Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-09 / 35. szám

1913 február 11. NÉPSZAVA II. A Népszava fék. Szerkesztőségének Budapest, Szíves megkeresésére. Hogy „mit vallottam volna a Csomagszállító ügyében, ha a Désy--. Lukács rágalmazási perben megidéznek", alig adhatok konkrét feleletet, mert hiszen valló-, másom attól függött volna, hogy mit kérdez­­nek tőlem vagy mennyit engednek elmonda­nom. A szakbiróság ugyanis nem esküdtszék, — s eljárására mindenesetre jellemző, hogy a Csomagszállító ügyében Rajnert és Deutschot idézi meg : — a két nevető örököst, akik kormányfedezettel és hivatalos protek­cióval csaltak, zsaroltak s az utóbbi hamisí­tott is! Hát ezek ketten csak tisztára fogják mosni a magukat és háttérben dolgozó cim­borájukat Ha ugyan az utolsó percben észbe nem kap mégis a „független magyar bí­róság", hogy a miniszterelnök becsületén na­gyobb foltot ejt a meg nem engedett bizonyi­­ tás, mint a teljes világosság. Budapest, 1913 február 7. Igaz tisztelettel Zigány Árpád. Ehhez nem kell kommentár, a vallomá­sok éppen eleget mondanak. Úgy látszik, a 17-iki tárgyalás kínos meglepetéseket fog hozni, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, különös véletlenségeket. Amilyenek már eddig sem hiányoztak. Avagy nem különös véletlenség­ volt-e, hogy úgy a bíróság, mint az összeférhetetlenségi bizottság egyértel­műen mellőzte a zalatnai házeladásra vo­natkozólag a tanúk kihallgatását? Különös véletlenségképpen annak az ügynek a ta­núit, amely a félhivatalos szerint legjobban fáj Lukácsnak. És másodsorban nem a kü­lönös véletlenség, hogy Désy ügyvédjét, dr. Gonda Henriket éppen a tárgyalás előtt hívták be sürgősen fegyvergyakorlatra? Nagyon különös véletlen találkozások, de "t egyszersmint veszedelmesek is."Az ilyen vé­letlenségek -esetleg nagyon-­messzire­ vetik"­­• Lukács László árnyékát és" végered­ményben nagyon károsak lehetnek Lukács László becsületére nézve. Már tudniillik annyiban, amennyiben ennek a „becsü­let"­nek még árthat valami. A. V. KÜLFÖLD * * * Német-angol flottaegyezmény. A szociáldemokrácia sikere.­­ • Berlin, február 7. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsá­gának mai ülésén Jagow és Tirpitz államtit­károk igen jelentős­ kijelentéseket tettek, ame­lyek arra vallanak, hogy Anglia és Németor­szág között flottaegyezményre van kilátás és talán már megegyezés előtt is áll a két or­szág. Az­ egész nemzetközi politika szempont­jából döntő fontosságú esemény ez, mert az utolsó évtized külső politikáját elsősorban az Anglia és Németország közötti feszültség éle­sítette ki ennyire. Németország állandóan úgy fegyverkezett a tengeren, hogy egyre köze­lebb került hajóhada nagysága az angol hajó­had nagyságához, Anglia pedig egyre idege­sebb figyelemmel nézte a német flotta foly­tonos növekedését. Mindkét országban a nép széles rétegeinek és minden becsületes poli­tikusnak régi vágya már, hogy olyan egyez­séget kössön a két hatalmas ország, amely megszabná és korlátozná a két hatalom ten­geri fegyverkezésének a méreteit. De mindkét országban a dühös sovinizmus és a fegyverke­zésben érdekelt gyáripar sajtója izgatásával és uszításával eddig megakadályozott min­den közeledést. Most azonban mégis közelebb kerül a két ország politikája egymáshoz s most már Németország sem áll szemben olyan me­reven Angliának a megegyezésre való tö­rekvésével, mint ahogy a múlt esztendőben elutasította Churchillnek az angol kormány, nevében tett ajánlatát. Először Tirpitz tengerészeti államtitkár beszélt az Angliával való flottaegyezményről és amikor a képviselők felvilágosítást kértek tőle ennek alapján a külpolitika állásáról, azt mondotta, hogy Jagow államtitkár fogja ezeket megadni. A tanácskozásokat szigorúan bizalmasnak mondották ki, az ajtókra plaká­tokat függesztettek, amelyek figyelmeztet­ték a képviselőket, hogy a legszigorúbban meg kell őrizniök a tárgyalás titkos anya­gát és semmi jegyzetet nem szabad csinálniuk. Jagow államtitkár külpolitikai beszédében aztán azt hangsúlyozta, hogy Németország valamennyi hatalommal, de különösen Angliával jó viszonyban van. Ezután követ­kezett Tirpitz fontos beszéde. Az angol tenge­részeti miniszter múlt év márciusában tett kijelentésével foglalkozott, amely azt mon­dotta, hogy a német és az angol hajóhad 10:16 aránya elfogadható volna a jövő esztendőre. A német tengerészeti államtitkár kijelentette, hogy neki, mint a tengerészet vezetőjének és ellen semmi kifogása nem volna. Hosszabb bizalmas vita következett ezután, amelyben a különböző partok állást foglal­tak az államtitkár nyilatkozatához és meg­egyeztek abban, hogy a tárgyalás egész anya­gát titokban tartják, de az államtitkár kije­lentését nyilvánosságra hozzák. A német külpolitikának ez az új és jelen­tős fordulata igen nagy sikerét jelenti a német szociáldemokrata pártnak, amely legelőször hangoztatta az Angliával való flottaegyez­ség követelését. Négy esztendővel ezelőtt még maga Tirpitz államtitkár ellenezte legheve­sebben ezt a szocialista indítványt. Remél­hető most már, hogy a nagyhatalmak őrült fegyverkezése, legalább a tengeren, bizonyos mértékig korlátozódik, bár ez természetesen nem jelenti egyben a fegyverkezés egész őrü­letének a megszűnését vagy akár csak csök­kentését is, hiszen Németország éppen most készül szárazföldi fegyverkezésének még erő­sebb fokozására az új katonai javaslattal. London, február 8. Illetékes helyen nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget Tirpitz német birodalmi tengerészeti parancsnok beszédének, mint a sajtó s egyáltalán téves az föltevés, hogy ez a beszéd maga után fogja vonni a német és angol flottaszaporítás és készülődés korláto­zását. E részben a német és az angol kormá­nyok között eddig még csak nem kötelező eszmecsere volt, azonban ezen túl még nem ment a kérdés megoldása. Tirpitz tengerészeti­­ parancsnok fejtegetéseiből az tűnt ki, hogy a korlátozás egyelőre csak egy évre szólhat, ami arra vezethető vissza, hogy úgy a német birodalom, mint Anglia is arra törekszik, hogy a Balkán-hadjárat idejére szüneteljen a tengeri haderő terén a verseny Németország­­és Nagybritannia között és esetleges félté­kenykedések ne adhassanak okot bonyoda­lomra a két tengeri nagyhatalom között. Min­denesetre figyelemre méltó jele a német-an­­­gol viszony javulásának Tirpitz beszéde. * * * Fegyverkezést követel a dán sovinizmus. Ko­penhágából jelentik, hogy Arendrup tábornok rendkívül heves és piszkolódó támadást ért Claus Berntsen miniszterelnök és hadügymi­niszte­r el­len, akinek a tábornok azt veti sze­mére, hogy Kopenhága megerősítésének kérdé­sében bűnös és ostoba magatartást tanúsít, hogy pártpolitkai célok vezetik és hogy az országnak nem lehet bizalma egy ilyen férfiú iránt. Azok a soviniszta körök, amelyek Berntsen magatar­tását a város megerősítésének kérdésében nem tartják elég erélyesnek, az utóbbi időben tilta­kozásuk jeléül gyűjtést indítottak Kopenhága megerősítésének céljaira. Ez a gyűjtés összesen egymillió koronát eredményezett és ezt is nem azok a nagygyárosok és nagybankok adták össze, akik le akarják fölözni a fegyverkezés hasznát, hanem a vidék elbolondított népe. Arendrup tábornok és párthívei különben a miniszterelnök lemondását követelik. 7 A balkáni háború. * * * Csataldzsánál döntő harc tesz, atprőbb csatározások. — Ütkö­zetek Gallipolinál. — Titkos béketárgyalás. .*. .*. * Nemcsak döntő csata nem volt eddig a balkáni harctéren, hanem csak jelentéke­nyebb ütközet sem. Mindaz, amit a bolgá­rok sikereiről mesélt a bolgár — jól szer­vezett — hírszolgálat, egyszerű valótlanság vagy egészen jelentéktelen összeütközések­nek kiszínezése volt. Drinápoly ostromáról alig hallatszik valami, Skutarit — amelyet papíron már vagy harmincszor elfoglaltak a montenegróiak, — most ismét bevenni készülnek s amint a Népszava pénteki ere­deti távirata jelezte, egész nap bombázták", de nagyobb eredmény nélkül. Csataldzsá­nál, ahol már állítólag döntő harcra készül­nek, — amit azonban nem hiszünk, — most még csak hol a bolgárok a törököket, hol a törökök a bolgárokat szorítják ki egyes ki­sebb jelentőségű helységekből s ezt mint nagy ütközetet s diadalt kürtölik világgá. Nagyobb harcok csak a­­xallipoli-félszige­ten voltak eddig s a­ törökök várakozás el­lenére eddig elég jól tartották magukat. Ma már nyíltan hirdetik a törökök, amit mi mint valószínűleg bekövetkezendő ese­ményt előre megírtunk, hogy még Driná­poly eleste esetén sem szüntetik meg a had­járatot, hanem folytatni fogják a háborút a végsőkig, ami nem jelenthet mást , mint addig, amíg Csataldzsánál föltartóztathat­ják a bolgárokat. Enver bej is hirdeti ezt­ a végsőig menő küzdelmet, mégis minduntalan fölmerül az a hír, hogy újabb béketárgyalás van készü­lőben, amelyen a török kormány engedé­kenyebb lesz. Sőt arról is jön Mr.,­,­­hogy, titokban akarják a békét megkötni ír a né­pet csak akkor értesíteni, mikor már kész az alku s a háború folytatása lehetetlen, de török részről egyelőre cáfolják a béke­kötés hírét. A király levele az orosz cárhoz még min­dig foglalkoztatja a diplomáciát, különösen Franciaországot, amely nem jó szemmel nézi, hogy a hármasszövetség egy tagja közelebbi érintkezést keressen az ő szövet­ségesével. Francia vélemény szerint nem lesz más következménye ennek a levélnek, mint hogy mindkét részről csökkentik a ha­táron összpontosított katonaság számát , megszüntetik a­­hadikészülődéseket­ egymás ellen. Mi meg leszünk elégedve, ha ez a jóslás tényleg beválik.A Mai távirataink a következők : O­ntö hars test Csatald­zsánril. (Berlin, február 8.) A „Berl. Tagbl."-nak jelentik Konstantinápolyból. Hivatalos je­lentést adtak ki arról, hogy a török hadse­reg balszárnya Csataldzsánál előnyomult és megszállta Kalikratiát, a csataldzsai vasúti állomást és Baksasköi és Jenikei községe­ket. A jobbszárny is elfoglalt több előtte fekvő magaslatot. Ez a hír Konstantiná­polyban nagy örömet okozott. A jelentés még közli, hogy az előőrsök már az ellenség közvetlen közelébe jutottak és küszöbön áll a nagy összeütközés. A bolgárok Csorlu ma­gaslatairól való visszavonulásuk után több nehéz ágyút hagytak vissza a mocsaras vi­déken. Az időjárás kedvező. (Szófia, február 8.) Csataldzsában semmi újabb esemény nem történt, de megerősítik, hogy a bolgárok néhány előbbre tolt hadál­lást kiürítettek. Mind a két hadsereg meg-­­­figyelő állást foglal el. A tüzérség ez idő sze­rint még mindenütt hallgat. (Konstantinápoly, február, '8) A­ csatald­zsai bolgár hadsereg balszárnyának utóvédje Bulak­ mellett a törökökkel erősebb harcba keveredett és nagy veszteségek utáni kénytel

Next