Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-27 / 281. szám
e den harci kalandjának ellene fog szegülni, a cárizmus minden merénylete ellen, illesse az akár Örményországot, akár Konstantinápolyt, küzdeni fog ... és minden erejét egyesíteni fogja a cárizmus ellen való forradalmi szabadságharc fölújítására. Mert hiszen a cárizmus Európa minden reakcionárius hatalmának a reménysége, a demokráciának és az uralma alatt álló népeknek legkegyetlenebb ellensége úgy, hogy az Internationale egyik legnagyobb feladatának tekinti a cárizmus pusztulásának siettetését. Azonban az Internationale működéséből a legfontosabb rész Németország, Franciaország és Angolország munkásosztályának jut. A mostani napokban ezen országok munkásainak az a feladatuk, hogy kormányaiktól követeljék, hogy tagadjanak meg úgy Ausztria-Magyarországtól, mint Oroszországtól minden támogatást, tartózkodjanak a balkáni zavarokba való mindennemű beavatkozástól és őrizzék meg föltétlen semlegességüket. Ha ez a három nagy vezető kultúrnép a szerb-osztrák kikötővita miatt háborút viselne, ez bűnös őrültség volna. Németország és Franciaország munkásai tehát nem ismerhetnek el semmiféle titkos szerződést, amely a balkáni konfliktusba való beavatkozásra kötelezhetné államaikat. Ha pedig a török katonai hatalom összeomlásának az lesz a további következménye, hogy az ozmán uralom Kisázsiában is megrendül, akkor Angol-, Francia- és Németország szocialistáira hárul az a feladat, hogy minden erejükkel ellene szegüljenek a Kisázsiában való hódító politikának, amely egyenesen világháborúra vezetne. Európa békéjének legnagyobb veszedelmét a kongresszus abban a mesterségesen táplált ellenségeskedésben látja, amely Nagybritannia s a Német birodalom között van. Ezért a kongreszus üdvözli az angol és német munkásságnak azt a törekvését, hogy az országaik között levő ellentétet át akarják hidalni. E cél elérésére a kongresszus szerint az volna a legjobb eszköz, ha Németország és Angolország egyezséget kötne a flottafejlesztés megszüntetésére és a tengeri zsákmányolási jog eltörlésére. A kongresszus felszólítja Angol- és Németország szocialistáit, hogy folytassák agitációjukat egy ilyen egyezség érdekében. A világbéke legnagyobb veszedelme megszűnne, ha sikerülne megszüntetni azt az ellentétet, amely Németországot szembehelyezi Francia- és Angolországgal. Ezzel egyszersmind megrendülne a cárizmus hatalmi helyzete is, amely ezt az ellentétet kiaknázza, továbbá lehetetlenné válnék Ausztria-Magyarországnak Szerbország ellen való támadása és így biztosíttatnék a világbéke. Az Internationalénak legfőképpen erre a célra kell irányítani fáradozását. A kongresszus megállapítja, hogy a külpolitikának ezekben az alapelveiben az egész szocialista Internationale megegyezik. Fölszólítja valamennyi ország munkásait, hogy a kapitalista imperializmussal a proletárság nemzetközi szolidaritásának erejét szegezze szembe. Óva inti valamennyi állam uralkodó osztályait, hogy a tömegnyomort, amelyet a kapitalista termelőmód támaszt, ne fokozzák még háborús műveletekkel is. Nyomatékosan követeli a békét. Ne felejtsék el a kormányok, hogy Európa mostani állapotában és a munkásosztály mostani hangulatában önönmagukra nézve is veszélyes a háborúba bocsátkozás; emlékezzenek arra, hogy a német-francia háborút nyomon követte a kommün forradalmi kitörése; emlékezzenek arra, hogy az orosz-japán háború mozgatta meg az orosz birodalom népeinek forradalmi erőit és hogy Angolországban meg a kontinensen a szárazföldi és tengeri versenyfegyverkezés az osztálykonfliktusokat hallatlanul kiélesítette és óriási munkabeszüntetéseket vont maga után. őrültség volna, ha a kormányok nem látnák be, hogy a világháború iszonyatosságainak már a puszta gondolata is szükségképpen lángra lobbantja a munkásosztály haragját és fölháborodását. A proletárok nem akarják elkövetni azt a bűnt, hogy a kapitalista osztályok profitja érdekében, a dinasztiák becsvágya kedvéért vagy a diplomáciai titkos szerződések tiszteletére egymásra lőjjenek. Ha az uralkodó osztályok útját vágnák a békés fejlődés lehetőségének és ezzel a proletariátust kétségbeesett elhatározásra kényszerítenék : nekik maguknak kellene viselniök az egész felelősséget a krízis következményeiért, amelyet ők idéztek föl. Az Internationale az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel igyekszik majd ezt a válságot megakadályozni, egyre nyomatékosabban fog tiltakozni, egyre erélyesebb és kiterjedtebb propagandát fog ellene folytatni. Ezért a kongresszus megbízza a Nemzetközi Szocialista Irodát, hogy az eseményeket fokozottabb figyelemmel kísérje és bármi történjék is, az összeköttetést a proletár pártok között föntartsa és erősítse. A proletariátus tisztában van azzal, hogy ebben a pillanatban ő rajta fordul meg az emberiség egész jövője. Tehát minden erejével meg fogja akadályozni, hogy megsemmisíttessék a népek szíve, virágja, amelyet a tömeggyilkolás, az éhínség és a pestis ezerféle iszonyatosságai fenyegetnek. Ti hozzátok fordul a kongresszus, valamennyi országok proletárjai és szocialistái, hogy emeljétek föl szavatokat ebben a válságos órában ! Hirdessétek akaratotokat mindenhol és minden módon, tiltakozzatok erőtök teljes súlyával a parlamentekben és tömeges tüntetéseiteken, használjatok föl minden eszközt, amelyet a szervezettség ereje ad nektek! Legyetek éberek a béke őrzésében és gondoskodjatok arról, hogy a proletárság szenvedélyes békeakarata folyton-folyvást a fülükbe harsogjon a kormányoknak ! Így állítsátok szembe a kizsákmányolás és tömeggyilkolás kapitalista világával a békének és a népek testvérisülésének proletárvilágát! OOP ME ifjat Mk írta M. Balti. Egy napon a szülők levelet kaptak Parisból, amely jelezte, hogy idősebbik leányuk, Lujza, hazajön. Lujza szüleinek az akarata ellenére ment Párisba, de mert sok pénzt keresett, megbocsátották neki engedetlenségét. Kis birtokukat már abból a pénzből vették, amit ő küldött. Mindössze tizenhat esztendős volt Lujza, amikor elhagyta a szülői házat, hogy Párisban szolgálatot vállaljon. Csinos leány volt. És egy ideig keményen ellentállt a városi élet kísértéseinek. De amikor egy előkelő kokotthoz került, lassanként megismerte azoknak az illúzióknak a titkát, amit a férfiaknak oly drágán kell megfizetniük. És ekkor elhatározta, hogy ő is értékesíteni fogja szépségét és ifjúságát. Pénzt, sok pénzt akart keresni, hogy azután birtokot vásárolhasson magának valahol falun, mert kimondhatatlanul szerette a falut, amelynek szülötte volt és amely életerőt, szépséget adott neki. Amikor már összegyűjtött megfelelő összeget, nyomban ruhát rendelt magának. Hamarosan szeretőkre is akadt. Az első hálából — talán csodálkozásból is, hogy ő az első — egy ezerfrankossal ajándékozta meg. Lujza ennek egy részét elküldte a szüleinek, hogy megvehessék a szomszédos telket. Azután szabálytalan időközökben tovább is küldött pénzt az öregeknek, akik földet vásároltak rajta. Végre saját birtokuk volt és ők szerették hangoztatni, hogy ezt mind intelligens leányuknak köszönhetik, aki csak szüleinek a boldogságát akarja. * Az omnibusz egész a kapu elé hozta Lujzát. Szülei, két kis fivére és Mária, az ifjabbik leánya, már várták. Szemeikből félénk csodálkozás tükröződött — ama bizonyos elfogultság, amelyet egyszerű vidéki emberek éreznek, ha elegáns városiakkal kerülnek szembe. Az öregeket egészen elkápráztatta leányuk szépsége és finomsága. Az öregasszony nyomban a ruháját értékelte és megállapodott magában, hogy ennek a szövetnek a rérje legalább tíz frankba kerül. Amikor azután a lakománál Lujza párisi életmódjáról és nagy jövedelméről kezdett beszélgetni, tekintélye nőttön-nőtt a családja előtt. Később, amikor Lujza anyja már lehajtott néhány pohár jó bort, büszkén tekintett idősebbik leányára és az ifjabbikra célozva, így szólt: — Ez nem viszi majd annyira, mint te. Sokkal butább . . . Aztán meg nem is szeret bennünket. Feleségül akar menni egy naplopóhoz, akinek semmije sincs, csak éppen két szép szeme. Ezen nem vehet birtokot, ugye" Beszélj már egyszer te is vele, talán terád mégis hallgat . . . Lujza ekkor a nővére felé fordult és egyideig némán nézett reá. Mária lehorgasztotta a fejét és szinte látszott rajta, hogy félve várja idősebbik nővére szemrehányásait. — Szegény Mari, te nagyon ostoba vagy — szólt Lujza. A férfiak értékét csak az a pénz határozza meg, amit nekünk adnak. Szerelem ! ... Ez már csak a régi dajkamesékben fordul elő ! Szívleld meg a tanácsomat és tégy úgy, mint én. Nézz reám , nekem csak szólni kell és minden teljesül, amit kívánok. Nézd a gyűrűimet Nem Doublearanyból valók. A köveik csak úgy szikráznak ... Ez az egy itt háromezer frankot ér. Fogd meg a ruhámat ... És olyan lakásom van, amelyért évenként tízezer farakot kell fizetni. A te Madonna-arcoddal lapátolhatnád az aranyat . . . Ezalatt Lujza kis fivéreinek sikerült az egyik ládát fölnyitniok, amely telve volt finom, illatos fehérneművel és selymes csipkefélékkel. Az öregek szótlanul bámulták a drága holmit. Csodálkozásuk nem ismert határt e soha nem gyanított fényűzéssel szemben. Mária azonban nyugodtan tekintett oda és ezt gondolta magában: „Engem ez nem izgat, én mindezt nélkülözhetem." A gyerekek most egy pénztárcát kerítettek elő és a pénzt kiszórták belőle. Az öregek gyorsan összeszedték a bankókat és gondosan összehajtogatták. — Látod, te önfejű — szóltak fiatalabbik leányukhoz ha Lujzára hallgatnál, akkor egy-kettőre dúsgazdagok lennénk. Annyi földünk volna ... Mária is szeretett volna pénzre szert tenni. Halkan szólt. NÉPSZAVA 1912 november 29. umm. ffi&saarsais telefu naláma"stk.; helyettük a következő szintijorkon kell fölhivni az egyes pártintézményeket: Népszava-könyvkereskedés József 3—27. Párttitkárság József 3—28. Népszava szerkesztőség József 3—29. Népszava szerkesztőség József 3—30. Népszava kiadóhivatal József 3—31. Népszava kiadóhivatal József 3—32. Szakszervezeti tanács József 9—65. Világosság-nyomda József 9-66. Világosság-nyomda József 10-16. A fővárosban lévő telefonokat két központba sorozták és így minden egyes esetben szükséges a telefonszámok előtt lévő József név bemondása