Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-07 / 33. szám

1913 február­i NÉPSZAVA * franknyi értékpapírt s 25.000 frank pénzt Az­után automobilba ugrottak és elrobogtak. E merénylet tettesei közül Bonnet és Garnier már halottak. 1911 december 23. és 24. közötti éjjel a Rue Lafayetten betörtek Foury fegyverkereske­dőhöz. Tömérdek revolvert és töltényt rabol­tak. A tettesek ismeretlenek. A fegyverek egy rézsét Renard rablógyilkosnál találták meg, akit három nappal ezelőtt fejeztek le Versaillesben, más nagyobb részét a fegyve­reknek az „Anarchia" helyiségében. 1912 január 8. és 9. közti éjjel a Boulevard Hausmannon betörtek Smith és Wesson fegy­verüzletébe. A fegyverek egy részét április 6-án találták meg Valet lakásán, akit Gar­nierrel együtt öltek meg. 1912 január 3-án Thiaisban megölték Mo­reau 91 éves magánzót és ennek 72 éves sza­kácsnőjét. Húszezer frankot elraboltak. Vá­dolva vannak Carrouly és Merge. 1912 január 23. és 31-én Centben automo­bilokat loptak. Megölték Maury soffőrt, meg­sebesítették Tambusser éjjeli őrt. Ez az ügy a belga bíróság elé tartozik. 1912 február 15. és 15. közti éjjel automobilt loptak Besiersben. Automobilt loptak Saint Menéében (Páris elővárosa) és betörést terveztek Alaisban egy bányatársaság ellen. Az automobil azonban az úton elromlott. S mikor a gonosztevők tiltott úton akartak áthatolni, ekkor követ­kezett be a Szenzációs lövöldözés a Rue Amsterdam­ban. Garnier rendőrt, aki föl akarta jegyezni a kihágás miatt az autó vezetőjét, revolver­lövésekkel halálra sebzik. Az autó eltűnik a Champs Elyséesen. Menekülés közben a hí­res „szürke autón" a banditák új bűncselek­ményt követnek el: betörnek Tintant jegyzőhöz Contoiseben. Megzavarják őket és ők lövésekkel védekez­nek. Egy darabig eltűnnek a banditák s az­után a szenzációs dráma részletei igy kö­vetkeznek: Március 25-én a sénarti erdőben megtá­madnak egy autót. A soffőrt megölik, egy másik utast könnyen megsebesítenek. A há­rom bandita egy elrabolt autóval elrobog s három társukat fölvéve, két óra múlva megtámadják Chatill­yben a Societé Gene­ral fiókját. Két hivatalnokot megölnek, egyet megsebesítenek.­ A banda tagjai voltak: Bo-Boit, Garnier, Valet, Callemin, Monier és Sudy. 47.000 frankot raboltak. Ekkor már a rendőrség hálót vont a go­nosztévők közé. Megkezdődik a kétségbeesett védekezés. Egyiket a másik után elfogják. A­ rendőrség ügyetlensége folytán Bonnot ápri­lis 24-én még egyszer megszabadul, miután Jouin rendőrfőnököt agyonlövi. Négy nappal ezután Choisy-le-Roi-ban, miután lakását egy egész hadsereg szállja meg, megölik. Ha­sonlóképpen végeznek június 14-én Garnier­rel és Valet-vel Nogent-sur-Marneban. Meg sem próbálták, hogy élve kerítsék őket kézre, amit pedig könnyen megtehettek volna. Há­zukat felrobbantották. A tárgyalás 14 napig f­og tartani. Több mint 300 tanút hallgatnak ki. A rendőrség hihetetlen óvóintézkedéseket tett, hogy az igazságügyi palotát megvédje minden me­rénylet ellen. A közönséget ezen korlátolt számban engedik be, a sajtó is kevés helyet kap. A tárgyalás első napja a személyes vi­szonyok megállapításával és a vádirat föl­olvasásával telt el igen egyhangúan. (Páris, február 6.) Tegnap Dieudonnét hall­gatták ki, aki az Ordener-utcai rablótámadás­nak, az első bűnténynek főszereplője volt. Az Ordener-utcai rablógyilkosságban Gardier, Bon­not és Dieudonné vettek részt. A Société géné­rale pénzbeszedőjét, Gabyt, fényes nappal tá­madták meg a város kellős közepén. Dieudonné terítette le három lövéssel a szerencsétlent, amíg Garnier arra ügyelt, hogy a járókelők meg ne akadályozzák őket véres tettükben. Azután véres zsákmányukkal — közel 350.000 frank volt a pénzbeszedő táskájában — a pár lé­pésre várakozó automobilba ugrottak, amely­nek kormánykerekénél Bonnot ült és villám­gyorsan tovaszáguldottak. Közben egész golyó­záport zúdítottak az emberekre, akik föl akar­ták őket tartóztatni. Bonnot és Garnier már el­pusztultak az anarchisták üldözése közben, egye­dül Dieudonné felel most a vádlottak padján az­ért a páratlan vakmerőséggel keresztülvitt bűn­cselekményért. Dieudonné azonban, aki ideges, vézna külsejű fiatalember, állhatatosan tagad és sem a Bonottal, sem a Garnierral való isme­retségéről nem akar tudni semmit. Dieudonné alibi igazolása gyöngén sikerül és a főtanú el­akar csoportosítani. Állítja, hogy ez a kis lap nyiltan részt kapott a gonosztevők zsákmá­nyából,­­ a bizonyítékokat majd ezután fog­ja előterjeszteni. Meg kell adni, hogy az „Anarchia" épp úgy, mint más ilyen fajta lap, nem tud megélni az előfizetőkből. De az is bizonyos, hogy senkinek sem áll érdeké­ben annyira e lap fönnállása, mint­­ magá­nak a rendőrségnek, amely így tudja legjob­ban a „veszélyes elemeket" összetartani, meg­figyelni és kedve szerint megdolgozni. Az bi­zonyos, hogy az „Anarchia" köre már régóta a veszedelmes agent provokátorok társasága volt. Foglaljuk össze röviden azokat a bűncse­lekményeket, amelyekkel e bűnper főbb vád­lottjait terhelik: 1911 december 21-én Gaby bankszolga meg­támadása, a Rue Ordeneren. Két ember sú­lyosan megsebesítette és elrabolt tőle 318.000 lene maga Gaby, a pénzbeszedő, aki súlyos se­beiből fölépült Egy Blanchet nevű fiatalem­ber, aki a bandából való volt, szintén ellene val­lott, de őt eltették láb alól. Dieudonné azt is ko­nokul tagadja, hogy Blanchet meggyilkolásában része lett volna. A kihallgatása végén szónoki hévvel erősítgeti, hogy ő becsületes asztalos­munkás volt, két keze munkájából élt mindig és csak a felesége révén ismerkedett meg az anarchistákkal, akiknek a viselt dolgairól sem­mit sem tudott. Azután Callemint hallgatták ki, akit társai sokoldalú műveltségéért Ray­mond la Science-nak neveztek. Callemin csak 24 éves, Belgiumból anarchista üzelmeiért tiltották ki. A rablásokban és gyilkolásokban mint segéd működött közre. A mai tárgyalás során az anarchista Carrouly kihallgatására került a sor, akit több rablógyil­kosság elkövetésével vádolnak. A többi között őt gyanúsítják Thinis tőkepénzes meggyilkolá­sával is, akitől állítólag­ 60.000 frankot rabolt volna. Carrouy kihallgatása már azért is érde­kes volt, mert Berti Ilon ujjlenyomatokkal bizo­nyította a vádlott bűnösségét Ezzel szemben a védő heves szavakkal megtámadta Bertillon tu­dományos jóhiszeműségét; Carrolly tagad. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szüksé­ges az előbbi lakcím pontos megadása. Vi­dékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­ket közlik velünk. * * * A herceg! A hercegi * Ki merne kételkedni abban, hogy egy igazi herceg nagy és kiváló férfiú még akkor is, ha olyan buta, mint a ma született bárány. Egy igazi hercegre áhítattal és mélyen megilletődve illik föltekinteni nekünk földi parányoknak, akiknek a zsebkendőnkön és az alsónadrágun­kon nem díszeleg hímzett koronás fejedelmi cí­mer, úgynevezett demokrata világot élünk, de egy herceg mégis csak­­ egy herceg. A lipótvárosi zsidó milliomos szende, fiatal neje fülig pirul a boldogságtól, ha a tejfölös szájú, éhes dzsentri kitünteti azzal, hogy köze­ledik hozzá: mi mindent csinálna ugyanez a bájos nő egy eleven herceg egyetlen moso­lyáért ! Bizarr képek rajzolódnak incselkedve előttünk, muszáj ilyenekre gondolni, mert Ba­ráthely és Medgyes állomások között szörnyű vasúti katasztrófa történt kedden éjszaka, ösz­szeütközés, robbanás, tűzvész, egy vasúti fé­kező szenestuskóvá égett, egy mozdonyfel­vigyázó, egy mozdonyfűtő, két mozdonyvezető, egy gyakornok halálosan megsebesültek, élet­veszedelmesen összepörkölődött egy fakeres­kedő, a felesége és még egy sereg utas. Ez történt Baráthely és Medgyes állomások között kedden éjszaka. Ez történt és még az, hogy Eitel Frigyes herceg, a németek kacska kezű császár­jának a harmadik fia is ezen a szerencsétlen vo­naton volt. Vele nem történt egyéb, mint hogy rajta volt a vonaton. Vele mindössze az történt, hogy az ő külön kocsija sértetlen maradt, neki egyetlen hercegi hajaszála sem görbült meg, az ő fenséges teste nem égett szenestuskóvá, a kezén, a lábán, az arcán, a fülén, az orrán egyetlen horzsolás nem esett. Eitel Frigyes, a hatalmas Vilmos császárnak daliás és jóképű fia, tehát nagy úr, a legvaló­dibb hercegek közül való s igy az is kétségtele­nül érdekes dolog, hogy egy vasúti katasz­trófánál neki — nem történt baja. De — enge­delmet — az is csak föl­jegyzésre érdemes va­lami, hogy ugyanennél a szerncsétlenségnél munkásemberek pörkölődtek szenestömbbé, az is csak számít valamit, hogy ugyanakkor, ami­kor Eitel Frigyes herceg fenséges személyével az történt, hogy semmi sem történt vele, halá­losan összepörkölődött a vasúti fékező, a moz­donyfölvigyázó, a mozdonyfűtő, a mozdonyve­zető, a gyakornok, a fakereskedő, a felesége, satöbbi, satöbbi. Sőt — amennyiben ez nem felségsértés — az az érzésünk, hogy ebben az egész szomorú ügyben az a megdöbbentő jelen­tőségű, gyászos szenzáció, hogy emberek pusz­tultak el, munkások égtek szénné, feleségek vál­tak özveggyé, gyermekek lettek árvákká, csa­ládok zuhantak az összeütközés pillanatában a kenyértelenségbe, a nyomorba. Ezen kell meg­borzadni, ezen kell jajveszékelni és — ha sza­bad magunkat ilyen vakmerő illojalitással ki­fejezni — mi fütyülünk e percben az Eitel Fri­gyes hercegi és meg nem görbült hajaszálaira. Mivelhogy nem az a fontos, hogy a hercegnek nem történt baja, hanem az a fontos, hogy má­soknak baja történt. Ellenben tessék csak megnézni, mit csinált ez ügyben a Máv. igazgatósága, mit csinált az egész hírszolgálat, mit művelt az egész magyar sajtó. A Máv. kiadott egy rövid kommünikét, amelyben jelenti a szerencsétlenséget, egy mel­lékmondatban közli, hogy hányan sebesültek meg és a jelentés nagy részében arról beszél, hogy mi történt Eitel Frigyessel, hogy a herceg nem sebesült meg. Akik szénné égtek, akik ha­lálos sebesüléseket szenvedtek, azoknak még a nevét sem említi meg, ellenben az épen ma­radt német hercegről sok mondani­valója van a Máv.-nak. A magyar sajtó pedig valósággal remekelt ez ügyben. Egyik legprogresszívebb irányú napilapunk ilyen főcímekkel közli a szörnyű vasúti katasztrófát: — „Eitel Frigyes Budapesten. ” A német császár fia életveszedelemben. — A brassói gyors lángok között. — Fölrobbant petróleum­tartályok. — A herceg megszállt a Hotel Ritz­ben." — Szóval — amint a legelső cím mutatja — a borzasztó vasúti szerencsétlenségnek az a leg­fontosabb mozzanata, hogy: „Eitel Frigyes Budapesten." A további címek szerint rettene­tesen jelentékeny, hogy a herceg életveszede­lemben volt és hogy a herceg a Hotel Ritzben szállt meg. Arról viszont egyetlen szó említés sincs az invenciózus címekben, hogy szerencsét­len vasutasok haltak meg és lettek nyomorékká ugyanakkor, amikor a herceg Budapestre jött, amikor a herceg veszedelemben forgott és ami­kor a herceg a Hotel Eitzben megszállt. A to­vábbi alcímekben azután szó esik arról, hogy mi történt a herceggel „a korzón" és az „orfeum­ban", szines tudósítás hizelgi körül mindenét, lelkendező riport számol be a herceg minden lé­péséről, a mozdulatairól, a mosolyáról, ismer­tetik a lapok a herceg bejelentőlapját, szép se­lyem hálóingéről is megemlékezés történik, sőt részletesen ismertetik a hercegi vacsora étlap­ját. Tessék idefigyelni ! Ezt vacsorázta Eitel Frigyes Budapesten: Caviar d'Astrakan Consommé double en Tasse Turbotin Bonne feinme Seile d'Agneau Mascote Haricots verts nouveaus Faisan Souvaroff Salade Rochel Asperges de Paris Set. Mousseline Pécbes fraiches de Montreuil Melba • Friandises És minden lap „Eitel Frigyes vonatáról" be­szél, minden lap a herceg apró kedvteléseit, pesti szórakozásait ismerteti, interjúk,­ szines és színtelen leírások mind igy kezdődnek és igy végződnek: — A herceg ! A herceg !... És köz­ben egyetlen újság sem beszél arról, hogy hát azokkal a szerencsétlenekkel mi történik, akik el­pusztultak, akik megnyomorodtak és mi törté­nik az özvegyekkel, az árvákkal. Ezeknek a hol- 11

Next