknak az illúzióknak a titkát, amit a férfiaknak oly drágán kell megfizet­niük. És ekkor elhatározta, hogy ő is értéke­síteni fogja szépségét és ifjúságát. Pénzt, sok pénzt akart keresni, hogy azután birtokot vásárolhasson magának valahol falun, mert kimondhatatlanul szerette a falut, amelynek szülötte volt és amely életerőt, szépséget adott neki. Amikor már összegyűjtött megfelelő össze­get, nyomban ruhát rendelt magának. Ha­marosan szeretőkre is akadt. Az első hálából — talán csodálkozásból is, hogy ő az első — egy ezerfrankossal ajándékozta meg. Lujza ennek egy részét elküldte a szüleinek, hogy megvehessék a szomszédos telket. Azután szabálytalan időközökben tovább is küldött pénzt az öregeknek, akik földet vásároltak rajta. Végre saját birtokuk volt és ők szeret­ték hangoztatni, hogy ezt mind intelligens leányuknak köszönhetik, aki csak szüleinek a boldogságát akarja. * Az omnibusz egész a kapu elé hozta Lujzát. Szülei, két kis fivére és Mária, az ifjabbik leánya, már várták. Szemeikből félénk csodál­kozás tükröződött — ama bizonyos elfogult­ság, amelyet egyszerű vidéki emberek érez­nek, ha elegáns városiakkal kerülnek szembe. Az öregeket egészen elkápráztatta leányuk szépsége és finomsága. Az öregasszony nyom­ban a ruháját értékelte és megállapodott ma­gában, hogy ennek a szövetnek a rérje leg­alább tíz frankba kerül. Amikor azután a lakománál Lujza párisi életmódjáról és nagy jövedelméről kezdett beszélgetni, tekintélye nőttön-nőtt a családja előtt. Később, amikor Lujza anyja már lehajtott néhány pohár jó bort, büszkén tekintett idő­sebbik leányára és az ifjabbikra célozva, így szólt: — Ez nem viszi ma­jd annyira, mint te. Sok­kal butább . . . Aztán meg nem is szeret ben­nünket. Feleségül akar menni egy naplopó­hoz, akinek semmije sincs, csak éppen két szép szeme. Ezen nem vehet birtokot, ugy­e"­ Beszélj már egyszer te is vele, talán terád mégis hallgat . . . Lujza ekkor a nővére felé fordult és egy­ideig némán nézett reá. Mária lehorgasz­totta a fejét és szinte látszott rajta, hogy félve várja idősebbik nővére szemrehányá­sait. — Szegény Mari, te nagyon ostoba vagy — szólt Lujza. A férfiak értékét csak az a pénz határozza meg, amit nekünk adnak. Szerelem ! ... Ez már csak a régi dajka­mesékben fordul elő ! Szívleld meg a taná­csomat és tégy úgy, mint én. Nézz reám , ne­kem csak szólni kell és minden teljesül, amit kívánok. Nézd a gyűrűimet Nem Double­aranyból valók. A köveik csak úgy szikráz­nak ... Ez az egy itt háromezer frankot ér. Fogd meg a ruhámat ... És olyan lakásom van, amelyért évenként tízezer farakot kell fizetni. A te Madonna-arcoddal lapátolhat­nád az aranyat . . . Ezalatt Lujza kis fivéreinek sikerült az egyik ládát fölnyitniok, amely telve volt finom, illatos fehérneművel és selymes csip­kefélékkel. Az öregek szótlanul bámulták a drága holmit. Csodálkozásuk nem ismert ha­tárt e soha nem gyanított fényűzéssel szemben. Mária azonban nyugodtan tekintett oda és ezt gondolta magában: „Engem ez nem izgat, én mindezt nélkülözhetem." A gyerekek most egy pénztárcát kerítet­tek elő és a pénzt kiszórták belőle. Az öregek gyorsan összeszedték a bankókat és gondo­san összehajtogatták. — Látod, te önfejű — szóltak fiatalabbik leányukhoz ha Lujzára hallgatnál, akkor egy-kettőre dúsgazdagok lennénk. Annyi föl­dünk volna ... Mária is szeretett volna pénzre szert tenni. Halkan szólt. NÉPSZAVA 1912 november 29. u­­mm. ffi&saarsais telefu n­aláma"s­tk.; helyettük a következő­ szintij­or­kon kell fölhivni az egyes pártintézményeket­: Népszava-könyvkereskedés József 3—27. Párttitkárság József 3—28. Népszava szerkesztőség József 3—29. Népszava szerkesztőség József 3—30. Népszava kiadóhivatal József 3—31. Népszava kiadóhivatal József 3—32. Szakszervezeti tanács József 9—65. Világosság-nyomda József 9-66. Világosság-nyomda József 10-16. A fővárosban lévő telefonokat két központba so­rozták és így minden egyes esetben szükséges a telefon­számok előtt lévő József név bemondása

Next