Népszava, 1912. december (40. évfolyam, 285–309. sz.)
1912-12-28 / 307. szám
8 — Rabbiválasztás az országos választások mintájára, írják nekünk. Csíkszeredán rabbiválasztás volt nemrégiben. Kálmán Gusztáv államtitkár és Kolozsvár képviselője ráírt a csíkszeredai hatóságra, hogy Glasner Jakab megválasztását vigye keresztül. A hatóság természetesen nem vette tréfának a fölszólítást. A választókat igyekeztek meggyúrni. Akit szép szóval nem lehetett, azt fenyegetéssel, italmérési-, trafikengedély és egyéb jogok megvonásával bírták rá, hogy Glasner-párti legyen. Az ellenpárt ekkor a választás elhalasztását kérte. A hitközség elnöke ebbe bele is ment és a december 22-ére kitűzött választást elhalasztotta és a mintegy 50 faluban szétszórtan élő hiveket három nappal a választás előtt értesítette. A Glasner-párt ebbe nem nyugodott bele. Mindenáron választani akartak és azt annál inkább is megtehették, mert a főispán és alispán segítségükre siettek. Összehívták a saját pártjuk embereit, számszerint mintegy nyolcvanat, az alispántól választási elnök kiküldését kérték és igy a megyei másodjegyző elnöklete alatt maguk között megtartották az úgynevezett papválasztást. Eltűnt kisleány, B Blanár Antalné gyári munkás felesége csütörtökön estefelé tízéves Margit nevű leányával a Kálvin-téren akart átmenni. A nagy emberáradatban egyszerre a kisleány elveszett mellőle. Blanárné csak annyit látott, hogy egy magas, szürke kabátos, fekete nadrágos ember kézen vezeti a kisleányt. Amikor utánuk szaladt, már eltűntek a szeme elöl. Azóta a kisleánynak teljesen nyoma veszett. A leány fejlett, szép gyermek, gesztenyebarna haja, kékesszinű szeme van. Fekete zomárdíszitésű piros ruhát viselt. — A levegőjárás halottja. Edward Petre angol aviatikus, aki egyike volt az első angol repülőknek, csütörtökön halálra zúzta magát. Hedonból indult Edinbourgba, ami körülbelül 600 kilométeres út. A túra kétharmadát baj nélkül tette meg, de amikor a tengerpartra ért, ahol a part vonalát követve haladt, heves légáramlat kapta el gépét és a parti sziklához csapta. Petre nyomban meghalt. Magzatelhajtás miatt a rendőrség letartóztatta V. Mártonna harmincnyolcéves szülésznőt, aki a Nagymező utca 12. szám alatt lakott. Cselédbárnyokon végzett tiltott műtétet. A famunkások tárgyalásai. * A közgyűlés második napja. * A szövetségi alapszabályok módosítása. — A Közgyűlés bezárása. A Magyarországi Famunkások Szövetsége pénteken folytatta küldött-közgyűlését, melynek napirendjén még három pont szerepelt. E Ezek közül a legfontosabb az alapszabályok módosításának az ügye volt. Klárik Ferenc és Grünhut Fülöp elnököltek a közgyűlés tanácskozásainak e második napján is. Legelsőbb a napirend hetedik pontját (A közgyűlés költségeinek födözése) tárgyalták. Horovitz Gábor előadó, Kron János (Budapest, asztalos), Pelczéder Ágoston, Stark Péter (Budapest, asztalos), Ungár Fülöp (Brassó) felszólalása után a közgyűlés úgy határozott, hogy a vidéki küldöttek 10 korona ellátási illetményt kapnak a munkabérveszteség megtérítésén kívül, a budapesti küldöttek meg a költségeikre 3 koronát. P. Az indítványok 4-ik és 5-ik csoportjának a tárgyalására tértek rá ezután; a sok indítvány közül, amelyeknek előadója Pelczéder Ágoston volt, elfogadták a kiskunhalasiaknak azt az indítványát, hogy a közgyűlésről való jegyzőkönyvet a jövőben egyszerre közöltesse a vezetőség a szaklapban. Hosszabb vita volt annál az indítványnál is, amely a „Fachblatt für Holzarbeiter" mintájára havonta megjelenő technikai folyóirat kiadását javasolta. Pelczéder Ágoston, Paksi József (Újpest), Bertók Lajos (Arad),Kövessy Gábor (Budapest, esztergályos) és Weltner Jakab felszólalása, után úgy határoztak, hogy folyóiratot ne adjon ki a vezetőség, hanem a szaklapban állandóan közöljenek technikai cikkeket. Ötperces szünet után rátértek a napirend ötödik pontjának a tárgyalására, az alapszabályok módosításának az ügyére. Weltner Jakab előadó hosszabb beszédben okolja meg a szövetség alapszabályai négy pontja megváltoztatásának a szükségességét. A módosítások elseje azt célozza, hogy azok a szakosztályok vagy csoportok, amelyeknek a taglétszáma 100-at meghaladja, az 500 tagon fölül minden további tag után válasszanak egy-egy bizalmi férfit, az ezer taggal többet bíró csoportok az 500 tagon fölül minden további 200 tag után válasszanak egyegy bizalmi férfit a csoport vagy szakosztály vezetőségébe; a másik módosítás azt célozza, hogy olyan szakosztályoknak és helyi csoportoknak, amelyek háromnál több küldött küldetésére jogosultak, egy-egy küldöttre 3 szavazatot kell ruházni, azonban háromnál több megbízatással egy küldött sem bírhat; a harmadik módosítás azt tartalmazza, hogy a szövetség központi vezetősége jogosítva van különös horderejű kérdéseknél, valamint a közgyűlés illetékességének kérdésénél és a szakosztályok vagy helyi csoportok belügyeire vonatkozó egyes fontosabb kérdéseknél tagszavazást megejteni, ezt akkor is, ha a szövetség, a szakosztály vagy a helyi csoport közgyűlésének valamely határozata megvalósíthatatlan vagy a szövetség érdekeire károsnak bizonyul; a negyedik módosítás tartalma az, hogy azok a szakosztályok és csoportok, amelyek taglétszáma az ezret meghaladja, küldött közgyűlést tartsanak, amikor is ilyenkor 50 tag jogosult küldött küldésére, ezeket a küldötteket titkos tagszavazással kell választani, a jelölő bizottságba három tagot a szakosztály vagy csoport vezetősége, hármat pedig a tagok bizalmi férfiai küldenek ki és e bizottság elnöke a szakosztálynak vagy helyi csoportnak elnöke legyen. Az előadó a beszédében kitért arra is, hogy ezeknek a módosításoknak a megtételére az is késztette a szövetség vezetőségét, hogy az asztalos szakosztályban lehetetlenné vált a szervezeti élet; e módosítások semmi sérelmeset nem tartalmaznak, részben szinte csak a meglévő állapotnak az alapszabályokba foglalásai. Hosszabb vita indult meg ezután, amelynek a szónokai nagyrészt kitértek az asztalos szakosztályban történt eseményekre, az ottani viszálykodásokra. Polatsik József (Budapest, V-VI. kerületi csoport), Szamek Mór (Budapest, asztalos), Seresztessy Andor (Pécs),Kron János (Budapest, asztalos) és Kozma Gyula (Budapest, asztalos) felszólalása után azt az ügyrendi indítványt fogadták el, hogy e pontnál, miután a szakosztály életében való viszonyokat a felszólalók kellően megismertették, a következő szónokok csak az alapszabálymódosításról beszélhessenek. Ekkor azonban 12 óra lett, a közgyűlést délután 2 óráig megszakították. Délután folytatták a vitát, amelynek első szónoka Feldmann Pál (Budapest, asztalos) volt; fölszólalt még Zverecz János (Trencsén), majd ügyrendi indítvány kapcsán, merthogy sok fölszólaló jelentkezett, úgy határozott a közgyűlés, hogy az alapszabálymódosítást ellenzők közül még egy szónok, azután az előadó beszélhessen. Kecskés Pált (Budapest, Kárpitos) választották meg szónoknak, aki hoszszabb beszédben szólt az alapszabálymódosítás ellen; az asztalosszakosztály miatt, mondotta, nem kell az egész szövetség alapszabályait megváltoztatni, más eszközökkel is rendet lehet teremteni; aggodalmai vannak a tagszavazás ellen is. Weltner Jakab előadó részletesen válaszol a fölszólalásokra és azután a közgyűlés óriási többséggel elfogadja a tervezett módosításokat. Ugyanekkor a gyri csoportnak azt az indítványát, hogy a jövőben három évenkint legyen a küldöttközgyűlés, nagy többséggel elvetették. Néhány rövid, helyreigazító jellegű fölszólalás után azt a két indítványt tárgyalták, amelyek az asztalosszakosztályban „űzött rendzavarások előidézőit" megrovásban részesíti és „utasítja a központi vezetőséget, hogy hasonló esetekben radikális föllépéssel tegye lehetetlenné ezeket". Paksi József (Úispest), Ungár Fülöp (Brassó), Kozma Gyula (Budapest, asztalos) és Weltner Jakab felszólalása után ezt a két indítványt a küldöttközgyűlés egyhangúan elfogadta. Ezzel a közgyűlés napirendje kimerült. Klárik Ferenc elnök lelkesítő beszéddel délután négy órakor bezárta a közgyűlést. * * * NÉPSZAVA 1912 december 25. A szabadszervezet kongresszusa. * Beszámoló Hét esztendő és négy hónap munkájáról. — A famunkásmozgalom erősödése. — A jelentések tárgyalása. A magyarországi szervezett famunkások képviselői pénteken délután kezdették meg szabadszervezeti kongresszusuk tárgyalásait. A pénteki első napon az országos szervező bizottság tett jelentést két és egynegyed esztendő munkájáról. A tanácskozásokról ez a tudósításunk szól. A kongresszus tárgyalásait Pelczéder Ágoston elnök vezette. Megnyitó beszédében lelkes szavakkal üdvözölte a magyarországi szervezett famunkások képviselőit, megemlékezett a famunkásmozgalom derék harcosa, Schubert Zsigmond elhunytáról, azután rámutatott azokra a nehéz viszonyokra, amelyben az ország famunkásai most vannak; élénk helyesléssel kísérte a kongresszus azokat a szavait, amelyekkel a most napvilágra került úgynevezett választójogi törvényjavaslatot bélyegezte meg. Az ügyrend elfogadása után Horovitz Gábor, az országos szabadszervezet titkára számolt be a vezetőségnek 1910 augusztus hó 20-ika óta folytatott munkálkodásáról. A jelentéséből természetesen csak egynéhány adatot közölhetünk itt, deezek is szembetűnően jelzik a famunkások mozgalmának nagy haladását. A lefolyt két esztendő és egynéhány hónap alatt 441 esetben voltak a szervező bizottság emberei a vidéki városokban. A múlt kongresszus tette országosan kötelezővé az ellenállási alapot és ennek az eredményei a mozgalomban általában minden téren mutatkoznak, de a munkálkodást még fokozott erővel folytatni kell. Sikerült pontos statisztikát összeállítani az ország famunkásainak 1911—1912. évi mozgalmairól. Volt öszszesen 112 mozgalom, ezek közül budapesti 23, vidéki 89 volt és érdekelte volt benne 2401 üzem 12.614 munkással. A mozgalmak közül békés egyezséggel végződött 31 (7411 résztvevővel), sztrájkkal végződött 75 (4354 résztvevővel), kizárással végződött 11 mozgalom (849 résztvevővel). Békés úton3137 munkás ért el munkaidőrövidítést és 7120 munkás béremelést, még pedig 400 munkás heti 4 50 koronával. Sztrájk segítségével 2783 munkás szerzett munkaidőrövidítést és pedig 16-an heti 18 órát, 43-an heti 12 órát, 2684-en heti 3 órát. Sztrájk segítségével 3534 munkás kapott béremelést 1.20—6. korona között; kizárás folytán összesen 565 munkásnak rövidült a munkaideje heti 3 órával, a munkabére ugyanannyinak emelkedett. Kollektív szerződést a két esztendő alatt 68 esetben kötöttek, 9216 munkás érdekében. Sztrájkok folytán vesztettek 76.773 munkanapot. A pénztár a két esztendő alatt kiűzetett sztrájksegélyekre 31.419 koronát. A munkaidőrövidítésekből előálló nyereség pénzértékre átszámítva 411.528 koronát, a munkabér emelésekből előállott érték meg 1,490.883, összesen 1,902.411 korona; ha ebből levonjuk a vesztett munkanapok értékét és a kifizetett sztrájksegélyek összegét, akkor látjuk, hogy a munkások számára való tiszta nyereség 1,478.827 korona. Adatok kapcsán fejtegeti a mozgalom fejlődésének az akadályait, de azután fokozott munkára, fokozott agitációra biztatja a magyarországi famunkásoknak a kongreszszusra összegyűlt vezetőit. Szabó Imre a pénztárosi, Propper Sámuel meg az ellenőrző bizottsági jelentést terjesztette elő és kérte a jelentés tudomásulvételét és a fölmentvény megadását. A vita során Braun Izsák (Budapest, VII. kerületi csoport) rámutat arra, hogy még most is vannak sokan, akik nem fizetik az ellentállási pénztárt; a mozgalom szempontjából előnyösnek tartaná, ha a szabadszervezetnek még egy alkalmazottja volna. Kecskés Pál (Budapest, kárpitos) a kárpitosoknak a vidéken való szervezését ajánlja, a pártszervezetek támogatásának szükségességét hirdeti, továbbá a szaklap fejlesztésére hívja föl a figyelmet. Csepeli László (Arad) az ellenállási pénztárnak a vidéken mindenütt való bevezetését tartja föltétlenül szükségesnek; az előző fölszólalással szemben az a véleménye, hogy a mostani viszonyok között a szaklap megfelelő. Bertók Lajos (Arad) azzal szemben, hogy a titkári jelentés szerint 441 esetben voltak vidéki városokban a szervezet emberei, rá-