Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-27 / 281. szám

e kongresszust tartott Baselben, amely akkor még közvetlen határos volt Franciaországgal. Kilenc hónappal ezután kitört a német-francia háború, amely nemcsak e két országban, hanem egész Európában is mély nyomokat hagyott. Az­ 1869-iki kongresszus nem egy nagy halot­tunk alakját idézi föl, akiknek emléke szent előttünk. (A jelenlévők mind fölállanak.) Mily különbség az akkori és mostani idők között! Akkor az internationale alig több egy foga­lomnál, ma pedig nagy reális hatalom, amely­nek már hagyományai vannak. A munkásosz­tály megtanulta, hogy erőit politikai, szakmai és szövetkezeti szervekben foglalja össze és fe­gyelmezetten dolgozzon a jelenért és a messze jövőért. A gyöngelelkűek és filiszterek, a tul­ékosak és bölcselkedve gúnyolódók ellenére is fiatalos erővel és fiatalos bátorsággal halad a szocialista mozgalom magas céljai felé. (Viha­ros tetszés.) Történelmi visszapillantás után a jelen helyzetről beszélve kijelenti, hogy a di­plomácia sem a Balkán-válságot, sem a háború furiájának veszedelmét nem tudta elhárítani a nyu­gateurópai országoktól és így újabb bizony­ságát adta annak, hogy nagy feladatok megol­dására képtelen. A diplomáciánál ismét hatal­masabbnak mutatkozik a népeket egymásra uszító sovinizmus és a kapitalista profithajsza. (Élénk helyeslés.) Minden emberi haladásnak és kultúrának e leggonoszabb ellenségeit min­den rendelkezésünkre álló hatalommal le kell verni. A Balkán-háborút meg nem történtté nem lehet tenni, de annak elharapódzását más országokra mindenáron meg kell akadályozni. (Viharos tetszés.) Az Internationale erőteljes akciója nemcsak a munkásosztály érdekeit szol­gálja, amely természetesen a háború borzalmai­tól legtöbbet szenved, hanem ezzel a béke védője lesz mindazon néposztályok javára, amelyek­nek nincs semmi okuk arra, hogy lelkiismeret­len profitlovagok és soviniszták javára ágyú­töltelékül dobják oda magukat. Ezért a kon­gresszust rokonszenvvel fogadják olyan társa­dalmi rétegek is, amelyeknek érzés- és gondo­latvilága nincs közösségben a szociáldemo­krata munkássággal. E rokonszenvnek tulaj­donítható Basel város kormányának üdvözlete is. Ez a kongresszus a kultúremberiség tudatos és öntudatlan óhajtását fejezi ki a népek bé­kéje iránt. A vegyes népességű Basel város kozmopolita jellegéhez híven, ez a megnyilatko­zás minden tekintetben nemzetközi. A baseli munkássághoz csatlakoznak Baden, Elszász, az e­gész Svájc és a külföld munkásai. Harc a pro­fitdüh, a hatalmi őrjöngés, az embermészárlás ellen, harc a népek szabadságáért, békéért és az emberiség boldogságáért ! Ez legyen jelsza­vunk. Ebben az értelemben fölhívom önöket, kiáltsunk háromszoros éljent a munkásság szo­cialista Internacionaléjára. (Fölharsan a te­remben a háromszoros Éljen! kiáltás.) Basel kanton Üdvözlése a kongresz­szushozt Beszéde befejezése után Wullschleger föl­olvassa Basel kanton kormányának a szo­cialista nemzetközi kongresszushoz intézett üdvözletét. Az üdvözlet a következőképpen hangzik: Basel, 1912 no­vember 20. Az a kongresszus, amelyet önök városunk­ban meg akarnak tartani, a világbéke megtar­tásának a célját szolgálja, önök Európa min­den országaiból összejöttek, hogy az Európa ke­letén kitört gyilkos háborúval szemben kifeje­zésre juttassák a munkásság egyértelmű aka­ratát, amely azt kívánja, hogy a harcot szün­tessék be és ne terjesszék túl a már harcban álló országokon. Az önök magasztos célja az, hogy mérhetetlen borzalmakat akadályozzanak nip°­, hogy a nemzeteket megóvják azoktól a rettene­tes áldozatoktól, amiket a háborúk követelnek meg. Tüntetésükkel föl akarják ébreszteni a lelkiismereteket, hogy ne a hataloméhség és a szenvedély döntsön egész népek sorsa fölött. Annak a városnak a hatóságai, amelyet önök tanácskozásuk színhelyéül választottak, szív­ből kívánja, hogy érjék el céljukat és meleg üdvözletet küldenek önöknek. Basel kanton kormány­tanácsa nevében dr. Imhoff, titkár, dr. Blocher, elnök. A kongresszus viharos éljenzajával kisérte az üdvözlő írás fölolvasását. Ezután a nem­zetközi iroda nevében Anseele szólalt föl. Anseele: A Nemzetközi Szocialista Iroda nevében megköszönöm Basel kanton kormányának bátor és merész üdvözletét. Köszönetet mondok baseli és svájci elvtársainknak a kongresszus kitűnő megszervezéséért. De üdvözölnöm kell magát az egész Internationale­ is azért, hogy ilyen rövid idő alatt létre tudta hozni ezt a kongresszust. November 17. és 24. mindig dicső­séges napjai lesznek az Internationale törté­netének. Az utolsó idők eseményei váratlanul leptek meg bennünket és az egész világot. A proletárságnak nem szabad meglepetnie ma­gát soha az eseményektől. Mindig készen kell lenniök a kapitalista hatalmasok támadásai­nak a visszaverésére és az osztályállam elleni támadásra. (Viharos tetszés.) A proletárság, amelyet mától kezdve minden gondolkodó em­bernek el kell ismernie a világbéke hírnöke gyanánt, békét akar a Balkánon. Ausztria-Magyarország ne akarja megfosztani a Balkáni népeket győzelmeik gyümölcsétől, ha pedig Oroszország avatkozik bele, akkor az orosz proletárság föl fog kelni és az egész világ pro­letársága lelkesedéssel és csodálattal fog mögét­jük állani. (Viharos tetszés.) Franciaország és Németország számára ütött a megegyezés órája. Sohasem szabad többé háborúnak kitör­nie Németország és Franciaország között. Az Internationale elég erős ahhoz, hogy ilyen parancsszóval forduljon a hatalmasokhoz és ha kell, szavait tettekkel is fogja kísérni. Üdvözlő táviratok­, flugmans, a nemzetközi iroda titkára, jelen­tést tesz a beérkezett üdvözlő táviratokról. A szerbiai elvtársak, akik távolmaradásukat az irodához intézett hosszabb levélben indokol­­ják, a következő táviratot is küldték. Abban a pillanatban, amikor pártunk tagjai vérüket ontják a Balkán harcmezején és ezer­nyi emberéletet áldoznak, a szerbiai szociálde­mokrata párt üdvözli a nemzetközi szocialista kongresszust és kívánja a többi országoknak, hogy legyenek metróva a hasonló borzalmak­tól, amelyeket a Balkán-félszigeten most át kell élnünk és hogy a világbéke a világforradalom alapja lehessen. Lapcsevics Dragisa: Hasonló tartalmú táviratot küldtek a Szalo­niki-i elvtársak. Az amerikai szociáldemokra­ták távolmaradásukat azzal mentik, hogy nem érkezhettek volna meg idejében. Vandervelde élénk sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy egészségi állapota lehetetlenné teszi a kongresz­szuson való megjelenését. Különböző országok­ból igen sok üdvözlő távirat érkezett. Szabályszerűen 461 küldöttet jelentettek be. Németország 75-öt, Ausztria 60-at, Belgium 32-őt, Csehország 95 centralistát és 45 szepara­tistát, Finnország kettőt, Franciaország 120-at, Hollandia 9-et, Magyarország 18-at, Luxem­burg 3-at, Norvégia 3-at, Lengyelországból a három frakció összesen 20-at, Portugália kettőt, Svájc 34-et, Horvátország kettőt, Svédország 8-at, Olaszország, Oroszország és Dánia még nem vették át tagsági igazolványaikat. Velük együtt a küldöttek száma meghaladja az ötszá­zat, 71* elnökségi. Az iroda javaslatára Greulich Hermannt választották elnökké. Alelnökökké Vaillant (Franciaország), Pernerstorfer (Ausztria), Haase (Németország) és Lakasov (Bulgária) elvtársakat választották meg. Utóbbit a balkáni elvtársaknak a háborúval szemben kifejtett el­lentállásuk elismeréséül. Ezzel az első nap ta­nácskozása véget ért, mára városunk legszebb és legméltóbb helyét engedték át A mai gyűlésnek az a jelentősége, hogy megadja a kongresszus tárgyalásainak a hátterét, jelképezve, hogy ezen a kongresszu­son nem csupán húsz ország néhány Száz m­eg­bízottja tanácskozik, hanem, hogy mögöttük százezrek és milliók állanak. A háború ellen akarunk tiltakozni, de nem azért, mert félünk tőle, hanem azért, mert undorral borzadunk vissza tőle. Ha van hatalom, amelynek a világ­háborútól nem kell félnie, akkor az a munkás­osztály. Egy európai háború minden valószínű­ség szerint roppant megrázkódásokat okolna, amelyek siettetnék annak a gazdasági rendnek az összeomlását, amely igájában tartja a mun­­kásosztályt. De mi nem akarjuk ezeknek a bor­zalmaknak az útját járni, azoknak pedig, akik hetek óta ilyen léha játékot űznek a világhá­ború veszedelmével, azt üzenjük, hogy ke fó£ teljesedni rajtuk a világtörténelem ítélőszéké­nek kegyetlen ítélete. Ezzel megnyitom a mai gyűlést és Haase elvtársnak adom meg a szót- Haase (Németország). Rettenetes kép tárul elénk a Balkánról. Se­besültek ezrei kínlódnak és nincsen, aki ápolja őket. Holtak borítják a mezőket. A békés fal­vak romokban hevernek. A gazdasági élet hosz­szu időkre elpusztult. Háború, tűzvész, éhínség, nyomorúság és döghalál kísértetei uralkodnak a Balkán fölött. A Balkán-államok szociáldemo­kratái tiltakoztak a háború kitörése ellen, de még gyöngék voltak a veszedelem megakad­lyo­zására. De vigasztaló s magasztos gondolat, hogy­ a munkásosztály szervezettsége, belátása, eré­lye és hatalma mindenütt egyre növekszik és­ hogy a szociáldemokrácia képes arra, hogy új­jáépítsen ott, ahol akarata ellenére romboltak. Ha a proletárság nem fogja tudni megakadá­lyozni, akkor világháború veszedelme előtt ál­lunk. Vigyázzanak a világ hatalmasai, mert lelkesedés nélkül nem lehet háborúkat nyerni. A nemzetközi proletárság undorral fordul el a háborútól és semmiféle földi hatalom nem kény­szerítheti arra, hogy lelkesedéssel lejjön azokra, akikben proletártestvéreit szereti. (Nagy, viha­ros tetszés.) NÉPSZAVA 1912 november 29. A tömegtüntetései I, M Münsterben. Vasárnap délután voltak a nagy tömeg­tüntetések. A hatalmas menet három óra után ért el a régi Münster-templomhoz, ahol harangzúgás fogadta. A templom kórusában Basel kormánytanácsa és egyházi tanácsa foglalt helyet. A templom egyik hajója a a sajtó számára, a másik pedig a külföldi delegátusok számára volt föntartva, a két oldalhajót és a karzatokat pedig megszám­lálhatatlan embertömeg szállta meg. Orgona­szó után Blocher baseli kormányelnök emelt szót. Blocher: Köszöntöm a külföldről idesereglett szoci­alistákat, büszkék vagyunk arra a tisztességre, amely ebből a kongresszusból városunkra és pártunkra származik. De nagy gondunk volt, mert nem volt helyiségün­k. Ettől a gondtól az egyházi hatóságok előzékenysége szabadított meg bennünket, akik mai tüntetésünk szó­ Keir Hardie (Anglia): A világ munkásosztályának most az a köte­lessége, hogy megakadályozzon egy roppant bűnt, amit az emberiségen akarnak elkövetni. Kormányainkat mindenfelé arra kell kénysze­ríteni, hogy ne avatkozzék bele a Balkán­ügyekbe. De ez nem jelenti azt, hogy most már Törökországot túlságosan kemény föltételekkel elnyomják. A Balkán valamennyi népe számára szabad fejlődési lehetőséget akarunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az elnyomás és a sötétség hatalmait még ennek a nemzedéknek az életében elsöpörjük és az emberiséget a föld legfőbb urává tegyük. (Nagy tetszés.) Greulich (Svájc): A polgárság elárulta régi nagy harcosainak a béketörekvéseit, Kant, Herder és Goethe tanítá­sai az örök békéről feledésbe mentek a polgári világ emlékezetében. De a proletárság e nagy gondolatok örökösének érzi magát. Svájc nem áll az előtt a veszedelem előtt, hogy hódító had­járatot vezessen. Szövetségtanácsunknak nin­csen joga háború megüzenésére, hanem csak az a kötelessége, hogy ha bárhol tör is ki háború, azonnal nyilatkoztassa ki Svájc semlegességét. Remélem tehát, hogy az Internationale nekünk svájciaknak meg fogja engedni, hogy ellensé­ges támadásokkal szemben, a hatalmak hódító szándékai ellen megvédjük köztársaságunkat és szabadságunkat, amíg majd aztán a mi kis országunk is beleolvad Európa egyesült álla­maiba és a kurdok a béke és a kultúra szerszá­maivá lesznek. A következő szónok Sakasov elvtárs. Az el­­­­nök úgy mutatja be a népgyűlésnek, hogy ő volt a bolgár sobranje egyetlen tagja, aki a háború ellen tiltakozott és most arról fog bennünket informálni, hogy mit látott Macedónia csata­terein. Sakasov (Bulgária): A gyűlés tömege nagy éljenzéssel és tapssal fogadja Lakasovot, aki a háború borzalmairól ad képet. A Balkán-háború a legjobb bizony­sága a szocialista politika helyességének. Lehetetlen leírni azt a rettenetes nyomorúsá­got, azt a sok borzalmat és pusztulást, ami most a Balkánon uralkodik. Az egészségügyi szolgá­lat csak csúfolódás odalent, mert a legtöbb sebesültet már későn szedik föl a csatatérről és nincsen elég orvos és betegápoló, aki kezel­hetné őket. A csapatok éhezve, szomjazva és fázva feküdtek napokig a sárban és esőben, mi­alatt az ellenséges golyók egész sorokat pusz­títottak ki közülük. A szocialista akciónak meg kell akadályoznia ezeket a háborús bor­zalmakat. Nézzenek Bulgária felé, hogy mi­lyen nyomorúság szakadt ott a bolgár népre! A nyugateurópai szocialista pártokban van minden bizalmunk. Tőlük tanultuk a szocia­lizmust és azt reméljük, hogy most ők fogják meghozni számunkra a békét (Nagy, zajos éljenzés.)

Next