Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-23 / 47. szám
1913 február 23. NÉPSZAVA I. szombat: árpakásaleves, savanyu burgonyafőzelék virszlivel, mákosrétes; II. hétfő: husieves reszelttésztával, marhahús burgonyák őritéssel, tojásos galuska ; I. kedd: gulyásleves burgonyával, szilvaizes gombóc; II. szerda: husieves metélttel, borsófőzelék főtt hússal, mákos metélt; I. csütörtök : köménymagosleves, savanyú káposzta sertésdagadóval, császármorzsa ; II. péntek : bableves, vagdalthús burgonyakörítéssel, túróslepény ; II. szombat: rizsleves, lencsefőzelék füstölt kolbásszal, szilvaizes lepény. Ehhez az ebédhez, amely, mint mondottuk, 80 fillérbe kerül, még 15 deka félbarna városi kenyér is járul. Vasárnap az étkező zárva lesz. A rendes étlapon kívül kívánatra egy adag almát vagy szilvakompótot 10 fillérért, egy pohár kávét 10 fillérért, egy almás, lekváros vagy krémes lepényt 12 fillérért és egy darab töpörtyűs pogácsát 4 fillérért lehet kapni. Az étkezőteremben alkohol fogyasztása és árusítása, továbbá borravaló adása vagy elfogadása, szigorúan tilos. A tisztviselők két csoportban fognak étkezni. Az egyik csoport délután 2 órakor, a másik pedig 2 óra 35 perckor. Az éttermet a központi városháza I. emeleti, úgynevezett levéltári keresztfolyosóján rendezik be. * Ez az új intézmény bizonyára be fog válni és meg fogja könnyíteni a nőtlen tisztviselők megélhetését. Valószínű az is, hogy éppen ezáltal sok tisztviselőt vissza fog tartani a családalapítástól. Hiszen a főváros családos tisztviselőinek — különösen az alsóbb fokúaknak — csupa nyomorúság a sorsuk, alig tengődnek, a lakásbérükre majdnem valamennyien ráfizetnek, szóval baj és jaj az életük. Most már ő érettük is tehetne valamit a polgármester. Elsősorban a lakásnyomorúságukon segíthetne kellőszámú városi bérházak építésével vagy pedig azzal, hogy lehetővé tenné nekik a szövetkezeti alapon való építkezést. Csak úgy mellékesen bátorkodunk még megjegyezni, hogy a fővárosnak munkásai is vannak , hát azokért nem lehetne valamit tenni ? « * * * dető oszlopokra fogják fölszerelni: I. kerület: Fehérvári-út 2. szám, Krisztina-tér, Krisztinakörút 33; IV. kerület: Kigyó-tér, Egyetem-tér; V. kerület: Lipót-körút 16, Gizella-tér; VI. kerület: Váci-körút és Podmaniczky-utca találkozása, Andrássy-út és Teréz-körút találkozása, Andrássy-út és Aréna-út találkozása, Teréz-körút 47. szám; VII. kerület: Népszínház előtt, Rákóczi-út 92. szám; IX. kerület: Ferenc-körút 13, Üllői-út és Baross-utca találkozása a Kálvintéren. A Villamos Városi Vasút új vonalat A Villamos Városi Vasút Részvénytársaság a közlekedés javítása érdekében néhány vonalának módosítására és új vonalak beállítására tett előterjesztést a tanácsnak. A változtatások és az új vonalbeiktatások a következők: Kőbánya közvetlen összeköttetést nyer a Belvárossal és pedig oly módon, hogy a Kápolna-térről közlekedő 26. jelzésű kocsik a Baross-utcán és Belvároson át az Eskü-térig fognak járni. A Baross-utcán végig haladó vonalak száma ezzel négyre szaporodik. A Népszínház-utcából elvont 26. jelzésű kocsik pótlására 38. jelzéssel új vonal létesül, amely a Rókus-kórháztól kiindulva, a Népszínház-utcában és a Salgótarjániúton át a Ferenc József-laktanyáig fog közlekedni. A Podmaniczky-utcai közlekedés javítására, egyszersmind a Margithídnak a Városligettel való közvetlen összeköttetésére 48. jelzésű új vonal keletkezik, amelynek útiránya: Margithíd, Országház-tér, Báthory-utca, Podmaniczky-utca, Városliget. A 14. vonal, amely most a Margithídig közlekedik, meghosszabbodik a Dráva-utcáig, viszont a 16. vonal nem fog a Dráva-utcáig közlekedni, hanem az Országház téren végállomást kap, ahol a kocsik a hurokvágányon visszafordulhatnak, miáltal lehetővé válik, hogy a Belvárosi és Baross utcai forgalomban ezen a vonalon szükség esetén pótkocsikat is lehet járatni. A tanács az előterjesztésekhez változatlanul hozzájárult és a módosított menetrendet is megállapította. Ez a menetrend a legközelebbi napokban lép érvénybe. Budapest. Az auto-taxik ügyében a következő sorokat kaptuk: Nem szabad kivándorolni, mondják a hatalmasok és ha valaki mégis megpróbálja, akkor, ha megcsípik, toloncúton jöhet vissza. Pedig a tanács legújabb rendelkezése az autó-taxi ügyben a bérkocsi iparosoknak és a segédeknek a kezükbe kényszeríti a vándorbotot. A legutóbbi napokban atanács három társaságnak adott engedélyt az autótaxik járatására és a jeles társaságok 120 soffőrt hozattak Bécsből. Ezeket most tanítják a Páva utcai egyik garázsban az utcák és a nevezetes épületek ismeretére. Hát nem arculcsapása ez az igazságnak, amikor a tanács az évtizedek óta a fővárosban lakó bérkocsis iparosokat és segédeket így a munkanélküliségbe és nyomorúságbataszítja ?... Ha a tanácsnak sok pénze van és kétezer munkanélküli embert el akar tartani, mi jelentkezni fogunk. Ha így sem akar rajtunk segíteni, akkor ide azzal a külföldi útlevéllel, hogy kivándorolhassunk. A bérkocsisok szervező bizottsága. Tizenhat új nyilvános óra. A tanács tudvalevőleg, újabb tizenhat nyilvános óra fölállítását határozta el a főváros különböző helyein. A főváros hirdető vállalata április folyamán fogja ezeket a nyilvános órákat fölállítani. Az órák villamos erőre járnak. Szerelésüket és az óraközponttal való összeköttetésüket és szabályozásukat a Telefon Hírmondó R. T. fogja végezni. Minden nyilvános órát 2—2 órai időközben szabályoznak és ellenőriznek. A központhoz kapcsolt órák az említett időközökben villamos uton az ellenőrző szallagon oly jegyeket jeleznek, amelyekből minden egyes óra járása leolvasható, úgy hogy a központi személyzet időközönként jelzést nyer az órák működéséről és az esetleg beálló zavarok elhárításáról rövid időn belül gondoskodhatik. A tizenhat nyilvános órát a következő helyeken fölállított hír MÜVEZOTIOMIUM * * * Luigi Onetti. * Onetti igazi, meggyőződött szocialista. Két évvel ezelőtt Turinban városi tanácsosnak választották. Ott ül a tanácsban és a klerikális és feudális tanácsostársainak karrikatúráját rajzolgatja. Egyáltalában nem titkolja, hogy ebben a környezetben szörnyen unatkozik. Igaza is van. A fenséges természet vagy akár a hatodik emeleten levő műterme is sokal szebb, mert olyan műveket teremthet, amelyekkel a proletárokat nehéz küzdelmükben harcra serkenti és emberies törekvésre buzdítja. Onetti nem művész, mert szocialista. A modern munkásmozgalomban előfordul az a hiba, hogy a proletárokkal vállvetve harcoló művészt csupán ezért nagynak tartják. Pedig ez nem helyes, mert a szocialista meggyőződés még nem teremt művészetet. Azonban a szocializmus a művészben olyan tulajdonságokat fejleszt, amelyek munkájának értékét, emelik és művészetének mélységet adnak. Ez kétségtelenül áll Onettire nézve. Nála a művészet és a szocializmus szétválaszthatóan egységgé fejlődött. A szocializmusnak többet köszönhet, mint bármilyen szakszerű oktatásnak. Róla is el lehet mondani, hogy arra, amit megtanulhatott volna, rosszul tanították meg Meglepő, hogy Onettinek még azon nagyszerű fölfogású munkáinál is, amelyeknél a kritikus elnémul, közelebbi megfigyelés után a kivitel részleteiben olyan technikai hiányosságokat fedezhetünk föl, amilyenekről a tucat festők már rég leszoktak. De Rembrandt óta tudjuk, hogy nem a hibátlanság az, ami a festőt vagy az embert naggyá teszi. Ami a fölfogás mélységét és nagyszerűségét, valamint a kivitel művészi erejét illeti, Onetti a korán elhalt Polizza di Volpedi és Giulio Mentessi mellett az ifjú olasz festőiskolának bizonyára a legkiválóbb képviselője. Ők azok, akik hazájuk anyagban és technikában sivár, hétköznapi művészetének mocsarából kiemelkedtek és lelkesedéssel fordultak a társadalmi motívumok felé. Onetti a festészet különböző válfajainál dolgozik. Egész sereg plakátot, meghívót, szakegyesületi lapdíszítéseket rajzolt. Azonfelül egész sereg képet festett a hazájabeli mezőgazdasági proletárok életéből. Valamennyi alkotása egyenlőképp mélységével és teljességével tűnik ki. Munkásvonatkozású műveiben mindig friss fölfogás és szakértelem nyilvánul meg, ami kedvessé teszi őt a harcolók táborában. Onetti saját felfogása szerint ismeri a munkáséletet. Ismeri a rosszul táplált, sovány és mégis erős testalkatokat, amelyek megelevenítik műveit. Onetti az 1902-iki brini nemzetközi műipari kiállításon mutatta be legjelentősebb munkáját. Ezt a művét három részre osztotta. Gyűjtőneve: La vita. (Az élet.) A három rész: Amore (Szerelem), Lavoro (Munka) és Doloro (Fájdalom). Onetti megrázó szimbólum gyanánt rajzolta meg a középső képét. Mellette a Szerelem és a Fájdalom csak dekoratív jellegű. Ezek, úgy mint az életben, csak függelékei a munkának. A napi munka nagy mértékben korlátozza érzelmi életünket Micsoda finomsággal rajzolja meg Onetti a Szerelmet! A homályos szobácskán leheletszerűen suhan végig a gyöngéd Poézis: az ifjúság, amely legszebb dalát zengi, amelyet megújrázni nem lehet, amely elhangzik és elvész... A középső nagy kép földmivelőt ábrázol, amint a tüzelő déli nap hevében szalmakalapját szemére húzva szánt Száraz, bajusztalan arcáról lem a hosszú, nélkülözésekkel teli küzdelem. Vonásai mégis bizonyos büszkeséggel teli munkakedvet árulnak el. A harmadik kép szűk, szegényes padlásszobába vezeti a szemlélőt Kiaszott, sápadt asszony virraszt virágzó, szép leányának holtteste mellett Fejét tenyerébe hajtja, szemei mereven, csaknem keményen bámulnak a messzeségbe. Egyetlen gondolat látszik uralkodni rajta: az elkeseredés, elkeseredés a sors ellen, elkeseredés a nyomor ellen, amely egy emberéletet semmisített meg. Így Onetti három részre osztott képe, anélkül, hogy tendenciózusnak látszanék, minden, nem egészen fölületes szemlélőt fölráz közönyösségéből és komoly gondolkodásra késztet Kár, hogy Onetti a kép első részét puszta művészi szeszélyből megsemmisítette. Középső képe, a Munka, azonban jó helyre jutott. A turini szakegyesületi ház gyűléstermét diszíti. Onetti nem tért nyugalomra a turini kiállításon szerzett babérain. Pihenés nélkül hamarosan újabb tárgyat keresett amelynek fölfogása etikai szigorúsággal meghatározott társadalmi művészetről tanúskodik. A barna, vigasztalanul puszta mezőségen, amelynek dísztelen egyhangúságát csak az árkokban rothadó, stagnáló víz töri meg, bacchanális kórusban tarka, vad embertípusok hordája rohan. Hercegeket, királyokat, hadvezéreket, minisztereket bankárokat, barátokat, utcai leányokat és gonosztevőket látunk itt együtt. A menet lármázva és ordítozva halad. Jobbra-balra őrjöngő extázisban férfiak és asszonyok hullanak a pocsolyás vízbe. A művész a képet először a Gonoszok hadseregének, később Forgószélnek nevezte el. A vászonra festett alakok a gonosznak estek áldozatul. Most kénytelenek vad sietséggel egymást a romlásba üldözni. Fiatal, ártatlan hercegecskék, ifjú teltségben pompázó, mezítelen proletárleánykák követik őket. „Ezek a szegény teremtések — mondja Onetti — még nem rosszak, de kénytelenek a menetet követni és kényszerítő erővel maguk is romlásra kárhoztatják." A mostani olasz király, aki becsüli a „csatornaművészet"-et és akit nem bánt a művész politikai hitvallása, nem zárkózott el Onetti elől és megvette egyik képét Az olasz életben még mindig két hatalmas, tiszteletet parancsoló nagyság emelkedik ki: a nagy, ideális lendülettel bíró teremtő erő és a minden — művészi, tudományos vagy csak emberi szempontból is — szép iránti elismerés, amelyet nem korlátoz kicsinyes türelmetlenség és balga előítélet * * * (*) Hajó Sándor új darabja. A Vígszínház jövő heti műsorának szenzációja a „Lakájok" bemutató előadása lesz, amelyet szombatra tűztek ki. Hajó Sándor új darabja, amely elé igen nagy várakozással tekintenek, egészen eredeti miliőben játesik, amennyiben egy főrangú család történetét úgy viszi a színpadra, hogy a cselekmény előterében a kastély szolgaszemélyzete szerepet Hegedűs Gyula, Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán, ifja Ditrói Mór, Sarkadi Aladár, Kemenes Lajos játsszák ezeket a szerepeket A női szereplők pedig Varsányi Irén és Makay Margit lesznek. A „Lakájokéhoz a mű belső értékéhez méltó kiállítás készül Az újdonságot vasárnap és hétfőn megismétlik. (*) A „Kéve" negyedik kiállításának munkálatai pénteken kezdődtek meg a Nemzeti Szalon- 9