Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-14 / 39. szám
1913 február 13. NÉPSZAVÁRa hogy nagy csapatokkal fogják ellepni a tengerparton a bolgár helységeket a botg*íi»ofc cáfolata. (Dimotika, február 13.) A bolgár főhadiszállás a következő kommünikét teszi közzé: Az összes konstantinápolyi jelentések a háború második periódusában történt katonai operációkról, amelyekben a török seregek állítólag győzelmeket arattak a bolgárok fölött, teljesen hamisak és a török hatóságok részéről azért terjesztetnek, hogy Európa közvéleményét tévútra vezessék. A valóságban a hadműveletek a következőképp folytak le : Február 4-én a bolgár csapatok a Gallipoli-i török hadsereget Kavak déli részén megverték. A törökök teljes rendetlenségben, számos halott és sebesült visszahagyásával a bulakri állások mögé menekültek és a bolgárok erélyesen üldözték őket. Február 8-án hat török hadosztály megtámadta csapatainkat, amelyek Bulaktól körülbelül öt kilométernyire elsáncolták magukat. A törököket a bolgárok visszaverték. Ezután a bolgárok ellentámadásba mentek át és szuronyharcban az ellenséget pánikszerű menekülésre kényszerítették. A törökök nagymenynyiségű hadi trófeumot cserbenhagytak. A törökök ebben a csatában rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. A bolgárok eddig körülbelül 6000 török holttestét temették el, amelyeket a bolgár hadállások arcéle előtt találtak. A Bukirig vezető út többi, részén még nagyszámú török holttest temetetlenül hever. A Fekete- és a Márvány-tenger partjain való török partraszállási kísérletek mindenütt meghiúsultak és a törököknek ez alkalmakkor jelentékeny veszteségeket okoztunk. Épp ugy a Podimánál megkísérelt partraszállást a bolgár csapatok rögtön meghiúsították, akik a törököknek száz főnyi veszteséget okoztak halottakban és sebesültekben és száz törököt elfogtak. A partraszállásnál, amelyet a törökök Sarkösnél e hó 8-án és 9-én megkísérlettek, a három hadosztálynyi török csapatot a bolgárok számszordiji támadással visszaűzték hajóikra.. A törőktöbb mint ezer halottat és sebesültet vesztettek. További 4 500 emberük, akiknek nem sikerült a hajókat elérniök, szétfutott és bolgár fogságba került. E sikerek után, a Márványtenger egész északi partja, beleértve Bulairig az összes kikötőket és lakható helyeket, teljesen a bolgárok kezében van. Azok a hírek, mintha a törökök Rodostóban, Silivriben, Mikofitóban és Midiában partraszállást kíséreltek volna meg, teljesen hamisak. Ezeken a helyeken nem történt partraszállási kísérlet. Ami a bolgár előőrsöknek a csatárdzsai első vonalból való visszavonulását illeti, itt nincs másról szó, mint egy már előbb koncipiált terv végrehajtásáról. Drinápoly ostromát sikerrel folytatjuk. A bolgár csapatok rendszeresen előnyomulnak az erődítési vonal felé és mindjobban beszorítják az ellenséget. HfGntene<gi*& Hajban. (Cattaro, február 13.) Cettinjében nagy az elkedvetlenedés. A szerbek és a montenegróiak Skutari ellen intézett támadásukban óriási veszteségeket szenvedtek. Az elkeseredést fokozza az, hogy külföldi hírek szerint a nagyhatalmak Skutarit Albániához akarják kapcsolni. Udvari körök attól félnek, hogy Skutari kérdése a királyi házat legnagyobb veszedelembe sodorhatná . Nikita király ezért a cárnak levelet írt, amelyben ebben a kérdésben Oroszország segítségéért folyamodik. (Cattaro, február 13.) Cettinjében rendkívül nyomott a hangulat és kezdenek lemondani arról, hogy Skutari, amelyért már annyi vér folyt, valaha Montenegróé lesz. A Skutari és külső védművei ellen a legutóbbi napokban intézett támadások olyan veszteségekkel jártak a montenegrói seregre nézve, amelyekkel az elért sikerek semmiféle arányban sem állanak. Az összes kórházak túl vannak zsúfolva sebesültekkel, a halottak száma pedig rendkívül nagy. A legutolsó forszírozott támadások állítólag nem kevesebb mint 3500 montenegrói harcos életébe kerültek. Emellett az ország pénzügyi helyzete is kétségbeejtő, mert az a segély, amelyet Montenegró Bulgáriától kap, távolról sem elég arra, hogy ezt a szegény országot a háború pénzügyi következményeitől megmentse. A nép hangulata izgatott és mindjobban a dinasztia ellen fordul (Konstantinápoly, február 13.) Skutariból küldött jelentések azt mondják, hogy a montenegróiak nem tudják már folytatni a háborút. A támadással már teljesen fölhagytak, minthogy a szerb csapatok megtagadták támogatásukat és magukra hagyták a montenegrói ostromló sereget. A szerb csapatok azért vonultak el, mert Skutari még abban az esetben is Albániáé marad, ha a helyőrség kapitulálna. (Páris, február 13.) Az esti lapoknak jelentik Pétervárról, hogy Nikita király kérésére Oroszország megváltoztatta eddigi álláspontját és Sasanov külügyminiszter a cár kívánságára már értesítette a nagyköveteket, hogy Oroszország támogatja Montenegrónak igényét Skutarira, ha az kapitulál vagy az egyesült montenegrói és szerb sereg meghódítja a várost. Svontán holomáy levesantidísa. (Bukarest, február 13.) Romániában a helyzet annyira válságosra fordult, hogy a kormány valószínűleg le fog mondani. Ebben az esetben nagyon fokozódnék a háború veszedelme. (Berlin, február 13.) A „Berliner Tageblatt"-nak jelentik Bukarestből. A román— bolgár konfliktus döntő stádiumba jutott. A bukaresti kormány most már nem hajlandó nyugodtan nézni a halogatást és utasítást küldött Szófiába Ghika hercegnek, hogy siettesse a bolgár kormányt válasszal, bármilyen legyen is az. A hangulat megváltozott, a közvélemény elégedetlen a kormány gyönge viselkedésével és könnyen meglehet, hogy kormányválság fog kitörni. .Általános az, a vélemény Bukarentban, hogy a 'háboru 'végée'delme most nagyobb, mint valaha. Elsülyedt töidös fiatőfi. (Konstantinápoly, február 13.) Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a Márványtenger partján egy kis török szállítógőzös robbanó aknába ütközött és elsülyedt. Eddig nem tudni, mennyi katona vesztette életét. (Konstantinápoly, február 13.) A szállítógőzösök, amelyeket innen a Márvány-tenger partjára küldtek, a „Messudie" páncélos hajó segítségével dolgoznak az „Asszar-i-férfik" zátonyra futott páncéloshajó kiszabadításán, amelynek kára még ismeretlen. H fkdosnt Aitiotextiai, (Belgrád, február 13.) A „Pravda" egy durazzói táviratot közöl, amely szerint az úgynevezett Drina-hadosztály felerészben a durazzói, alessziói és san giovanni di meduai kórházakban fekszik. A lap ezért felhívja a hadügyminisztert, hogy a hadosztályt friss csapatokkal egészítse ki. Békekilátások. Mit int a cár ? (Pétervár, február 13.) A cár a magyar királyhoz intézett levelét négy birodalmi tanácsosnak és Sasonov külügyminiszternek közreműködésével írta meg. A cár ebben a levelében hangoztatja, hogy Oroszország nem ragaszkodik tovább Ausztria és Magyarország leszereléséhez, mert a kettős monarchia békeszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonatkozó rész úgy van megfogalmazva, hogy a legügyesebb diplomaták sem tudnak belőle valami határozott dolgot kiolvasni. Ez a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van minden önző politikától és hogy ugyanezt az eljárást reméli Ausztriától és Magyarországtól is. . . Milehetés sifi«»«, (Bécs, február 13.) Hohenlohe herceg küldetését fejtegetve a külügyminisztérium szócsöve, a „Fremdenblatt" ezt mondja: A herceg misszióját mindenütt a béke szimptómájának tekintették és valóban célja is volt elejét venni annak, hogy politikai nézetkülönbség átvitessék a két udvar viszonyára. Hohenlohe herceg missziója ezt a célt elérte. Ami azonban a politikai kérdéseket illeti, amelyek az utóbbi hónapok folyamán Ausztria-Magyarország és Oroszország kormányai között fölmerültek, a még esetleg fönnálló divergenciák tulajdonképpen nem forognak többé reális ellentétek körül, hanem inkább maradványai régebbi időknek, eddig föloldatlan lecsapódásai a múltnak, amelyet az utóbbi hónapok történelmi alakulásai túlhaladtak, mert a régi balkáni kvalitásokat a hadiesemények tárgytalanná tették. A Balkán a független balkáni népeké. A balkáni népek szabadok és saját lábukon állanak. Ezzel pedig a Bécs és Pétervár között való viszály egykori forrásai is végleg bedugultak. Ausztria-Magyarországnak évtizedek óta követett balkáni programját a történelmi események közelebb hozták megvalósulásához és Ausztria-Magyarország hathatós közremunkálásának köszönhető elsősorban, ha az az elv, amely szerint a Balkánon független balkáni népek uralkodnak, az egész vonalon és a félsziget valamennyi népénél a megvalósulás stádiumába jutott. A viszonyok ilyetén alakulásával lassanként meg is szűnnek a súrlódás felületei Ausztria-Magyarország és Oroszország között. Hohenlohe herceg missziója pedig, amely a két udvar között fennálló jó viszony újabb bizonyítéka, bizonyára jelentékenyen elősegítő hatással lesz az ilyen irányú alakulásra. Joemn hivj&ft vissza a tiadfcV»t®íes@fí@t. (Newyork, február 13.) A pittsburgi konzulátus két hivatalnokot küldött ki a múlt héten Johnstownba és ott megtartották a mozgósítást a pennsylvániai osztrák és magyar, hadkötelesek között. Hozzávetőleges számítás szerint tízezer behívó ment szét egész Amerikában. A múlt héten azután értesítést kapott az amerikai osztrák-magyar"hagykö- vetség, hogy már nincs szükség a legényekre, akiket nem indítottak még útnak, ne is küldjék már haza Európába. Kövéreifíf Gjyadís folytattása. (Konstantinápoly, február 13.) A hétfői miniszteri tanácsban a nagyvezír és Kücsük Szaidabasa Törökország rossz pénzügyi helyzete miatt azt ajánlották, kérjék meg a nagyhatalmakat, hogy újabb közvetítő akciót kezdjenek, azonban a belügyminiszter,, az igazságügyminiszter, a közmunkaügyi miniszter és a postaügyi miniszter leszavazták őket. Különösen a belügyminiszter azt ajánlotta, hogy a háborút a végsőig folytassák. Végül kompromisszum jött létre, amely szerint a háborúval egyidejűleg a béketárgyalást is meg fogják kísérelni. (Konstantinápoly, február 13.) Hír szerint a belügyminiszter, aki három nap óta nem jelent meg a hivatalában, lemondani szándékozik, mert a békekötés kérdésében más a nézete, mint a nagyvezirnek. A sejk-al-szlám és Szaid basa, az államtanács elnöke, a nagy- vezirrel azonosítják magukat. (Konstantinápoly, február 13.) Arra a kérdésre, mi igaz abból a hírből, amely szerint közvetetlenül a béketárgyalás új megkezdése előtt állunk, a nagyvezir azt válaszolta, hogy ez a hír a valóságnak nem felel meg. A béketárgyalás megkezdése, illetve a hatalmakkal való tárgyalás folytatása — úgymond a nagyvezir — egészen természetes dolog. A tárgyalás a porta válaszjegyzékének alapján megint folytatható lesz. Én természetesen a nagyvezérséget nem csupán abból az egy célból vettem át, hogy a háborút folytassam, hanem abból a célból, hogy elősegítsem a békét olyan föltételekkel, amelyek az ország érdekeit, amennyire lehetséges, megóvják. A kormány a háborút mindaddig fogja folytatni, ameddig a maga elé tűzött célra hasznosnak tartja. Mostani katonai műveldteink tanúságot tesznek az energiáról és el-