Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)

1912-12-25 / 305. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1812 december 25. szerda. 305. szám. NE P­AVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 84.— kor.­­ negyed évre 9.— kor. fél évre 12.— kor. s egy hóra 9.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Harangot ünneplő, zúgása, papok ékes beszéde hirdeti, hogy megszületett a Jézus ennekelőtte, több mint tizenkilencszáz esz­tendővel és megváltotta az emberiséget. Megváltotta a pokloknak kínszenvedéseitől, az örök kárhozattól, örvendjetek tehát em­berek, nyitva áll már nektek a menyek országa. Örvendjetek emberek, mindnyájan isten fiai vagyunk, mindnyájan testvérek vagyunk, méltó a munkás az ő bérére és könnyebben átmegy­en a teve a tű fokán, semhogy a gazdag — a mások munkájának gyümölcsét összeharácsoló —, bejut a menyek országába. Ilyen elveket hirde­tett a Megváltó és már most békesség ada­tik a földön a jóakaratú embereknek. Ezeket hirdeti a harangok csengő-bongó ércnyelve, az orgona bugó harsogása, a pa­pok ékes beszéda De igazat mond-e a ha­rangszó, az orgonabugás, a papi beszéd ? , Emberek, nézzetek szét a megváltott vi­lágon és meglátjátok, mennyi az igazság a Megváltó születésének ünnepében ! Nézzétek amott a ragyogó palotát, tük­rös-márványos termeiben, tündéri világos­ság ragyogásában menyezetig emelkedik a hatalmas karácsonyfa, amelyre vagyont érő ajándékokat rakott „a Jézuska" a csa­lád selyembársonyba öltözött egyetlen, gyer­meke számára. És nézzétek pár lépéssel odébb­­ a nagy bérkaszárnya udvari laká­sát, egyetlen szobájában beteges pislogás­sal ég a petróleumlámpás, csupaszon me­red az asztal a nyolc rongyos, csenevész gyermekekre, akik karácsonyfáról, Jézuska ajándékáról álmodni sem mernek és akik­nek leghőbb vágyuk ma is csak egy darabka kenyér, meg egy jól megfoldozott cipő. Nézzétek, hogy sürög amott a szolgák se­rege és milyen komoran húzódik meg emitt négy kopott alak, a kis proletárcsaládnak négy ágyrajárója. Nézzétek, amott milyen sugárzó arccal jár-kel a karácsonyfa körül a ház ura, míg emitt éppen most érkezik meg a roskadt vállú, vonnyadt képes csa­ládfő, aki nem birt egyebet hozni a szent estén egy darab kenyérnél és még szeren­cse, hogy azt tudott hozni. Amott ragyogás, melegség, boldogság, emitt sötétség, fog­vacogtató hideg és komor ,kétségbeesés. És annak a boldog férfiúnak a palotáját, a gaz­dagságát ez a kétségbeesett nyomorgó te­remtette meg, ez és még sok­ száz társa. Emberek, nézzetek szét ebben a nagy vá­rosban és sok száz olyan fényes palotát és sok tízezer ilyen nyomortanyát fogtok ta­lálni. De az egész országban és az egész vi­lágon, akármerre jártok, akármerre néztek. Megváltást mindenütt megtaláljátok, számtalanszor megismételve, ezt a kettős képet: egy fé­nyes palota és mellette sok ezer nyomor­tanya, egy minden földi jóban duskálkodó ember és mellette sok száz, sok ezer koldus, aki azért az egyért dolgozott, annak az egy­nek teremtett kincseket, maga pedig csa­ládjával együtt szűk, piszkos odúban lakik, éhezik és fagyoskodik, a jót, az élvezetet, az örömet csak apró hulladékokból vagy csak hírből ismeri. Nézzetek körül a világban. Hideg van és tömérdek ember jár kopott, vékony ruhá­ban meg lyukas cipőben, az pedig, aki sze­retne ruhát és cipőt csinálni, hogy a mun­kájáért kenyeret kapjon, az nem kap mun­kát, azt elzavarják a műhelyből, a gyárból és hiába minden ... nincs munka és nincs kenyér meg hajlék, de eredj, felebarátom lopni, rabolni vagy gyilkolni, akkor lesz munkád, hajlékod ás kenyered. Nézzetek körül a világban. „Méltó a mun­kás az ő bérére" —­ mondotta Jézus, de ha a munkás a méltó bérét követeli, puskacső és szurony szegződik a mellének, mert muszáj méltatlan bérért dolgozni, muszáj, hogy a munkás lemondjon munkája gyümölcséről, hiszen csak így juthat palotához, automobil­hoz, színházi páholyhoz, libériás cselédség­hez, szép, finom szeretőhöz ... az, aki sem­mit sem dolgozik. Nézzetek körül a világban. Mindnyájan isten fiai vagyunk, — mondotta Jézus. Te­hát testvérek vagyunk, egyenlők vagyunk. És ime, a rabszolgaság tom­a szerint is fön­maradt — keresztény országokban is! — még ezernyolcszázhatvan esztendeig a Jézus Krisztus születése után; most már forma szerint nincs meg, de meg van valóságban: a szegényt, a csak dolgozót odaláncolja az inség a kapitalista gépeihez láncnál erőseb­ben, sőt szép . Magyarországban odaláncolja a törvény is a bérest, az aratót, az inas­gyereket a­ „gazda" érdekeihez. Nézzetek körül. Jézus a szeretetet hirdette meg a békességet, mondván: szeresd feleba­rátodat, mint tenmagadat és a tej ellenséged is felebarátod néked. ÉS" ime, temérdek né­pek­­véres háborúkban gyilkolják egymást és aki a legjobban, a legkegyetlenebbü­l tud gyilkolni, az a legderekabb... és aki a leg­jobb gyilkoló, szerszámokat , tudja kitalálni, az kapja a legnagyobb jutalmat. Tekintse­tek vissza néhány rövid esztendőre: Délaf­rikában angolok és­ burok gyilkolták egy­mást, nemcsak ember az embert, hanem ke­resztény a keresztényt; Ázsia földjét oroszok és japánok öntötték egymás vérével, trá­gyázták egymás testével; tavaly Marokkó­ban franciák, Tripoliszban olaszok gyilkol­ták az ottani föld ősidőktől való birtoko­sait és rabolták el az idegen földet; az idén pedig a Balkán népei közt dúl rettenetes gyilkolás; ezer meg ezer holttestet hömpöly­get a Marica sebes vize, rothadó hulláktól barnállik Monasztir környéke, embertes­tekből támadtak dombok Kirk-Kilissze ha­tárában, gyilkos ágyúcsövek merednek a­ két ellenséges táborra. Csataldzsánál, Dri­nápoly és Szkutari meg Janina sáncai kö­zött csak rövid pihenőt tart a bőséges ara­tásban kifáradt halál... és­ még nem bizo­nyos, hogy mire kinyílik a tavasz, nem ro­hannak-e egymásra Európa legnagyobb nemzetei, hogy a legtökéletesebb gyilkoló eszközökkel a lehető legnagyobb pusztítást tegyék egymásban. Emberek, hát ez a megváltás­­... Dorbézoló derék néhány ezre szolgaság­ban­ és rettentő ínségben tartja a dolgos emberméhek millióit. Telhetetlen harácso­lok spekulációja , bizonytalanná teszi , és minduntalan fölborítja a termelés rendjét, megszünteti a teremtő munkát, kilöki a munkanélküliségbe, a halálos nyomorú­ságba a dolgozni akaró emberek millióit. Üzérek nyereségvágya, uralkodók hiúsága vágóhídra viszi a legerősebb, legderekabb embereket, az emberiség világát Szolga­ság és tömeges gyilkolás, tengernyi vér és tengernyi nyomorúság... emberek, hát ez a megváltás? Nézzétek a világot nyitott szemmel és fe­leljetek igaz lélekkel: hát megváltotta-e Jézus az emberiséget? Vagy ha Jézus soha nem élt (és való­színű, hogy nem élt), vagy pedig ha élt is, de nem volt istenfi, nem volt megváltó (és bizonyos, hogy nem volt), várjon megvál­totta-e az emberiséget az egyház, amely az ő nevében alakult, amely az ő csodatételei­nek és istenvoltának naiv meséjével hálózta körül a középkor tudatlan embertömegeit? És vájjon megváltotta-e az emberiséget a többi egyház, amely egytől-egyig mind is­tentől valónak, egyedül igaznak és egyedül üdvözítőnek hirdeti magát és erkölcsta­nát? ... Emberek, nézzetek körül, elnyoma­tás, szolgaság, kizsákmányolás, inség, vé­res pusztítás és rablás mindenfelé: hát es az a nagyszerű megváltás, amelyet a mai napon harangok ünnepi zúgása, papok ékes beszéde magasztal? Gondolkozó ember ezt nem ismerheti el megváltásnak és sem Jézust, sem az ő ne­vében szerveződött egyházat nem ismer­ !L­apunk mai száma 108 oldal.

Next