Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-27 / 281. szám
e kongresszust tartott Baselben, amely akkor még közvetlen határos volt Franciaországgal. Kilenc hónappal ezután kitört a német-francia háború, amely nemcsak e két országban, hanem egész Európában is mély nyomokat hagyott. Az 1869-iki kongresszus nem egy nagy halottunk alakját idézi föl, akiknek emléke szent előttünk. (A jelenlévők mind fölállanak.) Mily különbség az akkori és mostani idők között! Akkor az internationale alig több egy fogalomnál, ma pedig nagy reális hatalom, amelynek már hagyományai vannak. A munkásosztály megtanulta, hogy erőit politikai, szakmai és szövetkezeti szervekben foglalja össze és fegyelmezetten dolgozzon a jelenért és a messze jövőért. A gyöngelelkűek és filiszterek, a tulékosak és bölcselkedve gúnyolódók ellenére is fiatalos erővel és fiatalos bátorsággal halad a szocialista mozgalom magas céljai felé. (Viharos tetszés.) Történelmi visszapillantás után a jelen helyzetről beszélve kijelenti, hogy a diplomácia sem a Balkán-válságot, sem a háború furiájának veszedelmét nem tudta elhárítani a nyugateurópai országoktól és így újabb bizonyságát adta annak, hogy nagy feladatok megoldására képtelen. A diplomáciánál ismét hatalmasabbnak mutatkozik a népeket egymásra uszító sovinizmus és a kapitalista profithajsza. (Élénk helyeslés.) Minden emberi haladásnak és kultúrának e leggonoszabb ellenségeit minden rendelkezésünkre álló hatalommal le kell verni. A Balkán-háborút meg nem történtté nem lehet tenni, de annak elharapódzását más országokra mindenáron meg kell akadályozni. (Viharos tetszés.) Az Internationale erőteljes akciója nemcsak a munkásosztály érdekeit szolgálja, amely természetesen a háború borzalmaitól legtöbbet szenved, hanem ezzel a béke védője lesz mindazon néposztályok javára, amelyeknek nincs semmi okuk arra, hogy lelkiismeretlen profitlovagok és soviniszták javára ágyútöltelékül dobják oda magukat. Ezért a kongresszust rokonszenvvel fogadják olyan társadalmi rétegek is, amelyeknek érzés- és gondolatvilága nincs közösségben a szociáldemokrata munkássággal. E rokonszenvnek tulajdonítható Basel város kormányának üdvözlete is. Ez a kongresszus a kultúremberiség tudatos és öntudatlan óhajtását fejezi ki a népek békéje iránt. A vegyes népességű Basel város kozmopolita jellegéhez híven, ez a megnyilatkozás minden tekintetben nemzetközi. A baseli munkássághoz csatlakoznak Baden, Elszász, az egész Svájc és a külföld munkásai. Harc a profitdüh, a hatalmi őrjöngés, az embermészárlás ellen, harc a népek szabadságáért, békéért és az emberiség boldogságáért ! Ez legyen jelszavunk. Ebben az értelemben fölhívom önöket, kiáltsunk háromszoros éljent a munkásság szocialista Internacionaléjára. (Fölharsan a teremben a háromszoros Éljen! kiáltás.) Basel kanton Üdvözlése a kongreszszushozt Beszéde befejezése után Wullschleger fölolvassa Basel kanton kormányának a szocialista nemzetközi kongresszushoz intézett üdvözletét. Az üdvözlet a következőképpen hangzik: Basel, 1912 november 20. Az a kongresszus, amelyet önök városunkban meg akarnak tartani, a világbéke megtartásának a célját szolgálja, önök Európa minden országaiból összejöttek, hogy az Európa keletén kitört gyilkos háborúval szemben kifejezésre juttassák a munkásság egyértelmű akaratát, amely azt kívánja, hogy a harcot szüntessék be és ne terjesszék túl a már harcban álló országokon. Az önök magasztos célja az, hogy mérhetetlen borzalmakat akadályozzanak nip°, hogy a nemzeteket megóvják azoktól a rettenetes áldozatoktól, amiket a háborúk követelnek meg. Tüntetésükkel föl akarják ébreszteni a lelkiismereteket, hogy ne a hataloméhség és a szenvedély döntsön egész népek sorsa fölött. Annak a városnak a hatóságai, amelyet önök tanácskozásuk színhelyéül választottak, szívből kívánja, hogy érjék el céljukat és meleg üdvözletet küldenek önöknek. Basel kanton kormánytanácsa nevében dr. Imhoff, titkár, dr. Blocher, elnök. A kongresszus viharos éljenzajával kisérte az üdvözlő írás fölolvasását. Ezután a nemzetközi iroda nevében Anseele szólalt föl. Anseele: A Nemzetközi Szocialista Iroda nevében megköszönöm Basel kanton kormányának bátor és merész üdvözletét. Köszönetet mondok baseli és svájci elvtársainknak a kongresszus kitűnő megszervezéséért. De üdvözölnöm kell magát az egész Internationale is azért, hogy ilyen rövid idő alatt létre tudta hozni ezt a kongresszust. November 17. és 24. mindig dicsőséges napjai lesznek az Internationale történetének. Az utolsó idők eseményei váratlanul leptek meg bennünket és az egész világot. A proletárságnak nem szabad meglepetnie magát soha az eseményektől. Mindig készen kell lenniök a kapitalista hatalmasok támadásainak a visszaverésére és az osztályállam elleni támadásra. (Viharos tetszés.) A proletárság, amelyet mától kezdve minden gondolkodó embernek el kell ismernie a világbéke hírnöke gyanánt, békét akar a Balkánon. Ausztria-Magyarország ne akarja megfosztani a Balkáni népeket győzelmeik gyümölcsétől, ha pedig Oroszország avatkozik bele, akkor az orosz proletárság föl fog kelni és az egész világ proletársága lelkesedéssel és csodálattal fog mögétjük állani. (Viharos tetszés.) Franciaország és Németország számára ütött a megegyezés órája. Sohasem szabad többé háborúnak kitörnie Németország és Franciaország között. Az Internationale elég erős ahhoz, hogy ilyen parancsszóval forduljon a hatalmasokhoz és ha kell, szavait tettekkel is fogja kísérni. Üdvözlő táviratok, flugmans, a nemzetközi iroda titkára, jelentést tesz a beérkezett üdvözlő táviratokról. A szerbiai elvtársak, akik távolmaradásukat az irodához intézett hosszabb levélben indokolják, a következő táviratot is küldték. Abban a pillanatban, amikor pártunk tagjai vérüket ontják a Balkán harcmezején és ezernyi emberéletet áldoznak, a szerbiai szociáldemokrata párt üdvözli a nemzetközi szocialista kongresszust és kívánja a többi országoknak, hogy legyenek metróva a hasonló borzalmaktól, amelyeket a Balkán-félszigeten most át kell élnünk és hogy a világbéke a világforradalom alapja lehessen. Lapcsevics Dragisa: Hasonló tartalmú táviratot küldtek a Szaloniki-i elvtársak. Az amerikai szociáldemokraták távolmaradásukat azzal mentik, hogy nem érkezhettek volna meg idejében. Vandervelde élénk sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy egészségi állapota lehetetlenné teszi a kongreszszuson való megjelenését. Különböző országokból igen sok üdvözlő távirat érkezett. Szabályszerűen 461 küldöttet jelentettek be. Németország 75-öt, Ausztria 60-at, Belgium 32-őt, Csehország 95 centralistát és 45 szeparatistát, Finnország kettőt, Franciaország 120-at, Hollandia 9-et, Magyarország 18-at, Luxemburg 3-at, Norvégia 3-at, Lengyelországból a három frakció összesen 20-at, Portugália kettőt, Svájc 34-et, Horvátország kettőt, Svédország 8-at, Olaszország, Oroszország és Dánia még nem vették át tagsági igazolványaikat. Velük együtt a küldöttek száma meghaladja az ötszázat, 71* elnökségi. Az iroda javaslatára Greulich Hermannt választották elnökké. Alelnökökké Vaillant (Franciaország), Pernerstorfer (Ausztria), Haase (Németország) és Lakasov (Bulgária) elvtársakat választották meg. Utóbbit a balkáni elvtársaknak a háborúval szemben kifejtett ellentállásuk elismeréséül. Ezzel az első nap tanácskozása véget ért, mára városunk legszebb és legméltóbb helyét engedték át A mai gyűlésnek az a jelentősége, hogy megadja a kongresszus tárgyalásainak a hátterét, jelképezve, hogy ezen a kongresszuson nem csupán húsz ország néhány Száz megbízottja tanácskozik, hanem, hogy mögöttük százezrek és milliók állanak. A háború ellen akarunk tiltakozni, de nem azért, mert félünk tőle, hanem azért, mert undorral borzadunk vissza tőle. Ha van hatalom, amelynek a világháborútól nem kell félnie, akkor az a munkásosztály. Egy európai háború minden valószínűség szerint roppant megrázkódásokat okolna, amelyek siettetnék annak a gazdasági rendnek az összeomlását, amely igájában tartja a munkásosztályt. De mi nem akarjuk ezeknek a borzalmaknak az útját járni, azoknak pedig, akik hetek óta ilyen léha játékot űznek a világháború veszedelmével, azt üzenjük, hogy ke fó£ teljesedni rajtuk a világtörténelem ítélőszékének kegyetlen ítélete. Ezzel megnyitom a mai gyűlést és Haase elvtársnak adom meg a szót- Haase (Németország). Rettenetes kép tárul elénk a Balkánról. Sebesültek ezrei kínlódnak és nincsen, aki ápolja őket. Holtak borítják a mezőket. A békés falvak romokban hevernek. A gazdasági élet hoszszu időkre elpusztult. Háború, tűzvész, éhínség, nyomorúság és döghalál kísértetei uralkodnak a Balkán fölött. A Balkán-államok szociáldemokratái tiltakoztak a háború kitörése ellen, de még gyöngék voltak a veszedelem megakadlyozására. De vigasztaló s magasztos gondolat, hogy a munkásosztály szervezettsége, belátása, erélye és hatalma mindenütt egyre növekszik és hogy a szociáldemokrácia képes arra, hogy újjáépítsen ott, ahol akarata ellenére romboltak. Ha a proletárság nem fogja tudni megakadályozni, akkor világháború veszedelme előtt állunk. Vigyázzanak a világ hatalmasai, mert lelkesedés nélkül nem lehet háborúkat nyerni. A nemzetközi proletárság undorral fordul el a háborútól és semmiféle földi hatalom nem kényszerítheti arra, hogy lelkesedéssel lejjön azokra, akikben proletártestvéreit szereti. (Nagy, viharos tetszés.) NÉPSZAVA 1912 november 29. A tömegtüntetései I, M Münsterben. Vasárnap délután voltak a nagy tömegtüntetések. A hatalmas menet három óra után ért el a régi Münster-templomhoz, ahol harangzúgás fogadta. A templom kórusában Basel kormánytanácsa és egyházi tanácsa foglalt helyet. A templom egyik hajója a a sajtó számára, a másik pedig a külföldi delegátusok számára volt föntartva, a két oldalhajót és a karzatokat pedig megszámlálhatatlan embertömeg szállta meg. Orgonaszó után Blocher baseli kormányelnök emelt szót. Blocher: Köszöntöm a külföldről idesereglett szocialistákat, büszkék vagyunk arra a tisztességre, amely ebből a kongresszusból városunkra és pártunkra származik. De nagy gondunk volt, mert nem volt helyiségünk. Ettől a gondtól az egyházi hatóságok előzékenysége szabadított meg bennünket, akik mai tüntetésünk szó Keir Hardie (Anglia): A világ munkásosztályának most az a kötelessége, hogy megakadályozzon egy roppant bűnt, amit az emberiségen akarnak elkövetni. Kormányainkat mindenfelé arra kell kényszeríteni, hogy ne avatkozzék bele a Balkánügyekbe. De ez nem jelenti azt, hogy most már Törökországot túlságosan kemény föltételekkel elnyomják. A Balkán valamennyi népe számára szabad fejlődési lehetőséget akarunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az elnyomás és a sötétség hatalmait még ennek a nemzedéknek az életében elsöpörjük és az emberiséget a föld legfőbb urává tegyük. (Nagy tetszés.) Greulich (Svájc): A polgárság elárulta régi nagy harcosainak a béketörekvéseit, Kant, Herder és Goethe tanításai az örök békéről feledésbe mentek a polgári világ emlékezetében. De a proletárság e nagy gondolatok örökösének érzi magát. Svájc nem áll az előtt a veszedelem előtt, hogy hódító hadjáratot vezessen. Szövetségtanácsunknak nincsen joga háború megüzenésére, hanem csak az a kötelessége, hogy ha bárhol tör is ki háború, azonnal nyilatkoztassa ki Svájc semlegességét. Remélem tehát, hogy az Internationale nekünk svájciaknak meg fogja engedni, hogy ellenséges támadásokkal szemben, a hatalmak hódító szándékai ellen megvédjük köztársaságunkat és szabadságunkat, amíg majd aztán a mi kis országunk is beleolvad Európa egyesült államaiba és a kurdok a béke és a kultúra szerszámaivá lesznek. A következő szónok Sakasov elvtárs. Az elnök úgy mutatja be a népgyűlésnek, hogy ő volt a bolgár sobranje egyetlen tagja, aki a háború ellen tiltakozott és most arról fog bennünket informálni, hogy mit látott Macedónia csataterein. Sakasov (Bulgária): A gyűlés tömege nagy éljenzéssel és tapssal fogadja Lakasovot, aki a háború borzalmairól ad képet. A Balkán-háború a legjobb bizonysága a szocialista politika helyességének. Lehetetlen leírni azt a rettenetes nyomorúságot, azt a sok borzalmat és pusztulást, ami most a Balkánon uralkodik. Az egészségügyi szolgálat csak csúfolódás odalent, mert a legtöbb sebesültet már későn szedik föl a csatatérről és nincsen elég orvos és betegápoló, aki kezelhetné őket. A csapatok éhezve, szomjazva és fázva feküdtek napokig a sárban és esőben, mialatt az ellenséges golyók egész sorokat pusztítottak ki közülük. A szocialista akciónak meg kell akadályoznia ezeket a háborús borzalmakat. Nézzenek Bulgária felé, hogy milyen nyomorúság szakadt ott a bolgár népre! A nyugateurópai szocialista pártokban van minden bizalmunk. Tőlük tanultuk a szocializmust és azt reméljük, hogy most ők fogják meghozni számunkra a békét (Nagy, zajos éljenzés.)