Népszava, 1913. január (41. évfolyam, 1–27. sz.)
1913-01-18 / 16. szám
6 választani. Megkezdődött „az erkölcsi rend uralma", amint ők nevezték. Az 1879 január iki szenátusválasztások a republikánusok döntő győzelmét hozták meg, mire Mac Ma-Lon lemondott és a kongresszus még aznap este összeült és Grévyt 99 szó ellen, 563 szóval megválasztotta. Hét év után Grévyt az első választáson 567 szavazatból 457-tel ismét megválasztották. Ekkor lépett föl először a radikálisok jelöltje, Brisson, aki 68 szavazatot kapott. 1887 december elsején Grévy kénytelen volt visszalépni a veje, Wilson rendjelszédelgései miatt. A republikánusok ekkor tartottak először előkészületi gyűlést, hogy biztosítsák magukat a még mindig 240 tagot számláló jogpártiak ellen. Ez előkészítő gyűlés első szavazásánál 200 szavazatot kapott Ferry, 192-őt Freydinet, 81-et Brisson és 69-et a Sadi Carnot. Minthogy Ferry ellenfelei Carnot javára visszaléptek. Ferry is visszalépett ugyancsak Carnot javára, mert Ferry megválasztása forradalmi mozgalommal fenyegette Párist és így Carnot lett az elnök 616 szóval 188 ellen. 1891 június 24-én Carnot Lyonban az olasz anarchista Caserio tőrének esett áldozatául. Az elnökválasztás harca most már nem republikánusok és monarchisták, hanem mérsékelt és radikális republikánus között folyt le. A mérsékeltek jelöltje, Casimir Perier győzött 451 szóval, mellette Brisson 195, Dupuy 97, Ferryer tábornok 53, Arago 27 szavazatot kapott. Casimir Perier már 1895 január hó 15-én visszalépett és ennek körülményei még ma sem állanak egészen tisztán. Egyrészt a szocialista ellenzék erős ostroma döntötte meg, másrészt a külpolitikai helyzet, amelybe belejátszott a Dreyfus-ügy előkészítése, mert ekkor már virágjában volt a diplomáciai akták lopkodása. A mérsékelt párti Faure Félix lett a következő elnök 430 szóval Brisson 361 szavazata ellen, miután a 184 szavazatot nyert Waldeck-Rousseau az ő (tudniillik Faure) javára visszalépett. A hun, parvenü Faure, a dühös cári cimboraság, a hadsereg klerikális klikkje és a kispolgári reakció segítségével, így került a köztársaság élére. Éppen, mikor a Dreyfus-válság tetőpontját érte, 1899 február 16-án, mint egy vén korhely, kéjenchez illik, hirtelen meghalt — kicsapongás közben. A választás a Dreyfusügy revízióját követelő és ellenző pártok harcát indította meg. A revizióellenesek Mélinere, a revizionisták Loubetra szavaztak, aki 483 szóval Méline 264 szavazata és 50 más szavazat ellenében elnök lett. Loubet kitöltötte az elnökségben a törvényes hét esztendőt, éppen úgy utódja, Fallieres is, akit 1906 január 17-én választottak meg 449 szóval a mérsékelt és köztársaságellenes pártok jelöltje, a 371 szavazatot nyert Doumer ellen. Amint látható, a legtöbb elnökválasztásnál a harc csak kevés, pártállásuk szerint élesen megkülönböztetett jelöltek között folyt. Most pedig már eddig öt jelölt áll egymással szemben: Poinearé, Ribot, Deschanell, Dubost és Paris. 1887 óta nem volt ilyen nagy a verseny és a zavar. A versailles-i elnökválasztó nemzetgyűlés. Paris miniszter lemondása. (Páris, január 17.) Paris földmivelésügyi miniszter Poinearé miniszterelnökhöz a következő levelet intézte: Miután elfogadtam a köztársasági elnökjelöltséget, van szerencsém a földmivelésügyi tárcáról lemondani. (Páris, január 17.) Falliéres elnök elfogadta Paris lemondását és Fernand David kereskedelemügyi minisztert bízta meg a földmivelésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével. Versailles utan. (Versailles, január 17. Déli 12 óra.) A versaillesi kastélyban élénk mozgalom uralkodik. NÉPSZAVA 1913 január 21. Már kora reggel óta számos újságíró van jelen a világ minden részéből. A pályaudvarokat és vasútvonalakat katonaság tartja megszállva. A törvényhozók nagy számban érkeznek, hogy tájékozást szerezzenek a helyi viszonyokról és kombinálgatnak a választás előrelátható eredményéről. (Versailles, január 17.) Poinearé miniszterelnök déli 12 óra felé automobilon a kastélyba érkezett. (Versailles, január 17.) Délelőtt fél 12 órakor egy őrültet, aki revolverrel hadonászva a kastély felé sietett és folyton kiáltozta, hogy őt illeti meg jogosan a köztársasági elnök állása, letartóztattak. fél választás. (Versailles, január 17. Délután fél 3 óra.) A nemzetgyűlési terem karzatai zsúfolva vannak. Több mint hétszáz törvényhozó van jelen. Röviddel 1 óra után Dubasz szenátusi elnök megnyitotta az ülést és fölolvasta a nemzetgyűlés megnyitására vonatkozó határozatot. Az alakszerűségek elintézése után a szavazás megkezdődik a „T" betűnél. Az első szavazásnál 868 törvényhozó adta le szavazatát. Az abszolút többség tehát 435 szavazattal volt elérhető. A szavazás végleges, hivatalos eredménye szerint Poincaré 429, Paris 327, Vaillant 63, Deschanel 18, Ribot 16, Bourgeois 4, Millerand 3, Mascurod 2, Delcasse 2 szavazatot kapott, Dubost és Rochefort 1-1 szavazatot kaptak. Miután Poincarénak az abszolút többség eléréséhez még 6 szavazatra szüksége van, második szavazás vált szükségessé. (Versailles, január 17.) Poincarét a második szavazáson 483 szavazattal választották meg. Paris 296, Vaillant 69 szavazatot kapott. Poincaré tehát megkapta az abszolút többséget és így a francia köztársaság elnöke lett. M-1 Éljen a szocializmust (Páris, január 17.) Délután 1 óra 10 perckor nyitotta meg az elnökválasztó nemzetgyűlést Dubosz szenátusi elnök. Mikor megjelent a dobogón, a baloldalról élénk taps fogadta. Azonnal megkezdődött a szavazás. A szenátorok és képviselők kezükben lezárt borítékkal és fehér golyóval elvonultak az elnöki emelvény előtt. Az első szavazás harmadfél órát vett igénybe. Sors döntötte el, hogy a T. betűvel kezdődik a szavazás. Amint Teille képviselő leadta szavazatát, a közönség karzatáról egy éles hang süvített a terembe: Vive le roi! (Éljen a királyság!) Egy camelot du roi (Király rikkancsa) volt. Azonnal letartóztatták. Amidőn Vaillant elvtárs szavazott, a karzatról lekiáltotta valaki: Vive le socialisme! Vaillant fejével bólintott a karzat felé s bedobta az urnába szavazatát. * * * Ferrer gyilkosai, a spanyol reakció sötét lovagjai megint napfényre akarnak jutni. A lapok közölték, hogy Romanonez gróf, spanyol miniszterelnök, aki betegen feküdt, orvosai tilalma ellenére is kihallgatásra ment a királyhoz és háromnegyedóra hosszat tanácskozott vele. A spanyol konzervatívok lapja, a „La Epoca" fölveti a kérdést, hogy mit jelent ez, mire a belügyminiszter nyilatkozik, hogy nem történt semmi és nem is történik. A l'Humanité azonban biztos forrásból arról értesül, hogy XIII. Alfonz spanyol király azon mesterkedik, hogy Maurát, akinek miniszterelnöksége idején Ferrert meggyilkolták, ismét a konzervatív párt élére állíthassa. Nagyon furcsán hangzik ez most, közvetlenül azután, hogy a királynak a köztársasági és szocialista politikusokkal való tanácskozásáról szóló híreket olvastuk. A spanyol király tehát nem tud uralkodni a gyilkosok pártja nélkül. Valóságos összeesküvő banda dolgozik Maura érdekében, mert csak az ő ismert véres kezétől reméli a klerikálismilitarista reakció a megerősödést. A köztársasági szocialista szövetség kiáltványban jelenti be, hogy a konzervatív párt ellen minden eddigit fölülmúlóan heves harcot indít. A köztársasági és szociáldemokrata pártokhoz most már nemcsak a munkástömegek, hanem az öntudatos polgárság széles rétegei is csatlakoznak. Ezzel szemben a konzervatív párt a fegyveres erőben bízik. De ez nem elég a néppel szemben. Az 1909. évi barcelonai események ezt mutatják. És ezek az események könnyen megismétlődhetnek, de még nagyobb erővel. Alkohol-vita az osztrák pénzügyi bizottságban, Bécsből jelentik. A pénzügyi bizottság pénteki ülésén Oncul képviselőnek a pálinkamonopólium bevezetésére vonatkozó határozati javaslatára a kormány képviselője kijelenti, hogy a kormány, amely eddig mindig teljes figyelmét szentelte e kérdésnek, bizonyára továbbra is szem előtt fogja tartani a monopólium gondolatát, annál inkább, mert 1917-ben amúgy is el fog érkezni az ideje a szeszadórendszer alapos megreformálásának. Roskai képviselő szót emel a parasztkisüstösökre megállapított 90 filléres adótétel föntartásáért. Renner elvtárs képviselő kéri, hogy a pálinkaadó fölemeléséből származó több jövedelem tizedrészét iszákosok gyógyintézetének létesítéésére és az alkohol vegyógyintézetének létesítésére és az alkoholnyelvtárs képviselő a szolgálati pragmatika és a pálinkaadó között való junkum ellen fordul és fejtegeti a cseh tartománygyűlés vigasztalan helyzetét. A szociáldemokraták nem kaphatók a pálinkaadó megszavazására. Rey gróf kijelenti, hogy a pálinkaadó elfogadásának feltétele a házosztályadó enyhítése és az országos pénzügyek szanálása. A Balkán bonyodalmai. * * * Harcias a hangulat Törökországban» — Csökken a bolgár-rom&n stúboi»nveszedelem. — M pmzvemi és mit» s*ovicai sconzut-affér* elintézése. * * * Átnyújtották a tantalmak közös jegyzékét. Végre megtörtént a hosszú idők óta halogatott, a diplomácia nehézkes munkája között nehezen megszületett közös jegyzék átadása. A nagyhatalmak követei csütörtökön átnyújtották Konstantinápolyban a török kormánynak együttes jegyzéküket. A jegyzék két fontos pontot tartalmaz: a hatalmak azt a jóakaratú tanácsot adják Törökországnak, hogy mondjon le Drinápolyról, az Aegei-szigetek sorsát pedig bízza a nagyhatalmak döntésére. Drinápoly kérdésében tehát a hatalmak teljesen a Balkánszövetség álláspontjára helyezkedtek, de az Aegei-szigetek kérdésében úgy látszik, csatlakoztak Törökország fölfogásához, amely azt mondja, hogy a Dardanellák előtti szigetek birtoka nélkül se a tengerszorost, se Konstantinápolyt nem tudná megvédeni. Amíg az általános balkáni bonyodalom egy most fontos fordulópont előtt áll, azalatt állítólag Bulgária és Románia között csökkent volna az ellentét és ezzel csökkent volna a háború veszedelme is. Állítólag Bulgária hajlandó most már ha nem is Silistriát, de mégis a Románia által követelt terület egy részét átengedni és így megvan a közös alap a további tárgyalásokra. Most játszódott le utolsó fölvonása annak a groteszk komédiának, amit a „megsértett" osztrák-magyar lobogó becsületének a