Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)

1912-11-13 / 269. szám

1912 november 13. 9 NÉPSZAVA A hadügyi sajtóirodában. (Belgrád, november 12.) A sajtóiroda közlése szerint a szerb hadügyi sajtóiroda egyes tiszt­viselői ellen szerb és külföldi lapokban hivata­los hatalmukkal való visszaélésre szóló gyanú­sítások miatt megindult a vizsgálat. * a montenegróiak. Skutari bombázása. (Belgrád, november 12.) A montenegrói csapatok támogatására Skutari alá küldött szerb tisztek jelentik, hogy a város ostroma még hetekig eltarthat. Skutari nagyon meg van erősítve, az ostromlóknak pedig rendkí­vüli nehézségekkel kell megküzdeniök. A hó térdig ér, őrtüzeket pedig, amelyeknél meg­melegedhetnének, nem szabad gyújtaniok, mert ezekkel kitűnő célpontokat adnának a török tüzérségnek. (Rjéka, november 12.) Skutari tegnapi és mai bombázásáról érkezett magán­jelentések szerint a bombázás sok épületben károkat okozott és több embert megsebesített. A helyzet ismerősei szerint a helyőrség nem tarthatja magát sokáig. Bizonyossággal híre jár, hogy a tarabosi védelmi csapatok egy része a további ellentállás kilátástalansá­gára való tekintettel, tegnap reggel mene­külni kezdett. A török előőrsök azonban a szökevényeket kényszerítették, hogy vissza­térjenek a Tarbosra. Ez alkalommal több szö­kevény megsebesült. (London, november 12.) A Reuter-ügynök­ség jelenti Rjékából: Skutari bombázását tegnap este ismét megkezdték. A törökök a legmagasabb pozíciókra vonultak vissza. Élelmiszerhiány és hózivatar miatt este meg­kísérelték hadállásaik elhagyását, de a montenegróiak visszaűzték őket. • •:• * (Magyarországi szerbek Szerbia mellett cím­mel keddi lapunkban közölt hírre — amit Óbe­cséről a „Magyar Távirati Iroda" közvetített — most Törökbecséről ezt jelentik a „Magyar Távirati Irodá"-nak. Egyes lapokban megje­lent az a hír, mintha Galavaszky községi Diró­jfcabb­aracsi szerb polgár élén hivatalosan Bel­grádba utazott volna, hogy üdvözölje Pusk­y miniszterelnököt és átadja neki a sebesültek­nek gyűjtött pénzt — nem felel meg a valóság­nak. Aracs község elöljárósága a hírt határo­zottan megcáfolja.) SCtlLlTtKLI­­ooo Az angol kormány leszavazása. * Angol-orosz ellentét. Az angol kormány váratlan leszavazása az alsóházban most pillanatnyilag nem fog kormányválsághoz vezetni. A kormány a helyén fog maradni azért, mert a mai válsá­gos külpolitikai helyzetben nem akarják megkockáztatni a kormányválság bonyodal­mait. De különben is a kormány egyik nyi­latkozata szerint ezt a leszavazást nem is tekinti igazi vereségnek és kijelenti, hogy lé­péseket fog tenni a képviselőház igazi véle­ményének a megállapítására. De ha számba vesszük a kormánynak egyis nehéz és inga­dozó helyzetét, amely egyrészről a konzerva­tívok folytonos támadásai, másrészről pedig az angol munkáspártnak a szabadelvű párt ellen való jelöltállításai miatt következett be, akkor a kormány minden nyilatkozatai ellenére is nagyon valószínű, hogy a leszava­zás következményei nem fognak elmaradni, hanem most csak elhalasztódtak. A m­ai angol politikai helyzet megítélésére két tényezőt kell számba venni. Az egyik a homerule-törvény, a másik pedig Anglia és Oroszország ellentéte. A homerule-törvény Írország önkormány­zatát teremtette meg. Hosszú, sok évtizedes küzdelem után jutott el Nagybritannia odáig, hogy az egyre forrongó Írországnak végre 1912 április 11-én beterjesztett home­rule (önkormányzati) törvény által rendezett állami létet biztosított. Ez a törvény igazi önkormányzatot ad Írországnak. Minden ir ügyet egy külön ir parlament tárgyal, amely két Házból áll. Külön ir végrehajtó hatalmat is teremt, amelynek az élén a lord­ helytartó van. Minden országos ügy azonban természe­tesen az országos parlament elé tartozik, amelybe Írország 42 képviselőt küld. Az ír parlament minden törvényével szemben az országos kormánynak vétó­joga van. Ezt a törvényjavaslatot a konzervatívok nagy el­lenállással fogadták és nemcsak parlamenti, de országos agitációs hadjáratot indítottak ellene. A kormány azonban — az írek és a munkáspárt támogatásával — a törvényja­vaslatot 94 szavazattal keresztülvitte, május 9-én pedig a döntő szavazáson is sikerült ke­resztülhajtani, azonban ekkor már csak tíz szavazattöbbséggel. Ennek a homerule-törvénynek a pénzügyi részében szavazták le hétfőn az angol kor­mányt és ennek a leszavazásnak magára a törvény megvalósítására nézve is nagyon nagy a jelentősége. Mert azzal, hogy az új ír kormány számára az Írország önkormányza­tához szükséges országos hozzájárulást 2,5 millió fontban állapította meg a parlament a konzervatív indítvány szerint, kétségessé tette az egész reformtörvénynek a gyakorlati keresztülvihetőségét. Ezzel a leszavazással tehát nemcsak az Asquith-kormány került válságba, hanem az egész szabadelvűpárti uralom, amely csak az irek támogatásával tudott eddig is fönmaradni. Az irek támoga­tását pedig csak a homerule-törvény reménye biztosította. Az angol politikai helyzet másik fontos té­nyezője az angol-orosz ellentét kiélesedése. A „Daily Telegraph"­­párisi tudósítója azt je­lenti, hogy „Oroszország valószínűen most újból követelni fogja a Dardanellákon való szabad áthajózást. Ezt a kívánságot azonban Anglia nem támogathatja. Az angol és az orosz érdekek összeütközése, amit mindkét ország vezető politikusai szeretnének elke­rülni, így a Balkán újjáalakulásának egyik lehető következménye". Ez a távirat Anglia egész eddigi oroszbarát politikájának a csőd­jét jelentené. Anglia az utolsó időkben min­denütt engedményeket tett Oroszországnak csak azért, hogy Németországgal való ellen­tétében szövetségesre találjon benne. Perzsia fölosztása, Mongolország átengedése csak azért történt, hogy Oroszország ne fenye­gesse Angliának se az indiai, se a német­ellenes érdekeit. Most azonban, ha Oroszor­szág csakugyan követelni fogja azt, hogy hadihajóival keresztülvonulhasson a Darda­nellákon, behatolhasson a Földközi-tengerre és így veszélyeztesse a suezi csatorna bejá­ratát és az Indiába vezető utat, akkor An­glia kapitalista osztálya legnagyobb életér­dekei védelmében kénytelen lesz szembe­szállni Oroszországgal. A balkáni háború, a fenyegető osztrák­magyar, szerb és orosz háború mögött így egy újabb világkonfliktus veszedelme üti föl a fejét: a Dardanellák kérdése és e kérdésen keresztül Anglia és Oroszország ellentéte. * (London, november 12.) Asquith miniszter­elnök a zsúfolt Házban általános nagy izga­tottság mellett kijelentette, hogy holnap in­dítványt fog beterjeszteni, amely szerint a Ház tegnapi döntését Hamburg módosítványa fölött érvénytelennek nyilvánítsák. (Nevetés az ellenzék mindkét oldalán. Helyeslés a kor­mánypárton.) Ez indítvány fölötti vita álta­lános jellegű lesz és a szavazás bizalmi szava­zás jellegével fog bírni. A homerule pénzügyi javaslatai újabb megfontolás tárgyát fogják képezni, ha a javaslatot elfogadják , és nem foroghat fönn kétség, hogy a kormány bizto­sítani fogja magának rendes többségét. ••• 9 Merénylet a spanyol miniszterelnök ellen. * A miniszterelnök meghalt, a merénylő öngyilkos lett. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti Madridból. Egy isme­retlen ember revolverrel Cana­lejas miniszterelnökre négy­szer rálőtt. A miniszterelnök azonnal meghalt. A merénylőt letartóztatták. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti Madridból. Canalejas miniszterelnök merénylője ön­gyilkosságot követett el. Spanyolország az anarchizmus klasszi­kus hazája. A bomba és a revolver Spanyol­országban szinte állandó politikai eszköz és a szervezett szocialista munkásság mozgal­mai mellett állandóan erős anarchista moz­galmak is maguk köré gyűjtik a proletár­ság egy részét. Ennek az anarchizmusnak gazdasági és szociális okai mellett igen erős politikai oka van a mindenkori spanyol kormányok brutalitásaiban, hajmeresztő kegyetlenségeiben és féket nem ismerő vér­ontásaiban. A politikai gyilkosság rend­szerré lett Spanyolországban, föntről és lentről, a kormány és az anarchisták részé­ről egyaránt. Canalejas annak a politikai és szociális forrongásnak lett az áldozata, amely most már három esztendeje rázza Spanyolország egész állami életének testét. Politikailag egy gyarmati kaland volt a kiindulási pontja ennek a forrongásnak. Marokkóban spanyol kapitalisták bányákat szereztek, de tulajdonjogukat az európai kapitalizmus praktikáiba be nem avatott afrikai benszü­löttek nem akarták eltemenni és elkergették őket. Spanyolország reakciós irom­ánya azonnal csapatokat küldött Melillába a ka­bilok ellen, de ezek a csapatok vereséget szenvedtek. A kormány most már be akarta hívni a tartalékos katonákat, hogy újabb csapatokat küldhessen Afrikába, de a spa­nyol proletárság nem akart a vágóhídra menni és mindenfelé általános sztrájkok és zendülések törtek ki a háború ellen. Külö­nösen nagyarányú volt a mozgalom Barce­lonában, ahol a sztrájkolók szétrombolták a vasútvonalakat és nemcsak a háború, de a gyűlölt klerikalizmus templomai és ko­lostorai ellen is fordultak. A kormány ret­tenetes vérontással verte le a lázadást, ágyúival egész városrészeket lövetett össze és vak dühében haditörvényszék elé állí­totta és agyonlövette Francisco Ferrert, aki az antiklerikális mozgalom egyik vezére volt, de akinek semmi köze sem volt a munkásforrongáshoz. Nemcsak Spanyol­országban, de egész Európában roppant felháborodás tört ki és elsöpörte a reakciós Maura-kormányt. A szabadelvű Moret-kor­mány következett utána, amely nyilvános­ságra hozta a Ferrer-ügy aktáit, amikből nyilvánvalóvá lett Ferrer ártatlansága és amely sietett befejezni a szerencsétlen ma­rokkói háborút. De az egyszer­ű megindult fejlődés most már nem állott meg. Moret­nek is mennie kellett és helyét 1910 áprili­sában a demokrata Canalejas foglalta el. Új választások megváltoztatták a parla­ment képét. A többség haladópárti elemek­ből állott, az ellenzéket pedig 39 köztársa­sági és egy szociáldemokrata (az első szo­cialista a parlamentben) képviselte. Cana­lejas antiklerikalizmussal kezdte kormány­zását, megszüntette az ipart űző kolostorok adómentességét és a kongregációk kivéte­les jogi helyzetét. Az eddigi tisztán prole­tárokat vágóhídra vivő katonai szervezet helyére megteremtette az általános hadkö­telezettséget. De aztán kormányzása to­vábbi során Canalejas is egyre inkább a re­akció szolgálatába szegődött. Állandóan se­gítette a spanyol földről intrikáló portugál rojalistákat. Újabb marokkói kalandba

Next