Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-07 / 33. szám
1913 februári NÉPSZAVA * franknyi értékpapírt s 25.000 frank pénzt Azután automobilba ugrottak és elrobogtak. E merénylet tettesei közül Bonnet és Garnier már halottak. 1911 december 23. és 24. közötti éjjel a Rue Lafayetten betörtek Foury fegyverkereskedőhöz. Tömérdek revolvert és töltényt raboltak. A tettesek ismeretlenek. A fegyverek egy rézsét Renard rablógyilkosnál találták meg, akit három nappal ezelőtt fejeztek le Versaillesben, más nagyobb részét a fegyvereknek az „Anarchia" helyiségében. 1912 január 8. és 9. közti éjjel a Boulevard Hausmannon betörtek Smith és Wesson fegyverüzletébe. A fegyverek egy részét április 6-án találták meg Valet lakásán, akit Garnierrel együtt öltek meg. 1912 január 3-án Thiaisban megölték Moreau 91 éves magánzót és ennek 72 éves szakácsnőjét. Húszezer frankot elraboltak. Vádolva vannak Carrouly és Merge. 1912 január 23. és 31-én Centben automobilokat loptak. Megölték Maury soffőrt, megsebesítették Tambusser éjjeli őrt. Ez az ügy a belga bíróság elé tartozik. 1912 február 15. és 15. közti éjjel automobilt loptak Besiersben. Automobilt loptak Saint Menéében (Páris elővárosa) és betörést terveztek Alaisban egy bányatársaság ellen. Az automobil azonban az úton elromlott. S mikor a gonosztevők tiltott úton akartak áthatolni, ekkor következett be a Szenzációs lövöldözés a Rue Amsterdamban. Garnier rendőrt, aki föl akarta jegyezni a kihágás miatt az autó vezetőjét, revolverlövésekkel halálra sebzik. Az autó eltűnik a Champs Elyséesen. Menekülés közben a híres „szürke autón" a banditák új bűncselekményt követnek el: betörnek Tintant jegyzőhöz Contoiseben. Megzavarják őket és ők lövésekkel védekeznek. Egy darabig eltűnnek a banditák s azután a szenzációs dráma részletei igy következnek: Március 25-én a sénarti erdőben megtámadnak egy autót. A soffőrt megölik, egy másik utast könnyen megsebesítenek. A három bandita egy elrabolt autóval elrobog s három társukat fölvéve, két óra múlva megtámadják Chatillyben a Societé General fiókját. Két hivatalnokot megölnek, egyet megsebesítenek. A banda tagjai voltak: Bo-Boit, Garnier, Valet, Callemin, Monier és Sudy. 47.000 frankot raboltak. Ekkor már a rendőrség hálót vont a gonosztévők közé. Megkezdődik a kétségbeesett védekezés. Egyiket a másik után elfogják. A rendőrség ügyetlensége folytán Bonnot április 24-én még egyszer megszabadul, miután Jouin rendőrfőnököt agyonlövi. Négy nappal ezután Choisy-le-Roi-ban, miután lakását egy egész hadsereg szállja meg, megölik. Hasonlóképpen végeznek június 14-én Garnierrel és Valet-vel Nogent-sur-Marneban. Meg sem próbálták, hogy élve kerítsék őket kézre, amit pedig könnyen megtehettek volna. Házukat felrobbantották. A tárgyalás 14 napig fog tartani. Több mint 300 tanút hallgatnak ki. A rendőrség hihetetlen óvóintézkedéseket tett, hogy az igazságügyi palotát megvédje minden merénylet ellen. A közönséget ezen korlátolt számban engedik be, a sajtó is kevés helyet kap. A tárgyalás első napja a személyes viszonyok megállapításával és a vádirat fölolvasásával telt el igen egyhangúan. (Páris, február 6.) Tegnap Dieudonnét hallgatták ki, aki az Ordener-utcai rablótámadásnak, az első bűnténynek főszereplője volt. Az Ordener-utcai rablógyilkosságban Gardier, Bonnot és Dieudonné vettek részt. A Société générale pénzbeszedőjét, Gabyt, fényes nappal támadták meg a város kellős közepén. Dieudonné terítette le három lövéssel a szerencsétlent, amíg Garnier arra ügyelt, hogy a járókelők meg ne akadályozzák őket véres tettükben. Azután véres zsákmányukkal — közel 350.000 frank volt a pénzbeszedő táskájában — a pár lépésre várakozó automobilba ugrottak, amelynek kormánykerekénél Bonnot ült és villámgyorsan tovaszáguldottak. Közben egész golyózáport zúdítottak az emberekre, akik föl akarták őket tartóztatni. Bonnot és Garnier már elpusztultak az anarchisták üldözése közben, egyedül Dieudonné felel most a vádlottak padján azért a páratlan vakmerőséggel keresztülvitt bűncselekményért. Dieudonné azonban, aki ideges, vézna külsejű fiatalember, állhatatosan tagad és sem a Bonottal, sem a Garnierral való ismeretségéről nem akar tudni semmit. Dieudonné alibi igazolása gyöngén sikerül és a főtanú elakar csoportosítani. Állítja, hogy ez a kis lap nyiltan részt kapott a gonosztevők zsákmányából, a bizonyítékokat majd ezután fogja előterjeszteni. Meg kell adni, hogy az „Anarchia" épp úgy, mint más ilyen fajta lap, nem tud megélni az előfizetőkből. De az is bizonyos, hogy senkinek sem áll érdekében annyira e lap fönnállása, mint magának a rendőrségnek, amely így tudja legjobban a „veszélyes elemeket" összetartani, megfigyelni és kedve szerint megdolgozni. Az bizonyos, hogy az „Anarchia" köre már régóta a veszedelmes agent provokátorok társasága volt. Foglaljuk össze röviden azokat a bűncselekményeket, amelyekkel e bűnper főbb vádlottjait terhelik: 1911 december 21-én Gaby bankszolga megtámadása, a Rue Ordeneren. Két ember súlyosan megsebesítette és elrabolt tőle 318.000 lene maga Gaby, a pénzbeszedő, aki súlyos sebeiből fölépült Egy Blanchet nevű fiatalember, aki a bandából való volt, szintén ellene vallott, de őt eltették láb alól. Dieudonné azt is konokul tagadja, hogy Blanchet meggyilkolásában része lett volna. A kihallgatása végén szónoki hévvel erősítgeti, hogy ő becsületes asztalosmunkás volt, két keze munkájából élt mindig és csak a felesége révén ismerkedett meg az anarchistákkal, akiknek a viselt dolgairól semmit sem tudott. Azután Callemint hallgatták ki, akit társai sokoldalú műveltségéért Raymond la Science-nak neveztek. Callemin csak 24 éves, Belgiumból anarchista üzelmeiért tiltották ki. A rablásokban és gyilkolásokban mint segéd működött közre. A mai tárgyalás során az anarchista Carrouly kihallgatására került a sor, akit több rablógyilkosság elkövetésével vádolnak. A többi között őt gyanúsítják Thinis tőkepénzes meggyilkolásával is, akitől állítólag 60.000 frankot rabolt volna. Carrouy kihallgatása már azért is érdekes volt, mert Berti Ilon ujjlenyomatokkal bizonyította a vádlott bűnösségét Ezzel szemben a védő heves szavakkal megtámadta Bertillon tudományos jóhiszeműségét; Carrolly tagad. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szükséges az előbbi lakcím pontos megadása. Vidékre utazó olvasóinknak is csak azon esetben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímüket közlik velünk. * * * A herceg! A hercegi * Ki merne kételkedni abban, hogy egy igazi herceg nagy és kiváló férfiú még akkor is, ha olyan buta, mint a ma született bárány. Egy igazi hercegre áhítattal és mélyen megilletődve illik föltekinteni nekünk földi parányoknak, akiknek a zsebkendőnkön és az alsónadrágunkon nem díszeleg hímzett koronás fejedelmi címer, úgynevezett demokrata világot élünk, de egy herceg mégis csak egy herceg. A lipótvárosi zsidó milliomos szende, fiatal neje fülig pirul a boldogságtól, ha a tejfölös szájú, éhes dzsentri kitünteti azzal, hogy közeledik hozzá: mi mindent csinálna ugyanez a bájos nő egy eleven herceg egyetlen mosolyáért ! Bizarr képek rajzolódnak incselkedve előttünk, muszáj ilyenekre gondolni, mert Baráthely és Medgyes állomások között szörnyű vasúti katasztrófa történt kedden éjszaka, öszszeütközés, robbanás, tűzvész, egy vasúti fékező szenestuskóvá égett, egy mozdonyfelvigyázó, egy mozdonyfűtő, két mozdonyvezető, egy gyakornok halálosan megsebesültek, életveszedelmesen összepörkölődött egy fakereskedő, a felesége és még egy sereg utas. Ez történt Baráthely és Medgyes állomások között kedden éjszaka. Ez történt és még az, hogy Eitel Frigyes herceg, a németek kacska kezű császárjának a harmadik fia is ezen a szerencsétlen vonaton volt. Vele nem történt egyéb, mint hogy rajta volt a vonaton. Vele mindössze az történt, hogy az ő külön kocsija sértetlen maradt, neki egyetlen hercegi hajaszála sem görbült meg, az ő fenséges teste nem égett szenestuskóvá, a kezén, a lábán, az arcán, a fülén, az orrán egyetlen horzsolás nem esett. Eitel Frigyes, a hatalmas Vilmos császárnak daliás és jóképű fia, tehát nagy úr, a legvalódibb hercegek közül való s igy az is kétségtelenül érdekes dolog, hogy egy vasúti katasztrófánál neki — nem történt baja. De — engedelmet — az is csak följegyzésre érdemes valami, hogy ugyanennél a szerncsétlenségnél munkásemberek pörkölődtek szenestömbbé, az is csak számít valamit, hogy ugyanakkor, amikor Eitel Frigyes herceg fenséges személyével az történt, hogy semmi sem történt vele, halálosan összepörkölődött a vasúti fékező, a mozdonyfölvigyázó, a mozdonyfűtő, a mozdonyvezető, a gyakornok, a fakereskedő, a felesége, satöbbi, satöbbi. Sőt — amennyiben ez nem felségsértés — az az érzésünk, hogy ebben az egész szomorú ügyben az a megdöbbentő jelentőségű, gyászos szenzáció, hogy emberek pusztultak el, munkások égtek szénné, feleségek váltak özveggyé, gyermekek lettek árvákká, családok zuhantak az összeütközés pillanatában a kenyértelenségbe, a nyomorba. Ezen kell megborzadni, ezen kell jajveszékelni és — ha szabad magunkat ilyen vakmerő illojalitással kifejezni — mi fütyülünk e percben az Eitel Frigyes hercegi és meg nem görbült hajaszálaira. Mivelhogy nem az a fontos, hogy a hercegnek nem történt baja, hanem az a fontos, hogy másoknak baja történt. Ellenben tessék csak megnézni, mit csinált ez ügyben a Máv. igazgatósága, mit csinált az egész hírszolgálat, mit művelt az egész magyar sajtó. A Máv. kiadott egy rövid kommünikét, amelyben jelenti a szerencsétlenséget, egy mellékmondatban közli, hogy hányan sebesültek meg és a jelentés nagy részében arról beszél, hogy mi történt Eitel Frigyessel, hogy a herceg nem sebesült meg. Akik szénné égtek, akik halálos sebesüléseket szenvedtek, azoknak még a nevét sem említi meg, ellenben az épen maradt német hercegről sok mondanivalója van a Máv.-nak. A magyar sajtó pedig valósággal remekelt ez ügyben. Egyik legprogresszívebb irányú napilapunk ilyen főcímekkel közli a szörnyű vasúti katasztrófát: — „Eitel Frigyes Budapesten. ” A német császár fia életveszedelemben. — A brassói gyors lángok között. — Fölrobbant petróleumtartályok. — A herceg megszállt a Hotel Ritzben." — Szóval — amint a legelső cím mutatja — a borzasztó vasúti szerencsétlenségnek az a legfontosabb mozzanata, hogy: „Eitel Frigyes Budapesten." A további címek szerint rettenetesen jelentékeny, hogy a herceg életveszedelemben volt és hogy a herceg a Hotel Ritzben szállt meg. Arról viszont egyetlen szó említés sincs az invenciózus címekben, hogy szerencsétlen vasutasok haltak meg és lettek nyomorékká ugyanakkor, amikor a herceg Budapestre jött, amikor a herceg veszedelemben forgott és amikor a herceg a Hotel Eitzben megszállt. A további alcímekben azután szó esik arról, hogy mi történt a herceggel „a korzón" és az „orfeumban", szines tudósítás hizelgi körül mindenét, lelkendező riport számol be a herceg minden lépéséről, a mozdulatairól, a mosolyáról, ismertetik a lapok a herceg bejelentőlapját, szép selyem hálóingéről is megemlékezés történik, sőt részletesen ismertetik a hercegi vacsora étlapját. Tessék idefigyelni ! Ezt vacsorázta Eitel Frigyes Budapesten: Caviar d'Astrakan Consommé double en Tasse Turbotin Bonne feinme Seile d'Agneau Mascote Haricots verts nouveaus Faisan Souvaroff Salade Rochel Asperges de Paris Set. Mousseline Pécbes fraiches de Montreuil Melba • Friandises És minden lap „Eitel Frigyes vonatáról" beszél, minden lap a herceg apró kedvteléseit, pesti szórakozásait ismerteti, interjúk, szines és színtelen leírások mind igy kezdődnek és igy végződnek: — A herceg ! A herceg !... És közben egyetlen újság sem beszél arról, hogy hát azokkal a szerencsétlenekkel mi történik, akik elpusztultak, akik megnyomorodtak és mi történik az özvegyekkel, az árvákkal. Ezeknek a hol- 11