Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)
1912-12-01 / 285. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1912 december 1. vasárnap. 285.. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. 24.— kor. i negyed évra 6.— kor. fél évre 1 2.— kor. i egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) ( HIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) ÜP !kivételes állapot. „Régóta érzett szükség, hogy a kormánynak háború vagy ennek fenyegető veszélye esetére rendelkezésére álljon oly kivételes hatalom, amelynek alapján kivételes intézkedéseket léptethet életbe Ezzel a mondattal kezdi Lukács László az ő legújabb törvényjavaslatának megokolását, amely törvényjavaslat lapunk más helyén egész terjedelmében olvasható, és amely valóban új korszakot jelent Magyarország történetében. „Régóta érzett szükség..." Csak az a kérdés, ki érezte régóta szükségét annak, hogy egy gaz bitorló banda sárba gázolja Magyarországon még azokat a szegényes szabadságjogokat is, amelyek eddig valahogyan megmaradtak. Nem érezte szükségét sem a nép, sem a polgárság, sőt azt merjük állítani, még az uralkodó osztály legfelsőbb rétege sem. Mert az a kivételes kormányhatalom, amelyet most a Tisza— Lukács-banda "törvénybe akar iktatni és amely a legvadabb abszolutizmust jelenti, olyan állapotokat fog teremteni az országban, amely még a legfelsőbb réteget is súlyosan megkárosítja. Az ilyen kivételes intézkedésekre nincs szüksége másnak, mint a megörült abszolutizmusnak, amely él azzal az alkalommal, hogy Tiszában és Lukácsban — ebben a két cégéres bitangban — minden aljas szolgálatra kész cselédeket kapott. Lukács törvényjavaslata kivételes intézkedésekre hatalmazza föl a kormányt a háború idején, sőt ha szükséges, már a háború fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében is.. Mik ezek a kivételes intézkedések ? Imé itt következnek a legfőbbek: A kormány kormánybiztosokat nevezhet ki, akik a megyei, városi és községi alkalmazottakkal, valamint a csendőrség, az államrendőrség, a határrendőrség és a pénzügyőrség közegeivel közvetlenül és korlátlanul rendelkezhetnek, a tisztviselőket elcsaphatják, a törvényhatóságok és városok határozatait megsemmisíthetik és ezen rendelkezéseik ellen nem lehet sem a kormánynál, sem a közigazgatási bíróságnál orvoslást keresni. Továbbá a kormány korlátlanul „ellenőrzés" alá veheti a postát, távirdát és távbeszélőt, vagyis befurakodhatok a polgárok minden politikai, üzleti és magánügyébe, belenézhet a zsebünkbe, az agyunkba, a szívünkbe és még a legtitkosabb és csupán csak vérrokonaink meg legbensőbb barátaink előtt megnyilatkozó gondolatainkból és érzéseinkből is hurkot fonhat a nyakunk közé. Azután : egyesületek alakítását megtilthatja, a meglevő egyesületek működését korlátolhatja vagy fölfüggesztheti, a polgárok mindenféle szervezetét „rendőrhatósági ellenőrzés alá" vonhatja. A „politikai jellegű népgyűlések, fölvonulások, körmenetek stb. tartását megtilthatja." Még tovább. A hírlapokat egyszerűen megfojthatja, a legbrutálisabb előzetes cenzúrával, oly módon, hogy azokat szétküldésük előtt be kell mutatni a sajtóügyi közvádlónak, szétküldésüket pedig csak ettől a bemutatástól számított három óra múlva szabad megkezdeni. Akinek csak halvány sejtelme is van a modern hírlapkészítés és terjesztés módjairól, az tisztában van vele, hogy ilyen módon napilapot kiadni nem lehet.De ha mégis akadna napilap, amely ezt a hallatlanul brutális cenzúrát és fojtogatást is kibírná, a kormánynak jogában áll az ilyen sajtótermék megjelenését és terjesztését teljesen betiltani. Az esküdtbíróságok működését a kormány egészen fölfüggesztheti. A „háború idején a hadviselés megnehezítése vagy meghiúsítása végett" történő sztrájkok kezdeményezőit öt évig terjedhető fegyházzal és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújthatja a kormány. Ugyanilyen büntetéssel sújthatja azokat is, akik a sztrájktörés megakadályozása végett „csoportosulást" követnek el. Aki az ilyen sztrájkban résztvesz, az három évig terjedhető fogházzal és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. Egyáltalában a fegyházzal, fogházzal és pénzbüntetéssel olyan bőkezűen bánnak a muszkavezérek, hogy a fehér cár eljöhetne hozzájuk tanulni. ... Ezek a legfőbb „kivételes" intézkedések. Tehát a cél: az egyesülési, a gyülekezési és a sajtószabadság, meg a sztrájkjog teljes elfojtása és a már-már „megbízhatatlan" esküdtbíróságok helyett a kormánytól kirendelt bíróságok ítélkezése. Hogy a kormány mikor élhet ezekkel a fegyverekkel?... Mindenkor, amikor akar. Ha valamely politikai pártot vagy szervezetet és annak sajtóját a kormány tönkreakarja tenni, nagyon könnyen elrendelheti „a háború fenyegető veszélyének okábólvaló előkészületek"-et. És ha ezt megtette, akkor a tervezett törvény alapján bátran hozzáfoghat hóhérmunkájához. Nyilvánvaló, hogy a kivételes állapotokat legelsősorban a szociáldemokrata párt ellen és az osztályharc alapján álló szakszervezetek ellen tervezik. A háborús veszély okából elrendelt katonai előkészületek már megvannak ; mihelyt tehát Tisza—Lukácsék törvénye életbe lép, az országnak ezek a gaz hóhérai rögtön hozzáfoghatnak alávaló munkájukhoz. Tisza tehát beváltotta régi ígéreteit: letörte a parlamentet és most ráadásul megteremti a „golyó és akasztófa" korszakát, amelyre valamikor hazafias látnoki lélekkel célozgatott. Most már azután kivételes állapotok között, statáriális időkben hozzáfoghat az ő választójogának a megalkotásához. De nemcsak mi ellenünk irányul a kivételes állapotokat megteremtő törvény. Minden progresszív polgári mozgalom eltiprása is bennefoglaltatik ebben az alkotásban, amely véres gyalázata a huszadik századnak, Magyarországnak és mindazoknak, akik megalkotását előmozdítják. Mi azonban nyugodtan várjuk a golyó és akasztófa törvényét. Láttunk mi már ilyen viharokat. Volt már kivételes állapot Németországban is. Ott is akadt hóhér — Tiszánál és Lukácsnál ezerszerte különb legény — aki tizenkét esztendőn keresztül próbálta a szociáldemokráciát vérítéletek és fegyházak segítségével megsemmisíteni. Az a hóhér megbukott kivételes törvényével együtt, a szociáldemokrata párt pedig — amely a kivételes állapotok rettenetes nyomása alatt óriási módon megerősödött — él, virágzik és fejlődik és ma a NémetBirodalomnak, sőt az egész világiak legnagyobb, legerősebben szervezett, legegységesebb pártja. Ha Tisza és Lukács azt hiszik, hogy a magyar osztálytudatos munkásságnem fog méltónak bizonyulni német testvéreihez, akkor alapos csalódásra fognak ébredni. Egyet elérhetnek a kivételes törvényükkel. Azt, hogy a polgári liberális és progresszív pártok — amelyek nálunk számban és szervezetben még meglehetősen gyöngék — a törvény hatása alatt le fognak törni és akkor aztán az összes progresszív törekvéseknek csak egy menedékhelyük lesz : a szociáldemokrácia. Ez pedig meg fogja állni a helyét minden körülmények között. Mi el vagyunk készülve mindenre, de bizonyosan tudjuk, hogy azt a törvényt, amelyet most a muszkapárti csonkaparlament kétségtelenül meg fog alkotni, a gyakorlatban egyszernél többször Tiszáék nem fogják alkalmazhatni. Az egyszeri alkalmazásába bele kell dögleniök, a szociáldemokrácia pedig élni és fejlődni fog és ki fogja vívni a demokratikus választójogot Tisza ellenére, Lukács ellenére, a „liberális" munkapártiak és minden más reakciós hatalom ellenére ... csak azért is . . . mert az osztálytudatos munkásság ki fog tartani a maga nagy harca mellett, nem törődve börtönnel, golyóval és akasztófával. TTT Lapunk mai száma 30 oldal.