Népszava, 1913. január (41. évfolyam, 1–27. sz.)

1913-01-18 / 16. szám

6 választani. Megkezdődött „az erkölcsi rend uralma", amint ők nevezték. Az 1879 január iki szenátusválasztások a republikánusok döntő győzelmét hozták meg, mire Mac Ma-Lon lemondott és a kongresszus még aznap e­ste összeült és Grévyt 99 szó ellen, 563 szó­val megválasztotta. Hét év után Grévyt az első választáson 567 szavazatból 457-tel is­mét megválasztották. Ekkor lépett föl elő­ször a radikálisok jelöltje, Brisson, aki 68 szavazatot kapott. 1887 december elsején Grévy kénytelen volt visszalépni a veje, Wilson rendjelszédelgései miatt. A republikánusok ekkor tartottak elő­ször előkészületi gyűlést, hogy biztosítsák magukat a még mindig 240 tagot számláló jogpártiak ellen. Ez előkészítő gyűlés első szavazásánál 200 szavazatot kapott Ferry, 192-őt Freydinet, 81-et Brisson és 69-et a Sadi C­arnot. Minthogy Ferry ellenfelei Carnot javára visszaléptek. Ferry is visszalépett ugyancsak Carnot javára, mert Ferry meg­választása forradalmi mozgalommal fenye­gette Párist és így Carnot lett az elnök 616 szóval 188 ellen. 189­1 június 24-én Carnot Lyonban az olasz anarchista Caserio tőrének esett áldozatául. Az elnökválasztás harca most már nem re­publikánusok és monarchisták, hanem mér­sékelt és radikális republikánus között folyt le. A mérsékeltek jelöltje, Casimir Perier győzött 451 szóval, mellette Brisson 195, Du­puy 97, Ferryer tábornok 53, Arago 27 sza­vazatot kapott. Casimir Perier már 1895 január hó 15-én visszalépett és ennek körülményei még ma sem állanak egészen tisztán. Egyrészt a szo­cialista ellenzék erős ostroma döntötte meg, másrészt a külpolitikai helyzet, amelybe belejátszott a Dreyfus-ügy előkészítése, mert ekkor már virágjában volt a diplomáciai ak­ták lopkodása. A mérsékelt párti Faure Félix lett a következő elnök 430 szóval Brisson 361 szavazata ellen, miután a 184 szavazatot nyert Waldeck-Rousseau az ő (tudniillik Faure) javára visszalépett. A hun, parvenü Faure, a dühös cári cimboraság, a hadsereg klerikális klikkje és a kispolgári reakció se­gítségével, így került a köztársaság élére. Éppen, mikor a Dreyfus-válság tetőpontját érte, 1899 február 16-án, mint egy vén kor­hely, kéjenchez illik, hirtelen meghalt — kicsapongás közben. A választás a Dreyfus­ü­gy revízióját követelő és ellenző pártok harcát indította meg. A revizióellenesek Mé­linere, a revizionisták Loubetra szavaztak, aki 483 szóval Méline 264 szavazata és 50 más szavazat ellenében elnök lett. Loubet ki­töltötte az elnökségben a törvényes hét esz­tendőt, éppen úgy utódja, Fallieres is, akit 1906 január 17-én választottak meg 449 szó­val a mérsékelt és köztársaságellenes pártok jelöltje, a 371 szavazatot nyert Doumer ellen. Amint látható, a legtöbb elnökválasztásnál a harc csak kevés, pártállásuk szerint élesen megkülönböztetett jelöltek között folyt. Most pedig már eddig öt jelölt áll egymással szem­ben: Poinearé, Ribot, Deschanell, Dubost és Paris. 1887 óta nem volt ilyen nagy a verseny és a zavar. A versailles-i elnökválasztó nemzetgyűlés. Paris miniszter lemondása. (Páris, január 17.) Paris földmivelésügyi miniszter Poinearé miniszterelnökhöz a követ­kező levelet intézte: Miután elfogadtam a köz­társasági elnökjelöltséget, van szerencsém a földmivelésügyi tárcáról lemondani. (Páris, január 17.) Falliéres elnök elfogadta Paris lemondását és Fernand David kereske­delemügyi minisztert bízta meg a földmivelés­ügyi minisztérium ideiglenes vezetésével. Versailles utan. (Versailles, január 17. Déli 12 óra.) A ver­saillesi kastélyban élénk mozgalom uralkodik. NÉPSZAVA 1913 január 21. Már kora reggel óta számos újságíró van jelen a világ minden részéből. A pályaudvarokat és vasútvonalakat katonaság tartja megszállva. A törvényhozók nagy számban érkeznek, hogy tájékozást szerezzenek a helyi viszonyokról és kombinálgatnak a választás előrelátható ered­ményéről. (Versailles, január 17.) Poinearé miniszter­elnök déli 12 óra felé automobilon a kastélyba érkezett. (Versailles, január 17.) Délelőtt fél 12 órakor egy őrültet, aki revolverrel hadonászva a kas­tély felé sietett és folyton kiáltozta, hogy őt illeti meg jogosan a köztársasági elnök állása, letartóztattak. fél választás. (Versailles, január 17. Délután fél 3 óra.) A nemzetgyűlési terem karzatai zsúfolva vannak. Több mint hétszáz törvényhozó van jelen. Rö­viddel 1 óra után Dubasz szenátusi elnök meg­nyitotta az ülést és fölolvasta a nemzetgyűlés megnyitására vonatkozó határozatot. Az alak­szerűségek elintézése után a szavazás megkez­dődik a „T" betűnél. Az első szavazásnál 868 törvényhozó adta le szavazatát. Az abszolút többség tehát 435 szavazattal volt elérhető. A szavazás végle­ges, hivatalos eredménye szerint Poincaré 429, Paris 327, Vaillant 63, Deschanel 18, Ri­bot 16, Bourgeois 4, Millerand 3, Mascur­od 2, Delcasse 2 szavazatot kapott, Dubost és Rochefort 1-1 szavazatot kaptak. Miután Poincarénak az abszolút többség eléréséhez még 6 szavazatra szüksége van, második sza­vazás vált szükségessé. (Versailles, január 17.) Poincarét a má­sodik szavazáson 483 szavazattal választot­ták meg­. Paris 296, Vaillant 69 szavazatot kapott. Poincaré tehát megkapta az abszolút többséget és így a francia köztársaság el­nöke lett. M-1 Éljen a szocializmust (Páris, január 17.) Délután 1 óra 10 perc­kor nyitotta meg az elnökválasztó nemzet­gyűlést Dubosz szenátusi elnök. Mikor meg­jelent a dobogón, a baloldalról élénk taps fo­gadta. Azonnal megkezdődött a szavazás. A szenátorok és képviselők kezükben lezárt bo­rítékkal és fehér golyóval elvonultak az el­nöki emelvény előtt. Az első szavazás har­madfél órát vett igénybe. Sors döntötte el, hogy a T. betűvel kezdődik a szavazás. Amint Teille képviselő leadta szavazatát, a közönség karzatáról egy éles hang süvített a terembe: Vive le roi! (Éljen a királyság!) Egy camelot du roi (Király rikkancsa) volt. Azonnal le­tartóztatták. Amidőn Vaillant elvtárs szava­zott, a karzatról lekiáltotta valaki: Vive le socialisme! Vaillant fejével bólintott a kar­zat felé s bedobta az urnába szavazatát. * * * Ferrer gyilkosai, a spanyol reakció sötét lovagjai megint napfényre akarnak jutni. A lapok közölték, hogy Romanonez gróf, spa­nyol miniszterelnök, aki betegen feküdt, or­vosai tilalma ellenére is kihallgatásra ment a királyhoz és háromnegyedóra hosszat ta­nácskozott vele. A spanyol konzervatívok lapja, a „La Epoca" fölveti a kérdést, hogy mit jelent ez, mire a belügyminiszter nyilat­kozik, hogy­ nem történt semmi és nem is tör­ténik. A l'Humanité azonban biztos forrásból arról értesül, hogy XIII. Alfonz spanyol ki­rály azon mesterkedik, hogy Maurát, akinek miniszterelnöksége idején Ferrert meggyil­kolták, ismét a konzervatív párt élére állít­hassa. Nagyon furcsán hangzik ez most, köz­vetlenül azután, hogy a királynak a köztár­sasági és szocialista politikusokkal való ta­nácskozásáról szóló híreket olvastuk. A spa­nyol király tehát nem tud uralkodni a gyil­kosok pártja nélkül. Valóságos összeesküvő banda dolgozik Maura érdekében, mert csak az ő ismert véres kezétől reméli a klerikális­militarista reakció a megerősödést. A köztársasági szocialista szövetség kiált­ványban jelenti be, hogy a konzervatív párt ellen minden eddigit fölülmúlóan heves har­cot indít. A köztársasági és szociáldemokrata pártokhoz most már nemcsak a munkástö­megek, hanem az öntudatos polgárság széles rétegei is csatlakoznak. Ezzel szemben a kon­zervatív párt a fegyveres erőben bízik. De ez nem elég a néppel szemben. Az 1909. évi bar­celonai események ezt mutatják. És ezek az események könnyen megismétlődhetnek, de még nagyobb erővel. Alkohol-vita az osztrák pénzügyi bizottság­ban, Bécsből jelentik. A pénzügyi bizottság pénteki ülésén Onc­ul képviselőnek a pálinka­monopólium bevezetésére vonatkozó határozati javaslatára a kormány képviselője kijelenti, hogy a kormány, amely eddig mindig teljes figyelmét szentelte e kérdésnek, bizonyára to­vábbra is szem előtt fogja tartani a monopó­lium gondolatát, annál inkább, mert 1917-ben amúgy is el fog érkezni az ideje a szeszadórend­szer alapos megreformálásának. Roskai képvise­lő szót emel a parasztkisüstösökre megállapított 90 filléres adótétel föntartásáért. Renner elvtárs képviselő kéri, hogy a pálinkaadó fölemeléséből származó több jövedelem tizedrészét iszákosok gyógyintézetének létesítéésére és az alkohol ve­gyógyintézetének létesítésére és az alkoholny­elvtárs képviselő a szolgálati pragmatika és a pálinkaadó között való junku­m ellen fordul és fejtegeti a cseh tartománygyűlés vigasztalan helyzetét. A szociáldemokraták nem kaphatók a pálinkaadó megszavazására. Rey gróf kije­lenti, hogy a pálinkaadó elfogadásának felté­tele a házosztályadó enyhítése és az országos pénzügyek szanálása. A Balkán bonyodalmai. * * * Harcias a hangulat Török­országban» —­ Csökken a bolgár-rom&n stúboi»nvesze­delem. — M pmzvemi és mit» s*ovicai sconzut-affér* elinté­zése. * * * Átnyújtották a tantalmak közös jegyzékét. Végre megtörtént a hosszú idők óta halo­gatott, a diplomácia nehézkes munkája kö­zött nehezen megszületett közös jegyzék átadása. A nagyhatalmak követei csütörtö­kön átnyújtották Konstantinápolyban a tö­rök kormánynak együttes jegyzéküket. A jegyzék két fontos pontot tartalmaz: a ha­talmak azt a jóakaratú tanácsot adják Tö­rökországnak, hogy mondjon le Drinápoly­ról, az Aegei-szigetek sorsát pedig bízza­ a nagyhatalmak döntésére. Drinápoly kérdé­sében tehát a hatalmak teljesen a Balkán­szövetség álláspontjára helyezkedtek, de az Aegei-szigetek kérdésében úgy látszik, csat­lakoztak Törökország fölfogásához, amely azt mondja, hogy a Dardanellák előtti szige­tek birtoka nélkül se a tengerszorost, se Konstantinápolyt nem tudná megvédeni. Amíg az általános balkáni bonyodalom egy most fontos fordulópont előtt áll, azalatt állítólag Bulgária és Románia között csök­kent volna az ellentét és ezzel csökkent vol­na a háború veszedelme is. Állítólag Bulgá­ria hajlandó most már ha nem is Silistriát, de mégis a Románia által követelt terület egy részét átengedni és így megvan a kö­zös alap a további tárgyalásokra. Most játszódott le utolsó fölvonása an­nak a groteszk komédiának, amit a „megsér­tett" osztrák-magyar lobogó becsületének a

Next