Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)

1912-12-01 / 285. szám

19­12 december 1. NÉPSZAVA Az ezeknél a részleteknél 8.516.109 korona összegével szemben 786.431 korona csökkenés áll, mint a többi bevételi címen várható kisebb emelkedések és csökkenések különbözete. A költségvetés legközelebb a pénzügyi bizott­ság elé kerül.­­ Az olajozás megszüntetése. A köztiszta­sági bizottság a napokban tartott ülésében tárgyalta azt a két ajánlatot, amely a maka­domaták portalanítására szükséges olaj szállí­tására beérkezett. Azonban az ajánlati árak oly magasak voltak, hogy azokat a bizottság elfogadni nem volt hajlandó. Ezért Rényi Dezső elnöklő tanácsos javaslatára olyértelmű indítványt fogadtak el, hogy a tanács belátá­sára bízzák annak mérlegelését, vájjon azok a közegészségügyi előnyök, amelyek az olajozás­ból származnak, megérik-e azt az áldozatot, ami az olajozással, az olajárak nagyfokú emel­kedése következtében a fővárosra nehezednek. A tanács szombaton foglalkozott ezzel a kér­déssel és kimondotta, hogy miután a fölemelt olajárak révén a fővárosra nehezedő anyagi áldozat nem áll arányban az olajozással re­mélhető közegészségügyi előnyökkel, az olajo­zásról lemond és visszatér a vízzel való öntö­zés rendszeréhez. ... Ezt a közönség szívesen veszi tudomásul. MÜVEZETIROMIUM v. (? i­ ­.­) Teddy barátom. (Vígjáték 3 fölvonásban. Irta Eivoire András és Besnard Lucien. For­dította Peterdi Sándor. Bemutatóelőadás a Vígszínházban.) Teddy Kimberley, a szimpati­kus amerikai jenkifiú, nem óceánjáró gőzössel került ide a tengerentúlról, hanem két élelmes francia író jóvoltából jutott a keleti expresszre s miután a nyugati metropolisok színházaiban learatta a babérokat, ma este megjelent a Li­pót-körúton s a Vígszínházban nevettette meg a közönséget. Pedig alapjában véve ez a Teddy barátunk nem is olyan nagyon mulatságos­an. Az amerikai dollárfejedelmek elkényeztetett sigjainak kedvességéből és szeretetreméltósá­gából jó adag van benne, de egyéb semmi. Áb­rándozik ő is, szerelmes lesz, remél, csalódik, újra remél és végül a harmadik fölvonás végén mégis csak feleségül veszi imádottját. Közben alig történik valami. Egy tehetségtelen fran­cia képviselő stréberkedik, mintha csak magyar lenne, házasságot tör, elválik a feleségétől, mert mindennek így kell történnie, különben nem lehetne a nő az édes, aranyos, kedves, imá­dásraméltó Teddyé. A darab cselekménye egy­általán nem bonyolult, még csak nem is izgató, sőt igen sok helyen nem is mulatságos, hanem unalmas. A szereplő színészek sok szeretettel és nemes igyekezettel segítették sikerre a da­rabot, amely különben a bemutató közönségé­nek tetszett. Főleg a Tanay Frigyes pompás alakítása aratott sok megérdemelt hálás tap­sot. Mészáros Gizella, Fenyvesi és Góth is na­gyon ügyesek voltak. szt. (*) Zenekari hangverseny. A bécsi Tonkünst­ler-ek szombati, második hangversenyét Finzi­ Magriili olasz koloraturénekesnő szereplése tette érdekessé. A Traviata-áriát, Delibes csen­getyűdalát és ráadásul Arditi csókkeringőjét énekelte, mindegyiket igen nagy hatással, mert föltűnő indiszpozíciója ellenére is kiérzett min­den fázisából lobogó temperamentuma és kolo­raturénekesnőnél szokatlan drámai erejű szenvedélyessége. A zenekar magyar újdonsá­got is hozott: Major Gyulának „Balaton" című szimfonikus költeményét, örömmel konstatál­juk a mű szép sikerét. Major szimfóniája erő­ben Wagner-hatás alatt áll ugyan, de emellett frisseség, egészséges lendület és tűz van benne és technikailag igen becsületes, szép munka. Nagy odaadással játszották a Tonkünstlerek. Nedbalnak igen nagy sikere volt Beethoven ötödik szimfóniájával, amelynek főleg utolsó tézisét igen bravúrosan dirigálta és nagysze­rűen játszották a bécsiek Strauss Richárd gyö­nyörű „Don Juan"-ját is. A közönség színültig megtöltötte a Vigadó termeit. (m­) (*) A kedves Augusztin. A Népopera szom­baton mutatja be azt az operettet, amely Ber­linből kiindulva, Bécset, Londont, sőt már Amerikát is diadallal megjárva kerül hozzánk: a Fall Leo „Kedves Augusztinját." A címben szereplő Augusztin (Pázmán Ferenc) egy vi­dám zongorás, aki beleszeret tanítványába, Helene hercegnőbe (Szoyer Ilona) — mellettök a mulatságos alakok egész sora szerepel: egy előkelősködő szobalány (Hajnal Hajnalka), Konaki lumpoló uralkodója (Bihar), egy gro­teszk hercegi figura (Újvári), egy udvari lakáj (Horthi), egy kedves öreg barát (Mátrai). r (*) Az Operaházban a jövő héten vendég­szereplés lesz, amennyiben Olaszország egyik legkitűnőbb karmestere, Egisto Tango, három estén fog dirigálni. A kiváló dirigens, aki a milanói Scala, a newyorki Metropolitan House és a berlini Komische Oper első karmestere volt, kedden, december 3-án lép először a buda­pesti közönség elé, amikor is Puccini „Toscá"­ját fogja dirigálni. Pénteken, december 6-án a „Pillangó kisasszony" előadását vezényli és vasárnap, december 8-án Verdi „Aida"-jában búcsúzik el a közönségtől (®) Az Országos Szimfóniás Zenekar legköze­lebbi bérleti estélyén, amely december 15-én lesz, magyar újdonságként bemutatják Lavotta Rezső „Suite rustique" című legújabb kompo­zícióját. A műsor többi száma — mint mindig — a klasszikus és modern világirodalom leg­válogatottabb termékeiből áll. Pótbérletek és jegyek Bárdnál válthatók, pótbérletek azon­ban már csak december 15-ig kaphatók; azon­túl, erre az idényre, bérelni többé nem lehet. (*) A Nyolcak kiállításának utolsó hete. „A Nyolcak"-nak a Nemzeti Szalonban lévő ki­állítása már csak egy hétig marad nyitva és december 8-án, vasárnap zárul. Utána azonnal kezdetét veszi a Nemzeti Szalon téli kiállítá­sának rendezése. (*) Az Uránia-szính­ázban a legközelebbi munkáselőadás december 8-án, délelőtt 10 óra­kor lesz. Előadásra kerül ,,A tenger" című da­rab. Jegyek 40 fillérért kaphatók a Népszava­könyvkereskedés pénztáránál. (*) Kedvezményes színházi jegyekre utalvá­nyok kaphatók a Népopera, Nemzeti Színház és Vígszínház előadásaira. Szervezetek átvehe­tik az utalványokat a Szakszervezeti Tanács titkárságánál. Egyes elvtársak utalványokat csak a szakegyletek helyiségében kaphatnak. HÍRESC OOO A bajira jutott mágnásfiuk­­és a rendőrség. • Egg start új Szentistván-riendsz, de gyorsan, gyorsan! A rendőri sajtóiroda szombaton a „Palais de Danse" mulatóban történt eset ügyében a kö­vetkező jelentést adta ki: „A lapok hosszas közleményben a „Palais de Danse"-ban történt esetről írnak. A közlemé­nyek szerint báró Uray Jánostól mulatozás köz­ben nagyobb pénzösszeg elveszett. Az ügy a rendőrségen folytatódott, ahol a lapok szerint lopás miatt indult meg az eljárás. A rendőrség a következőket jelenti ki: A felek teljes ittas­ságukra való tekintettel — amely a rendőror­vo­si vélemény alapján is megállapítást nyert — tegnap nem voltak kihallgathatok és így a tényállás­­sem volt tisztázható. Erre csak a mai nap folyamán került a sor, amikor is báró Uray János a rendőrségen kijelentette, hogy lopásról szó sem lehet. Határozottan emlékszik most már arra, hogy gróf Keglevich Pál mula­tozás közben, amikor a gróf már a nála lévő saját pénzét elköltötte, kölcsönt kért tőle és a báró olvasatlanul egy csomóban adta át a nála lévő pénzt. Erről azonban később, nyilván az ital hatása alatt, teljesen megfeledkezett. A báró egyúttal azt a kérést terjesztette elő, hogy a rendőrségen letétben lévő pénz adassék ki gróf Keglevich Pálnak, miután ezt a pénzt ő már a grófnak kölcsön adta. A rendőrség ez­után kiutalta a pénzt gróf Keglevich Pálnak és bűncselekmények hiányában az eljárást meg­szüntette." A rendőrség választékos stílusban fogalma­zott jelentéséből tehát kitűnik, hogy az egy­más zsebében kaparászó mágnásfiúk szépen ki­egyeztek, a gróf úr és a báró urak ismét jóba­rátok és miután nem lopásról, hanem egyszerű kölcsönügyletről van szó, holnap tán már újra meg fognak jelenni a „Palais de Danse" szepa­réjában némi kis dorbézolások céljából. Ez jól van így és ehhez semmi közünk. De mit csinált ebben a piszkos kis ügyben a rendőrség ? A rendőrség nem tartóztatta le a több ezer korona ellopásával alaposan gyanúsított Keglevich grófot, ellenkezőleg, a rendőrség udvariasan megkérte a handabandázó mágnásifjakat, hogy menjenek szépen haza és aludj­ák ki a mámoru­kat. Azután a rendőrség eltitkolta, a rendőri sajtóiroda elsikkasztotta a botrányos ügyet és csak most jelentkezik a csirkelopások közhírré tételében oly igen fürge sajtóiroda, most, a lapközlemények után és most is csak azért, hogy jelentse, hogy a gróf úr ártatlan, az urak részeg fejjel kerültek bajba, de a rendőrség már meg is szüntette az eljárást. Persze, hogy megszüntette, persze, hogy nincs semmi baj , hanem ez a Boda megérdemel egy új Szent­ István-rendet ... " A rendőri sajtóirodának ezügyben még van bá­torsága humorizálni is. A rendőrség humora ter­mészetesen éppen olyan fölbőszítően buta, mint amilyen buta általában a rendőrségnek minden ténykedése. „Az Est" című lapnak a mágnás­fiúk ügyében való becsületes állásfoglalását ugyanis a következő magyar királyi elméssé­gekkel igyekszik a sajtóiroda erőtleníteni: „Az Est" mai száma vezércikkében a már eléggé ismert és elcsépelt kommentárokkal fű­szerezve teszi közhírré azt a világraszóló ese­ményt, hogy a főkapitányt tegnap hajnalban fölkeltették, mert egy átmulatott éjszaka után három fiatal mágnás jelent meg a központi szol­gálatot teljesítő rendőrtisztviselő előtt. Ennek a hírnek és a cikkben hozzá fűzött bölcselkedés­nek csak az a hibájuk, hogy nem igazak. Ez a rendőrségi humorka bizony eléggé szem­telen. Mert a mágnásfiúk ügyében mindent tehet a rendőrség: sírhat, bőghet, vezekelhet, szé­gyelheti magát, pirulhat, csak éppen hogy nem humorizálhat. Csak ezt nem teheti. OOO Hapunfe mai számában a regényt a 19. oldalon közölgati. OOO — Mi a legészszerűbb ? Csak most tudjuk meg, atyámfiai, hogy kutyadolog a háború. Eddig csak kávéházban, korcsmában és disz­nótorban szörnyűködtünk rajta, de most ször­nyűködünk csak igazában, amikor Lukács László őkegyelmessége a Ház elé terjeszti azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a mi­nisztériumot kivételes hatalommal ruházza föl nemcsak a háború idejére, hanem már a fenyegető veszedelem esetére. Szóval ak­korra is, amikor a délvidéken egy paprika­áruló szerkét elfognak és ráfogják, hogy a házibőröndjében nem paprika, hanem a haza volt. Tehát hazát árult a bitang. Ebben a jelenségben megállapítják a fe­nyegető veszedelmet és megállapítják azt, hogy most már a miniszter uraknak joguk van nyomban a kivételes intézkedéseket életbeléptetni. Nyomban életbeléptetik a kormánybiztoso­kat. Ezek az urak az alispántól a fináncig minden tisztviselővel és minden egyenruhát a pléhtáblán viselő mezőrendőrrel rendelkez­nek és akik nem engedelmeskednek neki, azokat nyomban fölfüggesztheti. Ezt a fölfüg­gesztést a szó szoros értelmében tessék venni és ez legjobb esetben is csak akasztófát je­lenthet. Aztán — de ha­ minek ezt folytatni? Tes­sék elképzelni azt az állapotot, ami hajdaná­ban volt, amikor statáriumot hirdettek a be­tyárokra. Most is úgy lesz. A kormánybizto­sokon kívül, a minisztereken kívül mindenki futóbetyár és mint ilyen bármely pillanat­ban elfogatható, fölakasztható, agyonlövet­hető. Polgári és bűnvádi pörökbe beleszólhat az igazságügyminiszter, elcsaphatja az es­küdtbirákat és megparancsolhatja a tör­vényszéki biráknak: — Ezt az embert akasztassátok föl! Ha a biró azt mondaná, hogy: no már ezt meg se teszem, akkor őt függesztik föl. És így tovább. Nem lehet kitalálni olyan valamit, ami ezeknek a kivételes intézkedéseknek az életbeléptekor nem a minisztereké, nem a kormánybiztosoké, nem a katonaságé. Jaj a sztrájkolóknak, agyonlövik őket, te­hát a munkaerő az övék. Jaj a lapoknak, mert csak azt szabad írni, amit diktálnak, tehát a közvélemény az övék. Jaj a boltosoknak, jaj a pékeknek, jaj a mészárosoknak, jaj a henteseknek, jaj a szén­kereskedőknek, jaj, mert az árakat ők álla­pítják meg, hogy így tegyenek szert egy kis népszerűségre, mert akármennyire kegyet­lenek is, nem lehetnek embernyúzóbbak a béke idején sarcoló ,'öntnevezett polgároknál. 11

Next