Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)

1912-12-01 / 285. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1912 december 1. vasárnap. 285.. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. 24.— kor. i negyed évra 6.— kor. fél évre 1 2.— kor. i egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) ( HIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) ÜP !kivételes állapot. „Régóta érzett szükség, hogy a kormány­nak háború vagy ennek fenyegető veszélye esetére rendelkezésére álljon oly kivételes hatalom, amelynek alapján kivételes intéz­kedéseket léptethet életbe Ezzel a mondattal kezdi Lukács László az ő legújabb törvényjavaslatának meg­okolását, amely törvényjavaslat lapunk más helyén egész terjedelmében olvasható, és amely valóban új korszakot jelent Ma­gyarország történetében. „Régóta érzett szükség..." Csak az a kérdés, ki érezte régóta szükségét annak, hogy egy gaz bitorló banda sárba gázolja Magyarországon még azokat a szegényes szabadságjogokat is, amelyek eddig vala­hogyan megmaradtak. Nem érezte szüksé­gét sem a nép, sem a polgárság, sőt azt merjük állítani, még az uralkodó osztály legfelsőbb rétege sem. Mert az a kivételes kormányhatalom, amelyet most a Tisza— Lukács-banda "törvénybe akar iktatni és amely a legvadabb abszolutizmust jelenti, olyan állapotokat fog teremteni az ország­ban, amely még a legfelsőbb réteget is sú­lyosan megkárosítja. Az ilyen kivételes in­tézkedésekre nincs szüksége másnak, mint a megörült abszolutizmusnak, amely él az­zal az alkalommal, hogy Tiszában és Lu­kácsban — ebben a két cégéres bitangban — minden aljas szolgálatra kész cselédeket kapott. Lukács törvényjavaslata kivételes intéz­kedésekre hatalmazza föl a kormányt a há­ború idején, sőt ha szükséges, már a há­ború fenyegető veszélyének okából elren­delt katonai előkészületek esetében is.. Mik ezek a kivételes intézkedések ? Imé itt következnek a legfőbbek: A kormány kormánybiztosokat nevez­het ki, akik a megyei, városi és községi al­kalmazottakkal, valamint a csendőrség, az államrendőrség, a határrendőrség és a pénzügyőrség közegeivel közvetlenül és korlátlanul rendelkezhetnek, a tisztviselő­ket elcsaphatják, a törvényhatóságok és városok határozatait megsemmisíthetik és ezen rendelkezéseik ellen nem lehet sem a kormánynál, sem a közigazgatási bíróság­nál orvoslást keresni. Továbbá a kormány korlátlanul „ellen­őrzés" alá veheti a postát, távirdát és táv­beszélőt, vagyis befurakodhatok a polgárok minden politikai, üzleti és magánügyébe, belenézhet a zsebünkbe, az agyunkba, a szívünkbe és még a legtitkosabb és csu­pán csak vérrokonaink meg legbensőbb ba­rátaink előtt megnyilatkozó gondolataink­ból és érzéseinkből is hurkot fonhat a nya­kunk közé. Azután : egyesületek alakítását megtilt­hatja, a meglevő egyesületek működését korlátolhatja vagy fölfüggesztheti, a pol­gárok mindenféle szervezetét „rendőrható­sági ellenőrzés alá" vonhatja. A „politikai jellegű népgyűlések, fölvonulások, körme­netek stb. tartását megtilthatja." Még tovább. A hírlapokat egyszerűen megfojthatja, a legbrutálisabb előzetes cen­zúrával, oly módon, hogy azokat szétküldé­sük előtt be kell mutatni a sajtóügyi köz­vádlónak, szétküldésüket pedig csak ettől a bemutatástól számított három óra múlva szabad megkezdeni. Akinek csak halvány sejtelme is van a modern hírlapkészítés és terjesztés módjairól, az tisztában van vele, hogy ilyen módon napilapot kiadni nem lehet.De ha mégis akadna napilap, amely ezt a hallatlanul brutális cenzúrát és fojto­gatást is kibírná, a kormánynak jogában áll az ilyen sajtótermék megjelenését és terjesztését teljesen betiltani. Az esküdtbíróságok működését a kor­mány egészen fölfüggesztheti. A „háború idején a hadviselés megnehe­zítése vagy meghiúsítása végett" történő sztrájkok kezdeményezőit öt évig terjed­hető fegyházzal és nyolcezer koronáig ter­jedhető pénzbüntetéssel sújthatja a kor­mány. Ugyanilyen büntetéssel sújthatja azokat is, akik a sztrájktörés megakadályo­zása végett „csoportosulást" követnek el. Aki az ilyen sztrájkban résztvesz, az há­rom évig terjedhető fogházzal és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújt­ható. Egyáltalában a fegyházzal, fogházzal és pénzbüntetéssel olyan bőkezűen bánnak a muszkavezérek, hogy a fehér cár eljöhetne hozzájuk tanulni. ... Ezek a legfőbb „kivételes" intézkedé­sek. Tehát a cél: az egyesülési, a gyüleke­zési és a sajtószabadság, meg a sztrájkjog teljes elfojtása és a már-már „megbízhatat­lan" esküdtbíróságok helyett a kormánytól kirendelt bíróságok ítélkezése. Hogy a kormány mikor élhet ezekkel a fegyverekkel?... Mindenkor, amikor akar. Ha valamely politikai pártot vagy szerve­zetet és annak sajtóját a kormány tönkre­­akarja tenni, nagyon könnyen elrendelheti „a háború fenyegető veszélyének okából­­való előkészületek"-et. És ha ezt megtette, akkor a tervezett törvény alapján bátran hozzáfoghat hóhérmunkájához. Nyilvánvaló, hogy a kivételes állapoto­kat legelsősorban a szociáldemokrata párt ellen és az osztályharc alapján álló szak­szervezetek ellen tervezik. A háborús ve­szély okából elrendelt katonai előkészületek már megvannak ; mihelyt tehát Tisza—Lu­kácsék törvénye életbe lép, az országnak ezek a gaz hóhérai rögtön hozzáfoghatnak alávaló munkájukhoz. Tisza tehát bevál­totta régi ígéreteit: letörte a parlamentet és most ráadásul megteremti a „golyó és akasztófa" korszakát, amelyre valamikor hazafias látnoki lélekkel célozgatott. Most már azután kivételes állapotok között, sta­táriális időkben hozzáfoghat az ő választó­jogának a megalkotásához. De nemcsak mi ellenünk irányul a kivéte­les állapotokat megteremtő törvény. Min­den progresszív polgári mozgalom eltip­rása is bennefoglaltatik ebben az alkotás­ban, amely véres gyalázata a huszadik szá­zadnak, Magyarországnak és mindazoknak, akik megalkotását előmozdítják. Mi azonban nyugodtan várjuk a golyó és akasztófa törvényét. Láttunk mi már ilyen viharokat. Volt már kivételes állapot Né­metországban is. Ott is akadt hóhér — Ti­szánál és Lukácsnál ezerszerte különb le­gény — aki tizenkét esztendőn keresztül próbálta a szociáldemokráciát vérítéletek és fegyházak segítségével megsemmisíteni. Az a hóhér megbukott kivételes törvényé­vel együtt, a szociáldemokrata párt pedig — amely a kivételes állapotok rettenetes nyomása alatt óriási módon megerősödött — él, virágzik és fejlődik és ma a Német­Birodalomnak, sőt az egész világiak legna­gyobb, legerősebben szervezett, legegysége­sebb pártja. Ha Tisza és Lukács azt hiszik, hogy a magyar osztálytudatos munkásság­nem fog méltónak bizonyulni német testvé­reihez, akkor alapos csalódásra fognak éb­redni. Egyet elérhetnek a kivételes törvényük­kel. Azt, hogy a polgári liberális és pro­gresszív pártok — amelyek nálunk számban és szervezetben még meglehetősen gyöngék — a törvény hatása alatt le fognak törni és akkor aztán az összes progresszív törekvé­seknek csak egy menedékhelyük lesz : a szo­ciáldemokrácia. Ez pedig meg fogja állni a helyét minden körülmények között. Mi el vagyunk készülve mindenre, de bizonyosan tudjuk, hogy azt a törvényt, amelyet most a muszkapárti csonkaparlament kétségte­lenül meg fog alkotni, a gyakorlatban egy­szernél többször Tiszáék nem fogják alkal­mazhatni. Az egyszeri alkalmazásába bele kell dögleniök, a szociáldemokrácia pedig élni és fejlődni fog és ki fogja vívni a de­mokratikus választójogot Tisza ellenére, Lukács ellenére, a „liberális" munkapártiak és minden más reakciós hatalom ellenére ... csak azért is . . . mert az osztálytudatos munkásság ki fog tartani a maga nagy harca mellett, nem törődve börtönnel, go­lyóval és akasztófával. TTT Lapunk mai száma 30 oldal.

Next